3.8 §. Mária a mennyországba vezéreli hű szolgáit Legfőképp abból a gyönyörű ígéretből meríthetünk bátorságot üdvösségünkre vonatkozólag, melyet Mária azoknak tett, akik őt tisztelik és akik szavukkal, valamint példájukkal odahatnak, hogy őt mások is megismerjék és tiszteljék. Mária ugyanis ezeket mondja: »Akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek«. (Sír 24,31) »Ó de boldogok is azok ‒ mondja Szent Bonaventura ‒, akik Mária kegyét megnyerik! A mennyei üdvözültek az ilyeneket már társuk gyanánt tekintik; mert akiről megismerhető, hogy Mária udvari népe közé tartozik, az be van már írva az örök élet könyvébe«. (In Spec.)
Mit használ tehát nekünk, ha azon a hittudósoktól vitatott kérdéssel nyugtalanítjuk magunkat, hogy az örök életre való kiválasztatás követi vagy megelőzi-e a jó cselekedetek előreláthatóságát, és az örök élet könyvébe be vagyunk-e írva, avagy sem? Ha Máriának igaz szolgái vagyunk, akkor biztosan üdvözülünk, mert Damaszkuszi Szent János szerint Isten, csak azokat részesíti az Istenanya iránt való áhítatban, akiket üdvözíteni akar. Úgy látszik e kijelentés teljesen egyezik azzal, amit az Úr Szent Jánosnak kijelentett: »Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és ráírom Isten nevét és Istenem városáét«. (Jel 3,12) aki győzedelmeskedik, szívébe írva hordja majd Isten városának nevét. »Dicsőséges dolgok mondatnak felőled Isten városa«. (Zsolt 87,3) Ám, ki lehetne más Isten városa, mint Mária? ‒ jegyzi meg Szent Gergely, Dávid eme szavairól.
Szent Pállal mondhatjuk tehát: »A szilárd alap, amelyet Isten lefektetett, rendületlenül áll, és ez a pecsétje: Ismeri az Úr az övéit«. (2Tim 2,19) Aki ismertetőjelként a Mária iránti áhítatot viseli magán, azt Isten ‒ mint a magáét ‒ megismeri, s az ilyen Szent Bernáttal együtt meg lehet győződve, hogy eléri az örök üdvösséget. Boldog Alanus azt mondja az Üdvözlégyről, hogy aki ezzel az imádsággal sűrűn üdvözli Máriát, ezt a cselekedetét üdvössége hatalmas záloga gyanánt tekintheti. (P. 2. Ros. e. 11.) Hasonlót állít a rózsafüzér naponkénti elimádkozásáról is. (P. 44. de Psal. c. 24.) (144. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.