A Nagy Figyelmeztetés maga is a fogyasztói szemlélet terméke?
»Van esély rá, hogy Krisztus figyelmeztet minket a végidők előtt, de az idők jeleinek értelmezése a mindenkori tanítóhivatalra tartozik. A tanítóhivatal viszont a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójában kimondta, hogy sem az idejét, sem a módját nem ismerjük Krisztus második eljövetelének. Pál apostol annyit mond, át fog alakulni a természet. A borúlátó, katasztrófalátó, ijesztgető szemlélet az ószövetségi prófétákból is táplálkozik – fejtette ki a Kurírnak Kránitz Mihály, ugyancsak a PPKE HTK professzora. Hozzátette: az egyház az ilyen felhívásokra, mint a Nagy Figyelmeztetés, nem reagál, mert akkor belemenne kisstílű vitákba. Persze amennyiben valami megtérésre és bűnbánatra hív fel, annyiban evangelizációs módszer, „de azt hiszem, itt nem erről van szó: olyan szavakkal, érzelmekkel operálnak ezek a tudósítások, amelyeknek a kinyilatkoztatáshoz nem sok közük van”.«
A szerkesztő hozzáfűzött idézetei Divine Mercytől: "Aki ezeket elutasítja, egyenesen Istent utasítja el (2012. február 21), sőt újra keresztre feszíti Jézust (2012. október 24). Ezek az üzenetek jelentik Isten világosságát (2010. november 20), s csak az ismeri fel a „Hangot”, aki igazán szereti Jézust (2012. április 24.). Aki elutasítja a „prófétát”, megbocsáthatatlan, halálos bűnt követ el, és hátat fordít Istennek (2010. december 28., 2012. augusztus 8). Ha valaki támadja az igaz prófétát, akkor tűz fog lezúdulni rá a Mennyből büntetésként az Atya Keze által (2012. február 24), illetve súlyos átkok is vonatkoznak rá (2012. június 24. és augusztus 8). - Ezeket az üzeneteket a Szentháromság adja, és a maguk nemében az egyetlenek, amelyek valaha is az emberiségnek adattak egy prófétán keresztül (2012. augusztus 8). - Van, aki bele fog halni a nagyfigyelmeztetésbe, esélyt sem kapva a bocsánatkérésre (2010. november 22. hétfő). - A Nagyfigyelmeztetés egyfajta globális (világméretű) gyónás (2011. október 21.). - Jézus Krisztus a látnokon keresztül teljes búcsút/bűnbocsánatot rendelt el (2012. január 31. és február 29). - Az üzenetek kétségbevonása, elutasítása istenkáromlás, és a Szentlélek elleni megbocsáthatatlan bűn! (2012. augusztus 8. szerda; 23.20)"
Senkivel nem történhet baj azzal – aki szentségi életet él –, fejti ki Puskás Attila teológiai tanár. A keresztény embernek hűségesen követnie kell vallási kötelességeit: ima, szentmisén való részvétel, Krisztussal való találkozás, szolgálat. „Ez a hit útja, nem pedig az ijesztgetéseké és fenyegetéseké.”
Elmondta még, hogy „az egyház idejére, tehát az előző kétezer évre eső jelek közt lehetnek a magánkinyilatkoztatások is, amelyeket az egyház megvizsgál és vagy elfogadja, vagy azt mondja, ez az egyénhez (csak a látnokhoz) szólt. A valódi magánkinyilatkoztatások semmit nem tesznek hozzá a krisztusi kinyilatkoztatáshoz, maximum megvilágítják, megerősítik azt”. A huszadik századi Mária-jelenések közül számosat elfogad az egyház, többről még nem nyilatkozott. Folyamatban lévő jelenéseket az egyház vizsgálhat ugyan, de nem szokott róluk nyilatkozni.
Az ilyen világvége váró hangulat végigkíséri az egyház történetét, már az evangéliumokban megtaláljuk ennek a nyomait – mondta Puskás Attila. – Máté evangéliumának 13. fejezetében Jézus második eljöveteléről beszél, és említ bizonyos jeleket. Az első keresztény közösségek kézzelfogható jelekhez kötötték a második eljövetelt, ilyen például a jeruzsálemi templom lerombolása. Jézus összes végidőkre vonatkozó mondatának azonban az a végkicsengése, hogy egyetlen konkrét jelhez sem szabad hozzákötnünk a második eljövetelt.
Adventben vagyunk, ilyenkor is azon van a hangsúly, hogy legyünk éberek és virrasszunk. A számadásra való készenlét alapállapota kell legyen a keresztény embernek, és nem szabad hozzá kötni konkrét politikai fordulatokhoz – mutatott rá a PPKE HTK tanára. – Bizonyos értelemben már eljött a végidő, Jézus megtestesülésével és húsvétjával. Isten országa már itt van, csak jelenléte a történelemben még láthatatlan, rejtett. A halálunkra is készen kell állnunk, és Krisztus második eljövetele nem jelent személyes szinten ennél többet. Az Isten akaratához való igazodás állandó feladata a keresztény embernek.
Puskás Attila is úgy véli: amennyiben az úgynevezett látnokok arra szólítanak fel, hogy térj meg és vedd komolyan az evangéliumot, semmi újat nem mondanak. Ennek komolyan vételéhez azonban „nem kell fenyegetéseket hozzácsatolni. Ne a hamarosan bekövetkező vég miatti félelemből fakadóan vegyük komolyan a keresztény életet! Ez nem volna krisztusi lelkület. Ahhoz képest, hogy Krisztusban bízva kell élni, nem látom értelmét az ilyen látomások után való futásnak.”
Szenzációéhséget, a különleges dolgok iránti fogyasztói szemléletet érzek ki a Nagy Figyelmeztetés tálalásából. Aki rendszeresen olvassa az evangéliumokat és éli a lelkiéletet, annak nincs szüksége ilyesmire. Torzítja a keresztény felfogást, ha konkrét időponthoz, konkrét eseményekhez, esetleg politikai eseményekhez kötjük a második eljövetelt, netalántán rémképekkel próbáljuk az embereket rávenni a megtérésre – foglalt állást Puskás Attila.« forrás