"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).

     A Kármelita Rend, bizonyos értelemben a legősibb szerzetesi közösség, hiszen eredetüket az ószövetségi Szent Illés prófétára vezetik vissza, aki Krisztus előtt a 9. században élt. Abban a korban, Isten büntetéseként hosszú szárazság pusztított és a próféta imádkozott Isten könyörületéért. Amikor Illés a társával Elizeussal a Kármel hegyéről reménykedőn tekintettek az égre, a tenger felett egy "lábnyomnyi" kis felhőt láttak, amely végül elhozta a megmentő esőt. A kicsiny felhőben a Szűzanya előképét látták (amiként Ő az emberiség mostani reménye is).
     Illés próféta a Kármel hegyén mutatta be égőáldozatát, hogy a pogány papoknak bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és Igaz Isten (1Kir 18,44).
     A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők.
     A szétszórtan élő remetéket, Berthold (+1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze és számukra szabályt (Regula Primitiva) a jeruzsálemi pátriárka Szent Albert adott 1208-ban, "Mária testvéreinek rendjeként" említve a közösséget.
     A 13-14. században a szaracénok elől menekülni kényszerültek, így kerültek Európába, ahol azonban a szétszórtságukban szűnni látszott a közösségük.
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:

„Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka. Ígéretem kiterjed a tisztítótűzben szenvedőkre is! Aki vállruhámat állandóan viselte életében, ahhoz a halálát követő szombati napon angyalaimmal leszállok a tisztítótűzbe, hogy kiszabadítsam onnan őket!”
(Jóváhagyások: XXII János pápa 1322. márc. 3. és V. Pál pápa 1613.febr.15.)

     Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Kármelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.
A kármeliták a július 16-át 1377-től ünneplik, melyre pápai jóváhagyást V. Sixtustól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot (ünnepet) XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.

(folyt.)                                             Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj értettünk!

Szent Elek élete 1

     Elek (Alexius) Euphemianusnak, egy igen előkelő római férfiúnak, a császári udvar első emberének fia volt, aki mint prefektus istenfélő és könyörületes ember volt, aki nap, mint nap három asztalt teríttetett a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek és zarándokoknak.
     Felesége, Aglaes hasonlóan istenfélő és jámbor asszony volt. Gyermektelenek voltak, de az Úr, könyörgésükre egy fiúgyermekkel áldotta meg őket; ekkor fogadalmat tettek, hogy önmegtartóztatásban élnek. A fiúcskát a szabad tudományokban nevelték. Miután serdülőkorba jutott, a császári házból választottak egy leányt számára, akivel össze is házasodott, ám a nászéjszakán szent Elek istenfélelemre kezdte oktatni jegyesét, és a szűzi tisztaság megtartására biztatta, majd aranygyűrűjét és övének csatját őrizetére bízva: „Vedd és őrizd meg, amíg Isten jónak látja. Az Úr legyen miközöttünk!” Ezt követően némi pénzt magához véve a tengerhez sietett és hajóra szállt.
     Edessa városába utazott, ahol a mi Urunk Jézus Krisztusnak egy olyan képe van, melyet nem emberi kéz festett a gyolcsra (Manopellói Kendő - ld. lentebb!) Itt, mindenét szétosztotta a szegények között, Isten szeretetéért koldus lett, Isten Anyja Mária templom előcsarnokában.
     Szülei bánkódtak fiuk eltűnésén, és a világ minden tája felé szétküldték szolgáikat, hogy kutassák fel. Néhányan közülük Edessa városába érkeztek. Elek megismerte őket, azok viszont nem ismerték fel, s a többi koldussal együtt neki is adtak alamizsnát. Ő elfogadta, s Istennek hálát adva így szólt: „Hálát adok néked, Uram, hogy alamizsnát fogadtattál el saját szolgáimtól.”
     Visszatérve a szolgák jelentették, hogy sehol sem találják. Anyja az eltűnésének napjától fogva a szobája padozatára leterített zsákon virrasztott, és panaszosan fogadkozott: „Itt gyászolok mindaddig, míg vissza nem kapom fiamat.” Elek mátkája pedig azt mondta anyósának; „Amíg nem hallok legdrágább jegyesemről, mint az árva gerlice, veled maradok.”
     Elek tizenhét évig élt az említett előcsarnokban, imádságban. Ekkor a Boldogságos Szűz képe így szólt a templom őréhez: „Vezesd be Isten emberét, mert méltó a mennyek országára, s az Úr Lelke van rajta. Az ő imádsága, mint a tömjén, száll fel az Úr színe elé.” Az őr nem tudta, hogy kiről van szó. Ekkor ismét megszólalt: „Az, aki kint ül az előcsarnokban.” Erre az bevezette Eleket a templomba. Ezt hamarosan mindenki megtudta és tisztelni kezdték, ő azonban a dicsőség elől menekülve visszatért a szülői házba.
Atyját kérte, hogy fogadja be szegényei közé, ő azonban mivel nem ismerte fel, a lépcsőfeljárat alatt adott neki menedéket. Ő pedig az imádságnak szentelte magát, testét böjttel és virrasztással sanyargatta. A ház szolgái gyakran kicsúfolták, sokszor a fejére öntötték a mosogatóvizet, sokat sértegették, de ő mindvégig nagyon béketűrő volt. Végülis 17 éven át élt atyja házában így, ismeretlenül. Érezvén halálának közeledtét, papírt és tintát kért, s életét írásba foglalta.

(folyt.)

Forrás felhasználásával!

Az áldozat, imádság, engesztelés 4

     A hogyan engeszteljünk kérdésre, a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa számunkra. Az égiek hallatlan pedagógiáról tanúskodó útmutatását összefoglalva, a következőket mondhatjuk: 1.) A rózsafüzér napi imádkozása. 2.) A keresztek türelmes elfogadása. 3.) Áldozattá alakítani mindent, amire képesek vagyunk. (A megengedett jókról való lemondásnak gazdag lehetőségei vannak.) A Szent Szűz a harmadik jelenés alkalmával figyelmeztetett: ,,Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: ‘Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.''' Végül pedig – mint ismeretes – Mária kérte önmagunk, családunk, közösségünk, nemzetünk felajánlását is az ő Szeplőtelen Szívének.
     Az engesztelésben egyesülünk Jézus Krisztussal, aki a világ megváltásáért szenvedett és meghalt a kereszten. A keresztény élet minden szakaszában meg kell jelennie ennek a mozzanatnak.
Az engesztelő cselekedetek Fatimában nem csupán a Szűzanyára irányulnak hanem közvetlenül Istenre is. Felfedezhetjük ezt azokban az imádságokban, amelyeket a Szűzanya tanított. Meg kell jegyezni, hogy a bűnösök megtérítésének engesztelő gondolatán túl fellelhető az engesztelésnek egy mélyebb és alapvetőbb indítéka, s ez maga az Isten iránti szeretet. A már fent említett imádság is bizonyítja ezt: "Ó Jézusom, irántad való szeretetből... " Ez mutatkozik meg abban is, ahogyan Ferenc válaszolt, amikor Lúcia megkérdezte:
– Mit szeretsz jobban, vigasztalni a mi Urunkat, vagy megtéríteni a bűnösöket, hogy ne jusson több lélek a pokolba?
– Jobban szeretem vigasztalni a mi Urunkat. Nem vetted észre, hogy Szűzanyánk milyen nagyon szomorú volt, különösen az utolsó hónapban, amikor azt kérte, ne bántsák már többet a mi Urunkat, hiszen már annyira megbántották ... Szeretném megvigasztalni a mi Urunkat és azután megtéríteni a bűnösöket, hogy többet már ne bántsák meg Őt.

Az áldozat, imádság, engesztelés 3
     Ma szemünk előtt teljesül be mindaz, amit Isten Anyja Fatimában mondott, nevezetesen, hogy az Oroszországban kifinomult ravaszságú kommunizmus, változatlanul terjeszti tévtanait az egész világon.

     XI. Pius pápa 1937. március 19-én megjelent Divini Redemptoris  kommunizmusról szóló enciklikáját kell elolvasni, hogy valaki megállapíthassa, mennyire nem halott a kommunizmus, sőt, hogy tanai az egész világot egyre jobban uralják és sajnos a Katolikus Egyházat is mérgezik. Nos, hogy magunkat e zűrzavartól és lelkünk elvesztésétől megmentsük, ezért adta nekünk az Ég ellenszerként a szent rózsafüzért, amelynek az október hó különös módon van felajánlva. A rózsafüzér már évszázadok óta bebizonyította különleges erejét. ( Forrás )
     A Szent Szűz minden jelenésében és üzenetében, hangsúlyosan kéri a rózsafüzér imádságot, mint a gonosztól való oltalom és a lélekmentés hatékony eszközét A fatimai üzenetben kifejezetten az engesztelés egyik módjaként ajánlja. A Szeretetláng üzenete is hasonló drámaisággal aktualizálja az „áldozat és imádság” szükségét! És megvallhatjuk, hogy talán épp a rózsafüzér az, amely megfelel az áldozat és imádság mindkét kritériumának. Értem ezalatt, hogy sajnos sokan "öregasszonyos bogyózgatásnak" vagy fölösleges ismételgetésnek tekintik, holott ép ez a "zörgessetek" (Lk 11,9) egyik módja, mely egyben az elmélkedő imakészség szép példája! 
A Szűzanya: »Mindannyian kedves gyermekeim. Vigyázzatok!  A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Tudja nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie mindent elvett tőletek! A reményvesztetteknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim,  imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.« (uo. IV/30)
   A Szűzanya arra biztat, hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel önmagát és szeretteit Szeplőtelen Szívének. Imádkozzák a rózsafüzért és fogadják szívükbe az Isten és emberszeretet tüzét, működjenek együtt lélekmentő anyai vágyával. Az engesztelő szentórák megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit a Szent Szűz ajánl azoknak, akik figyelnek rá. „Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem s veletek összefogva akarom a világot megmenteni!” (uo. III/140)

Az áldozat, imádság, engesztelés 2

    A pápák sora kifejezetten buzdított a rózsafüzér imádságra. Ez az ima a legmélyebb evangéliumi igazságokat tartalmazza. Fatimában, ebben az egyszerű faluban az est beálltával az emberek összegyűltek a tűz mellett, hogy áhítatosan és nyugodtan elimádkozzák a rózsafüzért. Talán ez volt az oka, hogy az áldott Szűz éppen azon a helyen jelent meg, ahol őt ilyen áhítatosan tisztelték. Kétségtelen, hogy minden megjelenése alkalmával ajánlja, hogy "minden nap" imádkozzák a rózsafüzért ... Ő maga úgy mutatkozik be, mint a Rózsafüzér Királynője. Fatimában a rózsafüzérhez van kötve a béke elnyerése és több más jótétemény az emberiség számára. (Megjegyzésként: Az Égi Anya, nem ilyen-olyan rózsafüzért kért, hanem a "rendes", az ún. "domonkos-szentolvasót"!)
     A Szent Szűz már az első jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti: ,,Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért.'' Nagyon feltűnő, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imádkozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. augusztus 15.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következőket mondta: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát ,,a szegény bűnösök'' megmentéséért. Még vezeklőövet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik.
     Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta P. Augustin Fuentes-nek: „Nézze atya, a Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár evilági, mulandó, akár szellemi, bármelyikünk privát vagy családi életében vagy vallási közösségekben, vagy a népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani. Nincs olyan probléma, ismétlem Önnek atya, akármilyen súlyos legyen is, amit a rózsafüzér imádsággal ne tudnánk megoldani. A rózsafüzérrel fogjuk magunkat megmenteni. A rózsafüzérrel tesszük magunkat szentté. A rózsafüzérrel fogjuk Urunkat és Megváltónkat megvigasztalni és számos lélek megmenekülését elérni.”
  

Az áldozat, imádság, engesztelés 1

     A Szeretetláng Lelki Naplóban ezeket a jézusi szavakat olvashatjuk: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. Cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atyához, akkor az eredmény is bőséges lenne.(II/106)
     Fatimában a Szűzanya jövetelét előkészítő angyal együtt imádkozott a pásztorgyermekekkel és áldozatokat kért tőlük.
     A bűnbánat alkalmassá tesz bennünket a hálaadásra, az áldozathozatal pedig nyomatékozza az imánkat, mondva van: "Kérjetek és kaptok. Szüntelenül imádkozzatok. Mindazt, amit az én nevemben kértek, az Atya megadja nektek." Az evangéliumban a Szűzanya az imádság és az Istennek való átadottság példaképe: "Legyen nekem a te igéd szerint."    
     Az Egyház anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét, s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni – halljuk a próféciát Fatimában.
     Hogyan engeszteljünk? A fatimai események világos útmutatást adnak. 1916 tavaszán, a Mária-jelenéseket bevezető (előkészítő) első angyali jelenés alkalmával Portugália őrangyala imádságra tanítja és biztatja a gyermekeket. A második angyali jelenés 1916 nyarán váratlanul, játék közben érte a gyermekeket. Az angyal kissé megrója őket: ,,Mit csináltok?'' – kérdezi tőlük. Mondanivalója végén az isteni küldött így szól: ,,Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják, és kérjétek a bűnösök megtérését.'' Lúcia megkérdezi: ,,Hogyan hozzunk áldozatot?'' Az Angyal ezt válaszolja: ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.''
A gondolat Péter apostol szavaira emlékeztet: ,,érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel elviseli a fájdalmat'' (1Pét 2,19). A gyermekek életét ettől kezdődően a munka, az imádság, és a vezeklés tölti ki. A gyermekek az imádság és áldozat révén rövid idő alatt komoly lelki előrehaladásról tettek tanúságot. Az októberben sorra kerülő harmadik és egyben utolsó angyali jelenés alkalmával az angyal mindhárom gyermeket megáldoztatja. Az áldozás előtt az angyal arcra borulva imádkozott. A Szentháromsághoz szóló imádságát így fejezi be: ,,Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.'' Már az angyal buzdításai, imádságai utalnak az engesztelésre. Csodálatos a gyermekek lelki átalakulása és a felnőtteket is túlszárnyaló hősiessége. Arcra borulva ők is órákon át imádkozták az angyal imáját, s vezeklő életük napról-napra közelebb vitte őket Istenhez.

     Augusztus 31-én,Budapesten, a Máriaremetei Kegytemplom parkjában idén is megrendezésre kerül a Szeretetláng Fesztivál. A 9 órakor kezdődő találkozó kiemelt előadója lesz Dominik Chmielewski szalézi szerzetes atya, aki korábban a Lengyel Harcművészeti Szövetség karate igazgatója volt, de megtérése után Jézusnak és Máriának szentelte életét. Ő alapította a Szűz Mária Harcosai közösséget, amelyik minden hónap első szombatján férfiak ezreit hívja közös rózsafüzér imára. Kezdeményezése már a világ számos országában terjed, köztük hazánkban is. Vannak előadásai, melyeket több, mint hárommilló ember nézett meg a videómegosztó portálokon!

Dominik atya „izgalmas” megtéréséről a következő linkre kattintva olvashattok: https://szeretetlang.hu/2024/06/23/aki-harci-karate-mester-volt-de-mariat-es-a-szentlelket-valasztotta/

Aki szeretné őt előzetesen is hallani, ajánljuk az alábbi magyar feliratos előadását : https://www.youtube.com/watch?v=gTjFpWHKjJY (A "beállítások"-ra kattintva a magyar feliratot kell kiválasztani.)

Vendég lesz még a Dariusz Dabrowski atya, a lengyel Szeretetláng Mozgalom papi vezetője, aki fiatalok sokaságának szívében lobbantotta lángra a Szent Szűz Szeretetlángját. A Szentmise főcelebránsa az aranymiséjét ünneplő Mészáros Domonkos OP atya, a Szeretetláng terjesztésének nagy hazai apostola lesz, a zenei szolgálatot a soproni Exodus együttes vállalta el.

- Akik különbusszal jönnek, a parkolás miatt előre jelezzék a 06 30 205 8170-es telefonszámon.

- A koncelebrálni (gyóntatni) szándékozó atyák jelezzék előre szándékukat és hozzanak magukkal albát!

Fábry Kornél püspök atya tavalyi előadásából könyvecske készült Az Úrral való egység imája címmel, mely térítesmentesen átvehető majd! (A Szeretetláng Mozgalom információja nyomán)

Az isteni Szeretet által 

Szembeötlő az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya közti párhuzam (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, míg Mária az Istennek mondott igent. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, ezzel szemben Mária, hogy megmentse gyermekeit, le kívánja leplezni és teljesen tehetetlenné akarja tenni a sátánt. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. 

A bűnbánat, megtérés
     Egy olyan világban, amely elveszítette a bűn iránti érzékét, Szűz Mária a szívek megtérését kéri.
"Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot!" Ez a felszólítás jelenik meg az evangélium első lapjain, és ez visszhangzik a Cabeço sziklás vidékén is. Az angyal megtanítja a gyerekeket arra, hogy imádkozzanak azokért, akik nem hisznek Istenben, nem imádják Őt, nem remélnek benne, és nem szeretik Őt. Imát és áldozatokat kér tőlük a bűnösök megtéréséért. Olyan bűnbánati cselekedetekre tanítja a három gyermeket és általuk minket is, mint a letérdelés, a földreborulás és az intenzív ima.
     Szűz Mária is erre az alapvető tanításra utal, amikor arra indítja őket, hogy engesztelő cselekedetekkel és könyörgésekkel ajánlják fel magukat Istennek a bűnösök megtéréséért. Egyszerűen, kertelés nélkül beszél a bűnről: "A poklot láttátok. Ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei."
     Mária-jelenések és üzenetek alapvető célja: minél több embert (a Szent Szűz szóhasználata szerint minden embert) megszabadítani attól a halálos ítélettől, ami La Salette-ben oly világosan meg lett fogalmazva. A Szeretetláng üzenetében pl. határozottan kijelenti, "Én akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja.” (III/144). Ennek a szándéknak a feltétele pedig a megtérés. Ezek az egymástól térben és időben messze álló, de tartalmukban mégis összecsengő szavak rendkívül komoly figyelmet érdemelnek. Az egyértelmű jeleknek ez a sokasága már önmagában is bizonyító erejű. Súlyos hibába esik, aki elzárkózik a megtérés elől, hiszen nem csak a maga örök sorsát teszi kockára, de embertársai üdvösségéért sem tesz semmit. Márpedig Jézus Krisztus áldozatában és a megváltás művében nekünk is rész kell vállalnunk!
     A Szent Szűz figyelmeztet a világ veszélyes lelkiállapotára, és a rendelkezésre álló idő rövidségére. A helyzet komolyságát növeli, hogy most nem egy próféta, hanem az Egyház Anyja közvetíti az üzeneteket és nem egy város sorsáról, hanem az egész emberiség jövőjéről van szó. Amennyiben nincs megtérés – folytatja a Szent Szűz –, bizony a pusztulásra is sor kerülhet: Péter apostol drámai szavakkal figyelmeztet ugyanerre: ,,...a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem..., amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek'' (2 Pét 2,4-6). Ezek tehát ,,intő példák számunkra: az örök tűz lett a büntetésük'' – írja Szent Júdás (Júd 5-7).
     Emlékeztetünk Jézus szavaira is, amikor a Siloéban ledőlt toronyról beszélt, amely tizennyolc ember halálát okozta: ,,Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.'' (Lk 13,4-5). ,,Szabad azt is mondanunk – tanít Szent II. János Pál –, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyetek meg mindent, amit csak mond''' (RM 28). A Szent Szűz tehát evangelizál és ezt várja el övéitől. Fatimai üzenete az evangelizáció szolgálatában áll.
     VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető.
     Lúciára nagy hatással volt a Szűzanya szomorúsága: "Ebből a jelenésből legmélyebben a Szűzanya kérése vésődött szívembe, amikor a legszentebb égi Édesanya azt kérte, hogy ne bántsák meg többet a mi Urunkat, mert már annyira megbántották. Milyen gyengéd könyörgést és szeretettől áthatott panaszt rejtenek ezek a szavak! Bárcsak az egész világ visszhangozná, és az égi Édesanya minden gyermeke meghallaná az Ő hangját". (vö. LN 95. oldal)

Fogadalom a vörös veszély elhárítására

     Súlyos gond nehezedett a portugál püspökökre és a népre, amikor 1936-ban a vörös marxista forradalom fenyegette Portugáliát is. Ebben a veszélyhelyzetben az ország egyházi vezetése megfogadta, hogyha a Szűzanya Szeplőtelen Szíve megóvja hazájukat ettől a szörnyű csapástól, hálából nemzeti zarándoklatot szerveznek Fatimába, és felajánlják Portugáliát Mária Szeplőtelen Szívének.            (A képen:  a marxista  forradalom  igazi  célpontja! Alább, Dolores Ibarruri)

     Spanyolországban júliusban ki is tört a zavargás, melynek egyik nyílt célja az Egyház és a vallás meg-semmisítése volt. Az 1936-1939 között a spanyol polgárháborúban mintegy 1,2 millió ember vesztette életét. A "marxista-leninista-sztálinista forradalmárok" által, kifejezetten a kereszténységükért meggyilkoltak száma több mint HÉTEZER (7000) pap (!!!),  férfi és női szerzetesek valamint hitvalló polgárok. Az idő és az áldozatok számarányát tekintve ez volt az egyháztörténelem egyik legvéresebb keresztényüldözése. (forrás) Spanyolország a "szocialista reformok" következményeként gazdaságilag teljesen tönkrement. Dolores Ibarruri a "nagy La Pasionaria" 500 tonna aranyat (!) küldött Sztálinnak fegyverekért cserébe, melyért persze első világháborús arzenált kapott úgy, hogy még további követelése volt a véreskezű diktátornak! Így lett a dél-amerikai indiánok sátáni aranya semmivé, hiszen sem a "conquistádorok országa", sem a "munkásosztály paradicsoma" nem lett tőle gazdagabb! Az események okkal rendíthették meg a portugál egyházi vezetést, hiszen már ismerték az Istenanya Oroszország felajánlására vonatkozó hangsúlyos kérését!

(Képünkön, a szovjet típusú kultúra: garázs a székesegyházban, a spanyol polgárháború idején. Alább, spanyolországi vértanúk egy csoportja.)                                                         

Nyilvánvaló, hogy ezekben a szörnyű időkben a portugál püspöki kar minden szinten a bensőséges katolikus hit munkálását helyezte előtérbe. Nem törekedtek "liturgikus reformokra", megszűntek fenntartásaik a fatimai jelenés hitelét illetően és nem voltak kétségeik, hogy a sátán egy személyes hatalom, amely nyílt és titkos támadást indított országuk és népük ellen. A Portugál állam, szoros egységben a Portugál Püspöki Karral, megtudta védeni békéjét, fenn tudta tartani a rendet és biztosította a békés munka feltételeit országuk felemelkedésére. Nem is maradhatott kétséges senki számára sem, hogy mindez a Szűzanya Szeplőtelen Szívének volt köszönhető!
     Elérkezett a fogadalom beváltásának ideje. Az egész nemzet készült a fatimai zarándoklatra, hogy kifejezze háláját az Egek Királynőjének.

     Húsz érsek és püspök, élükön a bíboros pátriárkával, ezer pap és félmillió hívő az egész nemzetet felajánlotta Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Azok, akik nem tudtak Fatimába zarándokolni, a felajánlást saját plébániájukon tették meg, és így az egész nemzet lerótta háláját és kinyilvánította szeretetét az Égi Édesanya iránt.

(Magyarországon is így kellene hálát adnunk a Magyarok Nagyasszonyának, a Világ Királynőjének, aki szüntelenül munkálkodik gyermekei megmentésén!)

(Alább, Portugália felajánlása Mária Szeplőtelen Szívének 1936-ban)

      A plébános meglátogatta egy hívét, aki az őt ért szerencsétlenségek okán – annyira nekikeseredett –, hogy alig adott életjelet magáról, és még a vasárnapi szentmisékre sem ment el!

A férfi szótlanul fogadta látogatóját és hellyel kínálta a kandalló előtt. A tűztérben bükkfahasábok lobogtak, és megvilágították a két szótlan férfi arcát.

Egy kis idő múlva az atya kezébe vette a csípővasat, és komótosan kivett egy égő fadarabot a tűzből és a kandalló előtti kőlapra helyezte.

A hasáb füstölgött, izzott egy darabig s azután kezdett kialudni. A két férfi még csendben ült egy jódarabig, amikor a házigazda hirtelen megrázkódott, mint aki felébredt. Felállt, kezet nyújtott a papnak és így szólt:

– Megértettem a prédikációt!

– Éspedig? – kérdezte rácsodálkozón az atya.

– Ami nem marad a közös tűzben, az egy darabig pislákol ugyan, de nem sokáig ég és hamarosan kialszik, elhidegül. – Ezután mindig ott leszek atyám! – és barátian megszorította a pap kezét.

Az üzenet értelmezése, teljesítése és megvalósulása

1. Azokat a látomásokat, amelyekben Lúciának, Ferencnek és Jácintának része volt és azokat az üzeneteket, amelyeket kaptak, csak akkor értjük meg, ha szemünk előtt tartjuk a szentek közösségéről szóló katolikus tanítást. Minden egyén kérő imái és érdemei ugyanis, mások javát szolgálhatják. Így válhatnak a három gyermek imái és áldozatai – akik egész életüket odaadták – nagyon sok lélek, sőt egész népek javára, különösen azután, hogy a Mindenszentek Királynőjétől oly gazdagon részesültek kegyelmekben. A Szűzanya ezért kérte a három gyermeket, hogy "imádkozzanak sokat, nagyon sokat, és hozzanak áldozatokat a bűnösökért". Jácintától és Ferenctől ezen kívül azt kérte, hogy ajánlják fel saját életüket engesztelésül az emberek bűneiért. Lúciától pedig azt kérte, hogy ezen a világon tovább élve küldetést töltsön be.
2. A Szűzanya úgy látta helyesnek, hogy nem a mennyországot, hanem a kárhozatot mutatta meg a látnokoknak, rajtuk keresztül nekünk. Ennek is üzenet-jellege van, hogy ezáltal az emberiséget még nyomatékosabban üzenetének elfogadására késztesse. A látnokok olyan megrázóan beszéltek a pokol képének tragédiájáról, hogy ezzel még a legmegrögzöttebb bűnösöket is sikerült az erény útjára visszavezetni. A pokol sötét látomása egyértelműen azt mutatja, hogy tévedésben vagyunk ha azt gondoljuk, hogy a III. évezred emberét nem kell szembesíteni az örök szenvedés lehetőségével.
3. A fatimai események megértéséhez nélkülözhetetlen, hogy az Istenanya egyetemes közvetítő szerepét szem előtt tartsuk. A legnagyobb és Isten szabad elhatározásából szükséges közvetítőként működik közre mindenben a megbántott Megváltó és a bűnös emberiség között. Közvetítőként döntően befolyásolja az eseményeket. Mint a Világ királynője, közvetítőként Anyai Szíve győzedelmeskedni fog.
4. Amikor a Szűzanya három pásztorgyermekhez fordult, általuk az egész világhoz szólt. Minden embert arra szólított fel, hogy imádkozzon, tartson bűnbánatot és változtasson gondolkodásmódján. Különös módon üzent a pápának és általa a püspököknek, hogy ajánlják fel Oroszországot Legtisztább Szívének.
5. Az Istenanya kéréseit könnyű megérteni annak a vallási helyzetnek a tükrében, amely a jelenések idején, azaz 1917-ben jellemezte a világot. A Szűzanya rámutatott arra, hogy a világ meglehetősen vészterhes helyzetben van. Az istentelenség és a tisztátalanság annyira elburjánzott a földön, hogy egy valódi pusztításra, a második világháborúra volt ahhoz szükség, hogy az az embereket újra egymáshoz vezesse. A bűnösök újra meg újra időt kapnak arra, hogy a fatimai felszólításra megtérjenek. Amennyiben erre a felszólításra hallgat az emberiség, béke lesz. Ha nem hallgat rá, egy újabb, még szörnyűbb háború lesz. Ha a Szent Szűz hangja még azután is süket fülekre talál a világban, akkor ideológiai eredetű, egyetemes jellegű pusztítás fog bekövetkezni, melyet súlyos vallásüldözés fog kísérni, és minden ember kárt szenved. A pápa is nagy megpróbáltatások előtt áll: „Oroszország tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni… a Szentatya sokat fog szenvedni.”
6. Amikor a bajok egész sora után végre megtörik a mai emberiség kemény ellenállása, az emberek nagyon sokan megtérnek, mely Mária Legtisztább Szívének különös győzelme lesz Szívének szeretete által: „végül Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog…” Mária uralma jön el.
7. Mária uralmának mibenlétét, nem csak Montforti Grignon Szent Lajos írja körül a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében, de a Szeretetláng üzenete is megfogalmazza. Idézetek Grignontól: "Mikor jön el a boldog idő – Mária aranykorszaka –, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják! Azért, hogy eljöjjön az Úr országa, jöjjön el hozzánk Szűz Mária országa!" (217) Szeretetláng Lelki Napló: "Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (Feljegyzés 1971. VII. 26)

     Mária egész életében az „Eucharisztia asszonya”. Az Egyház – amely a Szűzanyát mintaképnek tekinti –, arra hivatott, hogy utánozza őt e Legszentebb Misztériumhoz való viszonyában. Engedelmeskedve Jézus parancsának: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19), egyben elfogadjuk Mária felkérését is: „Tegyétek meg, amit mond” (Jn 2,5).

Úgy tűnik, hogy Mária ugyanazzal az anyai aggodalommal szól hozzánk, mint a kánai menyegzőn: „Higgy és bízz Fiam szavaiban! Ha képes volt a vizet borrá változtatni, akkor a kenyeret és a bort is át tudja változtatni Testévé és Vérévé, hogy számotokra az Élet Kenyerévé váljon”.

A Szent Szűz bizonyos értelemben már az Eucharisztia megalapítása előtt is megélte eucharisztikus hitét azzal, hogy igent mondott az Üdvözítő Megtestesülésére, mi által élő Tabernákulumként hordozta méhében a testté lett Igét. Ezzel a misztériummal előrevetítette az Egyház eucharisztikus hitét a Fiat-tól az Amen-ig.

Az Istenanya egész életében Szent Fia társaként, nem csak a Kálváriáig élte meg az Eucharisztia áldozati dimenzióját, de akkor is, amikor Jézusa szavait hallotta az Apostolok ajkáról: „Ez az én testem, amely értetek adatik” (Lk 22,19)! Mária anyaként is átélte Fiának a szentségi jelek alatti jelenlétét, kinek Teste ugyanaz a test, amelyet a méhében fogant!

Tehát az Eucharisztia vétele így válhat – Máriához hasonlóan – számunkra is a dicséret és a hálaadás énekévé: „Magasztalja lelkem az Urat, és lelkem ujjong Megváltó Istenemben”!

Ez az igazi „eucharisztikus áhítat” a Szűzanyával! 

(E cikk megfogalmazására Szent II. János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia enciklikájának olvasása ihletett!)

Vigyázz!

Mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, minden pillanatban, minden órában, a csábítás, a megtévesztés és a pszichotechnika minden eszközével; a tét az örök élet boldogsága!

Ha figyelmetlen vagy, könnyen elragad a világ és észrevétlenül is az istentagadók oldalára sodor!

 Hirtelen azt hiszed, hogy "felvilágosodtál", holott épp az életed világos célját vesztetted szem elől és sajnos könnyen a "sötétség" várományosa lehetsz!

A Fatimai Bazilika építése

     Amikor 1920-ban José Correia da Silva lett a leiriai egyházmegye új püspöke, korábbi tartózkodása ellenére, kötelességének érezte, hogy tanulmányozza a fatimai eseményeket. Napról napra világosabbá vált számára, hogy az események mögött Isten áll, így megerősödött benne az elhatározás, hogy ebben neki is kötelessége részt vállalni.
     Mindenekelőtt Cova da Iriában vetetett egy nagy, 125 000 négyzetméteres telket (a terület kétszer nagyobb, mint a Szent Péter tér Rómában) és elrendelte az első tervrajzok elkészítését.
1921 októberében megengedte, hogy misét celebráljanak a szabad ég alatt. Addig a Fatima falu templomában tartották a szentmiséket, ahonnan a zarándokok aztán átvonultak a Cova da Iriába.
     Először is az időjárás viszontagságai ellen építtetett egy ideiglenes kápolnát.
     A legnagyobb gondot a vízszegény sziklás vidék okozta. Az építkezéshez biztosítani tudták volna az elegendő vizet, annál inkább gondba ejtette a tervezőket a majdani feltételezett hatalmas zarándoktömegek ivóvízellátása. Ezért a püspök javaslatára egy óriási esővíztárolót kezdtek kialakítani a területen. Alig haladtak túl az első rétegen, egy rendkívül bővizű forrásra akadtak, mely a geológusok szerint képtelenség volt.  Az emberek a forrást a Fatimai Madonna ajándékának tartották. (A korabeli képen a forrást csodáló zarándokok.)

     Így oldotta meg a Szűzanya Fatima létfontosságú kérdését. Hiszen hogyan fogadhatta volna Cova da Iria a zarándokok tíz és százezreit a forró nyári hónapok alatt, ha nem lett volna ivóvíz? Fatima azóta sem szűkölködik vízben.  (A képen a később mégis elbontott Jézus Szíve ivócsarnok. A Szentséges Szív szobra máig ott áll, és annak tövében lehet vizet tölteni!)

     1928. május 13-án az addigi leghatalmasabb zarándoksereg jelenlétében Msgr. Manuel da Conceicao Santos évorai érsek tette le a bazilika alapkövét, mely 25 év alatt épült fel, mint Portugália legnagyobb temploma. Végül, 1953. október 6-án és 7-én 15 portugáliai püspök jelenlétében Lisszabon bíboros pátriárkája felszentelte a bazilikát. A templomhajó felső négy sarkában a világ négy legnagyobb Mária-tisztelőjének szobra áll, közülük egyik, a Magyar Szent István király. (Alább, a Fatimai Bazilika építési fázisai.)

     Lengyelországban egyre nő a felháborodás, mert a lengyel baloldali kormány által kinevezett Gdansk-i Múzeumigazgatóság a II. Világháborús bemutatótérből eltávolította a katolikus Ulma családról szóló kiállítást.

1944-ben az Ulma házaspárt hét gyermekükkel legyilkolták a német nácik, mert zsidókat rejtegettek otthonukban. A családot 2023-ban boldoggá avatták. Történetükről bővebben: https://zarandok.ma/folyamatban-van-a-zsidokat-mento-martir-hazaspar-es-csaladjuk-boldogga-avatasa/ 

(Forrás nyomán: https://zarandok.ma/a-boldogga-avatott-ulma-csaladrol-szolo-kiallitasi-targyakat-eltavolitottak-lengyelorszagban-a-masodik-vilaghaborus-muzeumbol/)

Ne adjatok teret a sátánnak!   

     A Vision2000 nevű portál legújabb száma arra figyelmezteti olvasóit, hogy nagy a veszélye a varázslásba, kuruzslásba, boszorkányságba vetett hit, a pogány rituálék visszatérésének.

Bár állítólag felvilágosult és tudományos korban élünk, mégis olyan furcsa gyakorlatok és foglalkozások újjáéledését tapasztaljuk, amelyek a sarlatánságot, a babonaságot, a feminizmust és az ördög megidézését vegyítik egymással. Egy rendkívül „lélekveszélyes” divathóbort.

De vajon hogyan férkőzhetnek efféle sötét gondolatok a fiatalok elméjébe? Nos, a választ kereshetjük akár az újliberalizmus vezérelte Eurovíziós Dalfesztiválon, a valóságshow-k világában, az Elle magazin hasábjain vagy a legnépszerűbb közösségi hálózatok oldalain is.

Az Eu-s Dalfesztivál egyik 2021-es elődöntőjén Elena Tsagrinou ciprusi énekesnő „El Diablo” című dalát énekelte, melynek beszédes a szövege is: „Szerelmes lettem az ördögbe, neki adtam a szívemet… A Paradicsom nálad van, a pokolban.”

A ciprusi köztelevízió, amely a dalt és az előadót kiválasztotta, visszautasította az ortodox egyház hangos szemrehányását és azt nyilatkozta, a dal csupán a jó és a rossz örök harcának megfogalmazása. Végül a verseny döntőjét néhány nappal később egy másik dal nyerte meg, amelyben a nézők ezt hallhatták: „Azt írtam egy sírkőre, számomra nincs Isten.”

Az Elle magazin már két különkiadást jelentetett meg a jóslással kapcsolatban. Az üzenet világos: „Szabadítsd fel a benned rejlő boszorkányt! Különszám „a varázslatos rituálék felfedezésére, hogy szerencsét hozzanak az olvasónak”. A természethez való visszatérésre buzdítanak, és vígan keverik az ökológiát a nemek harcával, az újpogánysággal, stb.

(Forrás nyomán: https://zarandok.ma/a-boszorkanyok-visszaternek/)

A Szűzanya fején a szeretet és az áldozatok koronája

     A Fatimai Szűzanya szobrának, több díszes koronája van, az elsődleges aranyból készült.
     A koronázás gondolata 1942-ből, a portugáliai Actio Catholica női csoportjától származik. Elég volt azonban néhány sor az újságokban és özönlöttek az adományok. A gazdagok aranyat vagy pénzt küldtek, de nem hiányoztak „a bibliai özvegy fillérjei" sem, a szegények ajándékai, akik annyit adtak, amennyiük volt vagy amennyit adhattak.
     Megszámlálhatatlan mennyiségű gyűrű, lánc, családi emléktárgy és más ajándék gyűlt össze. Méltán jelentette ki a Szentatya, hogy a korona, bár aranyból és drágakövekből készült, az anyaga inkább a Szűzanya iránti tiszta szeretet és nagylelkű áldozat.
     A koronát Lisszabonban a legjobb aranyművesek készítették. 12 iparművész három hónapon át dolgozott a remekművön. Az egyedülálló ékszer 12000 grammos, 313 igazgyöngy és 2 650 féldrágakő díszíti.
     A koronázás eseménye, 1946. május 13-a, amely Portugália 800 éves fennállásának egyik legjelentősebb napjává vált. Az országos ünnepségen az egész nemzet képviselői részt vettek. Az egyszerű nép, a polgári és egyházi hatóságok olyan összhangban dolgoztak, mint még soha.
     Az első és legnagyobb fatimai zarándok, XII. Pius pápa kijelentette: "Meghallgattuk a portugál püspöki kar kívánságát, óhaját és kérését, és elhatároztuk, hogy ünnepélyesen megkoronázzuk a Fatimai Miasszonyunk szobrát."
     A Szentatyát a bíboros legátus képviselte. Hat miniszter és sok rangos tisztségviselő kísérte. Az Egyház részéről jelen volt az egész püspöki kar, több mint 2000 pap, a fatimai szentély szolgáinak és a legkülönbözőbb rendeknek képviselete.
     A legaktívabb résztvevő azonban vitathatatlanul a portugál nép volt, teli hittel és szeretettel a Miasszonyunk és a Szentatya iránt. Amerre a bíboros legátus haladt, sorfalat álltak, zenekarok, harangzúgás és ünnepélyes díszlövések hangzavarában. Az emberek ünneplőbe, a városok és a falvak virágdíszbe öltöztek.
     A Cova da Iriában félmillió zarándok gyűlt össze, 30 ezren autón, a többség gyalog vagy vonattal érkezett. Annak ellenére, hogy esett és jeges szél fújt, minden a program szerint zajlott. Az imádság és az ének mélységes hitből és az őszinte Mária-tiszteletéből fakadt. Az éjszakai virrasztás felejthetetlen volt. Az Actio Catholica 50 000 fiatal férfitagja ünnepélyesen kinyilvánította hitét és a Szeplőtelen Szűz iránti szeretetét.
Maga a koronázás olyan érzéseket váltott ki az emberek szívéből, melyeket nem lehet elfelejteni. A résztvevők között 600 beteg volt. Az Irgalmasság Anyja hitüket számos keggyel jutalmazta. Az ünnepségek ideje alatt hét kifejezetten rendkívüli gyógyulás történt.
     Egy nappal az ünnepség után az államelnök megköszönte Aloysi Masella bíboros részvételét az ünnepségeken, melyek szimbolizálták a lélek győzelmét az anyag fölött és kinyilvánították a portugál nép tántoríthatatlan hitét az örök értékekben.

     „A második pünkösd eljön, hogy ezt a pogánnyá vált emberiséget, amely a gonosz lélek erős befolyása alatt áll, teljes életközösségre vigye Urával, aki megteremtette, megváltotta és megmentette. A második Pünkösd leszáll a szívekbe, hogy átalakítsa, és nyitottá tegye őket a szeretetre, hogy alázatossá és irgalmassá tegye, és megszabadítsa őket az önzéstől és mindenfajta gonoszságtól. Az Úr Lelke akkor minden kőszívet átalakít húsból való szívvé.” (1996. 5. 26.)

„Tüzes nyelvek szállnak le, megvilágítják és megszentelik az Egyházat, amely a Kálvária sötét óráját éli, mely a tévedések heves szelének van kitéve, a hit elvesztése és a hittagadás árasztja el. A Szentlélek isteni tüze meggyógyítja az Egyházat minden betegségből, megtisztítja minden folttól és minden hűtlenségtől, újra szépségbe öltözteti és befedi ragyogásával. Az isteni tűz hozzásegíti ahhoz, hogy megtalálhassa teljes egységét és életszentségét és ettől kezdve kinyilvánítja a világ előtt teljes, általános és tökéletes tanúságtételét Jézusról.” (1995. 6. 4.)

Ezért imádkozzunk tehát, és teljesítsük a Szűzanya fatimai kéréseit!

Jöjj Szentlélek, jöjj a Te nagyon szeretett jegyesed Mária, Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kiáradása által! Amen.

Az előző poszt-sorozatom anyaga megtekinthető videóként is!

Valakiknek nagyon nem tetszett

     Minél több zarándok érkezett Fatimába, annál jobban fokozódott a szbdkmvesek harca az Egyház ellen. Nem elégedtek meg a gúnyolódással és a rágalmazással, melyből az újságok is bőven kivették a részüket. Ahol csak lehetett, ott támadtak és gyakran még erőszakhoz is folyamodtak. Pár példa:

· A látnokokat 1917. augusztus 13-a és 15-e között őrizetbe vették.

· A hatóság és a szbdkmvesek tiltakozó tüntetést szerveztek...1917. augusztus 19-én Fatimában. (Ez kudarcba fulladt.)

· Október 22-ről 23-ra virradó éjjel Cova da Iriában majdnem mindent megrongáltak, ami a jelenéssel összefüggött. Éjszakai "körmenetükön" istenkáromló énekeket énekeltek.

· Kíméletlenül üldözték a Fatima környéki papságot, többeket összeverettek, megfenyegettek 1918 és 1920 között.

· 1920 és 1924 között a hatóságok rendeletekkel nehezítették Fatima látogatását.

     Minél jobban ellenezték a hatóságok, annál jobban nőtt a fatimai zarándokok száma. A helyzet úgy kiéleződött, hogy a szbdkmvesek 1922. március 6-án éjszaka dinamittal felrobbantották a kápolnát. Az öt töltetből csak négy robbant fel, az ötödik – a tölgy alatt, ahol a Madonna megjelent – nem. Erről a szörnyű tettről az újságok is beszámoltak. Egész Portugáliában nagy volt a felháborodás. Minden szinten nemtetszést váltott ki, még az országházban is, pedig a miniszter fenyegetőzött, hogy még keményebben fognak fellépni Fatima ellen. A hívők engesztelő zarándoklatot szerveztek; március 13-án tízezres tömeg fejezte ki tiszteletét és gyermeki szeretetét a Szűzanya elpusztított kápolnája helyén. 1923. május 13-án a gaztettre nemzeti engesztelő zarándoklat volt a válasz. A zarándokok száma ekkor elérte a hatvanezret is.  Résztvevői a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki. A romok látványa és minden ellenséges cselekedet csak fokozta a Szűzanya tiszteletét és Fatima hírét.

(Alább, a Jelenési Kápolna három állapota.)

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

     Luciusz Laktanciusz ókeresztény teológus ezt írja a 4. században: „Így a legfenségesebb és leghatalmasabb Isten Fia... megsemmisíti a gonoszságot, véghezviszi nagy ítéletét, és életre támasztja az igazakat, akik... ezer éven át uralkodnak majd nagyon igazságos uralommal.” (Divinae institutiones)

     De hogyan fognak a lelkek egyszeriben Isten felé fordulni? Don Stefano Gobbi Mária Papi Mozgalmának Kék Könyvében ezeket írja: „Új tűz fog lejönni az égből és meg fogja tisztítani a pogányságba visszatért emberiséget. Olyan lesz, mint egy ítélet kicsiben, mindenki látni fogja magát, Isten igazságának a fényében. Így a bűnösök visszatérnek a Kegyelemhez és az életszentséghez, az elveszettek a jóság útjára, a távollévők az Atya házába, a betegek a teljes gyógyuláshoz. (1994. 5. 22.) Ez az esemény a második Pünkösd eljövetele, a Szentlélek rendkívüli és minden emberre kiterjedő szeretet-kiáradása lesz, amely az embereket válaszút és döntés elé fogja állítani! Ilyen még nem volt az Ige megtestesülése óta az emberiség történelmében. Lezár a Földön egy történelmi kort, és elindít egy új és csodálatos korszakot, a II. János Pál pápa által óhajtott és megjövendölt szeretet civilizációját. Megújul a Föld színe, a pusztító természeti csapások nyugvópontra jutnak. Az ember és a természet ismét harmóniába kerül egymással. Megtisztul és megújul az Egyház, mely Jézus fényét fogja sugározni és teljes egységre jut. A Szeretet Lelkének tüze hamarosan véghezviszi a nagy megtisztulás művét.” (1982. 5. 30.)

(folyt.)

Francesco Bamonte, Róma vezető ördögűzője írja könyvében:

     Február 20-án van a két kis Fatima-i pásztorgyerek, Szent Márto Ferenc és Jácinta liturgikus ünnepe. (...)
Egy napon, mialatt imáinkban többször is segítségül hívtuk a két kis szent pásztorgyermeket, a szóban forgó személyt megszálló démon, Ferencre utalva, ezt mondta: "Ez a kis csöppség annyi, de annyi ütést mért rám azokkal a Füzérekkel!", majd Boldog Jácintáról rettenetesen tajtékozva így szólt: "És az a másik, a három közül a legkisebb, az volt a »legrosszabb«. Ő rögtön azt mondta: »Igeen! lgeen! Vigyél Magaddal. Add, hogy szenvedjek, csak másoknak ne kelljen szenvedniük« Ezt mondta az a kis ostoba. Honnan tudta? Ki tanította ezekre? Annyira áttetsző volt, nem érhettem hozzá, annyira áttetsző, majdnem, mint Ő ott."
     (Lábjegyzet:) Lúcia nővér visszaemlékezéseiben olvasható, hogy a Pokol látomása a kis Jácintában olyan rémületet ébresztett, hogy a Mária Szeplőtelen Szívének felajánlott összes vezeklés és önmegtagadás semmiségnek tűnt számára, ha sikerül vele megakadályozni, hogy a lelkek a Pokolba kerüljenek. A gondolat, hogy a Szűzanya ígérete szerint hamarosan a Mennybe megy, örömmel töltötte el, mert örökre ezzel a gyönyörűséges Úrnővel lehet: addig is, megragadott minden alkalmat a bűnösök megtérítésére, hogy megmentse őket a Pokoltól. Ezért, ahányszor olyasmi történt ami áldozatot követelt tőle, önként vállalt vezekléseket végzett. Azt az imát ismételgette, amire a Szűzanya tanította: ,,Ó Jézus, a te szeretetedért, a bűnösök megtéréséért és Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnök engeszteléséért", amihez még hozzá fűzte "és a Szentatyáért". Kórházi tartózkodása idején, amikor egy műtét következtében iszonyatos fajdalmai voltak, ahányszor a sebet ellátták, Jézushoz fordulva mindig ezt mondta: ,,Most sok bűnöst megtéríthetsz, mert sokat szenvedek".

(Forrás: F. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014. 177-178. o.)

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

     A Katolikus Egyház Katekizmusából: „Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a 'gonoszság misztériumát' egy vallási megtévesztés formájában, mely az emberek problémáinak látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártoljanak az igazságtól. Az Egyház, az Ország dicsőségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában.” (675, 677)

     A Szeretetláng Naplóból: „A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez, inkább orkán, mely pusztít, s még a választott lelkek hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe ‒ kegyelmi hatása által ‒ nyújtok. Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot..." (II/100)

     Az Úr szavai: „Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/94) Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109)

„És Anyám mosolya beragyogja a földet!” (Szóbeli felj. 1971. VII. 26)

(folyt.)

Francesco Bamonte, Róma vezető ördögűzője írja könyvében, hogy az ördögnek kényszeredetten meg kellett vallania:

"Nem tudjátok, vagy tudjátok, de nem hiszitek, vagy kishitűek vagytok: Má...ár...i...a  Szeplőtelen Szíve fogja megmenteni az egész világot. Egyedül az Ő Szeplőtelen Szíve"!
2009. június 3-án a démon gunyorosan, így kezdett beszélni (a Szűzanyáról): "Mindennap eljön hozzátok, hogy beszéljen veletek, de ti nem hisztek neki (és nevet), vagy nem halljátok. Nem halljátok! Ohhh! (elégedett felkiáltás). Ha hallanátok, hogy miket mond, nekem végem lenne (itt ismét elégedetten kacag), de ti nem halljátok, nem hallgatjátok meg. Köszönöm! Oh, ohhh, ohhh. Ügyes, ügyes! Jól csináljátok! Csak így tovább! Egyszerű, tudod. Egyszerű. Tegyél ki egy női m ... t a televízióba és meglátod, senki nem fog meghallgatni". Erre a kijelentésre ösztönösen megkérdeztem:
- Biztos vagy benne, hogy senki nem hallgat rá?
- Egyesek, egyesek, de kevesen, kevesen, kevesen. (A Szűzanya) állandóan sír emiatt". (...)
Ekkor azt mondtam:
- Mondd meg az igazat! A teljes igazságot. A Fiú nevében, aki azt akarja, hogy Édesanyját dicsérjék, áldják és tiszteljék. Jézus nevében, beszélj! Megparancsolom neked tisztátalan lélek!
Épphogy kiejtettem e szavakat, mintha valaki kényszerítené, rikácsolva rögtön felkiáltott:
- Jól van, jól van, jól vaaaan! Azon kevesek, azon kevesek miatt, Szíve végül diadalmaskodiiiiiiik!!!! (ezt az utolsó szót rettenetes és hosszas üvöltéssel mondta ki) - majd hozzátette, ismét üvöltve az utolsó szót: "Meg van írva, meg van írva, meg van írva és én nem tehetek semmiiit!!!"

(Forrás: F. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014. 177-178. o.)

(folyt.)

Éber legyen a szívünk!  

     Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a hit nem nemzeti-, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények s rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/, a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust, vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek vannak elrejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel!   

    Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Az szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét. (És ezt a 19. század közepén fogalmazta meg Henry Newman!) 

(vö. Newman Breviáriumából: Szent István Társulat /Bp. 1961/ 358-363. o.)

     Kétségkívül napjainkban egy hatalmas lelki vihar, egy globális felfordulás előszelét érezzük, amely itt is van, és szemünk láttára válik világméretűvé.

A Bölcsesség Könyve írja „Az istentelenség pusztává teszi majd az egész földet és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.” (5,23)

     A Szentírás szerint a hitehagyás hozza elő a globális felfordulás vezetőjét, az Antikrisztust (ld. 2Tessz 2,3), de ez vezet végül Isten Bárányának teljes uralmához is.

Idézet a Jelenések Könyvéből: „Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak. Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, hogy a tömjén füstje a szentek imádásával felszálljon az Isten elé. Most, az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a Földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. A hét angyal pedig, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja azokat.” (Vö. 8,1–6)

A szenvedések harsonái, az Egyház szenvedései és feltámadása. Mielőtt felragyogna a Hajnal Szép Sugara, ez a sötétség pillanata, a Vadállat és a Hamis Próféta felemelkedéséé, a végső megpróbáltatásoké.

Erre kaptunk figyelmeztetést a Szeretetláng Naplóban: „A Világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27). ‒ Idézet vége!

(folyt.)

A Fatimai Szűzanya kegyszobra

A FATIMAI LÁTNOKOK folyóirat 5-6. száma 1988. szeptember/december nyomán

    Dr. Nunes Formigao, a fatimai események legkiválóbb történésze, 1917. szeptember 27-én első alkalommal kérdezte ki a gyermekeket. A "Hogyan nézett ki a Szűzanya?" kérdésére, kövessük Ferenc válaszait. (Folytatás!)

- Milyen a ruhája?
- Hosszú, fölötte egy palástot visel, amely lelóg a fejéről a ruha alsó szegélyéig.
- Milyen színű a ruha és a palást?
- Mindkettő fehér, de a ruháján aranycsíkokat lehet látni.
- Milyen a Szűzanya tekintete?
- Úgy néz ki, mint aki imádkozik. Kezét összeteszi a mellén.
- Van valami kezében?
- Keze között tart egy rózsafüzért, ami lelóg a ruha előtt a jobbkezéről.
- Van a fülében valami?
- A fülét nem lehet látni, mert palástja takarja.
- Milyen színű a rózsafüzér?
- Az is fehér.
- Szép a Szűzanya?
- Igen.
- Szebb, mint az a lány, akit ott látsz?
- Szebb!
- De vannak még szebb lányok is, mint az, akit ott látsz.
- Sokkal szebb, mint akárki, akit eddig láttam!
     Ferenc kihallgatása után Jácinta ugyanezt vallja. Lúcia még hozzáfűzi: Nyakán még két aranyzsinór lóg, ami középen golyóban egyesül, s a Szűzanya a derekán nem visel övet.

Ezen adatok nyomán készítette el a fiatal José Ferreira Thedim nevű művész Gilberto F. Santos rendelésére az első fatimai szobrot, amelyet 1920. május 13-a óta a jelenési kápolnában tisztelünk.
     Dr.Formigao írja a Csodálatos események c. könyvében 1926-ban, az 1925. október 13-i jelenési ünnepségről szóló beszámolójában:
     Azon a helyen (a jelenési kápolnában) a Rózsafüzér Királynéja szobra előtt kézzelfogható a jó portugál nép mély hite. Ott térdelnek a hívők minden társadalmi megkülönböztetés nélkül, egynek érzik magukat a krisztusi testvériségben. Ott találkoznak egymással minden pillanatban és Arra vetik tekintetüket, emelik imára kulcsolt kezeiket, Akit joggal nevezünk a Bűnösök Menedékének és a Betegek Gyógyítójának.
A Boldogságos Szűzanya, a Jelenési Hölgy kegyszobra körül ma is összegyűjti gyermekeit a világ valamennyi kontinenséről, érezteti anyai Szívének melegét azokkal, akik Hozzá fohászkodnak és az ég felé irányítja különösen azokat a lelkeket, akik leginkább rászorulnak irgalmára. 

(A tegnapi gondolatsor folytatása!)     

     Sokan nem ismerik (mert nem tájékoztatták őket), vagy már meg is feledkeztek ezen igazságokról (mármint, hogy a sátáni gondolat sokszor tetszetős eszmék köpenyében jelenik meg). Így gyorsan növekszik azok száma, akik kijelölt tanítókra, ember alapította vallások hirdetőire, álprófétákra hallgatnak, sokan pedig mágikus, ezoterikus és démonikus eszközöket használnak boldogulásukhoz. Óva intenek ezektől a szakemberek, sőt még emléktárgyként, szobadíszként sem ajánlatos pogány istenségek, totemek, guruk, nagymesterek képmásait, démonikus eszközöket, vagy mágikus irodalmat környezetünkben tartani, pláne forgatni. Ide sorolhatók a „démonhívogató” őspogány ritmusok döngetése (még tudatlanul is), mint a sátánt dicsőítő metal és a keményrock zene hallgatása. Az emberek szélesedő körben fordulnak el az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak (vö 2Tim 4,4). A logikus következmény: egyre nagyobb teret kap a sátáni tevékenység és lassan társadalmi, sőt világméretűvé növekszenek.
     Ez az említett folyamat egyre inkább felgyorsulni látszik a globalizáció, különösen az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén. Már X. Piusz is ezt nyilatkozta a modernizmusról: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”
     Általánosan megfigyelhető, hogy az Evangéliumot és a katolicizmust minden módon igyekszenek kikezdeni, megfélemlíteni – nem kevesebb céllal –, minthogy Jézus személyét egyszerű szupersztárként, a megváltás tényét ámításként, szentségi Jelenlétét „kárhozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok, ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg, rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték stb.) Ez mind a Gonosz műve!
     Ez a hamiskodás már Jézust követően elkezdődött, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak, így tehát hatalmas tömegeket tudnak elérni, az elidegenítés, a megtévesztés alig leplezett szándékával! Mit mondhatunk? Szüntelenül munkáljuk a saját és mások üdvösségét.

 „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció vezetőjeként való két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunkról, ennek sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az embereket összekötő kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”

     De van-e remény a kiútra? Először is, teljesítenünk kell a fatimai kéréseket, és akkor két ígéretben is bízhatunk! Egyfelől az Evangéliumiban, miszerint "ha elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem"! (Róm 5,20) Másfelől a Fatimai Szűz ígéretében, hogy "végül Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni!"

Csak közbevetőleg kérdem: Végezzük az első szombatokat? Imádkozzuk naponta a rózsafüzért? És az engesztelés...?

     A Jelenések Könyve ezt írja: "Ekkor láttam a megnyílt eget és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, a szeme pedig olyan, mint a tűz lángja." (Jel 19,11-12) A fehér ló Lovasa a teljes pusztulás megakadályozására közbelép egy olyan világméretű eseménnyel, amilyen még nem volt az özönvíz óta. Amiként Montforti Grignon Szent Lajos írja a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: "Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először a világba, Őáltala jön el másodszor is, jóllehet más módon." (TMT 50) Szent János soraiból is kiviláglik, hogy nem Krisztus második eljöveteléről van szó, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte valami más módon fog megnyilvánulni a világban, mely majd előrevetíti minden ember külön ítéletét.

(Ezzel kapcsolatban megjegyzek két dolgot. A világméretű esemény a Szeretetláng kiáradásának ígéretét vetíti elő, "amilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett". A más módon való krisztusi jelenlét is a Szeretetláng kiáradására utal, hiszen "Mária Szíve Szeretetlángja maga Jézus Krisztus"! A "bűnnel való szembesülés" pedig nagyon hasonlít a garabandáli Figyelmeztetés leírására!)

(folyt.)

A Fatimai Szűzanya kegyszobra
A FATIMAI LÁTNOKOK folyóirat 5-6. száma 1988. szeptember/december nyomán

  A 3 kis pásztorgyermek, Lúcia, Francisco és Jácinta látta a Szűzanyát, ezért csak ők mondhatták el, hogy milyen volt a Szűzanya. 

Dr. Nunes Formigao, a fatimai események legkiválóbb történésze, 1917. szeptember 27-én első alkalommal kérdezte ki a gyermekeket. A "Hogyan nézett ki a Szűzanya?" kérdésére, kövessük Ferenc válaszait. (Alul a kézirat egy oldala.)
- Kit láttál az utolsó hónapokban a Cova da Iriában?
- Láttam a Szűzanyát.
- Hol jelent meg?
- Egy kis tölgyfabokor fölött.
- Egészen váratlanul érkezett, vagy láttátok már akkor, amikor közeledett valamelyik oldalról?
- Láttam, amint napkelet felől közeledett és ahogy leszállt a tölgyfabokorra.
- Sietve, vagy egész lassan jön?
- Mindig sietve érkezik.
- Hallod te is, hogy mit mond Lúciának?
- Nem hallom.
- Beszéltél már a Szűzanyával? Szólt-e már hozzád?
- Soha nem kérdeztem tőle semmit. Csak Lúciával beszél.
- Kihez fordítja tekintetét, feléd és Jácintához is, vagy csak Lúciához?
- Mindhármunk felé néz, de főképpen Lúcia felé.
- Sírt vagy nevetett valamikor?
- Soha nem sírt, nem is nevetett. Mindig komoly a tekintete.

   „Ne féljünk nevén nevezni a gonoszságot és annak előidézőjét, a sátánt! – mondja II. János Pál a fiatalokhoz intézett apostoli levelében. – A stratégiája, hogy megpróbál elrejtőzni, ezért úgy ülteti el a gonoszságot az emberben, hogy az magából az emberből teljesedjen ki. Így hálózva be észrevétlenül az emberek közötti kapcsolatokat, a különféle társadalmi csoportokat és nemzeteket. Végül a 'személyes' bűn fogalma megszűnik létezni, s mára az emberek inkább csak 'kollektív' bűnösségről beszélnek. (…) Miközben a valóságban (egyénileg is) egyre jobban elmerül benne.”

     Istentől kapott eszközeinkkel – bár harcok árán – kell száműznünk egyéni és közösségi sorsunk alakításából a démoni erőket, így valósítva meg egy egységes, egészséges és boldogabb földi életet, melyben „még az ég is kékebb”. Le kell szögeznünk azonban, hogy Krisztus ereje örök és töretlen, Egyháza pedig betölti üdvös világtörténeti szerepét, tehát az evangéliumi mag mindig életképes! Ha mégis úgy tűnik, hogy környezetünkben nincs átütő ereje az Evangéliumnak, akkor ott a befogadó „talajjal”, vagy a „magvetővel” van probléma! És ez megint az egyéni és közösségi felelősség kérdése! Mert ha a sötétség fejedelmének cselszövéseire, munkálkodásának tipikus terepeire, továbbra sem hívjuk fel hatékonyan az embertársaink figyelmét, ha az evangelizációs tevékenységünk erőtlen, akkor természetszerűleg elhatalmasodik a bűn, ennek minden következményével, s fenn áll a tömeges elkárhozás veszélye!
     A megtérés és tisztább látás súlyos akadálya az értékrendek világméretű átrendeződése a pénz és az élvezetek javára. A meggazdagodás vágya, a szórakozás vagy a szexualitás, aránytalanul túlzott hangsúlyt kap a társadalmi kapcsolatokban annál, mint amennyit helyénvalón érdemelne. Az élvhajhászat szinte életcél nagyságrendre van emeltetve, holott elhangoló és megkötöző erejénél fogva épp az „életből” való kizárást eredményezheti! Ezzel szemben generációk nőnek fel, akik nem, vagy alig ismerik a Kinyilatkoztatást, egyre-másra veszítik el hitüket, a keresztényi és nemzeti identitásukat. Lehet vallás ezernyi is, ám az istenkeresők kellő ismeretek hiányában megfeledkeznek arról, hogy Isten egyedül csak a Názáreti Jézust igazolta (ApCsel 2,22), értésünkre adva, hogy „nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).
     Többen azt is feledik, hogy Jézus az egyetlen „közvetítő Isten és ember között” (1Tim 2,5), Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), és Ő az, aki tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak a hit szent örökségéről, a hitletéteményről (depositum fidei): „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Az Apostoli Egyház, az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa, „megbízott továbbadója és értelmezője” (Új Katekizmus 85-87). Különös nehézsége az evangelizációs munkának az, hogy a sátáni gondolat sokszor tetszetős eszmék köpenyében jelenik meg, s az emberi jogok címén, a felvilágosult ember nevében és érdekében kerül terjesztésre.

     Beszédeiben VI. Pál és II. János Pál pápa is érzékeltette, a világra (és az Egyházra) váró válságot. Ám kérdés, hogy konkrétabban milyen összefüggés található a mai válság és a fatimai üzenet között?

Nos, a válság okait abban kereshetjük, hogy liberális ideológiák és modernista szokások hatolnak be a katolikus sorokba. Márpedig tudott, hogy a hitetlenség és a gonoszság előretörését Isten a kommunizmussal büntette, amiként ennek lehetőségét a Fatimai Szent Szűz még idejében jelezte, vagyis ha fel nem ajánlják Oroszországot Szeplőtelen Szívének, ami által megtérne, akkor „tévtanait el fogja terjeszteni az egész világon”! Ezen kívül a Fatimai Szűz még néhány teljesíthető kérést intézett a világhoz. Ám az Egyház csak fél évszázados késéssel, a világ pedig lényegileg egyáltalán nem teljesítette az Istenanya kéréseit! És íme láthatjuk, hogy az említett tévtanok már a Katolikus Egyház legszentebb hajóját is elérték!

A Szűzanya a tévtanok lélekpusztításának eredményére csupán egy egyszerű mondattal utalt: „Portugáliában a hitigazság mindvégig megmarad”, ami azt is jelentheti, hogy másutt viszont nem, vagy kevésbé!

(folyt.)

A látnokok boldoggá avatása

      Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének előkészítését hivatalosan már 1949-ben elkezdték ugyan, de oltárra emelésük húzódott. A fatimai események 64. évfordulóján, 1981. május 13-án merényletet követtek el a Szentatya ellen. A történészek, és a jelenéseket vizsgáló szakemberek szerint még az óra és a perc is megegyezik.                                                              

Nagy és múlhatatlan érdeme van a két kis fatimai pásztorgyermek életszentségének kivizsgálásában a magyar Kondor Lajos verbita atyának, mint segédposztulátornak!
     Kondor atya 1978-ban az akkori leirai püspökkel, Alberto Cosme do Amarallal együtt találkozott II. János Pál pápával, hogy hivatalosan is megkezdődhessen a boldoggá avatási eljárás.
Meisner bíboros, kölni érsek segítségével elérte, hogy II. János Pál pápa 2000. május 13-án Fatimában avassa boldoggá a két pásztorgyermeket, bár a korábbi tervek szerint a kihirdetés Rómában történt volna. 2017. május 13-án Ferenc pápa Fatimában szentté avatta a két kis látnokot.                                    

Kondor atya életcélja a fatimai üzenet terjesztése volt, az általa fenntartott „Pásztorgyermekek Irodája” (Secretariado dos Pastorinhos) a világ számos nyelvén, magyarul is jelentetett meg a fatimai jelenésekről szóló könyveket, Lúcia nővér emlékezéseit, elmélkedéseit.

     Kondor Lajos atyának nagy szerepe volt a fatimai Magyar Keresztút felépítésében, amely az 1956-ban külföldre menekült magyarok kezdeményezésére és adományaiból jött létre. A szerzetes mindig szeretettel fogadta a Fatimába érkező magyar zarándokokat, gyakran mondott szentmisét nekik. 2009. október 28-án hunyt el, 81 éves korában. Fatima Városi Önkormányzat teret nevezett el Kondor atyáról, majd 2015. március 7-én szobrot is állítottak. (Lásd alsó képek!) Kondor Lajos SVD volt minden idők legközismertebb "fatimai papja", a két pásztorgyermek boldoggáavatási viceposztulátora. Neki, a magyar verbita papnak is köszönhető, hogy Boldog Ferenc és Jácinta ünnepét február 20-án tartják Portugáliában.
     Fernando Leite jezsuita szerint a fatimai jelenések lényegét az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

1) Isten meg akarja alapítani a világon Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét.

2) Lúcia van megbízva ennek az üzenetnek hirdetésével.

3) Isten minden kegyelmet Mária Szeplőtelen Szívén keresztül ad.

4) Jézus Szíve azt akarja, hogy mellette Anyjának Szívét is tiszteljék.

5) A világ békéje Mária kezére van bízva.

     Ennek az öt pontnak az ismeretében különösen aggasztó, hogy bár a fatimai jelenések mélyen belevésődtek a katolikus világ emlékezetébe, a nagy nyilvánosság már-már elfelejtette az események részleteit, a titkokat és ígéreteket, jóllehet Fatima jövendölései sorra megvalósulnak. Igaz, pápák látogattak el a zarándokhelyre, s évente sok millióan felkeresik a kegyhelyet, de még ma sem teljesedett minden a Szent Szűz elvárásai szerint.

Sajnálatos (és veszélyt rejtő), hogy égi Anyánk fatimai kérései csak részben épültek be az evangelizációs munkába. Csak példaként hozom fel, hogy Ön kedves olvasóm, ha első szombaton elmegy Szentmisére, hall-e egyetlen szót is a fatimai Szent Szűzről, hallotta-e egyszer is, hogy a pap felszólította volna a híveket: "a Szentmise után maradjatok még itt 15 percig, hogy elmélkedjünk Mária Szeplőtelen Szívéről, teljesítve ezáltal az Ő, első szombatokra vonatkozó kérését!"?

„A mai idők állapota kötelez minket, hogy emlékezetetekbe idézzük: nem kell csodálkoznunk az eretnekségeken, sem azon, hogy léteznek (hiszen már előre megjövendölték, hogy felütik fejüket). Azon sem, hogy megzavarják egyesek hitét (hiszen az eretnekségek épp arra szolgálnak, hogy hitünk próbát álljon ki). (...) Egyébként tényleg különös, hogy a rossznak ekkora ereje legyen, ámde az eretnekségeknek csak azokon van hatalma, akik nem erősek a hitben. (…) Mivel az eretnekségek egyesek gyengeségéből merítik erejüket, így semmi erejük sem lenne, ha erős hitekkel találkoznának”.

(Tertulliánus, De praescriptione)

     Vajúdik a természet, elhatalmasodott a bűn, a hitetlenség, pusztítják az életet és a családot - ezek az idők jelei, a Jelenések Könyve, a szentek és az egyházatyák figyelmeztetéseivel összhangban. Minden esetre a jelek a Hét Pecsét zűrzavaros időszakának közeledtére utalnak. E félére figyelmeztetett már XIII. Leó pápa is, miszerint a globális forradalom célja nemcsak a politikai szervezetek megdöntése az új világrend felállítására, hanem mindenekelőtt „a kereszténység által megteremtett világ” lerombolása! Ezt megerősítette XVI. Benedek pápa is: „Ma is azzal fenyeget a hatalom, hogy minden lehetséges formában lábbal tiporja a hitet.” (A világ világossága 16. fejezet)

     De hogyan is értelmezhetjük mindezt? ‒ Nos ‒, a fatimai második titok így végződik: „Portugáliában a hitigazság mindvégig megmarad.” Ez a mondat tehát nem a titok harmadik részének kezdete, mint gondolták a Fatima-ismerők, hanem hogy ez, az egész világra kiterjedő hit-válságra utal, mely szükségszerűen az Egyház válságához vezet, s ennek megállapításához elegendő, ha valakinek van szeme a látásra és van füle a hallásra. Elég, ha Szent VI. Pál pápa 1968. december 7-i, a Lombardiai Szemináriumban mondott híres szavaira gondolunk: „A Sátán füstje valami résen keresztül behatolt Isten templomába”. Szent II. János Pál pápa is többször hasonlóképp nyilatkozott.

(folyt.)

A látnokok sorsa

     Kiválasztottságukért és küldetésükért a három fatimai pásztorgyermeknek is szenvedniük kellett. A Szent Szűz a júniusi jelenés alkalmával megígérte: Jácintát és Ferencet hamarosan magával viszi. Ez így is történt. Mint említettük, Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án halt meg.
     Ferencet a fatimai temetőben, míg Jácintát Vila Nova de Ourém temetőjében temették el. 1935. szeptember 12-én, Jácinta földi maradványait átvitték a fatimai temetőbe Ferenc mellé, egy kriptába helyezték. Később, mindkettejük földi maradványait a fatimai bazilika oldalkápolnájába helyezték (1951-ill. 1952-ben), ahol ma is találhatók. Mellettük már eleve ki volt képezve egy harmadik sír is.

     Lúcia, aki 1907. március 30-án született, 10 éves amikor Szent Szűz megbízta őt a fatimai üzenetek továbbadásával. Lúcia 1921. június 16-án búcsúzott el szülőföldjétől, és a portói dorottyás nővérek árvaházának lett lakója. A főnöknő teljes hallgatást parancsolt a fiatal növendéknek a fatimai jelenéseket illetően. Lúcia nem beszélhetett az eseményekről, de híreket sem kaphatott a fejleményekről. Nagy kereszt volt ez számára. 1925. október 24-én belép a Dorottya-intézetbe és jelöltként felveszik a kongregáció kolostorába a spanyolországi Tuyban, a portugál határ közelében. 1926. október 2-án novícia lesz.

1928. október 2-án teszi le ideiglenes fogadalmát. Hat évvel később, ugyancsak október 3-án tesz örök fogadalmat, és felveszi a Maria das Dores (Mária Fájdalmas Anya) nevet.
     1946. május 20-án Lúcia nővér újra végig járhatja a jelenések helyeit, mintegy megjelölve azokat.
     1948. március 25-én elhagyja a Szent Dorottya intézetet és belép a Szent Józsefről nevezett Kármelbe Coimbrában, ahol felveszi a Szeplőtelen Szívről nevezett Lúcia nővér nevet.
     1949. május 31-én sarutlan kármelitaként tesz örök fogadalmat. A coimbrai kármelita közösségében élt és ugyanitt fejezte be földi megbízatását is 97 éves korában, 2005. február 13-án.

(Alább, Lúcia sírja a Fatimai Bazilikában, két kis társa mellett.)
     Arra vonatkozóan, miért hagyta el Lúcia nővér a Szent Dorottya intézetet és lépett be a kármelbe, Coimbra püspöke 1948. május 27-én P. José Aparício S.J. szerzetesatyának, a látnok korábbi lelkivezetőjének írt levelében a következő okokat jelöli meg: „Lúcia nővér kérését teljesítve a Szentatya elrendelte, hogy minden akadály nélkül áthelyezhessék. Számtalan látogató zaklatta ugyanis, sőt egyesek kifejezetten merészen kíváncsiak voltak, felesleges kellemetlenséget okozva neki. […] Lúcia nővér úgy érzi, sohasem volt ekkora békében és ennyi örömben része, mint ebben az otthonában, amit a világon semmivel sem cserélne fel. A Szentatya kívánságára se látogatókat nem fogad, se levelet nem kap, azonban írásban közlöm vele, mire van szüksége azoknak az embereknek, akik a segítségét kérik. Eddig semmiféle kivételt sem tettem. […] Csak azok látogathatják meg, akik a Szentszéktől erre engedélyt kapnak.”

(vö. P. Luiz Gonzaga Mariz S.J., Fatima, onde o céu tocou a terra, 32. o.)

Források:

1) http://magyarkurir.hu/hirek/hogyan-vedekezzunk-satanista-marketing-ellen
2) Dr. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony plébánia Eger 2000.

Hogyan védekezzünk a sátánista marketing ellen? 2
     Porzia Quagliarella emlékeztetett rá, hogy a sátánizmus (a sátánimádás) már nem olyan, mint XIV. Lajos korában volt, amikor először fogták perbe azokat, akik fekete miséket mutattak be és megszentségtelenítették a Szentostyát. A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik és könnyen a mindennapos fogyasztói
szokásokhoz kötődik, a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, a pénzsóvárság, a hatalommal való visszaélés jellemzi. Létezik egy – a világkereskedelmet és a politikát manipuláló sátánista marketing. 
     Olyan időkben élünk, amelyben szinte már nincs vagy nem érvényesül a társadalom által tisztelt értékrend. Minden gyorsan zajlik, az emberek minden pillanatban új és új helyzetekbe kerülnek. A gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: felesleges szükségleteit vágyakká alakítja és a különlegesen törékeny emberekben ezek a vágyak megszállottsággá válnak. A sátánizmus legfőbb áldozatai a fiatalok. Gyakran éppen azok, akiknek jóságos, engedékeny szüleik vannak és nem tanulják meg elviselni a frusztrációt. Egy szörnyű játszma ez, melyben: ha félek valamitől, akkor vagy megpróbálok szembenézni vele, megérteni, mitől is félek, vagy pedig az erősek oldalára állok, mert akkor nem kell félnem, hisz én is erős leszek. 
     A teológus-pszichológus hangsúlyozza, hogy a sátán soha nem tudja teljes egészében hatalma alá keríteni az embert, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mindenkiben van egy egészséges rész – a Szent Keresztségben kapott lelkiismeret –, amelyre építhetünk. Mindennap próbatételnek vagyunk kitéve:
személyiségünk sokféle részből tevődik össze, és ezt a gonosz perverz módon kihasználja. Ha nincsen spirituális tér az életünkben, a spiritualitás lassan eltűnik a hétköznapjainkból. Ha nem élünk a Krisztustól kapott Szentségekkel, a hitünk elerőtlenedik és csökken védettségünk az ördögi erők ellen. Ilyen kiszolgáltatott
állapotban, csak a saját érzékeinkre hagyatkozhatunk, márpedig ezek könnyen becsaphatnak. Hiányoznak a keresztényi közösségek, amelyhez viszonyíthatjuk magunkat, könnyen kiszolgáltatottakká válunk. Merthogy nem vagyunk képesek teljes mértékben megismerni a gonosz cselekvésmódját: az emberi pszichén keresztül rombolja az embert, beköltözik gondolataiba, érzéseibe.
     Az itt elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a ,,sötétség hatalmainak'' mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya, vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig a tisztánlátás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat.
,,...az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' -- mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében.
     Quagliarella Szent II. János Pált idézi, aki azt mondta, hogy a gonoszság titka nem érthető meg a húsvét, a megváltás misztériuma nélkül. Fontos, hogy az ember ismerje meg magát, az árnyoldalait is, és fontos, hogy gyengeségét a napvilágra hozza, Krisztus világosságába helyezze.

A fatimai üzenet elismerése

     A fatimai jelenések elismerése nyolc évet vett igénybe és ennek során Lúcia nővért többször kihallgatták. Végeredményként a jelenéseket hitelesnek fogadták el. A leiriai püspök, D. José Alves Correia da Silva, 1930. október 13-ai pásztorlevelében a következőket tette közzé:
     „Az itt bemutatott és további vizsgálatok tekintetében, melyekre itt hely szűke miatt tovább nem térünk ki, a Szentlélek segítségül hívásával és az Istenanya oltalmában bízva, valamint egyházmegyénk tiszteletreméltó tanácsadóinak meghallgatása után így határoztunk:
     a) hitelesnek nyilvánítjuk a gyermekek látomásait, melyek május 13. és október 13. között egyházmegyénk területén, Fatimában, a Cova da Iriá-ban történtek;
     b) hivatalosan jóváhagyjuk a fatimai Szűz tiszteletét.“
(vö. D. Frei Francisco Rendeiro O. P.: A consagracao pela Igreja do culto de Nossa Senhora de Fátima, in Fátima, altar do mundo 2. kötet, 179-180. o.) Csak halkan jegyezzük meg, hogy a fatimai üzenetet, elsősorban nem elismerni kellett volna, hanem mindenekelőtt TELJESÍTENI !!!
     1931. V.13: a teljes portói püspöki kar elzarándokolt Fatimába és fölajánlották az országot Mária Szeplőtelen Szívének. E felajánlás a Szűzanya különleges oltalmának köszönhetően megmentette Portugáliát a II. világháború borzalmaitól. Hálából a portugál lányok és asszonyok arany ékszereikből és kb. 3000 drágakőből koronát készíttettek, amellyel XII. Pius pápa 1946-ban Masella bíboros-legátus által megkoronázta a kegyszobrot és elrendelte Máriának mint a Világ Királynőjének ünnepét. – 1981. V. 13: a Fatimai Szűzanya ünnepén követtek el merényletet II. János Pál pápa ellen. Azt a pisztolygolyót, amelyet a pápamobilban találtak, a Szentatya elküldte Fatimába, s belefoglalták a Szűzanya koronájába. II. János Pál pápa 2000. V. 13: boldoggá avatta a fatimai látnokokat.
     1936 májusában a Fatimában összejött portugál püspökök ígéretet tettek arra, hogy ezen a helyen újra ülést tartanak, ha az ország megmenekül a fenyegetően közeli vörös veszélytől. (A spanyolországi kommunista forradalom és polgárháború könnyen átterjedhetett volna a szomszédos országra.) Amikor a veszély meglepő módon elmúlt, a portugál püspökök 1938. május 13-án összejöttek az iriai barlangnál és teljesítették ígéretüket, ünnepélyes hálaadó Szentmisét tartottak, ezáltal kifejezetten elismerték, hogy hazájuk megmenekülését a Szent Szűz csodálatos védelmének köszönhetik.
     Ekkor Portugáliát újból Mária Szeplőtelen Szívének ajánlották, amint azt már hét évvel korábban is tették.

(Az alábbi képeken Masella bíboros, pápai legátus megkoronázza a fatimai Szent Szüzet, ezzel egyidőben XII. Piusz pápa az Istenanyát, a Világ Királynőjének nyilvánította.)

Az 1929. június 13-i jelenés Tuy-ban

     Bár a fatimai jelenések 1917. október 17-vel lezárultak, az évek folyamán Lúcia nővérnek több alkalommal szólt a Szűzanya. Rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Lúcia ezt így írja le könyvében: Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, bal kezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».     Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!
     Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. A jelenés szomorúan panaszolta Lúciának, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő...” Szó szerint így történt! A látnok gyóntatóján keresztül ismételten kérte ezt. Lúcia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.”
     A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye...
     Lúcia nővér könyvében, lábjegyzetként találhatjuk még a következőket: Alacoque Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.

Jácinta magánjellegű látomásai
 
     Az alatt a rövid idő alatt, amit Ferenc és Jácinta még a földön töltött, Ferencnek, de elsősorban Jácintának külön látomásai is voltak. A következőkben Jácinta legfontosabb látomásairól számolunk be.
– Nem tudom, hogy történt, én láttam a Szentatyát. Egy nagy házban térdelt egy asztal előtt, arcát kezébe rejtette, és sírt. Kint sok ember állt, és néhányan köveket dobáltak utána, mások gyalázták, és csúnya szavakat kiabáltak. Szegény Szentatya, nagyon sokat kell érte imádkoznunk!
      Amikor 1917 augusztusában egyik délután a gyermekek a Cabeço-domb szikláin ültek, Jácinta hirtelen el kezdte mondani azt az imát, amit az angyal tanított, és az ezt követő mély hallgatás után a következőket mondta unokanővérének:
– Nem látod, hogy az utcák, utak és mezők tele vannak emberekkel, akik sírnak az éhségtől, mert nincs mit enniük? És nem látod a Szentatyát egy templomban Mária Szeplőtelen Szíve előtt imába merülve? A sok embert, akik vele imádkoznak?
      Egyik nap Lúcia Jácintáékhoz ment. Jácintát elgondolkozva találta otthon. Megkérdezte tőle: – Jácinta, mire gondolsz?
– A Szűzanya már nem tudja többé szeretett Fia kezét visszatartani, hogy ne büntesse a világot. Bűnbánatot kell tartani. Ha megjavulunk, az Úr Jézus még a világ segítségére jön; ha azonban nem javulunk meg, jön a büntetés.
– A háborúra, ami jönni fog. Oly sok ember hal meg, és majdnem mind a pokolba jut. Sok házat a földdel tesznek egyenlővé, és sok papot ölnek meg.
– A Szűzanya azt mondta, hogy sok háború és ellenségeskedés van a világban. A háború nem más, mint a világ bűneinek a büntetése.
– A tisztátalanság bűnei miatt jut a legtöbb ember a pokolba.
– Sok olyan divat lesz, amellyel megbántják az Úr Jézust.
– Aki Istennek szolgál, nem követheti a divatot. Az egyházban nincs divat. Jézus Krisztus mindig ugyanaz.
– Az orvosok nem képesek helyesen gyógyítani a betegeket, mert nem szeretik a Jóistent.
– A papok csak az egyház ügyeivel foglalkozzanak!
– Az Úr Jézust nagyon bántja, ha a papok és a szerzetesek nem engedelmeskednek elöljáróiknak és a Szentatyának.
– A világ bűnei igen nagyok. Ha tudnák az emberek, hogy mi az örökkévalóság, mindent megtennének, hogy életüket megváltoztassák.
– Az emberek el fognak veszni, mert nem gondolnak Urunk halálára, és nem tartanak bűnbánatot.
     Lúcia a két látnokot betegségük idején gyakran meglátogatta. Ilyenkor részletesen megbeszélték azokat az eseményeket, melyeknek a középpontjában ők álltak. A következőkben Jácinta néhány észrevételét közöljük:
– Nem tart már sokáig, és az égbe megyek. Te itt maradsz, hogy megmondjad az embereknek, Isten meg akarja alapítani a földön Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!

     A házasság és az abból születő család az emberiség óriási kincse. A család az ember boldogságának egyik legfőbb forrása, a gyermekek felnevelésének, egészséges kibontakozásának helye. Ezt a kincset korunkban veszély fenyegeti. Dale O’Leary nagyszerű könyve (Kairosz Kiadó) részletesen kimutatja a házasság és a család értékeit lerombolni kívánó erők érvelésének tudománytalanságát, valótlanságát és a küzdelem óriási tétjét – írja Székely János püspök a könyv ajánlójában.

A házasság és az abból születő család az emberiség óriási kincse. A család az ember boldogságának egyik legfőbb forrása, a gyermekek felnevelésének, egészséges kibontakozásának helye. Ezt a kincset fenyegeti veszély korunkban. A Meleg Szervezetek Nemzeti Szövetsége az Egyesült Államokban 1972-ben a következő célokat tűzte ki maga elé:

     Minden állami iskolában olyan kötelező felvilágosító órák bevezetése, ahol a gyermekeket arra tanítják, hogy az azonosneműek közötti szexuális kapcsolat teljesen egészséges és normális, egyenértékű a férfi és a nő közöttivel;
     Elérni, hogy minden önkéntes szexuális cselekedet legális legyen (így pl. a pornográfia, a prostitúció, a nyilvános helyen történő szexuális aktus, vérfertőzés stb.);
     Elérni, hogy a beleegyezési korhatárt csökkentsék (pedofília engedélyezése);
     Elérni, hogy házasságnak tekintsenek, és a házassággal járó jogi kedvezményekben részesítsenek minden élettársi kapcsolatot a partnerek nemére és számára való tekintet nélkül.

Forrás: https://zarandok.ma/hazassagvedelmi-utmutato-katolikusoknak-szekely-janos-puspok-ajanlasaval/

Tóth Ilona 24 éves szigorló medika ártatlanul való kivégzése a kommunista bosszú része volt 56-ért, melyben kitaláltak egy történetet és aljas módon kreáltak egy pert!

Isten nyugosztalja Vértanúinkkal!

Ki van a mi segítségünkre?

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé, ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz. 
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8), - ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.        A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék.
    Történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje: kimondhatatlan bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1 Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Felelősek vagyunk egymásért! Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. 

(Antalóczi L.: Jelenések üzenetek és a jövő, Eger 2000. 21-22 p.)

A szentség illata

     Az ártatlan kis testet, amely annyit szenvedett a bűnösök megtéréséért, fehér elsőáldozási ruhába öltöztették, kék övvel díszítve, ahogy kívánta. Hazaszállításáig átvitték a plébánia templomába. Amikor elterjedt ennek a híre, rengeteg ember jött, hogy lássa a "kis angyalt", megérinthesse őt vagy valamilyen ereklyét szerezzen tőle.

     Úgy tűnt, mintha csak pihenne, ajka, arca rózsaszín és friss maradt. Kellemes virágillat terjengett körülötte, ami még a legmegátalkodottabb kétkedők számára is letagadhatatlan volt. Ez annál meglepőbb, mert a koporsót három és fél napig nyitva tartották. Február 24-én délben lezárták és óriási kísérettel vitték a pályaudvarra, ahonnan Vila Nova de Ourémba szállították. Itt egy nemes család kriptájába temették. A család Jácintát őrzőangyalaként tisztelte, tagjai megvallották, hogy általa sok kegyelemben részesültek.

     1935. szeptember 13-án a kriptát felnyitották. A teste 15 év után is romlatlan volt. Ünnepélyesen átszállították a fatimai temetőbe, ahol Ferenc földi maradványaival együtt temették el. A sírkőre a leiriai püspök egy egyszerű feliratot vésetett: "Itt nyugszanak Ferenc és Jácinta földi maradványai, akiknek megjelent Szűz Mária." A Szűzanya bizalmasainak népszerűsége évről évre növekedett és közbenjárásukra sok kérés meghallgatást nyert.

     1949. december 21-i rendeletével a leiriai püspök egy bizottságot alakított, és létrehozta a tanúkat kihallgató testületet, különös tekintettel a két látnok hősies erényeire. Ezzel megkezdődött a boldoggá avatási per.

     1951. április30-án megtörtént a kripta hivatalos felnyitása. Jácinta maradványait könnyű volt azonosítani. Koporsója felnyitása után összeaszott, de kétségtelenül felismerhető testet találtak; A következő napon, május 1-jén hatalmas hívősereg kíséretében átszállították a bazilikába és az oldalhajó evangéliumi oldalának padlózatában kialakított sírban helyezték el.

     Ferenc földi maradványait azonban nehezebben találták meg. A koporsó felnyitásakor a szakértők csecsemő csontokra találtak. A csecsemőt Ferenc koporsója fölé temették és az első sírfelbontás során maradványait – azonosítást nélkül – Ferencének tartva helyezték át.

     1952 februárjában újra felnyitották és átvizsgálták a sírt és mélyebben megtalálták a koporsót és benne csontokat, melyeket a nedvesség már megrongált. A szakértők megállapították, hogy a maradványok egy kb. 10 éves fiú csontjai. A hozzátartozók különböző ismertetőjegyek alapján felismerték Ferenc maradványait. Ezt bizonyította a rózsafüzér is, amely az ujjak köré volt tekerve. Tehát Ferenc földi maradványait is megtalálták.

     Amikor március 9-én a kánoni vizsgálat véget ért, új koporsóba tették és ezt lepecsételték. Március 13-án sok hívő kíséretében átvitték a fatimai bazilikába, ahol Jácintával szemben, az oldalhajó leckeoldalán temették el. A két kis vezeklő sírját mindig a zarándokok friss virágai borítják.

(Alábbi 3 kép: 1) Jácinta koporsójának átvitele a Bazilikába.  2) Ferenc koporsójának átvitele a Bazilikába. 3) A Fatimai Bazilikában lévő két sír.)

     Mindazáltal az említett történések végsősoron „végidős” előjelek, amiként a vesztét érző gonosz szellem is egyre inkább próbálja kiirtani a szívekből a Mária iránti szeretetet és jelentéktelennek mutatni az Istenanya szerepét a megváltás érvényre juttatásában! De mindezek alakíthatók – mi több, elkerülhetők – az áldozat, imádság tudatos megélésével! Vagyis imádkozzuk a rózsafüzért, végezzük az első-szombatokat és ajánljuk fel napi áldozatainkat szenvedéseink engeszteléséül!

Összességében azonban figyelnünk kell arra, hogy nem csak a gonosz lélek mesterkedésének ‒ és úgymond ‒ a "végidős" természeti csapásoknak vagyunk kitéve, hanem a túláradó isteni kegyelemeknek is! Tehát, tartsunk bűnbánatot és a felkínált kegyelmekkel igyekezzünk megvalósítani az evangéliumi életet ‒ amíg tehetjük!

Ó Mária, Istenszülő Anya könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

(bef.) Előző rész

A szenvedésről, melyet a gonosz akarat okoz ebben az életben

     Mennyit gyötrődik a fösvény, aki fösvénységében a lehető legkisebbre szűkíti összes igényeit! Mennyit kínlódik az irigy, aki mindig rágódik szívében és nem tud örülni a felebarátja javának!
     Mindezekből a dolgokból, melyeket érzéki módon szeretnek a bűnösök, rendetlen félelmek közepette sok szenvedést merítenek. Megragadták az ördög keresztjét, a pokol zálogát ízlelik már ebben az életben és úgy élnek, mint a sok betegségtől szenvedők; s ha nem javulnak meg, a végén az örök halált kapják.
     Az ilyeneket megsebzik a szorongatások tövisei, mivel rendetlen akaratuk által gyötrik magukat. A szív és a test keresztjét hordozzák, de lelkük és testük minden érdem nélkül megy át a szenvedéseken és gyötrelmeken, mert nem türelemmel, hanem türelmetlenül viselik az élet fáradalmait amiatt, hogy rendetlen szeretettel szerezték meg és birtokolják a világ élvezeteit és aranyát. Így meg vannak fosztva a kegyelemtől és a szeretet érzületétől. Olyanok lettek, mint a halál fája, ezért minden cselekedetük halott. Szenvedéseikkel a folyóban járnak és elmerülnek benne; halott vízhez jutnak és átlépvén az ördög kapuját az örök kárhozatot kapják.
     Íme, láttad, hogyan csalják meg magukat és mennyi szenvedéssel mennek a pokolba azáltal, hogy az ördög vértanúivá teszik magukat. És mi az, ami elvakítja őket? Az önszeretet felhője, amely a hit világosságának pupillájára ereszkedett.
     Láttad azt is, hogy a világ szorongatásai, bárhonnan is érkezzenek, testileg ártanak szolgáimnak, akiket üldöz a világ, de lelkileg nem, mert hasonlóvá váltak akaratomhoz és ezért örülnek annak, ha szenvedhetnek értem.
     A világ szolgái ellenben csapásokat szenvednek belül és kívül egyaránt; belül különleges módon sújtja őket a félelem, hogy elveszítik amijük van, valamint a vágy azután, ami nem lehet az övék. Értsd meg tehát, hogy ugyanabban az életben mennyivel jobb részük van az igazaknak, mint a bűnösöknek. Így teljesen láttad útjukat és útjuk végét.

Az égi kegy 2

     Úgy tűnt, hogy a műtét sikerült, de hamarosan rájöttek, hogy ez csak csalóka illúzió. A bal oldalon eltávolítottak két bordát, ezek helyén tenyérnyi seb maradt. Görcsös fájdalmai voltak, főleg a kötözések alkalmával szenvedett, de mindezt csodálatra méltó türelemmel viselte.

"Ó, égi Anyám, égi Anyám!" – ez volt az egyetlen zokszó, amely borzalmas szenvedése közben elhagyta az ajkát. Gyakran bátorította magát és a többieket is:

     "Türelem! Mindnyájunknak szenvedni kell, hogy a mennybe jussunk!" Négy nappal a halála előtt "keresztmamája" azzal buzdította, hogy viselje türelemmel fájdalmait, mert ezzel az Üdvözítőnek nagy örömet okoz. Másnap a kislány ezt mondta: "Keresztanyám, többet nem panaszkodom. Megint megjelent a Szűzanya és azt mondta, nemsokára értem jön, hogy elvigyen; és minden fájdalmamat elvette." Ettől kezdve a leghalkabb jajszó sem hagyta el az ajkát és az arcvonásai sem árultak el többé szenvedést. Amikor valaki közeledett ágyához, így szólt: "Lépjen egy kicsit félre, ott volt a Madonna."

     Február 20-án, pénteken 18 óra körül a beteg azt mondta, nem érzi jól magát, és szeretné felvenni a betegek szentségét.
Este nyolckor utoljára meggyónt dr. Pereira dos Reis atyánál, a Szent Angyalok temploma lelkipásztoránál és áldozni is nagyon szeretett volna, ám senki sem gondolta, hogy a halál már közel van, és az atya – sajnos halogató módon – másnap reggelre ígérte az "elrejtőzött Jézust". Ez bizony olyan mulasztás volt a részéről, melyet egész papi életében bánt! Jácintának ugyanis már este fél 11-kor megjelent a Legszentebb Szűz – amiként  megígérte – és elvitte kis kedvencét az égbe. Csak az éjszakás nővér volt a közelben, amikor nagy békességben lehunyta gyönyörű, tiszta szemecskéit. Alig volt 10 éves.

     Isten tehát, csillagkoronás Édesanyja által igyekszik újra formálni és lelkileg újjászülni minket, egészen a második eljövetelig, amikor Krisztus Misztikus Teste az Egyház, eléri teljes dicsőségét!

Ebből következően Szűz Mária számunkra a Hit, a Remény és a Szeretet mintaképe, vagyis Istennek egyetlen Formája, melyben kialakulhatnak Isten képmásai. Márpedig az a lélek, aki ezt a Formát megtalálta és elmerült Mária bensőséges tiszteletében, hamarosan átalakul Jézus Krisztusba ‒ amiként ezt Grignon Szent Lajos oly szépen megfogalmazta. (Vö. TMT 260.)

Az pedig, hogy a Szűzanya velünk van az Idők Végéig? Nos ez nyilvánvaló, mert ahol jelen van Isten Fia, ott van az Istenanya is!

Félreértés ne essék, arról a "végidőről" van szó, melyet már az első századok keresztényei is meggyőződéssel vártak! Mert nem az a lényeg, hogy MIKOR, hanem az, hogy felkészülten éri-e a világot AMIKOR...! És e kérdésben is a Szűzanyára tekintünk, aki a hajnalpír ‒ a Hajnal Szép Sugara ‒, mely megelőzi az Igazság Napját Jézus Krisztust ‒ és nyilvánvaló ‒, hogy épp ezért igyekszik a sátán a Szeplőtelen Fogantatás fogalmát és dogmáit jelentéktelennek-, vagy túlhaladottnak beállíttatni!

Ez pedig igen veszélyes! Hiszen a bensőséges Mária-tisztelet gyengülésével arányos az imádságos hitélet elsekélyesedése. Márpedig ahol az imaélet sekélyes, ott elerőtlenedik az Egyház, és ahol gyenge az Egyház, ott felülkerekedik az okkultizmus és a keresztényüldözés! Jó ha ezt tudatosítjuk magunkban, bízva és untalan kérve Isten Irgalmát!

 (folyt.) 

Előző rész

 A világ emberei nem tudnak betelni azzal, amit birtokolnak 

     Mondtam már, hogy egyedül az akarat gyötri meg az embert, s hogy az én szolgáim, mivel megszabadultak a saját akaratuktól és magukra öltötték az enyémet, nem éreznek gyötrő szenvedést, hanem betelnek, mert érzik, hogy a kegyelem által jelen vagyok a lelkükben. Akik nem mondhatnak engem a magukénak, nem tudnak betelni akkor sem, ha övék a világ, mert a világ dolgai kevesebbek, mint az ember. Én tudom egyedül betölteni az embert.     Ezek a nyomorultak pedig, oly nagy vakságukban örökké tevékenykednek és soha nem laknak jól; arra vágyakoznak, ami nem lehet az övék, mivel nem tőlem kérnek, aki kitudnám elégíteni őket.

     Akarod, hogy elmondjam, mennyire szenvednek ezek? Tudod, hogy a szeretet akkor gyötri meg az embert, ha elveszíti azt, amihez érzületével kötődött. Ők pedig szeretetük által különféle módokon a földhöz váltak hasonlóvá, éppen ezért földdé lettek. Egyikük a gazdagsághoz lett hasonló, másikuk az álláshoz, a harmadik a testéhez. Az egyik azért veszít el engem, hogy a teremtménynek szolgáljon, a másik a testéből ocsmány és tisztátalan állatot csinál, és így különféle állapotokban a földet kívánják és belőle táplálkoznak.

     Azt szeretnék, ha ezek a javak állandók volnának, de nem azok; sőt, úgy illannak el, mint a szél, mert vagy a halál, vagy az én rendelkezésem miatt elveszítik azt, amit szeretnek. És ha megfosztják ezektől őket, elviselhetetlen kínt éreznek: az elvesztett dolog miatti fájdalom pedig akkora, amekkora a rendetlen szeretet volt, amellyel birtokolták azokat. Ha úgy kezelték volna e javakat, mint kölcsönbe kapott dolgokat, s nem mint a sajátjukat, szenvedés nélkül hagynák el őket.

     Mennyi szenvedést okoz a lelkiismeret ösztökéje! Mennyit kínlódik, aki bosszúra vágyik! Szüntelenül rágódik és előbb öli meg önmagát, azaz a lelkét, mint ellenségét. Az első halott önmaga, akit a gyűlölet késével ölt meg.

Az égi kegy 1

     A Szűzanya Jácinta szenvedése napjaiban sem feledkezett meg kis kedvencéről. Néhányszor megjelent neki. Jácinta a kapott kegyelmekről "keresztanyjával" majdnem olyan nyíltan és egyszerűen beszélt, mint egykor a társaival.

     Egyszer, amikor feküdnie kellett és a főnöknő meglátogatta, Jácinta arra kérte: "Keresztanyám, jöjjön kicsit később, mert most a Madonnát várom" – és egészen átszellemülten nézett abba az irányba, ahonnan a Legszentebb Szűz jövetelét várta.

Úgy látszik, néha nem a Boldogasszonyt látta, hanem csak egy fényt.

     Jácinta kifejezései az égi beszélgetések után jóval meghaladták a vele egykorú gyermekek, a kisiskolások beszédmodorát.

     A "keresztmama" írásban örökítette meg legjellemzőbb mondatait.

     Jácinta ismételten jelezte, hogy az operáció fölösleges, nem fog segíteni semmit: "A Legszentebb Szűz újból meglátogatott és megmondta a napot és az órát, amikor értem jön. Figyelmeztetett, hogy legyek jó."

Lisboa doktor a kis beteg áthelyezését kérte a D. Estefania kórházba, ahol operálni fogják. Jácinta beleegyezett. Jézus azt kívánta, hogy hozza meg ezt az áldozatot is a bűnösök megtéréséért.

     Ettől a perctől kezdve élete igazi fájdalmas, égő áldozat volt. És eljött 1920. február 2-a. Meggyónt, megáldozott és könnyek között elbúcsúzott a kápolnában az elrejtőzött Jézustól. Aztán szomorúan elhagyta a neki oly kedves "Fatimai Miasszonyunk házát". "Keresztmamája" elkísérte a kórházba. A környezet itt egészen más volt, mint az árvaházban. Csak ritkán látogatta meg valaki.

     Leggyakrabban a "keresztmamája" jött. Pontosan úgy történt, ahogy a Szűzanya megjövendölte. Ő maga is tudta, hogy a kórházban egyedül fog meghalni. Február 10-én megoperálták. A legyengült kislányt a műtét előtt nem altatták el, csak helyi érzéstelenítést alkalmaztak. Látott és hallott mindent, ami körülötte történt. Amikor vetkőztették, keservesen sírt.

     Szent II. János Pál pápa tanítását követve állíthatjuk tehát, hogy „Mária közbenjárása szorosan összefügg Istenanyaságával, kifejezetten anyai jellegű és ez különbözteti meg minden más teremtmény közbenjárásától.” (Vö. Redemptoris Mater, 38).
Ebből következően Mária nem csak egyes gyermekeit segíti közvetlenül, de a minden korok társadalmát is még időben figyelmezteti a történelmében felhalmozódó bűnök várható következményeire, sőt ezek elkerülésére hatékony eszközöket is kínál! Ilyen a skapuláré, a rózsafüzér, a csodásérem, a fatimai engesztelés és Szíve Szeretetlángja is.

Szent Iréneusz szerint: „a Názáreti Szűz azzal, hogy Igenjével engedelmeskedett Isten szavának, az ember újra életet nyert”. Ámde ez az új esély két dolgot feltételez részünkről is. Egyfelől a szentségi életre való törekvést, másfelől, hogy mi is "igent" mondunk Isten akaratára. És az erre való benső indíttatást a mai istentelen időkben, Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása is késztetheti bennünk!

Mindezt annak tudatában kell értelmeznünk, hogy bár az egész világ egyre inkább a sátán hatalmába kerül, ámde hittel győzhetünk a gonosz felett, ha Mária közbenjárásával kérjük Szent Fiát, hogy mielőbb kiáradjon a világra az Isten Irgalmassága! (folyt.)  Előző rész

A kárhozottak szenvedése a végítélet után 2

     A félelmetes szóra, amit majd hallanak: "Távozzatok, átkozottak, az örök tűzre!"(Mt 25,41) − testük és lelkük az örök tűzre megy, hogy az ördögök társaságában legyenek a remény minden enyhülete nélkül; teljesen elmerülnek a föld nagy bűzében, ki-ki a maga módján, amint különböztek egymástól gonosz tetteik.

     A fösvény elmerül a fösvénység kútjában és égni fog a tűzben azokkal a dolgokkal együtt, melyeket a világban rendetlenül szeretett; a kegyetlen a kegyetlenséggel, a tisztátalan a tisztátalansággal és a nyomorult bűnös vággyal; az igazságtalan az igazságtalanságaival, az irigy az irigységgel; aki gyűlölte a felebarátját és haragudott rá, az a gyűlölettel. Rendetlen önszeretetük, amelyből minden rossz származott, égni fog és elviselhetetlen szenvedés oka lesz, mivel a gőggel együtt feje és princípiuma volt minden rossznak; így különböző módokon, de ki-ki megkapja büntetését, testben, lélekben egyaránt. Mintha csak ezt mondaná nekik az ördög :"Aki halott vízre szomjazik, jöjjön hozzám, mert én abból adok inni". (...)

     A hazugság kapujához érkeznek meg, mert az ördög tanítását követték, aki a hazugság atyja. Maga az ördög számukra a kapu, és rajta át jutnak az örök kárhozatba.

     Ellenben az én választottaim és gyermekeim az igazság útját követik és maga az Igazság nekik a kapu, amint Krisztus, "Senki sem mehet az én Atyámhoz, csak általam"(Jn 14,6). (D. 84)

Jácinta keresztútja 4

     "A búcsúzás szívet tépő volt – írta Lúcia –, a kislány sokáig a nyakamba kapaszkodott és zokogott.

"Imádkozz értem sokat, amíg az égbe nem jutok. Aztán én imádkozom érted. Soha senkinek ne áruld el a titkot, akkor se, ha meg akarnának ölni. Szeresd Jézust és Szűz Mária Szeplőtelen Szívét és hozzál sok áldozatot a bűnösökért." 

    Remélték, hogy Lisszabonban Jácinta valamilyen gazdag családhoz kerül, de amikor meglátták milyen állapotban van, nem nyílt meg előtte egy ajtó sem. Felvették őt a Miasszonyunk Árvaházba, az Esterela u. 17. szám alatt. Itt mindjárt otthon érezte magát, számára az árvaház a Fatimai Miasszonyunk háza volt, a főnöknő lett a "keresztanyja", aki iránt gyermeki bizalmat és határtalan hálát tanúsított. A főnöknő, Mária Godinho anya kezdettől fogva tudta, hogy milyen kincset küldött neki a Szűzanya. A Madonna kis kedveltjének ártatlansága, a szerénysége, a türelme, felülmúlhatatlan engedelmessége és imádságos lelkülete gyógyítóan hatott a többi gyerekre is. A kislányok közül nem egyet finoman figyelmeztetett is, hogy legyenek szófogadók, mondjanak mindig igazat, kerüljék a lustaságot és mindent türelemmel viseljenek, ha a mennybe akarnak jutni.

Különösen boldoggá tette a tudat, hogy egy fedél alatt élhet a szentségi Jézussal. Sokat beszélt róla, és nagyon vágyott a szentáldozás után. Amíg az árvaházban volt, mindennap áldozhatott. Bár alig tudott járni, a kápolnában gyakran imába merülve találták.

Ebben az árvaházban kellett várakoznia, mígnem felvették a D. Estefania kórházba.

(A képen a kórház  kórterme, melynek 38. számú ágyán feküdt Jácinta.)

      A Biblia utolsó könyvének szimbólumai úgy bomlanak ki egymásból, ahogy a tűzijáték fényei. A bevezetés után, melyből megtudjuk, hogy itt az beszél, aki „az Alfa és az Ómega, aki van, volt, és aki eljön, a Mindenható.” (Jel 1,8) A könyv az akkor legjelentősebb hét kis-ázsiai gyülekezetnek írt intő-támogató levéllel kezdődik. Aztán a négy élőlény leírása következik, majd a hét pecsét feltörése, benne a négy apokaliptikus lovassal. Utána a 12 törzsből Istennek elpecsételtek látomása, aztán pedig a hét angyal hét trombitaszava s a hét mennydörgés próféciája, benne a három „jaj” – és még csak a 9. fejezetnél vagyunk. Ezek kivétel nélkül szenvedés-mozzanatok – s emlékeztetnek, hogy a történelem végeláthatatlan könnyáradat, amin a keresztyéneknek is át kell haladni. A próbák eljöttét ugyan megakadályozni nem tudják, de ha hitük erős és tiszta, megvigasztalva és megerősödve kerülnek ki azokból.
A hetedik pecsét feltörése után fél órás csend támad a mennyben. Vészjósló, félelmetes csend. A látomásban földi és magasabb lét egymást átfonva jelenik meg, így megpillanthatjuk ebben az átmeneti korszakot, ahol hitben megragadandó lehetőség rejlik. Vannak idők, amikor látszólag nem történik semmi különös, akad egy szélárnyékos hely az élet sodró eseményei közt – ilyenkor készül azonban a jövő. Még nem jött a megrázkódtatás, még van otthonunk, egészségünk, napi betevőnk – de a csend összesen „fél óra” – vagyis a valóság töredéke. Mire használjuk? A csend áldott lehetőség, hogy lélekben előrelépjünk.

(Forrás: http://ptothbela.com/2016/04/23/a-hetedik-pecset/)

     Kedves Olvasóm! Szántál-e életedben egyszer is fél órát arra, hogy mélyen elgondolkozz?

Első kérdés: Mi végett élek?

Második kérdés: nem feledkeztem-e meg az örök élet lehetőségéről?

Harmadik kérdés: Teljesítettem-e a szeretet parancsát?

Nos, míg az „időben” élsz, alaposan gondold át, mert nem babra megy a játék!

     Minél közelebb jutunk az idők végéhez, Mária annál inkább jelen van köztünk! René Laurentin atya szerint: „Mária az üdvtörténet három szakaszában van jelen: a Krisztust megelőző időben, földi életének idején és a Krisztus utáni időszakban.”

1) Szűz Mária személye már az ősevangéliumban szerepel, mint a sátántipró asszony, sőt ismert volt Izajás prófétai ígérete, miszerint „az Úr jelet ad, íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezik. (Iz 7,14.)

Ez késztette a kármelhegyi remetéket ‒ Szent Illés követőit is ‒, hogy a leendő Messiás Édesanyját tiszteljék! Sőt a messiást váró idők folyamán Izrael tiszta leányai sokan várományosként ajánlották magukat Istennek.

2) Maga a Názáreti Szent Szűz is ebben az Istennek ajánlottságban élt! Az angyali köszöntésre tett Igenje után, felfoghatatlan Mária határtalan bizalma Isten iránt, hiszen Ő nem egyszerűen gyermeket várt, hanem magát az Istent, a Magasságbeli Fiát! (Lk 1,31) Tehát hatalmas hitének kellett lennie ahhoz, hogy cseppet se szorongjon, mert emberileg nem tudhatta miként és hogyan, nem "tüzes lángokkal-e" vagy „kardként szúrja-e át anyai szívét”? És bizony, hitében és bizalmában nem csalódott, mert Isten Fia „szelíd és alázatos szívűként” jött közénk, aki „a megroppant nádszálat nem töri el, s a pislákoló mécsbelet nem oltja ki " (Vö. Mt 11,29; 12,20)

 3) Az Istenanya evilági életét az Evangéliumból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően részt vállalt és társa lett a megváltó szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát (Jn 19,26), hogy legyen valamennyiünk édesanyja, így Ő a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc! Mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. Máriában tehát nem csak anyát, de hathatós közbenjárót is kaptunk Szent Fia felé!

 (folyt.)

A kárhozottak szenvedése a végítélet után 1

      Azért beszéltem az igazak méltóságáról, hogy jobban megértsd a kárhozottak nyomorúságát. És ez a másik büntetésük: az igazak boldogságának látása. (...)

     A halál pillanatában a lélek egyedül, az egyetemes ítéletben azonban a lélek és a test együtt kapja az ítéletet, mert a test a lélek eszköze volt jóban és rosszban egyaránt, amint akaratának tetszett. Minden cselekedet - a jó is, a rossz is a test közreműködésével történt; ezért, leányom, igazságos, hogy amint az én választottaim a megdicsőült testtel együtt kapják a dicsőséget és a végtelen jót, a jutalmat mindazon fáradalmakért, melyeket a test a lélekkel együtt elviselt értem, úgy a gonoszok a test közvetítésével kapják majd az örök büntetést, mivel testük a rossz eszköze volt. (...)

     Amikor a sötét lelkek látják azt a nagy méltóságot, amelyben nekik nem lehet részük, növekszik bennük a szenvedés és a szégyen, hiszen az ő testükben elkövetett gonoszságaik jelei mutatkoznak meg, szenvedés és kegyetlen gyötrelem kíséretében. (D. 83-84) (Folyt. köv)

Jácinta keresztútja 3

     Egy elmélkedése alkalmával újból megjelent neki a Szűzanya (Jácinta ezeket a látomásokat természetesnek vette), hogy felkészítse őt keresztútjának utolsó szakaszára. Azt mesélte Lúciának: "A Mennyei Anya hírül adta, hogy elvisznek a lisszaboni kórházba és sem téged sem a szüleimet nem fogom többé látni. Sok szenvedés után teljesen egyedül halok majd meg. De nem kell félnem, mert Ő maga jön el, hogy az égbe vigyen." Sírva ölelte át szíve bizalmasát: "Többet már nem foglak látni, nem jöhetsz meglátogatni. Sokat kell értem imádkoznod, mert egészen egyedül halok meg."

     A gondolat, hogy egyedül kell meghalnia, nagyon bántotta. Lúcia egyszer látta, hogy szorongatja a Szűzanya képét és azt suttogja: "Ó égi Anyám, tényleg egyedül kell meghalnom?" "Semmi az, ha eljön érted a Miasszonyunk!" "Igazad van, de néha elfelejtem, hogy a Szűzanya értem jön, és akkor csak arra gondolok, hogy egyedül kell meghalnom és te nem leszel mellettem." "Ne gondolj rá!" "Csak minél többet gondolok rá, annál inkább szenvedek, és szenvedni akarok az Üdvözítő iránti szeretetből és a bűnösök megtéréséért." Lúcia hallotta csendes suttogását: "Ó Jézusom, most sok bűnös megtérhet, mert ez az áldozat igazán nagy."

     Egy váratlan esemény igazolta, hogy a Szűzanya előrejelzése teljesül. 1920. január hónap közepén Fatimába zarándokolt dr. Enrico Lisboa, egy híres orvos. Megismerkedett mind a két kislánnyal. Amikor látta Jácinta szomorú egészségi állapotát, rábeszélte a szülőket, hogy küldjék őt Lisszabonba. Azt remélte, hogy műtéttel meggyógyíthatják. A szülők hiába magyarázták, hogy a kicsi, súlyos szenvedése ellenére, senkinek sincs a terhére; egyetlen kívánsága, hogy mielőbb a Szűzanyához kerüljön és hogy ugyanezt kívánja a Madonna is; aki Ferencet már magához vette, és ezért minden fáradozás hiábavaló; ezt már látták a Vila Nova de Ourém-i kórházban. A segítőkész orvos ragaszkodott ahhoz, hogy újabb kísérletet tegyenek a gyógyításra, és így Jácintát édesanyja Lisszabonba vitte. Ezzel megkezdődött a keresztútja.

Az üdvözültek dicsőségéről 4

     Értelmed szeme nem elegendő, hogy meglássa, füled, hogy meghallja, nyelved, hogy elbeszélje és szíved, hogy elgondolja az üdvözültek javát. Ó, mennyi örömük van az én látásomban, aki minden jó /forrása/ vagyok! Ó, mekkora lesz az örömük, mikor megdicsőül a testük! Igaz, hogy ez a jó az egyetemes ítélet napjáig még nem az övék, mégsem szenvednek hiányától, mert a lélek önmagában telve van a boldogsággal. E boldogságnak lesz részese a test, amiként mondtam neked. (...)

     Az üdvözültek nem félelemmel, hanem vidámsággal várják az utolsó ítéletet;

Fiam arca számukra nem lesz sem gyűlöletes, sem rettenetes, hiszen szeretetemben haltak meg: az Irántam való szeretetben és a felebarát iránti jóakaratban. Így már érted, hogy arcának változása nem Benne megy végbe, amikor eljön ítélni az én fönségemmel, hanem azokban, akiket el fog ítélni. A kárhozottak számára gyűlölettel és igazságossággal fog megjelenni, az üdvözülteknek pedig szeretettel és irgalommal. (D. 82)

Jácinta keresztútja 2

     Mások előtt gondosan titkolta szenvedését, még az anyja előtt is, hogy ne szomorítsa. Gyakran vigasztalta: "– Ne sírj, mama, jól érzem magam... Ne légy szomorú, megyek az égbe és majd sokat imádkozom érted!"

(A mellékelt kép csak illusztráció!)

     Környezete nem tudott semmit sem az áldozatairól.

Ha kérdezték, mire van szüksége, azt válaszolta: "– Köszönöm, semmire." Ahogy egyedül maradt Lúciával, bevallotta: "– Nagyon sokat szomjazom! De nem akarok inni, felajánlom a bűnösökért." A nagy fájdalmak sem vették kedvét az áldozathozataltól. Édesanyja tudta, mennyire nem szereti a tejet, azért hozott neki egy szép fürt szőlőt is. "– Vedd el, gyermekem! Ha nem iszod meg a tejet, edd meg legalább a szőlőt." "– Nem, mama, vidd vissza a szőlőt. Inkább a tejet kérem." Az anyja megörült, azt hitte, hogy Jácintának megjött az étvágya. Amikor kiment, Jácinta bevallotta Lúciának: "– Úgy kívántam a szőlőt, sok erőmbe került, hogy a tejet válasszam, de áldozatot akartam hozni az Üdvözítő kedvéért."

     Egyik reggel Lúciának nem tetszett a kislány állapota, megkérdezte, nem érzi-e magát rosszabbul. "– Ma éjszaka nagyon erős fájdalmaim voltak, de Jézusnak azt az áldozatot hoztam, hogy nem fordulok meg az ágyban, ezért nem tudtam aludni." Amíg tudott – ha egyedül volt –, felkelt az ágyból, hogy elimádkozza az angyal imáját. "– Sajnos, már nem tudok a földig hajolni, mert elesnék, csak térdepelve imádkozom." Pár nap múlva Faustino Ferreira atya Ourémből a beteg állapota felől érdeklődött. Amikor megtudta, hogy alig bír letérdelni, azt üzente neki, hogy ne erőltesse magát, imádkozzon fekve. "És Jézus elégedett lesz ezzel?" – kérdezte a kislány.

     "– Persze. Jézus azt akarja, hogy azt csináljuk, amit az esperes úr mond." "– Jó, többet nem kelek fel."

Gyakran találták a kislányt teljesen mozdulatlanul, gondolataiba mélyedve, az arcát eltakarta a kezével. "Jácinta, mire gondolsz ilyen hosszú ideig?" kérdezte az édesanyja.

A lánya csak rámosolygott és újból gondolataiba merült. Lúciának elmondta: "– Az Üdvözítőre és a Szűzanyára gondolok, a bűnösökre, a háborúra, aminek jönnie kell. Hány ember fog meghalni... És közülük milyen sokan jutnak a pokolba! Sok házat lerombolnak, sok pap meghal. Milyen szörnyű is ez! Ha nem bántanák az Urat, nem lenne háború, nem kerülnének a pokolba... Nézd, én a mennyországban leszek és te, ha meglátod éjjel azt a fényt, amelyről Miasszonyunk beszélt, szökj fel hozzánk!" "– Nem tudod, hogy a mennybe nem lehet csak úgy felszökni?" – kérdeztem. "Az igaz, nem lehet, de ne félj, sokat fogok érted imádkozni, a Szentatyáért és Portugáliáért, hogy itt ne legyen háború, és minden papért."

Más alkalommal gondolatai vidámabbak voltak és akkor így szólt: "– Sok örömet okoz gondolkodni."

Az üdvözültek dicsőségéről 3

     Az üdvözültek vágya az, hogy lássák dicsőségem győzelmét bennetek, zarándokokban, akik úton vagytok és mindig a halál végállomása felé rohantok. Dicsőségemre vágyakozva gondoskodnak üdvösségtekről, azért mindig imádkoznak hozzám értetek. És Én ezt a vágyukat mindig beteljesítem, ha ti tudatlanok, nem rugdalóztok irgalmasságom ellen.

     Arra is vágyakoznak, hogy visszakapják lelkük hozományát*, a testet; /bár/ e vágy nem gyötri őket, mert biztosan tudják, hogy vágyuk beteljesül (...).

     Ne gondold, hogy a test boldogsága a föltámadáskor növeli a lélek boldogságát.

     Ha így volna, ebből az következne, hogy az üdvözültek boldogsága mindaddig tökéletlen, amíg vissza nem nyerik a testet; ez pedig lehetetlen, mert a tökéletességből nem hiányzik bennük semmi. Nem a test az, ami boldogságot ad a léleknek, hanem a lélek fogja boldoggá tenni a testet: a tulajdon bőségéből fog neki adni, amikor ismét magára ölti az ítélet napján a testét, melyet a földön hagyott. Amint ugyanis a lélek halhatatlan, szilárd és állandó lett bennem, ugyanúgy válik ebben az egyesülésben a test is halhatatlanná; elveszíti az anyag nehézkességét, s finom és könnyed lesz. Tudd meg, hogy a megdicsőült test át tud menni a falon. Sem a tűz, sem a víz nem árthat neki, de nem a test, hanem a lélek ereje miatt, amely erő az enyém és kegyelemből adatott a léleknek a kimondhatatlan szeretet által, amellyel a magam képére és hasonlatosságára teremtettem őt. (D. 81-82)

(folyt.)

* A lélek e hozományt a teremtéskor kapta a szülőkön keresztül a mennyei Atyától.