Az Isten ellen lázadó szellemeket még mindig angyaloknak nevezzük, mert nem lettek sem állatok, sem embererek, hanem maradtak angyalnak – bukott angyalnak –, ám továbbra is hatalmas szellemek, megtévesztő szellemek, rendkívüli értelemmel és akarattal. Elveszítették azonban azt, ami eddig a többi angyalhoz hasonlóan az övék volt, a megszentelő kegyelmet, a részesedést az Isteni természetből, a természetfölötti életből. Ettől kezdve számukra már megszűnt az isteni fény és a kegyelem. Ezáltal fáradatlan gonosz erők, ártó szellemek lettek. Minden erőnkkel védekeznünk kell ellenük!
A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri „szája leheletével”, és meg nem semmisíti őt „jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör, hiszen „kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja”. (Jn 8,44)
Tehát vigyáznunk kell magunkra, családunkra és környezetünkre – a kegyelmi élet gyakorlásával – a szentségi élettel, a bensőséges Mária-tisztelettel és őrangyalunk segítségül hívásával, hiszen rendkívül esendőek vagyunk! „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben...” (1Pét 5,8-9).
A gonosz lelkek ma már sokkal alattomosabban, de hatékonyabban működnek, mint hajdan a megszállottság látványos jeleivel, (ördöngösség). Ez a működés nyomon követhető az elvilágiasodásban, az Isten kizárásában a társadalom minden területéről, s legfőképp a babiloni nagy kéjnő által propagált szabados életmódokban. Ennek következménye az abortusz is, ami a valaha volt legbrutálisabb kivégzése az ártatlanoknak az anyaméhben. Ez véráldozat a sátánnak! Pedig VI. Pál pápa által is mondva van: „Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát... A gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadás eredménye, amelyet a sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet.” Arról a vakmerő sátánról van szó, aki még Isten Fiát is megkísértette! Jézus azonban nemcsak nem engedte eltéríteni magát az Atyától rábízott feladattól, de a leghatásosabb fegyverrel, az önfeláldozó szeretettel győzte le, miután kínszenvedése és halála árán megváltotta az emberiséget!
A gonosz lelkek már tudják mit jelent a kárhozat, tudják, hogy állapotukon nem képesek változtatni, s úgy tűnik, vezérükkel ők is népet akarnak maguk köré gyűjteni, miként az Isten, ahogyan azt a harmadik kánonban imádkozzuk.
(folyt.) (Források az első részben!)