(Horváth Mária írása)
Jácinta
Túlságosan érzékeny, minden apróságon megsértődni képes kicsi lány volt, emiatt Lúcia nem szívesen játszott vele. Korán megmutatkozó határozott akarata, a közös játékokban nem volt előny. Mindemellett már igen jószívű és érzékeny lelkű volt és boldogan csókolta meg a feszületen Jézust, akárhányszor kérték ezt tőle. Amikor megtudta, hogyan és miért halt meg értünk Jézus, nagyon sírt.
Vidám kislány volt, lelke legmélyén azonban komoly. Nagyon szeretett játszani, táncolgatni, virágot szedni és virágszirmokat szórni – mint az angyalok, ahogyan mondta. A világi nótákat nem kedvelte, inkább Mária énekeket szeretett dalolni.
A három gyermek a jelenések előtti időszakban gyorsan végezte el a rózsafüzért – többnyire épp az ő javaslatára, csak a kezdő szavakat imádkozták, hogy hamar vége legyen: Miatyánk, Miatyánk… Üdvözlégy Mária, Üdvözlégy Mária... És ennyiből állt!
A jelenések után azonban, úgy az imádságuk mint a magatartásuk teljesen megváltozott. Jácinta is szüntelenül áldozatokat hozott a bűnösök megtéréséért és imádkozta a rózsafüzért, "rendesen" és nagy odadaadással. Böjtölésük felülmúlta a szerzetesek böjti életét. Hogy megmentse a bűnösöket, Jácinta képes volt makkot enni úti eledele helyett, mert az keserű volt, és olajbogyót.
Mélyen megrendítette a pokol látomása, és az, hogy oda kerülnek a szegény bűnösök. Csak a Szűzanya ígérete vigasztalta meg, hogy őt hamarosan az Égbe fogja vinni. Ennek ígérete azonban sosem csökkentette benne a részvétet a szegény bűnösök iránt, akiknek megmentéséért kész volt a legnagyobb áldozatokat is meghozni. Volt alkalom, hogy a nagy hőségben ismét és ismét elutasította a vizet. Szaggatott a feje és ezért még a tücskök és békák "zenéje" is nagyon zavarta. Kérte Lúciát, mondja meg nekik, ne zajongjanak. Ferenc megkérdezte: "Nem akarod ezt is elviselni a bűnösökért?" A szegény gyermek kezébe temette a fejét és így válaszolt: "De igen, a szegény bűnösük megtéréséért! Hadd énekeljenek!"
Amikor fogságba kerültek, Jácinta sírt. Nagyon hiányoztak neki a szülei. De ezeket a megpróbáltatásokat, a félelmetes fenyegetést, hogy olajban megsütik őket, felajánlotta a bűnösökért. A börtönben a rabokkal együtt elimádkozták a rózsafüzért. Majd, hogy a foglyok a gyermekeket felvidítsák, harmonikáztak és táncoltak velük. Nemsokára rá Jácinta kijelentette, hogy ő többé nem fog táncolni, mert ezt az áldozatot is a felajánlja a szegény bűnösökért. Ezzel a szándékkal mondott le egy-egy fügéről, szőlőről és adta oda a szegényeknek, betegeknek. Imáit gyakran meghallgatta Isten. Mindenkit megsajnált, kis szíve tele volt részvéttel.
Tüdőgyulladással ágyba került. Édesanyja próbálta etetni, de nem volt semmi étvágya. Lúcia figyelmeztette: miért nem ajánlod fel ezt az áldozatot is Istennek? Jácinta sírva fakadt és azonnal kérte édesanyját, hozza vissza az elutasított tejet – amit nagyon nem szeretett –, és megitta.
A Szűzanya megjelent neki és megígérte, hamarosan az Égbe viszi, kórházba kerül és egyedül fog meghalni, de ne féljen, mert Ő ott lesz vele. Hogy szülei és Lúcia nélkül kell meghalnia, nagyon megrázta, félt és sokat sírt emiatt, de szívesen hozta meg ezt az áldozatot is. Kétszer került kórházba. Megműtötték, eredmény nélkül. Súlyos fájdalmai voltak, de megadóan, türelmesen viselte. 
Lúcia megkérdezte tőle: mit csinálsz majd az égben?
"Nagyon fogom szeretni az Úr Jézust és Mária Szeplőtelen Szívét, sokat
imádkozom érted, a bűnösökért, a Szentatyáért, szüleimért és testvéreimért és minden emberért, aki imáimba ajánlotta magát."
Boldog Jácinta, könyörögj értünk!
A képen a ravatalon.)
A fatimai jelenések története megtalálható e blog oldalain a 2014. május 8- és szeptember 8-a közt, 125 részben! Az első poszt: itt!
