Hogy mondhatnánk pontosabban, szebben?
A malaszt és a kegyelem fogalma és tartalma között lényeges a különbség! A „malaszt” szó csak az Istentől kapható, különleges ajándékra vonatkozik, míg a „kegyelem” szó sokkal általánosabb értelmű, hiszen kegyelmet ember is adhat.
A régi katekizmus szerint van segítő malaszt és megszentelő malaszt, ezek kegyelmi eszközök. „A segítő malaszt által Isten fölvilágosít és megerősít minket lelkünkben, hogy az üdvösségre szükséges jót megismerhessük és megtehessük, a bűnt pedig elkerülhessük. A megszentelő malaszt által Isten a halálos bűnöktől megtisztítja és megszenteli lelkünket.” Az ilyen értelmű malaszt felel meg a latin gratia szónak. A kegyelemnek fordított misericordia és pietas Isten irgalmasságát, megbocsátását, kegyességét hangsúlyozza olyan értelemben, ahogyan – a maga módján – az ember is tud irgalmazni, megbocsátani.
A Pallas Nagylexikon (1896) szerint a malaszt „isteni kegyelem, Istentől adott ajándék – Krisztus ingyenes ajándéka –, amelynek adományozási oka csupán az isteni jóság”. Az isteni malaszt, tehát Szűz Máriának nem csupán tulajdonsága, hanem létét betöltő, egész valóját meghatározó állapota. Ez tette Őt képessé arra, hogy meghívásának üzenetére hitének szabad beleegyezését tudja adni, és az Üdvözítő Anyja lehessen. Ezt a kiválasztottságot fogalmazza meg a Szeplőtelen Fogantatás dogmája, melyet IX. Pius pápa 1854-ben hirdetett ki: „A Boldogságos Szűz Máriát fogantatásának első pillanatában a mindenható Isten egyedülálló malasztja és kiváltsága Jézus Krisztusnak, az emberi nem Megváltójának érdemeire való tekintettel az eredeti bűnnek minden szeplőjétől érintetlenül megóvta.”
Istennek Szent Anyjában tehát az egészen egyedülálló szentség pompázatos ragyogását szemlélhetjük, mellyel fogantatásának első pillanatától kezdve tündökölt, mert Fiának érdemeire való tekintettel mindennél fenségesebb módon lett megváltva. Az Atya a Hajnali Szép Csillagot minden teremtett személynél jobban megáldotta, eltöltve áldásának bőségével Krisztusban (vö. Ef 1,3), s kiválasztotta Őt „a világ teremtése előtt”, hogy egészen szent és szeplőtelen legyen (vö. Ef 1,4).
A magyar nyelv finom kifejező, megkülönböztető képességére mutat az, hogy különbséget tud tenni a csak Istennek tulajdonítható malaszt, és az általános értelmű kegyelem között. Erre gondolva nem volt szerencsés az új liturgiában a malaszt szó kiküszöbölése, mert ez megszüntette a nyelvünkben évszázadok óta élő, lényegi különbségtételt. A magyarítás ebben az esetben éppen annyira nem volt indokolt, mint amennyire indokolatlan lenne az Eucharisztia szó kiküszöbölése és pl. a magyar „hálaadással” való helyettesítése.
De van az „Üdvözlégy”-nek egy másik magyar sajátsága is, amely mostanáig szerencsére megmaradt. Az imádság könyörgő részét egyedü a magyarban kezdjük így: „Asszonyunk Szűz Mária …”, mert a latinban és más nyelveken „Szent Máriát” mondanak (Sancta Maria, Heilige Maria, Sainte Marie, Saint Mary stb). A magyar nyelv finom kifejező, megkülönböztető képességének birtokában, a rokon jelentésű kegyelem és a malaszt szavak közül ezért méltó és igazságos tudatosan a malaszt kifejezést választanunk legalább akkor, amikor az asszonyok közül a legkülönbet köszöntjuk az angyal szavaival!
De lássunk végre egy régi (eredeti) magyar imádságot! 1531-ben, a Nyulak-szigetén Sr. Kata domonkos apáca a Thewrewk-kódexben gyönyörű imádságot írt le Mária Szívéhez, melyet talán már Szent Margitunk is ismert és imádkozott, bizonyítván ezzel, hogy a legősibb magyar hitben virágzott a Mária-áhítat (a malaszttal együtt!).
Csupán megjegyzem, hogy ebben a 13. századi imában már említve van a szeplőtelen kifejezés, melynek elhagyása s szentmise bűnbánati (Mea Culpa) imájából, szintén nagy és ártó melléfogás!
Mondásom van az te édes Szívedhez, ó Mária, angyali fényességnek tüköre!
Szólásom vagyon az te tiszta Szívedhez, e világnak nemes Asszonya!
Üdvözlöm az én szívemnek belső érzékenysége szerint az te szeplőtelen Szívednek méltóságát, ki először a nap alatt mindenkinél méltóbb lett befogadni az Atyaúristennek méhéből kiszármazott magzatot.
Üdvöz legyen az te szűzességes Szíved, Szentháromságnak tisztaságos lakása és drágalátos szállása, kiben az istenség az emberséggel egyesült, szeretetnek ölelése miatt..
Magasztaljon föl ezért tégedet minden lélek, ó édességes Szűz Mária, mind az te boldog szent Szívednek Istenhez való engedelmességével, honnan eredet szerint az mi üdvösségünk származott. .
Üdvözlégy Mária, tisztaság liliomának magas köve!
Üdvözlégy Mária, alázatosság mélységes völgyének violája!
Üdvözlégy Mária, isteni szeretet mezejének piros rózsája!
Üdvözlégy Mária, minden malasztnak és irgalmasságnak kútfeje!
Üdvözlégy Mária, mennyei harmat, minden isteni édességnek és ájtatosságnak teremtője. Ámen.
