Avilai Teréz jómódú 12 gyermekes családba született a 16. században. Akkor, amikor a spanyol királyság kultúrája fénykorában és hatalma csúcsán állt. Gyermekkorától kezdve nagyon impulzívnak, kívánságaiban és döntéseiben temperamentumosnak mutatkozott, de meggondolatlanságokat nem követett el. A kármelita rendbe való belépése mögött nem szerelmi csalódás, nem sajátos hajlam vagy a kolostori élet utáni vonzódás állt, ami gyakran rejlik egy hivatás hátterében. Teréz az üdvösséget kereste, mégpedig „nagy áron”. És ez a nagyszerű szerzetesnő a világ egyik legnagyobb misztikusaként vonul be az üdvtörténetbe.
Szent Teréz, egyik látomása leírásában gyönyörű példát szolgáltat arra, hogy egy angyali jelenés milyen ihletet adhat az Isten iránti szeretetlángra lobbantásához: „Bal oldalamon egy angyalt láttam testi alakban. Ilyen csodálatos formában ritkán látom őket. Bár sokszor jelennek meg nekem angyalok, de anélkül, hogy alaposabban megfigyelhetném őket. Most azonban az Úr akarta. Nem volt hatalmas alak, de rendkívül szép. Az arca úgy lángolt, hogy a legmagasztosabb angyalok egyikének gondoltam, akik teljesen lángolnak az istenszeretettől és talán kerubnak neveznek”. „Érdekes, hogy nevüket nem mondják meg, de azt azonban megállapíthattam, hogy az égben kimondhatatlan különbség van köztük. A nekem megjelent angyalnak hajítódárdát láttam a kezében, s úgy tűnt, hogy a hegye tüzes. Úgy éreztem, mintha a dárdával néhányszor átütötte volna a szívemet. És amikor kihúzta, úgy éreztem, mintha szívemnek legbensejét húzta volna ki. Végül eltűnt, de egészen lángra lobbantam Isten tüzes szeretetétől. E sebesülésnek a fájdalma oly nagy volt, hogy panaszos sóhaj hagyta el ajkamat. Azonban a gyönyör is amelyet okozott, oly túláradó volt, hogy lehetetlen lett volna azt kívánnom, hogy szabaduljak tőle.
Ez a szeretet-egyesülés, amely a lélek és Isten között végbemegy, oly édes, hogy azért esdeklek az Úr jóságához, ízleltesse meg azzal is, aki talán hazugságnak gondolja ezt. Ezen idő alatt mintha magamon kívül lettem volna. Nem akartam sem beszélni, sem látni, csak belesüllyedni a magam fájdalmába, amely nagyobb dicsőség volt számomra, mint ami bármely teremtményben lelhető.”
Szent Tamás és több más hittudós szerint bizonyos hivatalokat betöltő személyek saját őrangyalaikon kívül, amelyek születésüktől hozzájuk vannak rendelve, hivatalba lépésükkor külön angyalt kapnak, „akik segítik őket a kormányzásban és a rájuk bízott emberek gondviselésében” – persze, ha napi imáikban kérik a segítségüket!
A Jelenések könyve is említést tesz az egyes „egyházak angyalairól” van szó (Jel 2,l).
Sőt feltételezhető, hogy Isten nem csak vezetőket, de akár egész népeket is kiválaszt, Jézus utolsó eljövetelének előkészítésére. Az csupán logikus feltételezés, hogy az új választott nép nem a régi ószövetségi nép, amelynek küldetése a megváltással befejeződött! Ebből következően jó, ha a népek vezetői kérik a saját- és a népük őrangyalát, politikájuk és döntéseik Isten akarata szerinti teljesítéséhez!
(folyt.) (Források az első részben!)
