Voltak szentek, akik megkapták azt a nem mindennapi kegyelmet, hogy meghitt kapcsolatuk lehetett az angyalokkal. Legjobban rajtuk keresztül látható, hogy milyen boldogító és gyümölcsöző kapcsolat lehetne minden ember számára az angyalok tisztelete. A középkor végén és az újkorban is csodálatos példákat találhatunk erre.
Külön említést érdemel az 1440-ben elhunyt Római Szent Franciska, akinek emléknapján (március 9.) az Egyház így imádkozik: „Isten, te megadtad Franciska szolgálódnak azt a kegyelmet, hogy az angyalokkal bizalmasan társaloghatott...”
Nos, ha az Egyház ezt ilyen módon hangsúlyozza, akkor rendkívül bizalmas lehetett ez a kapcsolat.
Sajátságos, hogy Szent Franciska életének három szakaszában három különböző őrangyalt találunk. Az első az angyalok karából volt, a második az arkangyalokéból, a harmadik pedig a hatalmasságok karából.
Az elsőnek a jelenlétét csupán bizonyos külső jelekből állapíthatta meg, a másik kettő azonban látható alakban mutatkozott. Mindhárom jó barátként és tanácsadóként fáradozott azon, hogy Franciska lelke egyre tisztább és tökéletesebb legyen. Arra nevelték, hogy nagyon lelkiismeretesen teljesítse kötelességét Istennel szemben, amiként állapotbeli kötelességét is, mint feleség és anya. Az első két angyal keményen meg is büntette, ha hibázott. A második pl. egy-egy botlás után addig nem jelent meg újra láthatóan, amíg Franciska meg nem bánta hitetlenségét, és bocsánatot nem kért.
A harmadik angyalban még tisztábban látta Isten titkait, mint az előző kettőben. Imája közben csillogó fényoszlop emelkedett az angyal fejétől az ég felé, jelezvén, hogy Isten elé viszi imáját. Azt is észlelte, hogy az angyal aranyfonálból szőttest készít. Ebből megértette, hogy mire a szőttes elkészül, addigra befejeződik az élete. Mindezt elmondta lelkiatyjának, aki Franciska halála után hiteles tanúként nyilatkozhatott a történtekről, és ezzel képet rajzolt arról, hogy miképpen vezették az angyalok egy életen keresztül.
Az égi angyalokkal, főleg az őrangyalunkkal való együttműködés, nagyban segítheti valamennyiünk földi életét. E természetfeletti segítséget nem igénybe venni, balgaság, hiszen védtelenné és kiszolgáltatottá tesszük magunkat a negatív természetfeletti erőkkel szemben (és üldöz a balszerencse)! Mi meg csak csodálkozunk, rossz esetben Istent vádoljuk, hogy miért engedi meg mindezt? Holott mi nem tettünk meg semmit a magunk, embertársaink és nemzetünk biztonságáért! Nem éltünk az Úr által felkínált Szentségekkel, nem kértük őrangyalainkat és nem imádkoztuk a rózsafüzért (az egész emberiségért)!
Schütz Antal Dogmatikája megjegyzi, hogy „jól megokolt és eléggé egyetemes nézet, hogy egyes népek és egyházak élén egy vagy több angyal áll” (Vö.: Dogmatika, 485-511 o).
(folyt.) (Források az első részben!)
