A „Szövetség Angyalának” számos segítségét olvashatjuk a Szentírásban! A Makkabeusokról azt olvassuk, hogy egyszer „sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak egységben az egész néppel, hogy megmentésükre küldje el angyalát” (2Mak 11,6). És az egységesen imádkozó nép nem csalódott. Mert „már javában tombolt a küzdelem, amikor az ellenség előtt megjelent az égből öt pompás lovas arany zablájú lovon, és a zsidók élére állt”. Fényes győzelmet arattak! (2Mak 10,29-30).
A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a deviancia terjedésére a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolhatunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról-napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre. Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: „Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret” (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: „Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük” (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10).
A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a „termékeny föld is szikes mezővé” válik „lakóinak gonoszsága miatt” (Zsolt 106,34). És ezen történésekért nem lehet az eget vádolni, hogy „miért engedi meg ezt az Isten?” De még az ördögre sem foghatunk mindent, hiszen a járványok, a háborúk, a természeti csapások és gyilkosságok okait a saját világunkban kell keresni, persze az ördög „forgatókönyve” szerint! Ennek folytán ijesztően elszaporodtak az ártó erőket tudatosan követő és támogató közösségek, a hitélettől eltávolodott tömegek! Ó milyen könnyen elmélkednek sokan a „távoli civilizációkról”, a világmindenség végtelenségéről, de távol tartják magukat a szellemi és anyagi világ valóságától, Isten Országának közelségétől, nem beszélve a menny és pokol lehetőségétől! Töprengenek, de semmi igazságot nem fedeznek fel, aztán úgy halnak meg, hogy nem is tudták mi végett éltek.
Részlet Szent II. János Pál pápa 1987. 05. 24-i beszédéből: „Az ördög elleni küzdelem, mely Szent Mihály arkangyal kiemelkedő jellemzője, napjainkban is aktuális, hiszen a sátán ma is tevékenykedik a világban. Mindaz a rossz, ami a világban van, a társadalom hiányosságai, az ember-, a személy belső meghasonlottsága - a sátán sötét és zavart keltő tevékenységének eredménye is.”
(folyt.) (Források az első részben!)
