Az áldozatos szeretet
Egy kocsmai társaságban igen emelkedett volt a hangulat. Beszédtémájuk az asszonyokra terelődött, melyben egyik a másikat akarta felülmúlni a viccelődő gúnyoroskodásban. Csak egyetlen férfitársuk hallgatott, mely persze nyomban feltűnt a többieknek.
− És te? − kérdezték − te nem szólsz hozzá?
− Nem − válaszolta − nekem ehhez nincs hozzáfűzni valóm, mivel semmi okom panaszra vagy viccelődésre a feleségem miatt. Ő ugyanis soha nem korhol engem semmiért és bármit teszek, nem szól egy rossz szót sem!
A többiek erre harsányan kinevették és így szóltak:
− Na ilyen nincs kispajtás, te azért hallgatsz, mert félsz az asszonytól! − és még jobban nevettek.
− Nem így van! Higgyétek el, hogyha akár most éjfél után is azt mondanám neki, hogy rögvest főzzön egy kávét, ő egyetlen szó nélkül megtenné! − védte meg a feleségét.
A társaság nevetése egyre heccelőbbé vált és így kiáltoztak:
− Ne etess bennünket, csak át akarsz verni mindannyiunkat ezzel a süket dumával!
A férfi azonban kitartott állítása mellett és közbevágta:
− Na, mibe fogadjunk?
Végül tényleg fogadtak, melynek végeredményéről nyomban meg is akartak győződni. Azt javasolták, hogy azonnal tegyék próbára barátjuk feleségét. Így hát az egész társaság fölkerekedett.
Az asszony már rég aludt, amikor az erősen spicces csapat hangoskodva betört a lakásba, a férj beszólt a hálóba:
− Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét, vendégeket hoztam!
A társaság okkal hihette, hogy most nem csak a férjét, de őket is alaposan leszidja az asszony − amiként a sajátjuk tenné ilyen esetben. De egyetlen rossz szót sem kaptak az álmos feleségtől, sőt röpke időn belül kedves mosollyal lettek kiszolgálva az illatosan gőzölgő kávéval.
Ez kijózanította a társaságot és felettébb szégyellték magukat a példamutatón csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki bocsánatkérőn, hogy miben fogadtak és meg is kérdezte:
− Hogyan tud ilyen türelmes és kedves lenni ilyen emberekhez, akik csak úgy rátörtek éjnek idején? Hogyan képes arra, hogy a férjét egyetlen rosszalló pillantásával se korholta meg?
Az asszony szelíd megértéssel így válaszolt:
− Nézzék! Én szomorúan látom, hogy a férjem mindent megtesz, hogy tönkretegye magát. Nem csak a földi életét rövidíti meg, de a végső kárhozatba rohan, én viszont annyira szeretem, hogy legalább a földi létét próbálom kellemesebbé és boldogabbá tenni! − és könny szökött a szemébe.
A vendégek alaposan érintve érezték magukat és szép csendben kioldalogtak a lakásból. A férfi, amint egyedül maradt a feleségével, így szólt:
− Te asszony! Hát neked ennyire fontos az én örök üdvösségem?
A feleség lehajtott fejjel csak bólogatott és zokogásban tört ki. A kicsapongó férj ezt látva megihletődött felesége áldozatos szeretetétől, és maga is könnyekre fakadt, s mindketten letérdeltek és imádkozni kezdtek. Az Úr kegyelme úgy megérintette a férj lelkét, hogy másnap felkereste a gyóntatószéket és bűnbánóan letette élete terheit.
Új élet kezdődött köztük, egy tiszta, egymásra figyelő házastársi szerelem.
(Az Evangéliumi életképek c. könyvben olvasottak nyomán)
