A bukott angyalok vezére a sátán, a Nagy Kísértő, gőgösségében szüntelenül munkálkodik Isten és a teremtés ellen. Az a célja, hogy az embert elállatiasítsa, akár nemi identitásának megzavarásával is! Időnként szinte emberfölötti gonoszság tombolásának lehetünk tanúi az egyének, népek és az egész emberiség történetében. Az öncélúnak tűnő vérlázító kegyetlenkedések, állami szintű hazudozások, erkölcstelenségek és a gonoszság misztériumának egyéb megnyilvánulásai sokak szerint nem magyarázhatók meg maradéktalanul az emberben lévő „rosszra hajló természettel”, hanem természetfölötti okokra utalnak (vö. 2Tesz 2,3-4).
XVI. Benedek pápa 2009. III. 10-én a világ püspökeihez írt levelében: „E pillanatban történelmünk valódi problémája, hogy Isten eltűnőben van az emberiség látóhatáráról, és az Istentől fakadó fény halványulásával az emberiség irány-vesztetté válik, aminek romboló hatása egyre nyilvánvalóbb. A világ erkölcsi állapota most olyan, mint a Római Birodalomé volt bukása előtt.”
Márpedig az emberiség erkölcsi- és hitbeli megújulása természetfeletti segítség ‒ vagyis az angyalok segítsége nélkül ‒ nem teljesülhet! A Szentírás a gonosz szellemekben az embert gyötrő erőket lát.
A kinyilatkoztatás ismeretében, senki sem engedheti meg, hogy az egyének, vagy az emberiség életében megfigyelhető rossz történéseket, valamiféle személytelen „gonoszság”-nak tulajdonítsuk. A sátán személyes lény és a bűnnek ő a szerzője! A kinyilatkoztatás szerint személyes gonosz lelkek csábítanak el ilyenkor, személyes akarattal és felelősséggel rendelkező egyéneket és tömegeket.
A Szentírás azt is bemutatja, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam (a bűnre hajló természet már „szerzett örökség”), hanem a bűnnek szerzője van. Alaptalan tehát néhány mai egzegéta állítása, mintha a bibliai mítosztalanítás a sátán létezésébe vetett hit elvetését is kell, hogy jelentse. VI. Pál pápa is ellene fordult az ilyen törekvéseknek.
A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) „tévútra vezeti az egész világot” (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell és harcolnia ellene nap mint nap, akár önmagát is áldozatul adva (vö. Róm 12,1).
(folyt.) (Források az első részben!)
