Jó szokás az imádság!
Élt egyszer egy vízimolnár, aki a harangszóra már kisgyermekkorától kezdve mindig elmondta az Úrangyalát. Annak idején sok társa is követte ebben, de amint elkövetkezett a kamaszkor, sajnos sorra elhagyogatták ezen üdvös szokásukat. Ez a molnár azonban hűen kitartott a Szűzanya köszöntésének napi szokása mellett. Családot alapított és apja nyomdokain lett maga is malomtulajdonos.
Mivel a nagy zajjal járó tevékenység nem tette lehetővé, hogy meghallja a szomszéd falu harangját, ezért a templomtoronyra néző kis ablakot mindig tisztán tartotta a szálló lisztportól, hogy láthassa a toronyórát. Amikor a harangozásra esedékes időt meglátta, mindig leállította a malomszerkezet mechanikáját és a harang szavára elmondta az Úrangyalát.
Történt egyszer, hogy a gyermekei, más pajtásaikkal a malompatak felső folyásánál játszottak. A nagy hancúrozásban a legkisebb beleesett a vízbe. Na, volt nagy sivalkodás és segélykiáltás, ám senki nem jött a segítségükre. Eközben a kapálódzó kicsi, egyre csak sodródott a duzzasztás felé, ahol a patak vízesésként forgatta a nagy lapátkereket. Életveszélyes volt a helyzet, mert ha át is fordul a keréken, kőre eshet, sőt a kerék maga alá is gyűrheti a fiúcska kicsi testét. A molnár tehát nem hallhatta volna a sikoltozást, ám épp kinézett kis ablakán és látta, hogy a déli harangszó következik. Így aztán leállította a malomgépeket és ekkor hallotta meg a gyermekek riadalmát. Kirohant és épp időben, mert még a zúgó előtt elkaphatta gyermekének kezét, kihúzva őt a halálos veszedelemből.
Magához ölelte a vacogó gyermeket, aki remegésével apja lisztes ruháján jóformán "csirizt" kevert. A molnár kimondhatatlan hálával fordult a Szűzanya felé és olyan szépen köszöntötte a harang konduló szavára, hogy még Gábriel arkangyal is elismerően bólintott az égben.
Következetesen tartsuk meg tehát imaszokásainkat és semmi okot se találjunk a halogatásra! Ez az egyszeri vízimolnár is mondhatta volna magában, hogy "Ennek a gabonaszállítmánynak az őrlése oly nagyon sürgős, hogy most inkább nem állítom le a malmot, majd az esti harangszónál fogom pótolni rendre az imámat"!
