Az Úr Jézus és Édesanyja, a benső párbeszédek során nem csak "Kis Kármelitának", de olykor "Kis Napraforgónak" is nevezték, felszólítva, hogy "az isteni Nap sugaránál érlelje meg olajos magvait, melyeket a szenvedések préselnek ki"! Ezekből a párbeszédekből is hallunk részleteket a következőkben!
"Egy alkalommal szentséges litánián voltam. Az Úr Jézus meglepett szavaival: ‒ Ma nagyon szétszórt vagy alig fordítottad felém a lelked! Miért mellőzöl, amikor én úgy lesem szavaid és lelked minden rezdülését?
Közben elkezdődött a litánia. Amint a szentségtartóra felnéztem melyben Ő hófehéren pihent mélységes hódolattal pillantottam fel Rá és ebben a pillanatban a Szentségtartó megmozdult és kissé felém fordulva a szívemben határtalan szeretet ömlött át. Én lehunyt szemmel, nyomorúságom tudatában felajánlottam magam és átadtam minden gyarlóságom mert mást nem tudtam nyújtani Neki.
Ő megindultan így szólt hozzám: Látod, az Isteni Nap feléd fordult, mert te nem fordultál feléje! Elszórtad szavaid a haszontalanságba, ezért most tereld gondolataid felém. Gyűjtsünk együtt, minden csepp olajra szükség van. Olajos magvaid csak az Isteni nap sugarába tudnak megérni és bő termést hozni. Szolgálj nekem jobban, ne feledd el hajszál sem férhet közénk. Tudod sok a tennivaló és kevés a munkás, maradj meg állandóan megváltó munkámban, minden erőddel.
Azért mert későn álltál munkába, a jutalmad nem lesz kevesebb mint a korán kezdőké. De természetesen megkívánom a szorgalmad és hűséged, mely sírig tartó legyen. Mert csak úgy tudsz majd fentről te is segíteni. A mi kezünk ott is együtt gyűjt majd."
