Quinzani Boldog Stefánia (szűz, harmadrendi domonkos nővér)
Stefánia Olaszországban, a Bresciához közeli Orzinuovi-ban született 1457-ben, földműves családban. Maga is földműves munkát végzett. Az Istennek szentelt élet után vágyódva már gyermekkorában szüzességi fogadalmat tett. 1489-ben lépett be a domonkos harmadrendi közösségbe. Krisztus szenvedésének állandó szemlélésében élt: sebhelyeit szívében és testében viselte. Lelki élete így a legeredetibb domonkos hagyományba épül be, amely a megváltó szenvedés szemlélésében látja a megfeszített Jézushoz való hasonulás útját. Negyven éven át szenvedett lelki szárazságban. Erős lélekkel viselte el a szeretet és áhítat érzésének hiányát, a kétségek és kísértések kínjait. Boldog Stefánia mindeközben nagy odaadással szolgálta a szegényeket és a béke ügyét. 1530. január 2-án hunyt el a Cremona melletti Sonciniban az általa épített és hosszú időn át okosan irányított kolostorban.
Tiszteletét, amely emberöltőről emberöltőre hagyományozódott, XIV. Benedek pápa 1740. december 14-én hagyta jóvá.
(Forrás: http://vilagidomonkosok.x3.hu/szentek_januar.htm