A Szeretetlánggal, miként a Mária-jelenésekkel való foglalkozás, akadálya az ökumenizmusnak?
Válasz: Az 'aggodalom' a mariológia több évszázados protestáns kritikájára utal, jóllehet legszívesebben „jegelik" a témát! A hitújítók feledni látszanak Luther higgadt mariológiáját: „Amikor maga az Isten nevezi Máriát anyjának /.../ Senki sem mondhat Róla vagy Neki ennél nagyobbat, mégha annyi nyelve volna is mint ahány fűszál /a réten/, ahány csillag az égen, vagy a tenger homokja. A mi szívünknek is el kell gondolkodnia azon, hogy mit jelent Isten Anyjának lenni.” (Luther: Kommentár a Magnificathoz) 
Hasonlóképp iránymutató mindannyiunk számára Luther ezen kijelentése is: "Szűz Mária az a szív volt, akibe (az isteni) szavak mélyen behatoltak és benne is maradtak." (LD 8,51: Sermon zum zweiten Weihnachts-tag)
Hasonlóképp iránymutató mindannyiunk számára Luther ezen kijelentése is: "Szűz Mária az a szív volt, akibe (az isteni) szavak mélyen behatoltak és benne is maradtak." (LD 8,51: Sermon zum zweiten Weihnachts-tag) Sajnos a protestantizmus – miként maga Luther is –, a későbbiekben 'kiforrták' magukat és következetes tagadásba mentek át minden ki-jelentés és dogma iránt, ami katolikus (lásd a magyarországi reformátusok 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszakának határozatát, miszerint a katolikus szentmisét „kárhozatos bálványimádásnak” minősítik)! Ugyan bizony ez az ökumenizmusra való törekvés?
Márpedig a Kegyelem-közvetítő Istenanya (az Oltáriszentség Anyja) épp anyai szívén keresztül, az anyai szív szeretetével, kívánja gyermekeit megmenteni, s ennek tényét akkor is tudomásul kell venni, ha azok nem illenek valamilyen nyakasan erőltetett kritikai koncepcióba. Aligha kétséges, hogy az Egyház Anyja mind személyében, mind tevékenységében csak építő szerepet játszhat Fia Egyházának egységében.
Az ennyire kiélezett kérdésfelvetés – mint címünkben – tehát, igen veszélyesnek tűnik. Egyszerűen azért, mert az Egyház darabokra szakadása nem Isten akarata szerint való! Az Ő szándéka az egy akol és egy pásztor (miként abszurd nyelvtani csavar az 'egyházak' kifejezése is!) Ebből következik, hogy Jézus Anyjának szerepe az Egyház életében csak az egység építése és védelme lehet.
Felvetődik tehát a kérdés: vajon akkor megvalósulna-e az ökumenizmus, ha agyonhallgatnák pl. a Mária-jelenéseket? Az eddig tapasztalt hozzáállás szerint, aligha!
Protestáns részről az Egyház Anyjának lélekmentő szerepe csupán 'egy csendes tény', mivel maguk is felismerték, hogy az evangéliumi útról letért és 'elanyátlanodott' emberiségnek jól jönne egy istenanyai segítség!
A Szeretetláng üzenetét nem kevesen ismerik is közülük, hiszen Erzsébet asszony maga is beszélt néhány tiszteletessel, akik esetenként nagyobb türelmet és érdeklődést tanúsítottak az üzenetek mibenléte iránt, mint sok katolikus papunk. Értetlenséget, illetve hitelvi különbözőséget inkább a „szentek egyessége” jelenthet a számukra, mely persze a Szeretetláng 'kegyelmi működésének' lényege! Tehát az Egyház Anyjának segítségét még elfogadnák, de hogy ezért tudatosan engesztelve gyarapítsák azon üdvösségre jutók számát, akik viszonos segítséget nyújthatnak nekünk – nos, ez alapjaiban borzolja fel „búcsú-viszolygásukat”.
Tanácsul, álljon itt a Dél-amerikai püspöki karok konferenciájának, II. János Pál 1979-es pueblai látogatása alkalmával tett kijelentése: "A mai embert Mária személye kell, hogy közelebb segítse az Evangélium elfogadásához." A Szeretetláng üzenetéből ez a szándék olvasható ki! Nagy mulasztás lenne te-hát, 'ökumenikus tapintatból' mellőzni azt az istenanyai segítséget, melyet Ő kínált fel számunkra és mellyel elősegíthetnénk az Egyház vágyva-vágyott egységét! Nem feledve a Szeretetláng egyetemes könyörgését, mely nem a katolikusokra, nem Magyarország népére, hanem az egész emberiség-re kéri a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását!
