Olaszország, FIRENZE 1230; 1595
Az első csoda 1230-ban történt. Egy Uguccione nevű pap, miután bemutatta a szentmisét, nem vette észre, hogy néhány csepp konszekrált bor maradt a kehelyben, amely később vérré változott. Giovanni Villani történész részletes leírást készített a csodáról: Másnap ugyanebben a templomban szentmisét mutatott be, és a kehelyben eleven, megtestesült 
és megalvadt vércseppeket talált. Megmutatta a kolostorban lakó apácáknak, az összes jelenlévőnek, a püspöknek, a papoknak, majd a firenzeieknek is, akik áhítattal gyűltek össze, hogy tanúi legyenek a csodának. A kehelyből a vért kristálykancsóba tette, és nagy tisztelettel ismét 
megmutatta a népnek.”
A paviai Ardingo püspök magához kérette az ereklyét, és néhány hétig a püspökségen tartotta, 1230 mielőtt visszavitette a kolostorban lakó nővérekhez, akik aztán a Szent Ambrus-templomban őrizték. 1399-ben IX. Bonifác pápa a porziunculaival azonos bűnbocsánatot adott a Szent Ambrus templomot látogató és a csoda ereklyéje előtt tiszteletüket tevő hívek számára.
1980-ban ünnepelték a csoda 750. évfordulóját. Az ereklyét (ami néhány csepp vérből áll, és a mérete nagyjából egy négyzetcentiméter) értékes monstranciában őrzik a Mino da Fiesole által készített fehér márvány tabernákulumban.
1595 nagypéntekén a templom Sépulcre elnevezésű oldalkápolnájának oltáráról leesett egy égő gyertya és tüzet okozott. Az ott levő emberek igyekeztek megfékezni a tüzet, és sikerült kimenteniük az Oltáriszentséget és a kelyhet. A zűrzavar következtében hat ostya a szentségtartóból a lángoló szőnyegre esett. Ám később a tűz ellenére is épen és sértetlenül találták meg őket. 1628-ban Marzio Medici firenzei érsek alaposan megvizsgálta a 
Szentostyákat, és megállapította, hogy tiszták és sértetlenek. Ezt követően értékes ereklyetartóba helyeztette őket. A firenzei Szent Ambrus-templomban minden év májusában 40 órás szentségimádást tartanak, amelynek során olyan szentségtartóba helyezik az oltáriszentséget, ami egyben a két ereklyét őrző ereklyetartó is.
