A tiszteletreméltó plébános
Langalerie megyéspüspök így búcsúztatta: „Jól van derék és hűséges szolgám, lépj be uradnak örömébe, más szóval napszámod véget ért, eleget dolgoztál. Jöjj élvezd munkád jutalmát. És tudd meg kedves és tisztelendő paptársam, hogy püspöki életem legszebb, leginkább várt napja lesz az, amikor az Egyház csalatkozhatatlan szava meg fogja engedni nekem, hogy ünnepélyesen e szavakkal üdvözölhesselek: Euge serve bone et fidelis, intra in gaudium Domini tui”.
A beszéd elhangzása után, a koporsót a templomba vitték, ahol csak a papság, a világi előkelőségek és a megboldogult hozzátartozói kaptak helyet. A gyászmise alatt áhítatos csend uralkodott a gyászoló községben.
A gyászszertartás után Keresztelő Szent János-kápolnájában, egykori gyóntatószéke előtt helyezték el, hol az Isten szolgája annyi szegény lelket oldozott fel és erősített meg.
Mindaddig, míg a koporsó itt maradt, éjjel-nappal az Ars-i hívek álltak őrt. Augusztus 14-én a templomhajó közepén épített sírboltba helyezték el a koporsót. A sírbolt padló nyílását egy fekete márványtábla zárta el, melyen e szavak voltak olvashatók:
„Itt nyugszik Vianney Jean-Marie Baptiste Ars-i plébános”. (Szentünk földi maradványai 45 évig, 1904-ig ehelyütt nyugodtak.)
1860-ban Pierre-Marie Bossan (+1888) egy új bazilika tervét tette le, mely a régi 12. századi templomocskát, építészetileg bravúrosan közösítette egy új kupolás épülettel. Az alapkövet 1862. május 1-én áldotta meg Gérault de Langalerie, Belley püspök. A komplexum 1870-ben fejeződött be.
Az új bazilikát kezdetben Szent Filománának szentelték. (E bármíly híres szent történelmiségének egyházi kétségbevonása miatt, 1997-ben az Ars-i bazilika titulusát, az eredeti kis templom szentjéről, Szent Szixtusz-ra változtatták!)
Új zarándoklás vette kezdetét. A nép szava, amely ez esetben valóban az Isten szava volt, az Ars-i plébánost szentté kiáltotta ki. Ettől kezdve a templomába azért jártak, hogy őt tiszteljék s közbenjárását kérjék. Mindennap sok-sok zarándok térdelt a márványlapon, maga Villecourt bíboros egyházi méltóságának díszében földig hajtotta meg fejét, hogy a márványlapot megcsókolja.
Közben az egyházmegyei hatóság nem maradt tétlen, hiszen édes kötelessége volt, hogy az Ars-i plébános szentségi jellegét hivatalosan megállapítsa.
1862. november hó 21-én Langalerie megyéspüspök megbízott egy egyházi testületet, hogy kivizsgálja az Isten szolgájának életére, erényeire, csodáira vonatkozó adatokat. Megkezdődött a perfelvétel, mely kétszáz ülésben 66 tanúvallomást hallgatott meg, s amely 1865. március 6-án, nyert befejezést.
Néhány nappal később a megyéspüspök Rómába vitte a hivatalos másolatot, mely 1674 fólió oldalból állott, s átadta a Szertartások Kongregációjának, hogy az apostoli pör megindítása iránt tegyen javaslatot a pápának. A perfelvétel és az apostoli pör között szabály szerint tíz év szokott lenni.
IX. Pius pápa 1866. február 6-án kelt dekrétuma ez esetben felfüggesztette a szabályt. De a vatikáni zsinat, a francia-német háború, a piemonti csapatok Rómába való bevonulása megakasztották az ügyet. Végre 1872. október 3-án a pápa által kinevezett bizottság megkezdte munkáját, melynek eredménye gyanánt Vianney Jean-Marie-Baptiste a „tiszteletreméltó” jelzőt kapta.
Az úgynevezett apostoli tárgyalások ‒ melyeknek irányításával három egymást követő Belley-i megyéspüspök: Richard, Marschal és Soubiranne lett megbízva és tizenkét évig tartottak. 1866. október 12-től 1874. augusztus 3-ig 147 tanút hallgattak ki 311 ülésben, a tanúvallomások 2886 folio lapot töltöttek meg. Közben óriás értéke lett a Szent Plébánoshoz kötődő ereklyéknek. (Alul lásd az ágyából való kis szalma-darabot!)
(Források a 2. részben!) (folyt.)
