245. a) Minthogy a kevélység korszakában élünk, sok a felfuvalkodott tudós, büszke, kritikus szellem, akik még a legmegokoltabb és a legjobban bevált áhítatgyakorlatban is találnak valami kivetni valót. (...)
246. b) Minthogy a legkiválóbb titok, melyet ezzel az áhítattal ünneplünk és tisztelünk, a megtestesülés titka, melyben az emberré lett Jézust Szűz Máriában szemlélhetjük, ezért helyesen nevezzük magunkat Jézus rabszolgájának Szűz Máriában. Jézusé ugyanis az, aki Máriában lakik, amint azt sok nagy ember egy szép imádságban fejezi ki:
Ó Jézus, ki Szűz Máriában élsz! Jöjj és élj a te szolgáidban szentségeddel, erősséged teljességével, erényeid igazságával, utad tökéletességével. Uralkodj minden ellenséges hatalom fölött Szentlelked által, Atyád dicsőségére! Amen.
247. c) Ez a kifejezés még jobban rámutat arra a benső kapocsra, mely Jézus és Szűz Mária között van. Ők oly bensően egyesülnek egymással, hogy: Jézus egészen Szűz Máriában, és Szűz Mária egészen Jézusban van, vagy sokkal inkább Szűz Mária nincs többé, hanem egyedül Jézus él benne. Könnyebben elválaszthatnánk a fényt a naptól, mint Szűz Máriát Jézustól. Ezért Üdvözítőnket „Mária Jézusának” és a Boldogságos Szüzet „Jézus Máriájának” nevezhetjük.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.