1842. január 20-án feltűnő csoda irányította a figyelmet a Csodásérem rendkívüli kegyelmi hatására.
Alphonse Ratisbonne strassburgi vallástalan zsidó családból származott. Párizsi tanulmányai befejeztével szülővárosában lett banktisztviselő és 28 évesen már következetes liberál-ateista. Szüleivel együtt megtagadta Theodore nevű bátyját, amiért az katolikus pap lett (1830-ban). A diaszpóra hagyományait valamiképp tisztelve, saját unokahugát kívánta feleségül venni, aki azonban 16 évesen éretlen volt erre. Elhatározta ezért, hogy házasság előtt, egy ideig utazgatni fog a világban. Úti programjába Rómát is belevette, hogy meglátogasson egy baráti protestáns családot, Bussiere bárót. Érkezésekor a házaspár épp nem volt otthon.
Várakozás közben (mily érdekes) a báró egyik buzgó katolikus fiával keveredett beszélgetésbe, majd vitába a kereszténységről. Ratisbonne, aki felvilágosultsága következetességével bőszen érvelt, még durva szavakra is ragadtatta magát. Kijelentette, hogy "zsidónak születtem és úgy is fogok meghalni"! A fiatal báró, hogy véget vessen a vitának, barátságosan megkérte Alphons-ot, hogy "szó, ami szó", fogadjon el tőle egy Csodásérmet, melyet Labouré Katalin látomása alapján készítettek. Nézze – mondta a báró –, ön egy komoly és szilárd felvilágosult ember! Kössünk egy fogadást! Ratisbonne csak nevetett, de tekintve, hogy közben odagyűltek vendéglátójának gyermekei is, visszafogta magát és puszta udvariasságból belement a játékba, sőt még ígéretet is tett, hogy nem csak a nyakában fogja viselni, de még a báró által megmutatott Szent Bernát "Emlékezzél meg" kezdetű imáját is hajlandó lemásolni.
A fiatal Bussiere báró másnap, felkérte egyházközségi imaközösségét, hogy imádkozzanak a szándékára, sőt egy idős gróf barátját kifejezetten megkérte, hogy imádkozzon egy figyelemre méltó izraelita fiatalember megtéréséért! A grófnak elmondta, hogy lemásoltatta vele Szent Bernát híres imáját is. Az idős ember ezt válaszolta: "Barátom, ha valaki elmondja az 'Emlékezzél meg' kezdetű imát, akkor nincs mit aggódnunk. Meg fog térni!" (Csak a nyomaték kedvéért jegyzem meg, hogy ez a gróf még aznap elment a S. Andrea delle Fratte templomba – ahová szentmisére járt – és százszor elmondta a Bernát imát, Ratisbonne megtéréséért. A lappangó betegséggel küzdő gróf, még aznap este meghalt!)
Január 20.-a csütörtöki nap volt. Bussiere báró, az elhunyt gróf temetését intézte és felkérte Ratisbonnet, hogy kísérje el a Szent András templomba. Megkérte, hogy várakozzon rá a jobboldali hajóban. A gróf ott volt széltében-hosszában felravatalozva és Alphonse felettébb csodálkozott, hogy a ravatal körül egy fekete kutya csaholt.
Amikor a báró visszatért, legnagyobb meglepetésére, barátját a baloldali részben találta, térdre borulva a Szent Mihály kápolna áldoztatórácsa előtt. Hiába szólongatta, hiába ért hozzá, nem reagált. Aztán amikor végre felnézett, az arca könnyben úszott és mélységes megrendülés tükröződött rajta. Elővette Csodásérmét, rámutatva, nagy nehezen így szólt: „Őt láttam... Őt láttam!” Amikor kissé megnyugodott, elmondta: „Alig töltöttem pár pillanatot a templomban, megmagyarázhatatlan izgalom és nyugtalanság fogott el. Eltűnt körülöttem minden, illetve úgy láttam, hogy az angyalok kápolnájából fényesség árad. Egy ellenállhatatlan vonzóerő közeledésre késztetett. Odasiettem és az oltáron a fényben megpillantottam Őt, aki áldottabb minden asszonynál, és akit már ismertem az éremről. A valóságban alakja hatalmas, sugárzó és fenséges volt és emellett végtelenül szelíd. Intett, hogy menjek közelebb és térdeljek le. Nem szavakkal mondta, de én mindent megértettem! Ó milyen jó az Isten, és mily szerencsétlenek azok, akik nem hisznek! Kérem – fordult a báró felé, aki szintén könnyezett –, vigyen innen ahová csak akar!” Mellesleg, Alphonse később sem tudta megmagyarázni, hogyan jutott át a hatalmas ravatalon, hiszen semmi mást nem látott maga előtt, mint a kegyelmet sugárzó két kezet.
A báró a közeli Jezsuiták rendházához kísérte, ahol bemutatta Jean-Philippe Roothaan atyának, az általános főnöknek.
A tiszteletreméltó pap így számolt be a nevezetes látogatásról: "Ratisbonne-t először láttam életemben. Egész viselkedése nagy izgatottságot árult el. Mellén a Csodásérmet viselte. Meglepődésemet igyekeztem eltitkolni, de közben behatóan figyeltem őt. Néhány elejtett, szaggatott szavából tisztán kivettem, hogy itt nem hétköznapi dologról van szó. Töredelmesen mesélte, hogy egy félórával ezelőtt még ócsárolta Jézus Krisztus hitét. "Tegnap éjjel – mesélte a megtért –, hiába igyekeztem gondolataimat másfelé terelni, mégis untalan egy különös alakú, fekete keresztet láttam magam előtt, Krisztus alakja nélkül... olyan volt, mint az érmemen... Most már értem! – zokogta el magát."
(folyt)
Az előző részben azt a történetet mesélte Erzsébet asszony, amikor a kis háza ajtajában megjelent a Gonosz! Természetesen ezt is „csak” a lelki szemeivel látta! A mai részben ezt a történetet folytatom!
újságolta, hogy az unokájától kapta és épp azért, mert egy tábortűz látható rajta, alatta felirattal: „Őrizzük a lángot!”
Dávid király tornya – Könyörögj érettünk!
Titkos értelmű Rózsa – Könyörögj érettünk!
Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.
Ájtatosság jeles Edénye – Könyörögj érettünk!
Ezt követően Katalin hazatért, s ezután kezdte diktálni -- legtöbbször misztikus elragadtatásban -- az isteni gondviselésről szóló könyvét, a Dialógust. Azért diktált, mert ő maga sokáig (amíg az írás és olvasás képességét misztikus módon meg nem kapta az Úrtól) nem tudott sem írni, sem olvasni. Állandóan több ,,titkár'' és ,,titkárnő'' volt mellette, kiknek leveleit diktálta – gyakran egyszerre többet is – a legkülönbözőbb címzettek részére: világiaknak és szerzeteseknek, királyoknak és a pápának, katonáknak és kereskedőknek... Levelei és a Dialógus lenyűgözik az olvasót bölcsességével.
Tiszteletes Edény – Könyörögj érettünk!
kérdező elé lépett, letérdelt és az ég felé tárt karokkal, sugárzó arccal mondta: ,,Én vagyok, íme, engem ölj meg!'' – Csak annyit kért, hogy övéit engedjék bántatlanul elmenni. A gyilkolásra emelt kezek lehanyatlottak. A tárgyalások eredményre vezettek és július 18-án végre Firenze békét kötött a pápával. /Forrás: Katolikus szentek története – nyomán, Horváth Mária szerkesztésében/ 
Lelki Edény – Könyörögj érettünk!
Teljes nevén Montforti Grignon Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül. 
államra. 1376-ban XI. Gergely interdiktum alá vetette Firenzét megátalkodottsága miatt. A megriadt vezetőség akkor megkérte Katalint, menjen el Avignonba és közvetítsen békét a pápa és a város között. Katalin tanítványai egy részével útra is kelt, s június 18. és szeptember 14. között három hónapot töltött Avignonban a pápával - tárgyalva és levelezve. A firenzeiek küldöttsége azonban nem a megegyezésük szerint kezdett tárgyalni a pápával, s a kibékülés ügye meghiúsult. –
Örömünk oka – Könyörögj érettünk!
öz:
megnyilatkozása.
Katalin alázatból nem akart kolostorba lépni és nem is lett soha apáca. A Szienában élő domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) között akarta szolgálni Isten dicsőségét és felebarátai üdvösségét. A nővérek azonban elutasították a kérelmét azzal, hogy ők csak özvegyeket vesznek föl, a fiatal lányoktól félnek, mert botrányt hozhatnak rájuk. Katalin ennek ellenére – mivel egy látomásban Szent Domonkostól ígéretet kapott, hogy magára öltheti a Bűnbánó Nővérek ruháját – változatlanul kitartott kérése mellett, s végül a nővérek befogadták.
Bölcsesség Széke – Könyörögj érettünk!
Igazság Tükre – Könyörögj érettünk!
Hűséges Szűz – Könyörögj érettünk!
A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ban otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának a bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( 
Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.
A kegyképnek több másolata készült, melyeket spanyolul Nuestra Senora desatatadora a nudos néven tisztelnek. A rendkívüli imameghallgatások az Újvilágban sem maradtak el! És bizony, elképesztően nagy csodák fűződnek a Szent Szűz Csomóoldó titulusához, különösen a házasságok rendeződése, a szenvedélybetegségből való gyógyulás és általánosságban a békétlenségek megszüntetésében!
lelkiség, a Guadalupei Szűz, a Quitói Tisztulás nagy Eseményének Asszonya, az 
Nagyhatalmú Szűz – Könyörögj érettünk!
1957 nyarától Erzsébetet egy 'maszek' kelmefestő alkalmazta a VII. kerületi Dembinszky utcában, sőt ide jött tanulónak a legkisebb fia is. A textil falvédők, zsebkendők és konyhagarnitúrák festése és batikolása tartós kereseti lehetőséget biztosított volna, ha a főnök nem lett volna harcos ateista! Erzsébet 15-16 éves fia egyébként sem kelmefestő szeretett volna lenni, hanem pap, és ennek addigi akadálya, az érettségi bizonyítvány hiánya volt. Be is iratkozott az esti tanfolyamra, és indoklásul elkotyogta tervét a főnöknek. Ez aztán elkezdte módszeresen „felvilágosítani” a gyereket, és odaadta neki „Az öt világvallás” című könyvet. Mire az anyja észbekapott, már késő volt, mert a hamis tudás súlyos csapásként hatott a fiatalember lelki életére, úgyhogy hitét vesztette. És ez végzetes lett a munkakapcsolatukra is! 1960 nyarán Erzsébet és fia is kiléptek a cégtől!
1952. novemberétől a XIII. kerületi Szépasszony Tűzhelygyárban dolgozott, ám itt olyan alacsony volt a fizetése, hogy alig egy év után maga mondott fel. 
Mindazonáltal a „csomó” jelentéstartalma nem feltétlenül azonos a bűn fogalmával! A bűn ugyanis szabad beleegyezéssel valósul meg, míg a „csomó” egyféle adott próbához hasonlítható, amelyet Isten enged meg, hogy növekedjünk az érdemekben.
Tisztelendő Szűz – Könyörögj érettünk!
1951. májusától Kőbányán dolgozott a volt OETL, akkor már Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyárban, mint meós. Azért vették fel, mert értett a műszaki rajzhoz, melyet, mint említettem önképzéssel sajátított el 1930-ban.
Ezt követően Langenmantel kanonok 1700-ban a Csomóoldó képet az 
Nagyokosságú Szűz – Könyörögj érettünk!
1950. Az Állami Munkaközvetítő, a Budaörsi úti laktanyát jelölte ki Erzsébet asszony számára. El is ment, de amint az udvaron áthaladt, egy benső hang figyelmeztette, hogy ne menjen tovább!
Üdvözítőnk Anyja – Könyörögj érettünk!
Az államosításig még viszonylag kiegyensúlyozott volt az életük. Kezdetben még alkalmazták Erzsébetet adminisztrátorként az Állami Kéményseprő Vállalatnál, ez azonban nem tartott sokáig, mert a vállalatnál végül, minden volt „mester-hozzátartozót” „B-listáztak”! Ezzel, kereset nélkül maradt a család.
megrendelésére. A kanonokot annak gondolata ihlette, hogy „Éva engedetlenségének csomóját Mária engedelmessége bogozta ki”. Állítólag ezt Szent Iréneusz Adversus haeresis (A hamis gnózis leleplezése és cáfolata) c. írásának elmélkedéséből merítette.
A kanonok legnagyobb csodálkozására Rem atya elővett egy, az esküvői szertartásokon használt szalagot, mellyel a párok kézfogását volt szokás átkötni, és felkérte Langenmantelt, hogy huszonnyolc napon keresztül együtt imádkozzanak a Szűzanya közbenjárásáért.
1946. február 2-án, 
Szűz Mária először a szívében fogant, ahol Üdvözítő Istenünk örök szállást nyert, ebből következően állíthatjuk Grignon Szent Lajossal, hogy Jézus "ott, mint legfölségesebb trónusán pihen". (TMT 199) Hittel állíthatjuk tehát, hogy Mária Szíve Szeretetének Lángja maga Jézus Krisztus!
A fürdőszobában egy vasrúd volt a két fal közé bevésve, melyről véres hóhérkötelek lógtak. Erzsébet asszony napokig hányingerrel küszködött a takarítás során. A gyerekeket már csak a nagyjából rendezett körülmények közé engedte be. Mellesleg sok minden eltűnt, köztük az állítólagos „Kindelmann” festő képe is! A legnagyobb gond a nyolctagú család élelmezése volt.
16-án vasárnap hajnali 0 óra 15 perckor és
Az esti szürkületben kékesen ragyogó puha szűz havon hatalmas lábnyomok voltak láthatók a gyermekszoba ablaka alatt, melyek sehonnan se jöttek és az ablak végén véget is értek! Erzsébet napokig a hatása alatt volt. A gonosznak bizonyára nem tetszett, hogy a „szeretet apró cselekedeteivel” várták a Szent Családot.
Decemberenként a nagyobbak rorátéra jártak és izgalommal készültek a Karácsonyra. A Szentlélek templom plébánosa Dr. Bozsik Pál prépost, már ősszel felkérte tehetségesebb híveit, hogy készítsenek egyszerű ajándékokat a kevésbé módos gyermekek részére. Ezek egy része ajándékként -, más része „karitász-vásár” keretében eladásra került. Ebből anyagi támogatás is jutott jónéhány családnak.
Máriaremetére, vagy a 
(Forrás nyomán: Radó Polikárp OSB. Az Egyház szentjei, PALLADIS rt. kiadása Budapest, 1940)
Nem folytatom az állítólagos üzenetek elemzését. Tele vannak hisztériakeltéssel. Csak idézem Székely János püspök atyát:
A hat gyermek mellé, volt egy háztartási alkalmazottjuk, egy vidéki leány Györgyike, akit családtagként kezeltek. Ővele együtt, mindenki segített mindenkinek, ám egyetlen dologban Erzsébet soha nem engedett, és ez a padlás víztartályának (saját kútjukból való) feltöltése volt, karos pumpálással. Eközben ugyanis mindig elmondta a Szűzanya kis Zsolozsmáját.
1932 és 42 között, házasságukból hat gyermek született.
A Magyar Egyház és a Magyar Katolikus Királyság egyházépítő missziója nem maradt nyom nélkül a lelkekben, és mindennapossá vált annak tudata, hogy a Szűzanya oltalma nélkül nincs áldás semmin, sem az állami-, sem a magánéletben. Ezt igazolja a mezőgazdasági munkákra utaló két elnevezés is, a március 25-i Gyümölcsoltó- és a július 2-i Sarlós Boldogasszony ünnepe is! Sőt, a katolikus hívek az említett két dátumon túl, minden évben két teljes hónapot, májust és októbert a Szűzanyának szentelnek, a Lorettói Litánia és a rózsafüzér fokozott imádkozásával.
Ismeretes Urunk figyelmeztetése az idők végéről: „Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfiának színe előtt" (Lk 21,34-36). „Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!” (Mt 24,44). „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Ez a figyelmeztetés két dolgot foglal magában: 1.) a végítélet bizonyosságát, 2.) az időpont bizonytalanságát. Állandóan készen kell lennünk, mert az Úr bármikor érkezhet. „Azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya” (Mk 13.32). „Az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj” (1Tessz 5,2).
16 évig élt házasságban a már említett asszonnyal, aki nem tudta megajándékozni gyermekkel, és rákban halt meg. Károly bácsi híres volt a nélkülözők iránti nagylelkűségéről. Két rászoruló fiatalember taníttatási költségeit fedezte, akiket nevelt fiainak tekintett. (Az egyik pap lett!)
Erzsébetet erre az Üllői úti Örökimádás templom „Mindenkor segítő Mária-képe” ihlette, mely előtt már oly sokat fohászkodott.
zsebébe! A fivérének a címe volt a 