A Hajnal Szép Sugara

Bármerre jársz, bármerre utazol, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

2. Következtetések, melyek ebből a tökéletes odaadásból folynak

123. a) Ebből az következik, hogy ezáltal az áhítat által a legtökéletesebb módon − vagyis Szűz Mária kezei által − adunk mindent Jézus Krisztusnak, amit egyáltalán csak adhatunk, éspedig sokkal hatékonyabban, mint a többi ájtatosságok által, melyekkel csak időnk, jó cselekedeteink, vagy engesztelésünk és önmegtagadásunk egy részét ajándékozzuk oda. Itt viszont mindent átadunk, még a rendelkezési jogot is a saját benső javaink- és napi jó cselekedeteink engesztelő értéke fölött is, amit még a szerzetesrendekben sem tesznek meg. A szerzetben Istennek ajándékozzuk földi javainkat a szegénység-, testi javainkat a tisztaság-, egyéni akaratunkat az engedelmesség fogadalma által és néha testi szabadságunkat a klauzúra fogadalma által. De nem ajándékozzuk oda a szabadságot és azon jogunkat, hogy jó cselekedeteink értéke fölött rendelkezhessünk, és nem mondunk le a legértékesebbről és legdrágábbról, amivel a keresztény csak bírhat, nevezetesen érdemeinkről és cselekedeteink engesztelő értékéről.
124. Ebből következik továbbá, hogy aki magát ily módon Szűz Mária által Jézus Krisztusnak szentelte és felajánlotta, az nem rendelkezik többé semminemű jó cselekedetének értékéről. Minden amit csak szenved, ami jót csak gondol, szól vagy tesz, az Szűz Máriáé, hogy Fiának akarata szerint az ő nagyobb dicsőségére rendelkezzék azokkal. Ez a függés azonban semmiképp sem befolyásolja azon kötelességeinket, melyben épp vagyunk vagy a jövőben lehetünk, pl. a pap kötelességeit, akire hivatalból vagy más oknál fogva a szentmise engesztelő és esdő értékét meghatározott személy javára kell fordítania; mert felajánlásunkat csakis az isteni rendnek és állapotbeli kötelességeinknek megfelelően tesszük.
125. Ebből következik végül, hogy nemcsak a Boldogságos Szűznek, hanem egyúttal a Fiának, Jézus Krisztusnak is szenteljük magunkat. A Szent Szűznek, mint a legtökéletesebb eszköznek, melyet Jézus Krisztus választott, hogy ő velünk és mi vele egyesüljünk, és Üdvözítőnknek, mint végcélunknak, akinek mindent köszönünk, amik csak vagyunk, aki a mi Megváltónk és Istenünk.

A NÁTRIUM GLUTAMÁT (E 621) II. rész

(Glutamát a születéstől a halálig – Dr. Horváth István)

Agykontroll vastagon

     Dr Russel Blaylock, aki a nátriumglutamát keresztapja írta az “Exitotoxins” című könyvet, melyben pld. a NutraSweet és aszpartám édesítőszerekről is beszélt. Rájöttek, hogy az agy külső részén is glutamát receptor sejtek vannak, csakúgy, mint minden belső szervben és szövetben. Az egész emésztőrendszer a nyelőcsőtől a vastagbélig ilyen glutamát receptorokat tartalmaz.
A szív elektromos irányító rendszere is számos glutamát receptorral rendelkezik. A spermiumot, csontokat, mellékveséket, tüdőt, petefészket és a kálcium lerakódását is a glutamát receptorok ellenőrzik. Tehát mikor valaki nátriumglutamátot eszik (E621), akkor a vérében a nátriumglutamát szint megemelkedhet akár 20-szoros értékre is. Ezért rohannak sokan wc-re étkezés után, izgalmi állapotba kerülnek a nyelőcső és bél receptorai.

     Előfordulhat, hogy irritábilis bélszindrómát vált ki, vagy ha ez már kialakult, akkor sokkal rosszabb lehet a helyzet. Reflux esetén is romolhat az állapota. Sokszor ez is okozza a szívinfarktust, mert megzavarja a szív áramellátását a túlzott glutamát fogyasztása. A vizsgálatok minden ilyen esetben alacsony magnézium mennyiséget állapítottak meg. A szervezet alacsony magnézium szintje esetén a glutamát receptor hiperérzékennyé válik.

     Az emberek, főleg az atléták, elég könnyen szívinfarktust kaphatnak a glutamát receptorok miatt, ha nem szednek extra magnézium kiegészítőket. Ha glutamát tartalmú ételeket vagy italokat fogyasztanak, vagy diétás kólát isznak edzés előtt, akkor túlizgatják a glutamát receptorokat, és emiatt rendkívűl megnő a veszély, hogy azonnal szívinfarktust kapjon az illető.

http://news360.com/article/296024550#

„Tudom, hogy meg fogsz ölni, de én neked adom a Bibliámat!” – egy ISIS harcos megtérése (magyar forrás)

     Az Iszlám Állam (ISIS) egy harcosa, aki korábban kéjjel fejezett le keresztényeket, megtért, miután Jézus megjelent neki egy látomásban, és felszólította, hogy hagyja abba a gyilkolást. Megtérése után felkeresett egy keresztény misszionáriust, és elmondta neki, hogy egy fehér ruhás emberről álmodott, aki magát Jézusnak nevezte.
     Történetét Gina Fadely, egy Közel-Keleten működő missziós csoport igazgatója hozta nyilvá-nosságra, a Christian Post című újság szerint.
Fadely, a Youth With A Mission Frontvonal Missziójának igaz-gatója elmondta, hogy azt köve-tően vették fel a kapcsolatot egymással, hogy az ISIS harcos elkezdett látomásokat látni egy fehérbe öltözött emberről. A fehér ruhás ember ezt mondta neki: „Te az én népemet gyil-kolod!”
     Ez a történet nagyon hasonlít Pál apostol történetére, akinek az eredeti neve Tarzuszi Saul volt, és részt vett a keresztények meggyilkolásában, mielőtt Jézus megjelent neki egy látomásban.
     Fadely elment a Mártírok Hangja rádióhoz, hogy megossza az Iszlám Állam terroristája megtérésének történetét, aki most azoknak a hitét követi, akiket egykor lefejezett.
     Az ISIS harcos elmondta, hogy közvetlenül azelőtt, hogy meggyilkolt egy keresztényt, az ezt mondta neki: „Tudom, hogy meg fogsz ölni, de én neked adom a Bibliámat!” A keresztényt megölte, de magához vette a Bibliáját, és elkezdte olvasni.
     A Közel-Keleten egyre gyakrabban lehet hallani olyan muszlimok megtéréséről, akik Jézust álomban látták, írja a Blaze című újság. Azonban ez az első olyan alkalom, amikor az Iszlám Állam egy fegyveresének megtéréséről értesülünk.
     Az Iszlám Állam magát Kalifátusnak hirdette ki még múlt évben, miután Irak és Szíria jelentős részeit hatalmába kerítette. A szélsőséges csoport rettenetes háborús bűnök sokaságáért felelős, beleértve civilek – felnőttek és gyerekek – lefejezéséért, és fiatal lányok szexrabszolgának való eladásáért. Ezen kívül felelősek több pótolhatatlan történelmi emlékhely lerombolásáért, egész települések földdel egyenlővé tételéért, és templomok tucatjainak lerombolásáért. Az Iszlám Államot nyilvánvalóan szélsőséges vallási meggyőződés hajtja, és az a vágy, hogy az Iszlám vallás általuk értelmezett változatát rákényszerítsék mindenkire, akivel találkoznak. Lelkiismeret furdalás nélkül készek arra, hogy megöljenek bárkit, aki visszautasítja, hogy a maguk vallási eszméjét elfogadja vagy akár csak nem engedelmeskedik nekik teljes mértékben.
     Több keresztény vezető úgy véli, hogy az olyan típusú megtérés, mint ami ezzel a harcossal történt, az egyetlen módja a konfliktus megnyerésének. Fadely és a Youth With A Mission szervezet is ebbe az irányba összpontosítja az erőfeszítéseit.
     „Egy másik álomban Jézus azt kérte tőle, hogy kövesse Őt, és a harcos most azt kéri tőlünk, hadd legyen Ő is Jézus követője és tanítványa.”  2015. június 4.

I. FEJEZET

Önmagunk tökéletes és teljes felajánlása és átadása Szűz Máriának

1. A tökéletes átadás lényege

121. Ez az ájtatosság tehát abban áll, hogy magunkat teljesen és egészen Szűz Máriának ajándékozzuk, hogy Általa egészen és teljesen Jézus Krisztuséi legyünk.
Tehát oda kell ajándékoznunk és át kell adnunk:
a) testünket minden érzékével és tagjával;
b) lelkünket minden képességével;
c) külső javainkat, melyeket a szerencse javainak nevezünk, éspedig jelen és jövendőbeli javainkat;
d) benső és szellemi javainkat, nevezetesen érdemeinket, erényeinket és jó cselekedeteinket, a jelenben és a jövendőben. Mindent, amink csak van a természet és kegyelem rendjében, beleértve amit majd a jövőben bírhatunk, mindezt bármi méricskélés nélkül! Egyetlen fillérnek, hajszálnak vagy a legcsekélyebb jó cselekedetnek a fenntartása nélkül, éspedig az egész örökkévalóságra értelmezve! Tehát anélkül, hogy ezen áldozatunkért és szolgálatunkért más jutalmat igényelnénk vagy remélnénk, mint azt a dicsőséget, hogy Szűz Mária által és Szűz Máriában a mi Urunkéi, Jézus Krisztuséi lehetünk.
122. Itt meg kell jegyezni, hogy a jó cselekedeteknél, melyeket végzünk, két dolgot kell megkülönböztetnünk, ti. az elégtételt, melyet velük nyújtunk és az érdemet, melyet általuk szerzünk. Más szóval cselekedeteink engesztelő (fructus satisfactorius) vagy esdő (impetratorius) értékét és azok érdemszerző értékét. Engesztelő és esdő értéke valamely jó cselekedetnek annyiban van, amennyiben az a cselekedet a bűnökért eleget tesz, vagy amennyiben új kegyelmeket szerez. Érdemszerző értéke vagy érdeme a jó cselekedetnek az, hogy a kegyelmet és az örök dicsőséget megszerzi.
Önmagunknak teljes átadásával Szűz Máriának adjuk minden jó cselekedetünknek engesztelő, esdő és érdemszerző értékét, vagyis engesztelését és érdemét. Neki adjuk érdemeinket, kegyelmeinket és erényeinket, nem azért, hogy azokat másokkal közölje*, hanem azért, hogy azokat nekünk megőrizze, gyarapítsa és felékesítse, amint később még megmagyarázzuk. Neki adjuk engeszteléseinket, hogy azokat közölje, akivel csak akarja, Isten nagyobb dicsőségére. (*érdemeink, kegyelmeink és erényeink szoros értelemben véve nem vihetők át másra; csupán Jézus Krisztus, aki Atyjának váltságul adta magát értünk, közölhette érdemeit velünk.)

 A NÁTRIUM GLUTAMÁT (E 621) I. rész

Glutamát a születéstől a halálig – Dr. Horváth István

A legizgatóbb méreg - születéstől a halálig

     Ha elolvassa cikkünket megtudja, mik azok a glutamát receptorok. Arra is választ kap, miért rakják tele a gyártók nátriumglutamáttal az élelmiszereket. Ismeri az E621-et? Ha nem tudja mi ez, olvasson tovább.
Hogy ki a felelős ezért a ételmérgezésért? Kiderült, hogy agydaganatot es rákot okoz. Az amerikai kormány nem akarta beismerni, hogy hibát követtek el, mert az ugye rosszul nézett volna ki számukra. Inkább hazudoztak és visszatartották a kutatások eredményeit, melyek bizonyították, hogy hosszútávon életveszélyes a fogyasztása.

A legnagyobb multik valamint a média is kezében tartja a kormányokat. Újságokban, rádióban tv-ben nem lehet az igazságra találni, mert a főszerkesztő kihúzza a cikkeket. Rengeteg fitness újság van a piacon, ha a mélyére nézünk kiderül, a Monsanto cég áll a hátterükben. Ez a cég akarta elérni, hogy Magyarországon is kötelező legyen az általa kifejlesztett génkezelt kukorica termelése. Ez a cég akarja a világ összes ételét ellenőrizni. Nemrég Indiában néhány földműves öngyilkos lett a Monsanto miatt. Szóval akkor ez is azt jelenti, hogy már a fitness újságokban leírtaknak sem lehet hinni!?

Nagyon jól tudják ezek a nagy cégek, hogyan kell, és lehet az embereket manipulálni. Tudják, hogy csak azt hisszük el, amit olvasunk a magazinokban vagy a tv-ben látunk. Ritka az a kormány, amelyik hasznot lát abban, ha a nép fizikálisan és mentálisan egészséges. De azért, van ilyen. (folyt)

NEGYEDIK KÖNYV

A TÖKÉLETES MÁRIA-TISZTELET LÉNYEGE VAGY
A LÉLEK TÖKÉLETES ÖNÁTADÁSA JÉZUS KRISZTUSNAK

120. Minthogy tökéletességünk abban áll, hogy Isteni Megváltónkhoz − Jézus Krisztushoz hasonlókká legyünk −, vele egyesüljünk és magunkat neki szenteljük. Ezért, minden ájtatosság között az a legtökéletesebb, amely az Üdvözítőhöz tesz leginkább hasonlóvá, vele a legbensőbben egyesít és a legkizárólagosabban neki szentel. Tekintve, hogy Szűz Mária minden teremtmény között leghasonlóbb Szent Fiához, ebből következik, hogy minden áhítat között a Máriához − az Ő szentséges Anyjához − való áhítat szenteli a lelkeket leginkább Urunknak Jézus Krisztusnak, s teszi őket a leginkább hasonlóvá. Ebből következőleg, minél inkább Szűz Máriának szenteli magát a lélek, annál inkább szenteli magát Jézus Krisztusnak.
Ezért a tökéletes felajánlás és átadás Jézusnak nem más, mint önmagunknak tökéletes és teljes felajánlása és átadása Máriának, és ez az az ájtatosság, melyet én tanítok. Más szavakkal, ez tökéletes megújítása a keresztségi fogadalomnak.

2. A tökéletes gyakorlat

118. Mindezek után és miután majdnem minden könyvet elolvastam, mely a Mária-tiszteletről szól, és miután korunk legszentebb és legtudósabb személyeivel megbeszéltem a dolgot, hangosan és ünnepélyesen kijelentem, hogy nem ismertem és nem találtam áhítatgyakorlatot Szűz Máriához, mely hasonló lenne ahhoz, melyet most akarok tanítani. Egyik sem kíván a lélektől több áldozatot Istenért, egyik sem szabadítja meg a lelket jobban önmagától és az önszeretettől, egyik sem tartja meg őt hűségesebben a kegyelemben és a kegyelmet benne, és nem egyesíti tökéletesebben és könnyebben Jézus Krisztussal. Végre egyik sem dicsőségesebb Istenre, kegyelem szerzőbb a lélekre és hasznosabb a felebarátra nézve.
119. Minthogy ennek az áhítatnak tulajdonképpeni lényege a bensőben van, melyet ki kell képezni, nem mindenki érti meg egyformán. Néhányan majd megállapodnak annál, ami külsőséges benne, és nem hatolnak jobban bele; ezek lesznek a legtöbben. Néhányan, a kevesek, bensejébe is behatolnak, de csak az első fokot érik el. Ki emelkedik fel a másodikra? Ki jut el a harmadikig? Ki fog végül azon állandóan megmaradni? Egyedül az, akinek Jézus Krisztus Lelke ezt a titkot kinyilatkoztatja. Ő maga fogja az egészen hű lelket ezen az úton vezetni, hogy erényről-erényre, kegyelemről-kegyelemre, világosságról-világosságra haladjon és elérje önmagának Jézus Krisztusban való átalakulását, életkorának teljességét a földön és dicsőségének teljességét a mennyben.

Az alábbiakban Szent Klára, Ágneshez írt négy levele közül idézünk: (Acta Sanctorum I. kötet, 506., ill. 508. o.)
     "Méltóságos és tisztelendő Ágnes szűznek, Csehország hatalmas és mindig legyőzhetetlen királya leányának, Klára, Jézus Krisztus méltatlan szolgálóleánya és az Istennek szentelt szüzek szolgálója a San Damiano kolostorban, aki lélekben meghajlik előtted, és alázatos tisztelettel kívánja örök boldogságodat.
     Szent magaviseleted és feddhetetlen életed dicsőséges hírét hallván, mely nemcsak hozzánk jutott el, hanem szinte az egész világon közismert, nagyon örvendek és ujjongok az Úrban, és nemcsak én, hanem mindazok, akik teszik és tenni akarják Jézus Krisztus akaratát, és engedelmeskedni akarnak neki. Közismert ugyanis, hogy mennyire élhettél volna e világ dicsőségével és hírnevével, s miként fölségedhez illenék, még a fölséges császárhoz is feleségül mehettél volna, te pedig szíved egész érzületével és bensőséges vágyával inkább a szent szegénységet és a test megtagadását választottad, mert az Úr Jézus Krisztust tekintetted mindenkinél nemesebb jegyesednek. Őt, aki a te romlatlan és érintetlen szüzességedet örökre megőrzi szeplőtelenül; akinek szeretete megtisztít téged, akinek érintése egyre tisztábbá tesz, akivel ha egyesülsz, szűz maradsz. Az ő hatalma minden hatalomnál erősebb, kegyelme mindennél kedvesebb, tekintete mindennél szebb, szerelme páratlan, minden gyönyörűségnél édesebb. E Jegyes ölelésére választattál ki, aki csodálatos drágakövekből nyakláncot és fülbevalót adott neked, krizolitba öltöztetett, s megkoronázott arany koronával, melyen a szentség fénye ragyog. Ezért, drága nővérem, sőt tiszteletreméltó úrnőm, hiszen az én Uramnak, Jézus Krisztusnak nővére és menyasszonya vagy, kit dicsőséggel ékesít a szüzesség és a szent szegénység zászlaja, erősödj meg a szent szolgálatban, melyet a szegény és megfeszített Jézus példájától lángra lobbanva megkezdtél. Ő minden kegyetlen kínt elviselt értünk a kereszten, kiragadott minket a sötétség Fejedelmének hatalmából -- aki az ősszülők bűne miatt fogságban tartott bennünket --, és kiengesztelt minket az Atya Istennel. Ó, boldog szegénység! Ki örök javakkal ajándékozod meg azokat, akik téged szeretnek, s kedvesen magukhoz ölelnek! Ó, szent szegénység, kit ha valaki birtokol, ígéretként övé a mennyek országának örök dicsősége, s minden kétség nélkül ajándékba kapja a boldog életet! Ó, szeretetreméltó szegénység, kit az Úr Jézus Krisztus, ki a mennyet és a földet kormányozza és vezérli, aki szólt, és mindenek lettek, páratlanul magához ölelt! Mert ő maga mondja:      A rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak fészkük, az Emberfiának azonban, azaz Krisztusnak nincs hova lehajtania a fejét, ezért a kereszten lehelte ki lelkét, ott hajtva le a fejét. Ez a hatalmas és gazdag Úr a tisztaságos Szűz méhébe költözvén ínségesen és szegényen akart e világra jönni, hogy az emberek, kik a mennyei ételben szükséget szenvedtek és koldusok voltak, benne gazdagok legyenek, és uralkodjanak a mennyek országában. Örülj tehát és ujjongj nagyon, és töltsön el a lelki öröm! …
     Lelkem felének, kit szívből, egyedülálló módon szeretek, a nagy méltóságú Ágnes királynőnek, szerelmes anyámnak és mindenkinél jobban szeretett leányomnak, Klára, Krisztus méltatlan szolgálója és az ő szolgálóinak, kik a San Damiano kolostorban vannak, haszontalan szolgálóleánya, üdvözletemet küldöm…. Ó csodálatos alázatosság, ó ámulatra méltó szegénység! Az angyalok Királya, a menny és föld Ura jászolba helyeztetett! E tükör közepében lásd meg a szent alázat boldog szegénységét, melynek kedvéért az emberi nem megváltására annyi kényelmetlenséget viselt! A tükör végén pedig lásd meg a kimondhatatlan szeretetet mellyel szenvedni és becstelen halállal meghalni akart a kereszten. Ez a tükör, amikor a fára volt szögezve, intette az általmenőket, mondván: ,,Ó ti mind, kik általmentek az úton, nézzétek és lássátok, van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam''. Válaszoljunk Neki, aki hív és utánunk sóhajt, egy szóval és lélekkel: ,,Emlékezvén megemlékezem rólad, és elemésztődik az én lelkem.'' A szeretetnek e tüze gyújtson lángra, ó királynő, s ugyanakkor emlékezzél a mennyei király kimondhatatlan gyönyörűségére, gazdagságára és örök dicsőségére, és sóhajtozva a nagy vágytól és szívbéli szerelemtől kiálts: Vonj magadhoz, mennyei Jegyesem, és én futok keneteid illata után! Futok és meg nem állok, míg be nem vezetsz a borospincébe, míg bal karod nem lesz a fejem alatt, s jobbod boldogítón át nem ölel engem…
     Miközben ezen szemlélődsz, emlékezzél meg szegény anyádról, és tudd meg, hogy én kitörölhetetlenül szívem táblájára írtam boldog emlékezetedet, mert mindenkinél kedvesebb vagy nekem. És mi több: hallgasson el a nyelv szeretetedről, és szólaljon meg, ó áldott leányom, a lélek nyelve, mert a szeretetet, mellyel irántad vagyok, a test nyelve ki nem fejezheti. Éppen ezért, amiket gyarló módon írtam, jóakarattal és szívesen fogadd, s legalább az anyai szeretetet vedd észre benne, mely irántad és leányaid iránt mindennap bennem ég.   Méltóságos nővérünk, Ágnes, szorgosan ajánld leányaimat a te leányaidnak az Úrban. Élj boldogan, kedvesem, leányaiddal együtt, míg a nagy Isten dicsőségének trónusához nem érsz, és értünk is imádkozzál…"
PRÁGAI SZENT ÁGNES, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK AZ ÚRNÁL!
/Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/

Ünnepe: június 8.

Prága, 1205-1282. március 2.
     Sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról, vagy Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású, ezért Árpád-házi Szent Ágnesnek is hívják! Anyja ugyanis, Konstancia, II. András király nővére (III. Béla lánya) volt. Apja I. Ottokár cseh király. Hatalomra törő apja, minden módot kitalált, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát: ebben a törekvésében a kis Ágnest eszköznek használta fel. Eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki az általa alapított trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ágnes életére a három ott eltöltött év döntő hatást gyakorolt.
     Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. A becsvágyó apa ekkor elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak. Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, majd II. Frigyes császár versengett. Ágnes szerzetesnő akart lenni, de ezzel apja nem törődött. Eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja. Ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát.
     A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomorne-gyedben keresett magának egy kis házat. Ágnes már korán észrevette azt a társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte. Rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek beajánlották Szent Klárának, aki hamarosan őt a ,,lelke felének'' mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.
     A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása. A hercegnő szerény otthonából egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett: Szent Ferenc, Mária Magdolna és Borbála tiszteletére.
     Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermek-korukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit. (Árpád-házi Szent Ágnes prágai kolostorát, lásd alább!) 
     Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között.
Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. Giskra vad kelyhesei feldúlták kolostorát. 1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggáavatási perét 1936-ban újrakezdték, de a II. világháború megakadályozta az eljárás befejezését. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12-én. (Folyt.) /Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/

117. Az igazi Mária-tiszteletnek van még seregnyi más gyakorlata is, melyeket a Szentlélek sugallt szentéletű egyéneknek, s melyek megszentelődésünkhöz nagyban hozzájárulnak. Bővebben olvashatunk róluk P. Paul Barry SJ,* „ A nyitott paradicsom” című könyvében. A szerző e műben nagyszámú áhítatgyakorlatot gyűjtött össze, melyeket a szentek gyakoroltak a Szűzanya tiszteletére. Mindezek gyakorlatok csodálatosan hozzájárulnak ahhoz, hogy a lelkek megszentelődjenek, feltéve, hogy helyes módon végzik azokat, vagyis:

a) jó és helyes szándékkal, ti. hogy egyedül Istennek tessenek, hogy Jézus Krisztussal, végső céljukkal egyesüljenek, és felebarátjuk épülésére legyenek;
b) figyelmesen, szándékos elszórakozottság nélkül;
c) áhítattal, sietség és hanyagság nélkül;
d) összeszedettséggel és tisztelettel, épületes testtartással.
(*Ez a kiváló író és szerzetes az ifjú Colombière-re, Jézus Szíve boldoggá avatott nagy apostolára is mély hatással volt, mikor ez utóbbi az ő vezetése alatt végezte bölcseleti tanulmányait.)

116. Szűz Mária valódi tiszteletének különböző külső gyakorlatai is vannak, melyek közül a legfőbbek:
a) egyesületeibe és kongregációiba belépni;
b) az ő tiszteletére alapított szerzetesrendekbe lépni;
c) dicséretét hirdetni;
d) tiszteletére alamizsnát adni, böjtölni, lelki és testi önmegtagadásokat végezni;
e) jelvényeit viselni, mint a szent rózsafüzért, a skapulárét vagy egy kis érmet;
f) figyelemmel, áhítattal és tisztelettel elimádkozni a tizenöt tizedes egész rózsafüzért, Jézus Krisztus élete tizenöt főtitkának tiszteletére, vagy annak egyharmadát, ti. az egyszerű öttizedes rózsafüzért, akár az 5 örvendetes titok tiszteletére, melyek az angyali köszöntés, Szűz Mária látogatása, Jézus születése, bemutatása és megtalálása a templomban; akár az 5 fájdalmas titok tiszteletére, melyek Jézus vérrel verejtékezése az Olajfák hegyén, megostoroztatása, tövissel való megkoronázása, kereszthordozása és keresztre feszítése; vagy a dicsőséges titkok tiszteletére, melyek Jézus feltámadása, mennybemenetele, a Szentlélek pünkösdi eljövetele, Szűz Mária felvétele az égbe testével és lelkével és megkoronáztatása a legfölségesebb Szentháromság három Személye által.
Imádkozhatunk 6 vagy 7 tizedből álló rózsafüzért is az évek tiszteletére, melyeket − mint hiszik −, Szűz Mária a földön töltött; vagy a Boldogságos Szűz kis füzérét, mely három Miatyánkból és tizenkét Üdvözlégyből áll, tizenkét csillagos koronájának vagy kiváltságainak tiszteletére. Végezhetjük a Szűzanya kis zsolozsmáját is, melyet az Egyházban általánosan ismernek és imádkoznak. Olvashatjuk a róla való zsoltárokat, melyet tiszteletére Szent Bonaventura szerzett, mely oly gyengéd és bensőséges, hogy meghatottság nélkül nem is imádkozhatjuk. Végezhetünk 14 Miatyánkot és Üdvözlégyet 14 öröme tiszteletére; vagy más egyházi imákat, himnuszokat és énekeket, mint a Salve Reginát, az Alma Redemptorist, az Ave Regina coelorumot, vagy a Regnia Coelit, az egyházi év különböző szakai szerint; vagy az Ave Maris Stellát, az O Gloriosa Virginumot, stb. vagy a Magnificatot vagy bármely más jámbor imádságot, melyekkel a könyvek tele vannak;
g) tiszteletére énekeket énekelhetünk, vagy énekeltethetünk;
h) bizonyos számú térdhajtást vagy meghajlást végezhetünk és közben, pl. minden reggel hatvanszor vagy százszor elmondhatjuk:
„Üdvözlégy Mária, hűséges Szűz”, hogy általa megnyerjük a kegyelmet Istentől, hogy a nap folyamán Isten minden kegyelmének hűségesen megfeleljünk; és este:
„Üdvözlégy Mária, irgalmasság Anyja”, hogy általa Istentől bocsánatot nyerjünk minden, a nap folyamán elkövetett bűnünkért;
i) egyesületeit támogathatjuk, oltárait díszíthetjük, képeit megkoszorúzhatjuk, vagy felékesíthetjük;
j) képeit körmenetekben vihetjük, vagy vitethetjük és egy képét állandóan magunknál hordhatjuk, mint hatalmas fegyvert a gonosz ellenséggel szemben;
k) képeit vagy nevét elkészíttethetjük és a templomokban vagy házakban, vagy a városok, templomok, házak kapui fölött elhelyezhetjük;
l) magunkat különös és ünnepélyes módon Neki szentelhetjük.

II. FEJEZET

Az Igazi Szűz Mária-tisztelet gyakorlatai

1. A közönséges gyakorlatok

115. A Boldogságos Szűz igazi tiszteletének különféle belső gyakorlatai vannak. A legfontosabbak röviden összefoglalva a következő:
a) Szűz Máriát, mint Istennek méltó Anyját tisztelnünk kell, mégpedig a hyperdulia kultuszával vagyis őt minden más szentnél többre kell becsülnünk és jobban tisztelnünk, mert ő a kegyelem remekműve és első Jézus Krisztus után, aki pedig igaz Isten és igaz ember;
b) tekintetünket erényeire, kiváltságaira és cselekedeteire kell irányítanunk;
c) méltóságát és nagyságát figyelmesen meg kell fontolnunk;
d) neki szeretetünk, dicséretünk és hálánk indulatait bemutatnunk;
e) őt szívből segítségül hívnunk;
f) magunkat neki felajánlanunk és Vele egyesülnünk;
g) cselekedeteinket azzal a szándékkal kell végeznünk, hogy Neki tetszhessünk;
h) minden cselekedetünket Általa, Őbenne, Vele és Érte kell elkezdenünk, folytatnunk és befejeznünk, hogy ugyancsak azokat Jézus Krisztus által, Jézus Krisztusban, Jézus Krisztussal és Jézus Krisztusért, mint végső célunkért, végezzük. Ezt az utolsó gyakorlatot később jobban megmagyarázom.

https://www.youtube.com/watch?v=LXUpDENvfsE

3. Jövendölés Szűz Mária tökéletes tiszteletéről

111. Sokat írtam már az édes Szűzanyáról. De mivel az a szándékom, hogy Szűz Máriának igazi tisztelőket és Jézus Krisztusnak valódi tanítványokat képezzek, még többet kell mondanom. De még végtelenül többet fogok elhagyni, részben tudatlanságból, részben képtelenségből vagy az idő hiánya miatt.
112. Mily hasznos lenne a fáradságom, ha ez a kis irat egy nemes lélek kezébe kerülne, aki nem a vérből és nem a test akaratából, hanem Istenből és Szűz Máriából született. Ó, ha ez az irat a Szentlélek kegyelme által ennek a léleknek kinyilatkoztatná Szűz Mária igazi és valódi tiszteletének kiváltságát és értékét, és rávezetné gyakorlására. Szívesen írnék tinta helyett véremmel, ha tudnám, az hozzájárulhat ahhoz, hogy egy szívbe belevésődjék ez az igazság, melyet most legédesebb Anyám és legfenségesebb Úrnőm tiszteletére leírok, akinek legutolsó gyermeke és legméltatlanabb rabszolgája vagyok. Ó, bár találnék jó lelkeket, akik hűségesek lesznek abban az áhítatban, melyet tanítok és ezzel kárpótolják édes Anyámat és Úrnőmet azért a veszteségért, melyet hálátlanságom és hűtlenségem következtében szenvedett!
113. Felbátorítva érzem magamat arra, hogy mindazt higgyem és reméljem, ami mélyen a szívembe van vésve és amiért már sok év óta imádkozom. Ez ti. azon bizalmam, hogy a Szűzanyának előbb vagy utóbb több gyermeke, szolgája és szerető rabszolgája lesz, mint valaha, és hogy ezáltal édes Mesterem, Jézus Krisztus fog uralkodni a szívekben, jobban mint valaha!
114. Látom előre, hány ragadozó állat jön majd nagy dühvel, hogy ördögi fogaikkal szétszakítsák ezt a kis iratot és azt, akit annak megfogalmazására a Szentlélek felhasznált, vagy legalább, hogy valamely ládának elrejtettségébe és hallgatagságába temessék, nehogy nyilvánosságra jusson. Sőt azokat is, akik ezt az iratot olvassák, s a gyakorlatba átviszik, megtámadják majd, és üldözni fogják. De mit árthat ez? Semmit, sőt inkább használ, s ezért örülök ennek! Éppen ez a kilátás bátorít fel, és nagy sikereket enged remélnem, hogy Jézusnak és Máriának mindkét nemből a bátor harcosok egész serege támad, akik azokban a veszedelmes időkben, melyek rohamosabban közelednek, mint valaha, leküzdik a világot, a Sátánt és a romlott természetet. Aki olvassa, értse meg, aki felfogja, fogja fel!

https://www.youtube.com/watch?v=ImCf1xSmqwQ Trianon után:
"Akikre a munkát bíztam, teljes erővel dolgozzanak tovább, mert nagy, erős jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer." (Jézus szavai Natália nővérnek) 

108. Szent. Szűz Mária igazi tisztelete szent, vagyis a lelket arra ösztönzi, hogy a bűnt kerülje és Szűz Mária erényeit utánozza: mélységes alázatosságát, élő hitét, tökéletes engedelmességét, állandó imáját, minden irányú önmegtagadását, szeplőtelen tisztaságát, égő szeretetét, hősies türelmét, angyali szelídségét és isteni bölcsességét. A Boldogságos Szűznek ezt a tíz főerényét.
109. Állhatatos. Szűz Mária igazi tisztelete állhatatos. Megerősíti a lelket a jóban, és azt eredményezi, hogy áhítatgyakorlatait nem egykönnyen hagyja el. Bátorságot ad neki arra, hogy ellenszegüljön a világ elveinek és divatjainak, a test rendetlen igényeinek és szenvedélyeinek és az ördög kísértéseinek. Ezért Szűz Máriának igazi tisztelője nem változékony, nem bosszús, nem aggályos vagy félénk. Igaz, hogy az ilyen is eleshet, áhítatában megváltozhat néha. De ha elesik, újból felkel, kezét jó Édesanyjának nyújtva.
Ha ájtatosságában nem tapasztal többé érezhető vigasztalást, azért nem jön ki a sodrából, mert Szűz Mária igaz és hű tisztelője a Jézusban és Máriában való hitből él, és nem a kedély változó érzelmeiből.
110. Önzetlen. Végül Szűz Mária igazi tisztelete önzetlen, vagyis arra indítja a lelket, hogy ne önmagát, hanem egyedül Istent keresse az ő szentséges Anyjában. Szűz Mária igazi tisztelője, ennek a fenséges Királynőnek nem nyereségvágyból vagy érdekből, nem ideiglenes vagy örök anyagi vagy lelki haszonért szolgál, hanem egyes-egyedül azért, mert megérdemli, hogy Neki és Benne egyedül! Istennek szolgáljanak. Nem annyira azért szereti Máriát, mert vele jót tesz vagy jót remél tőle, hanem azért mert szeretetreméltó. Emiatt éppúgy szereti Őt és éppoly hűen szolgál Neki a vigasztalanságban és szárazságban, mint a vigasztalás és érezhető áhítat idején. Egyformán szereti Őt a Kálvárián és a kánai menyegzőn. Ó, de kedves és értékes Istennek és szentséges Anyjának szemében az ilyen tisztelő, aki egyetlen szolgálatában sem keresi önmagát! Azonban mily ritka az ilyen lélek mostanában! Hogy ezentúl ne legyen ilyen ritka, ezért ragadtam tollat és leírom, amit nyilvánosan és csendben missziómban annyi éven keresztül eredményesen tanítottam.

És tegyük hozzá: HISZEK NAGYASSZONYUNK KÖZBENJÁRÁSÁBAN!

102. A képmutató tisztelők. A képmutató tisztelők, akik bűneiket és rossz szokásaikat a Boldogságos Szűz köpenye alá próbálják rejteni, hogy az emberek szemében másnak tűnjenek fel, mint amilyenek.
103. Az önző tisztelők. Akik csak azért folyamodnak a Szent Szűzhöz, hogy valamely betegségből kigyógyuljanak, a pörüket megnyerjék, egy-egy veszedelemtől megmeneküljenek, vagy más hasonló ügyben. Különben elfelejtenék a Szűzanyát. Egyik is, másik is hamis tisztelő, aki Istennek és az ő szentséges Anyjának nincs tetszésére.
104. Őrizkedjünk tehát nagyon, nehogy a gáncsoskodó tisztelőkhöz tartozzunk, akik amellett, hogy semmit sem akarnak elhinni, mindent bírálgatnak, vagy a szűkkeblűekhez; akik Jézus Krisztus iránt való tiszteletből félnek Szűz Máriát tisztelni; miként a külsőségekhez se, akiknek egész áhítata külső gyakorlatokból áll. Erősen óvakodjunk a vakmerőktől, akik hamis Mária-tiszteletük ürügyével bűneikben pusztulnak el; miként az állhatatlanoktól is, akik áhítatgyakorlataikat könnyelműen cserélgetik, hogy a legkisebb kísértésnél egészen elhagyják. Tartsuk magunkat távol a képmutatóktól, akik felvetetik magukat egyesületekbe és Szűz Mária jelvényeit vásárra viszik, hogy jóknak tartsák őket; miként az önző tisztelőktől is, akik csak azért folyamodnak Szűz Máriához, hogy testi bajaiktól megszabaduljanak, vagy ideiglenes javakat nyerjenek.
105. Feltártuk az előzőkben, hogy milyen a hamis Mária-tisztelet és azt elítéltük; most röviden jellemezni akarjuk a valódi és igazi Mária-tiszteletet. Ez: bensőséges, gyengéd, szent, állhatatos és önzetlen.
106. Bensőséges. Szűz Mária igazi tisztelete először is bensőséges, vagyis a lélekben és a szívben székel. Szűz Mária iránt táplált nagy tiszteletünk a nagyságáról nyert magas fogalmakból és a szeretetből ered, melyet Iránta szívünkben hordunk.
107. Gyengéd. Másodszor gyengéd, vagyis teli bizalommal a Szűzanya iránt, hasonló a kis gyermek bizalmához édes jó anyja iránt. Az igazi Mária-tisztelet eszközli azt, hogy a lélek minden testi-lelki szükségletében nagy egyszerűséggel, bizalommal és gyengédséggel folyamodik Szűz Máriához. Minden időben, minden helyen és minden ügyben jó Édesanyját hívja segítségül: kételyeiben, hogy megvilágosítsa; eltévelyedéseiben, hogy újból a jó útra vezesse; kísértéseiben, hogy támasza legyen; gyengeségeiben, hogy megerősítse; bukásaiban, hogy ismét felemelje; csüggedésében, hogy bátorítsa; lelkiismereti aggályaiban, hogy ezektől megszabaduljon;
keresztjeiben, munkáiban és az élet viszontagságaiban, hogy megvigasztalja. Röviden: minden testi-lelki bajban Szűz Máriához folyamodik a lélek anélkül, hogy attól félne, hogy jó Anyjának terhére lesz, vagy az édes Üdvözítő nemtetszését vonja magára.

98. A Mária-tiszteletben semmi sem oly veszedelmes, mint az ilyen ördögi vakmerőség. Mondhatjuk-e igazán, hogy szeretjük és tiszteljük a Szűzanyát, ha bűneink által Fiát − Jézus Krisztust −, oly szívtelenül megsebezzük, felfeszítjük és gyalázzuk? Ha Szűz Mária rendszerré tenné, hogy az e fajta embereket irgalmassága által megmenti, akkor felszabadítaná a bűnt; segítene Fiát bántani és keresztre feszíteni. Ki merne ilyet még csak gondolni is?
99. Azt mondom, hogy Szűz Mária tiszteletével, mely a szentségi Jézus Krisztus tisztelete után a legszentebb és legértékesebb, így visszaélni annyi, mint borzasztó istenrablást követni el, mely a méltatlan áldozás istenrablása után a legnagyobb és legkevésbé megbocsátható.
100. Megvallom, ahhoz, hogy Szűz Máriát igazán tiszteljük, nem kell feltétlenül oly szentnek lennünk, hogy minden bűnt már elkerültünk, habár ez kívánatos lenne, de legalább (figyeljük meg azt, amit mondok):
a) erősen fel kell tennünk magunkban, hogy − ami a legkevesebb −, minden halálos bűnt kerülünk, mely az Anyát éppoly mértékben megbántja, mint a Fiút;
b) erőt kell vennünk magunkon, hogy minden bűnt kerüljünk;
c) be kell lépnünk valamely Mária-társulatba, a szentolvasót vagy más imádságokat végeznünk, szombaton böjtölnünk stb. Mindez csodálatosan elősegíti még a legmegrögzöttebb bűnös megtérését is. És ha olvasóm ilyen volna, sőt ha egyik lábával már a pokolban lenne, akkor mindezt tanácsolom neki, de csakis azzal a feltétellel, hogy ezeket a jó cselekedeteket oly szándékkal végzi, hogy Szűz Mária közbenjárása által Istentől a bánat, a bűnbocsánat és a rossz szokásai fölött való győzelem kegyelmét kérje, elnyerje, nem pedig, hogy lelkiismeret furdalásai és Jézus Krisztus és a szentek példái ellenére, az evangéliumi elvekkel ellentétben nyugodtan éljen tovább a bűn állapotában.
101. Az állhatatlan tisztelők. Állhatatlan tisztelők azok, akik a Szűzanyát csak itt-ott vagy csak időnként tisztelik. Hol buzgók, hol lanyhák. Szolgálatában esetleg épp késznek látszanak, aztán ismét egészen megváltoznak. Először minden áhítatgyakorlatot elfogadnak a Boldogságos Szűz tiszteletére, belépnek egyesületeibe, de azután nem tartják meg hűségesen azok szabályait. Úgy változnak, mint a hold, és azért méltatlanok arra, hogy a Szent Szűz hűséges szolgái közé számláltassanak, akiknek osztályrésze a hűség és kitartás. Jobb, ha nem terheljük magunkat sok imával és áhítatgyakorlattal, de a keveset a világ-, az ördög- és érzékiségünk ellenére is szeretettel és hűséggel végezzük el!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG IMATALÁLKOZÓ

Szeretettel hívunk és várunk minden kedves testvért
szokásos évi imatalálkozónkra,
hogy egy szívvel-lélekkel engeszteljünk hazánk és a világ bűneiért,
s könyörögjünk a Szeretetláng kiáradásáért.

IDŐPONT:
2015. június 6., 9-17 óráig

FIGYELEM! HELYSZÍNVÁLTOZÁS!

ÚJ HELYSZÍN:

RÁKOSSZENTMIHÁLYI PLÉBÁNIATEMPLOM
1161 Budapest, Templom tér 3.

A helyszín megközelíthető a Bosnyák térről a 277-es busszal
a Szent korona utca megállóhelyig;
az Örs vezér terétől a 31-es busszal,
vagy a Stadionok metróállomástól a 130-as busszal a Rákóczi útig,
ahonnan mindhárom esetben gyalog,
a Templom utcán haladva érhető el a templom.

SZENTMISE 12 ÓRAKOR
Főcelebráns: Erdődi Ferenc atya, pomázi plébános

7 óráig

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

95. Az Anyaszentegyház a Szentlélekkel először Szűz Máriát áldja és csak azt követően Jézus Krisztust: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.” (Lk 1,42) Nem mintha Mária több lenne Jézusnál, vagy Vele egyenlő − ezt mondani eretnekség −, hanem mert először Máriát kell dicsérnünk, hogy Jézust tökéletesebben dicsérhessük. Mondjuk tehát Szűz Mária minden igaz tisztelőjével, szemben a hamis és szűkkeblű tisztelőkkel: „Ó Mária, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus!”
96. A külsőséges tisztelők. Azok, akiknek egész Mária-tisztelete külsőséges gyakorlatokból áll. A Boldogságos Szűz tiszteletének csak külsőségei tetszenek nekik, mert nincs bensőséges lelkületük. Elmondanak sietve egy sereg rózsafüzért, figyelmetlenül meghallgatnak több szentmisét, a körmeneteken áhítat nélkül sétálnak, minden egyesületbe felvetetik magukat anélkül, hogy életüket megjavítanák, hogy szenvedélyeiken erőt vennének, és hogy a Legszentebb Szűz erényeit kicsit is követnék. Az ájtatosságokból csak a külsőségekre figyelnek anélkül, hogy a belső tartalom megérintené a lelküket. Ha lelkigyakorlataikban semmi érezhető édességet nem tapasztalnak, könnyen képesek mindent feladni, vagy csak puszta szeszélyből végezni. Sajnos, a világ tele van a külsőséges tisztelők eme fajtájával, és senki sem gáncsolja annyira a bensőséges hitet, mint ők.
97. A vakmerő tisztelők. Ezek, a szenvedélyeiknek alávetett bűnösök, a világ kedvelői. A kereszténység és Mária-tisztelet szép neve alatt büszkeséget, fösvénységet, tisztátalanságot, iszákosságot, haragot, káromkodást, rágalmazást vagy igazságtalanságot stb. rejtegetnek.
Azon ürüggyel, hogy ők 'Mária-tisztelők', békében és nyugodtan szenderegnek rossz szokásaikban anélkül, hogy erejüket megfeszítenék a javulásra. Elhitetik magukkal, hogy Isten majd megbocsát nekik, nem fognak gyónás nélkül meghalni és elkárhozni, mert a rózsafüzért imádkozzák: vagy szombaton böjtölnek, a Rózsafüzér- vagy a Skapuláré-társulatnak vagy más Mária-egyesületnek tagjai, esetleg valami Szűz Mária jelvényt, érmét hordanak.
Ha azt mondják nekik, hogy ájtatosságuk az ördög csalárdsága vagy kárhozatos vakmerőség, mely veszedelembe döntheti őket, nem akarják elhinni. Isten − így mondják ők − jó és irgalmas, és nem azért teremtett bennünket, hogy elkárhoztasson. Egyetlen ember sincs bűn nélkül és szerintük egy szívbeli „vétkeztem” elég a jó halálhoz. Különben is ők tisztelői a Szűzanyának; hordják: a skapulárét és tiszteletére mindennap elmondanak − kérkedés nélkül −, hét Miatyánkot és Üdvözlégy Máriát. Időnként még a rózsafüzért és Szűz Mária Kis zsolozsmáját is imádkozzák, böjtölnek, stb.
Hogy a mondottakat megerősítsék és magukat még jobban elvakítsák: innen-onnan néhány ígéretes példát idéznek, melyet hallottak vagy olvastak, de az, hogy igazak-e, az nekik nem okoz nagy gondot. Efféle példáik vannak: bizonyos személyek, akik halálos bűnben haltak meg, életük folyamán a legszentebb Szűzhöz végzett imáik és áhítatgyakorlataik miatt, vagy feltámadtak a halálból újra, hogy gyónhassanak, vagy Szűz Mária irgalmassága által haláluk óráján Istentől tökéletes bánatot és bűneik bocsánatát nyerték el és ezáltal megmenekültek* − és ugyanezt remélik a maguk számára is. (*Ezek a példázatok − ha megtörténtek is − nem általánosíthatók, különösen nem azok számára, akik vakmerően eleve erre számítanak!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

I. FEJEZET

A hamis és az igazi Szűz Mária-tisztelet ismertetőjelei

1. Hamis Szűz Mária-tiszteletek

92. Hétféle hamis Mária-tisztelőre és tiszteletre hívom fel a figyelmet: a gáncsoskodó, a szűkkeblű, a külsőséges, a vakmerő, az állhatatlan, a képmutató és az önző Mária-tisztelőkre, ill. tiszteletre.
93. A gáncsoskodó Mária-tisztelők. Ezek rendszerint büszke tudósok, úgynevezett művelt szellemek, akikben alapjában van egy csekély tisztelet Szűz Mária iránt, de akik leértékelnek majdnem minden más áhítatgyakorlatot, amit a közönséges emberek egyszerűen és jámborul végeznek, mert ezek nem ízlésük szerint való. Kétségbe vonnak minden csodát és elbeszélést, melyek az Istenanya irgalmáról és hatalmáról tesznek tanúságot, még ha szavahihető íróktól vagy szerzetesrendek évkönyveiből vettek is. Nem nézik jó szemmel, ha egyszerű és alázatos emberek a Szűzanya oltára vagy képe előtt térdelnek, hogy ott imádkozzanak. Sőt bálványimádással vádolják őket, mintha a fát vagy a követ tisztelnék. Ők maguk − mint mondják −, nem találnak ilyen külsőséges ájtatosságokban tetszést, hiszen ők tanult emberek, akik nem adhatnak hitelt a meséknek és csoda-történeteknek, melyeket Szűz Máriáról regélnek.
Ha idézzük nekik a csodás és magasztos dicséreteket, melyekben az egyházatyák az Istenanyát részesítették, akkor vagy azt felelik, hogy a szent szónokok túloztak, vagy helytelen magyarázatokkal próbálkoznak.
A hamis tisztelők eme fajtájától, a büszke és világias lelkületű egyénektől nagyon kell félnünk. Az igaz Mária-tiszteletnek mérhetetlen kárt okoznak, és a visszaélések kiküszöbölésének ürügye alatt magától az ájtatosságtól tartják vissza a népet.
94. A szűkkeblű tisztelők. Azok akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítani vélik Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják.
Nem szenvedhetik, ha a Szűzanyát a fölötte igazságos dicséretben részesítjük, miként a szentatyák tették. Nehezen viselik el, ha a Mária oltár előtt többen térdelnek, mint a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt − minta ez a kettő ellenkeznék egymással −, mintha azok, akik Szűz Máriához imádkoznak, általa nem Jézushoz imádkoznának. Nem akarják, hogy a népek gyakran beszéljenek a Szűzanyáról, és oly sokszor forduljanak Hozzá.
Néhány szokott megnyilatkozásuk így hangzik: ,,Minek az a sok rózsafüzér, egyesület és külső áhítatgyakorlat Máriához? Tudatlanságuk következményeként, vallásunkból torzképet csinálnak. Azok az igazán vallásosak, akik Jézus Krisztust kérik imáikban. Jézushoz kell menekülnünk, ő a mi egyetlen közbenjárónk, Őt kell prédikálni, ez a helyes.”
Bizonyos értelemben igaz amit mondanak, de mivel a dolgot elcsavarják − hogy ezzel a Mária-tiszteletet megakadályozzák −, nagyon veszedelmes. Valójában, a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt szőtt finoman hálója ez. Mert sohasem tisztelhetjük Jézus Krisztust jobban, mintha szentséges Anyját tiszteljük, hiszen csak azért tiszteljük őt, hogy Jézus Krisztust tökéletesebben tiszteljük, mert mint úthoz megyünk Hozzá, melyen eljutunk célunkhoz: Jézushoz.

A Betegek Kenetének Szentsége
     A Betegek Kenetének szentsége úgy viszonyul a gyónáshoz, ahogy a bérmá-lás a keresztséghez: amiként a bérmálás a keresztségben megalapozottakat töké-letesíti, úgy egészíti ki a betegek kenete a gyónás szentségét.
E Szentség régebbi nevét, az "utolsó kenet” kifejezést, nem szabad úgy értel-meznünk, mintha e szentség vétele után a megkentnek biztosan meg kelle-ne halnia, hiszen e Szentség egyik hatá-sa éppen a beteg állapotának javulása. Ez a tévhit sajnos oda vezetett, hogy sokan a legutolsó pillanatra halasztják, holott az elnevezés elsősor-ban azt fejezi ki, hogy a többi Szentség ezt mind megelőzi.
     A Betegek Kenetét Jézus Krisztus alapította és Jakab apostol tette közzé: „Beteg valaki köztetek? Hívassa az egyház előjáróit. Imádkozzanak fölötte s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó imádság üdvére lesz a betegnek és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14-16) Ebben a mondatban a szentségek összes lényeges vonása fel van sorolva, úgy mint a külső rítus és az imádság összefonódása. Ez „az Úr nevében” történik, azaz az Úr megbízásából és erejéből, azonkívül mindez a beteg üdvére, megerősítésére és bűneinek megbocsátására szolgál, ami a megszentelő kegyelem kiáradása nélkül nem lenne lehetséges.
     A Betegek Kenetének anyaga olyan olaj, melyet a püspök nagycsütörtökön szentel meg. A teológusok hagyományos véleménye szerint e célra csak olívaolajat szabad használni. A pap ezzel az olajjal keni meg a beteg öt érzékszervét azaz szemét, fülét, orrát, ajkát, kezét és lábát. Ez a megkenés azonban, ha valamilyen nyomós okból nem oldható meg, el is hagyható. Végső esetben a Szentség érvényességéhez elegendő egy egyszeri megkenés is, mely általában a homlok megkenéséből áll. A megkenés közben a pap a következő szavakat mondja: „E szent kenet által segítsen neked az Úr gazdag irgalmában, álljon melletted a Szentlélek erejével, mentsen meg, kegyelmével erősítsen meg téged.”
     Mint minden Szentség, a betegek kenetének szentsége is növeli a megszentelő kegyelmet.
l. A betegnek lelki megkönnyebbülést szerez és megerősíti őt a szenvedések elviselésében és a kísértések leküzdésében. A haldoklót különösen a haláltusa győzedelmes megvívásában erősíti meg. Könnyen belátható okokból a rossz lélek éppen az utolsó órában gyötri meg legjobban az embert, hogy utoljára még bűnre csábítsa. Emiatt lesznek sokan türelmetlenek, félve a haláltól és Isten ítéletétől, ezért kísért meg sokakat a kétségbeesés.
2. A Betegek Kenete a bűnök bocsánatát is megadja: „És ha bűnökben van, bocsánatot nyer”, olvassuk Jakab levelében. Mivel a betegnek e szentség fogadásakor a kegyelem állapotában kell lennie, a betegek kenete csak a bocsánatos bűnöket bocsátja meg. Aki súlyos bűnt követett el, annak ezért előbb meg kell gyónnia. Abban az esetben azonban, ha a beteg már nincs olyan állapotban, hogy gyónni tudna, az utolsó kenet a súlyos bűnök alól is feloldoz, ha a beteg legalább kevésbé tökéletes bánatot érez miattuk. Ezért ez a szentség egy haldokló számára, aki már elvesztette az tudatát, az utolsó mentődeszkát jelentheti. Természetesen, ha a beteg nem hal meg, súlyos bűnét később mindenképpen meg kell gyónnia. Ezenkívül sok ideigtartó büntetést is elenged, sőt egyes feltevések szerint, mentesíthet a tisztítótűztől is, legalábbis jelentős mértékben. Ebből a rendkívüli hatásából látható, hogy az Utolsó Kenet valóban a gyónás szentségének kiegészítője, hiszen mindent helyettesít, amit a beteg testi vagy lelki gyengesége miatt már nem képes megtenni. Az öntudat nélkül levőnek vagy annak, aki már nem tudja érthetően kifejezni magát a gyónást helyettesíti, a többi esetben pedig az elégtételt, melyet a beteg már nem képes maga végrehajtani.
3. Az esetleges testi gyógyulás – a testi erők természetfölötti megerősödése is – egyike az utolsó kenet hatásainak. Ez azonban csak akkor következik be, ha Isten úgy látja, hogy a betegség enyhülése a beteg lelki üdvösségét szolgálja. A testi szenvedések bizonyos fokú enyhülése azonban majdnem mindig bekövetkezik az utolsó kenet fogadása után, ami azzal magyarázható, hogy a beteg hangulata Istennel való megbékülése után nyugodtabb lesz és ez teste állapotára is pozitíven hat.
     Az Utolsó Kenet kiszolgáltatója csak pap lehet, melynek fogadását (felvételét) normális esetben a gyónás előzi meg, amennyiben a beteg még képes erre, utána pedig az áldozás követi, mely a haldokló számára „útravalót” jelent, az örök létbe vezető útra. Végezetül a pap az apostoli áldást adja a betegnek, mely a halál órájában teljes búcsút szerez a betegnek. Ezeken a szép rítusokon lehet megcsodálni, mily szerető gondoskodással veszi körül az Egyház haldokló gyermekeit, és hogyan igyekszik megadni nekik mindent, életük legfontosabb órájában (a halál pillanatában) segítségükre van.

HARMADIK KÖNYV

AZ IGAZI SZŰZ MÁRIA-TISZTELET
ISMERTETŐ JELEI ÉS GYAKORLATAI

90. Az alábbi öt igazságot előrebocsátva, napjainkban még inkább mint bármikor, helyesen kell megválasztanunk Mária igazi tiszteletét. Ma sajnos egyre inkább vannak hamis ájtatosságok a Boldogságos Szűzhöz, amelyeket könnyen igaziaknak is tarthatunk. Az ördög − ez a hamisító −, ravasz és tapasztalt csaló, a hamis Mária-tisztelet által már annyi lelket becsapott és az örök kárhozatba döntött, hogy nap-nap után felhasználhatja bevált tapasztalatát, hogy még sokakat a kárhozatba juttasson, a nekik sugallt rosszul végzett imák és tisztán külső áhítatgyakorlatok leple alatt, őket a bűnben gyönyörködtetve, elaltatja.
Amint a pénzhamisító is rendszerint csak aranyat és ezüstöt próbál utánozni és más fémet nem − mert ezek nem érik meg a fáradságot −, úgy a gonosz lélek is egyetlen ájtatosságot sem hamisít meg oly gyakran, mint Jézus és Mária tiszteletét, a szentáldozást és a Szűzanya iránti áhítatot, mert ezek az ájtatosságok olyanok, mint az arany és ezüst a fémek között.
91. Tehát felettébb fontos:
Először, hogy megismerjük a Szűzanya iránti hamis ájtatosságokat, hogy azokat kerülhessük, és ismerjük meg az igazit − hogy azt gyakoroljuk.
Másodszor fontos tudnunk, hogy az igazi Mária-tisztelet különféle gyakorlatai között melyik a legtökéletesebb, a Szent Szűznek legkedvesebb, Istenre a legdicsőségesebb, számunkra pedig leginkább kegyelemszerző − hogy azt elsajátítsuk.

(A 3. pont folytatása)

     A Szentség érvényes fogadá-sához a Szentségben részesülő részéről nem szükségeltetik más, csak akarat a Szentség elfogadásához. Aki például a keresztelést csak kényszerből viseli el, anélkül, hogy akarná, nem is kap semmit. A halálos bűn azonban itt sem jelent akadályt az érvényességhez. Egy halálos bűnben kapott bérmálás is érvényes, ha nem is gyümölcsöző Szentség. A bérmálkozó ugyan megkapná a szentségi jegyet, a bérmáláskor járó kegyelemben azonban csak érvényes gyónás után részesülne. Egyedül a gyónás érvényességéhez tartozik elengedhetetlenül hozzá a megfelelő előkészület, hiszen egy érvé-nyes gyónáshoz legalább a kevésbé tökéletes bánat megléte szükségeltetik. Mindazonáltal nem muszáj feltétlenül direkt a gyónás előtt ennek a szándéknak meglenni, bizonyos esetekben elégséges a korábbi igaz szándék megléte is. Ezért kaphatja meg például egy eszméletlen személy is érvényesen és eredményesen a feloldozást és a Betegek Kenetét, ha előzőleg megbánta bűneit és keresztény módon akart meghalni.

     A Szentségek vételének gyümölcsöző voltában azonban már nagy jelentőségű az az állapot, amelyben a Szentségeket fogadjuk. Jóllehet egy lanyhaságban és közömbösségben fogadott Szentség is érvényes, nagy hatást mégse fog a Szentségben részesülőnél kiváltani. A buzgósággal fogadott Szentségek a leghatásosabb segédeszközök a keresztény tökéletesség felé vezető úton. Forrás nyomán!

V. FEJEZET

Gyengeségünk és állhatatlanságunk
(Ötödik igazság.)

87. Gyengeségünket és gyarlóságunkat számba véve, nagyon nehéz az Istentől kapott kegyelmeket és kincseket megőriznünk:
a) mert ezt a kincset, mely ég és földnél értékesebb, törékeny edényben hordjuk, a romlandó testben, gyenge és állhatatlan lélekkel, amelyet akár egy semmiség megzavar és tönkretesz.
88. b) mert a gonosz lelkek ravasz tolvajok, és észrevétlenül megakarnak lepni, hogy meglopjanak és megraboljanak. Éjjel-nappal a kedvező alkalomra lesnek, állandóan kerülgetve bennünket, hogy elnyeljenek, és elég egy bűnös pillanat, hogy mindazt a kegyelmet és érdemet elrabolják tőlünk, amit talán sok-sok éven át szereztünk. Gonoszságuk és tapasztaltságuk, cselszövésük és nagy számuk miatt ettől a nagy szerencsétlenségtől nagyon kell tartanunk. Főleg, ha arra gondolunk, hogy olyan egyéneket, akik több kegyelemben részesültek, erényekben gazdagabbak voltak, gyökeresebb tapasztalatokkal bírtak és a szentségben magasabban álltak, mint mi, mégis nyomorúságosan megleptek, megraboltak és kifosztottak. Libanonnak mennyi cédrusát, az égnek mennyi csillagát láttuk nyomorultul lehullani, fenségüket és fényüket rövid időn belül elveszíteni! Honnan ez a meglepő bukás? Bizony, nem a kegyelem hiánya miatt történt ez! Erősebbeknek és biztosabbaknak gondolták magukat, mint amilyenek valóságban voltak; képeseknek tartották magukat kincseik megőrzésére, önmagukban bíztak, és önmagukra támaszkodtak. Úgy vélték, hogy házuk eléggé biztosított, ládáik és szekrényeik elég erősek arra, hogy a kegyelem értékes kincsét megőrizzék. Ezen észrevétlen önbizalom miatt (habár úgy vélték, Isten kegyelmére támaszkodnak) a végtelenül igazságos Úr megengedte, hogy kiraboltassanak, amennyiben ráhagyta őket a saját erejükre. Ó, ha ismerték volna a csodálatos ájtatosságot, melyet a következőkben megmutatok, akkor kincsüket egy hatalmas és hűséges Szűzre bízták volna, aki azt, mint tulajdonát védelmezte és őrizte volna, sőt ezt az igazságosság által parancsolt kötelességének tekintette volna.
89. A világ rendkívüli gonoszsága miatt nehéz az igazságban kitartani. A világ oly romlott, hogy a jámbor szívek, ha nem is annak szennyétől, de porától majdnem szükségszerűen bepiszkolódnak. Egyenesen csodának tekinthető, ha valaki erősen képes állni ebben a rohanó áradatban a nélkül, hogy elsodortatnék: a háborgó tenger közepette anélkül, hogy alámerülne, vagy hogy tengeri rablók ki ne fosztanák; ebben a pestises levegőben életben maradni anélkül, hogy meg ne betegednék. Szűz Mária az egyetlen hűséges szűz, akiben a kígyónak része nem volt, s ő az, aki ezt a csodát műveli azokban, akik neki az alábbi módon szolgálnak.

A Szentségek érvényessége 1

     Ahhoz, hogy a Szentségek érvényesek legyenek, a következő feltételeknek kell fennállniuk: az adományozónak rendelkeznie kell a Szentség kiosztásához való felhatalmazással, a külső jeleket megfelelően kell alkalmaznia, és a Szentségek kiosztásánál legalább szándékában kell állni, hogy „úgy tegyen, ahogy az Egyház tesz”. 

     1. Az adományozónak bírnia kell a szükséges felhatalmazást. Ezt a Keresztség Szentségének esetében bárki bírhatja. A Házasság Szentségét minden megkeresztelt kioszthatja (hiszen a házasuló felek egymásnak szolgáltatják ki, a pap vagy diakónus csupán az Egyház részéről szentesíti) viszont, mindegyik fogadhatja, aki a házassághoz szükséges feltételeknek megfelel, például nem él házassági kötelékben valaki mással. 

Papot csak püspök szentelhet érvényesen. A Bérmálás Szentségét a püspök vagy egy külön erre az esetre felhatalmazott pap oszthatja csak ki. A többi Szentség kiosztásához elengedhetetlen feltétel a pappá való felszenteltség.

     2. A Szentség kiosztójának a külső jeleket megfelelően kell alkalmaznia. (A külső jelek mibenlétéről később!) A lényeg, hogyha a Szentséget adományozó az anyagi jelet vagy a szavakat lényeges módon megváltoztatja, a Szentség nem jön létre. Ez lenne például tejjel való keresztelés esete, vagy ha valaki a Szentmisét nem búzakenyérrel és szőlőborral ünnepelné. Ugyanígy érvénytelen lenne a Szentség, ha a keresztelő a legszentebb Szentháromsághoz való folyamodás helyett csak azt mondaná a kereszteléskor: „Én megkeresztellek téged Krisztus nevében.” 

Ami a szavakat illeti, egy csekély, az értelmet nem befolyásoló változás még nem szünteti meg a Szentség érvényességét, ám egy lényegbevágó, értelmet megváltoztató már igen. Ha például egy pap az átváltoztatáskor „ez az én vérem kelyhe” helyett azt mondaná, hogy „ez az én vérem”, az átváltoztatás e különbség ellenére érvényes, hiszen a szöveg jelentése nem változott.

     3. Végezetül az adományozónak szándékában kell álljon, hogy „azt tegye, amit az Egyház tesz”. Jóllehet, a Szentséget kiosztó ember csupán eszköz Jézus Krisztus kezében, de nem egy élettelen, hanem egy önálló értelemmel és akarattal rendelkező eszköz. Ezért neki szándékosan hagynia kell, hogy eszközként használja az Úr, ami azt jelenti, hogy szándékában kell álljon, hogy azt tegye, amit az Egyház vagyis Krisztus a Szentséggel tenni szándékozott. Pl. egy csak tréfából vagy a színpadiasan végrehajtott keresztelés ezért lenne érvénytelen, hiszen ez esetben nem áll fenn a Szentség adományozásának szándéka. 

Mindazonáltal magának a Szentséget adományozónak nem muszáj a Szentség valódiságában hinni! Egy hitetlen pogány is keresztelhet érvényesen, ha például szívességből a keresztség rítusát elvégzi, és közben az a szándéka, hogy azt tegye, amit a keresztények ilyenkor tesznek. Ugyancsak érvényesen oszthat ki minden Szentséget az a pap vagy püspök is, aki bár maga már elvesztette hitét, de még szándékában áll azt tenni, amit az Egyház előír. Ezért helytelen egy nem éppen példamutatóan élő pap által adományozott Szentség érvényességét elhamarkodottan kétségbe vonni! A Szentséget adományozó méltatlansága nem befolyásolja a Szentség érvényességét. Egy halálos bűnben élő pap is érvényesen osztja ki a Szentségeket, jóllehet minden ilyen esetben egy újabb súlyos vétket követ el önmaga ellen, hiszen a legszentebb rítusokat tisztátalan kézzel végzi. Ő csak eszköz Krisztus kezében és Krisztus megteheti, hogy akaratának megvalósításához méltatlan eszközöket is felhasználjon. Aquinói Szent Tamás ezt úgy magyarázza, hogy egy beteg orvos is gyógyíthat eredményesen és a víz is ugyanúgy folyhat egy ólom, mint egy arany csőben. Forrás nyomán!

3. Szűz Mária közbenjárónk Jézus Krisztusnál

85. Ám, szükségünk van-e közbenjáróra magánál a Közbenjárónál is? Elég nagy-e a tisztaságunk ahhoz, hogy önállóan és közvetlenül egyesüljünk Jézus Krisztussal? Nem Isten-e ő, aki Atyjához mindenben hasonló, következőleg a legszentebb és éppoly tiszteletreméltó, mint Atyja? Ha ő végtelen szeretetében kezesünk és közbenjárónk az Atyánál, hogy Őt megdicsőítve, tartozásunkat kifizesse, talán a Fiú Fölsége és szentsége iránt kevesebb tiszteletet és félelmet kell-e tanúsítanunk?
Mondjuk azért bátran Szent Bernáttal, hogy a Közbenjárónál is közbenjáróra van szükségünk, és hogy Szűz Mária a legalkalmasabb a szeretet ezen tisztségének betöltésére. Általa jött Jézus Krisztus hozzánk, és általa kell nekünk is Hozzá mennünk. Ha félünk közvetlenül Megváltónkhoz járulni, aki Isten, akár végtelen nagyságától való félelmünkben, akár alacsonyságunk vagy bűneink miatt, kérjük bátran Anyánk, Szűz Mária segítségét és közbenjárását! Ő jó és gyöngéd; nincs rajta semmi szigorú, semmi félelmetes, semmi, ami túlságosan fenséges és vakító lenne. Nem nap ő, aki világosságának és sugarainak teljességével bennünket, gyengéket, megvakítana, inkább szép és szelíd, mint a Hold, aki fényét a Naptól nyeri és azt enyhítve gyengeségünkhöz alkalmazza. Oly szeretetteljes, hogy senkit sem utasít el azok közül, akik közbenjárását kérik, ha mégoly nagy bűnösök is − úgy mondják a szentek −, amióta világ a világ, soha nem lehetett hallani, hogy valaki kitartó bizalommal fordult volna segítségért Máriához, és ő eltaszította volna. Oly hatalmas ő, hogy kérése soha visszautasításra nem talál Szent Fiánál. Elég, ha könyörögve megjelenik az Úr előtt, és ő rögtön teljesíti kérését. Jézusnál mindig győz a szeretet, melyet drága Édesanyja látása és kérései keltenek Szívében.
86. Mindez Szent Bernát és Szent Bonaventura nyomán van idézve. Szerintük tehát három lépcsőn kell felmennünk: az első − aki hozzánk legközelebb áll és képességünknek leginkább megfelel −, Szűz Mária. A második Jézus Krisztus, és a harmadik az Atyaisten. Hogy Jézushoz jussunk, Szűz Máriához kell mennünk; hiszen ő a mi Szószólónk és Közbenjárónk.
Hogy az örök Atyához eljussunk, Jézushoz kell mennünk, mert ő a mi Megváltó Közbenjárónk. (Később szólni fogok azon ájtatosság gyakorlatáról, mellyel ezt a rendet a legtökéletesebben megtarthatjuk!)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

    A hét közül három Szentség, kitörölhetet-len jegyet nyom a lélek-be és ezért e Szentsé-gekben csak egyszer részesedhet valaki az életében: ezek a Ke-resztség-, a Bérmálás- és a Papszentelés Szentségei. Ez a "bélyeg" vagy ahogy másképpen nevezzük, szentségi karakter semmilyen bűn miatt nem vész el, és a túlvilági életben is a lelkünkhöz tapad: a mennyországban megbecsülésünkre, a pokolban szégyenünk-re. A többi szentség nem nyom a lélekbe ilyen bélyeget és ezért ezekben életünk folyamán többször is részesülhetünk. 

A cikksorozat nyomán! 

IV. FEJEZET

A közbenjárás
(Negyedik igazság)

1. A közbenjárás szükségessége Istennél

83. Tökéletesebb, mert alázatosabb, ha Istenhez nem közvetlenül, hanem közbenjáró által közelednünk. Minthogy természetünk romlottsága miatt − miként rámutattam − nem támaszkodhatunk saját igyekezetünkre ahhoz, hogy Istenhez eljussunk. Így nyilvánvaló, hogy minden jó cselekedetünk szennyes és oly csekély értékű Isten előtt, hogy ezek nehezen bírhatják arra, hogy meghallgasson bennünket, és velünk egyesüljön. Mert nem ok nélkül adott nekünk Isten közvetítőket. Látta ugyanis méltatlanságunkat és képtelenségünket s megkönyörült rajtunk, és ahhoz, hogy irgalmasságához eljuthassunk, hatalmas közbenjárókat adott nekünk nagy Fölségéhez. Ezeket a közbenjárókat mellőzni és − minden ajánlás nélkül −, közvetlenül közeledni Isten Fölségéhez, azt jelenti, hogy nincs alázatunk; azt jelenti, hogy nincs tiszteletünk, azt jelenti; hogy a Királyok Királyát kevesebbre becsüljük, mint egy földi királyt vagy fejedelmet, akihez közbenjáró nélkül aligha próbálnánk közeledni.

2. Jézus Krisztus közbenjárónk az Atyaistennél

84. Üdvözítő Jézus Krisztusunk, a megváltás által szószólónk és közvetítőnk az Atyaistennél. Általa kell az egész győzedelmes és küzdő Egyházzal imádkoznunk. Általa léphetünk az isteni Felség elé, és sohasem jelenhetünk meg Előtte anélkül, hogy érdemeire ne támaszkodnánk és azokat magunkra ne öltenénk, mint Jákob, aki a gödölye bőrét magára öltve jelent meg atyja előtt, hogy áldását fogadja.

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! (Te meg pláne imádkozz!)

3. Az önmegtagadás szükségessége

80. Másodsorban, hogy magunkat önmagunktól megszabadítsuk, meg kell halnunk önmagunknak. Más szóval, ellen kell állnunk képességeink és érzékeink cselekedeteinek. Úgy kell látnunk és hallanunk, mintha nem látnánk s hallanánk, a világ dolgait úgy használnunk, mintha nem használnánk őket. Ezt nevezi Szent Pál naponkénti meghalásnak. „Ha a földbe esett gabonaszem meg nem hal, nem kel életre.” (1Kor 15,36) Ha magunknak meg nem halunk, ha legszentebb áhítatgyakorlataink nem vezetnek bennünket e szükséges és termékeny halálhoz, akkor nem hozunk létre hasznos gyümölcsöt. Áhítatgyakorlataink eredménytelenek lesznek és az igazság szolgálatában végzett minden cselekedetünket beszennyezi önszeretetünk és akaratunk. Ezért halálunkkor érdemek és erények tekintetében üres kézzel állunk Isten előtt; nem lesz bennünk a tiszta szeretet egyetlen szikrája sem, minthogy Isten a tiszta szeretetet csak azokkal a lelkekkel közli, akik meghaltak maguknak, és akiknek élete el van rejtve Krisztussal Istenben.

4. Szűz Mária tökéletes tisztelete a régi ember halála

81. Harmadsorban, minden ájtatosság között, a Mária-tisztelet az, amely által leggyorsabban meghalunk önmagunknak és amely épp ezért a legjobb és bennünket leginkább megszentel. Mert ne feledjük, hogy nem minden arany, ami fénylik, nem minden méz, ami édes, és hogy mindaz, amit könnyű megtenni vagy amit a többség tesz, nem feltétlen szolgálja megszentelődésünket. Amint az egyszerű emberi életben megvan a maga titka annak, hogy miként lehet rövid idő alatt, kevés költséggel, könnyedén, bizonyos javakat megszerezni, úgy a kegyelem rendjének is megvannak a maga titkai, hogy miként kell rövid idő alatt jó szívvel és könnyedén természetfeletti cselekedeteket véghezvinnünk, önszeretetünket levetnünk, Istennel megtelnünk és tökéletessé lennünk.
82. Az áhítat, melyet kinyilatkoztatni akarok, egyike azoknak a kegyelmi titkoknak, mely a keresztények többsége előtt ismeretlen, és még sokkal kevesebben vannak azok, akik gyakorolják és élik. Hogy ennek az ájtatosságnak magyarázatát megkezdjem, alább, előrebocsátok egy negyedik igazságot, mely a harmadikból következik.

Néri Szent Fülöp élete

     Fülöp édesapja jegyző és alkimista volt Firenzében. Fülöp öt évesen vesztette el édesanyját, de nevelőanyja nagy szeretettel nevelte. A kis ,,Pippo buono'' mindenki kedvence volt. Közvetlenség, dús fantázia, vidámság és nagy lelkesedni tudás jellemezte. Alakján valami sugárzó tisztaság ömlött el.
     Első képzését szülővárosának Szent Márk-konventjében, a dominikánusoktól kapta. Ami jó van benne – vallotta később –, azt nekik köszönheti.
     Apja kereskedőt szeretett volna belőle faragni, ezért 1533-ban a Montecassino közelében lévő San Germanóba küldte gazdag kereskedő nagybátyjához. Ám, többet időzött Szent Benedek iskolájában, mint nagybátyja üzletében. Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben őmaga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. 
     Teológiai előadásokat hallgatott az ágostonosoknál és a Sapienza egyetemen, ahol 1537 óta két jezsuita is tanított. Nemsokára megismerkedett magával Ignáccal is, és megtanulta tőle a ,,belső imádságot''. Vele és rendtársaival együtt segítette 1538/39 ínséges telén a római éhezőket. Látogatta a betegeket a Szent Jakab-ispotályban, és megismerkedett alapítójával is, aki a híres laikus testvérülethez, az ,,Isteni Szeretet Oratóriumához'' tartozott. ,,Sola caritas – csak a szeretet számít'', lett később saját oratóriumának a jeligéje is.
     Tanév közben, egész hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja tanulmányait. A Szentíráson és Szent Tamás Summáján kívül eladta könyveit, és árukat a szegényeknek adta. ,,Sohasem tanultam sokat, mert el voltam foglalva az imádsággal és egyéb lelki gyakorlatokkal'' – mondta később. És mégis azt mondták róla, hogy tudása éppen olyan nagy, mint a jámborsága. Akkoriban azonban erre a radikális elhatározásra jutott a Megfeszített előtt: ,,Aki Krisztuson kívül akar valamit, az nem tudja mit akar; aki Krisztuson kívül vágyik valamire, nem tudja mire vágyik; aki Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, az nem tudja mit csinál.''
     Ettől fogva, napjai az utcai apostolkodással teltek. Bizalmat keltő modorának senki sem tudott ellenállni. Éjjel azonban Istené volt. Belső élete Isten és az ő titka maradt. Éjszakai virrasztásai közben költeményeket is írt.     Sajnos, csak egyetlen szonett maradt ránk, amely így végződik:
,,Mily börtön rabja a lélek a földön?
Miért nem tud kitörni idelentről,
hogy lába végre csillagokon járjon,
Istennek éljen, s magának meghaljon?''

     Rendkívüli látomásokban és kegyelmekben is részesült, leghíresebb, melyet 1544-ben kapott. Úgy látta, hogy tüzes golyó hatol be a száján, és leszáll a szívébe. A Szentlélek különös módon, teljesen birtokába vette Fülöpöt, fizikailag is látható volt ez a „tűzrobbanás” a szívén. Tanítványai halálakor abnormálisan megnagyobbodott szívét valamint két törött bordáját erre az élményre vezették vissza. Egy másik látomásban Keresztelő Szent János, Firenze védőszentje kiszólította remeteéletéből az apostoli munkába: ,,Isten akarata szerint a világba kell menned és Rómában kell élned, de úgy, mint a sivatagban!'' – hallotta egy benső hang szavát. Szent Fülöpben nem ébredt olyan vágy, negatív érzés vagy gondolat, amelyet kellő vizsgálat alá ne vett volna aszerint, hogy az nem "Isten majmától" származik-e, amely beférkőzni igyekeznék az életébe. 
     Végül harminchat éves fejjel 1551 májusában gyóntató atyja rábeszélésére fölvette a papi rendet. Papsága kezdetén megalapította az Oratóriumot, azt a helyet, ahol imádkoztak, találkozókat és konferenciákat szerveztek mindenki számára, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. A régi sivatagi remete-szerzetességhez hasonlóan, mint ,,lelki atyja'' körül alakult ki, lelki gyermekeinek növekvő tábora. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg. Az alapító rendkívüli személyisége és az a lelkület, amely az Oratóriumot jellemezte olyan erővel vonzotta az embereket, hogy aki egyszer átlépte küszöbét, az mindig visszatért. A lelkipásztorkodás korábban nem tapasztalt stílusa és a jámborság új arca ragadta meg az embereket. A világ részéről, az állandó életderűje miatt „Isten bohócának” is nevezték kritikusai.
     Mindazáltal a cellája hamarosan szűknek bizonyult. A  templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át oratóriummá. A fiatal közösség ettől kapta a nevét (1554). Itt ismerkedtek naponta a Szentírással. De nemcsak a szent könyvekben leírt isteni igével ismerkedtek, hanem az Úrnak az Egyház és a szentek életében megtestesült szavával is. Nem csak az imádsággal válaszoltak Isten szavára, hanem egyénileg ki-ki a szeretet tetteivel a város kórházaiban és utcáin. Fülöp oratóriumi közösségéből került ki Tarugi, a későbbi bíboros, valamint Baronius, az Egyháztörténeti annales szerzője. A világ mindazáltal bolondnak tartotta. Ennek köszönhetően Fülöp kétszer összeütközésbe került az inkvizícióval: először a félelmetes IV. Pál pápa alatt, majd még egyszer V. Pius idejében. Teljes alázatosságával és kedvességével mindkét alkalommal lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt Borromei Károly.
     1564-ben a pápa közbelépésére át kellett vennie egy egyházközség vezetését. Ekkor három tanítványát pappá szenteltette. Ezzel először kezdtek világi papok és testvérek kis csoportja – fogadalom nélküli – közös életet. Feladatuk volt az emberek között élve szolgálni őket. Így alakult meg az ,,Oratórium Kongregációja'', amely 1575. július 15-én pápai jóváhagyást kapott. 1583-ban a pápa parancsára Fülöpnek is oda kellett költöznie. Közben teljesen megvilágosodott előtte föladata, a népet a belsőleg megújult papság és testvérek életpéldája vezesse a keresztényi életre. 
     Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a szent kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta (mindkettejük az ő pártfogoltjai voltak). Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könnyek között vádolta még egyszer magát: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise bemutatása közben évek óta órákat elragadtatásban töltött és élete utolsó napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, hogy megkapják áldását, ám másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…

Ünnepét 1625-ben vették föl a római kalendáriumba, május 26-ra.

 A liturgiában karácsony és húsvét másnapjának mintájára megült, nem parancsolt ünnep. Protestáns kezdeményezésre 1997-től munkaszüneti nap Magyarországon.

    Minden Szentség egy bizonyos módon hasonló az Istenemberhez. Ahogy ugyanis Krisztusban a láthatatlan Istenség összefonódott a látható emberi természettel, úgy foglalják magukba a Szentségek a láthatatlan kegyelmet a látható külső jelekkel. Isten ezzel tesz eleget a mi természetünknek, amelynek a láthatóból a láthatatlanba kell felemelkednie. A Szentség látható jelei nélkül nem lehetnénk biztosak abban, hogy valóban megkaptuk a kegyelmet. Ez szolgál megnyugtatásunkra. Ha pl. egy protestáns bűnbánatot tart és kéri Istent, hogy bocsássa meg bűneit, nem kap semmilyen tényleges biztosítékot az isteni megbocsátásról. Ezzel szemben egy katolikus, aki bűnbánóan meggyónta bűneit és feloldozásban részesült, a gyóntatószéket azzal a vigasztaló bizonyossággal hagyhatja el, hogy Isten tényleg megbocsátotta bűneit.

A cikksorozat nyomán! 

2. Az önismeret szükségessége

79. Hogy magunkat önmagunktól megszabadítsuk, elsősorban a Szentlélek felvilágosítása által kell, fel- és megismernünk természetünk romlottságát, a jóra való képtelenségünket, gyengeségünket, állhatatlanságunkat, méltatlan mivoltunkat a kegyelemre és romlottságunkat minden tekintetben.
Az ős-szülők bűne mindnyájunkat megmérgezett, átjárt, áthatott és megrontott, amint az élesztő átjárja az egész tésztát. Személyes bűneink − melyeket elkövettünk −, akár halálosak vagy bocsánatosak, s ha Isten már el is engedte és meg is bocsátotta azokat, mégis csak növelték a szenvedélyeinket, gyengeségünket, állhatatlanságunkat és romlottságunkat, és valamiképp rossz nyomokat hagytak hátra lelkünkben.
A test megkereszteletlenül annyira a romlást hordozza magán, hogy a Szentlélek a bűn testének nevezi; testnek, mely bűnben fogant, bűnben tápláltatott, és csak bűnre képes*; mely ezerféle betegségnek van alávetve, napról-napra gyarlóbb és lényét tekintve nem terem mást, mint tisztátalanságot, férgeket és rothadást.
Lelkünk testünkkel egyesülve, annyira testi lett, hogy szintén testnek nevezik: „Minden test megrontotta útját”. A mi osztályrészünk csupán a büszkeség, szellemünk elvakultsága, szívünk keménysége, lelkünk gyengesége és állhatatlansága, az érzékiség, lázongó szenvedélyeink és a test betegségei. Természetünknél fogva büszkébbek vagyunk a pávánál, földhöz ragadottabbak a varangyos békánál, irigyebbek a kígyónál, falánkabbak a sertéseknél, haragosabbak a tigriseknél, lustábbak a teknősnél, gyengébbek a nádszálnál és állhatatlanabbak a szélkakasnál. Alapjában véve nincs egyebünk, mint a semmiség és a bűn, és önmagunkban nem érdemlünk mást, mint Isten haragját és az örök poklot. (*Ha nem is lényegileg, de mégis általában.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való részlet. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Pünkösd vasárnap
     Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, sehol másutt nem találja meg, csak az Egyházban. Csak itt nyerhet bocsánatot bűneire, itt testesülhet bele Krisztusba, részesülhet az ő isteni életéből.
     A Szentlélek éppen azzal dicsőítette meg Jézust, hogy megadta neki, hogy istenfiúi halállal haljon meg, amely önátadás. Vagyis merjen az Atyába belehalni, illetve beleszületni, hiszen ő az Élet, amely elnyeli a halált. Aki Istenbe veti bele magát, bármibe is kerül, az Életet választja.
És félelmetes, hogy Jézus nem szereti jobban az Atyát, mint minket, mert ugyanazzal a szeretettel szereti őt, mint bennünket: a Szentlélekkel. A szeretet nem érzelem és ragaszkodás, hanem a harmadik isteni személy kiárasztása. A Szentlélekkel magába testesít minket, ha akarjuk. Előre megvan a helyünk, hiszen azért ment előre, hogy helyet készítsen nekünk. Akkor foglaljuk el azt a helyet az ő dicsőségében, amikor elfogadjuk az istenfiúság Lelkét, a Krisztust feltámasztó Lelket, a Titokzatos Testet alakító Lelket. A Szentlélek teremtő Lélek: ugyanazt műveli bennünk, amikor hitet támaszt Krisztusban, mint amikor őt feltámasztotta a halálból. Amikor megkaptuk a Szentlelket, új teremtménnyé lettünk, az isteni természet részeseivé. Az Atya a Fiúban szeret minket, kiárasztva ránk a Szentlelket, mi pedig szintén a Fiúban szeretjük viszont őt, miközben mi is árasztjuk 
feléje a Szentlelket. Olyan mélységben vagyunk egyek, hogy egyetlen isteni élet van bennünk: Isten szeretete. Isten belső életét kell egymással is élnünk. Ez nem elérhetetlen eszmény csupán, erre képességet is kaptunk.
     Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk. 

A Szentségekről általában

    Az Üdvözítő Jézus Krisztus kereszten elszenvedett halálával kiengesztelte a végtelenül megbántott Istent és visszavásárolta a bukott emberi nemnek az Isten-gyermekséget,  a megszentelő kegyelmet. Az Istenember áldozatával elvileg az egész emberiséget megváltotta. Ahhoz azonban, hogy ebben a megváltásban az egyes ember részesülhessen, nélkülözhetetlen, hogy mindenki egyénileg kapcsolatba kerüljön a megváltás művével, bizonyos tekintetben részt válalljon benne és magára vegye a megszentelő kegyelmet. Ez mindenek előtt a Szentségek által mehet végbe. 

    Krisztus a Szentségeken keresztül mennybemenetele után is továbbműködik itt a földön, mivel a Szentségek valójában az Ő emberi megtestesülésének kiterjesztései vagy meghosszabbításai. Ahogy Krisztus isteni erejét földi élete során emberi természetén keresztül is kisugározta, mikor például keze rátételével beteget gyógyított, úgy részesíti most az emberiséget isteni erejében és kegyelmében a Szentségek által, hiszen valójában Ő az, aki a Szentségeket adja! Az ember, aki a Szentségeket kiosztja csak eszköz a kezében vagyis nem más, mint az Ő meghatalmazottja. 

A   http://www.katolikus-honlap.hu/0701/gaudron.htm    cikksorozat nyomán!

III. FEJEZET

A régi ember halála
(Harmadik igazság)

1. Természetünk romlottsága

78. A természetünkhöz tapadó gonoszság rendszerint a legjobb cseleke-deteinket is beszennyezi és megrontja. Ha tiszta vizet rossz szagú edénybe öntünk vagy bort olyan hordóba, melynek belseje egy előbbi bor rossz ízét megőrizte, akkor a tiszta víz és a jó bor is megromlik. Ugyanúgy, ha Isten a kegyelmeit, mennyei harmatát vagy szeretetének drága borát lelkünk-nek az eredeti bűn és a személyes bűnök által megrontott edényébe önti, akkor adományait rendszerint megrontja és beszennyezi a rossz lerakódás, melyet a bűn bennünk hátrahagyott. Ez még legmagasztosabb erénygyakorlatainkat is megfertőzi.
Ezek szerint a tökéletesség elérése érdekében, mely csakis a Jézus Krisz-tussal való egyesülésünk által érhető el, a legsürgősebb feladatunk, hogy a bennünk lévő rossztól megszabaduljunk; különben az Úr, aki végtelenül tiszta és a lélek legkisebb foltja is ellenszenves Neki, nem egyesülhet velünk.

Pro Patria

Ősi dombok felett
felbukkant már a Nap,
s összegyűlt a nemzet
a Kettős-kereszt alatt.

Tombolhat a vihar
süvíthet hideg szél,
a Magyar Zászlók alá
a nemzet visszatér.

A csángó, a székely,
a stuttgarti magyar,
s ki Ausztráliából jött,
mind egyet akar.

Van itt öregember,
reszket mindkét keze.
Rongyos zászlajának
lyukas a közepe.

Felcsendül az ének:
Boldogasszony Anyánk….
Lánctalppal taposott
szegény Magyar Hazánk!

A táblákat magasba
emelik a kezek,
s a táblákon mindenhol
ősi magyar nevek!

István Szent Jobb keze,
Anyánk, Szűz Mária:
Harcolj hű népedért
Cum Deo pro Patria!

( Becker József )

2. A szolgálat kétféle módja

69. Itt a földön két módja van annak, hogy máséi legyünk és másnak hatalmától függjünk, ti. az egyszerű szolgaság és a rabszolgaság; ezért szolgákról és rabszolgákról beszélünk.
A keresztények között szokásos szolgaság által kötelezi magát az ember, hogy egy másiknak bizonyos ideig, meghatározott bérért szolgál.
A rabszolgaság által az ember egész életében teljesen függ egy másiktól. Szolgálni tartozik urának anélkül, hogy bérre igényt tarthatna, miként élete és halála fölött sem maga rendelkezik.

3. A rabszolgaság három módja

70. A rabszolgaságnak háromféle módja van:
a) Rabszolgaság természetből;
b) rabszolgaság kényszerből,
c) rabszolgaság szabad akaratból.
Minden teremtmény rabszolgája Istennek az első mód szerint.
"Az Úré az egész föld és ami azt betölti.” Az ördögök és kárhozottak a második, az igazak és szentek a harmadik mód szerint rabszolgái Istennek.
Az önkéntes rabszolgaság a legtökéletesebb, a legmegtisztelőbb Istenre nézve, aki a szívet tekinti és a szívet kívánja, és aki a szív és a szerető akarás Istenének nevezi magát, mert eme önkéntes rabszolgaság által Istent és az ő szolgálatát mindennek elébe helyezzük még akkor is, ha természettől nem lennénk erre kötelezve.

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

II. FEJEZET

A szent rabszolgaság
(Második igazság)

1. A keresztény Jézus Krisztus korlátlan tulajdona

68. Abból, hogy ki nekünk Jézus Krisztus; azt kell következtetnünk, hogy mi, amint az Apostol mondja, nem vagyunk a magunkéi, hanem egészen az övéi, tagjai és rabszolgái, akiket Vére árán, végtelenül drágán vásárolt meg. A keresztség előtt az ördög rabszolgái voltunk. A keresztség azonban Jézus Krisztus igazi rabszolgáivá tett bennünket. Mint ilyeneknek, nem szabad többé semmi más célért élnünk, dolgoznunk és meghalnunk, mint egyedül azért, hogy Neki, az Istenembernek gyümölcsöt teremjünk, őt testünkben megdicsőítsük és lelkünkben uralkodni engedjük, mert meghódított birtoka, megvett népe és öröksége vagyunk. Ezért hasonlít bennünket a Szentlélek:
a) fákhoz, melyeket az Egyház szántóföldjén patakok mellé ültettek, s melyeknek gyümölcsöt kell hozniuk idejükben;
b) szőlőtőke vesszejéhez, melynek jó szőlőt kell teremnie, mert a tőke maga Jézus Krisztus;
c) nyájhoz, melynek pásztora Jézus Krisztus, és a nyájnak el kell szaporodnia és tejet kell adnia;
d) jó földhöz, melyet Isten művel s melyben a mag megsokasodik és harminc-, hatvan-, százszoros gyümölcsöt terem.
Jézus Krisztus kimondta az átkot a terméketlen fügefára és az ítéletet a haszontalan szolgára, aki talentumát nem hasznosította. Mindez azt bizonyítja, hogy Krisztus tőlünk, nyomorult emberektől, némi gyümölcsöt kíván, ti. a mi jó cselekedeteinket, mert ezek a jó cselekedetek kizárólag az övéi: „Jó cselekedetekre teremtve Krisztus Jézusban”.
A Szentlélek e szavai azt jelentik, hogy Jézus Krisztus egyetlen forrása minden jó cselekedetünknek, és hogy Neki kell lenni azok egyetlen céljának is. Továbbá, hogy Neki nem csupán mint fizetett szolgák, hanem mint a szeretet rabszolgái tartozunk szolgálni. Ezt közelebbről meg akarom magyarázni.

Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, május 23-val kezdődően bemutatom Szent Rita életét harminc részben! A "lehetetlen dolgok" szentjéről készült életrajzban, igyekeztem pontosan és hitelesen bemutatni egy "lehetetlen" életet. 

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

4. Szent Ágoston imádsága

67. Hogy irgalmasságodtól Szent Anyád valódi tiszteletét megnyerjem és hogy ezt a tiszteletet az egész földön fölkeltsem, adj nekem Hozzád való égő szeretetet, és fogadd el e célra azt a lángoló imádságot, melyet Szent Ágostonnal és minden igaz barátoddal Hozzád intézek: „Krisztus, szent Atyám, kegyes Istenem, nagy Királyom, jó Pásztorom, egyetlen tanítóm, legjobb segítőm, élő Kenyerem, örök Főpap, vezetőm az égi hazába, igaz világosságom, édességem, egyenes utam, világító Bölcsességem, tiszta egyszerűségem, nyugalmas békém, minden védelmem, drága örökségem, örök üdvösségem! Ó, Jézus Krisztus, szeretetreméltó Uram, egész életemben miért is szerettem, kerestem volna mást Rajtad kívül? Hol voltam, mikor lélekben nem Nálad voltam? Ó, ti vágyaim, mind lobbanjatok fel és ömöljetek az Úr Jézusba, siessetek, eleget késtetek eddig; siessetek célotok felé, keressétek azt, aki után vágyakoztok! Ó Jézus, átkozott, aki Téged nem szeret! Aki Téged nem szeret, teljék meg keserűséggel! Ó édes Jézus, Téged szeressen, benned örvendezzen, Téged csodáljon minden jó érzés, mely dicséretedre alkalmas! Szívem Istene és osztályrészem, Jézus Krisztus, haljon meg szívem önmagának és Te élj bennem! Szítsd fel lelkemben szereteted izzó szikráját lobogó lánggá, hogy örökké égjen szívem oltárán, forrósítsa lényem legbensejét, lángoljon lelkem legmélyén, hogy életem végén teljesnek és tökéletesnek találtassak Általad. Ámen.”
Szent Ágostonnak ezt a fenséges imáját latin nyelven akartam idézni, hogy azok, akik a latin nyelvet értik, naponként elmondják, Jézus szeretetének elnyeréséért, melyet Szűz Mária által akarunk megszerezni.

64. Nem meglepő-e látni, szeretetre-méltó Uram, hogy legszentebb Édes-anyádat illetően mekkora tudatlanság és elvakultság uralkodik a földön?
     Nem annyira a bálványimádókról és pogányokról beszélek, akik nem törekednek arra, hogy Őt ismerjék, hiszen Téged sem ismernek. Még csak nem is az eretnekekről és szakadárok-ról szólok, akik nem törődnek leg-szentebb Anyád tiszteletével, mint-hogy Tőled és Egyházadtól elszakad-tak, hanem azokról a katolikus ke-resztényekről, esetenként tanítókról is, akik bár hivatottak, hogy másokat az igazságra oktassanak, ám sem Téged, sem legszentebb Anyádat nem ismerik. Ismeretük pusztán elméleti, száraz, terméketlen és közömbös. Ezek az urak csak ritkán beszélnek legszentebb Szűzanyádról és tisztele-téről, mellyel Iránta viseltetnünk kell, mert attól tartanak − amint mondják −, hogy az emberek sérelmet követnek el Rajtad, ha legszentebb Szűzanyád iránt túlságosan sok tiszteletet tanúsítanak. Ha azt látják vagy hallják, hogy egy Mária-tisztelő gyengéden vagy erőteljesen úgy beszél e jó Anya iránti ájtatosságról, mint tévmentes, biztos eszközről, mint rövid, veszély nélküli, szeplőtelen útról, mint a csodálatos titokról, mellyel Téged meg lehet találni és tökéletesen szeretni: akkor föllázadnak ellene és ezer hamis bizonyítékot hoznak fel arra, hogy nem kell annyit beszélni Isten Anyjáról. Azt állítják, hogy az ájtatossággal sok a visszaélés, s arra kell törekedni, hogy ezen visszaéléseket kiirtsák, és hogy inkább Rólad kéne beszélniük.
Közben hallhatjuk ezeket az urakat a Mária-tiszteletről beszélni, de nem azért, hogy azt a szívekbe plántálják, hanem hogy a visszaélések lehető-ségét sorolják, melyeket Szűzanyád iránti tiszteletben az emberek elkövethetnek. E mellett persze ezek az urak nem viseltetnek gyengéd tisztelettel Irántad sem, épp azért, mert Szűz Mária iránt nincsenek gyengéd tisztelettel. Szűz Mária zsolozsmáját, a skapulárét, a rózsafüzért olyan áhítatgyakorlatoknak tartják, amelyek csak együgyű asszonyoknak és a tudatlanoknak valók, és az üdvösségre egyáltalán nem szükségesek. Ha kezük ügyébe kerül egy Mária-tisztelő, aki a rózsafüzért imádkozza, vagy valami más máriás ájtatosságot végez, akkor csakhamar mást aján-lanak neki: a rózsafüzér helyett a hét bűnbánati zsoltárt, a Mária-tisztelet helyett Jézus Krisztus tiszteletét.
     Ó, szeretetreméltó Jézusom, vajon a Te szellemed él-e ezekben az emberekben? Tetszhetnek-e Neked, amikor semmit sem tesznek, hogy Édesanyádnak tessenek, mert attól félnek, hogy akkor Neked kevésbé tetszenek? Vajon legszentebb Szűzanyád iránti tisztelet akadálya-e a Te tiszteletednek? Vajon Szűz Mária az iránta való tiszteletet, magának tartja-e meg? Talán külön pártot alkot magának? Ugyan bizony idegen ő, aki Veled semmi vonatkozásban nincs? Vajon nemtetszésedet keltjük-e, ha Neki tetszeni akarunk? Vajon elszakadunk és eltávolodunk-e a szere-tetedtől, ha Neki adjuk magunkat és Őt szeretjük?
65. Ó ments meg Uram, ments meg az ő lelkületüktől és cselekvési módjuktól és adj nekem némi részt abból a hálából, nagyrabecsülésből, tiszteletből és szeretetből, mellyel Te viseltetsz legszentebb Szűzanyád iránt, hogy épp ezáltal annál jobban szeresselek és dicsőítselek, minél inkább utánozlak és minél közelebbről követlek Téged.
66. Mintha eddig még semmit sem mondtam volna legszentebb Szűza-nyád tiszteletéről, úgy add meg nekem a kegyelmet, hogy őt méltóképp dicsérjem, dacolva minden ellenségével, akik a tieid is. Minden szenttel hangosan oda akarom nekik kiáltani: ”Senki se merje remélni, hogy Istennél kegyelmet és irgalmat talál, aki Isten Szent Anyját megsérti.”

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG IMATALÁLKOZÓ

Szeretettel hívunk és várunk minden kedves testvért
szokásos évi imatalálkozónkra,
hogy egy szívvel-lélekkel engeszteljünk hazánk és a világ bűneiért,
s könyörögjünk a Szeretetláng kiáradásáért.

IDŐPONT:
2015. június 6., 9-17 óráig

FIGYELEM! HELYSZÍNVÁLTOZÁS!

ÚJ HELYSZÍN:

RÁKOSSZENTMIHÁLYI PLÉBÁNIATEMPLOM
1161 Budapest, Templom tér 3.

A helyszín megközelíthető a Bosnyák térről a 277-es busszal
a Szent korona utca megállóhelyig;
az Örs vezér terétől a 31-es busszal,
vagy a Stadionok metróállomástól a 130-as busszal a Rákóczi útig,
ahonnan mindhárom esetben gyalog,
a Templom utcán haladva érhető el a templom.

SZENTMISE 12 ÓRAKOR
Főcelebráns: Erdődi Ferenc atya, pomázi plébános

2. Szűz Mária igazi tisztelete az út Jézus Krisztushoz

62. Ha tehát a valódi és igazi Mária-tiszteletet tanítjuk, ez azért történjék, hogy Jézus Krisztus tiszteletét tökéletesebben megalapozzuk, könnyű és biztos eszközt nyújtva Jézus Krisztus megtalálására.
Ha Szűz Mária tisztelete Jézus Krisztustól elidegenítene, akkor, mint a gonosz lélek csalását, el kellene vetnünk. Ellenben az ájtatosság, amit megmutattam és a következőkben is meg fogok mutatni, épp azért szükséges nekünk, hogy Jézus Krisztust tökéletesen megtaláljuk, őt gyengéden szeressük és Neki hűségesen szolgáljunk.

3. Szeretetteljes panasz

63. Egy pillanatra Hozzád fordulok, szeretetreméltó Jézusom; isteni Felséged előtt szeretettel elpanaszolom, hogy a legtöbb keresztény, köztük a legtudósabbak sem ismerik el azt a szükséges kapcsolatot, mely közted és legszentebb Anyád között van.
Ó Uram, Te mindig Szűz Máriánál vagy, s Szűz Mária mindig Nálad van és nem lehet Nélküled, hiszen megszűnnék az lenni, ami. Ő a kegyelem által annyira átalakult Benned, hogy szinte nem is él: csak egyedül Te Jézusom.
Élsz és uralkodol Őbenne, mégpedig tökéletesebben, mint minden angyalban és üdvözültben. Ó, ha ismernék azt a tiszteletet és szeretetet, melyben Te e csodálatraméltó Teremtményben részesülsz, akkor egészen más véleményen lennének Rólad és Róla is.
Ő oly bensőségesen van Veled egyesülve, hogy a világosságot a naptól, a meleget a tűztől, sőt, minden angyalt és szentet inkább elválaszthatunk Tőled, mint fenséges anyádat Máriát, mert ő lángolóbban szeret és tökéletesebben dicsőít, mint minden más teremtményed együttvéve.

MÁSODIK KÖNYV

A VALÓDI MÁRIA-TISZTELET ALAPIGAZSÁGAI

60. Miután eddig a Boldogságos Szűz tiszteletének szükségességéről volt szó, a következőkben elmondom Isten segítségével, hogy miben áll ez a tisztelet. Előzetesen azonban néhány alapigazságot szeretnék előrebocsátani, melyek ezt a nagy és annyira indokolt ájtatosságot helyes megvilágításba állítják.

I. FEJEZET

Jézus Krisztus a mi egyetlen Urunk és egyetlen célunk
(Első igazság)

1. Jézus Krisztus a mi egyetlen Urunk és egyetlen célunk

61. Kell, hogy Megváltónk Jézus Krisztus, aki igaz Isten és igaz ember, minden áhítatgyakorlatunk végső célja és befejezése legyen, különben hamisak és csalódásokkal teliek lennének azok. Jézus Krisztus az Alfa és Omega, minden kezdete és vége. Az Apostol szerint csak azért dolgozunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban, mert egyedül benne lakozik az istenség egész teljessége, miként a kegyelemnek, az erénynek és tökéletességnek a teljessége, s egyedül benne áldattunk meg minden áldással. Ő a mi egyetlen tanítónk, aki bennünket tanít, egyetlen Urunk, akitől függnünk kell; egyetlen eszményképünk, akihez hasonlóvá kell válnunk. Egyetlen orvosunk, aki meggyógyít, egyetlen pásztorunk, aki táplál, egyetlen utunk, amely vezet, egyetlen igazságunk, melyet hinnünk kell, egyetlen életünk, mely éltet, egyetlenünk és mindenünk, akinek minden dologban ki kell bennünket elégítenie. Nem adatott az ég alatt Jézus nevén kívül más név, mely által üdvözülnünk lehetne. Üdvösségünknek, tökéletességünknek és dicsőségünknek Isten nem vetett más alapot, mint Jézus Krisztust. Minden épület, mely nem ezen a sziklán nyugszik, homokra van építve, és előbb-utóbb csalhatatlanul összeomlik. Minden hívő, aki nincs Vele egybeforrva, mint a szőlővessző a tőkével, leesik, elszárad, és csak arra való, hogy tűzre dobálják. Rajta kívül minden csak tévedés, hazugság, igazságtalanság, haszontalanság, halál és kárhozat. Ha ellenben mi Jézusban leszünk és Jézus Krisztus bennünk, akkor nem kell félnünk a kárhozattól. Sem az ég angyalai, sem az emberek a földön, sem a pokol ördögei, sem bármily más teremtmény nem árthat nekünk, mert nem választhat el Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Jézus Krisztus által, Jézus Krisztussal és Jézus Krisztusban mindent megtehetünk. Minden tiszteletet és dicsőítést megadhatunk az Atyának, a Szentlélekkel egyesülve; mi magunk pedig tökéletesebbek lehetünk, s felebarátunk számára az örök élet illata.

4. Az utolsó idők apostolai

56. De kik lesznek Szűz Máriának e szolgái, gyermekei és rabszolgái?
Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét.
Olyanok lesznek a hatalmas Szent Szűz kezében, mint éles nyíl, hogy ellenségeit átszegezzék.
Lévi gyermekei lesznek, akiket a nagy szenvedések tüze megtisztított és Istennel bensőségesen egyesített, amiért szívükben hordják a szeretet aranyát, lelkükben az imádság tömjénét, testükön az önmegtagadás mirháját. A szegények és kicsinyek számára mindenütt Jézus Krisztus jó illata lesznek, a nagyoknak, a gazdagoknak és a büszkéknek ellenben a halál lehelete.
57. Zivataros felhők lesznek, akik a Szentlélek legcsekélyebb fuvallatára leereszkednek az égből, és ontják Isten igéjét s az örök élet esőjét anélkül, hogy maguk valamihez is tapadnának, hogy valamin elcsodálkoznának vagy elszomorodnának. Mennydörögnek a bűn és a világ ellen, leverik a Sátánt és követőit, mindazokat pedig, akikhez a Magasságbeli küldte, átszegezik Isten igéjének kétélű fegyverével, életre vagy halálra.
58. Az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, akiknek a Seregek Ura megadja a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein. Arany és ezüst nélkül, s ami ennél is sokkal több, gond nélkül fognak élni a többi pap és egyházi személy között, és mégis megadatik nekik a galamb ezüstszárnya, hogy az Isten dicsősége és a lelkek üdve tiszta szándékával mindenhova eljuthassanak, ahová a Szentlélek szólítja őket. Ahol prédikáltak, ott nem hagynak vissza mást, mint a szeretet aranyát, mely a törvény teljesítése.
59. Végre tudjuk, hogy Jézus Krisztus igazi tanítványai lesznek ők, mert a szegénység, az alázatosság, a világmegvetés és a szeretet nyomdokain haladnak majd. Az Istenhez vezető keskeny utat, az Evangélium és nem a világ elvei szerinti tiszta igazság útját fogják tanítani. Mindezt kímélet nélkül, a halandókra való tekintet nélkül, anélkül hogy valakitől félnének, bármily hatalmas legyen is az különben. Szájukban lesz az Isten igéjének kétélű fegyvere, vállukon a kereszt véres zászlaja, jobbjukban a feszület, bal kezükben a rózsafüzér. Szívükön Jézus és Mária neve, és egész valójukon Jézus Krisztus szerénységét és önmegtagadottságát viselik.
Ezek azok a nagy férfiak, akik eljövendők, de akiket Szűz Máriának a Magasságbeli parancsára ki kell képeznie és fel kell fegyvereznie, hogy Isten országát terjeszthessék a bálványimádók, a mohamedánok és az istentelenek között. Az, hogy mikor és hogyan történik ez, azt egyedül Isten tudja! Mi csak hallgassunk, sóhajtsunk és várjunk.

53. Amit Lucifer csupa gőgből elveszített, azt Szűz Mária alázatossággal megnyerte. Amit Éva engedetlenséggel romlásba és kárhozatba döntött, azt Szűz Mária engedelmességgel megmentette. Míg Éva hallgatott a Kígyóra és ezáltal összes gyermekeit magával a romlásba sodorta és a Kígyónak kiszolgáltatta; addig Szűz Mária, mivel tökéletesen hű volt Istenhez, minden gyermekét magával együtt megmentette és az isteni Felségnek Szentelte.
54. De Isten tulajdonképpen nem egy ellenségeskedést létesített, hanem többet, amennyiben nemcsak Mária és a Sátán között szította ezt, hanem Mária ivadékai és a Sátán ivadékai között is. Azaz, Isten ellenséges érzületet, titkos ellenszenvet és gyűlöletet létesített a Boldogságos Szűz igazi gyermekei és szolgái, és az ördög gyermekei és csatlósai között. Nem szeretik egymást, és semmi közös vonás nincs közöttük. Béliál fiai a Sátán rabszolgái, a világ barátai (egy és ugyanazok) mindeddig üldözték a Boldogságos Szűzhöz tartozókat és a jövőben még jobban fogják üldözni mint valaha, épp úgy, mint Káin testvérét Ábelt, vagy Ézsau Jákobot. Ezek az elvetettek, illetve a választottak előképei. Az alázatos Szent Szűz azonban mindig elragadja majd a győzelmet büszke ellenségétől, mégpedig oly fényesen, hogy széttiporja fejét, büszkesége székhelyét. Ő mindig leleplezi majd kígyói gonoszságát, felfedi pokoli ál-utait, megsemmisíti ördögi terveit, és a világ végéig megvédi és megóvja hűséges gyermekeit borzalmas karmaitól.
De Szűz Máriának a gonosz lélek fölötti hatalma különösen az utolsó időkben tűnik ki, amikor a Sátán a sarka után leselkedik, azaz alázatos gyermekei és rabszolgái után, akiket Szűz Mária a Sátán elleni harcra felhasznál. Ezek a világ szemében kicsinyek és szegények lesznek. Mindenekelőtt megalázottaknak tűnnek fel, mint a sarok, eltaposottak és lenézettek lesznek, mint amilyen a sarok szerepe a többi testrész között. Ellenben gazdagok lesznek isteni kegyelemben, melyeket Szűz Mária bőségesen közöl velük, nagyok és kiválóak Isten előtt szentségben. Lángoló buzgalmuk kitünteti őket mások fölött, az Isten segítségével pedig annyira viszik, hogy Szűz Máriával egyesülten sarkuk alacsonyságával tiporják el a Sátán fejét és adják át a győzelmet Jézus Krisztusnak.
55. Végül, Isten akarja, hogy szentséges Anyját most jobban ismerjék, szeressék és tiszteljék mint bármikor. Ez kétségtelenül meg is lesz, ha a választottak a Szentlélek kegyelmével és világosságával belemélyednek annak az ájtatosságnak a tökéletes gyakorlásába, melyet később ismertetni fogok. Akkor azután homály nélkül nézhetik a tengernek ezt a Csillagát − már amennyire a hit ezt megengedi − és vezetésével minden vihar és kalózveszély ellenére is biztosan köthetnek ki. Megismerik majd ennek az Uralkodónőnek a nagyságát és fenségét, és mint alattvalók s szeretetből rabszolgák, szolgálatára adják magukat. Megtapasztalják majd édességét és anyai jóságát, s mint hőnszeretett gyermekek, gyöngéden szeretik viszont Édesanyjukat. Megismerik majd azt az irgalmat, mely Szűz Máriát eltölti, s belátják, mennyire rászorulnak a segítségére, éppen ezért úgy futnak majd Hozzá mindenben, mint szószólójukhoz és közvetítőjükhöz Jézusnál. Megtudják, hogy Szűz Mária a legbiztosabb, legkönnyebb, legrövidebb és legtökéletesebb út, mely Jézushoz vezet, s ezért testestül-lelkestül, minden fenntartás nélkül átadják magukat Neki, hogy általa éppoly föltétlenül Jézuséi legyenek.

Bontásra ítélték Szent II. János Pál pápa szobrát Franciaországban
2015. május 5. kedd

     A II. János Pál pápa tiszteletére közterületen emelt emlékmű lebontá-sára szólított fel egy francia kisvárost a bíróság, amely szerint az alkotás ellentétes az állam és az egyház szétválasztásáról rendelkező törvénnyel – tájékoztat az MTI.
     Az északnyugat-franciaországi Ploërmelben található emlékmű „elhe-lyezésénél és méreteinél fogva feltűnő, és mint ilyen, ellentétes a francia köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, valamint az egyház és az állam kettéválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel” – indokolta döntését a rennes-i közigazgatási bíróság.
„Az ítéletből következően az emlékművet el kell távolítani a jelenlegi helyéről” – közölte a bíróság, amely hat hónapot adott a városnak a döntés végrehajtásához.
     Az emlékmű – Zurab Cereteli grúz származá-sú orosz képzőművész alkotása – egyfolytában viták középpontjában áll, amióta felállították a Szent II. János Pál térre átnevezett téren.
Az igazságszolgáltatás már 2010 januárjában törvénytelennek talált egy, a megyei önkor-mányzat által az emlék-mű felállításához nyúj-tott 4500 eurós támo-gatást. Az emlékmű bírálói azt kifogásolták, hogy közpénzből finanszírozták a szobor talapzatát, amelyen II. János Pál híres mondata – „Ne féljetek!” – olvasható, valamint sokallták az avatási ünnepség 30 ezer eurós költségét.
Fotó: Le Télégramme
Magyar Kurír (Lásd itt!)

A bírósági indoklás szerint II. János Pál fent látható szobra a rajta levő „kinyúló” kereszttel „hivalkodó” (un caractère ostentatoire).

     A bírósági eljárást kezdeménye-ző Szabadgondolkodók Nemzeti Szövetsége közleményében győze-lemként üdvözölte a döntést, a szervezet korábban az 1905-ös szekularizációs törvényre hivat-kozva több köztéri kereszt eltávo-lítását kérte. Patrick Le Diffon, Ploërmel jobboldali, UMP-s polgármestere meglepődött az ítéleten, és azt mondta, hogy minden jogi lehetőséggel élni fognak, hogy megváltoztassák a döntést, illetve késleltessék a grúz-orosz Zurab Cereteli alkotásának eltávolítását a közterületről. (Lásd itt!) 

     Indítsunk mozgalmat, hogy Budapest fogadja be a francia bíróság által bontásra ítélt szobrot a János Pál terére!

Szent Mihály arkangyal! Védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: parancsoljon neki az Isten! Te pedig Mennyei Seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen. 

3. A végső nagy harc, mely a Boldogságos Szűz és a Sátán között folyik le

51. Főként az ördögnek ezekre az utolsó és borzalmas üldözéseire, melyek az Antikrisztus eljöveteléig napról-napra növekednek, vonatkozik az a híres jövendölés és Isten átka, mely a Paradicsomban a kígyót érte. Helyén való, hogy ezt itt megmagyarázzuk, mert a Boldogságos Szűz tisztelete, gyermekeinek üdvére, az ördögnek pedig megszégyenítésére szolgál.
„Ellenkezést vetek közted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között. Ő fejedet fogja széttiporni és te sarka után leselkedel.”
52. Isten csak egyszer létesített ellenségeskedést, de ez azután kibékíthetetlen, és az idők végéig fog tartani, sőt fokozódni. Ez az ellenségeskedés Isten méltó Anyja és a Sátán között áll fönn, a Boldogságos Szűz gyermekei és szolgái, valamint Lucifer gyermekei és csatlósai között, úgyhogy Szűz Mária, az Isten legszentebb Anyja, a legfélelmetesebb ellenség, akit Isten a Sátánnal szembe helyezett. Isten már a paradicsomban, amikor Szűz Mária még csak gondolatvilágában, mint eszme létezett, akkora gyűlöletet oltott lelkébe eziránt az átkozott ellensége iránt, akkora ügyességet adott Neki, mellyel az ősi kígyó gonoszságát leleplezze, akkora erőt, hogy ezt az elvetemült büszke szellemet legyőzze, összezúzza és széttiporja, hogy ez jobban fél Szűz Máriától, mint az angyaloktól és emberektől együttvéve. Bizonyos értelemben jobban fél Tőle, mint magától az Istentől. Nem azért retteg annyira, mintha Isten haragja, gyűlölete és hatalma nem volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűzénél, akiben a tökéletesség korlátozott, hanem először azért, mert a Sátán, ez a büszke szellem, végtelenül többet szenved, ha Istennek egy kicsiny, alázatos szolgálóleánya győzi le és bünteti. Ennek alázatossága jobban megalázza, mint Isten hatalma. Másodszor, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Mária egyetlen sóhajától, melyet egy lélekért bocsát Isten elé, jobban fél, mint az összes Szentek imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól. Ezt maguk a gonosz szellemek kényszerből és akaratuk ellenére vallották be megszállottak szája által.

Áldozócsütörtök
A húsvétot követő negyvenedik nap, Krisztus mennybemenetelének napja (melyet liturgikusan az ezt követő vasárnap ünneplünk). Neve on-nan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez (vagy a vasárnap) a gyermekek elsőáldozásának napja.

Megváltó Krisztusunk két lehetőséget mutatott, amikor mennybemene-tele előtt alászállt a poklokra. Tehát, földi életünk végeredménye is kettős: vagy a menny felé menetel, vagy a pokolra szállás! Az Üdvözítő azért szállt alá a pokol tornácára, hogy kiszabadítsa a megváltásra váró ős-szentjeinket. Mi azonban magunkat záratjuk az örök kárhozatba azzal, ha életünkkel nem teszünk tanúságot Arról, "aki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától, kínzaték Poncius Pilátus alatt megfeszítették, meghala és eltemetteték. Száll alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, fölméne a Mennyekbe, ott ül a Mindenható Atya Isten jobbja felől, onnan lészen eljövendőt ítélni, eleveneket és holtakat."! – Életminőségünk mindennapi mértéke pedig a szeretet és a hűség!

2. Miért kell Szűz Máriának Jézus Krisztus utolsó eljövetelében előtérbe lépnie

50. Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát:
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassék ki.
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt.
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa kinyilváníttassék s megismerjék Jézus Krisztust is.
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon.
e) Mivel Szűz Mária az egyenes és biztos út, melyen Jézushoz juthatunk és őt tökéletesen megtalálhassuk, ezért azoknak a lelkeknek, akik nagy szentségükkel tűnnek majd ki, Szűz Mária által kell Őt megtalálniuk. aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi; és nem keresheti, aki nem ismeri! Az ismeretlent nem szokás keresni, sem pedig vágyódni utána. Szűz Máriát tehát jobban meg kell ismerni, mint valaha, hogy ezáltal a teljes Szentháromságot jobban megismerjék és tisztelhessék.
f) Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa.
g) Szűz Máriának végre oly félelmetesnek kell lennie az ördög és csatlósai előtt, mint egy jól rendezett hadseregnek. Különösen az utolsó időkben, mert az ördög, mivel jól tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait. Rövid időn belül borzalmas üldözéseket fog előidézni, Szűz Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek pedig, akiket nehezebben győz le mint másokat, irtózatos kísértéseket okoz.

III. FEJEZET

Szűz Mária Jézus Krisztus utolsó eljövetelében

1. Szűz Mária Jézus Krisztus első eljövetelében csak kevéssé lépett előtérbe

49. Mária által kezdődött e világ üdve, Mária által kell bevégződnie is. Jézus Krisztus első eljövetelében Mária csak kevéssé lépett előtérbe, nehogy az emberek, akik isteni Fia személyéről csak kevéssé voltak felvilágosítva, túlságosan ragaszkodjanak Hozzá és ezáltal az igazságtól eltérjenek. Ez mindenesetre bekövetkezett volna, ha ismerték volna, már a csodálatos báj miatt is, mellyel a Magasságbeli még a külsejét is elárasztotta. Ez való igaz, Areopagita Szent Dénes is mondja hátrahagyott irataiban*, hogy amikor meglátta a Boldogságos Szüzet, csodálatos szépsége és titokzatos bája miatt Istennek hitte volna, ha hite, amelyben akkor már megerősödött, másra nem indította volna.
De Jézus Krisztus utolsó eljövetelében Szűz Máriának ismertnek és a Szentlélektől kinyilatkoztatottnak kell lennie, hogy általa megismerjék, szeressék az Üdvözítőt és Neki szolgáljanak. Akkor ugyanis már nem szerepelhetnek azok az okok, melyek a Szentlelket arra bírták, hogy Aráját földi életében elrejtse és az Evangélium hirdetését követően is csak kevéssé nyilatkoztassa ki. (*Az Areopagita Szent Dénesnek tulajdonított iratok az újabb kutatások szerint későbbi századból valók.)

10. Szűz Mária különösen az utolsó idők nagy szentjeit fogja képezni

46. A Szentírást idézem Szent Bernáttal, hogy „a népek gazdagjai esdve borulnak le Színed előtt századról-századra, de különösen a világ végén.” Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb szentek, a kegyelemben és erényben leggazdagabb lelkek törekszenek majd leginkább arra, hogy a Boldogságos Szűzhöz imádkozzanak, jelenlétében járjanak, hogy őt, mint legtökéletesebb példaképet kövessék és hathatós segítségében részesüljenek.
47. Azt mondottam, ez a világ vége felé lesz így éspedig hamar, mert hiszen a Magasságbelinek szentséges Anyjával együttesen előbb nagy szenteket kell nevelnie. Ezek a nagy szentek annyira felülmúlják szentségben a többi szent túlnyomó részét, mint ahogy a Libanon cédrusai túlnövik az alacsony bokrot. Így nyilatkoztatta ezt ki az Úr egy szentnek.
48. Ezek a nagy, kegyelemmel és buzgósággal teli lelkek arra lesznek hivatva, hogy szembe helyezkedjenek Isten ellenségeivel, akik nagy haraggal támadnak majd minden oldalról. Ezek a szentek különös ájtatossággal viseltetnek majd a Boldogságos Szűz iránt, aki világosságával megvilágosítja, szellemével vezeti, táplálja, karjával támogatja, oltalmával körülveszi őket. Úgyhogy egyik kezükkel harcolhatnak, a másikkal építhetnek. Félkézzel legyőzik, letaszítják és szétzúzzák az eretnekek eretnekségeit, a szakadárok hamis egyházait, a bálványimádókat, a bűnösöket istentelenségeikkel együtt. A másik kezükkel pedig felépítik Salamon igazi templomát, Isten titokzatos városát, ti. a Boldogságos Szüzet, akit az egyházatyák Salamon templomának, Isten városának neveznek. Szavukkal és példájukkal mindenkit rábírnak majd az igazi Mária-tiszteletre. Ez sok ellenséget szerez ugyan nekik, de egyszersmind sok győzelmet és dicsőséget is.
Ezt Isten Ferreri Szent Vincének, százada nagy apostolának nyilatkoztatta ki, amint azt a szent irataiban világosan megmondja.
Úgy látszik ezt jövendölte meg a Szentlélek az 58. zsoltár ezen szavaiban: „Az Úr uralkodik Jákob fölött a föld határáig. Alkonyatkor megjelennek éhesen, mint az ebek és bejárják a várost, étel után” (Zsolt 58) Az a város, melyet az emberek a világ végén fedeznek majd fel, hogy megtérjenek és benne az igazság után való éhségüket csillapítsák, a Boldogságos Szűz, akit a Szentlélek Isten városának nevez.

Szárazon, vízen és levegőben

     A mai kor embere lépten-nyomon talál-kozik politikai manipulatív- vagy vallásinak látszó rendkívüli történetekről szóló e-mail-ekkel, újságcikkekkel. Ezek a "jólértesült" beszámolók tömegével árasztják el a világot, mely azonban óvatosságra int. Sajnos igen sok jól hangzó, de mételyező politikai jelszót próbálnak a közgondolkodásba csempészni, melyeknek tartalma rendkívül káros, mert lázító és mondanivalója nem a tiszta nem-zettudatból ered, hanem a megtévesztő szel-lem "párt-agitátoraitól".
     Hasonló a helyzet az Egyházat belülről bomlasztani igyekvő hamis üzenetekkel is! Ezek zöme nem az Istentől származik, hanem szerepjátszás, megtévesztés vagy démoni erőkkel való praktika dokumentációja. Ráadásul az efféle irodalom keresett is, mert jól beleillik a szenzáció-hajhász felfogásba.
     Ha az egyén vagy közösség mégis gyanút fog valamiben, és mondjuk a "üzenetek" iránt vannak fenntartásai, könnyen rásütik a bélyeget: "tagadja a magán-kinyilatkoztatások lehetőségét"! Ha pedig a politikai felhívások sugal-mazói iránt vannak kétségei, akkor máris az "összeesküvés-elmélet hívő" jelzőjével illetik. Aztán, ha valamiről – mindkét témakörben – mégis beigazo-lódik, hogy az óvatosságnak alapja volt, akkor minden szinten agyonhallgatják azokat. A legijesztőbb az, hogy mindkét féle közmanipuláció egy azon "tőről" sarjad!
     De nézzük meg a lényegi "összeesküvés-elmélet képle-tét"! Legelőször is, létezik az  eredendő "ős-háttérhatalom" – maga a sátán –, amely köröm-szakadtáig próbálja elhitetni magáról, hogy nincs is. Aztán másodjára létezik egy – a hazugság atyja által inspirált (Jn 8,44) – és őt kiszolgáló földi "háttérhatalom", amely minden szinten tagadtatja a maga pusz-ta létét is! Őket követik azon látható uralmonlevők, amelyek mindenben igyekszenek kiszol-gálni a "nemlétezőket", és ha kell, általános káoszt, hitetlen-séget, erkölcstelenséget, a csa-ládi eszmény rombolását,  gazdasági válságokat és akár polgárháborúkat is keltenek.
És a legvégén van a kisemberek tömege, akiket ha sikerül a hitetlenség sötétségébe terelni, akkor képesek mindent elhinni, sőt, maguk fölé meg-választani a legalantasabb vezetőket is! Az efféléktől elhiszik ígérgető "humánus elveiket" – holott –, "szociális érzékenységük" csak ellenzékben van, túl azon, hogy folyvást tagadnak minden értékrendet (az Evangéliu-mot, a felebaráti-, a haza- és családszeretetet). Az uruk a "hazugság atyja" (Jn 8,44), így sajátjuk a lenini elv, miszerint "ha a hazugságot sokat hajtogatják, igazsággá válik", istenük pedig a Mammon nevű démon, aki megszállva tartja őket.
     Ennek a sátáni manipulációnak a megnyilvánulása az egyén-, a közös-ségi- és a társadalmi életben bár igen változatos, mégis felismerhető. Fontos tudatosítani magunkban és mások figyelmét is felhívni erre, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) – kihasznál mindent –, hogy ,,tévútra vezethesse az egész világot'' (vö. Jel 12,9b). Márpedig a bűn következményei tönkreteszik  az ember testi-lelki valóságát, a környezetét akár az egész országát is – amiként ezt a napi hírek bizonyítják! Nyilvánvaló, hogy minél lazábban kötődünk Jézushoz, az Egyházhoz, annál inkább ki vagyunk téve a sátáni befolyásnak.

Hogyan védhetjük le magunkat? – A szentségi élettel! Az Egyházhoz való hűségünkkel, a másokat felvilágosító apostolkodással, és a rózsafüzér rendszeres és bensőséges imádkozásával! Kedves Olvasóm! Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, mert egyes pártirányzatok velejárója a démoni megszállottság, melynek következtében az ártalmasat "átmeneti szükségszerűségnek" értelmezik, a jót pedig meg sem látják! Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! (Lk 21,7)

9. Szűz Mária tisztelete még inkább szükséges a tökéletesség elérésére

43. Ha a Mária-tisztelet minden embernek szükséges az örök üdvösség elnyerésére, még inkább szükséges azoknak, akik különös tökéletességre vannak hivatva. Nem hiszem, hogy bárki is eljutna a Jézus Krisztussal való tökéletes egyesülésig és a Szentlélek iránt való teljes hűségig anélkül, hogy Szűz Máriával nagyon bensőségesen ne lenne egyesülve és pártfogásától nagy mértékben ne függne.
44. Szűz Mária egyedül talált kegyelmet Istennél minden más teremtmény közvetítése nélkül. Egyedül Általa találtak kegyelmet Istennél azok, akik utána jöttek és csakis Általa találhatnak kegyelmet, akik még eljövendők. Gábor arkangyal üdvözletekor telve volt kegyelemmel. A Szentlélek túláradó kegyelemmel gazdagította, amikor titokzatos módon áthatotta dicsősége Fényével. E kétszeres kegyelemmel teljesség minden pillanatban annyira növekedett, hogy a kegyelemnek felmérhetetlen és felfoghatatlan tetőpontját érte el. Ezért rendelte Őt a Legfölségesebb kincsei egyedüli kincstárnokává, a kegyelmek egyedüli kiosztójává. Azért, hogy azt tüntesse ki, emelje fel, tegye gazdaggá, akit akar, hogy a mennybe vezető keskeny úton azt vezesse, akit akar, és hogy minden nehézség ellenére annak nyissa meg az élet kapuját, akinek akarja. A trónust, a jogart és a királyi koronát pedig annak juttassa, akinek akarja. Jézus mindig és mindenütt Szűz Mária Gyümölcse és Fia, és Szűz Mária mindenütt az az igazi Fa, mely az élet Gyümölcsét termi, ezért ő a valódi Anya, aki Jézus Krisztust képezi.
45. Isten egyedül Szűz Máriának adta át az isteni szeretet borpincéinek kulcsait és egyedül őt hatalmazta fel arra, hogy a tökéletesség legfenségesebb és legrejtettebb útjain járjon és másokat is azon vezessen. Egyedül Szűz Mária szerzi meg a hűtlen Éva szegény gyermekeinek a földi paradicsomba való bejutást, hogy abban Istennel kellemesen fel s alá járjanak. Ellenségeik elől biztos védelemre találjanak, a jó és gonosz tudás és az élet fájának gyümölcseiből gyönyörűséggel táplálkozzanak, teli szájjal igyák a mennyei vizet a gyönyörűséges bő forrásból, mindezt anélkül, hogy újból a haláltól kellene tartaniuk. Vagy sokkal inkább, minthogy Ő maga a földi paradicsom, vagy az a szent szűzi ország, amelyből bűnös ős-szüleink, Ádám és Éva kiűzettek, azért tetszése szerint engedélyez oda belépést azoknak, akiket szentségre akar vezetni.

Bármerre jársz, bármerre utazol, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A Szentírás a pokol létezéséről 5

     A Szentírás, miként az Egyház Tanítóhivatala egyértelműen a hit részének nyilvánítja az örök kárhozat lehetőségét. Az Egyház Tanítóhivatala soha nem jelentette ki, és nem is fogja kijelenteni egyetlen konkrét emberről sem, hogy elkárhozott. Arra viszont felszólít minket, hogy valódi erőfeszítést tegyünk minden ember üdvözülése érdekében. Ennek az erőfeszítésnek az imádságban kell megnyilvánulnia, valamint a teljes igazság hirdetésében, melyet Isten nyilatkoztatott ki nekünk magáról: hogy végtelen irgalmában minden bűnöst üdvözíteni akar. Ha bízni fognak benne, és elfogadják szeretetének ajándékát, akkor megtapasztalják minden bűnük megbocsátásának csodáját, és megnyílik előttük a mennyország titka.

     De ha megátalkodnak bűneikben, és nem akarják elfogadni Isten irgalmasságának ajándékát, akkor az örök pokol szörnyű valósága nyílik meg előttük. (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából P. M Piotrowski Tchr írása)

Szent Fausztina Naplójából:

    Gyönyörűséget okoznak nekem azok, akik irgalmamra hivatkoznak. Ezeknek a lelkeknek több kegyelmet adok, mint amennyit kérnek. Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Írd: Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia. (Napló 1146)

    A lélek erőfeszítéseket tesz, akarata erejével tart ki Isten mellett. A sátán Isten engedélyével még közelebb merészkedik, a remény és szeretet próbatétele következik. Ezek a kísértések rémesek, Isten mintegy titokban támogatja a lelket. ő azonban mit sem tud erről, mivel másképp nem állhatná ki a próbatételt. Isten tudja, mennyit bocsáthat a lélekre. A lelket hitetlenség kísérti meg a kinyilatkoztatott igazságokat illetően...(Napló 97)
     Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Az ideig tartó földi életünk, végérvényesen meghatározója lehet örök életünknek! Tehát térjünk meg, higgyünk az üdvösség jó hírében (vö Mk 1,15) és mindenekelőtt legyünk mindig szeretettel Isten és felebarátaink iránt, mert a tét az üdvösség vagy a kárhozat!

Mondjuk gyakran: JÉZUSOM BÍZOM BENNED!

8. Szűz Mária tisztelete szükséges az örök üdvösség elnyerésére

39. A tényből következően, hogy Istennek szüksége volt a Boldogságos Szűzre (mivel léte Isten akarata), nyilvánvaló, hogy az embereknek még inkább szükségük van Szűz Máriára örök céljuk eléréséhez. Ezért Szűz Mária tiszteletét nem szabad más szentek tiszteletével egy sorba állítanunk, mintha csupán tetszés szerinti dolog lenne.
40. A tudós és jámbor Suarez jezsuita, a magasan művelt és jámbor Justus Liposius löweni doktor és többen mások, a szentatyák, mint például Szent Ágoston, Konstantinápolyi Szent Germán, Damaszkuszi Szent János, Szent Anzelm, Szent Bernát, Szent Bernardin, Szent Tamás és Szent Bonaventura tanítása megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a Boldogságos Szűz tisztelete szükséges az üdvösségre és csalhatatlan* jele a kiválasztottságnak. Következésképp, elutasítása hasonlóképp csalhatatlan jele az elvetettségnek, amint ezt Ökolampadius és több más eretnek esete is bizonyítja. (*Vagyis erkölcsileg biztos)
41. Az ó- és újszövetség történetei igazolják a mondottakat; a szentek tanítása és példája megerősíti, az értelem és tapasztalat tanítja és bizonyítja, sőt az igazság ereje magát az ördögöt és híveit is gyakran arra kényszerítette, hogy ezt a tant, akaratuk ellenére is elismerjék.
A szentatyák és egyháztanítók mondásaiból sokat összegyűjtöttem ennek a tannak bizonyítására, de rövidség kedvéért csak egyet akarok belőlük idézni: A te áhítatos tiszteleted, ó Szűz Mária, az üdvösség záloga, melyet Isten azoknak ad, akiket meg akar menteni.
42. Felhozhatnék itt több eseményt a történelemből, melyek ugyanezt bizonyítják, tbk:
a) Szent Ferenc krónikájából. Ez a szent egyik elragadtatásában létrát látott, mely az égig ért. Fent a létra végénél a Boldogságos Szűz állott és ebből látta Szent Ferenc, hogy Általa kell a Mennyországba emelkednünk.
b) Szent Domonkos krónikáiból. Carcassone közelében − ahol e szent a rózsafüzért hirdette −, egy szerencsétlen tévtanító lelkét tizenötezer démon tartotta fogva. Az Istenanya parancsára kénytelenek voltak saját megszégyenülésükre, a Mennyország Királynőjének dicsőségét megvallani, éspedig oly erővel és oly világosan, hogy ezen hiteles esemény történetét, melyet az ördög akarata ellenére a Boldogságos Szűz tiszteletéről mondott, nem lehet örömkönnyek nélkül olvasni, hacsak kissé is tiszteljük a Szűzanyát. 

A Szentírás a pokol létezéséről 4

     Az Egyház Tanítóhivatala világosan megerősítette és hitigazságnak nyilvání-totta a Szentírás egyértelmű tanítását a kárhozat örök büntetésének létezéséről.

     Az Egyház Tanítóhivatala az örök kárhozat állapotának létezéséről tanít, mely azoknak lesz osztályrésze, akik az Istennel való ellenséges kapcsolat állapotában halnak meg. Ez az igazság benne volt a Quicumque-hitvallásban.

     A konstantinápolyi zsinaton, 543-ban, elismerték a pokol örökkévalóságát, és elítélték az apokatasztaszisz gondolatát. "Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy időleges a démonok és a gonosz emberek vezeklése, és annak valamikor a jövőben vége lesz, vagy helyreállítása és megújítása lesz a démonoknak és a gonosz embereknek, legyen kiközösítve." (DH 411) Ennek a zsinatnak a kánonjait Vigilius pápa és a keleti egyház valamennyi püspöke elfogadta. A legfonto-sabb definíciót a pokol örökkévalóságáról a negyedik lateráni zsinaton fogalmazták meg, 1215-ben. A zsinat ezt mondja ki a halottak feltámadá-sáról szóló tanításban: "Mindannyian föl fognak támadni a saját testük-kel, amelyet most viselnek, hogy megkapják cselekedeteik szerint – akár jók voltak ezek, akár rosszak – az utóbbiak az ördöggel együtt az örök bünte-tést, amazok pedig Krisztussal együtt az örök dicsőséget." (DH 80 1) XII. Benedek pápa a Benedictus Deus kezdetű konstitúcióban megállapítja, hogy "azoknak a lelke akik tényleges halálos bűnben halnak meg, közvet-lenül haláluk után a kárhozatba kerülnek, ahol a pokol büntetésében gyötrődnek" (DH 1002). A II. Vatikáni Zsinat pedig a szüntelen éberségre buzdít: "Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát (vö. Zsid 9,27), beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk (vö. Mt 25,31-46), s ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak (vö. Mt 25,26) az örök tűzre távoznunk (vö. Mt 25,41), a külső sötétségre, ahol »sírás és fogcsikorgatás lesz« (Mt 22,13; 25,30). Mielőtt ugyanis uralkodni kezdenénk a megdicsőült Krisztussal, valamennyiünknek meg kell majd jelennie »Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett« (2Kor 5,10), és a világ végén »előjönnek, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására« (Jn 5,29; vö. Mt 25,46)." (Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúció az Egyházról, 48)

     E szöveg kidolgozásával a fő szándék az örök pokol létezésének világos megerősítése volt. Éppúgy, mint a Dogmatikus konstitúció az Egyházról, VI. Pál pápa Hitvallása is egyértelműen megerősíti a pokol örök büntetésének létezését. (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából) (folyt!)

Felhívom Olvasóim figyelmét, hogy a Szeretetláng Mozgalom találkozójának helyszíne változott!

Nem Kispesten lesz megrendezve, hanem RÁKOSSZENTMIHÁLYON, a TEMPLOMTÉR 3 szám alatti SZENT MIHÁLY templomban!

Az időpont: 2015. június 6-án de 9 órától 17 óráig

7. Szűz Mária a szívek királynője

37. A mondottakból világosan következik, hogy Szűz Mária nagy hatalmat kapott Istentől a lelkek fölött és lehetetlen is lenne, hogy bennük lakjék, ha azt az Atya meg nem parancsolta neki. Nem lenne lehetséges ugyanis, hogy mint Anya őket képezze, táplálja, az örök életre szülje; örökségül bírja őket Fiában és Jézus Krisztust bennük kialakítsa. Miként lehetetlen lenne, hogy erényeivel bennük gyökeret verjen és a kegyelem működésében a Szentlélek elválaszthatatlan társnője legyen.
Mert mondom, mindezt véghez nem vihetné, ha a Legszentebbnek különös kegyelméből joga és hatalma nem lenne a lelkek fölött. Amint az Atyaisten hatalmat adott Neki egyszülött és természetes Fia fölött, úgy hatalmat engedett Neki fogadott gyermekei fölött is; mégpedig nem csupán a testek fölött – melyeknek kevés jelentősége lenne –, hanem lelkek fölött is.
38. Szűz Mária az ég és föld Királynője a kegyelem által, amiként Szent Fia természettől fogva az ég és föld Királya. Minthogy azonban Jézus Krisztus országa az Írás szavai szerint: „Az Isten országa tibennetek vagyon”, így főleg a szívekben, az emberek bensejében van. Hasonlóképpen Szűz Mária országa is főképp az emberi bensőben, vagyis a lélekben van. Ebből következőleg a lelkekben dicsőíttetik meg Szűz Mária Fiával, amiért is a szentekkel a „Szívek Királynőjének” nevezhetjük őt.

Bármerre jársz, bármerre utazol, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A Szentírás a pokol létezéséről 3 

     Jézus Krisztus sokszor használt olyan megfogalmazásokat, melyek egyértelműen az örök élet örömeitől való abszolút és visszavonhatatlan megfosztásról szólnak. A meghívottakról, akik nem mentek el a lakomára, ezt mondja: "Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat." (Lk 14,24) Az abszolút kirekesztésről szólnak Jézus következő szavai is: ,,Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá." (Jn 3,36) A haszontalan szolgát kidobják "a külső sötétségre" (Mt 25,30). A balga szüzek nem mehetnek be, és ezeket a szavakat fogják hallani:

"Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket." (Mt 25,12) Akik nem teljesítették Isten akaratát, ezt fogják hallani:

"Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!" (Mt 7,23) Szent Pál is ugyanilyen határozottan ír az Isten országából való teljes kizárásról. Számos bűn felsorolása után ezt mondja befejezésül: ,,Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát." (Gal 5,21) "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát?" (1Kor 6,9)   "Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában." (Ef 5,5) A kirekesztéssel kapcsolatos kijelentések az idézett szövegekben abszolút jellegűek: "senki sem ízleli lakomámat", "nem látja meg az életet", "nem öröklik", "nincs öröksége". Annyira egyértelműek ezek a kifejezések, hogy semmi helyet nem hagynak az apokatasztasziszról szóló vélekedésnek, vagyis annak, hogy a kárhozatnak egyszer véget kell érnie, a kárhozottak megtérhetnek majd, és elnyerhetik az üdvösséget. Ha létezne ilyen lehetőség, akkor az említett kijelentések nem lennének igazak, és arról kellene világosan szólniuk, hogy eljön a pillanat, amikor majd a kárhozottak "megízlelik lakomámat", "meglátják az életet", "öröklik", és "örökségük lesz".

     Krisztus a konkolyról (Mt 13,41 kk.) és a halászhálóról (Mt 13,49 kk.) szóló példabeszédek magyarázataiban Izajás "örök tűz" fogalmát használja (Iz 66,24).

     Nagyon óvatosnak kell lennünk, ha ezt a kifejezést pusztán metaforikusan fogjuk fel. Nem lehet ugyanis azt állítani róla, hogy nem örökké tartó időt jelent.

     Vajon magyarázhatta Krisztus az egyik metaforát egy másik metafora segítségével? Az Üdvözítő e fogalmakat annak a titokzatos szenvedésnek a kifejezésére használja, mely a kárhozottak osztályrésze lesz. Az Újszövetségben az olthatatlan tűz az ember egész egzisztenciális valóságát érinti, testével és lelkével együtt (Mt 10,28). Izajás írásához (Iz 66,24) legközelebb a Mk 9,43-48 áll. Ebben az áll világosan, hogy "a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki" (48. v.), tehát a titokzatos fájdalom soha nem ér véget.

     Ugyanúgy az utolsó ítéletről szóló szavaiban Krisztus azt mondja, hogy az "örök tűz" (Mt 25,41) lesz a kárhozottak osztályrésze. A kárhozottak külön lesznek választva az üdvözültektől. A halászhálóról szóló példabeszéd magyarázatában az Üdvözítő világosan kimondja: "Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. „Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." (Mt 13,49-50) Mivel itt a példabeszéd magyarázatáról van szó, ezt nem lehet csak metaforikusan, átvitt értelemben értelmezni. Valóban megtörténik majd a rossz emberek különválasztása a jóktól. (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából) (folyt!)

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG IMATALÁLKOZÓ

Szeretettel hívunk és várunk minden kedves testvért
szokásos évi imatalálkozónkra,
hogy egy szívvel-lélekkel engeszteljünk hazánk és a világ bűneiért,
s könyörögjünk a Szeretetláng kiáradásáért.

IDŐPONT:
2015. június 6., 9-17 óráig

FIGYELEM! HELYSZÍNVÁLTOZÁS!

ÚJ HELYSZÍN:

RÁKOSSZENTMIHÁLYI PLÉBÁNIATEMPLOM
1161 Budapest, Templom tér 3.

A helyszín megközelíthető a Bosnyák térről a 277-es busszal
a Szent korona utca megállóhelyig;
az Örs vezér terétől a 31-es busszal,
vagy a Stadionok metróállomástól a 130-as busszal a Rákóczi útig,
ahonnan mindhárom esetben gyalog,
a Templom utcán haladva érhető el a templom.

SZENTMISE 12 ÓRAKOR
Főcelebráns: Erdődi Ferenc atya, pomázi plébános

6. Szűz Mária állandó és mindig termékeny jegyese a Szentléleknek

34. A Szentlélek Szűz Máriában és Általa akarja választottait kialakítani és így szól hozzá: Szerelmesem és Jegyesem, verj gyökeret minden erényeddel választottaimban, hogy erényről erényre, kegyelemről kegyelemre növekedjenek. Akkora kedvem tellett benned, amikor a legfenségesebb erények gyakorlásában éltél a földön, hogy most is óhajtalak a földön megtalálni, anélkül azonban, hogy megszűnnél az égben lenni.
Képezd és alakítsd ki tehát Magadat választottaimban, hogy bennük legyőzhetetlen hitednek, mélységes alázatosságodnak, minden irányú önmegtagadásodnak, magasztos imádnak, égő szeretetednek, erős bizalmadnak és minden erényednek gyökerét gyönyörködve lássam. Állandóan Jegyegem vagy; éppoly hűséges, tiszta és termékeny, mint valamikor; adjon hát nekem hited hívőket, tisztaságod szüzeket, termékenységed pedig választottakat és templomokat.
35. Ha Szűz Mária gyökeret vert a lélekben, a kegyelem csodáit hozza létre benne, amelyeket csakis ő tud létrehozni, mert egyedül ő a termékeny Szűz, akihez tisztaságban és termékenységben hasonló sohasem volt, és nem is lesz soha senki.
Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt és ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, melyek az utolsó időkben történni fognak. A nagy szentek képzése és nevelésé – akik a világ vége felé jönni fognak – Neki van fenntartva, mert csak ez az egyedülálló és csodálatos Szűz képes a Szentlélekkel ezeket az egyedülálló és rendkívüli dolgokat létrehozni.
36. Ha a Szentlélek Szűz Máriát valamely lélekben megtalálta, egész teljességével bevonul e lélekbe és bőségesen közli magát vele, mégpedig abban a mértékben, ahogy a lélek Jegyesének, Szűz Máriának teret enged.
Az, hogy a Szentlélek jelenleg nem művel a lelkekben feltűnő csodákat annak egyik fő oka az, hogy hűséges és elválaszthatatlan Jegyesével nem találja őket eléggé egyesülve. Azt mondom „elválaszthatatlan Jegyese”, mert amióta a Szentlélek, az Atya és Fiú lényegi Szeretete eljegyezte Szűz Máriát, hogy Jézus Krisztust, a választottak Fejét a választottakban létrehozza, azóta sohasem taszította el magától, mert mindig hűséges és termékeny maradt.

A Szentírás a pokol létezéséről 2

     Vegyük most figyelmesebben szemügyre az Újszövetség örök kárhozatról szóló tanításának azokat az elméleteit, melyeket Waclaw Hryniewicz katolikus pap nagyon szubjektíven értelmezett a Nadzieja zbawienia dla wszystkich (Remény mindenki üdvösségére) című könyvében. Az igaz, amit a szerző ír, hogy az aion és aionios fogalmak az Újszövetségben nem mindig korlátlan időtartamot jelölnek meg (vö. 102. o.). Ugyanakkor azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az egyébként egyértelmű "örökkévalóság" szó kétértelmű felfogásának elkerülése érdekében a "mindörökké" szót használták.

     Az örök időtartam világos kifejezésére az Újszövetségben utólag az "örökkön-örökké" héber kifejezést használták, melyben az "örök" szó genitivusban ismétlődik. ,,(...) itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké." (Jel 20,10) "Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké (…)." (Jel 14,11) Az idézett részekben egyidejűleg használják mindkét formát az örökkévalóság kifejezésére. Ennél pontosabban kifejezni már nem lehet. Nyelvészeti szempontból semmi kétség afelől, hogy ezekben a szövegekben az "örökkön-örökké" kifejezés valódi örökkévalóságot jelez, mely soha nem ér véget. Az utolsó ítéletnél, a kárhozatra ítélés jellemzésénél az aionios melléknév szerepel:

"Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre." (Mt 25,41) Ha fontolóra vesszük, hogy itt az aionios a következő összefüggésben fordul elő: "ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre" (Mt 25,46), akkor ez azt bizonyítja, hogy a szó pontos jelentése az örökkévalóság. Ha a vers második részében az aionios melléknév szó szerint az örökkévalóságot jelenti, akkor ugyanezt kell jelentenie az első részében is.

Waclaw Hryniewicz aggodalma ellenére, hogy "az örök pokol [szó szerinti értelemben] az egész teremtés rémisztő dualizmusának megkoronázása lenne" (103. o.), a hit azt kívánja tőlünk, hogy elfogadjuk az örök kárhozat reális lehetőségét, hogy az örök büntetés valóban örök, nem pedig ideiglenes, mely végül a megtérésre vezetne (vö. 104. o.). (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából) (folyt!)

     Született: 980 körül +Passau, 1059.
     Gizella, Magyarország megkoronázott uralkodónője, bajor hercegnőként Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai herceg-nő leánya volt. Eredetileg kolostorba akart lépni: szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt. Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésében részesült.
     996-ban eskették össze Istvánnal Scheyernben (Bajorország).
     Az Istvánnal tervezett házasságot leghatározottabban nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte. Helytelenítette ugyanis, hogy törékeny unokahúgát poli-tikai okok miatt egy ,,barbár herceghez'' adják. Hiába utaltak arra, hogy István jó keresztény, erről csak az első bajorországi látogatásakor győzte meg kritikusait előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével.
     Új hazájában Gizella királynői városa, Veszprém volt. A veszprémi püspök ezzel, a mindenkori magyar királyné gyóntatója és a koronázás alkalmával koronázó főpapi tisztséget nyert.
     Gizella szépen varrt, hímzett, és neki kellett udvarhölgyeivel az ország templomait egyházi felszerelésekkel ellátnia. A magyar királynéknak, annak bizonyságául, hogy háziasszonyi erények-kel rendelkeznek, a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázó paláston végezniök. Ez okozta azt a tévedést, miszerint a Koronázási Palástot Gizella királyné varrta, vagy egy miseruhából alakította volna át. A valóság az, hogy a Koronázási Palást ténylege-sen papi miseruha, melyet a Római Pápa rendkívüli kiváltságaként Szent István liturgikus események alkalmával hordott, István ugyanis diákonussá volt felszentelve, sőt püspök-kinevezési joga volt!
     Gizellát házastársként, a gyengéd megértés és az imádságos szentségi élet jellemezte. A króni-kások kiemelik vallásosságát, szelídségét, bőkezű-ségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Fiának, Imrének halála után mindinkább visszavonult, István halála után pedig már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte.
     Nemzetünk sorsát és hírnevét, már akkor is külső és belső ellenségek próbálták tönkre tenni, egyfelől a nyugat fejedelemségek és a Német-Római császárság acsarkodtak a Magyar Királyságra, másfelől a magyar-ság vezető rétegébe beépült idegenszívű főurak próbálták letéríteni népünket a nyugat egyházvezetőknek nem alávetett - kizárólag a pápának elkötelezett -, következetes keresztény útról.
     Egyes krónikások és néhány újabb magyar történész Gizella szemére vetik, hogy fia halála után részt vett a trón körüli cselszövésekben, sőt Vazul megvakíttatásában is. Ez a vád azonban tévedésen alapszik. Amit ebből az időből név említése nélkül ,,a királynőről'' állítanak, nem Bajor Gizellára vonatkozik. István udvarában tartózkodott ugyanis a későbbi király, Orseolo Péter anyja is, aki mindent megmozgatott, hogy fia király legyen, s akit még István életében "királynénak" neveztek hívei.
     István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak Gizella királynővel. Fogságba vetették és mint később Erzsébettől, tőle is beszámíthatatlanság ürügyével vették el javait. Özvegysége alatt ugyanis még bőkezűbben gyakorolta a jótékonyságot.
     Végül 48 év múltán visszatért hazájába a bajor lovagokkal. Itt megvalósította fiatalkori tervét: Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába, és két év múlva apátnő lett. Szerzetesnői életéről alig maradt följegyzés. De még a gyér források is kiemelik, milyen részvéttel volt mindenki iránt, aki bajba jutott. A zárda vezetésében
szerény volt, nővértársait minden fennhéjázás nélkül, szeretettel kormányozta. Nehézséget, szomorúságot türelemmel viselt, s idős kora ellenére komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt.
     A passaui kolostorban élt és ott is halt meg. Sírfelirata ugyan 1095-öt jelöli meg halála éveként, ám a kőlapot csak néhány évszázaddal később tehették sírjára, és a kőfaragó nyilván összecserélte a két utolsó számot. Annál is inkább, mert 1083-ban avat-ták szentté férjét és fiát. Ha akkor még élt, elképzelhetet-len, hogy ne vett volna részt ezen, ha másképpen nem, képviselő által. Napjainkban egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta földi maradványait, és megál-lapította, hogy a csontváz 75 év körüli magas termetű nőé lehetett.
     Passaui niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra, mely ma is zarándokhely. Sajnos a Gizella életét bemutató helyi kiállítás nyilvánvaló csúsztatásokat állít, miszerint férje halála után nemcsak megfosztották javadalmaitól, de meg is kínozták! Ámde, nem a "hálátlan és primitív" magyarok bántalmazták szeretett királynőjüket, hanem épp a hűbéressé lett Orseolo Péter uralkodása alatti Német-Római császárság "tanácsadói", mégpedig azért, mert Boldog Gizella, Szent István örökhagyását szerette volna folytattatni! És lám, Péter fogságából azok a magyar rendek szabadították ki, akik Pétert elűzték. Boldog Gizella negyvenkét éven át élt közöttünk, s a magyar történelemnek egyetlen nőalakja sem tett annyit népünkért, mint ő.
     Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.

Istenünk, ki királynőnkül adtad Boldog Gizellát, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy népünk, mint egykor, az igaz hitben eggyé váljon!

5. Szűz Mária Krisztus minden tagjának anyja

31. A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által, akihez így szól: „Választott népemben legyen örökséged”. Ez annyi, mintha azt mondaná: Atyám örökül adta nekem a föld minden népét, minden embert, jókat és gonoszokat, választottakat és elvetetteket. Előbbieket aranyjogarral, utóbbiakat vaspálcával fogom kormányozni. Előbbieknek atyjuk és szószólójuk, utóbbiaknak igazságos bírájuk leszek.
Az Úr így szól Édesanyjához: a Te örökséged és birtokod a választottak lesznek, s mint jó Anyjuk életet adsz nekik, táplálod és neveled őket: mint Királynőjük, vezeted, kormányzod, védelmezed őket.
32. „Ember és ember született benne” mondja a Szentlélek.
Egyes szentatyák magyarázata szerint az első ember, aki Szűz Máriában képződött, az Istenember Jézus Krisztus, a második csupán ember, mint Isten és Mária fogadott gyermeke. Ha Jézus Krisztus az emberiség Feje benne képződött, akkor a választottaknak – a Fej tagjainak is – szükségképpen benne kell megszületniük. Ugyanaz az anya nem hozza a fejet tagok nélkül, sem a tagokat fej nélkül a világra. Így a kegyelem rendjében, a fejet és a tagokat egyazon anya képezi; és ha Krisztus misztikus vagy Titokzatos Testének egyik tagját, vagyis egy kiválasztottat más anya képzett volna, mint Szűz Mária (aki a Fejet létrehozta), akkor az nem választott és nem Jézus Krisztus tagja lenne.
33. Minthogy Üdvözítőnk épp annyira Szűz Mária gyümölcse most, mint valamikor, hiszen ég és föld ezerszer és százezerszer ismétli naponta: „Áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus” (Lk 1,42) bizonyos, hogy Jézus Krisztus minden egyes ember számára, éppoly valóságosan Szűz Mária gyümölcse és műve kell legyen, mint valamennyinek együttvéve. Ezért minden hívő, akiben kialakult Jézus Krisztus, nyugodtan mondhatja: „Hála ezért Szűz Máriának! Az Ő műve, az Ő gyümölcse, amit birok, és Nála nélkül mindez nem lenne az enyém”.
Szent Ágoston önmagát és az eddig elmondottakat felülmúlva azt írja: ahhoz, hogy a kiválasztottak az Isten Fiához hasonlókká legyenek, ezen a világon mind Szűz Máriába zárattak, ahol ez a jó Anya őrzi, táplálja, ápolja, növeli, majd haláluk után a dicsőség világosságára szüli őket. Mert ez az ő igazi születésnapjuk, amiként az Egyház az igazak halálát nevezi. Ó, mily kevéssé ismert titka ez a kegyelemnek a választottak előtt is!

A Szentírás a pokol létezéséről

     Az a néhány ószövetségi rész, amit fentebb idéztem már megmutatta, hogy a pokol dogmáját maga Isten nyilatkoztatta ki a pátriárkáknak, prófétáknak és az öreg Izraelnek. A mi Urunk Jézus Krisztus megerősítette ezt az ijesztő igazságot, mikor az Evangéliumban tizennégyszer beszélt a pokolról hozzánk.

     Hogy elkerüljük az ismétléseket, nem soroljuk itt fel e tizennégy helyet, csak a legfontosabbakat említjük meg. De nyomatékul hangsúlyoznunk kell, hogy ezen idézetekben Isten maga figyelmezteti a földön élőt: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” (Mt 24,35)

     Nem sokkal színeváltozása után a Tábor hegyén mondta az Úr tanítványainak és a tömegnek, amely követte őt: „Ha pedig kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt és vesd el magadtól; jobb neked az életre bemenned bénán vagy sántán, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetni.” (Mt 18,9) „És ha kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, a kiolthatatlan tűzre, hol az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem alszik.” (Mk 9,43-44)

     Amikor Jézus az idők végének eseményeiről beszélt, ezt mondta: „Az Emberfia elküldi angyalait, és összeszedik országából mind a botrányokat és azokat, kik gonoszságot cselekeszenek, és tüzes kemencébe vetik őket; ott lesz sírás és fogak csikorgatása.” (Mt 13,41-42) A Máté Evangélium 25. fejezetében, ahol Isten Fia az Utolsó Ítéletről beszél, tudatja velünk már előre, mely szavakkal fogja az elkárhozottakat fogadni: „Távozzatok tőlem, átkozottak az örök tűzre, mely az ördögnek készíttetett.” (Mt 25,41) – Kérdem én, lehet ennél még világosabban szólni? (Az előzők forrása )

     Mind a Szentírás, mind az Egyház Tanítóhivatala egyértelműen a hit részének nyilvánítja az örök kárhozat lehetőségének igazságát. Az Egyház Tanítóhivatala soha nem jelentette ki, és nem is fogja kijelenteni egyetlen konkrét emberről sem hogy elkárhozott. Arra viszont felszólít minket, hogy valódi erőfeszítést tegyünk minden ember üdvözülése érdekében.

     Az Igazság, melyet Krisztus minden ember üdvösségéről kinyilatkoztatott, két szemléletet foglal magába, melyeket a mi korlátolt emberi gondolkodásunk nem képes egymással összeegyeztetni. Megtudjuk, hogy Krisztus "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére" (1Tim 2,4), másrészt pedig azt is, hogy az örök kárhozat egy reális lehetőség. Ez az igazság, mely két, látszólag összeegyeztethetetlen szemléletet foglal magába, kinyilatkoztatott számunkra, és örökre áthatolhatatlan titok marad. Nem lehet felfogni pusztán emberi logikával. Egyszerűn el kell fogadni, és követelményei szerint kell élni. Csak ekkor kezd értelmessé és érthetővé válni, de nem az emberi logika szintjén, hanem a hit engedelmességének síkján. (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából) (folyt!)

3. Szűz Mária korlátlan királynő Isten országában

28. Szűz Mária a mennyben parancsol az angyaloknak és üdvözülteknek. Mélységes alázatossága jutalmául Isten megadta Neki a teljhatalmat, hogy az üres trónusokat, melyekről a lázadó angyalok kevélységük miatt lebuktak, szentekkel töltse be. Isten, aki az alázatosakat felmagasztalja, azt akarja, hogy az ég, a föld és a pokol, ha tetszik, ha nem, meghajoljon az alázatos Szűz parancsai előtt, akit az ég és föld uralkodónőjévé, seregei parancsnokává, a kegyelmek kiosztójává, az emberi nem helyreállítójává; az emberek közbenjárójává, Isten ellenségeinek elpusztítójává, dicsőségének és diadalainak hűséges társnőjévé tett.

4. Szűz Mária az örök Atya minden gyermekének Anyja

29. Az Atyaisten így szól Máriához: végy maradandó lakást gyermekeimben és lakozzál választottaimban a világ végezetéig.
30. Amiként a természetes (testi) nemzésben van atya és anya, úgy a természetfeletti (szellemi) származásban is van egy anya, ti. Szűz Mária. Isten minden igazi gyermekének és kiválasztottjának Isten az atyja és Szűz Mária az édesanyja. Akinek tehát, Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten nem is atyja. Ezért a tévtanítóknak, az Egyháztól elszakadtaknak stb. akik a legszentebb Szűz iránt gyűlöletet, megvetést és közönyösséget táplálnak magukban, Isten nem atyjuk, mert Szűz Mária nem anyjuk.
A legcsalhatatlanabb és legkétségtelenebb ismertetőjel, amely az eretneket, a tévtanítót megkülönbözteti az igaz katolikustól az, hogy előbbi a Boldogságos Szűz iránt csak kicsinylést vagy közönyösséget tanúsít, amennyiben szóval és példával nyíltan és titokban, gyakran szép ürügyek alatt igyekszik az Iránta való szeretetet és tiszteletet kisebbíteni. Az Atyaisten nem mondta Szűz Máriának, hogy ezekben lakozzék, hiszen ezek nem Jákob gyermekei!

A tét gigantikus: üdvösség vagy kárhozat


     Fontos ráébredni (és ráébreszteni), hogy a bűn szerzője a megtévesztő szellem (vö 1Tim 4,1), „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö Jel 12,9b). A bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát: a család-, haza- és egyházhűségét. 

1) Véletlenül nem lehet elkárhozni!
2) Aki tudva és akarva elutasította magától Istent és az isteni Irgalmat és ezt még földi életében meg nem bánta, annak bizony nem lesz része Isten Országában!
3) Isten ítélőszéke előtt tisztánlátás van, nincs már bűnbánat (ami a földi élet kiváltsága) és sajnos az maradhat mindenkinek az álláspontja, amit egész életén át szajkózott! (Aki Istent következetesen elutasította, az nem lesz képes álláspontján változtatni!)
4) A lélek lényegében önmagát ítéli el és végtére is a kárhozattal a saját kívánsága teljesül!

   Az Úr színe előtt nincs már magyarázkodás, nem mondható, hogy "így neveltek, azt hittem, nem tudtam", mert Isten ugyanis mindenkinek megadja az üdvösségéhez szükséges kegyelmeket (még életében). Ezt azonban el kell fogadni és érvényesíteni kell életünkben! A felvilágosítás és az evangelizálás tehát nem csak egyéni-, de közösségi felelősségünk! Kozmikus méretű küzdelem folyik ugyanis külön-külön valamennyi lélekért, s e harcból mindenkinek részt kell vállalnia, nemre és korra való tekintet nélkül! Az ember rövid életének tétje: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18) és így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében tartja örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek s az elkárhozottak számát.

     A Szentírás tanítása nyomán kiviláglik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben az egyéni vagy társadalmi bűnök – pl. a felelőtlen választási szavazatok –, azt megengedik neki.
     Az ördög nem látja gondolatainkat, csupán tetteinkből, kijelentéseinkből következtet magas intelligenciájával! Amikor az egyén, nem tartja be Isten parancsait és a bűn útjára lép, akkor nemcsak rövidtávú tetteire, de egész életére, sőt, unokái életsorsára is teret nyer(het) a sátán – mi több –, az egyénen keresztül manipulálhatja az egész közösséget, a nemzetet, a világot. Ebből fakadóan következik, hogy az emberi akaratok és sorsok alakítása fokozatosan az ördög befolyása alá kerül, és mintegy szolgai eszközökké válhatnak istenellenes művének építésében. Ez a megtévesztésen alapuló ördögi taktika tetten érhető a magánszférától az államok életéig, a világpolitika alakításától az emberiség puszta létéig.      
     Aki a teremtményeket (akár saját magát akár a világot) Istennek elébe helyezte, annak meg kell tapasztalnia az istentelenség belső ürességét, kínzó tartalmatlanságát és összevisszaságát. Az a világ, mely az Istentől megállapított rendben sugározza az Ő bölcsességét, jóságát, békéjét és örömét; szent lelkesedést áraszt a végleges állapotú lélekbe ott, ahol megtörtént a jónak és rossznak teljes szétválasztása. A szent isteni buzgóság, mely az üdvözülteknek a szeretet lángoló tüzét árasztja, a kárhozottakat a maguk választotta "gyűlölet tüze" várja, az örök halál, a pokol emésztő tüzeként. Tűz emészti a bűnösöket. Akik a lét gyökerétől való elszakadottságukban, nemcsak az összevisszaság és lázadás borzalmaitól szenvednek, hanem a kárhozottak társaságától is! Az összes kínokat átjárja annak világos látása, hogy mindez önmaguk okozta kín, mert a lelkiismeret férge nem hal meg, és csak az állapotával szembeni tehetetlen fogcsikorgató düh tud magának utat törni.
     Megjegyzés: A kárhozat kínjai nem ugyanazok mindenki számára, mert keményebb fenyítés vár a hatalmasokra. «És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! Mert ha a csodák, amelyeket láthattál, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.» (Mt 11,23-24) «Akik felélik az özvegyek házait és színleg nagyokat imádkoznak (az irástudók), ezek súlyosabb ítélet alá esnek.» (Mk 12,40) Ezt kívánja az igazságosság is!

2. Szűz Mária a közbenjáró mindenhatóság Istennél

27. Minthogy a kegyelem a természetet, s a megdicsőülés a kegyelmet tökéletessé teszi, bizonyos, hogy Jézus Krisztus a Mennyországban is épp annyira Szűz Mária Fia, mint a földön volt. Következőleg megőrizte a legtökéletesebb gyermek alárendeltségét és engedelmességét az anyák legjobbika iránt. Őrizkednünk kell azonban attól, hogy ezt a függést Jézus Krisztusban mint lealacsonyítást és tökéletlenséget fogjuk fel. Minthogy ui. Szűz Mária végtelenül alatta áll Fiának, aki Isten, nem parancsol tehát Neki úgy, mint egy földi anya parancsolna gyermekének, aki alatta áll. A kegyelem és a megdicsőülés által ugyanis − mely minden szentet Istenbe alakít át −, Szűz Mária teljesen átalakult Istenbe, így nem kér, nem is akar és nem is tesz semmi olyat, ami Isten örök akaratával ellenkeznék. Ha tehát Szent Bernát, Szent Bonaventura, Szent Bernardin irataiban azt olvassuk, hogy a mennyben és a földön minden, még maga Isten is, engedelmeskedik a legszentebb Szűznek: ezzel azt akarják érzékeltetni, hogy az az erő és hatalom, melyet Isten Neki adott, akkora, hogy kérései és imái Istennél oly mindenhatóak, hogy mintegy parancsnak számítanak Istennél, aki sohasem áll ellen drága Édesanyja esedezésének, mert az mindig alázatos és az isteni akarattal megegyező.
Ha Mózes imája erejével oly hathatósan tudta visszatartani az Isten, izraeliták iránt haragját, hogy a legfölségesebb és végtelenül irgalmas Úr nem tudott neki ellenállni és nem büntette meg a lázadó népet, mit gondoljunk akkor az alázatos Szűz Máriának − Isten méltó Anyjának − könyörgéséről, mely hatalmasabb, mint az ég és föld minden angyalának és szentjének imája és könyörgése?

A pokol létezésében minden idők népei hittek 3

     A görög és latin ókor is mesél a pokol borzalmas végnélküli büntetéseiről, többé-kevésbé pontos ábrázolásokban. A görögök és latinok Tartaroszáról mondja Szókratész fiatal tanítványának, Platónnak idézésében:
 „Az istentelenek, kik a szent törvényeket nem tisztelték, a Tartaroszba fognak hajít-tatni, hogy soha vissza ne térhessenek, hogy ott borzalmas és örökké tartó szenve-dés legyen osztályrészük". És Platón még ezt mondja: „Hitelt kell adnunk azoknak a régi és megszentelt hagyományoknak, melyek azt tanítják, hogy a lelket ez után az élet után el fogják ítélni és meg fogják büntetni, amennyiben nem úgy éltek e földön, ahogy kellett volna.” Arisztotelész, Cicero és Seneca ugyancsak azokról a tradíciókról beszél, melyek az idők végtelenjébe nyúlnak vissza. Homérosz és Vergilius halhatatlan költeményekben képszerűen örökítették meg ezeket.
     Ki nem olvasta az elbeszélést Aeneas leszállásáról az alvilágba, ahol Tartarosz és Plútó stb. neve alatt ezeket az eredeti nagy igazságokat találjuk meg, a pogányok által ugyan eltorzítva, de mégis megőrizve. A gonoszok szenvedései itt is örökké tartanak, és az író egyiküket, mint „örökké a pokolba szögezettet” ábrázolja.
Ezt az univerzális, meg nem cáfolt és megdönthetetlen hitet elsőként egy szkeptikus filozófus, Pierre Bayle állapította meg és ismerte el. A Voltaire-izmusban és istentagadásban társa, az angol Bolingbroke hasonló nyíltsággal erősítette ezt meg. Szó szerint ezt mondta: „A megtorlás és fenyítés eljövendő állapotának tana az ókor legrégibb időszakának távlataiban vész el: már abban az időben fennállt, mely ismereteink előtt létezett. Ahogy elkezdünk az ókor történelmének zűrzavarában vizsgálódni, biztosan megtaláljuk ezt a hitet a legrégibb népeknél is, akiket csak ismerünk.”
     Amerika, Afrika és Óceánia legdurvább babonáiban is találunk maradványokat belőle. Meglepő nyomai találhatók meg India és Perzsia pogányságában, míg a mohamedán vallás a poklot dogmáihoz számolja.
     Fölösleges hangsúlyoz-ni, hogy a kereszténység-ben a pokol dogmáját hangsúlyozottan tanítják, mint egyikét azon nagy alapigazságoknak, melyek a vallás egész tanrendsze-rének alapját képezik. Még maguk a protestánsok sem merészelték „a szabad vizsga” őrült tana ellenére sem a pokol tanát megin-gatni. Különös és érthetetlen dolog, nem!? Luthernek és Kálvinnak még annyi sok romlás közepette is meg kellett tartania ezt a szörnyű igazságot, mely pedig minden bizonnyal nagyon kellemetlen volt számukra!
Minden idők minden népe elfogadta tehát a pokol létezését. 
Forrás 

SZENT FLÓRIÁN
Május 4.
+Lorch (Felső-Ausztria), 304. május 4.Magas rangú katonatiszti családból származott, és ő is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, és megtért a keresztény hitre. A század utolsó évtizedei aránylag nyugodtan teltek az Egyház számára, így Flórián békességben vehetett búcsút a hadseregtől. Mint kiszolgált katona Noricum tartományban, Mantemban telepedett le.

Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Útközben a keresztények után kutató katonákkal találkozott. Így szólt hozzájuk: ,,Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is keresztény vagyok. Forduljatok meg, és jelentsétek a parancsnoknak." A parancsnok először nyájasan beszélt az elébe állított Flóriánhoz: ,,Jöjj velem, és bajtársaiddal együtt áldozz az isteneknek, s velük együtt ismét élvezni fogod a császár kegyelmét''. Flórián ezt megtagadta, s mikor Aquilinus kínpaddal fenyegette, így imádkozott: ,,Uram Istenem, tebenned reméltem, tehát soha meg nem tagadhatlak. Kész vagyok érted szenvedni, és föláldozni életemet, csak adj erőt a szenvedésre, és végy föl választottaid sorába, kik előttem megvallották szent Nevedet.''

Miközben botozták, ezt mondta: ,,Tudd meg, semmiféle kínzástól nem félek. Gyújtass máglyát, és én Jézus Krisztus nevében örömmel lépek rá. Íme, most áldozatot mutatok be Uramnak Istenemnek, aki megerősített, s ezen megtiszteltetésre méltatott engem.''

Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.

Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen kérik segítségét. Sok csoda történt általa.

A 17. sz. óta alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén. 

Szent Flórián, könyörögj értünk, siess segítségünkre!

/Forrás: katolikus szentek,   H.M. szerkesztésében/ 

II. FEJEZET

Szűz Mária Krisztus misztikus Testének igazi anyja

1. Szűz Mária Isten összes kegyelmeinek kincstárnoka és közvetítője

22. A Legfölségesebb Szentháromság magatartását, melyet Jézus Krisztus megtestesülésekor és első eljövetelekor tanúsított, láthatatlan módon naponként folytatja az Anyaszentegyházban, és folytatni fogja az idők beteljesedéséig, Jézus Krisztus eljöveteléig.
23. Az Atyaisten egybegyűjtötte a vizeket és elnevezte őket Máriának*. Ugyancsak egybegyűjtötte minden kegyelmét és elnevezte Máriának. Így, e nagy Istennek van egy igen gazdag kincstára, amelybe elzárt minden létező szépséget, drágaságot, ritkaságot és értéket, sőt még a saját Fiát is; és ez a megmérhetetlen nagy kincstár nem más, mint Szűz Mária, akit a szentek az „Úr kincsének” neveznek és akinek teljességéből az emberek meggazdagodnak. (*A tenger latin neve.)
24. A Fiúisten közölte Édesanyjával az életével és halálával szerzett végtelen érdemeit és csodálatraméltó erényeit. Kincstárnokává téve őt mindannak, amit az Atya örökül adott Neki.
Általa fordítja Misztikus Teste tagjainak javára érdemeit, közli velük erényeit, és kiosztja nekik kegyelmeit. Ő a titokzatos csatorna, melyen keresztül szelíden és bőségesen árasztja irgalmasságának hullámait.
25. A Szentlélekisten Szűz Máriával, hűséges jegyesével, közölte kimondhatatlan adományait. Megválasztotta őt mindannak kiosztójává, aminek birtokában van, úgyhogy minden ajándékát és kegyelmét annak osztogatja, akinek akarja és akkor, amikor akarja.
Nincs mennyei adomány, mely ne az ő szűzi kezén menne át, mert egy az Isten akarata: azt akarja, hogy minden jóban Szűz Mária által részesüljünk. Így kell a Legfölségesebbtől meggazdagítva, felmagasztalva és megtisztelve lennie Máriának, aki alázatosságból egész életén át szegény, megalázott és elrejtett kívánt lenni és semmiségének mélységébe merült. Ez az Egyház és a szentatyák tanítása és véleménye.
26. Ha korunk „tudósaihoz” szólnék, akkor mindezeket, melyeket egyszerűen elmondtam, a Szentírásból és a szentatyáktól idézve hosszasan bizonyítanám. Hasonlóképpen felhoznék több megcáfolhatatlan érvet, melyeket P. Poiré „A legszentebb Szűz hármas koronájában” közelebbről kifejtett. Minthogy azonban főleg a jóakaratú szegényekhez és egyszerűekhez szólok, akiknek több a hitük a közönséges tudósokénál − s egyszerűbb és érdemszerzőbb is −, azért csupán arra szorítkozom, hogy nekik az igazságot egyszerűen adjam elő anélkül, hogy latin szövegeket, melyeket úgysem értenének meg, idézgetnék. Mindazáltal nem mulaszthatom el, hogy néhány szöveget be ne szőjek anélkül, hogy azokat nagyon keresném. Folytatom most a megszakított tárgyat.

      »Juttasd el kérésemet a Szentatyához, aki által kiosztani kívánom a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet azokra a szülőkre adok, akik a teremtés e nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják. (Rájuk) minden alkalommal különös áldást adjanak. Ez az áldás egyedülálló, s csak a szülők részére adható meg. Minden gyermek születésénél rendkívüli nagy kegyelmeimet árasztom a családokra. Te és minden családanya, kik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg ti édesanyák, azt a fenséges hivatást, melyet rátok bíztam. Ti vagytok hivatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik, ahogy ti édesanyák munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és (...) a legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek (...) tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam annak munkáját, hogy a lelkek sokaságát üdvösségre vezessétek.« (III/155) (Szeretetláng Lelki Napló, Egyházi jóváhagyása: Nihil Obstat 494-1/09)

A pokol létezésében minden idők népei hittek 2.

     Ezer évvel a keresztény kor előtt, amikor még se a görögökről, se a rómaiakról nem volt szó, Dávid és Salamon gyakran beszélgettek a pokolról, mint egy létező nagy igazságról, mely olyannyira ismert volt mindenki előtt, hogy még arra sem volt szükség, hogy bizonyítsák. A Zsoltárok könyvében többek között ezt mondja Dávid a bűnösökről: „Térjenek az alvilágba a vétkesek.” (Zsolt 9,18)
     Máshelyütt a pokolbeli szenvedésekről, „az alvilág gyötrelmeiről” szól. (Zsolt 17,6) Salamon sem kevésbé formális. Miközben az istentelenek javaslatait – akik az igazakat félrevezetni és megsemmisíteni akarják – tárgyalja, így idézi őket: „Nyeljük el élve, mint az alvilág.” (Péld 1,12)
     És a Bölcsek könyvének ismert helyén, ahol az elkárhozottak reménytelenségét oly hatásosan ábrázolja, még hozzáteszi: „Így beszéltek a pokolban azok, akik vétkeztek”, mert „a gonosz reménye olyan, mint a szél hajtotta pehely, mint a könnyű hab, melyet vihar kerget.” (Bölcs 5,14-15) Másutt: „A bűnösök társasága kóccsomó, és végezetük tűzláng! A végén alvilág van, sötétség és bűnhődés.” (Sir 21,10-11)
     Két évszázaddal később, több mint nyolcszáz évvel Jézus Krisztus előtt a nagy próféta, Izajás maga ezt mondta Luciferről: „Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag? Azt gondoltad magadban: Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.” (Iz 14,12-15)
     Ez alatt a szakadék, misztikus „tenger” alatt azt a rettenetes folyékony tömegű tüzet kell érteni, amely a föld mélyén elrejtve létezik, és amelyet az Egyház, mint a pokol helyét nevezi meg.
     Salamon és Dávid is erről az égő mélységről beszélnek. Próféciáinak egy másik helyén Izajás tűzről, a pokol örök tűzéről szól: „Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?” (Iz 33,14)
     Dániel próféta, aki kétszáz évvel Izajás után élt, miközben az utolsó feltámadásról és ítéletről beszél, ezt mondja: „És mindazok, akik a föld porában alszanak, feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.” (Dán 12,2) Ugyanezt a tanúságot megtaláljuk a többi prófétánál is, egészen a Messiás előfutáráig, Keresztelő Szent Jánosig, aki Jeruzsálem népének szintén úgy beszél a pokol örök tűzéről, mint egy olyan régóta ismert igazságról, amiben soha senki nem kételkedett. „Aki pedig utánam jövendő”, kiáltja, „majd megtisztítja szérűjét és összegyűjti búzáját a csűrbe, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Mt 3,12)
Forrás  

19. Ha Jézus Krisztus további életét is szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy csodatételeit Szűz Mária által kezdte meg. Amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat (Lk 1,41) és János megszentült. Ez volt Krisztus első és legnagyobb csodája a kegyelem rendjében.
Miként a kánai menyegzőn is Szűz Mária alázatos kérésére változtatta át a vizet borrá. Ez volt első csodája a természet rendjében. Csodatételeit a Szent Szűz által kezdte meg és folytatta, és továbbra is így tesz az idők végezetéig.
20. A Szentlélekisten, aki terméketlen az istenségben, vagyis nem hoz létre más isteni személyt, termékeny lett arája, Szűz Mária által. Ővele, Őbenne és Őáltala hozta létre remekművét, az emberré lett Istent, és hozza létre mindennap a világ végéig a kiválasztottakat s ennek az imádandó Fejnek tagjait. Azért minél inkább megtalálja szeretett, elválaszthatatlan menyasszonyát − Szűz Máriát − a·lélekben, annál serényebben és nagyobb erővel működik, hogy benne Jézus Krisztust és Jézus Krisztusban a lelket létrehozza és kialakítsa.
21. Ezzel nem mondjuk, hogy Szűz Mária közli a Szentlélekkel a termékenységet, mintha ez előbb nem lett volna meg a Harmadik Isteni Személyben; mert mint Istenben, megvan a termékenység − vagyis a létrehozó képesség −, miként az Atyában és a Fiúban, de e képességét nem váltja tettre, mert nem hoz létre más isteni személyt. Mindezzel csak azt akarjuk mondani, hogy a Szentlélek − aki semmiképp sem szorul feltétlenül a Szent Szűzre −, termékenységének tettre váltásában mégis Szűz Máriát választotta eszközül, mikor Őbenne és Őáltala Jézus Krisztust és annak tagjait létrehozta. Ez a kegyelemnek olyan titka, amely még a legnagyobb tudósok és lelki emberek előtt is ismeretlen.* (*Ti. ahogy azt Grignon előadja.)

Virágok Anyák napjára. Harmadik (befejező) rész

     A szentmise áldása után a szülők átvonultak a közösségi terembe, ahová a gyerekek nagy örvendezéssel sorra hordták a virágokat. Én is vártam a magamét, de az enyémek csak nem jöttek. Minden anya arca ragyogott a büszkeségtől, én meg tekintgettem jobbra-balra, nagy művigyorral...
Már a harmadik pogácsát majszoltam "lányos zavaromban", amikor végre megjöttek a drágáim egyetlen hervatag virággal – ráadásul –, ketten hoztak egyet! Majdnem sírtam és értetlenségemet nem kimutatva, megpróbáltam kedvesen megkérdezni tőlük, hogy "dúsabb levelű nem volt, és miért hoztatok csak egyet?". A válaszuk azonban életre szóló vigasz és éltető erő volt számomra:
– Megbeszéltük ketten, hogy ezt hozzuk teneked, mert ez az a virág, mely a leginkább rászorul a te gondoskodó anyai szeretetedre! – Majd átszellemült, ragyogó arccal folytatták – a másikat már odavittük a Szűzanyának azért, hogy édesapát ne hagyja bűnben élni és hogy visszatérjen hozzánk! 
     Nem bírtam tovább! Elkapott az a fájón édes és boldog zokogás, amit még soha nem engedtem meg érzelmeimnek! Meg se tudtam szólalni. A szívemet olyan melegség forrósította, hogy azt hittem, ott helyben elolvadok! Nem láttam senkit hármunkon kívül, szinte egyedül voltunk a világmindenségben. Ez a boldogság már természetfeletti volt! Megöleltem őket és most már tudtam, hogy helyesen nevelem őket és már az sem fájt, hogy egyedül! 
     A legrekkenőbb nyár volt már, amikor egy telefonértesítést kaptunk a Központi Kórházból, hogy a férjemet az intenzíven kezelik. Állítólag az utcán lett rosszul, többször volt már kórházban és régóta egy szűkös albérletben lakott betegen, magányosan. Áttétes rákja volt.

     Azonnal bementünk hozzá. Több mint három éve nem láttuk egymást és úgy dobogott a szívem, mint a legelső randevúnkon. Alig ismertem meg. Az arca sovány, beesett volt és sápadt, a szeméből azonban egyre csorgott a könny. Alig tudott beszélni de az a kevéske szó is egyfolytában bocsánatkérés volt. Én és a gyerekek, mélyen megbocsátottunk neki és efelől meg is nyugtattuk. Elhívtam a papunkat aki meggyóntatta és feladta neki a Betegek Szentségét és utána egészen megnyugodott. De a legmeglepőbb az volt, hogy mint aki iszonyatos tehertől szabadult, mindjárt fel is akart kelni. Ez a "csövei" miatt persze nem ment, a lényeg azonban, hogy csodamód erőre kapott egyszeriben. Másnap haza is adták és újra itthon volt. A gyerekek nem győzték "apukának" szólítani, alig tudtak betelni vele. Eredendően, jó betegbiztosítása volt, így heti kétszer megnézte egy orvos. Gyenge volt ugyan, de ellátta magát és a gyógyszereit rendesen beszedte, mint megtudtam morfium is volt közte. Később – másoktól tudtam meg –, hogy a "nagy románca" csak másfél évig tartott, amikor a betegsége jelentkezett utána őt hagyták el s még a munkahelyét is elvesztette. Becsületére legyen mondva, hogy szegénynek "nem volt képe" visszajönni családja "terhére". Valóban korrekt ember volt, most hogy mélységes bűnbánatot tartott, egyenesen szentként néztem rá!      

     Vasárnap, amikor elmentem a gyerekekkel a misére ő sírva fakadt, mert nem volt képes velünk tartani. Három hetet éltünk így megbocsátásban és valami hihetetlenül bensőséges szeretetben, amikor egy reggelre holtan találtuk a szobájában, kezében a rózsafüzérével.
     Isten és ember előtt ő volt a férjem, ő volt gyermekeim apja, ő volt a tékozló fiú, aki korrektül levezekelte a bűnét és lám, ő lett a Szűzanya bűnbánó gyermeke. Ez volt a legmegrázóbb, de mégis a legszebb Anyák Napjai "utójáték" számomra! Isten, a görbe vonalon is egyenesen ír, és számomra a sok szenvedés pozitív "eredménnyel" zárult! Laza hitéletem megerősödött és életem gyermekeimmel érdemszerzővé vált. Nekem is és férjemnek is, ez a megpróbáltatás és tragédia volt talán az egyetlen esély az üdvösségre.
     Az árva kis növénykét gondosan átültettem és az virágba borult. Máig is meg van! Áldott legyen az isten!

A pokol létezésében minden idők népei hittek 1

     Azt, amit minden idők népei mindig hittek, a közös értelem igazságának nevezik – vagy ha úgy jobban tetszik –, általános és univerzális érzésnek. Ha valaki megtagadná ezen nagy igazságokat, ahogy helyesen mondják, aligha lenne a józan eszénél. Bolondnak kell lennie, ha azt hiszi, hogy a minden kor minden emberével szemben egyedül neki van igaza.
     Az igazság az, hogy minden időben, a világ kezdetétől napjainkig minden nép hitt a pokol létezésében. Ilyen-olyan néven, többé-kevésbé különböző formában, de hittek a gonoszok borzasztó és végnélküli büntetésében, amelyben a halál után a tűz mindig szerepel.
     Tehát egy biztos tényről van szó, amelyet nagy keresztény filozófusaink is oly világosan kifejtettek, hogy alapjában véve fölöslegesnek tűnik ennek bizonyításán fáradozni.
     Mózes könyveiben a kezdetektől fogva szerepel a tűz örök poklának képe. A „pokol” kifejezés szó szerint megtalálható itt: így például a Számok könyvének tizenhatodik fejezetében olvassuk, hogy három levitát; Korét, Dátánt és Ábiront elevenen nyelt el a pokol, mert Istent káromolták és Mózes ellen lázadtak. (ld. Szám 16,28-35)
     A Deuteronomium-ban Mózes szájával ezt mondja az Úr: „Tűz lobban fel haragomban s elhatol az alvilág mélyéig.” (MTörv 32,22)
     De a hellénizmus korában írt könyvek is képviselik azt a gondolatot, hogy a gonoszokra büntetés vár a túlvilágon (Dán 12,2; 2Makk 6,26; Bölcs 4,19; 5,3-13; vö. az ebből a korból származó un. Izaiás-apokalipszist: Iz 14,11; 24,21-22). Egyes próféták szerint a Hinnóm völgyébe jutnak, ahol férgük meg nem hal és tüzük ki nem alszik (Iz 66,24; vö. Jer 7,32; 19,6). Ez a völgy (Gé-Hinnóm, ebből származik a gyehenna szó) Jeruzsálemtől délre volt, és ott valamikor emberáldozatokat mutattak be máglyán elégetve; később a szemetet hordták ide és égették el.
     Jób könyvében olvashatjuk, hogy az istentelenek, kiknek élete anyagi javakban bővelkedett, azt mondták Istennek: „Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak utaidra! Vajon ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi haszonnal járna ha hozzá imádkozunk?” És ezek az istentelenek: „Békességgel szállnak az alvilágba". „Egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.” (Jób 21,13-15) Jób a poklot a sötétség honának nevezi, „ahol nincs semmi rend, ahol a napvilág is fekete éjszaka” (Jób 10,22). Az egyházatyák már az első század óta kevés kivétellel azt írják, hogy a pokol nemcsak az utolsó ítélet után, hanem a halál után rögtön megkezdődik. A pokolnak mint büntetésnek létezését már az 500 körül keletkezett Damasus féle hitvallás (DS 72) is leszögezte, és ez vált dogmává.
Ezek a mondatok bizonnyal többek, mint csak tiszteletet érdemlő tanúságok.

ELSŐ KÖNYV

A MÁRIA-TISZTELET SZÜKSÉGESSÉGE

I. FEJEZET

Szűz Mária szerepe Jézus Krisztus első eljövetelében

14. Vallom az egész Anyaszentegyházzal, hogy Szűz Mária − mint puszta teremtmény −, aki a Legfölségesebb kezéből vette létét; összehasonlítva Isten végtelen nagyságával, a legparányibb porszemnél is kisebb,* vagy jobban mondva, egyáltalán semmi, mert Isten egyedül „az, aki van”. Az Úristennek, aki mindig független és önmagának elegendő, nem volt szüksége, hogy szándékait megvalósítsa és dicsőségét kinyilatkoztassa. Csak akarnia kell és minden megvalósul. (*Ez nem azt jelenti, hogy Szűz Mária magában véve a porszemnél is kisebb, hanem hogy Isten nagyságával összehasonlítva mintegy parányi porszem, vagy annál is kisebb.)
15. Azonban úgy tekintve a dolgokat, amint a valóságban vannak, azt kell mondanom: Mivel Isten a Szent Szűz megteremtése óta legnagyobb műveit Őáltala akarta megkezdeni és befejezni, azért feltételezhető, hogy cselekvésmódját az egész örökkévalóságon át sem fogja megváltoztatni, mert Isten, nem változik sem szándékaiban, sem cselekedeteiben.
16. Az Atyaisten Szűz Mária által adta egyszülött Fiát a világnak. Bármennyire vágyakoztak is utána a pátriárkák, imádkoztak négyezer éven át az ószövetség prófétái és szentjei, hogy e kincs birtokába jussanak, egyedül Szűz Mária érdemelte ki Őt, imádsága erejével és erényeinek nagyságával.* Egyedül Ő talált kegyelmet Istennél, mivel a világ méltatlan volt arra − mondja Szent Ágoston −, hogy az Isten Fiát közvetlenül az Atya kezéből fogadja, ezért az Atya Szűz Máriának adta Őt, hogy Mária által fogadja Őt a világ. A Fiúisten a mi üdvösségünkért emberré lett, de csak Szűz Máriában és Szűz Mária által. (* Méltányosság szerint, „de congruo” amint a hittudósok mondják.)
17. Az Atyaisten közölte tevékenységét Szűz Máriával, amennyire csak puszta teremtménnyel ez közölhető és így megadta neki a hatalmat, hogy Fiát és Titokzatos Testének minden egyes tagját világra hozza.
18. A Fiúisten mint új Ádám, leszállott az Ő szűzi méhe földi paradicsomába, és gyönyörűségét lelte, s a kegyelem csodáit művelte benne. Az emberré lett Isten abban gyakorolta szabadságát, hogy az Ő méhébe zárkózott. Hatalmát azzal ragyogtatta, hogy e gyenge Szűztől hordoztatta magát. Azzal magasztalta fel önmagát és mennyei Atyját, hogy dicsőségét e földön minden teremtmény előtt elrejtette és csak Szűz Máriának nyilatkoztatta ki. Azzal dicsőítette meg függetlenségét és fölségét, hogy a szeretetreméltó Szűztől függeni akart fogantatásában, születésében, a templomban való bemutatásában, harminc éves rejtett életében. Sőt haláláig, amelynél Szűz Máriának is jelen kellett lennie, hogy Krisztus Vele együtt bemutassa egy és ugyanazt az áldozatot, és beleegyezésével áldoztassék föl az örök Atyának, amint egykor Izsák is Ábrahám beleegyezésével.
Szűz Mária táplálta, ápolta nevelte és áldozta fel értünk az emberré lett Istent. Ó, mily csodálatos és felfoghatatlan függése Istennek! Habár a Szentlélek az Evangéliumban majdnem minden egyéb csodálatraméltó dolgot, melyet a testté lett Bölcsesség rejtett életében művelt, elhallgatott, mégsem mellőzhette hallgatással ezt a függést, mert meg akarta velünk értetni, hogy ebben a függésben mily érték és végtelen megtiszteltetés rejlik. Jézus Krisztus harminc évi alárendeltségével édesanyja iránt jobban dicsőítette mennyei Atyját, mintha a legnagyobb csodatételekkel az egész világot megtérítette volna.
Ó, mennyire dicsőítjük mi is Istent, ha Jézus Krisztus példájára és hasonlatosságára alávetjük magunkat Szűz Máriának, hogy Isten tetszésére legyünk!

Virágok Anyák napjára. Második rész

     Egyre csak az járt a fejemben, hogyha a házasságomat nem is tudom megmenteni – pedig a férjemet szerettem –, legalább a családomat mentem meg, a két gyereket.
Ettől a naptól kezdve újra elkezdtünk templomba járni és a fiacskám még ministrálni is beállt.
Igen, világosan megállapíthattam, hogy a gyermekek sokkal fogékonyabbak még a kegyelmi élet iránt mint a felnőttek többsége! Valahogy nekik nem volt cseppet sem unalmas a Szentmise, mely nálam is elnyerte újra a lelki helyét.
     A férjem, egyszerűen eltűnt az életünkből! Ez hatalmas csalódás volt nekem, mert jó apának és férjnek látszott és én abban a hiszemben voltam, hogy szeretjük egymást és ez így marad mindig, mert a jóság, kitörölhetetlen az ő emberségéből is.
Az ismerőseim folyvást azzal vigasztaltak, hogy örülhetek, hogy ilyen "rendes" férjem volt, aki nem pereskedik, hanem csak simán "lelépett". Én azonban féltem a későbbiektől, mert ha abból a nőcskéből is kiábrándul, egyszeriben kitörhet belőle az "apasági ösztön", minden jogi következményével együtt. Bensőmben folyvást szorongtam, mégha igyekeztem is ezt nem kimutatni, de kétségeim voltak, hogy meddig tudom ezt a közömbös, "fa arcot" mutatni? A gyermekeimben találtam meg valamennyi földi örömöm. Kőszobornak és csúfnak, esetlennek éreztem magam. Mi voltam én és mivé lettem?
     Férfi nélkül nem volt semmi önkontrollom, sem a megjelenésemet, sem a gyermeknevelésem helyességét illetően. Olyan borzasztó, hogy a problémáimat nem beszélhetem meg senkivel! Egyedül maradtam! Tele voltam komplexusokkal, mert minden az én hibám! Mégis volt valami, ami addig soha, esténként együtt imádkoztuk a rózsafüzért – érte is!
     Harmadik éve hogy elhagyott a férjem, jóllehet a formális válás nem történt meg. Nekem ez nem volt sürgős, mert férfire rá se tudtam nézni, és Istent a legkevésbé sem akartam megbántani! Valahol mélyen a tudatom alatt, még mindig reméltem.

     Beköszöntött a harmadik magányos május. Anyák napján, ott maradtunk a templom egyházközség rendezvényén. Az oltár két oldalán nagy mennyiségű cserepes virág illatozott egy-egy talicskában. Az atya szentbeszédben kitért arra, hogy az anyaság, nem csak a leggyönyörűbb hivatás a földön, de az egyik legkeményebb munka, felelősség és Istennek tetsző életáldozat, ezért érdemel minden édesanya elismerést és jutalmat. Kezével rámutatott a nagy halom virágra és hozzátette, hogy a mise utáni agapén a gyermekek választhatnak egy-egy cserép virágot az édesanyjuknak. (folyt.)

Schütz A.: DOGMATIKA, Szent István Társ. Bp. 1937 kiadása nyomán

A kárhozat kínjai 3

     Az örök kárhozat az Istennel való lázadó szembehelyezkedés. Ennek számos foka van. Kezdve azokon, akiknek annyi a személyes felelősségük, hogy szavazatukkal vagy más módon hatalomra segíthetik azokat, akik súlyos rombolást végezhetnek a lelkekben. Föl egészen amaz elvetemültekig, akik értelmüket és életüket az istenelleneség szolgálatába állítják. Éppen ezért a büntetések fokozatát illetőleg nem elég Szent Gergellyel azt mondani, hogy az csak az érzésbeli kínok különbözőségében nyilvánul majd meg. Sőt, kínálkozik az a gondolat, hogy minél magasabb tehetségekkel bírt a bűnös lélek, akinek az Istenség választott edényévé kellett volna lennie, ehelyett a pártütés tanyája lett. Nyilvánvaló, hogy annál fájdalmasabbnak és mélyebbnek kell éreznie azt a kínzó rettenetes ürességet, mellyel önmagát Istentől oly távolra taszította! 
Természetes, hogy a büntetések mértéke már a külön ítéletben meg van állapítva, újabb vétkek már nincsenek, melyek azt megváltoztathatnák. A halállal egyaránt lejár az érdemszerzés és a gonosz érdemek halmozásának ideje. Az Utolsó Ítélet, annyiban hoz változást, hogy akkor minden lélek ismét tulajdon testébe öltözik, és lényegileg csak ettől az időtől kezdve válik az összes érdem és érdemtelenség befogadására képes alannyá. 
    A kárhozottak szenvedései nem enyhülnek: ugyanannak az egyénnek bűnhődése az örökkévalóságon keresztül nem változik. A kárhozottak Istennek külön engedélye nélkül semmit sem vehetnek tudomásul, ami itt a földön történik; és teljességgel bizonytalan, sőt valószínűtlen, hogy Isten ilyen engedélyt ad. Ugyanezt kell mondani arra a régi hiedelemre, hogy bizonyos időkben csökkennek vagy éppen szünetelnek a kárhozat kínjai: Húsvét hajnalán, szombaton vagy vasárnap, amikor a szent nyugalomból és szentmisékről valami áldás kiterjed rájuk is. Ezek valótlanságok, melyeket csak a jámborság sugallt és amelyeknek a hit forrásaiban nincs alapjuk. A kinyilatkoztatás legkisebb kétséget sem hagy afelől, hogy aki egyszer átlépte az istenellenesség és Isten-harag birodalmának határát, annak kívül kell hagynia minden reményt.
     A szerk. megjegyzése: 
a) A pokolban nincs enyhület (sem Húsvétkor, sem szombatokon), mert a kárhozat épp a Megváltásból való önkizárás, az említett kegyelmek pedig, Jézus Krisztus Keresztáldozatának gyümölcsei!
b) A jámborság diktálta enyhületi lehetőségek, valójában a tisztítótűzbeli lelkekre vonatkoznak, melyet sokan kevernek a pokol szenvedéseivel!  
c) A páli kijelentés, hogy majdan „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28), nem a pokol cáfolata, hiszen a kárhozat helye épp attól az, hogy az Életen (Istenen) kívül van, mely az örök halál állapota (vö 2Kor 2,16)!

9. Az egész föld, különösen a keresztény világ tele van (Szűz Mária) dicsőségével. Némely ország, tartomány, püspökség és város védőjéül és oltalmazójául is választotta. Sok székesegyházat az Ő nevével szenteltek Istennek. Nincs templom, melyben ne volna oltára; nincs vidék, ahol ne tisztelnék a Szent Szűz valamely kegyképét, ahol az emberek bajaikra orvosságot találnak, s ahol egyéb javakat is nyernek. Hány egyesület és kongregáció létesült tiszteletére! Hány szerzetestársulat viseli nevét és áll az Ő oltalma alatt! Eme egyesületekben hányan és hányan hirdetik dicséretét és magasztalják irgalmasságát! Nincs gyermek, aki ne dicsérné, amikor az Üdvözlégyet gügyögi. Nincs bűnös, ha mégoly megrögzött is, aki szívében legalább szikrányi bizalmat ne érezne Iránta. Sőt az ördögök a pokolban is becsülik, noha félnek Tőle.
10. Mindezek után mégis azt kell mondanunk a szentekkel: hogy Máriát még nem dicsérték, magasztalták, tisztelték és szerették eléggé, s még nem szolgáltak neki eléggé. Mert ő sokkal több dicséretet, tiszteletet, szeretetet s szolgálatot érdemel!
11. Azt kell tehát mondanunk a Szentlélekkel: „A király leányának minden ékessége belül van.” Mindaz a tisztelet, amelyet az ég és a föld versengve helyez a Boldogságos Szűz lábaihoz, semmi ahhoz a tisztelethez, melyet bensejében Alkotójától nyer. És ez a tisztelet rejtve marad azok előtt a kicsiny teremtmények előtt, akik nem tudnak a Király titkaiba behatolni.
12. Kiáltsunk fel ezért az apostollal: „Szem nem látta, fül nem hallotta s ember szíve föl nem fogta még” (1Kor 2,9) Mária szépségét, nagyságát, fönségét, mert ő a csodák-csodája, a kegyelem, a természet és a dicsőség rendjében. Egy szent azt mondja: „Ha meg akarod érteni az Anyát, akkor értsd meg előbb a Fiát. Mária méltó Anyja Istennek”. Itt némuljon el minden beszéd!
13. Szívem különös örömmel sugallta mindazt amit leírtam, hogy rámutassak, mennyire ismeretlen volt* eddig Szűz Mária és hogy ez az ismeretlenség egyik oka annak, hogy Jézus Krisztust sem ismerik úgy, amint ismerniük kellene. Ha tehát eljön − és bizonyos, hogy eljön Jézus Krisztus ismerete és országa −, akkor ez csak annak lehet szükségképp következménye, hogy ismerik már Máriát és az ő országát. Ő ajándékozta Jézust első alkalommal a világnak, és másodszor is ő fogja kinyilatkoztatni. (* E tiszteleti mód nézőpontjából!)