ELSŐ KÖNYV
A MÁRIA-TISZTELET SZÜKSÉGESSÉGE
I. FEJEZET
Szűz Mária szerepe Jézus Krisztus első eljövetelében
14. Vallom az egész Anyaszentegyházzal, hogy Szűz Mária − mint puszta teremtmény −, aki a Legfölségesebb kezéből vette létét; összehasonlítva Isten végtelen nagyságával, a legparányibb porszemnél is kisebb,* vagy jobban mondva, egyáltalán semmi, mert Isten egyedül „az, aki van”. Az Úristennek, aki mindig független és önmagának elegendő, nem volt szüksége, hogy szándékait megvalósítsa és dicsőségét kinyilatkoztassa. Csak akarnia kell és minden megvalósul. (*Ez nem azt jelenti, hogy Szűz Mária magában véve a porszemnél is kisebb, hanem hogy Isten nagyságával összehasonlítva mintegy parányi porszem, vagy annál is kisebb.)
15. Azonban úgy tekintve a dolgokat, amint a valóságban vannak, azt kell mondanom: Mivel Isten a Szent Szűz megteremtése óta legnagyobb műveit Őáltala akarta megkezdeni és befejezni, azért feltételezhető, hogy cselekvésmódját az egész örökkévalóságon át sem fogja megváltoztatni, mert Isten, nem változik sem szándékaiban, sem cselekedeteiben.
16. Az Atyaisten Szűz Mária által adta egyszülött Fiát a világnak. Bármennyire vágyakoztak is utána a pátriárkák, imádkoztak négyezer éven át az ószövetség prófétái és szentjei, hogy e kincs birtokába jussanak, egyedül Szűz Mária érdemelte ki Őt, imádsága erejével és erényeinek nagyságával.* Egyedül Ő talált kegyelmet Istennél, mivel a világ méltatlan volt arra − mondja Szent Ágoston −, hogy az Isten Fiát közvetlenül az Atya kezéből fogadja, ezért az Atya Szűz Máriának adta Őt, hogy Mária által fogadja Őt a világ. A Fiúisten a mi üdvösségünkért emberré lett, de csak Szűz Máriában és Szűz Mária által. (* Méltányosság szerint, „de congruo” amint a hittudósok mondják.)
17. Az Atyaisten közölte tevékenységét Szűz Máriával, amennyire csak puszta teremtménnyel ez közölhető és így megadta neki a hatalmat, hogy Fiát és Titokzatos Testének minden egyes tagját világra hozza.
18. A Fiúisten mint új Ádám, leszállott az Ő szűzi méhe földi paradicsomába, és gyönyörűségét lelte, s a kegyelem csodáit művelte benne. Az emberré lett Isten abban gyakorolta szabadságát, hogy az Ő méhébe zárkózott. Hatalmát azzal ragyogtatta, hogy e gyenge Szűztől hordoztatta magát. Azzal magasztalta fel önmagát és mennyei Atyját, hogy dicsőségét e földön minden teremtmény előtt elrejtette és csak Szűz Máriának nyilatkoztatta ki. Azzal dicsőítette meg függetlenségét és fölségét, hogy a szeretetreméltó Szűztől függeni akart fogantatásában, születésében, a templomban való bemutatásában, harminc éves rejtett életében. Sőt haláláig, amelynél Szűz Máriának is jelen kellett lennie, hogy Krisztus Vele együtt bemutassa egy és ugyanazt az áldozatot, és beleegyezésével áldoztassék föl az örök Atyának, amint egykor Izsák is Ábrahám beleegyezésével.
Szűz Mária táplálta, ápolta nevelte és áldozta fel értünk az emberré lett Istent. Ó, mily csodálatos és felfoghatatlan függése Istennek! Habár a Szentlélek az Evangéliumban majdnem minden egyéb csodálatraméltó dolgot, melyet a testté lett Bölcsesség rejtett életében művelt, elhallgatott, mégsem mellőzhette hallgatással ezt a függést, mert meg akarta velünk értetni, hogy ebben a függésben mily érték és végtelen megtiszteltetés rejlik. Jézus Krisztus harminc évi alárendeltségével édesanyja iránt jobban dicsőítette mennyei Atyját, mintha a legnagyobb csodatételekkel az egész világot megtérítette volna.
Ó, mennyire dicsőítjük mi is Istent, ha Jézus Krisztus példájára és hasonlatosságára alávetjük magunkat Szűz Máriának, hogy Isten tetszésére legyünk!
