A tét gigantikus: üdvösség vagy kárhozat
Fontos ráébredni (és ráébreszteni), hogy a bűn szerzője a megtévesztő szellem (vö 1Tim 4,1), „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö Jel 12,9b). A bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát: a család-, haza- és egyházhűségét.
1) Véletlenül nem lehet elkárhozni!
2) Aki tudva és akarva elutasította magától Istent és az isteni Irgalmat és ezt még földi életében meg nem bánta, annak bizony nem lesz része Isten Országában!
3) Isten ítélőszéke előtt tisztánlátás van, nincs már bűnbánat (ami a földi élet kiváltsága) és sajnos az maradhat mindenkinek az álláspontja, amit egész életén át szajkózott! (Aki Istent következetesen elutasította, az nem lesz képes álláspontján változtatni!)
4) A lélek lényegében önmagát ítéli el és végtére is a kárhozattal a saját kívánsága teljesül!
Az Úr színe előtt nincs már magyarázkodás, nem mondható, hogy "így neveltek, azt hittem, nem tudtam", mert Isten ugyanis mindenkinek megadja az üdvösségéhez szükséges kegyelmeket (még életében). Ezt azonban el kell fogadni és érvényesíteni kell életünkben! A felvilágosítás és az evangelizálás tehát nem csak egyéni-, de közösségi felelősségünk! Kozmikus méretű küzdelem folyik ugyanis külön-külön valamennyi lélekért, s e harcból mindenkinek részt kell vállalnia, nemre és korra való tekintet nélkül! Az ember rövid életének tétje: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18) és így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében tartja örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek s az elkárhozottak számát.
A Szentírás tanítása nyomán kiviláglik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben az egyéni vagy társadalmi bűnök – pl. a felelőtlen választási szavazatok –, azt megengedik neki. 
Az ördög nem látja gondolatainkat, csupán tetteinkből, kijelentéseinkből következtet magas intelligenciájával! Amikor az egyén, nem tartja be Isten parancsait és a bűn útjára lép, akkor nemcsak rövidtávú tetteire, de egész életére, sőt, unokái életsorsára is teret nyer(het) a sátán – mi több –, az egyénen keresztül manipulálhatja az egész közösséget, a nemzetet, a világot. Ebből fakadóan következik, hogy az emberi akaratok és sorsok alakítása fokozatosan az ördög befolyása alá kerül, és mintegy szolgai eszközökké válhatnak istenellenes művének építésében. Ez a megtévesztésen alapuló ördögi taktika tetten érhető a magánszférától az államok életéig, a világpolitika alakításától az emberiség puszta létéig. 
Aki a teremtményeket (akár saját magát akár a világot) Istennek elébe helyezte, annak meg kell tapasztalnia az istentelenség belső ürességét, kínzó tartalmatlanságát és összevisszaságát. Az a világ, mely az Istentől megállapított rendben sugározza az Ő bölcsességét, jóságát, békéjét és örömét; szent lelkesedést áraszt a végleges állapotú lélekbe ott, ahol megtörtént a jónak és rossznak teljes szétválasztása. A szent isteni buzgóság, mely az üdvözülteknek a szeretet lángoló tüzét árasztja, a kárhozottakat a maguk választotta "gyűlölet tüze" várja, az örök halál, a pokol emésztő tüzeként. Tűz emészti a bűnösöket. Akik a lét gyökerétől való elszakadottságukban, nemcsak az összevisszaság és lázadás borzalmaitól szenvednek, hanem a kárhozottak társaságától is! Az összes kínokat átjárja annak világos látása, hogy mindez önmaguk okozta kín, mert a lelkiismeret férge nem hal meg, és csak az állapotával szembeni tehetetlen fogcsikorgató düh tud magának utat törni. 
Megjegyzés: A kárhozat kínjai nem ugyanazok mindenki számára, mert keményebb fenyítés vár a hatalmasokra. «És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! Mert ha a csodák, amelyeket láthattál, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.» (Mt 11,23-24) «Akik felélik az özvegyek házait és színleg nagyokat imádkoznak (az irástudók), ezek súlyosabb ítélet alá esnek.» (Mk 12,40) Ezt kívánja az igazságosság is!
