98. A Mária-tiszteletben semmi sem oly veszedelmes, mint az ilyen ördögi vakmerőség. Mondhatjuk-e igazán, hogy szeretjük és tiszteljük a Szűzanyát, ha bűneink által Fiát − Jézus Krisztust −, oly szívtelenül megsebezzük, felfeszítjük és gyalázzuk? Ha Szűz Mária rendszerré tenné, hogy az e fajta embereket irgalmassága által megmenti, akkor felszabadítaná a bűnt; segítene Fiát bántani és keresztre feszíteni. Ki merne ilyet még csak gondolni is?
99. Azt mondom, hogy Szűz Mária tiszteletével, mely a szentségi Jézus Krisztus tisztelete után a legszentebb és legértékesebb, így visszaélni annyi, mint borzasztó istenrablást követni el, mely a méltatlan áldozás istenrablása után a legnagyobb és legkevésbé megbocsátható.
100. Megvallom, ahhoz, hogy Szűz Máriát igazán tiszteljük, nem kell feltétlenül oly szentnek lennünk, hogy minden bűnt már elkerültünk, habár ez kívánatos lenne, de legalább (figyeljük meg azt, amit mondok):
a) erősen fel kell tennünk magunkban, hogy − ami a legkevesebb −, minden halálos bűnt kerülünk, mely az Anyát éppoly mértékben megbántja, mint a Fiút;
b) erőt kell vennünk magunkon, hogy minden bűnt kerüljünk;
c) be kell lépnünk valamely Mária-társulatba, a szentolvasót vagy más imádságokat végeznünk, szombaton böjtölnünk stb. Mindez csodálatosan elősegíti még a legmegrögzöttebb bűnös megtérését is. És ha olvasóm ilyen volna, sőt ha egyik lábával már a pokolban lenne, akkor mindezt tanácsolom neki, de csakis azzal a feltétellel, hogy ezeket a jó cselekedeteket oly szándékkal végzi, hogy Szűz Mária közbenjárása által Istentől a bánat, a bűnbocsánat és a rossz szokásai fölött való győzelem kegyelmét kérje, elnyerje, nem pedig, hogy lelkiismeret furdalásai és Jézus Krisztus és a szentek példái ellenére, az evangéliumi elvekkel ellentétben nyugodtan éljen tovább a bűn állapotában.
101. Az állhatatlan tisztelők. Állhatatlan tisztelők azok, akik a Szűzanyát csak itt-ott vagy csak időnként tisztelik. Hol buzgók, hol lanyhák. Szolgálatában esetleg épp késznek látszanak, aztán ismét egészen megváltoznak. Először minden áhítatgyakorlatot elfogadnak a Boldogságos Szűz tiszteletére, belépnek egyesületeibe, de azután nem tartják meg hűségesen azok szabályait. Úgy változnak, mint a hold, és azért méltatlanok arra, hogy a Szent Szűz hűséges szolgái közé számláltassanak, akiknek osztályrésze a hűség és kitartás. Jobb, ha nem terheljük magunkat sok imával és áhítatgyakorlattal, de a keveset a világ-, az ördög- és érzékiségünk ellenére is szeretettel és hűséggel végezzük el!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.