II. FEJEZET
A szent rabszolgaság
(Második igazság)
1. A keresztény Jézus Krisztus korlátlan tulajdona
68. Abból, hogy ki nekünk Jézus Krisztus; azt kell következtetnünk, hogy mi, amint az Apostol mondja, nem vagyunk a magunkéi, hanem egészen az övéi, tagjai és rabszolgái, akiket Vére árán, végtelenül drágán vásárolt meg. A keresztség előtt az ördög rabszolgái voltunk. A keresztség azonban Jézus Krisztus igazi rabszolgáivá tett bennünket. Mint ilyeneknek, nem szabad többé semmi más célért élnünk, dolgoznunk és meghalnunk, mint egyedül azért, hogy Neki, az Istenembernek gyümölcsöt teremjünk, őt testünkben megdicsőítsük és lelkünkben uralkodni engedjük, mert meghódított birtoka, megvett népe és öröksége vagyunk. Ezért hasonlít bennünket a Szentlélek:
a) fákhoz, melyeket az Egyház szántóföldjén patakok mellé ültettek, s melyeknek gyümölcsöt kell hozniuk idejükben;
b) szőlőtőke vesszejéhez, melynek jó szőlőt kell teremnie, mert a tőke maga Jézus Krisztus;
c) nyájhoz, melynek pásztora Jézus Krisztus, és a nyájnak el kell szaporodnia és tejet kell adnia;
d) jó földhöz, melyet Isten művel s melyben a mag megsokasodik és harminc-, hatvan-, százszoros gyümölcsöt terem.
Jézus Krisztus kimondta az átkot a terméketlen fügefára és az ítéletet a haszontalan szolgára, aki talentumát nem hasznosította. Mindez azt bizonyítja, hogy Krisztus tőlünk, nyomorult emberektől, némi gyümölcsöt kíván, ti. a mi jó cselekedeteinket, mert ezek a jó cselekedetek kizárólag az övéi: „Jó cselekedetekre teremtve Krisztus Jézusban”.
A Szentlélek e szavai azt jelentik, hogy Jézus Krisztus egyetlen forrása minden jó cselekedetünknek, és hogy Neki kell lenni azok egyetlen céljának is. Továbbá, hogy Neki nem csupán mint fizetett szolgák, hanem mint a szeretet rabszolgái tartozunk szolgálni. Ezt közelebbről meg akarom magyarázni.
