A Hajnal Szép Sugara

95. Az Anyaszentegyház a Szentlélekkel először Szűz Máriát áldja és csak azt követően Jézus Krisztust: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.” (Lk 1,42) Nem mintha Mária több lenne Jézusnál, vagy Vele egyenlő − ezt mondani eretnekség −, hanem mert először Máriát kell dicsérnünk, hogy Jézust tökéletesebben dicsérhessük. Mondjuk tehát Szűz Mária minden igaz tisztelőjével, szemben a hamis és szűkkeblű tisztelőkkel: „Ó Mária, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus!”
96. A külsőséges tisztelők. Azok, akiknek egész Mária-tisztelete külsőséges gyakorlatokból áll. A Boldogságos Szűz tiszteletének csak külsőségei tetszenek nekik, mert nincs bensőséges lelkületük. Elmondanak sietve egy sereg rózsafüzért, figyelmetlenül meghallgatnak több szentmisét, a körmeneteken áhítat nélkül sétálnak, minden egyesületbe felvetetik magukat anélkül, hogy életüket megjavítanák, hogy szenvedélyeiken erőt vennének, és hogy a Legszentebb Szűz erényeit kicsit is követnék. Az ájtatosságokból csak a külsőségekre figyelnek anélkül, hogy a belső tartalom megérintené a lelküket. Ha lelkigyakorlataikban semmi érezhető édességet nem tapasztalnak, könnyen képesek mindent feladni, vagy csak puszta szeszélyből végezni. Sajnos, a világ tele van a külsőséges tisztelők eme fajtájával, és senki sem gáncsolja annyira a bensőséges hitet, mint ők.
97. A vakmerő tisztelők. Ezek, a szenvedélyeiknek alávetett bűnösök, a világ kedvelői. A kereszténység és Mária-tisztelet szép neve alatt büszkeséget, fösvénységet, tisztátalanságot, iszákosságot, haragot, káromkodást, rágalmazást vagy igazságtalanságot stb. rejtegetnek.
Azon ürüggyel, hogy ők 'Mária-tisztelők', békében és nyugodtan szenderegnek rossz szokásaikban anélkül, hogy erejüket megfeszítenék a javulásra. Elhitetik magukkal, hogy Isten majd megbocsát nekik, nem fognak gyónás nélkül meghalni és elkárhozni, mert a rózsafüzért imádkozzák: vagy szombaton böjtölnek, a Rózsafüzér- vagy a Skapuláré-társulatnak vagy más Mária-egyesületnek tagjai, esetleg valami Szűz Mária jelvényt, érmét hordanak.
Ha azt mondják nekik, hogy ájtatosságuk az ördög csalárdsága vagy kárhozatos vakmerőség, mely veszedelembe döntheti őket, nem akarják elhinni. Isten − így mondják ők − jó és irgalmas, és nem azért teremtett bennünket, hogy elkárhoztasson. Egyetlen ember sincs bűn nélkül és szerintük egy szívbeli „vétkeztem” elég a jó halálhoz. Különben is ők tisztelői a Szűzanyának; hordják: a skapulárét és tiszteletére mindennap elmondanak − kérkedés nélkül −, hét Miatyánkot és Üdvözlégy Máriát. Időnként még a rózsafüzért és Szűz Mária Kis zsolozsmáját is imádkozzák, böjtölnek, stb.
Hogy a mondottakat megerősítsék és magukat még jobban elvakítsák: innen-onnan néhány ígéretes példát idéznek, melyet hallottak vagy olvastak, de az, hogy igazak-e, az nekik nem okoz nagy gondot. Efféle példáik vannak: bizonyos személyek, akik halálos bűnben haltak meg, életük folyamán a legszentebb Szűzhöz végzett imáik és áhítatgyakorlataik miatt, vagy feltámadtak a halálból újra, hogy gyónhassanak, vagy Szűz Mária irgalmassága által haláluk óráján Istentől tökéletes bánatot és bűneik bocsánatát nyerték el és ezáltal megmenekültek* − és ugyanezt remélik a maguk számára is. (*Ezek a példázatok − ha megtörténtek is − nem általánosíthatók, különösen nem azok számára, akik vakmerően eleve erre számítanak!)