III. FEJEZET
A régi ember halála
(Harmadik igazság)
1. Természetünk romlottsága
78. A természetünkhöz tapadó gonoszság rendszerint a legjobb cseleke-deteinket is beszennyezi és megrontja. Ha tiszta vizet rossz szagú edénybe öntünk vagy bort olyan hordóba, melynek belseje egy előbbi bor rossz ízét megőrizte, akkor a tiszta víz és a jó bor is megromlik. Ugyanúgy, ha Isten a kegyelmeit, mennyei harmatát vagy szeretetének drága borát lelkünk-nek az eredeti bűn és a személyes bűnök által megrontott edényébe önti, akkor adományait rendszerint megrontja és beszennyezi a rossz lerakódás, melyet a bűn bennünk hátrahagyott. Ez még legmagasztosabb erénygyakorlatainkat is megfertőzi.
Ezek szerint a tökéletesség elérése érdekében, mely csakis a Jézus Krisz-tussal való egyesülésünk által érhető el, a legsürgősebb feladatunk, hogy a bennünk lévő rossztól megszabaduljunk; különben az Úr, aki végtelenül tiszta és a lélek legkisebb foltja is ellenszenves Neki, nem egyesülhet velünk.