2. A tökéletes gyakorlat
118. Mindezek után és miután majdnem minden könyvet elolvastam, mely a Mária-tiszteletről szól, és miután korunk legszentebb és legtudósabb személyeivel megbeszéltem a dolgot, hangosan és ünnepélyesen kijelentem, hogy nem ismertem és nem találtam áhítatgyakorlatot Szűz Máriához, mely hasonló lenne ahhoz, melyet most akarok tanítani. Egyik sem kíván a lélektől több áldozatot Istenért, egyik sem szabadítja meg a lelket jobban önmagától és az önszeretettől, egyik sem tartja meg őt hűségesebben a kegyelemben és a kegyelmet benne, és nem egyesíti tökéletesebben és könnyebben Jézus Krisztussal. Végre egyik sem dicsőségesebb Istenre, kegyelem szerzőbb a lélekre és hasznosabb a felebarátra nézve.
119. Minthogy ennek az áhítatnak tulajdonképpeni lényege a bensőben van, melyet ki kell képezni, nem mindenki érti meg egyformán. Néhányan majd megállapodnak annál, ami külsőséges benne, és nem hatolnak jobban bele; ezek lesznek a legtöbben. Néhányan, a kevesek, bensejébe is behatolnak, de csak az első fokot érik el. Ki emelkedik fel a másodikra? Ki jut el a harmadikig? Ki fog végül azon állandóan megmaradni? Egyedül az, akinek Jézus Krisztus Lelke ezt a titkot kinyilatkoztatja. Ő maga fogja az egészen hű lelket ezen az úton vezetni, hogy erényről-erényre, kegyelemről-kegyelemre, világosságról-világosságra haladjon és elérje önmagának Jézus Krisztusban való átalakulását, életkorának teljességét a földön és dicsőségének teljességét a mennyben.