I. FEJEZET
A hamis és az igazi Szűz Mária-tisztelet ismertetőjelei
1. Hamis Szűz Mária-tiszteletek
92. Hétféle hamis Mária-tisztelőre és tiszteletre hívom fel a figyelmet: a gáncsoskodó, a szűkkeblű, a külsőséges, a vakmerő, az állhatatlan, a képmutató és az önző Mária-tisztelőkre, ill. tiszteletre.
93. A gáncsoskodó Mária-tisztelők. Ezek rendszerint büszke tudósok, úgynevezett művelt szellemek, akikben alapjában van egy csekély tisztelet Szűz Mária iránt, de akik leértékelnek majdnem minden más áhítatgyakorlatot, amit a közönséges emberek egyszerűen és jámborul végeznek, mert ezek nem ízlésük szerint való. Kétségbe vonnak minden csodát és elbeszélést, melyek az Istenanya irgalmáról és hatalmáról tesznek tanúságot, még ha szavahihető íróktól vagy szerzetesrendek évkönyveiből vettek is. Nem nézik jó szemmel, ha egyszerű és alázatos emberek a Szűzanya oltára vagy képe előtt térdelnek, hogy ott imádkozzanak. Sőt bálványimádással vádolják őket, mintha a fát vagy a követ tisztelnék. Ők maguk − mint mondják −, nem találnak ilyen külsőséges ájtatosságokban tetszést, hiszen ők tanult emberek, akik nem adhatnak hitelt a meséknek és csoda-történeteknek, melyeket Szűz Máriáról regélnek.
Ha idézzük nekik a csodás és magasztos dicséreteket, melyekben az egyházatyák az Istenanyát részesítették, akkor vagy azt felelik, hogy a szent szónokok túloztak, vagy helytelen magyarázatokkal próbálkoznak.
A hamis tisztelők eme fajtájától, a büszke és világias lelkületű egyénektől nagyon kell félnünk. Az igaz Mária-tiszteletnek mérhetetlen kárt okoznak, és a visszaélések kiküszöbölésének ürügye alatt magától az ájtatosságtól tartják vissza a népet.
94. A szűkkeblű tisztelők. Azok akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítani vélik Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják.
Nem szenvedhetik, ha a Szűzanyát a fölötte igazságos dicséretben részesítjük, miként a szentatyák tették. Nehezen viselik el, ha a Mária oltár előtt többen térdelnek, mint a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt − minta ez a kettő ellenkeznék egymással −, mintha azok, akik Szűz Máriához imádkoznak, általa nem Jézushoz imádkoznának. Nem akarják, hogy a népek gyakran beszéljenek a Szűzanyáról, és oly sokszor forduljanak Hozzá.
Néhány szokott megnyilatkozásuk így hangzik: ,,Minek az a sok rózsafüzér, egyesület és külső áhítatgyakorlat Máriához? Tudatlanságuk következményeként, vallásunkból torzképet csinálnak. Azok az igazán vallásosak, akik Jézus Krisztust kérik imáikban. Jézushoz kell menekülnünk, ő a mi egyetlen közbenjárónk, Őt kell prédikálni, ez a helyes.”
Bizonyos értelemben igaz amit mondanak, de mivel a dolgot elcsavarják − hogy ezzel a Mária-tiszteletet megakadályozzák −, nagyon veszedelmes. Valójában, a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt szőtt finoman hálója ez. Mert sohasem tisztelhetjük Jézus Krisztust jobban, mintha szentséges Anyját tiszteljük, hiszen csak azért tiszteljük őt, hogy Jézus Krisztust tökéletesebben tiszteljük, mert mint úthoz megyünk Hozzá, melyen eljutunk célunkhoz: Jézushoz.
