Időrendben előbb van az anya és utána a fiú. Következésképp ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszthalála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett Őt váltania.
Ám Istennek ‒ aki az Időnek is ura ‒ semmi sem lehetetlen! Így a minden teremtmény felett szeretett Szent Szüzet, minden angyalnál és minden szentnél messzebbmenően ruházta fel istenisége kincstárának bőségével. Azért, hogy ez az anya, aki minden malaszttal teljes és a bűn minden foltjától mentes, Istenhez méltó és tökéletes legyen. Az Atya szerető akarata, hogy ez az Anya birtokolja a szent ártatlanságnak és szentségnek azon teljességét, amelyet Istenen kívül egyetlen elme sem képes teljesen felfogni.
IX. Piusz pápa mielőtt Mária Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját kidolgozta, kikérte az ügyben a püspökök és teológiai fakultások véleményét. A válaszok összegzése alapján 543 püspök közül 484-nek örömére szolgált, 18 nem akarta a dogma kimondását, 41 püspök pedig nem tartotta időszerűnek! Ebből világosan kiérződik, hogy nem mindenki értette meg a dogma üdvtörténeti jelentőségét, talán még a tartalmát sem!
Ezen valóban isteni Titok misztériumát próbálta szavakba önteni 1854-ben IX. Piusz pápa a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetésével az Ineffabilis Deus kezdetű bullájában.
"A Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt! A Szeplőtelen Fogantatás Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek!"
(folyt. Előző rész)
