A jelenés idején a meghódított bennszülöttek veszedelmesen forrongtak, lázadás kitörését lehetett várni. Nem lehetetlen, hogy Juan Diegó nagybátyjának „betegsége” se volt más, mint lándzsadöfés, melyet a lázadók egy csoportja ejtett rajta, mint "kollaboránson".(Az adatok e tekintetben nem egészen biztosak!) A mennyei Úrnő szentélyének megépülése után azonban a felkelés elmaradt és az indiánok tömegesen tértek meg (egyben a hódítók is megjámborodtak).
Addig, éves viszonylatban a megtérések száma a százat sem érte el – az Istenanya csodás közbeavatkozása révén –, 1531. decemberét követően, néhány év leforgása alatt kilencmillió azték keresztelkedett meg, erejük határán túl is terhelve a misszionáriusokat. A történelmi dokumentumok azt írják, hogy a misszionáriusok reggeltől estig keresztelték a sorban várakozó napi többezer indiánt, sőt kit-kit a Házasság Szentségében is részesítettek. Pl. egy Torbidó nevű ferences pap feljegyzése szerint, a társával együtt öt nap alatt 14.200 lelket keresztelt meg. És ugyanez történt valamennyi missziós központban!
Tudnunk kell, hogy a Szent Keresztség egyedi Szentség és csak személyesen lehet kiszolgáltatni! Az általános paphiány és egy ilyen tömeges igény mellett, ezt csak különleges pápai felhatalmazás mellett és nagyfokú ötletességgel lehetett csak végbevinni. A keresztelendők tömege előtt a közös fogadalmakat és az exorcizmust egységesen végezték, majd ezek után egyes sorba állították az embereket. A keresztség felvétele úgy történt, hogy egy diakónus a keresztnevek könyvéből, minden egyes személy előtt felolvasott egy nevet, nyomban egy másik segédlet tálat tartott a keresztelendő elé, és a pap megkeresztelte őt (az egyes embert) az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
Juan Diegó tanúságtétele az inkultúráció csodája! A Beszélő Sas, indián mivolta természetfölötti misztériummá lényegült, hiszen ő az egyszerű azték Cuauhtlatoatzin (Juan Diegó), végső soron nem csak Mexikó népének, de az egész amerikai földrésznek evangelizátorává vált. A Szent Szűz megmentette (tízmilliós) azték gyermekeit nemcsak a démoni rabságból, de örök elégedetlen elnyomóik túlkapásaitól is, hiszen eltűnt az indiánok és spanyolok közti kölcsönös gyűlölködés. Az indiánok krisztianizációja, de a hódítók lelkületi átalakulása is egy villámgyors folyamat volt. Kétség kívül az Istenanya közbenjárása – vagyis egy Mária-jelenés hatására –, ez volt az emberiség történelmének eddigi legnagyobb csodája, mintegy példájaként a jövendőnek, hogy érdemes a Szűzanya oltalmában bíznunk!
A guadalupei Mária-jelenés története, egyértelmű és nyomatékos példát ad nekünk magyaroknak is, hogy népünk életét és jövőjét kinek a kezébe kell helyeznünk maradéktalan bizalommal. (Szent Istvánunk és a Magyar Szentek világosan tudták ezt!!!)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.