Közben a Via degli Orti (utcában) nem csak a csodát látni kívánók tolongtak, hanem a primitív "balhékeltők" és szkeptikusok is! Néhány fiatal protestáns szétszórva a tömegben, megpróbálta lejáratni a rendkívüliséget.
Ezért is, meg a tömeg miatt is egy asszony kihívatta a csendőrséget.
Eközben a hatóságoknál is nagy tanácskozás folyt. Néhányan meg voltak győződve arról, hogy valami csalás történik és kemény fellépést sürgettek. Némelyek, nem kis logikával úgy vélték, hogyha a Madonna Szirakúzában sírni akarna, biztosan nem ilyen semmitmondó helyen tenné.
Mások viszont, akik látták, valódinak minősítették a csodát és hangoztatták, hogy helyszínelni kell és ki kell vizsgáltatni. Végül úgy döntöttek, hogy elhozzák a képet és a csendőrség épületében alaposan megvizsgálják. Ezt hatósági tekintéllyel meg is valósították. Útközben a Szűzanya könnyei olyan bőségesen patakzottak, hogy a törvény szolgájának az egyenruhája teljesen átnedvesedett. Mikor a képpel a csendőrség épületébe értek, és a hivatalos marcona férfiak meglátták a síró Madonnát, egyszeriben elcsendesedtek, meghatódva a látványon ‒ és azt tették, amit az egyszerű nép ‒, letérdeltek és elkezdtek imádkozni.
A hivatalos közegek személyes tapasztalata hasznosnak bizonyult, mert ettől kezdve csendőri egységeket vezényelt ki a tömeg irányítására. A hivatalos egyházi és polgári szervek, tudományos vizsgálatnak vetették alá mind a domborművet, mind a könnyeket. A dombormű szeptember elseje déli negyed 12-ig könnyezett. Éppen addig, amíg a szakértői bizottság összegyűjtötte a laboratóriumi vizsgálathoz szükséges mennyiségű folyadékot.
Az analizálás megállapította, hogy összetétele teljesen azonos az emberi könnyekkel, olyannyira, hogy még a fehérje sem hiányzott belőle, amit pedig csak élő szervezet állíthat elő. Erről 1953. október 17-én nyilatkozatot adtak ki.
A Madonna könnyezéséről szélesebb körű hírverést a liberális La Sicilia napilap vasárnap reggeli száma közölt, helyszíni tudósításban.
A lap munkatársa többek között azt írta, hogy "a hitetlenkedők is kénytelenek fejet hajtani a látható tények előtt, mert a könnyek egész nap hullottak a Madonna-kép szemeiből". A cikk nyomán Siracusa szűknek bizonyult mindazok befogadására, akik vonaton, buszokon és gépkocsikkal áradtak a város felé nem csak Olaszországból, de külföldről is.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.