Az 1953-54-es Mária-évi ünnepségek alkalmára Róma önkormányzata a püspöki helynökségnek 25.000 m2 területet ajándékozott a barlang körül, és kiépítette a barlanghoz vezető utakat. A barlang elé ideiglenes kápolna és fedett imaterem épült és egy otthon a ferences atyák számára, akik a barlangra vonatkozó emléktárgyakat és írásokat őrzik. (A képen Bruno, a felesége, Isola és Carlo gyertyát gyújtanak a kegyhelyen)
A jelenés óta a barlangnak olykor liliomillata van. A Szent Szűz közbenjárására "a bűnnek ezen földjével" csodák történtek.
1980. április 12-én, pontosan harminc évvel az első megjelenés után, több mint 3000 ember volt tanúja a Tre Fontane-i napcsodának. A Nap 30 percig „forgott”. Ezt a csodát a Szűzanya öt hónappal előtte már jelezte, Brunonak. A tanúk láthatták, ahogy a Nap a jelenések barlangja felett „függött”, elkezdett forogni egy M betűt formázva, s csillagok és egy változó fényű ragyogás vette körül. Egy idő után az M betű egy „IHS” feliratú Szentostyává alakult át, valamint később még Jézus és Mária alakja is megjelent – a Napbaöltözött Asszonyé –, aki az emberek közül elsőként vétetett fel testestül-lelkestül a Mennybe, és részesül Isten Szentháromságos életében. A Szent Szűz 1982. február 23-án ismét megjelent Brunonak és beszélt neki a II. János Pál pápa ellen készülő következő újabb merényletről. Ez a jövendölés 1982. május 12-én következett volna be Fatimában – melyet sikerült meghiúsítani.
A Tre Fontane-i jelenésrõl eddig több mint 300 könyv jelent meg. Az 1960-as évek végén jelent meg az első olyan püspöki körlevél, amely bejelentette, hogy Olaszországban templom épül a Kinyilatkoztatásbeli Szűz tiszteletére.
1982-ben megépült a Tre Fontanei barlang elé az új kápolna.
Azóta a barlang a béke, az ima és a bűnbánat helye.
1987. április 12-én a Szűzanya megjelenésének 40. évfordulóján Ugo Poletti bíboros tartott szentmisét. 1997-ben, II. János Pál pápa megerősítette a hely nevét: „A Harmadik Évezred Tre Fontane-i Szűz Máriája” néven. (A már fehérszakállas Bruno a Szentatyával)
A Tre Fantane-i barlang, mára igazi szentély. Még az Osservatore Romano, a Szentszék hivatalos lapja is a legismertebb Mária-kegyhelyek közé sorolta.
Bruno az 1947. május 12 és 30-a közötti jelenések élményeiről később nem csak a plébániáján számolt be, de az idők folyamán több vatikáni bíborosnak is, mi több, üzenetet kellett közvetítenie XII. Piusz pápa részére is. Az Egyház kivizsgálta az eseményt és hitelesnek találta. Bruno felkereste XII. Piusz pápát, XXIII. Jánost, VI. Pált és Szent II. János Pál pápát is.
Bruno Cornacchiola a megtéréséről szívesen beszélt és tanúságtételével, szinte bejárta az egész világot. Mondanivalója világos, őszinte és nyílt volt. A klérus meghívásainak mindig eleget tett, bíborosok, püspökök hívták meg szónoknak.
Mélységesen megvilágosult lelkével és bensőséges ihletével meggyőzően védte a katolikus hitet. Soha nem támadólag beszélt, inkább derűsen, határozottan és következetesen, mégha szomorú dolgot kellett mondania. Ilyen volt a Szűzanya kérő és figyelmeztető üzenete:
„Legyetek szentté, szeressétek egymást, kötelezzétek el magatokat Isten mellett, döntsetek Mellette, amíg lehet. Ha így tesztek, megérik hűségetek gyümölcse, a békés és jó lelkiismeret. Ez a megtérés és a győzelem útja! Ha erősek maradtok, és könyörgéseitekben az Atyához fordultok segítségért a Sátán félelmetes haragja sem állíthat meg titeket. Újra egy nyáj lesztek, az egyetlen Pásztor zászlaja alatt.”
Olykor úgy tűnt fel, mintha nem is ő beszélne.
A rózsafüzér nagy apostola volt, mindig hangsúlyozva, hogy a rózsafüzér imádkozása békét, megértést és szeretetet visz a családi otthonokba.