Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.
Az Ígéret Földjét, a démon akarata ellenére majdan az üdvösség Fénye ragyogja be
Mind közelebb értek a mai Mexikó városához. A következő szállásuk a mai város bejáratánál volt már, ahol most Szent Antalnak van úti-kápolnája. Innen pedig abba a kerületbe vonultak, amely ma a Szent Pál város része. Eképpen vezette el őket bálványuk lassan arra a földre, ahol szándéka szerint fel kellett épülnie nagy városuknak. Ekkor már a közvetlen közelében jártak a keresett "jelnek". 
Miközben felkutatták a környéket, s amint az egyik helyről a másikra kóboroltak, a nád és gyékény között egy gyönyörű forrást találtak. Itt pillantották meg azokat a csodálatos dolgokat, amelyekről bálványuk már korábban hírt adott nekik papjaik révén. Az első, ami szemükbe ötlött, egy fehér boróka volt, annak a tövénél fakadt a forrás. Majd látták, hogy körös-körül minden fűz is fehér, nincs rajtuk egyetlen zöld levél sem, és fehér volt a nád meg a gyékény is. Míg ámulva gyönyörködtek, a vízből fehér békák és fehér halak buktak elő, és közöttük egypár fehér, gyors mozgású kígyó. A víz két szikla közt tört előre, és oly tiszta volt és szép, hogy nézni is gyönyörűség volt. A boldogságtól mámorosan mondták: "Megtaláltuk már az ígéret földjét! Látjuk már a megfáradt azték nép jutalmát és a megnyugvását, nem kell többé epekednünk!"
Már a következő éjszakán megjelent Huitzilopochtli az egyik őrzője álmában, és ekképp szólt: "Beláthatjátok végre, soha nem ígértem valótlant: megláttátok és felismertétek azokat a dolgokat, amelyekről meséltem. Ide is én vezettelek benneteket. Ámde várjatok, mert még többet is fogtok látni. Emlékeztek még, hogy megparancsoltam, öljétek meg Cópilt, nővérem a varázslónő fiát, tépjétek ki a szívét, és hajítsátok e tóba a gyékény és a nád közé, amit ti meg is cselekedtetek. Tudjátok hát meg, hogy a szív egy kőre esett, és egy fügekaktusz sarjadt belőle, egy hatalmas, gyönyörű kaktusz. Annak a csúcsán egy sast láthattok ott terjeszti szét gyönyörű, hatalmas szárnyait, ott éri a nap heve és a hajnali frissesség. Reggel menjetek el oda, és megtaláljátok. A helynek a Tenochtitlán nevet adom." (Ezt a felépült 300 ezer lakosú gyönyörű várost Cortezék lerombolták és ennek helyén áll ma Mexikó hatalmas városa. Tenochtitlánt, lásd alul!)
Másnap reggel a pap egybehívatta a népet, férfiakat és asszonyokat, véneket, ifjakat és gyermekeket, kivétel nélkül. Mikor összegyűltek, eléjük állt és beszámolt nekik mindenről. Hosszú szónoklatban magasztalta istenük jóindulatát, amiben nap mint nap részelteti őket. Végezetül így szólt: "Itt a fügekaktusz helyén találjuk majd meg üdvösségünket, nyugalmunkat és békességünket!" Ezek a megtévesztettségből mondott szavak – az Egy Igaz Isten jóvoltából – megvalósultak 1531-ben, a Guadalupei Szent Szűz csodás megjelenésével!
