Az előző részben olvashattunk egy Bruno Cornacchiola nevű családapáról, aki teljes elvetemültséggel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. Ám, három gyermekével való kirándulása alkalmával a Tre Fontanie-i parkerdő barlangjában 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, 
felszólította a megtérésre, a Katolikus Egyházba való visszatérésre, egyben felvilágosítva őt az Egyház tanításáról, az Evangéliumok hitelességéről és arról, hogy mennyire szükséges, hogy minden keresztény imádkozza a rózsafüzért!
A Cornacchiola család számára a hivatalos nagy visszatérés napját május 8-ára tűzték ki. Ekkor Bruno és felesége hitvallást tettek, a Szentgyónás Szentségéhez és a Szentáldozáshoz járultak. Ily módon tértek vissza gyermekeikkel együtt a Katolikus Egyház közösségébe. Bruno nagyon megkönnyebbült, hiszen Jézus felmentette őt a bűnök súlya alól, melyek éveken keresztül egyre végzetesebben nehezedtek rá. Megtapasztalta a belső szabadságát, leírhatatlan öröm és nyugalom árasztotta el. 
A világ fiai, érzéketlenek a bűnök iránt és a pokol felé húzó igazi súlyát, majd csak a Krisztussal való szembesülésükkor tapasztalják meg, de akkor már megváltoztathatatlanul! Ettől a nehezéktől mentesült Bruno a Bűnbánat Szentsége által! Nem csoda, ha vigyázott kegyelmi állapotára és rendszeresen járt gyónni s áldozni, mert már tudta, hogy a bűnben való élet a legtragikusabb állapot a földi ember számára.
Cornacchiola továbbra is kalauzként dolgozott, de nap, mint nap imádkozta a rózsafüzért, olvasta a Szentírást, misére járt és részt vett a plébánia életében.
Gyakran ellátogatott a Tre Fontane-i barlanghoz imádkozni, és elmesélni történetét a zarándokoknak. Bruno hamar rájött, hogy a megtérés nem egy egyszeri folyamat, hanem a szív átváltozása, amely egy életen át tart. E megtérés kiváltója maga Jézus, amelyet az ember beleegyezésével és állandó együttműködésével hajt végre. A mindennapi problémákkal teli életben hitéért küzdőként rájött, hogy mennyire aktuálisak Jézus szavai:
„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem minden nap!” (Mk 8,34), mert „Szűk a kapu és keskeny az út – melyet bizony kevesen találnak meg” (Mt 7,14).
