A keserű helyzet mikor kezdett megváltozni?
Akkor, amikor 1637-ben a kis Jézus egykori buzgó tisztelőjét P. Cirillt ‒ már felszentelt papként ‒ újra Prágába helyezték.
És lám! Első gondja volt a kedves kis szobrot megkeresni. A romok és kacatok közt napokig, kemény fizikai munkával kereste, eközben folyvást a rózsafüzért mormolva. Egyre csak kérte a Szűzanyát, hogy segítse megtalálni isteni Fiacskájának szobrát! Végül a szétvert újonckápolna kőhalmaza és oltárdeszkái között megtalálta a sittben szeretett Kincsét!
Nyomban hozzálátott a megtisztításához és könnyek közt csókolgatva ölelgette magához a karnélküli Gyermeket. És ez az, amit egy protestáns képtelen megérteni, miszerint Cirill atya nem egy koszos viaszfigurát tisztelt meg szeretetével, hanem Azt, akit ábrázolt: a Gyermek Jézust!
Egy pillanatban úgy tűnt neki, hogy a kis Jézus azt mondta neki:
„Könyörülj rajtam és én is irgalmazok neked.
Adj kezet és békét adok neked.
Minél jobban tisztelsz engem, annál jobban megáldalak.”
Végül Cirill atya abból az aranyérméből, melyet a konvent számára hozott, házfőnöke engedélyével új kezet készíttetett a Kisjézusnak. És a befektetés hamarosan dúsan kamatozott!
Amint közös tiszteletre elhelyezte a „Kicsit” az imaterem oltárára, a konvent eléje térdelő tagjai napról-napra megtapasztalhatták a kis Jézus segítségét. De az egész város és az ország is megérezte a Gyermek Jézus áldását!
Csodálatos gyógyulásokat tulajdonítottak neki csakúgy, mint Prága védelmét, amikor 1639-ben a svédek újból ostrom alá vették a várost, eredménytelenül!
1651-ben a Prágai Ki Jézust zarándok-szoborként körbevitték az összes prágai templomban, majd 1655-ben a püspök ünnepélyesen megkoronázta a szobrot. Erre az eseményre évszázadokon át május első vasárnapján emlékeztek, de a Szentszék a Prágai Kis Jézus ünnepét áthelyezte január 14-re. Egyébiránt ekkortól nevezik a kis szobrot „Prágainak”!
(Források az első részben!) (folyt.)
Előző rész.
