Át volt ez gondolva?
A keresztény világ legismertebb imádsága a Miatyánk, melyet a világ szinte minden nyelvére lefordítottak, olykor kissé eltérő szövegváltozatban. Máté evangéliuma szerint Jézus tanította tanítványainak a hegyi beszéd részeként. Egy rövidebb változata szerepel 
Lukács evangéliumában is.
A latin nyelvű fordítás kezdőszavai alapján szinte az egész világon Pater Noster elnevezéssel ismerik.
Hazánkban az ún. „ökumenikus” Miatyánkot – mint szövegváltoztatást –, 1988. március 28-án rögzítette egy szakértői bizottság, a katolikus Miatyánk szövegét hozzá alakítva a protestáns fordításhoz. Sajnos a hivatott, de figyelmetlen szövegértelmezők nem vették észre, hogy a módosított szöveg, a „Miatyánk, aki a mennyekben vagy”, dualista félreértelmezésre adhat okot, tehát arról az Istenről szólunk, aki a mennyekben van és nem a "másikról", aki máshol van! Az eredeti katolikus ima pontosabban fogalmazott: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”, és ez egybe hangzik a Kivonulás könyvének „Vagyok, aki vagyok” (Kiv 3,14) isteni kijelentésével! Tehát a Teremtő Isten nem azt mondta, hogy "aki a mennyekben vagyok"!
Kérdés: Miért volt szükség egy félreérthetőbb szövegváltozatra? Mert ha már pontosítani akartak, akkor miért nem a „ne vígy minket a kísértésbe” mondatrészt változtatták meg, hiszen Isten nem visz senki a kísértésbe! Ezt sajnos, a magát "másik istennek" gondoló akarhatja, aki nem a mennyekben van!
Bizony akkor, 1988-ban egyszerre kellett volna megoldani a „ne vígy" – vagy "ne hagyj minket a kísértésben” kérdést is, mely jóval fontosabb lett volna a Miatyánk kezdő mondatánál! (És ez talán még a protestáns testvérek „ökumenizmusába” is belefért volna!) És a "modernizmusnak" még nincs vége! Mert bizony tervben van, a Miatyánk újabb magyar módosítása, például a „ne engedj minket kísértésbe esni” beszúrásával, mely persze megint törést szenved az ima gördülékenységében! Ez a változtatás ugyanis további zavart kelt, mivel a közös imában lesz aki így, lesz aki úgy mondja!
Én (a szerkesztő) az alábbi javaslatot tenném. A „ne vígy minket” helyett a „ne hagyj minket” kerüljön az Úr imájába! Ezzel ugyanis a közös imában – még ha valaki a „régit” mondja is – nem okoz zavart, és tökéletesen megfelel az eredeti esdeklésnek!
Mellesleg, aki már vett részt közös imádkozásban, de akár a Mária Rádióban is hallhatta az ijesztő szótévesztést: „Ne védj minket a kísértésben”! – Na kedves Olvasó! Ezért kellene minél előbb jól érthetően pontosítani azt, hogy mire is kérjük Mennyei Atyánkat!
(Források a 3. részben!)
(folyt.)
