A hit meghatározza az erkölcsi és életfelfogásunkat, ennél fogva a tudományos munkában is jelentős szerepet játszik. A világ egyre mélyebb megismerése oda vezet, hogy a kutatás tárgyával óhatatlanul túllépünk közvetlen szükségességen. Új törvényeket fedezünk fel melyek újabb és újabb kérdésekre és következtetésekre késztet bennünket, melyekre képtelenek vagyunk közvetlenül felelni. A személyes megtapasztalás azonban igaznak alapozza meg a tapasztalást, mert alapos okunk van rá. A tudósokat ez arra készteti, hogy elegendő mennyiségű tényt gyűjtsenek össze, melyekből levonhatják a megfelelő következtetéseket, ill. igazolhatják következtetéseiket. Ez azonban nem feltétlen van így a nemzetközi tudományos világ hozzáállásában, hiszen az olyan kézenfekvő tényeket, amelyek az istenhit bizonyságai lehetnének, azt következetesen elhallgatják, mondván "később majd erre is találunk magyarázatot"! (Ilyen tudományosan vizsgált, ám "megmagyarázhatatlan" tények a Torinói Halotti Lepel, a Guadalupei csodás kép, a Manopellói fátyol, a Lancianó-i Eucharisztia és az 1917-es októberi Napcsoda, nem beszélve az Univerzum egységes és pontos törvényszerűségeiről! stb.)
     A fent említett állításokhoz hasonlóan a keresztény hit is tények elemzéséből fakadó bizonyosság. Ezzel szemben a tudományosnak tartott evolúciós elmélet például nagyobb vakhitet kíván, mint a kereszténység. Egy totalitárius állam – a volt Szovjetunió révén – dogma lett belőle, melyet senki sem vonhatott kétségbe. De még ma is mérlegelés nélkül elfogadják ennek a teóriának az állításait és sokan meg vannak győződve arról, hogy ez az elmélet helytálló. Közben megfeledkeznek arról, hogy az indoklására felhasznált módszerek egyáltalán nem hasonlítanak a tudományos módszerekhez, következetességhez. A tudósoknak a valóságot kellene kutatniuk, és annak alapján kellene felépíteniük az elméletet, míg az evolúció hívei épp fordítva járnak el. 
     Charles Darwin a halála előtt maga is kételkedni kezdett elmélete helytállóságában, mert nem talált tudományos bizonyítékot az alátámasztására. Utódainak, akik szintén nem találtak ilyen bizonyítékokat, mégsem okoz gondot vakon hinni benne. 
     Ha megfigyeljük a minket körülvevő világot, láthatjuk rendkívüli összetettségét, amit Darwin a saját idejében még nem láthatott. Nem tudta, hogy a molekulák egyes atomokból állnak, melyek tovább oszthatók és minden részecskének megvan a maga helye a szerkezetben. A molekulák sejteket alkotnak, melyek közül mindegyiknek megvan a saját, konkrét feladata. Az egyes sejtfajták szöveteket alkotnak, melyeknek szintén megvan a saját küldetésük. A szövetek szerveket vagy szervrendszereket hoznak létre, melyek együttesen alkotják a szervezetet, a testet. Minden egyednek megvan a meghatározott helye a saját faja képviselői között, a fajnak is megvan a kijelölt pozíciója bolygónk biológiai rendszerében. 
     Az anyag önmagában nem képes az önszerveződésre, ehhez intelligenciára van szükség. A darwinizmust cáfolandó, ma már nagyon komoly képviselete van egy ún. "Intelligens Tervezés" irányzatnak, amely a tudomány jelenlegi eredményei alapján azt vallja, hogy az élet legelemibb részegységei is, mint pl. a sejtek, bonyolultabb komplexitással rendelkeznek, mint bármilyen ember által készített technológia. A sejtek és egyéb alapelemek egyszerűsíthetetlenül összetett formációk, amelyek nem jöhettek létre lassú módosulások révén, mivel működésképtelenné váltak volna. 
     Egy olyan rendszerről van szó, melyet az ember könnyen elpusztíthat úgy, hogy később nem lesz képes – intelligenciája ellenére sem – helyrehozni. Közben pedig némelyek azt gondolják és hiszik, hogy ez a rendszer a véletlen eredménye, a lélektelen evolúciós folyamat egyszerű következménye! Arról nem is beszélve, hogy minden évben 50 ezer növény- és állatfaj hal ki végérvényesen, miközben Darwin ideje óta egyetlen új faj sem keletkezett. Nos, hol van itt a racionális gondolkodás?

 A („Fatimáról beszél Lúcia nővér” c. könyv 192. oldalának lábjegyzete:) Alacoque Szent Margit 1689-ben, vagyis halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta:

- a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével;

- építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa;

- a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és

- használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére.

Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben előkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a templombörtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.«

A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a fatimai kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a háború eszkalálódása, az ezt követő negyvenéves bolsevizmus, és a tévtanok elterjesztése az egész világon, ennek minden következményével! ‒ És??

A Fatimában kért világfelajánlás kérdése nem hagyta nyugodni az Egyház vezetőit és ismételten megkísérelték teljesíteni. Ám valami szerencsétlen okból, soha nem a Fatimai Szűz kérésének megfelelően! Mint említettem XII. Piusz pápa 1942-ben megtette ugyan, de a világ összes püspökei-, és Oroszország külön megemlítése nélkül! Hasonló hiányossággal ajánlották fel a világot VI. Pál pápa 1967. május 13-án, és II. János Pál pápa 1982. május 13-án. Mindannyiszor megkérdezve Lúcia nővért, hogy a Szűzanya elfogadta-e? És a válasz sajnos nemleges volt!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Ellentétben áll-e a hit az értelemmel?

 (Az első két rész, Miroslaw Rucki írása felhasználása nyomán szerkesztve! Megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. (AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország) 

     Esetenként hallhattunk olyan állításokat, hogy az értelem ellentétben áll a hittel. A hitetlen emberek gyakran úgy tesznek, mintha Isten elutasítása valamiféle racionális gondolkodás eredménye lenne. Holott a "racionalitásuk" elsősorban a tagadhatatlan tények következetes elutasításában mutatkozik meg – ez pedig egyáltalán nem racionális vagy bölcs dolog.
     A hit szónak a magyar nyelvben több jelentése is van. A Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó, 2003) három fő és néhány további mellékjelentését sorolja fel. Elsődlegesen "olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk". Ilyen értelemben használja a hit szót Szent Pál azt állítva, hogy a hit annak bizonyossága, amit nem láthatunk – annak alapján –, amit láthatunk (vö. Róm 8,24-25, 2Kor 5,6-8, 1Kor 15,17-20). Szent Pál megadja a hit definícióját és azt állítja, hogy a hit az nem az értelem tagadása, hanem inkább kiegészítése. A hitbe belefoglalhatjuk mindazt, amit nem láthatunk, vagy nem tapinthatunk.
     Például mindannyian elhisszük, hogy István király élt, annak ellenére, hogy egyikünk sem látta személyesen őt. Viszont, vannak történelmi feljegyzések és régészeti anyagok, melyek bizonyítják, hogy nem kitalált személyről van szó. Hasonlóképpen hiszünk sok olyan dologban, melyet a tudósok állapítottak meg. Többségünknek soha nem lesz lehetősége leellenőrizni, hogy mennyi a víz nyomása ezer méter mélyen, vagy hogy mekkora sebességgel terjed a fény a vákuumban. Ám tekintve, hogy olvastuk, tanultuk azon emberek kutatási eredményeit, akik mindezt megmérték és kiszámolták, így aztán elhisszük, mert semmi okunk arra, hogy elutasítsuk állításaikat. Annál erősebb a meggyőződésünk (vagyis a hitünk), minél elismertebb tudósról van szó (akik esetleg már rég nem is élnek). Ennek kapcsán, logikus a kérdés, hogy a történelmi Jézus szavait, tanításait a természetfelettiségről, kétségbe vonhatjuk-e? Ráadásul így vagy úgy, magunk is megtapasztalhatjuk, kikövetkeztethetjük, mint az élet egyetlen realitását!

      A szerkesztő hozzáfűzése: Szinte hallom egyesek érveit, miszerint racionális istentagadásukat épp a nagy gondolkodóktól és filozófus tudósoktól merítették, talán bizony nem hihetnének-e nekik? – Nos, a válaszom: embere vagy tudósa válogatja! Vajon hihetünk-e Voltairenek, Nietzschenek vagy Marxnak? Meg kell néznünk az életüket a másik emberért vállalt áldozatkészség tekintetében, meg kell vizsgálnunk, hogy azóta is helytállóak-e a tanaik – és ami a legdöntőbb –, milyen gyümölcsöket hoztak a hirdetett elveik az emberiség történelmében!!!

(folyt.)

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések?

     Sajnos – mint már említettem –, nem egyszer utólagosan látjuk be, hogy valamely magánkinyilatkoztatás kérései nagyon is időszerűek voltak a maguk idejében ‒ mi több ‒, máig is azok! Például a fatimai jelenés, figyelmeztetés volt a 20. század évtizedei- és a jövőnk aktuális veszélyeire, és a kérések nem teljesítése, vagy halogatása esetén a következményekre. Példaként idézek a „Fatimáról beszél Lúcia nővér” c. könyv 192. oldaláról*: (Spanyolország, Tuy, 1929. június 13) »Ezután így szólt a Szűzanya: ‒ Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra, és imádkozzál! ‒ Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. Később, egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta:

‒ Nem akartak kérésemre hallgatni! Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni. ‒ Szó szerint így történt!

Bár a Szeplőtelen Szívnek való világfelajánlásnak 1938-ig meg kellett volna történnie, Lúcia, gyóntatóján keresztül még 1940-ben is kérte XII. Piusz pápát levélben: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja fel Oroszország külön megemlítésével és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást!”

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

__________________________

* P-2496-908 Fátima – Portugalia 4. kiadás 2006.

Az igazi magánkinyilatkoztatások tiszta jelek és útmutatások az emberek és az Egyház számára. Ezek értelmezése mindig világos, nem kétértelmű, fennkölt és terjedelmében meghatározott! Mentes a profán kifejezésmódtól és méltóságteljes.

Ha próféciák leendő isteni büntetést említenek, akkor azok elkerülésére hatékony eszközt is kínálnak, amiként ez La Salette-ben, Fatimában és a Szeretetláng esetében is történt!

Ajánlatos szem előtt tartani Jakab apostol szavait is: „A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” (3,17) és tegyük hozzá, hogy egy valódi látnok mindig keményen megszenved megbízatásának képviseletéért, és más kiváltságában kapott üzenetekkel nem „ékeskedik”!

Mert bizony megfogadhatjuk Péter második levelének intelmét: ,,Akadnak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek!” (vö. 2Pét 1,21 - 2Pét 2,1)

Legyetek tehát figyelmesek!

Amit feltétlen követnünk kell: az egyetlen, az üdvösséghez szükséges kinyilatkoztatás az Evangélium és az Anyaszentegyház hivatalos tanítása! A magánkinyilatkoztatás hihetősége is épp abban áll, hogy visszavezet a végérvényes Kinyilatkoztatáshoz.

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

SZŰZ SZÜLŐJE ISTENNEK https://youtu.be/pYnDqIQl2cw

     "Isten azt választotta, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, azt választotta ki, ami a világ szemében jelentéktelen és gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket.'' (vö. 1Kor 1,26-28). Ezen aránytalan isteni választás sehol sem nyilvánvalóbb, mint Szűz Máriánál.

Gondoljunk bele! A galileai Názáret a gúnyolódások tárgya volt, s az emberek azt mondták "Jöhet valami jó Názáretből?" (Jn 2,45). És lám, Isten Názáretet választotta a világtörténelemi nagyságrendű kulcsszerepre!

Életterve szerint Mária a szüzességet választotta, és képes volt szembenézni korának az ilyen "hivatás nélküli nők" iránti megvetéssel. Isten azonban elküldte hozzá Gábriel arkangyalt, aki így szólt: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, akit a Magasságbeli Fiának fognak hívni. Az Úr Isten neki adja Dávidnak trónját és királyságának nem lesz vége." (Vö. Lk 1,30-33)

Íme Isten valami új, meglepő és hallatlan együttműködésre kérte fel a Názáreti Szüzet, akinek hozzáállásában az a legcsodálatosabb, hogy csupán egyetlen kérdése volt (Lk 1,34), és nyomban csatlakozott Isten tervéhez anélkül, hogy méricskélte volna a saját körülményeit.

Egy jelentéktelen poros kisvárosi, szerény és alázatos lány egyetlen ereje abban mutatkozott meg, hogy teljesen és maradéktalanul Istenre hagyatkozott arra készülve, hogy szolgáló leánya lehessen.

A Szent Szűz nem először találkozott angyallal, ezúttal azonban feltűnt neki a szokatlanul méltató köszöntés "üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled!"

De Mária zavarát és félelmét az angyal ezen szavai oldották fel "kegyelmet találtál Istennél!", hiszen imáiban egész életében kegyelmekért esedezett, s ezzel azonnal tudta, hogy életútja és hivatása megkezdődött.

(Father Jean Lévêque, Carmelite of the Province of Paris, mariedenazareth.com  felületén megjelent írása nyomán!)

6) Egyre gyakoribb, hogy valaki „bennfentes égi tudósítóként” teszi közzé az égi utasításokat, várható eseményeket, mellyel persze messze kielégíti a „jólértesültségre” vágyókat. Ha a jövendölések elmaradnak, akkor az „sokak imájának köszönhető”. Ha pedig megtörténnek (mondjuk egy természeti csapás), akkor „ez azért történt, mert nem hallgattátok meg...” Az ilyen „tudósító” miután beetette követőit, elkezdi irányítani őket, rendszerint vitát és megosztottságot keltve. Például, egy templom építéséért imádkozó közösség, mely az építés helyén imádkozott, egyszeriben a látnokuk „kapott” utasítására, máshová helyezte imádkozásuk helyét! Így egy részük ment, más részük maradt. Az ilyen „elszabadult lélek” nem csak megosztottságot kelt valamely ügyben, de az egész szándék komolyságát is veszélyezteti!

7) A legveszélyesebb azonban az a bűnbe merült lélek, aki a látványos sikerekért felajánlotta szolgálatait a gonosznak. Az ilyen „önkiválasztott”, a megtévesztő szellem segítségével igen pontos és aktuális felvilágosításokat közöl, és többnyire íráskényszerben szenved, számtalan kötetet közzétéve! Működésének célja, hogy botrányt és megosztottságot idézzen elő Krisztus Egyházában!

A hamis látnokokra vonatkozik Jeremiás próféta intelme:

„Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. (Jer 14,14)

Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, (...) Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha (valóban) részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (Jer 23,19-22)

Szent János evangélista is figyelmeztet: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1)!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól!

     A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata, az örök születésnap. Igazán érdemes rá készülni!  (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 272.)  

     Az Egyház buzdít, hogy készüljünk föl halálunk órájára „a hirtelen és készületlen haláltól ments meg Uram minket” – imádkozzuk a Mindenszentek litániájában, kérjük Isten Anyját, hogy imádkozzon értünk halálunk óráján (Üdvözlégy); bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére. „Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kéne viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól. (...) Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?” (Kempis)

 A világ szemében a „valakik” épp úgy meghalnak, mint a „senkik”. Valójában az számít, hogy Isten előtt kik! (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 275)

Még mire vársz?

     Ó esztelen, miért ígérsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen biztos napod sincs? Mily sokan csalatkoztak és váratlanul költöztek el az életből. Hányszor hallottál ilyen szavakat: azt levágták, emez vízbehalt, amannak a nyaka tört ki, az evés közben halt meg, amannak játék közben lett vége; ki tűz, ki fegyver által, ki döghalál, ki rabló által veszett el. Így mindennek a halál a vége és az ember élete, mint az árnyék, hirtelen elröpül. Ki emlékezik meg rólad holtod után, vagy ki imádkozik majd éretted? Rajta, édes testvérem, most tedd, amit tehetsz, mert azt sem tudod, mely órában halsz meg és mi lesz veled holtod után. Míg időd van, addig gyűjts magadnak halhatatlan gazdagságot. Üdvösségeden kívül semmivel se gondolj, csak az isteni dolgokkal törődjél. (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.)

     Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy egy jó darabig még nem halsz meg – biz' rosszul teszed – mert meglehet, úgy kimegy belőled az élet, hogy észre sem veszed!

(Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság, 340)

     Bangha Béla 1940-ben a Világnézeti válaszok című könyvének előszavában a következőket írja: „A harcos Isten-tagadás és egyházellenesség ma egész országokban pergőtűz-szerűen támadja a keresztény és katolikus világnézetet. Jaj nekünk, ha a csekély iskolai hittanoktatásra vagy a templomi igehirdetésre hagyatkozva azt hisszük, népünk s közönségünk eléggé felvértezetten nézhet szembe egy esetleg nálunk is felbukkanó vagy máris felbukkant vallásellenes agitációval. Késő lesz akkor kiáltozni tűzoltó után, amikor a házunk fele már leégett. A Katolikus Akció ezért sürgeti annyira a világiak vallási és főleg hitvédelmi képzését, hogy az eljövendő, sorsdöntő világnézeti harcokban, ha majd esetleg egy jövendő egyházüldözés a papság kezét-lábát gúzsba köti s az iskolai hitoktatást, az igehirdetést és a sajtót béklyóba veri, a világiak is rendelkezzenek olyan hitvédelmi készültséggel, hogy semmiféle erőszak, terror, hitegetés vagy tömegámító propaganda le ne üthesse őket a lábukról.” Ez a prófécia sajnos beteljesedett: az egyházüldözés Magyarországon a II. világháború végén be is következett és azóta, nyíltan vagy alattomban, de folyamatosan jelen van! (Világnézeti válaszok - előszó - 1940.)

5) Létezik buzgó, de „kényelmes látnok”, aki nem kevesebbre vetemedik, minthogy már ismert, esetleg egyházilag kivizsgált közléseket kezd el folytatni ‒ nem a saját ‒, hanem az ügy, ill. az égi személy nevében! Az ilyenek és híveik ezt úm. „lánc-revelációként” fogadják, miszerint valamely magánkinyilatkoztatás nem egyetlen személyhez kötődik, hanem ki-ki hozzá teheti a „kapott magáét”! Sajnos így járt a Szeretetláng üzenete is! (Csupán a pontosításért jegyzem meg, hogy a Szeretetláng Lelkiség és Mozgalom kizárólag Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony 1985-ben lezárult Lelki Naplója és az Evangélium alapján áll, mindenkor engedelmeskedve az egyházi hierarchia útmutatásának!)

Egyébiránt az azonos kifejezések és megnevezések még nem jelentik az adott néven ismert üzenetekkel való azonosságot, pláne nem a folytatólagosságot! Gondoljunk bele, hogy bár Erzsébet asszony Lelki Naplójában az 'irgalmasság' kifejezés több mint 60x szerepel, mégsem írta naplója címeként, hogy az Irgalmasság Üzenetének folytatása!

Ugyanis, egy-egy látnok „ráúszhat valamely nagy hajó farvizére”,

sőt még lelkivezetőt is találhatnak ‒ jóllehet erre az (Isten előtti) súlyos felelősség miatt kevés pap vállalkozik ‒ de akad! Ebből következtetve, a felelősség sok esetben nem csak a látnoké, hanem a kellő felkészültséggel nem bíró lelkivezetőé is!

Erre figyelmeztet a zsidókhoz írt levél: kevés az a gyóntató ,,aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére!” (Zsid 5,14)

De Avilai Szent Teréz meghatározása is találó: „Egy lelkivezető inkább legyen bölcs, mint szent!”

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Hét-féle látnoktípust ismerek:

1) Ha valóban igaz meghívást kap, amelyet maradéktalanul, az Egyháznak mindenben engedelmeskedve igyekszik teljesíteni és az elhivatottság, egész életvitelén tükröződik!

2) Ha valóban meghívást kapott és teljesítette is, ám amikor a közlések megszűnnek, akkor a követői előtt szégyellve a „kegyelem-vesztés” látszatát, ezért folytatja az „égi üzeneteket”, és maga kiagyalt fogalmazványokat tesz közzé! Ld. a VII. pontot!

3) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de jóhiszeműségből félreérti a Szent Keresztségben kapott „benső monológjait”, lelkiismerete istenes gondolatait, és azt véli „revelációnak”!

Az ilyen lélek azáltal esik tévedésbe (súlyos bűnbe), hogy másoknak ezt „égi üzenetként” adja tovább, holott ez neki szólt és benső indíttatásait magának kellett volna teljesítenie.

Merthogy mindenkinek tudnia kéne, hogy az efféle kegyelem csupán magánbeszélgetés és nem magánkinyilatkoztatás! És ebben áll a tévedés! ‒ lásd még a fenti II. pontot és a 9. oldalt!

4) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de akár önteltségből, akár tanult tudásából vagy divatból mondott valami próféciának tűnő jó tanácsot valakinek és ezt a környezete sugallatként fogadta.

Ezzel, „lovat kapva maga alá” folytatja, részint kitalációival, részint a már ismert (jóváhagyott) üzenetekből vett plagizálással sikereket elérve. Aztán miután egyre többen követik s kérik a tanácsait. Az ilyen „látnok” a kezdeti jó szándéka ellenére, lassan a megtévesztő szellem hálójába keveredik, és a gonosz lélek eszközévé válik, aki persze „készségesen” segít neki!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Bizony fájlalhatod majd, ha életedben rest és halogató voltál – tehetted volna bár –, de nem gyóntál!

     Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy azon az úton te is átmégy. Reggel gondold azt, hogy az estét nem éred meg. Ha pedig beesteledik, a reggelt ne merd magadnak ígérni. Készen légy tehát mindenkor és úgy élj, hogy a halál készületlenül ne találjon. Sokan hirtelen és váratlanul halnak meg: „az Emberfia abban az órában jő el, melyben nem is sejtjük”. (Mt 24,42) Mikor az utolsó óra eljön, egészen másképp kezdesz majd ítélni teljes lefolyt életedről és nagyon megbánod, hogy oly rest és tunya voltál. Mily boldog és okos, aki életében olyan igyekszik lenni, amilyennek halála óráján találtatni kíván. (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.)

     Ha úgy érzed, hogy a hirtelen halál készületlenül érne; – nem gyóntál, tartozásod van, vagy valaki bocsánatát kell kérned –, ne késlekedj! Rendezz mindent, mert nem tudhatod sem a napot, sem az órát! (Begyik T.: Az Istenanya követése 684.)

     Ha abban a vakmerő hiszemben élsz, hogy még egy jó darabig nem halsz meg, bíz' rosszul teszed! Mert bármely órában megeshet, hogy észre sem veszed! (Begyik T.: Útravaló Húzó 317.)

     Ma globális támadás alatt áll a hit, a család, a férfinak és nőnek teremtett ember. Mind nyilvánvalóbb a sötétség erőinek a társadalom alapjait pusztító működése. Miközben recsegnek-ropognak a jelen gazdasági-társadalmi rend eresztékei, egy „új spiritualitáson” alapuló, új világrend kibontakozásának vagyunk tanúi, melynek „egyetemes vallása” tagadja Jézus Krisztust. Mindez nem összeesküvés-elmélet, hanem szemünk előtt bontakozó valóság, amire immár egy évtizede figyelmeztet a New Age-ről szóló, prófétai erejű vatikáni dokumentum. „A felelős kormányzáshoz szükséges harmónia és megértés egyre inkább úgy jelenik meg a felfogásban, mint egy globális etikai keret alapján működő globális kormányzat.” (ÉVH 2.3.1) „A globális agynak szüksége van intézményekre a kormányzáshoz, vagyis világkormányra.” (ÉVH 2.3.4.3.)

(Az idézetek a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa által 2003-ban kiadott Jézus Krisztus, az élő víz hordozója című dokumentumból származnak. ‒ Magyar Kurir 2013. 02. 09.)

     Mit kell tehát tennie annak, aki valóban rendkívüli égi kiváltságban részesül, hogy embertársait figyelmeztesse? És maga is miként bizonyosodhat meg arról, hogy nem az ördög játéka-e? Tehát, „Mindenkor esedezzetek a Lélekben” (Ef 6,18). Nos ‒ nézetem szerint:

I.) A bensőséges hitű keresztény ember először is kételkedik a kiválasztottságában, mert méltatlannak találja rá magát! Esetleg megpróbál menekülni előle, mint Jónás a prófétaságtól (Jón 1,2-3), vagy miként Erzsébet asszony írja a Szeretetláng Naplóban: „Az Úr kérése olyan megrendítő volt lelkemben, remegve gondoltam nyomorúságom és semmiségem tudatában arra, hogy én az Isten szavait közöljem, sürgessem. Én kis porszem, lehet-e ezt megrendülés nélkül elfogadni.” (III/167)

II.) Át kell elmélkednie a kiváltságát bensőséges imában megbeszélve az Úrral (lehetőleg az Oltáriszentség előtt)! És ha a lelkiismerete nem tiltakozik ellene, akkor elsősorban magának kell megvalósítania indíttatásait a saját életében!

III.) Illő és üdvös a kapott felkérést és közlést megbeszélni egy pappal (lelkivezetővel)!

IV.) Fontos, hogy a kiváltságolt a megbízatását, vagy a saját nevében vállalja fel, vagy ha az égi személy rejtett alázatosságot kér tőle, akkor a lelkivezetője tegye közzé az üzeneteket (pl. Labouré Szent Katalin esetében). De semmiképp sem rejtheti el magát az Egyház által sem ismert álnév mögé!

V.) A kiváltságoltnak a saját ‒ hitelessége és üdvössége ‒ érdekében azt kell tennie, amit a lelki szakember mond, akár helyesli az üzenetek tényét, akár kifogásolja (elutasítja) azt, tehát a látnoknak a felszentelt pap tanácsait kell szigorúan követnie!

VI.) Ha a kiváltság igaz indíttatású és tartalmú, ám a közlések egy idő után megszűnnek, akkor a látnoknak nem szabad a követői előtti „presztizsből” tovább folytatni (imitálni) az üzeneteket!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó...  [Péld 31,30]

     Ma él az ember, holnap elenyészik. Mikor pedig szem elől eltűnik, hamar feledésbe megy. Ó, mily nagy az ember szívének tompasága és keménysége, hogy csak a jelenről gondoskodik és a jövendővel jobban nem törődik! Minden cselekedetben és gondolatban úgy kellene viselkedned, mintha még ma meg kellene halnod. Ha tiszta volna lelkiismereted, nemigen félnél a haláltól. Jobb volna a bűntől óvakodnod, mint a haláltól futnod. Ha ma nem vagy készen, holnap hogyan leszel? Bizonytalan a holnap és honnan tudod, hogy a holnap reád virrad? (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.)

     Míg élsz a földön, akarj hinni, mert ha meghaltál már késő lesz! Ott már TUDNI fogsz, de talán elveszettként! Haláloddal az akarati döntés, az érdemszerzés lehetősége, a „megtérés ideje” lejár! Kérd tehát a Hit kegyelmét Istentől! (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 302.)

     „Nagy napot hirdettem... amelyen a rettegett Bíró minden ember lelkiismeretét feltárja, és próbára tesz minden embert, tartozzék bármely fajhoz vagy valláshoz. A fordulat napja ez, a nagy nap, amelyet előre kijelentettem, amely örömteli a jóknak és rettenetes az eretnekeknek.” (Boldog Campion Ödön 16. századi angol jezsuita vértanú, in: Cobett’s Complete Collection of State Trials…, Vol. I, p 1063)

Szent John Ogilvie a skóciai Drumnakeith-ben született 1579-ben, protestáns családban.
12 éves korában az Európai kontinensre küldték tanulni. Tanulmányai során megismerte az igazságot és a vallási konfliktusok motivációit, és nemcsak katolizált de tizenhét évesen belépett a jezsuita rendbe 1596-ban. Párizsban szentelték pappá 1610-ben.
1613-ban magát kereskedőnek álcázva visszatért hazájába, ahol a katolikus papság működését halállal büntették!
Hitoktatott, misézett és prédikált a rejtett közösségekben.
1614. októberében letartóztatták, de ő a kínzások hatására sem hagyta el hitét, nem árulta el társait és a rómahű kisközösségeket.
1615. március 10-én, 36 évesen vezették a vesztőhelyre, amikor is utolsó szabad mozdulatával a tömegbe hajította a rózsafüzérét, e szavakkal: "ha katolikust talál el, az mélyüljön el a hitében és imádkozzon érte, ha pedig hitetlent vagy protestánst talál el, az térjen meg"!
A repülő rózsafüzér egy Heckersdorff János nevű fiatal magyar reformátust ütött mellkason, aki épp tanulmányúton volt Skóciában. Aznap csak véletlenül járt Glasgow azon részében, és csupán a kaján elvhűség vitte a helyszínre. A rózsafüzér, szó szerint szíven ütötte és úgy érezte, mintha kígyó marta volna meg. Lelkében mély nyomot hagyva, hetekig nem tudott szabadulni annak gondolatától, hogy nem véletlenül történt vele az eset. Ez kikezdte kálvinista hitét.
Rómába utazott és a pápa lába elé borulva kért bocsánatot súlyos tévelygéseiért. Visszatért katolikus hitéhez és haláláig nagy rózsafüzér-imádkozóként ismerték!
John Ogilvie jezsuita vértanút 1929-ben boldoggá, 1976-ban pedig szentté avatták.
Ünnepe március 10.

     Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlottság nem egy szerzetes, vagy apáca megszentelt élete, hanem ünnepélyes odaadás a szentségnek és a mások megszentelődése céljából, mely egyben a Szűzanya fatimai kérésnek teljesítése

A felajánlás ‒ bár magánfogadalom ‒, ajánlatos egy pap vezetésével megtenni, a keresztségi fogadalom megújításával és megtartásának ígéretével! Azáltal, hogy igazodok Isten akaratához, még teljesebben megkapom kegyelmét és védelmét.

Mire megy ki a "játék"?

     „Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek. Rendes és vonzó állapotnak próbálják föltüntetni azon helyzeteket, melyek valójában rendellenesek. A sugallt élethelyzetek ugyanis ellentmondanak annak az igazságnak és szeretetnek, melynek indítania és vezérelnie kell a férfi és a nő kapcsolatát! Éppen ezért, feszültséget és megosztást támasztanak a családokban súlyos következményekkel, főként a gyermekekre nézve. Elhomályosítják az erkölcsi lelkiismeretet, eltorzítják azt ami igaz, jó és szép, miközben a szabadságot valójában szolgaságba süllyesztik. Mennyire aktuálisak Szent Pál szavai a szabadságról, mellyel Krisztus szabadított meg minket, s a rabszolgaságról, mely a bűn következménye!” (vö Gal 5,1) (vö II. János Pál pápa LCS 7-8.o)
     „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak.(…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, melyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (Don Gobbi, 1977. 04. 23) (Begyik Tibor OCDS: Útravaló a HIVATÁSRÓL, HÁZASSÁGRÓL ÉS A CSALÁDRÓL, előszava)

     Előre kell bocsátani, hogyha posztomat az ügyben "sárosak" olvassák, nyomban az egész gondolatsort  "összeesküvés elméletnek" fogják titulálni! Márpedig érzékelhető és értékelhetően tudatos tematikát fedezhetünk fel abban, ahogy a társadalmak összetartó pilléreit, a házasságot, az istenhitet a nemi identitást és a nemzettudatot próbálják aláásni. De beszéljünk az első sarokpontról!

     Az igazi cél, lényegében nem az egyneműek házasságának propagálása, hanem a férfi és nő közötti házasságnak, a családnak, végül pedig a férfi és nő – mint szabad akaratú személyiségnek – a lerombolása! Az erkölcsi mértéket tartó, az önálló identitású, gondolkodó embertípust kívánják kiírtani. Ennek egyenes folyománya, hogy az ezekhez az emberi értékekhez ragaszkodó Egyház (esetenként egyházak) elhallgattatása következik soron.
     Kétféleképpen lehet valamit elpusztítani: vagy erőszakkal szétverni (törvényileg betiltani), vagy (propagandával) lejáratni, kiüresíteni, hogy értéktelennek tűnjön. Nos ma, a házassággal az utóbbi történik!
     És íme a tünet: először tartóssága és kizárólagossága szűnik meg (válás), majd a célja is (a fogamzásgátlás). Végül magát a fogalmát is kiüresítik azáltal, hogy a kötelező tolerancia nevében az értelmetlenségig tágítják. Ha ugyanis, mindent rózsának neveznek ami földből kinő, a rózsa szó elveszti jelentését. Ha bármilyen nemű személyek bármilyen ideig tartó, céltalan viszonyát házasságnak nevezzük, a házasság szó elveszti tartalmát.
     Mint Orwell az 1984-ben megjegyzi, a zsarnokság elsősorban a definíciókon múlik: nehéz a szabadságért harcolni, ha nincs rá szó. Nehéz a házasságért küzdeni, ha tartalmatlanná vált a fogalma.
     A házasság lerombolása csak egy tágabb folyamat része, melynek a homoházasság csupán állomása. A távolabbi cél – mint XVI. Benedek pápa is rámutatott – magának az embernek a lebontása és atomizálása!
Tehát az első lépés a nemi szerepek felszámolása; ezt követi a házasság szétbomlasztása, majd az egyneműek házasodása, végül a nemiség megszüntetése. Az ember neme, létállapotból tudatállapottá lesz. Férfi vagy nő: csupán választott szerep, letehető jelmez, mely mögött nem marad más, mint képlékeny massza, mely arra vár, hogy valaki formát adjon neki. De vajon ki fogja (ki akarja) megformálni az új korszak emberét?

(Hadd ne válaszoljam meg!) Felhasznált forrás felhasználásával!

     Az Egyház Isten létét hirdeti, Jézust a világ üdvözítőjeként állítja elénk és a megváltás tényét tanítja, amelyet a szentségeken keresztül közvetít! Ez mind feltételezi a bensőséges hitet és az Istentől való kiválasztottságtudatot, mely a szentségi gesztusok maradéktalan kifejezésében mutatkozik meg. Ennek elmaradása esetén, sérül a Szentmise áldozatában, az Eucharisztia valós jelenlétében, a Szentségek isteni segítségében való hit, és így elsekélyesedik a győzedelmes evangelizáció, az Egyház pedig „szenteskedő asztaltársasággá” válik.

Az emberi élet célja az örök élet, melyben a földi lét csupán az egyszeri „választás” adott lehetősége! Tehát kizárólag röpke földi életünkben dönthetünk örök sorsunkról ‒ Isten mellett, vagy ellene ‒, pontosabban az üdvösség vagy kárhozat lehetőségéről!

Az evangelizációnak, nem csak a megváltás örömének hírdetéséről, hanem szükségszerűen a „mitől való” megmentettségünkről, vagyis a mennyországról, a pokolról, a tisztítótűzről, a személyes gonosz térnyerésének (Ef 4,27) veszélyéről is szólnia kell!

A túlságosan akadémikussá vált teológia ugyanis lassan elszakadt az Egy Szent Katolikus és Apostoli Anyaszentegyház valóságától. Egyre modernebb felfogásukkal nem csak kétségbevonják az „Ádám és Éva” teremtéstörténetet, de a krisztusi csodák realiását is. Vitatják a „még ma velem leszel a Paradicsomban” helymeghatározását (Lk 23,43.) és félreértelmezik az isteni Irgalmasság határait. Ennek pedig egyenes következménye a liturgikus-, sőt kanonikus kifejezések szóváltoztatása, a „végtelenfölségű, a legméltóságosabb, a szentségi- és a szeplőtelen” kifejezések elhagyása! Sajnos az illetékes klérus abban a hiszemben van, hogy korszerűsítenek, „reformálnak”, holott valójában „reformátussá” válnak!

Pedig Jézus Krisztus kétezer éve ugyanaz, ma és mindörökké! (Zsid 13,8)

A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14-15) Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak mutatkoznak

     Igaz, hogy „nincs igazi keresztény élet Isten jelenléte és a Vele való társalgás édessége nélkül!” (P. Desplangues SJ)! A költő szerint is: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.” (Babits: A második ének) De azt se feledhetjük, amire a Szentírás figyelmeztet: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési módja igen hatékony. Még Jézust is megkísérti (Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (2Tessz 2,9). Nyilvánvaló, hogy senki nem lehet mentes a sátáni kísértésektől, még ha „angyali” szavakat hall is!

Kérdés: lehet-e valaki biztosítva a megtévesztés kísérlete ellen?

‒ Bizony-bizony, folyvást a kegyelem állapotában kell élnünk, és „szüntelenül imádkoznunk”! (vö. 1Tessz 5,17)

Szent Péter apostol így figyelmeztet: „Erős hittel álljatok neki ellen...” (1Pét 5,9) Mert hogyha testvérek, ti is a megtévesztő szellem „kívánságait akarjátok cselekedni (azét), aki gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. És hazugságot szólva magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.” (vö. Jn 8,44) Akkor különösen óvatosnak kell lennünk, mert nem „babra megy a játék”, hanem tét az örök üdvösség! Mert „a gonosz követése a halálba vezet!” (Péld 11,19)

Sajnos sokak a Szeretetlángot csupán egy új ájtatossági formának, vagy a Mária-tisztelet újabb megnyilvánulásának tartják, holott nem az! Még csak nem is egy „újabb kegyelem” a szó szoros értelmében, hanem a kegyelem hatása! Ez a „hatás” segít megvalósítani a Szent Szűz mindenkori kéréseit, elsősorban fatimai kéréseket, egyénenként és egyházi szervezésben akár társadalmilag is!

Sőt, a Szeretetláng kegyelmi hatása elmélyíti a szentségi életet, apostolkodásra késztet, nagyobb tisztánlátást ad az élethelyzetek és a magánüzenetek helyes megítélésében!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Forrás: (Magyarok Mindszenty Mozgalma - Mindszenty breviárium, III. bővített kiadás
Sajtó alá rendezte: Magyarok Mindszenty Mozgalma The Hungarians Mindszenty Movement M.M.M. (München) 1998. ZÁRSZÓ)

     Isten, az egyének és nemzetek jövőjét, sokszor a lehetetlennek tetsző holnapban rejtette el. Bíznunk kell tehát és nekilátnunk a „holnap” előhívásához. Az évezredes tragédiát, csüggedést és hősiességet sem nélkülöző küzdelmekben hazát vesztettünk. De csak a térképészek asztalán, mert szellemi határunk: MÁRIA ORSZÁGA sértetlen maradt és kell is, hogy maradjon! A több százados tatár-török-Habsburg-(marxista) nemzetirtást, mi nem tetézhetjük a magzatölésekkel! Az I. Világháborút követte Trianon, a II. Világháborút követte Yalta, de a végső kegyelemdöfés: 1956 volt! Azóta nem találjuk helyünket, nemzeti hivatásunkat. Ha nem találjuk, vissza kell mennünk nemzettudatunk ezeréves Ősforrásához: SZENT ISTVÁN végrendeletéhez! Amint ezt Mindszenty Főpásztorunk prófétai útmutatásaiban olvashatjuk: a Nemzet számára mindenkori „alapvető gondolat a REGNUM MARIANUM eszméje volt.
     Amióta Szent István az országot népeivel és a Szent Koronával a Szent Szűznek ajánlotta, és azt államjogilag is érvényesítette, azóta mi magyarok NAGYASSZONYUNKNAK hívjuk, országunkat pedig Mária Országának, Regnum Mariarium-nak.” Ez az eszme azt jelenti, hogy az Istenanya Magyarország ÖRÖKÖS KIRÁLYNŐJE, Ő irányítja és védelmezi országunkat, HA MI KÖVETJÜK SZENT FIÁT, JÉZUS KRISZTUST ÉS ÉRVÉNYRE JUTTATJUK ÁLLAMI ÉLETÜNKBEN IS! Tehát a társadalomnak a vezetőktől a legkisebbekig az Evangélium szellemiségét kell tükrözniük: vagyis Hitben és Szeretetben élni.
     Szent István és a Boldogasszony közötti „örökhagyás” nem csupán jámbor hagyomány, de az ország vezetése által szentesített államjogi döntés! A Magyar Szent Korona, – mely ennek az örökhagyásnak letéteményese – ezáltal örök időkre szóló jogi státuszt nyert Magyarország állami jogrendjében. SZENT ISTVÁN SZÖVETSÉGE ÉRVÉNYBEN VAN MA IS!
     „Mária Országa, mint egy kulcs volt a kezemben, a magyar történelem hullámhegyei és hullámvölgyei, a nemzeti nagyság és nemzeti tragédiák megfejtéséhez.
Észbontóan fájó gondolat lenne, – írta Főpásztorunk 1948. újévi körlevelében – ha az ősi máriás földről... az Istenanyát száműzni engednők, és Szent István történelmi értékű szerződését botorul felbontanók, megsemmisítenők!”
     Másik sarkpontja Mindszenty atyánk tanításának így foglalható össze: Érjen össze a TEMPLOM, a CSALÁD, az ISKOLA és a TEMETŐ küszöbe!

A világ népei közt NEMZETÜNK egyéni HIVATÁSA: AZ ENGESZTELÉS! 

 Adja Isten, hogy a Nagy Magyar Hitvallónak és Vértanúnak a tanítását ne csak meghallgassuk,

hanem kövessük is! – Úgy legyen!

     Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! Hányan vesznek, eladnak, esznek-isznak, házasodnak, örömei és szenvedései vannak és elmúlnak, de végül hiába született és hal meg, ha egy életen át sem ébred rá az élet igazi céljára! És ez a 'soha rá nem ébredés', a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszolt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, miközben a lelke már rég halott! Az igazságot és a fontosat nem hallgatja meg, de a meséket elfogadja (2Tim 4,4.).

Az, hogy mi az igazán fontos?

‒ Először is az Isten országa, az Evangéliumban való hit és a napi imádság ‒ hogy ne mondjam ‒, a szentségi élet!

Kérjük tehát Istentől a hit kegyelmét, nehogy földi távozásunk után szembesüljünk az irtóztató ténnyel: ‒ eltékozoltuk az egész életünket!

(Bef.) Előző rész

Ó Mária Istennek Szent Anyja, a Bűnösök Menedéke könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a tévelygő emberiségre! Amen

     "Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem..." (Róm 15,14-15)

     Gondoljunk például a névtelen ír látnoknő üzeneteire! Ebben „Jézusotok” valamiféle „Tanra” hivatkozva, rendkívül megtévesztő, fenyegetőző és egyházromboló tanokat hirdet, ám az illetékes egyházi hatóság, csak évek múltán foglalt állást, felhívva a hívek figyelmét eretnek tanaira és így a kárhozatos veszélyre!

Grignon Szent Lajos így ír: „amiként a pénzhamisító rendszerint csak az aranyat és az ezüstöt próbálja utánozni és más fémet nem ‒ mert azok nem érik meg a fáradságot ‒, úgy a gonosz lélek se igyekszik meghamisítani egyetlen ájtatosságot sem oly gyakran, mint a szentáldozást, a Mária-tiszteletet és a Jézus és Mária iránti áhítatot”! (TMT 90)

Egy-egy magánkinyilatkoztatás kivizsgálása ügyében helytelen a „nincs rá emberem”! (Jn 5,7) evangéliumi magyarázkodás. Miként a fuldoklónak sem a „várj türelemmel” kell a segítség, úgy a lelkek millióinak is akiket a „halál vár” (Zsolt 88), az adott időben kell az oltalom, mert ki vannak téve a megtévesztés veszélyének!

Az nem hivatkozás, hogy „ott van nekik az Evangélium útmutatása”, az meg pláne nem, hogy a hitoktatásban fel lettek készítve, melyben persze sem a „megtévesztő szellemről”, sem a misztikáról, sem a segítő angyalokról szó nem esett! A lelkek sokasága tehát felkészületlenül kerülhet az irgalmatlan harc kellős közepére és nem tudják, hogy ádáz küzdelem folyik minden egyes lélekért ‒ őértük is! A sátán népet akar gyűjteni maga köré a kárhozatra, amiként ennek tényéről és veszélyéről sem esik soha szó, pedig írva van: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen!” (1Pét 5,8-9)

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

„Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A bíróság ezért-azért egy év börtönre ítélt egy fiatalembert, aki kellemes modora miatt egész életében a társaság középpontja, a szülők és testvérek féltett kincse, mindenki kedvence volt. A fiú az ítéletet hallván az utolsó szó jogán így kiáltott fel: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A "más is ezt csinálja"-val mentegetőző hasonló ifjak mindenütt számosan akadnak, és ha nem is kerülnek mindannyian konfliktusba az evilági törvénnyel, az isteni számonkéréssel minden bizonnyal! A világ szokásaival való könnyed sodródás óhatatlanul s bűnhöz vezet. Márpedig mindenki ismer ilyen egyszerű és ma már "természetes" élethelyzeteket. És ha találunk is rá "korszerű" mentséget, Isten előtt nem mentegetőzhetünk: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     És ez esetben a vétkesség megoszlik, mert azok is felelősek, akik a rossz példát mutatták, vagy akik szólhattak volna de nem tették! Mert ne feledjük, Isten előtt azok fognak bennünket a legjobban vádolni, akiknek rossz példát mutattunk, vagy figyelmeztethettük volna őket, de elmulasztottuk, holott erre módunk adódott számtalanszor! Ahogy az Írás mondja: "Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
     Sajnos, sokan vétkeznek a közömbösség vagy ál-tapintat miatt. Hány szülő hagyja gyermekét saját szobájában együtt élni a partnerével, hányan engedik fiukat a barátnőjével egyedül nyaralni, hányan nem figyelmeztetik őket a vasárnapi mise látogatásának és a szent gyónásnak a szükségességére? És ráadásul sokan még biztatják is a tétovázókat: "addig szórakozz, amíg fiatal vagy", de nem teszik hozzá: "emiatt bánkódni ráérsz majd idősebb korodban, bűnhődni meg ott lesz az örökkévalóság"!
     Hány kormány hoz istentelen törvényeket például az abortuszról, az eutanáziáról, az azonos neműek házasságáról, vagy a hazug és istentelen médiák korlátlan engedélyezéséről?
A szabadság nevében még azt is megengedik, hogy országukban pogány templomok épülhessenek. És persze nem óvják népüket, nem figyelmeztetnek, sőt, még maguk is következetesen az örök kárhozatba vezető úton grasszálnak! Sokak legyintenek, hogy ez a korszellem, holott a "korszellem" maga a kísértő – a sátán –, aki csábos kínálataival népet akar gyűjteni maga mellé a kárhozatra! Most mondom: NEM BABRA MEGY A JÁTÉK, mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, a technika és a psziho-manipuláció minden eszközével!

    Csodálkozhatunk-e, ha majd számtalan megtévesztett fog az isteni ítélőszéke előtt így kiáltani: „Engem nem figyelmeztetett senki!” És akkor rá is, de az életük szótlan cinkosaira is méltó büntetés hárul, mert ők tudva-tudták, hogy bűnösök közt cinkos aki néma!
     Vigyázzunk, hogy bennünket ne érhessen sem a bűnkövetés, sem a másokat nem figyelmeztetés vádja!

     Kedves Testvérek! Senki ne vegye félvállról a hit kérdését, mert ,,nem babra megy a játék”, az örök életéről van szó!

Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és ezzel fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva jövő sorsunkat! Ennek tudatában kellene élnünk, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra. Sokan egy életen át nem ismerik meg önmagukat, hivatásukat – ámde nem csoda –, hiszen Istent se akarták megismerni, így aztán úgy halnak meg, hogy nem is tudták mivégett éltek!

Márpedig a katolikus hit tanítja, hogy Isten szoros kapcsolatot tart velünk a megszentelő kegyelem által. Ezt a hittételt vagy nem ismerik, vagy figyelmen kívül hagyják és nem keresik az Istennel való kapcsolatot, tehát minek is imádkoznának?! Végzetes tévedés ez, mert az imában Istent szólítjuk meg – jóllehet – Ő készteti bennünk. Sajnos kevesen érzik ennek az örök életet érintő fontosságát, pedig Liguori Szent Alfonz intése súlyosan figyelmeztet: ,,aki nem imádkozik, az elkárhozik”!

Ámde ne higgye senki, hogy ez csak egy 18. századi szigorkodás, mert az Új Katekizmus is megerősítette: ,,Aki imádkozik, biztosan megmenekül; aki nem imádkozik, biztosan elkárhozik.” (KEK 2744.) Az imádság tehát életszükséglet ‒ mondhatni ‒ örökélet szükséglet, amiként Lukács evangelista is figyelmeztet: „Szüntelen imádkozni kell és nem szabad belefáradni.” (18,1)

(folyt.) Előző rész

Vízkereszt ünnepe kötelező ünnep!

Szükség van-e a magánkinyilatkoztatásokra?

     A válasz egyszerű: a Mária-jelenésekre és üzenetekre nem lenne semmi szükség, ha az emberiség súlyosan le nem tért volna az evangéliumi útról! Tehát nem véletlenül, figyelmeztetésként adatnak!

Épp ezért az Egyház által szorgalmazott „új evangelizáció” eredményessége nagyban függ a hiteles üzenetek kéréseinek megvalósításától! Példaként említem a Jézus Szíve első-péntekeket, a Fatimában kért első-szombatokat, az egyéni és szervezett engesztelést, valamint az Isteni Irgalmasság üzenetének napi gyakorlattá tételét.

(És itt is igazolható az üzenetek egymásra épülő volta, hiszen a kérések teljesítéséhez az indíttatást és készséget hatékonyan segíti Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása!)

Az említett magánüzenetekről történelmi távlatban állítható, hogy az üzenetek jelentős evangelizációs lehetőséget adtak (adtak volna) és adnak ma is az Egyház kezébe, sőt időszerű lelkipásztori programot nyújtanak. Ennek alapján joggal állítható, hogy a jóváhagyott magánkinyilatkoztatások mellőzése, lekicsinylése, sajnos a pasztorációs munka jelentős hátráltatását is jelentheti.

Az is tény, hogy az üzenetek egyházi komolyan vételét erősen akadályozza, hogy a hiteles közlések mellett egyre több – sőt többszörösen több – a hamis üzenetek száma, melyre Maria Julie Jahenny francia misztikus előre figyelmeztetett 1882-ben: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Ez pedig nyilvánvalóan a megtévesztő szellem munkája! Ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni és állást foglalni. Ha ezt az illetékesek nem teszik, attól az üzenetek még a világban vannak és kifejtik hatásukat, esetenként elégedetlenséget, sőt szektásodást indíthatnak el.

‒ Ezzel pedig számolni kell!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Kilenc napon át reggelente végezzük!

 (Imprimatur: Róma, Moretti, sexr. gen 1997. II. 6. )

     Mindenható, Örök, Szentháromság Egy Isten! Mielőtt szolgáidhoz, a szent angyalokhoz könyörögnénk, térdre borulunk Előtted és imádunk ATYA, FIÚ és SZENTLÉLEK! Dicsérni és dicsőíteni akarunk mindörökké. Imádjon, szeressen s Neked szolgáljon minden angyal és ember, akiket TE teremtettél, TE Szent, Erős, Halhatatlan ISTEN! Szűz MÁRIA, angyalok Királynője, fogadd kegyesen szolgáidhoz intézett könyörgésünket, Te könyörgő mindenhatóság, Te kegyelemközvetítő, és továbbítsd a Magasságbeli trónjához, hogy kegyelmet, szabadulást és segítséget nyerjünk. Amen.

Hatalmas szent angyalok! ISTEN rendelt benneteket oltalmunkra s segítségünkre,

A SZENTHÁROMSÁG EGY ISTEN nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

A mi Urunk, JÉZUS KRISZTUS drága Vére nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

A mi Urunk, JÉZUS KRISZTUS sebeire kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

A mi Urunk, JÉZUS KRISZTUS minden szenvedésére kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN szent igéjére kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

A mi Urunk, JÉZUS KRISZTUS szentséges Szívére kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN hozzánk, nyomorultakhoz való szeretete nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN hozzánk, nyomorultakhoz való hűsége nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN hozzánk, nyomorultakhoz való irgalmassága nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

MÁRIA, ISTEN Anyja és a mi Anyánk nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

MÁRIA, az Ég és Föld Királynője nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

MÁRIA, Királynőtök és Úrnőtök nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

Saját boldogságotokra kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

Saját hűségetekre kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN országáért való harcotokra kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

Könyörgünk, födjetek be pajzsotokkal!

Könyörgünk, védjetek meg kardotokkal!

Könyörgünk, világítsatok nekünk fényetekkel!

Könyörgünk, mentsetek minket a Szűzanya védőpalástja alá!

Könyörgünk, rejtsetek el minket a Szűzanya szívébe!

Könyörgünk, tegyetek minket a Szűzanya kezébe!

Könyörgünk, mutassatok nekünk utat az Élet kapujához: Urunk megnyitott Szívéhez!

Könyörgünk, vezessetek biztonságosan az örök Atyai házba!

Boldog szellemek mind a kilenc kara: Siessetek segítségünkre!

ISTENTŐL rendelt különleges kísérőink: Siessetek segítségünkre!

Esedezve kérünk, siessetek segítségünkre!

Urunk és Királyunk drága Vére folyt értünk, nyomorultakért: Esedezve kérünk, siessetek segítségünkre!

Urunk és Királyunk szíve szeretettől dobog értünk, nyomorultakért: Esedezve kérünk, siessetek segítségünkre!

Szűz MÁRIÁNAK, a Legtisztábbnak, a Ti Királynőtöknek Szíve szeretettől dobog értünk nyomorultakért: Esedezve kérünk, siessetek segítségünkre!

Szent Michael arkangyal, mennyei seregek fejedelme a pokoli sárkány legyőzője, Te Istentől erőt és hatalmat kaptál, hogy alázatoddal megsemmisítsd a sötétség hatalmainak kevélységét. Esedezve kérünk, segíts a szív igazi alázatára, segíts rendíthetetlen hűségre, hogy Isten akaratát mindig teljesítsük. Segíts, hogy erőslelkűek legyünk minden szenvedésben s bajban. Segíts, hogy megállhassunk Isten ítélőszéke előtt!

Szent Gábriel arkangyal, a Megtestesülés angyala, Isten hűséges követe, nyisd meg fülünket Urunk szerető Szívének halk intéseire és hívogatására. Kérünk, maradj mindig szemünk előtt, hogy Isten szavát helyesen értsük, azt kövessük és engedelmeskedjünk neki, hogy így megvalósítsuk, amit Isten kíván tőlünk. Segíts éber készségre, nehogy az Úr alva találjon, amikor eljön.

Szent Rafael arkangyal, Isten szeretetnyila és gyógyszere, esedezve kérünk, sebezd meg szívünket Isten égő szeretetével, és ne engedd ezt a sebet soha begyógyulni, hogy nap mint nap megmaradjunk a szeretetútján és mindent legyőzzünk a szeretettel!

Segítsetek, hatalmas szent testvéreink, szolgatársaink Isten előtt!

Védjetek meg önmagunktól, gyávaságunktól és langyosságunktól, önzésünktől és kapzsiságunktól, irigységünktől és gyanakvásunktól, a mohó vágytól az elteltségre, kényelemre és elismerésre. Szabadítsatok meg a bűn bilincseitől és a földiekhez való ragaszkodás. Oldjátok le a kötést, amit mi magunk tettünk magunk tettük szemünk elé, hogy ne kelljen észrevennünk a bajokat magunk körül, hanem nyugodtan tetszeleghessünk önmagunkban és sajnálhassuk magunkat. Az Isten utáni szent nyugtalanság tövisét szúrjátok szívünkbe, nehogy abbahagyjuk a bűnbánattal és szeretettel vágyódó Isten-keresést.

Tekintsetek Urunk Vérére, amelyet értünk ontott.

Tekintsetek Királynőtök könnyire, amelyeket értünk hullatott.

Tekintsetek a bűneink által eltorzított isteni képmásra bennünk, melyet Isten egykor lelkünkbe vésett.

Segítsetek nekünk Istent megismerni és imádni, szeretni és Neki szolgálni!

Segítsetek nekünk a Sötétség hatalmai elleni harcban, akik észrevétlenül körülvesznek és szorongatnak minket.

Segítsetek nekünk, hogy egy se vesszen el közülünk és majdan együtt ujjonghassunk az örök boldogságban. Amen.

A kilenced alatt napközben is hívjuk meg minél gyakrabban a szent angyalokat az alábbi röpimával: 

Szent Michael, állj mellettünk angyalaiddal, segíts és könyörögj érettünk!

Szent Rafael, állj mellettünk angyalaiddal, segíts és könyörögj érettünk 

Szent Gabriel, állj mellettünk angyalaiddal, segíts és könyörögj érettünk! Amen.

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet. Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza, és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást!

(Szerk.: Szentolvasó c. füzet 3. o.)

     Sajnos sokak, értelmük minden logikájával építgetik érveiket arról, hogy nincs Isten, holott kevesebb töprengéssel megtalálhatnák az istenbizonyság kézzelfogható sarokpontjait! Hiszen a Római levél pontosan leírja: ,,ami megtudható az Istenről, az világos előttük, mert maga Isten tette műveivel nyilvánvalóvá számukra. (...) Nincs hát mentségük, mert fölismerhetik Istent, mégsem adnak neki hálát, hanem belevesznek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosul. Kérkednek bölcsességükkel és oktalanná válnak”. (Vö. Róm 1,19-22)

A hit tehát a kinyilatkoztatás tudatos elfogadása, mely által mindabban hiszünk, amit nekünk Jézus Krisztus kinyilatkoztatott, és amit az Egyház nekünk tanít, mely nem nélkülözi az emberi értelmet.

És ez itt a lényeg a tudás és a hit kapcsolatában! A hit ugyanis értelmi tevékenység és bizony a földi ismeretek bővítése Isten tervei szerint való, hiszen Ő mondta ,,töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” (1Móz 1,28.)! Így, mind a tudásban, mind a hitben benne van az Isten előtti meghódolás, a kinyilatkoztatott tanítás igazságának elfogadása és teljesítése a kegyelem által. Ebből következően az emberi életnek a hitre kell épülnie, megismerve erkölcsi kötelességeinket, az emberi kapcsolataink helyes módját ahhoz, hogy Krisztus létmódjában részesedhessünk.

A hit Isten kegyelmi ajándéka, de nekünk kell gyakorolni. És ez a kegyelem segíti a hihetőség felismerését is. A hit erősebb mint a halál, ,,mert aki hisz, annak örök élete van” (Jn 6,47.), merthogy a bensőséges hit maga az élet. Ámde tudatosítanunk kell, hogy a kísértések és megpróbáltatások nem ellenkeznek a hittel, sőt a küzdés és hűség, a hit erősítője és az érdemszerzés lehetősége! Ezen a kitartás a megigazulás, mely az Istennel való állandó és tudatos kapcsolattartás, ami a napi imádságban nyer bizonyságot! Így hiába állítja magáról valaki, hogy ő nagyonis hisz, ha nem imádkozik és az Evangélium tanítást szelektíve vallja! (Folyt.) Előző rész

     A hamis üzenetek lelki veszélye tehát épp abban rejlik, hogy bizonytalan lehet a végcélja, és esetlegesen súlyos tévedésbe ejtik követőiket. De ha a megtévesztő szellem áll mögötte, akkor más rafináltabb céljuk is lehet, a már egyházilag hitelesített magánkinyilatkoztatásokról való figyelemelterelés, például a Fatima üzenet kéréseinek teljesítéséről!

Mindazáltal tény, hogy számtalan kiadvány és internetes üzenet árasztja el a világot, mely már-már kezelhetetlenné vált! Ennek ellenére az Egyháznak ‒ ha erőfeszítésekkel is ‒, de nem szabad engednie, hogy Isten szent dolgai, az Egyház által pozitívan megítélt magánkinyilatkoztatások tartalma, keveredjen a hamis dolgokkal.

Szükség van tehát világos útmutatásra és tájékoztatásra, nem hagyva, hogy a búza közé került konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait! Ezért, „Ne féljünk nevén nevezni a gonoszságot és annak előidézőjét, a sátánt! – mondja Szent II. János Pál a fiatalokhoz intézett apostoli levelében ‒ A stratégiája, hogy megpróbál elrejtőzni, ezért úgy ülteti el a gonoszságot az emberben, hogy az magából az emberből teljesedjen ki. Így hálózva be észrevétlenül az emberek közötti kapcsolatokat, a különféle társadalmi csoportokat és nemzeteket. Végül a 'személyes' bűn fogalma megszűnik létezni, s mára az emberek inkább csak 'kollektív' bűnösségről beszélnek. (…) Miközben a valóságban (egyénileg is) egyre jobban elmerülnek benne.”

Aki naponta nem foglalkozik az Evangéliummal, s nem imádkozza a rózsafüzért, az saját érdekében, az ún. „üzenetek” iránt is maradjon közömbös, mert könnyen eltévedhet!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

‒ Kérdés, hogy miért pont a kereszténység az igaz vallás, amikor számtalan más a túlvilági életben hívő vallás is létezik a világban?

‒ A válasz egyszerű: számtalan hithirdető és vallásalapító jelent meg a világban, de Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta az emberiségért vállalt életáldozatával és feltámadásával! ,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16.)

Márpedig egyetlen vallásalapító sem vállalta a halált az emberekért, nemhogy feltámadt volna ‒ és ilyet a híveik még a legendáikban sem állítanak!

Magyarázatot érdemel a félreértett latin szállóige „credo quia absurdum” hiszem, mert képtelenség. Ezt a kijelentést Tertullianus egyházatyának tulajdonítják, és első hallásra megbotránkoztató. A mondat azonban csak átvitt értelemben céloz a lehetetlenségben való hitre, inkáb Isten végtelen – az ember számára elképzelhetetlen – szeretetére utal! Isten Fia önmagát ajánlotta fel ,,jóillatú áldozatként” Istennek, hogy kíszenvedésével és feltámadásával megnyissa az örök üdvösség lehetősgét! És bizony ezek a dolgok a józan emberi észnek képtelen események. De az apostolok erről a valószínűtlen eseményről mégis úgy tudósítanak, mint a valóban megtörténtről, sőt keresztények milliói életükkel hitelesítik e valóságot. Tehát nem azért hisszük mert képtelenség, hanem azért, mert éppen a képtelenség melletti kitartó tanúskodás valószínűsíti azt, hogy igaz. (Folyt.) Előző rész

     Különösen a Mária-ünnepeken újítsuk meg keresztségi fogadalmunkat, és bensőségesebben elmélkedjünk a Szűzanyáról – aki – a Kálvárián megismételte Názáretben kimondott igenjét, és Szent Fia társaként megtapasztalta a lélek vértanúságát. Szűz Mária Szent Fia életútját, nem csak foganásától a Kereszthalálig kísérte a Megváltó Társaként, de a világ végéig gyakorolja anyai hivatását mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök üdvösségéért.

Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. Illő és üdvös tehát a Szűzanyára hallgatnunk, szükségünkben az Ő segítségét kérnünk, mert szemlélve Jézus életét láthatjuk, hogy csodatételeit Mária által kezdte el, és általa folytatja az idők végezetéig.

Hallgassunk tehát Krisztus Anyjára, közbenjárónkra ‒ aki segít ‒, hogy ne szalasszunk el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy mi is „igennel” válaszoljunk Isten kegyelmi ösztönzéseire, kihasználva az alkalmas időt, amíg tehetjük.

Kérjük tehát bizalommal az Istenanya közbenjárását az Egyház és népünk küldetéséhez, hogy hűen, bátran tehessen tanúságot Isten szeretetéről az egész világnak.

(Vége!)

Előző rész

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

     Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke egy előszóban ezt írta: „A könyv megmutatja azt a lassú, de fékezhetetlennek tűnő folyamatot, amely elfeledteti azt, ami szent, és újpogány látásmódot állít a helyébe. Nem tudjuk, hová vezet ez a hullámverés. Ami biztos, hogy ez a jelenség a hit által táplált kulturális alapban gyökerező azonosságtudat széthullásához vezet, egyéni és társadalmi szinten is.” (Magyar Kurír)

     Bár a hamis üzenetek többsége kétségkívül imádságra és áldozathozatalra szólít fel, esetleg folyvást jövendölnek, de mondanivalójuk és végcéljuk korántsem biztos, hogy az Istentől származik!

Mivel mindnek saját története van, ezért valamennyit önállóan szükséges kivizsgálni a látnok ismeretében, de elbírálni csak egymással való összefüggésükben szabad. A valódi jelenések és üzenetek ugyanis kiegészítik, erősítik egymást és együtt képeznek teljes egészet éppen úgy, mint a Szentírás, amelyet igazán csak a többi szentírási könyv ismeretében érthetünk meg teljesen. A hamis üzenetközlés, lehet öntetszelgő színjátszás, megtévesztettség, megélhetési-, vagy akár démoni erőkkel való praktika dokumentációja is!

Ez persze sokak szenzációéhségét kielégíti. Ám ha egy üzenet nem viseli magán a Szentlélek (Egyház) hitelesítését, nem tartható mérvadónak pusztán azáltal, hogy szép és imádságra intő! Sajnos sokaknak meghatározza a hitéletét, nem gondolva arra, hogy bizony a „cukrosbácsi” sem rosszat kínál az édességével!? A csapda csak később nyilvánul meg!

Az Evangélium is figyelmeztet „lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek” (2Tim 4,3-4).

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Kedves Testvérek! 

Immár nyolcadik alkalommal emlékezünk meg szentmisével, illetve közös imádsággal a Szent Korona hazatéréséről, ezúttal a történelmi  esemény 47. évfordulóján, 2025. január 5-én, vasárnap 16 órától a Regnum-kereszt környezetében, a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál, a mai Néprajzi Múzeum közelében állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén Regnum Marianum-templom helyén. 

2025. január 5. vasárnap  16.00  Regnum-kereszt 

Ezzel a Keglevich istván atya által alapított, majd az ő Örökkévalóságba vétetése után  Regőczi István atya, azaz Isten vándora által tovább éltetett, az ő lelki hagyatékuk szerinti hagyományt folytatjuk.

A közös imádságok és megemlékezések minden hónap harmadik, negyedik csütörtökén, illetve a templom jeles napjainak évfordulóin 2025-ben is folytatódnak. Az események időpontjai a regnumtemplom.hu oldalon, illetve más csatornákon is olvashatók. Tervezett időpontok 2025-ben:

Január 5. vasárnap    16.00   Megemlékezés a Szent Korona hazatérésének 47. évfordulóján                                 

Január 23. csütörtök   20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Február 20. csütörtök  20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Március 20. csütörtök  20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Április 17. csütörtök    20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Május 22. csütörtök    20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Június 14. szombat    20.00  Megemlékezés a templom  felszentelésének 94. évfordulóján

Július 16. csütürtök    20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Július 29. kedd 19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütürtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szept.  18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Október 10. péntek       12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. hétfő  12.00  Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában 

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

‒ Megtapasztalhatóó? ‒ kérdezhetik sokan!

‒ Nos, a Teremtő Isten a műveiből, a természetes ész világosságánál megismerhető a kegyelem által!

,,A hit a remélt dolgok valósága és a nem-látható dolgok létéről való meggyőződés” – írja a zsidókhoz írt levél (11,1). A nem-látható dolgok azt is jelentik, amiket Isten a múltban cselekedett értünk, a remélt dolgok pedig azt, hogy ígéreteit a jövőben be fogja teljesíteni. Ezt a két területet csak a hitünkkel tudjuk valóságnak érzékelni. Tehát azt, hogy Isten öröktől fogva létezik, hogy Ő teremtette a világmindenséget, amiként a Hiszekegy ki is mondja: ,,Hiszem az örök életet!” Hinni azt, hogy Isten az ő Szent Fiát értünk, a mi megváltásunkért küldte el. ‒ Hinni azt ‒, hogy golgotai szenvedésével és halálával nemcsak az emberiség bűneiért, de az én személyes bűneimért is elégtételt tett. Hinni azt, hogy amikor elhangzott a kereszten: ,,Beteljesedett” (Jn 19,30.) ‒ ez az én életem teljes megoldását is jelentette. Hinni azt is, hogy Jézus feltámadt, felment a mennybe, ahol szállást készített nekünk, és most is hallja, ha imádkozunk Hozzá...

A hit a magatartásunkban igazul meg (Vö. Jak 2,17-26.), ugyanakkor nem beszélhetünk a hit végleges birtoklásról, hiszen ez az állandó istenkapcsolatban, a tudatos hitvallásban és imában megújuló vonzódás Isten felé. Ebből következően ne kérkedjen senki, hogy ő hisz Istenben, mert ,,aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék”. (1Kor 10,12.) Egyébiránt a gonosz lelkek az ördögök, nemhogy hiszik, de tudják, hogy van Isten, ámde gyűlölik és rettegnek Tőle! (Vö. Jak 2,19.) (Folyt.) Előző rész

Mária az Istenre hallgatott, és üdvösséghozó IGENJE, ellentéte az ősszülő Éva engedetlenségének, aki a sátán szavát követte.

Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig a hite miatt áldott az asszonyok között. Éva az összes élők anyja, de Mária is anyánk – mivel Fia mindenkiért meghalt – és a Szentlélek által Isten gyermekei lehettünk a Szent Keresztség által. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

Mária, aki igenjével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba, a szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten testet öltött, egy lett közülünk, s miköztünk lakozik. A Fiúisten a mi üdvösségünkért lett emberré, de csak Máriában és Mária által, az ő igenje által!

És bizony, amit Isten akaratára mondott mindenkori „igenünknek” is a Szűzanya alázatát kell tükröznie, példáznia! Bátran mondjunk igent a keresztény hitre, igent a családok és a nemzet egységére, igent az Életre!

Mert soha nem szabad felednünk: a Mária-tiszteletben őrzött hit és nemzettudat a legfontosabb alap ahhoz, hogy emelt fővel tudjunk élni az üdvösség reményében!

(folyt.)

Előző rész

     „Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltatok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen” (Gal 1,6-9)!

Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 

Keresztvetéssel kezdünk!

Szent István király felajánlása:
„Mennyek Királynője, nagy könyörgéssel a Te oltalmadba ajánlom a Szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az Országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s amikor tőlük végbúcsút veszek, lelkemet a Te kezedre bízom.” Ámen. (1038. augusztus 14.)

Dicsőséges rózsafüzér:
A rózsafüzért keresztvetéssel kezdjük, majd elmondjuk az Apostoli hitvallást. Az első szemekre elmondjuk a bevezető imákat: Mi Atyánk…, három Üdvözlégy Mária a megfelelő titkokkal és a Szeretetláng betéttel és Dicsőség. Ezt követően kezdjük az első tizedet a Miatyánkkal és a tíz Üdvözléggyel és a Szeretetláng betéttel. A tizedek végén a Dicsőséget imádkozzuk és a Fatimai fohászt:
A bevezető három Üdvözlégy titkai:
1. aki gondolatainkat irányítsa,
2. aki szavainkat vezérelje,
3. aki cselekedeteinket kormányozza,
A tizedek Üdvözlégy titkai:
1. aki a halálból feltámadt,
2. aki a mennybe felment,
3. aki nekünk a Szentlelket elküldte,
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett,
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott,
Záró ima a rózsafüzér végén:
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával
megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos
Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, higgyük, amit magukban
foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

Bevezetés:
Miatyánk
Üdvözlégy
Hiszekegy

Tized ( 5-ször) Örök Atya…. Jézus fájdalmas ( 10-szer )……
Nagy szemre: Örökatya ! Felajánljuk Neked, szeretett Fiadnak a mi
Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét,
engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.
Kis szemekre: Jézus fájdalmas szenvedéséért, irgalmazz nekünk és
az egész világnak !
Befejezés 3-szor: Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan
Isten irgalmazz nekünk és az egész világnak !

Szent Mihály ima

Szentháromság egy Isten, alázattal kérlek, hogy Szűz Mária, Szent Mihály
arkangyal, az összes angyalok és szentek közbenjárására add meg azt a nagy
kegyelmet, hogy a sötétség erőit legyőzhessük Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon, a mi Urunk, Jézus Krisztus
keresztútja érdemeiért, drága Szent Vérének kiontásáért érettünk, Szent
Sebeiért, a kereszten való szenvedéseiért és minden szenvedéséért, melyet
Passiója és egész földi élete folyamán a mi Urunk és Megváltónk elszenvedett.
Könyörgünk Urunk, Jézus Krisztus, küldd el szent angyalaidat, hogy a gonosz
erőit letaszítsák a pokolba, a kárhozatba, hogy Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon eljöhessen Isten uralma, és
Isten kegyelme áradjon minden szívbe; hogy ezáltal Magyarország,
Lengyelország, Európa és minden ország a te békéddel teljen el. Mi
Nagyasszonyunk és Királynőnk! Tiszta szívből könyörgünk Hozzád, küldd el
szent angyalaidat, hogy a pokolba taszítsanak minden gonosz szellemet. Szent Mihály arkangyal, a mennyei
seregek vezére, az Úr téged küldött e nagy mű megvalósítására, hogy az Úr
kegyelme örökösen velünk lehessen.
Vezesd mennyei seregedet, hogy a sötétség erői véglegesen a pokolba, a
kárhozat helyére kerüljenek. Egyesítsd mind erőidet, hogy legyőzd Lucifert és
bukott angyalait, kik Isten akarata ellen fellázadtak, és most a lelkek vesztére
törnek. Győzedelmeskedj, mert hatalmad van és tekintélyed, kérd Istentől
számunkra békéje és szeretete kegyelmét, hogy mindig követhessük a mi
Urunkat, Isten Országa felé. Ámen.

Jézus Krisztus, kérünk Téged, helyezd hazánkat a Te Szent Sebeidbe, hogy a Te
Szent Sebeidben nyerjen gyógyulást, a Te Szent Véred által tisztulást, és a Te
szerető Szent Szíved által békességet Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvére.
Ámen.

Magyar Szentjeink könyörögjetek érettünk!

Előszó 2

     Napi tapasztalat, hogy a jó és a rossz ádáz harca, egészen elfajult és elvadult, márpedig a tét nem kevesebb, mint a lelkek üdvössége vagy kárhozata! A Fatimai Szűz valós időben figyelmeztette a világot a bontakozó veszélyre, melyről Teleki Pál már 1920. júliusában így nyilatkozott: „Egész Európában két irány között folyik a küzdelem. A nemzeti és nemzetközi, a keresztény és antikeresztény között. Ebben a küzdelemben Magyarország a legexponáltabb helyet foglalja el Európa keleti szegletében.” (Pesti Hírlap 1920. július 21.)

Ennek okán szeretném hívni a figyelmet az egyéni és nemzeti felelősségre, miként arra is, hogy nem csak kétpólusú harc folyik körülöttünk, de „kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete” (Marx és Engels, Kommunista kiáltvány), mely kigyógyult halálos sebéből (Jel 13,12)! Ez minden szinten zavart kelt, zsarol, finanszíroz, árt és lépre csal! Figyelme fokozottan kiterjed a templomra, az iskolára, a közéletre, a családra és persze így-úgy a magánkinyilatkoztatásokra is!

E füzet lapjai, különösen az utóbbi kérdéskörre kívánnak részletesebben rávilágítani, leleplezve néhány tipikus megnyilvánulást, óvatosságra intve ezzel mindenkit!

Mindezt abban a reményben, hogy sokak számára jelent óvatosságra intő tájékoztatást, elősegítve a jelenések és üzenetek, a hamis vagy bizonytalan források helyes kezelését, és a száz éves fatimai kérések következetes megvalósítását! ‒ Úgy legyen!

 Fogadják szeretettel! Készült a 2020-21-es évi karanténok idején!

A szerkesztő 

(folyt.)

Előző rész

     Ha megpróbáljuk a hit fogalmának meghatározását, akkor vallás-lelkületi-, filozófiai-tudományos- és véleményt-követő hitről beszélhetünk. Ebből következően nem állíthatjuk, hogy létezik olyan személyiség aki nem hisz semmiben, hiszen a mindennapi élet tele van hitre támaszkodó döntésekkel és az embert a gondolkodás, a hit, a remény és a szeretet képessége különbözteti meg minden más teremtménytől. A helyes hit az életről való gondolkodás meghatározója és a lélek erőssége, mert túlmutat a múlandóságon, sőt a bensőséges Isten-hit jó hatással van az ember testi-lelki egészségére is. Ezzel szemben a ,,hitetlen” ember hite ‒ ámulatbaejtően nagy ugyan ‒ de tragikus, mert múlandó dolgokon alapszik és élete előrehaladtával egyre lehangolóbb! Általánosságban tudnunk kell, hogy nem a hit van válságban, hanem az ember!

‒ A kérdés, hogy mi a helyes hit?

‒ Nos, erre egyetlen cáfolhatatlan válasz van, AZ amelyik megtapasztalhatóan túlmutat a földi múlandóságon ‒ márpedig ez a Kereszténység hite! A Krisztus-követés nem egy filozófiai rendszer, vagy erkölcsi normák összessége, hanem maga Jézus Krisztus, aki él, tanít és gyógyít, ugyanúgy mint 2000 évvel ezelőtt! A keresztény hit elvárásai logikailag áttekinthetőek, nem életidegenek, reménytadók társadalomépítők és a keresztség révén az örök üdvösség lehetőségét kínálja!

(folyt.)

Amikor a Názáreti Szent Szűz kimondta igenjét az Angyal szavára, egyszersmind Krisztus igenjét is előrevetítette, új korszakot kezdve a történelemben, mely folytatódik tovább az Egyház által. Isten alászállt a mennyből és megtestesült a Boldogságos Szűz szíve alatt, amiként a Hitvallásban mondjuk: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért”. Igenjével tehát Mária nem csak Isten Anyjává, de a női nemet megdicsőítő, legáldottabbjává vált! Karácsony és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén ezért hajtunk térdet e szavak után: „Leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett”.

A Szentlélek Mária által testesítette meg Jézus Krisztust, és általa képezi Krisztus misztikus Testének az Egyháznak tagjait, miként Általa osztja ki adományait és kegyelmeit is. (Vö. TMT 140)

Az isteni Megtestesülés nagyböjtben tartandó ünnepét, I. Sergius pápa a 7. században rendelte el Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven.

Korabeli miseszövegének könyörgése a mai napig közismert: „Kérünk téged Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.”

(folyt.)

Előszó 1

     A hívő embereket mindenkor megosztotta az „igaz vagy hamis” jelenések és üzenetek kérdése, holott az Egyházi Tanítóhivatalra kellett volna hagyatkozniuk! Az igazi kérdés ugyanis nem az, hogy igaz-e, hanem az, hogy hordozhat-e veszélyt a lélekre vagy sem!

Az alábbiakban, a kegyelem eszközeként szeretném bemutatni a hiteles jelenések és üzenetek üdvtörténeti szerepét és evangelizációs hatását, szembeállítva a hamis vagy bizonytalan forrású üzeneteknek ‒ a hitelesekről való elterelő ‒, vagy romboló hatásával!

E kényes kérdéskör megvilágító kifejtésére, egyfelől a Keresztségem kötelez: „ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (vö. 2Tim 4,2) Másfelől Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony intő szavai: „Szólnotok kell mindenkinek, mert Isten előtt majd azok fognak a legjobban vádolni benneteket, akiknek nem szóltatok!” (Szóbeli felj. 1971. VII. 26.)

Ezalatt természetesen nem újabb „üzeneteket” kell érteni, hanem az evangéliumi tanításra való figyelemfelkeltést! Tehát, vezérlő elvem az engedelmesség, a bensőséges Mária-tisztelet előmozdítása, és az objektív tájékoztatás!

Megeshet, hogy az újabb jelenések és üzenetek iránti óvatoskodásomat sokak a Szeretetlánghoz kötődő elfogultsággal magyarázzák! Ám én, e lélekújító lelkiséget nem a „mindenek fölöttiségében”, hanem a Szűzanya mindenkori kéréseinek a Szeretetláng általi megvalósítását segítő „kegyelmi hatásában” látom!

Sajnos a népeket többnyire az újabb és újabb üzenetek kötik le anélkül, hogy az előzőket teljesítették volna! Mária Szíve Szeretetlángja, különösen az 1917-es fatimai kéréseinek megvalósításához kínál kegyelmi erőt és indíttatást! Fatima üzenete ugyanis a világ bajaira és ezek következményeinek elkerülésére kínál teljesíthető megoldást ‒ olyannyira ‒, hogy míg a fatimai kérések meg nem valósulnak, addig nem lel békére a világ! Ebből következően meglehet, hogy az Istenanya által kiesdett (Szeretetláng) többletkegyelmére nem is lett volna szükség, ha a fatimai kéréseket maradéktalanul és időben teljesítette volna a világ!

(folyt.) 

XVI. Benedek pápa a 2013. évi béke világnapjára írt üzenetében olvashatjuk, hogy:
„ (…) kérjük Istentől, hogy tegyen minket az ő békéjének eszközévé, hogy elvigyük a szeretetet oda, ahol gyűlölet uralkodik és az igaz hitet oda, ahol kétség honol. A magunk részéről, Boldog XXIII. Jánossal együtt azt kérjük Istentől, hogy világosítsa meg a népek vezetőit, hogy amellett, hogy munkálkodnak a polgárok méltó jólétén, védelmezzék a béke értékes ajándékát. Ébressze fel mindenkiben az akaratot, hogy túllépjenek azokon a gátakon, amelyek elválasztják egymástól az embereket, megerősítsék a kölcsönös szeretet kötelékeit, megértsék a többi embert és bocsássanak meg azoknak, akik sértéseket okoztak. Adja meg, hogy az ő kegyelme révén a Föld minden népe testvérré legyen, és virágozzék és mindörökre uralkodjék közöttük a hőn áhított béke.
Ezzel az imával kívánom mindenkinek, hogy a béke valódi munkálója és építője legyen, hogy az emberek világa növekedjen a testvéri egyetértésben, a jólétben és a békében.” Vatikán, 2012. december 8.
Az imádság, melyre XVI. Benedek pápa üzenetében utal, Kalkuttai Szent Teréz anyának és munkatársainak is napi imája:

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek,
ahol sértés, oda megbocsátást,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol szomorúság, oda örömet!
Uram, add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,
mint hogy vigaszt várjak!
Inkább én törekedjek másokat megérteni,
mint hogy megértést óhajtsak!
Inkább szeressek,
mint hogy szeretet igényeljek!
Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.
Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.
Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.
Ámen.

     Hiszek egy Istenben, Atyában és Fiúban és Szentlélekben. Hiszem mindazt, amit a Római Katolikus Anyaszentegyház tanít, s ebben az egyedül üdvözítő hitben akarok élni és meghalni. Amiként a szent keresztségben ellene mondtam, úgy most is ellene mondok az ördögnek, a bűnnek és minden rosszra vivő alkalomnak és kísértésnek. Újra fogadom neked, édes Istenem, hogy mindazokat a parancsokat, amelyeket magad, vagy anyaszentegyházad által adtál, híven megtartom! Ígérem, hogy téged minden teremtmény fölött szeretni foglak, felebarátomat pedig úgy, mint Krisztusban testvéremet, mint önmagamat. Ments meg engem, édes Istenem, minden gonosztól, erősíts meg a jóban mindvégig, hogy a szent malasztnak azt a hófehér köntösét, melyet a keresztség szentségében nyertem, tisztán és szeplőtelenül mutathassam be egykor a ítélőszéked előtt, és eljuthassak az örök életre. Amen.

Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1. Mária Isten Anyja, (Mária Theotokosz, Mater Dei). A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ünnepe január 1.

2. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az apostoli hitvallás mondja: ,,Születék szűz Máriától''.–

3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8.

4. Halála után Mária fölvétetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa. Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15.

A Béke Világnapját VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepeljük minden év első napján 1968 óta.

XVI. Benedek pápa szavai: „Fontosnak éreztem, hogy megosszak mindnyájatokkal néhány gondolatot a vallásszabadságról, amely a békéhez vezető utat jelenti. Fájdalmas ugyanis azt látnunk …, hogy a világ egyes tájain valaki nem vallhatja és juttathatja szabadon kifejezésre a vallását, hacsak nem az életét és személyes szabadságát kockáztatva. Más országokban csendesebb, kifinomultabb formái vannak az előítéleteknek és a hívőkkel meg a vallási szimbólumokkal kapcsolatos szembenállásnak. Jelenleg a keresztények jelentik azt a vallási csoportot, amely a legnagyobb számban szenvedi el az üldöztetést hite miatt. (...) Ez mind elfogadhatatlan, mivel sértés Isten és az emberi méltóság iránt, de fenyegeti a biztonságot és a békét is, és meggátolja a teljes értelemben vett emberi fejlődést (vö. XVI. Benedek, Enc. Caritas in Veritate 29,55-57).

    Most ez újesztendőben, amikor magam is békés és boldog újévet kívánok, szíves figyelmükbe ajánlom, hogy egyfelől VI. Pál pápa kezdeményezésére január elsején ünnepelhetjük a Béke Világnapját. De figyelemreméltó párhuzamként idézem a fatimai kis Jácinta szavait: "Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!"

     Imádkozzunk tehát az Istenanya Szeplőtelen anyai Szíve közbenjárását kérve Európáért és az egész világért!

Szűz Mária Isten Anyja, könyörögj érettünk és

áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen

Téged, Isten, dicsérünk  

Téged, Isten, dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket: * Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő: * mindeneket ítélendő.
(Itt meghajlunk vagy letérdelünk.)
Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!
(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)
Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; * híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet.

    Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást!

(Szerk.: Szentolvasó c. füzet 3. o.)

Kattints ide!     (hanganyag!)

https://drive.google.com/file/d/1H6693JaHI29AApB0SzVWMoCulBsx6Tb5/view

https://www.youtube.com/watch?v=n98AeR0dNRs

Forrás: La Madonna ai suoi Sacerdoti prediletti ‒ A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz.
Üzenetek '96-'97 évekből. Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása
Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 109-112. oldal: Milánó, 1997. december 31.

     ‒ Minden fel lett fedve előttetek: tervemnek elsősorban csodálatos és győzelmes beteljesedését jövendöltem meg nektek.
Hírül adtam Szeplőtelen Szívem diadalát a világban. Végül Szeplőtelen Szívem fog diadalt aratni.
     Ez Jézus legnagyobb diadalában következik be, ami elhozza a világ számára a szeretet, az igazságosság és béke dicsőséges uralmát és mindeneket megújít.
     Nyissátok ki szíveteket a reménységnek! Tárjátok ki az ajtókat Krisztus előtt, aki dicsőségben jön el hozzátok!
     Éljétek meg e második advent félelmetes óráit! Váljatok így diadala bátor hirdetőivé, nekem szentelt kis gyermekeim, akik az én lelkemből éltek, legyetek e végső idők apostolai!
     Éljetek mint Jézus hűséges tanítványai a világ és önmagatok megvetésében, szegénységben, alázatban, csendességben, imádságban, önmegtagadásban, szeretetben és Istennel való egységben, bár a világ nem ismer és semmibe vesz benneteket.
     Elérkezett a pillanat, hogy kilépjetek rejtettségetekből és elmenvén bevilágítsátok a Földet! Mutatkozzatok meg mindenkinek, mint az én fiaim, mert mindig veletek vagyok.
     A hit legyen a ti világosságotok, hogy fényt adjon nektek a sötétség e napjaiban, és egyedül a Fiam, Jézus tisztelete és dicsősége iránti buzgóság emésszen benneteket!
     Küzdjetek világosság fiai, mert immár elérkezett az én küzdelmem órája!
     A legkeményebb télben ti vagytok az én Szeplőtelen Szívemből fakadó rügyek, amelyeket az Egyház ágaira helyezek és hírül adom, hogy hamarosan bekövetkezik a legszebb tavasz.
     Az lesz az Egyház számára a második pünkösd. Ezért most felszólítalak benneteket, hogy gyakran ismételjétek a cönákulumokban az imát, melyet tőletek kértem:

Jöjj Szentlélek,
jöjj a Te nagyon szeretett jegyesed,
Szűz Mária Szeplőtelen Szívének
hathatós közbenjárása által!

Az Édesanya szeretetével, akit ezekben az években meghallgattatok, követtetek és megdicsőítettetek, megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében."

DNS-vizsgálat igazolja, hogy a honfoglalás valójában hazajövetel volt – olyannyira –, hogy voltak akik soha el se mentek!

     Egy genetikai vizsgálatsorozat eredménye szerint a magyar férfiak 93,7 %-a mindössze négy ősapától ered, és a jelenleg a Kárpát-medencében élő magyar férfiak 73,3 %-a már a kőkorszak legelején is itt élő férfi populáció leszármazottja. Az USA-ban megjelenő tekintélyes Science magazinban egy genetikával és származástannal foglal­kozó kutatócsoport publikálta ezeket a megdöbbentő erejű eredményeket.   Megállapították továbbá azt, hogy a magyar nép ősei körülbelül 35-40 ezer évvel ezelőtt az Európában elsőnként megjelent europid őstelepesek közt voltak. A magyar nép populációgenetikai és karakterisz­tikai szempontból ma Európa egyik legelhatárolhatóbb népessége. A recens∗ minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint a 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és a minták bő kilenctizede az európai ősla­kosságéval egyezik meg. Ezek szerint most már tudomá­nyosan igazolt tényként fogadható el az, hogy a magyarok mindenkinél korábban jelen voltak a Kárpát-medencé­ben, és a későbbi honfoglalóknak nevezett őseink néhány évezreddel később csupán visszatértek őshazájukba.

Hihetetlen! Magazin XIV. évf. 3. (149.) szám, 2014. március, 73. oldal

 ∗ recens = mai; friss, új keletű

Amit a Szentmiséről tudni kell!

     Hitünk tanítása, hogy a Szentmise és a Keresztáldozat egy és ugyanazon áldozat. Kettő között csak a külső megjelenésben van különbség, de a belső lényegben teljes azonosság van. Vagyis más szóval csak az különbözik, amit az ember érzéke tapasztal.    
     A Szentmiseáldozat bemutatása a legfölségesebb és legnagyszerűbb istentiszteleti cselekmény.
     A Szentmise az újszövetség áldozata, melyben kettő történik: először is Jézus Krisztus valóságos golgotai keresztáldozata jelenik meg – vérontás nélkül – a kenyér és bor külső „színe” alatt, újra feláldozva önmagát a mennyei Atyának. Másodszor a hívők önmagukat helyezik a paténára és ott, az önmaguk átadását egyesítik Jézus Krisztus áldozatával, hogy így annak érdemeiben részesülhessenek.
     Tekintve, hogy a szentmiséről már Malachiás próféta is azt jövendölte, hogy az „tiszta áldozat”, illő és üdvös, hogy magunk is tiszta lélekkel vegyünk részt rajta!
     A hivők feladata tehát a szentmisében való részvétel alkalmával az, hogy magukat, mint áldozati adományt, Isten előtt elfogadhatóvá tegyék. Ebből a célból egész lélekkel azon kell lenniük, hogy Krisztussal egyre bensőbben egyesülhessenek és így méltóbbak legyenek az Atyának való átadásra, miként alkalmasabbak legyenek az Eucharisztia befogadására.
     A Szentmise túláradó kegyelme, az ember sok mulasztását és hanyagságát pótolja.
     A halál óráján minden lélek legnagyobb vigasztalása az, hogy Szentmisét hallgatott.
     Egyetlen szentmise is, melyen az ember földi életében részt vett, többet használ neki, mint számos szentmise, melyet halála után ajánlanak fel érte mások.
     A lélek minden szentmisét magával visz az ítéletre és ezek lesznek közbenjárói.
     A szentmise kegyelmei által az ember sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadul meg földi életében, amit különben nem kerülhetett volna ki.
     Minden szentmisén való részvétel megrövidíti a lélekre váró tisztítótűzbeni szenvedéseket.
     A szenvedő lelkekért felajánlott szentmise a lehető legnagyobb segítség a szenvedő lelkek számára. Nem csupán a lelkek kínjait enyhíti, nem csak lerövidíti a tisztulásban töltött idejüket, de az a szeretet, amellyel az irántuk való engesztelő szentmise felajánlása történt, majdan vissza hullanak a felajánlóra.
     A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelhetünk, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni Áldozatnál.
     A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesül a tiszta lélek!
     A sátán gyengébb lesz a szentmise látogatóival szemben.
     A misevégi papi áldást Isten megerősíti az égben, tehát a szentmisén részt vett emberek Isten áldását viszik haza családjukra és anyagi ügyeikre is!

Forrás: La Madonna ai suoi Sacerdoti prediletti ‒ A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz.
Üzenetek '96-'97 évekből. Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása
Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 109-112. oldal: Milánó, 1997. december 31.

     ‒ Minden fel lett fedve előttetek: tervem fájdalmas részleteivel is megismertettelek benneteket.
     Az emberiség a Sátán dajkaságába, nagy hatalmába került a sátáni és szbdkmves erők vezénylete alatt; Egyházamat elsötétítette a beleáramló füst.
Tévedéseket tanítanak és hirdetnek, melyek miatt sokan elveszítik a Krisztusba és Evangéliumába vetett igaz hitet; nyíltan megsértik Isten szent törvényét; nemcsak elkövetik a bűnt, hanem gyakran még helyesnek is tartják és így elvész a kegyelem és az isteni jelenlét világossága; alapjában sérül meg az egység a Tanítóhivatal és főleg a pápa elleni támadások miatt, és egyre növekszik a fájdalmas szakadások sebe.
     Életre keltettem Máriás Papi Mozgalmamat, hogy anyai segítséget és biztos menedéket nyújtsak a ti időtök szenvedő és keresztre feszített Egyházának és elterjesztettem a világ minden részében e könyvem által, amely megmutatja az utat, amit be kell járnotok, hogy fényemet terjesszétek. E könyvvel megtanítom, miként éljétek a Szeplőtelen Szívemnek tett felajánlást a gyermekek egyszerűségével, az alázat, a szegénység, a bizalom és a gyermeki ráhagyatkozás lelkületével. Huszonöt éve vezetlek már benneteket azokkal a szavakkal, melyeket kisfiamnak adok, akit eszközömként választottam anyai tervem megvalósítására.
     Ezekben az években én magam vittem el őt többször is a világ minden részébe, és ő készségesen engedte, hogy vezessem. Bár kicsiny és félénk, teljesen rám hagyatkozott, mint gyermek az anyjára.
     Immár mindent elmondtam nektek, amit el kellett mondanom, minden fel lett fedve előttetek.
Így ezen az éjszakán befejeződnek a nyilvános üzenetek, amelyeket huszonöt éven át adtam számotokra: most át kell elmélkednetek, szerintük kell élnetek és meg kell valósítanotok az üzeneteket! Akkor a szavak, amelyeket Szeplőtelen Szívemből hullattam rátok mint égi harmatot életetek oly veszélyeztetett sivatagára, a kegyelem és a szentség gyümölcsét fogják teremni.
     Mostantól fogva kisfiam szavai, személye és cselekedetei által fogok megnyilatkozni, akit én választottam, hogy vezetőtök legyen, és akit most vezetek küldetése fájdalmas csúcsára.

(Folytatás holnap!)

Izaiás próféta:
»Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. (...) Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene.« (Iz 45,20-25)

Forrás: La Madonna ai suoi Sacerdoti prediletti ‒ A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz.
Üzenetek '96-'97 évekből. Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása
Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 109-112. oldal: Milánó, 1997. december 31.

Minden fel lett fedve előttetek
     (Szűzanya:) "Kedves fiaim, töltsétek velem csendességben, imádságban ennek a most befejeződő évnek utolsó óráit! Ne élvezetekkel és szórakozással töltsétek, mint annyi sok fiam!
Ez az esztendő különösen fontos volt tervem szempontjából. Most beléptek az én időmbe. Ezért jelöltem ki számotokra azt a fényes utat, amelyen járnotok kell, hogy Szeplőtelen Szívemnek tett felajánlástok szerint éljetek.
Immár minden fel van fedve előttetek.
    ‒ Minden fel lett fedve előttetek: Fatimában prófétai módon hírül adtam nektek tervemet, amit ezekben az években Máriás Papi Mozgalmam által valósítottam meg. Fel lett fedve előttetek lassú előkészítésében. Most befejeződő századotok az Ellenfelemnek adott erős hatalom jelét viseli.
Az elméleti és gyakorlati materializmus tévedésévei vezette félre az emberiséget, amely Isten helyett bálványokat készített magának: az élvezeteket, a pénzt, a szórakozást, a hatalmat, a kevélységet és a tisztátalanságot. Ezeket imádja mindenki.
     A Sátánnak valóban sikerült a bujaság serlegével elcsábítania a Föld nemzeteit. A szeretet helyett a gyűlöletet, az egység helyett a megosztottságot, az igazságosság helyett sokféle igazságtalanságot, a béke helyett folytonos háborút hozott.
     E századot valóban a kegyetlen és véres háborúk jelölték, amelyek millió számra szedték ártatlan áldozataikat.
     A Szentháromság úgy rendelkezett, hogy (időtök) kerüljön az én erős, anyai és rendkívüli jelenlétem jele alá.
Így Fatimában kijelöltem azt az utat, amelyet az emberiségnek meg kell járnia, hogy visszatérjen az Úrhoz: a megtérés, az imádság és a jóvátétel útját. És biztos menedékhelyül felkínáltam nektek Szeplőtelen Szívemet.

(Folytatás holnap!)

December 28. Aprószentek ünnepe.

Heródes király a napkeleti három bölcstől megtudta, hogy a Megváltó Messiás személyében Király született. Hatalmát féltve – "biztos ami biztos alapon" – megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket Betlehemben és környékén! Rájuk emlékezik az Egyház.

NÉPSZOKÁSKÉNT: A 'vesszőzés' – azaz az újévi szerencsekívánás – archaikus formája kapcsolódik ehhez a naphoz. A vessző az élet szimbóluma, többnyire gyermekek járták ezzel a házakat, megvesszőzve a háziakat. 

Hogyan kötődik Szent János apostol és evangelista élete a borszenteléshez?

Szent János – a Szeretett Tanítvány – aki bátyjával, Jakabbal a ,,mennydörgés fiainak'' neveztetett (Mk 3,17), Efezus környékén elfogták, és Rómába vitték Domitianus császár elé, ahol kivégzése módjául forró olajjal teli üstbe dobással sújtották. János azonban sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték. E szigeten hatalmas vihar közepette, Isten egy látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Amikor magához tért, a látottakat kővel jegyezte föl a sziklafalba,ám egy halász írószerszámokat adott neki, és így írta le pergamentekercsre a ma ismert Jelenések Könyvét.

Végül 100 körül halt meg természetes halállal. Miként halálának körülményei, úgy szentünk ünnepe is igen bizonytalan. Az ortodoxiában szeptember 26-án ünneplik, de volt római kezdeményezés a június 24-re is. Sírjának felnyitása, a feljegyzések szerint május 8-án történt, amikor is teste helyett, csak fehér port találtak, amit "szent Mannának" is említenek!  A Római Katolikus Egyház december 27-én tartja Szent János apostol és evangelista ünnepét, egybekötve a borszentelés hagyományával. A szentelt borral embert és állatot is gyógyítottak, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy megakadályozzák vele a bor romlását. Szent János és a bor kapcsolata a liturgikus szövegek alapján egyértelműen az apostol Efezusban véghezvitt csodájára vezethető vissza: Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy hajlandó hinni Krisztusban, ha János kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az semmi kárt nem tesz benne. A mérget először két gonosztevőn kipróbálták, akik rögtön szörnyethaltak. Szent János imádkozott és miután a kelyhet megáldotta, kiitta és semmi baja sem történt, de ennek ellenére a pogány pap még most sem akart hinni. Az apostol erre fölszólította, hogy köpenyét Jézus Krisztus nevében terítse a két halottra. A főpap megtette, mire a két gonosztevő föltámadt. Erre sokan dicsérték Istent, és a főpappal együtt nagy tömeg is megkeresztelkedett. Ennek okán kezdték Szent Jánost kehellyel ábrázolni, ehhez járult a kígyó ábrázolása, mint a méreg szimbolikája. 
A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb és egy hosszabb könyörgést. Ez azonban eltér a magyar hagyományban ismertektől, melyben a fenti áldásformák végén a bort, szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott.

Mire számíthatnánk?

     A „szép új világ” eljöveteléhez alternatív iskolára van szükség. Olyanra, ahol nincs tanulás, számonkérés, dolgozat, felelés, fenyítés és ennek folyományaként persze fegyelem sincs! Az alternatív iskolában már hatévesen megtanulhatja minden nebuló, hogy nincsenek kötelességei, csak jogai vannak, mégpedig magasabb jogai, mint a tanárnak! Ennél fogva persze nagy a szabadság, amely inkább szabadosság!
A globális világgazdaság és világpiac urai, fölöttébb támogatják az alternatív iskolákat, hiszen ezekből kerülnek ki a magukat szabadnak gondoló – vagyis nem gondolkodó –, képességtelen „szabad emberek”, a tökéletes fogyasztók, akikre a globális tőkés világpiac urainak szükségük van.
Ez a „szabad ember” sötétségben tartható, erkölcsi tartása nincs, hiszen fel lett világosítva a New Age humánus "hitismeretivel". A kereszténység és megváltás számára nem több, mint pl. az ógörög mitológia. Nem tervez, nem kifogásol és nem lázad, mert önálló gondolata nincs, akarata egy shopingoló fogyasztóé, világlátása jelenidejű, múltja és jövőképe sincs. Él, mint az aranyhal a vízben, a pillanat foglya, s mivel az az illúziója és legfőbb hite, hogy ő szabad, elegendő számára a „víz” biztosítása.
A „háttérhatalom” urai, ezt az alternatív iskolarendszert szeretnék bevezetni a széles néptömegeknek, miközben ők a saját gyermekeiket olyan fizetős college-okba járatják, ahol fegyelem, egyenruha, tananyag, számonkérés igazi oktatás van. Ők majd tervezhetnek, de rendületlen imánk nyomán majd Isten fog végezni!

Forrás felhasználásával: https://magyaridok.hu/velemeny/szabadsagok-alternativ-iskolak-es-hasznos-idiotak-3459281/ Magyar Kurír 2018.szept.8.

     Az 1789-es francia forradalom óta sok, egykor keresztény államban egy új világrend kezdett kialakulni, egy olyan világrend, melyet az Egyház ellenségei terveztek meg, hogy Istent kiűzzék a saját teremtéséből. Azzal kezdték, hogy a régi rendszert, melyben az oltár támogatta a trónt, az Egyház és az állam szétválásával [egy újjal] helyettesítsék.Az eredmény egy olyan társadalmi struktúra lett, mely radikálisan új, és az Egyház számára nehéz, mert az állam, mely ettől kezdve implicite ateista, végül minden lehetséges erejével ellenszegül Isten vallásának.Valóban, a szbdkművesek Isten igazi imádatát a szabadság imádatával akarják helyettesíteni, hiszen a neutrális államban a vallás csak eszköz. Így kezdődik a modern időkben a könyörtelen háború az Egyház által védelmezett Isten vallása és az ember új vallása között, mely megszabadít Istentől és liberális.Ez a két vallás annyira kibékíthetetlen egymással, mint Isten és a Sátán. Mindenkinek választania kell a katolicizmus és a liberalizmus között. (Részlet, Williamson püspök Fellay püspöknek írt nyílt leveléből, London 2012. október 19.)

Szent István Első Vértanú ünnepe

     Krisztus kereszthalálát követően István, egyike volt a jeruzsálemi keresztény közösség első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. Egyben ő volt az első vértanú is, akit Krisztus-követése miatt megöltek.
István ugyanis a meggyőző csodák egész sorát művelte a nép között, és eláradva a Szentlélektől rendkívüli módon prédikált. A zsidók ezt megirigyelték és arra törekedtek, hogy fölébe kerekedjenek és legyőzzék.
     Háromféleképpen szálltak vele szembe, tudniillik vitában, tanúk elővezetésével és kínzások alkalmazásával.
I. A vitázókat Lélek sugallta érveléseivel, simán legyőzte.
II. A zsidók belátván, hogy ilyen harcmodorral nem bírnak vele, ravaszul a második módszerhez folyamodtak, ahhoz tudniillik, hogy hamis tanúkkal győzzék le. Felbéreltek két hamis tanút, hogy négyszeres káromlással vádolják meg, az Isten, Mózes, a Törvény és a Szent Sátor vagy templom elleni káromlással. Nem csak minden állításukban megcáfolta, de angyali tekintetével is meghátrálásra késztette a vádlóit és a hamis tanúkat.
III. Vádlói előtt világossá vált, hogy nem tudnak fölébe kerekedni, harmadszorra kínzással és gyötrelmekkel próbálkoztak. Ám Szent István három módon is próbálta figyelmeztetni és visszatartani vádlóit ettől a nagy gonoszságtól, tudniillik megszégyenítéssel, megfélemlítéssel és szeretettel. Megszégyenítéssel kezdte, szemükre vetve szívük keménységét és a szentek megölését. „Ti kemény nyakúak – mondta – és körülmetéletlen szívűek, és fülűek! Ti mindenkor ellene álltatok a Szentléleknek, amiként atyáitok is. Hiszen megölték azokat, akik az Igaznak eljövetelét hirdették” Ekkor a zsidók homloka olyan lett, mint a parázna asszonyé, nem tudott elpirulni (Jer 3,3), így a megfogant gonoszságtól nem tágítottak, meg nem változtak, hanem még gonoszabbak lettek. Fennhangon kiáltván bedugták fülüket egy akarattal reárohantak, és kivetvén őt a városon kívülre, megkövezték.

Anya, te vagy a Jézuska? – tette fel a kérdést egy kislány édesanyjának. Így, írásban.
Anyukája pedig levelet írt neki.

„Kedvesem!
     Nagyon jó kérdést tettél fel és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska!
     Az ajándékokat én hozom, ez igaz! Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne!)
     Elképzelem, ahogy majd te is megteszed ezt a te gyerekeidért és tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amilyen izgalommal bontják ki az ajándékaikat és te látod majd, hogy jobban ragyognak, mint a karácsonyfa.
De te sem leszel ettől Jézuska!
     A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, amit nem tudnak megérinteni.
     Ez egy nagy feladat és nagyon fontos feladat! Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban. Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet, az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
     A Jézuska egy tanító (a szeretet tanítója) és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni! Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: – azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
     Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz.
     Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska! Jézuska a Szeretet, az Élet, a Hit és a Boldogság, az üdvösség Reménye. Én az ő csapatában vagyok és most már te is benne vagy! – Segítesz?
Szeretlek!
Anya”
Forrás nyomán

Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!

Kevesen tudják, hogy Gárdonyi Géza írta a szövegét és a zenéjét a 'Fel nagy örömre' című gyönyörű karácsonyi éneknek!

Az ének először 1882  karácsonyán csendült fel a devecseri templomban, aminek előzménye, hogy Tima Lajos, a helyi iskola igazgatója megkérte az akkor még csak 19 éves Gárdonyi Gézát, hogy írjon egyházi énekeket. A fiatal segédoktató pedig nemcsak a szövegét, hanem a zenéjét is megírta új szerzeményének:

Fel nagy örömre! ma született,

Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Hallgassák meg egyházi énekben is: https://www.youtube.com/watch?v=WEKY5Pu8xio

Forrás nyomán: https://777blog.hu/2018/12/25/tudtad-hogy-gardonyi-geza-irta-az-egyik-legszebb-karacsonyi-eneket/

Áldott, boldog, békés, Karácsonyi ünnepeket kívánok minden Olvasómnak!

Ajándékként, hallgassák meg

ADY ENDRE: KARÁCSONYI REGE c. versét, Szabó Gyula előadásában   https://www.youtube.com/watch?v=BCnVh6ntw7Y

Wass Albert: Angyalka
 
     Feketén készülődött a karácsony. Reggel óta szünet nélkül csorgott az eső, s a kisváros csatakos utcáin hideg köd tapadt a házfalakhoz. Az emberek föltűrt gallérral, morcosan siettek, s ázott, ócska ruháikban még soványabbaknak és éhesebbeknek látszottak, mint máskor.
     A rendőrség épületében rosszkedvű homály uralkodott. A főnök indulatosan csapkodta az ajtókat egész nap, s az írnok behúzott nyakkal hajolt az asztala fölé, csak lopva mert néha a faliórára pislogni. Iszonyú lassan mászott az idő.
     Öt perccel négy előtt a főnök kilépett a belső irodából. Kabát volt rajta és kalap.
– Kimegyek levegőzni, Krájnik – mordult rá az írnokra. – ha ötig nem jövök vissza, hazamehet. Jelentés?
     A sovány írnok buzgó igyekezettel szökött fel székéről.
– Semmi fontos főnök úr. Az öreg Garami két hete nem jelentkezett...
     A hatalmas rendőrfőnök hangja úgy csattant a nyaka közé, mint a mennydörgés.
– És ezt csak most jelenti? Behozatni a vén bitangot! Büntetőcellába vele! Tán azt hiszi a vén semmirevaló, hogy amiért törvényszéki bíró volt annak idején, most nem kell engedelmeskedjék a törvénynek? Majd megtanítjuk! Ahelyett, hogy hálás lenne, amiért kiengedték a munkatáborból, s megúszta annyival, hogy hetenként egyszer jelentkeznie kell! Most már az is sok neki! Mihelyt bejön a járőr, küldje ki utána! Érti?
– Igenis! – hebegte az írnok, s a főnök haragtól fújtatva kidübörgött az irodából.
     Az ajtót döngve csapta be maga után.
     Kint esett az eső. A hatalmas úr föltűrte kabátján a gallért, s lassú léptekkel megindult az utcán. A ködszagú, nyirkos levegő jólesett, s ahogy zsebre dugott kezekkel, maga elé bámulva haladt, megpróbált nem gondolni semmire. Arra sem, hogy karácsony van. A múltra sem. Semmire. De a léptei súlyosak voltak, s vállait valami nyomta láthatatlanul.
     Ázott kis olcsó ruhában sovány leányka haladt előtte az utcán, vállán karácsonyfát cipelt. Alig lehetett több tíz esztendősnél. Nagy volt számára a fenyő, s nehéz, alig vonszolta magát alatta. Harisnyátlan, vörösre fázott lábán, nagy elnyűtt munkásbakancsot viselt. Időnként megállt, letette a fát, és kékre fagyott kezeit szájához emelte. A rendőrfőnök lassan utolérte, és megállt mellette.
– Kinek viszed azt a fát? – kérdezte haragosan.
     A leányka ijedt szemekkel nézett föl reá. Szemei kékek voltak és nagyok.
– Haza, nagyapóhoz rebegte félénken. – Nagyapó beteg. A temető szélén vágtam. Nem szabad?
– Miért ne lenne szabad... – morogta a főnök bosszúsan.
     Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés fogta el, ahogy azokba a kék szemekbe nézett.
– Hol laktok?
– A Rigó utcában.
     A hatalmas ember körülnézett. Üres volt az utca, és félig már sötét. Hirtelen lehajolt és megmarkolta a fát.
– Majd én viszem – dünnyögte valami furcsa szégyenkezéssel a hangjában – nehéz neked.
     A kislány ámulva nézett föl reá, a szeme ragyogott.
– Milyen jó ember maga!
– Gyere! – morogta a főnök, és megindult a Rigó utca felé, vállán a fenyővel. Szó nem esett közöttük egész úton. Egy ház előtt a leányka megállt.
– Itt lakunk – mondta – hátul...
A főnök is megállt, és a fenyőt letette maga mellé a falnak támasztva. Szótlanul nézték egymást egy pillanatig.
– Köszönöm, hogy olyan jó volt... – kezdte a leányka bizonytalanul, de a rendőrfőnök legyintett. Szinte gorombán mondta:
– Ne köszönj semmit. Csak emlékeztettél valakire, ennyi az egész. Nekem is volt egyszer egy kislányom, olyan, mint te...
     A goromba hang furcsán ellágyult, s a leányka csodálkozva nézett föl a nagy erős emberre.
– Hol van most?
– Meghalt.
     Csönd volt a szó után, mély és sötét csönd. csak az esőt lehetett hallani, ahogy alácsorgott a háztetőről.
– Akkor az égben van – szólalt meg a kislány tárgyilagosan.
– Ott van az én apukám is, meg anyukám is. Biztosan együtt vannak ott most, és az ő kislányuk, a maga kislánya ott fönt... Nem jön be? – kérdezte hirtelen. – nagyapó örvendene, s én is...
     Segíthetne nekem földíszíteni a karácsonyfát... Aztán énekelnénk egy kicsit, ahogy karácsonykor szokás... A nagydarab ember lehajtotta a fejét, és egy pillanatra félrefordult. Mintha egy könnycseppet törölt volna ki a szeméből. Aztán lehajolt a fenyőfáért.
– Gyerünk hát! – mondta, és a hangja furcsa volt, mély és halk, és egészen más, mint azelőtt... A leányka kinyitotta a kaput, és előrement. Megkerülték a házat.
– Még azt sem tudom, hogy mi a neved – szólalt meg a rendőrfőnök, mikor a hátsó ajtóhoz értek.
– Angyalka – felelte a kislány, és kezét rátette a kopott kilincsre.
– Így szólítanak az emberek. Egyébként Rozi a nevem, csúnya név, ugye? Legyünk csöndesen, hátha nagyapó alszik... Óvatosan kinyitotta az ajtót és belesett. – Jöjjön! – suttogta halkan. Aztán elakadt a szava és egy pillanatig döbbenve nézett.
– Valami baj van? Beteg talán? A rendőrfőnök halálos sápadt volt, és reszketett. S a szemei... a szemei olyanok voltak, mint aki kísértetet lát.
– Beteg? – ismételte meg a leányka ijedten a kérdést. A rendőrfőnök megrázta a fejét, és szótlanul belépett a nyitott ajtón, vállán a karácsonyfával. A szegényesen berendezett szűk kis szobában egy árva villanykörte égett, fénye hideg volt és kietlen. A szoba sarkában ócska vaságyon, fehér hajú, sovány öregember aludt a falnak fordulva.
     A főnök odatámasztotta a fenyőfát a fal mellé.
– Nincs tűzrevalótok – kérdezte dörmögve, és állával a sarokban álló pléhkályha felé bökött. A leányka betette az ajtót.
– Van egy kevés, de takarékoskodni kell vele – súgta. A szekrény alól előhúzott egy fából készült karácsonyfatalpat, és az asztalra tette.
– Ide tesszük a karácsonyfát, jó?
     A főnök föltette a fenyőfát a talpra. A leányka kinyitotta a szekrényt, és elővett egy papírdobozt.
– Amíg nagyapó alszik, földíszítjük a fát – súgta és odatette a dobozt az asztalra. Használt karácsonyfadísz volt benne. A szekrényajtó nyikorgására az öregember ott az ágyon megmozdult, köhögni kezdett, majd nehézkesen átfordult a másik oldalára. Szemei lassan megnyíltak és keresve tapogatták végig a szobát. Aztán megakadtak a
rendőrfőnökön és nem mozdultak többet.
     Nagyapó – újságolta a kislány lelkendezve – ez a jó bácsi segített nekem hazahozni a fát! Nagyon jó bácsi, nagyapó, neki is van egy leánykája fönt az égben, ahol anyuék vannak, és én behívtam, hogy legyen velünk karácsony estéjén... Ugye jól tettem nagyapó?
– Jól tetted, Angyalka – felelte az öregember halkan, anélkül, hogy levette volna szemét a rendőrfőnök arcáról. - tessék leülni rendőrfőnök úr... Köhögés rázta meg, görcsös, csúnya köhögés.
     A rendőrfőnök néhány pillanatig döbbenve nézte hamuszürke arccal. Aztán lassan odament az ágyhoz.
– Nem tudtuk, hogy beteg, Garami úr – mondta halkan. – Hívatott orvost?
     A volt törvényszéki bíró megrázta a fejét a gyűrött párnákon. Kár nekem az orvos – hörögte – tudom én azt. Az idő eltelt fölöttem. Mindannyiunk fölött eltelik egyszer. Ebben az egyben nincs különbség közöttünk...
A köhögés miatt alig lehetett megérteni a szavait. A rendőrfőnök lassan leült az ágy melletti székre és arcát a tenyereibe hajtotta. Csönd volt, csak a beteg ziháló hörgése hallatszott, s az ezüstpapír-láncocskák halk nesze, ahogy a kislány ott az asztal mellett egymás után aggatta őket a karácsonyfára.
– Három gyertyavégem is van még! – szólalt meg boldog, csilingelő hangon, mikor befejezte a díszítést.
– Csak átszaladok Sánta nénihez gyufáért, s aztán boldog karácsony lesz, és énekelünk!
     Alig csukódott be az ajtó, a beteg megszólalt megint. Rekedten, akadozva:
– Meghalni... nem rossz... az olyannak, mint én vagyok... csak... azt tudnám...Angyalkával mi lesz? Mi lehet belőle a maguk világában... rendőrfőnök úr? ... Az Angyalkákból?...
     A rendőrfőnök néhány percig hallgatott. Amikor megszólalt a hangja komoly volt és szelíd:
– Nekem is volt egy leánykám – mondta. Angyalkának hívtuk őt is. Ekkora volt éppen, amikor... amikor meghalt. A háború vitte el...
– Sok mindent elvitt a háború – felelte a beteg.
– A családomat – mondta a főnök, és a hangja keserű volt.
– Az enyémet is... csak ő maradt. Angyalka. Kinek maradt? – tette hozzá a kérdést zihálva. – nekem, aki elmegyek?...
     Aztán csönd volt a két magányos ember körül a szobában. Az emlékek árnyéka ránehezedett a csöndre, sötét, fekete, vérbe fagyott árnyékok, s az asztal közepén álló árva kis karácsonyfán didergett az ócska ezüstdísz. Könnyű, futó léptek hallatszottak kint, s a rendőrfőnök hirtelen fölkapta a fejét.
– Miatta ne aggódjon, Garami úr – mondta sebesen, s a hangja rekedt volt és fojtott.
– Angyalka az én leányom lesz, örökbe fogadom...
     Az ajtó megnyílt.
– Itt a gyufa! – csilingelte örömtől lelkesen a kislány. Most meggyújtom a gyertyákat, nézzék!
     A csöndben hallani lehetett a gyufa sercegését. Az öregember feje lassan megmozdult, s egy kép felé fordult a falon. Katonatisztet ábrázolt a kép.
– Ez volt a kislány apja – motyogta halkan.
– A rendőrfőnök ránézett a képre, aztán lehajtotta a fejét.
– Magának ellensége volt... – suttogta a beteg lázas szája.
     A három kis gyertyacsonk apró, sárga lánggal égett a karácsonyfán. Félénk, szomorú kis lángok voltak, de égtek mégis.
– Most énekeljünk! – szólalt meg a kislány a karácsonyfa mellett.
     A rendőrfőnök fölállt.
– Kezdd el, Angyalka! – mondta szelíden.
     Mikor a rendőrjárőr durván berúgta a Garami-lakás ajtaját, döbbenve torpant meg a küszöbön. A hatalmas és félelmetes rendőrfőnök ott állt összetett kezekkel egy olcsó kis karácsonyfa előtt, mellette egy vézna, csillogó szemű leányka, és együtt énekelték a karácsonyi dalt. Az ének elakadt, a leányka szeme nagyra nyílt, ijedtre, az egyenruhák  gombjai hidegen csillogtak.
– Tegyétek be az ajtót! – mordult rá a rendőrfőnök az őrjáratra. – nem látjátok, hogy karácsony van?
– Aztán intett. – Énekeljetek!
     Ezüstös tiszta csengéssel emelkedett föl Angyalka hangja a fűtetlen, szegényes szobából, föl, föl a magasságos ég felé, s néhány pillanatig egyedül szálldosott, mint egy árva, Istenhez menekülő galamb. De aztán lassan, tompán, mintha mély és sötét pincéből jött volna, követni kezdte énekét a férfiak dörmögő hangja is, s a dal hömpölygött, áradt, nőtt, emelkedett, míg végül is egyetlen hatalmas zsoltárrá forrva betöltötte a szobát s az egész sötét, hideg világot. S a három kis pislákoló gyertyavég fénye szelíden csillant meg a marcona férfiak megkönnyesedő szemeiben. A beteg vénember ott hátul az ágyban lehunyta a szemeit.
– Valami mégis megmaradt – suttogta halkan –, az emberi szív. Köszönöm, Isten...

     A "nagy készülődésben", szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem - olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
Ha a lakásomat fenyőágakkal, égőkkel és csengettyűkkel díszítem is fel, és főzzem bár a legjobb étkeket - de a családom felé nincs szeretet bennem, mit sem érek!
Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként a rászorulóknak - de a környezetem felé nincs egy szerető mosolyom, mit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem is fel, a templom kórusában lelkesen éneklek - ám ha az Úr nincs a szívemben, akkor fogalmam sincs, kinek a születésnapjára készülünk.
A szeretet félbeszakítja a sütést - hogy a család tagjait megölelje.
A szeretet a legnagyobb sietségben is megereszt egy mosolyt.
A szeretet nem feszült és nem ideges az idő szűke ellenére sem - és egy-egy röpimára marad ideje.
A szeretet nem irigyli mások nagyobb bőségét.
A szeretet nem kiabál, nem lökdös ha valaki útban van - hanem hálás érte, hogy útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap valamit - hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik azt nem képesek viszonozni.
A szeretet segítőkész, a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
     Amikor gyermek voltam, úgy készülődtem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy ábrándoztam, mint a gyermek; amikor pedig felnőtté lettem, felhagytam a gyerekes dolgokkal. Gyermekként még tükör által homályosan láttam, most pedig már tudom a titkokat, ám változatlanul őrzöm szívemben a hitet, a reményt és a szeretetet, ezt a hármat, melyek közül legfontosabb a szeretet.
A karácsonyi ünnepek véget érnek, a finomságok elfogynak, az ünnepi szoba elcsendesedik, a játékok tönkre mennek, az ajándékok   félretétetnek, a számítógépek elavulnak, de a szeretet, melyet egymásnak adtunk - örökre megmarad. A szeretet soha el nem múlik.

(Szent Pál nyomán szabadon a szerk.)

Áldott karácsonyi készülődést!

Egyszerű pásztor térdeden állj, mert ez az égi s földi Király!

https://youtu.be/UXh0Oxm6cCA

Kedves Híveink! 
     Vegyük fontolóra, hogy minden bajnak gyökere az Istentől és törvényeitől való elidegenedés és hogy a kevélyek gonoszsága megsokasodott felettünk. Jó az Úr és jobb nekünk az ő szája törvénye sok ezer aranynál és ezüstnél (Zsolt 118,68-72). Az Úrnak nagy hatalmú és nagy irgalmasságú Szíve és Édesanyjának is jóságos Szíve van. 
     A magát megalázónak imája áthatol a felhőkön (Sir 35,21) és az Úr tekint az alázatos imára (Zsolt 101,18). Az Égre szálló imádság és alamizsna fölszáll és emlékezetben van az Isten színe előtt (Apcs 10,4). Ha alázatosan, állhatatosan, megtérve, hittel imádkozunk és élünk, a kelevény megtalálja a gyógyító füvét. Halljuk majd az Úr szavát a kiengesztelődés nagy napján a beteg Ezekiással: „Meghallgattam imádságodat és tekintetbe vettem könnyhullatásaidat, és íme, meggyógyítottalak téged" (4Kir 20,5). És jobb lesz az imádság végén, mint a kezdetén (Sir 7,9). Azt pedig bizonyosnak tartja minden, aki téged tisztel, hogy az ő élete, ha próbálásban lesz is, megkoronáztatik, ha pedig szorongatásban lesz, megszabadul; és ha megfenyíttetik, a te irgalmadhoz juthat. "Nem gyönyörködsz a mi vesztünkben. A förgeteg után csendességet szerzel és a könnyhullatás és sírás után örvendezést adsz" (Tób 3,21-22).
     Ha most az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket (Zsolt 94,8). Ezeréves történelmetek tanítását hirdetjük nektek. A feltámadás igéit, mint az életmentő pajzsot és kötelet adjuk kezetekbe. Fogadjátok ezeket az átvészelt nehéz időket eleitek lelkületével, hitével és elhatározásával. Induljatok, árvízi hajósok és mentők, annyi és annyi szent egyéni, családi, társadalmi és nemzeti érték megmentésére. A mi természetfeletti táborozásunk történik: 
     Istenért, hazáért és szabadságért! A kegyelmi élet megőrzi a Nagyasszony és Szent István örökségét, szentjeink együtt imádkoznak velünk, értünk. Benned bízunk, Uram, egyedül és Édesanyádban, Nagyasszonyunkban és tudjuk, nem szégyenülünk meg (Zsolt 30,2). Amen. 
Esztergom, 1946. Karácsony

Hogy a körlevél gondolatai feledésbe ne menjenek, elrendeljük: 
    1. A csendes szentmisék után előírt, ún. Leo-imádságot a miséző pap ezentúl így vezeti be: „Imádkozzunk az Anyaszentegyház szabadságáért és felmagasztalásáért." 
    2. Újév napján reggel 6-tól este 6-ig engesztelő szentségimádást tartunk. Különösen fontos az, hogy a férfiak ahol vannak, a munkások is megszervezetten vegyenek részt a szentségimádásban. 
    3. A hóeleji háromnapi ájtatosságot (első péntek, első szombat és első vasárnap) az 1947-ik évre vezessük be mindenütt. 
    4. Gondos előkészítés után a keresztjáró körmenetek régi jelentőségét és látogatottságát visszaállítjuk. 
    5. A többi felsoroltból azt, ami a helyi viszonyoknak megfelel, kezdjük meg. 
    6. Ennek a körlevélnek a gondolatai gyakran kerüljenek bele szentbeszédeinkbe! Szintúgy Szent János 15,9-17 tanításai. 
    7. Ahol még nem történt meg a felajánlás Mária Szeplőtelen Szívének, templomonként ünnepélyesen végzendő. 
    8. Jézus Szíve trónra emelését minden családban végezzük el az Újévvel. Ahol megtörtént, újítsuk meg. 
    9. Szorgalmazzuk a gyakori szentáldozást. Pl. a házasságkötés évfordulóján az egész család járuljon közös szentáldozáshoz. 
  10. Egyének engesztelő felajánlása: az élet minden cselekedetét, imádságát, munkáját, kötelességteljesítését, vezeklését, a betegséget, szenvedést, nélkülözést Jézus Szívének az Istenanya Szeplőtelen Szívével egyesülve. 
  11. Ne engedjük a szokásból kimúlni a „Dicsértessék"-kel való köszöntést, hisz ez hitvallás, ősi magyar köszöntés és búcsúval is jár. Ez a legszebb engesztelése a káromkodás bűnének.

Mindszenty József sk. bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Grősz József sk. kalocsai és bácsi érsek. Dr. Czapik Gyula sk. egri érsek. Virág Ferenc sk. pápai trónálló, pécsi püspök. Shvoy Lajos sk. székesfehérvári püspök. Dr. Dudás Miklós sk. hajdúdorogi püspök. Dr. Madarász István sk. kassai püspök. Dr. Péteri József sk. 
váci püspök. Kovács Sándor sk. szombathelyi püspök. Dr. Hamvas Endre sk. csanádi püspök. Papp Kálmán sk: győri püspök. Dr. Bánáss László sk. veszprémi püspök. Kelemen Krizosztom sk. pannonhalmi főapát. Bárót Mihály sk. szatmári püspöki helynök.

Ti nagy, hatalmas Messiásra vártok,

Ki fölkavarja az avult világot,

Kinek hatalma tisztító vihar,

Ki poklot ostromol villámival:

Én Jézust várom, a kis Gyermeket,

Ki bölcsőjében játszik és nevet.

(Radványi Kálmán:

Én Jézust várom, a kis Gyermeket – részlet)

Általános engesztelés 
      Tagadhatatlanul szép ma is az, hogy egyik alföldi helységből ebben az évben is 2000 zarándok indult gyalog, kenyéren és vízen, a kétszer 17 km-es utat jelentő Pálosszentkútra. Hegyalja egyik, 3000 hívős községében minden első szombaton 400 körüli hívő engeszteli Mária Szeplőtelen Szívét a fatimai üzenet szellemében. Az egyik városi munkás-plébánia híveiből 200-an mondják állandóan a rózsafüzért. Tízezrek és tízezrek hódoltak Szent Margit és Szent Gellért ereklyéje előtt, a fővárosban százezrek áhítata és lelkessége övezte a Szent Jobbot. Felejthetetlen élményünk a fővárosi férfiak hatalmas, máriaremetei zarándoklata. 
Máriapócson több, mint 200.000 zarándok térdel a könnyező Mária-kép előtt, tesz hűségnyilatkozatot az Egyház fejének. De ezek, ha folytathatnók is felsorolásukat, bármily fölemelő tények, mégis ritka lángok. Hány helyen nem vesznek tudomást az Úrangyaláról, a pénteki háromórai harangszóról, se otthon, se az utcán; nincs asztali áldás, közös imádság, a kereszt-járó körmenet nem fontos, nincs Advent, se Nagyböjt, csak a test él... Vagyunk olyan mélyen, mint 1241 és 1526 után, de lelki megújulásunk, bűnbánatunk, imádságunk messze van attól. Különösen pedig messze vagyunk attól a meglátástól, amit az öreg Tóbiás hasonló helyzetben, testi vaksága idején is hirdetett: 
„Mivelhogy nem engedelmeskedtünk a te parancsaidnak, azért adattunk ragadományra, fogságra és halálra, csúfságra és gyalázatra minden nemzeteknek, melyek közé elszórtál bennünket” (Tób 3,4). 

      Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből. Ezekkel felülhaladjuk a káromkodást és a vasárnap megszentségtelenítését; az Isten-tagadás, Egyház-bántás, az erkölcsi lazulás, a korrupció, a Tízparancsolat mindegyike sorozatos áthágásának sűrű szövevényét.

      Az ország városai, falvai, tanyái, hegyei, lakott helyei, katolikus intézményei, zárdái, iskolái, társulatai, családjai álljanak a nagy természetfeletti, nemzeti erőfeszítésbe, az egyetemes, a helyről-helyre az egész egyházközséget átfogó engesztelésbe.

Módozatai: 
    A nagy cél eléréséhez arányban álló, hatalmas, imádkozó, engesztelő tábor kell. A gyermekek, betegek, szenvedők, öregek, nők imádságát támogassák a legények és férfiak. A papok, szerzetesek és szerzetesnők ajánlják fel fogadalmaikat, kötelező imádságaikat, önként vállalt keresztjeiket Jézus Szívének az Isten Anyja, Szeplőtelen Szíve által. 
    Mindent megelőzően a katolikus kötelességeket (mindennapi imádság, vasár- és ünnepnapi szentmise, péntek és Húsvét) mintaszerűen megtartjuk és hozzátartozóinkkal is megtartatjuk. A családi közös imát, ha máskor nem, legalább este visszahozzuk és végezzük. Azután, kedves Hívek:

    1. Megkezdjük a hónap első péntekje, szombatja és vasárnapja megszentelését. A három napon új és új rétegek vonuljanak kellő bűnbánat után a szentáldozáshoz a látogatott szentmiséken. Pl. elsőpénteken jöjjenek a gyermekek és az ifjúság, szombaton a nők, elsővasárnap a férfiak. Csütörtök-szombat vagy péntek-vasárnap az esti szentóra vagy litánia szépen, hasznosan előkészítené és kiegészítené az ünnepi keretet. Pénteken Jézus Szíve ájtatosságra, szombaton a Szeplőtelen Szív tiszteletére rózsafüzér mondásra gyülekezzetek. Csütörtök vagy vasárnap engesztelő szentségimádási órát tartsatok. Ez ismétlődhetnék hónapról-hónapra. Egyszer az egyik, másszor a másik felsorolt és általános bűn megengesztelése történjék kellő meghirdetés és előkészítés után. Akik pénteken megáldoztak, ha nincs halálos bűnük, járuljanak szombaton és vasárnap is az Úr asztalához. 
    2. Milyen szép volna, ha engesztelő szentmiséket mondatnátok, ezen megjelennétek, mint a pap és hívek közös engesztelő áldozatán. Itt is sorra kerülne a káromkodás és a többi, talán égbekiáltó bűn adósságlevelének elintézése. 
    3. A böjtöt hamvazószerdával újból elkezdjük, mert megszűnt az általános, a háborús időkre szóló felmentés. Amikor százezrek viselik a kényszerű böjt áldozatát, jó lenne Szent Margit követésében ezzel is engesztelést nyújtanunk. A következő Nagyböjt különösebb lelki kiaknázása nagyon-nagyon égető. 
   4. Sok helyen megkedvelték a hívek az engesztelő szentségimádási hónapot. Ez abban áll, hogy egész hónapon keresztül végzi a szentségimádást előzetes vállalás után a nappali órákban a közületek legalább 2-2 hívője. 
   5. Ajánljuk az összes egyházközségeknek, hogy Jézus Szíve ünnepét nyilvános ünnep módjára: ünnepi istentiszteleti renddel, munkaszünettel és engesztelő körmenettel üljék meg. 
   6. A búcsújárások ősi szép szokását újítsuk fel, országszerte. 
   7. Egyik vasárnap rendezzétek meg a már hazaérkezett hadifoglyok hálaadó szentmiséjét, a következőn a még távollevő hadifoglyokért a könyörgő szentmisét. Az elsőre a hadifoglyokat, a másikra övéiket hívjuk meg széles körben. Előtte három-estés ájtatosság is alkalmas volna. Az összekötők révén el lehet és el is kell mindenütt érnünk, hogy minden családból legalább egy családtagot a fenti ájtatosságok egyikébe-másikába bevonunk.

II. A magyar történelem
      Ha minden népet érint ez a fatimai, megrázó üzenet, különösen szól hozzánk, magyarokhoz a Világ Királynője. Egyrészt azért, mert mi fuldoklunk leginkább az általa kárhoztatott bűnökben (káromkodás, tisztátalanság stb.), másrészt a Világ Királynője a mi Szeplőtelen Nagyasszonyunk is egyben. És tudtunk mi egykoron imádkozni. Történelmünk a bűn és vér világa mellett az imádság felszentelt temploma is egyben. 
Középkori okleveleinkben meghatóan mutatkozik a hívek hitbuzgalma. Birtok- és egyéb adományok jogcíméül Isten dicsőségét, segítségét, bűneik bocsánatát és az imádság erejét emlegetik. Állami törvényeinkben sűrűn találkozunk a vezekléssel. A böjtöt a hívek nem más népek, hanem a szerzetesek szigorával tartották. A pápák állapítják meg, hogy a magyar nép az Úr parancsait készségesen követi, zarándokol, vezekel. A szomszéd országoknak az erények terén mintaképül szolgál. Szántó István, az első magyar jezsuita régi írások alapján följegyzi, hogy a középkori magyar hitbuzgalom páratlan az európai népek körében. A magyarok vesznek részt legnagyobb számban a római jubileumi búcsúkban, így a bűnbánat szellemében is. Részben ezért is kapnak előkelőbb helyet a római ájtatosságokon. 
      Pázmány Péter a nagy területi és lelki megoszlás nyomora idején azt írja a nagyszombati bírónak: tegyen a városi tanáccsal oly rendelést, mellyel az Isten engeszteltessék, mert ha Isten nem könyörül rajtunk (minthogy nem is könyörül, ha ő szent fölségét bosszantjuk), félő, hogy az öröm siralomra fordul. Még a nem-katolikus erdélyi fejedelmet, I. Rákóczi Györgyöt is arra buzdítja, hogy mindenek felett Istent engesztelje, mert Istennek kedvét kell keresni elsőbben is. Rajtunk minden az Isten ostora, az ő igazsága büntet vétkeinkért. 
     Idézhetnők nektek nehéz magyar korszakok általános nemzeti imádságát. Erdők, nádasok, barlangok mélyén éveken, évtizedeken és évszázadokon át ostromolták eleink az Eget tatár- és törökvész, éhínség és nyomor, pestis és kolera, harcok és elnyomatás, májusi fagyok, nagy árvizek és tűzvészek idején. Helységről-helységre vannak emlékei ennek a fogadalmi ünnepekben. Hatalmos oszlopokban, nagy lánggal tört fel a bűnbánat, az engesztelés a magyar földről. Így imádkozott Szent István, Szent Gellért és Szent Imre a lét és nemlét kérdése, Szent Margit az ország letarolt állapota, férfiak, asszonyok és gyermekek a haza széttépettségének idején. Közel száz éve pedig az egész nemzet Szcitovszky hercegprímás mariazelli könyörgő zarándoklatán és egyidejűleg itthon.

I. Kinyilatkoztatás 
      Amióta a bűn tövise sebzi az emberi szívet és bojtorjántermővé teszi az élet útját, bűnbánattal odasimul a szenvedő ember Istenéhez, aki hatalmas és irgalmas. Noé a vízözön után a még iszapos földön oltárt emel, hogy ott imádkozzék és áldozatot mutasson be, várva a béke szivárványát. A ninivei fogság idején az öreg Tóbiás elsorolhatatlan gyötrelmei, fogság, vagyonelkobzás, halálra keresés, éhínség, vakság közepette nem hagyja el az igazság útját. Hirdeti, hogy jó az imádság böjtöléssel és alamizsnálkodással (Tób 12,8). Cselekszi is mindhármat. Ilyen időben még gondosabban neveli fiát, tartja rendben, istenfélelemben családját. Ninivéből járt el, 
amikor csak tehette, a messze, nagyon messze jeruzsálemi templomba. Nem evett pogányok étkeiből, üdvös intéseket adott fogolytársainak. Kölcsönnel, alamizsnával segítette, vigasztalta rokonságát. A mezíteleneket ruházta, a megholtakat és megöletteket szorgalmasan eltemette. És mindezek felett és végeztével könny hullatással imádkozgatott (3,1). Az Üdvözítő egész éjszakákat töltött Isten imádásával (Lk 6,12) és megtanította övéit is imádkozni. Egyháza imádkozó Egyház, ennek templomai az imádság házai. A családi ház is nem kis mérvben a közös imádságtól érdemesül a családi szentély magasztos elnevezésére. Mi, katolikusok, a legvallásosabb vallás hívei, az első keresztények példáját követve kell, hogy „mindnyájan, egy akarattal állhatatosak legyünk az imádságban" (Apcs 1,14). Ha a gonosz lélek megerősödött, nem űzhetjük ki másként, mint imádság és böjtölés által (Mt 17,20; Mk 9,28). Nemcsak asszonyi teendő ez. Az őskeresztények férfiairól állapítja ezt meg elsősorban az írás. Amerre terjedt a Földközi-tenger körül az Egyház, vele haladt előre az imádságos élet. A nemzetek apostola azt sürgeti, hogy „a szorongatásban béketűrők, az imádságban serények és a keresztény társak, sőt az ellenségek szükségeire adózók” legyünk (Róm 12,12-20). A virrasztás áldozatát is megéri az imádság (Kol 4,2; 1Tim 5,5). Mindenkor, éjjel-nappal buzgólkodást sürget az imádságban (Kol 4,12). 
A Szentírás az imádságban látja az emberek fiai számára a bölcsességet ahhoz, hogy megszabaduljanak a veszedelemből és megmentse őket az Úr a gonosz időben (Sírák 51,16-18). Az imádságban látja Szent Péter is a keresztényi okosságot (1Pét 4,7). 
    Korunkban Lourdes és Fatima bűnbánat- és engesztelő szelleme csak újból hangsúlyozza a kinyilatkoztatás útmutatását.

I. A Szűzanya töviskoszorús Szíve 
    A távoli Portugáliában, Fatima nevű kis falu határában az első világháború tetőpontján, három ártatlan pásztorgyerek közbejöttével, a Szent Szűz megmutatja töviskoszorús, Szeplőtelen Szívét az emberiségnek. Hat alkalommal hirdeti és sürgeti, hogy engeszteljünk és az engeszteléssel hangoljuk irgalomra magunk és minden bűnös ember iránt az Úristen fölségét. Így elhárítjuk Isten sújtó ostorát az emberiség felől. Ha meg nem térünk, az akkorinál még súlyosabb világháború következik reánk. A három gyermeknek és rajtuk keresztül a világnak a rózsafüzér naponkénti imádkozását ajánlja. 
    Mivel nem engeszteltünk, elkövetkezett a világra mindaz, amit a Szűzanya elénk tárt: a háború szenvedése, az Anyaszentegyház üldözése, ártatlanok vére hullása, pusztulás, éhínség, döghalál. De még nem aludt ki a mécses, még rendelkezésünkre áll a végső pillanat: fogjunk mindnyájan, vállvetve az engeszteléshez! 
A Szűzanya Szeplőtelen Szívét engeszteljük, érdemeinket egyesítsük Mária édesanyánk közbenjáró könyörgésével, ez kedves és haragcsillapító áldozat lesz Isten előtt. Ezt az engesztelést anyai felsőbbségével kívánja az Egyház, különösen azóta, hogy a fatimai jelenés negyedszázados fordulóján XII. Pius pápa felajánlotta az Egyházat és az emberiséget a Szűzanya Szeplőtelen Szívének. Ekkor nevezte az Isten anyját a Világ Királynőjének. 

30 érv a várakozás mellett

Az alábbi 30 pontból 28, a Timóteus Társaság: Fiatalok az élet küszöbén II. (FÉK) c. kötetének 125-126. oldalán olvasható. Érveiből a nem hívő fiatalok is megsejthetik, hogy a tisztaság "parancsa" nem ésszerűtlen és nem "ránk erőltetett egyházi szabályozás', hanem minket védő, a hosszútávú párkapcsolat teljességére vezető segítség. A listát csekély változtatással és két pontnyi kiegészítéssel adom közre. Köszönet a netes forrásnak : 

– A várakozás megvéd a szexuálisan terjedő betegségektől (SZTB) való félelemtől, illetve azok következményeitől.
– A várakozás megóv a nem kívánt terhesség félelmétől, illetve azok következményeitől.
– A várakozás megóv a különböző fogamzásgátló módszerek veszélyeitől.
– A várakozás megóv az abortusz okozta traumától.
– A várakozás megóv attól, hogy a szexualitás rabja vagy kiszolgáltatottja légy.
– A várakozás megóv az idő előtti házasságkötés kényszerétől.
– A várakozás megóv attól, hogy állandó elvárásoknak kelljen megfelelned.
– A várakozás megóv a (kínos emlékektől), hogy korábbi partnereiddel hasonlítgasd majdani házastársadat.
– A várakozás megóv attól, hogy érzelmeid félrevezessenek.
– A várakozás biztosítja majdani házasságod egyedülálló örömérzetét.
– A várakozás megvéd a "rossz" párkapcsolatok szégyenteljes fenntartásáról.
– A várakozás megóv a gyermeked esetleges örökbe adásából eredő traumától.
– A várakozás segít elkerülni, hogy mély sebeket szerezz.
– A várakozás egy életre szóló bizalom alapját nyújtja.
– A várakozás segít, hogy megbecsüld az életet.
– A várakozás megóv attól, hogy energiáidat újabb és újabb kapcsolatok felépítésére kelljen koncentrálnod.
– A várakozás megóv a bűntudattól.
– A várakozás segít kifejleszteni egyfajta önzetlen érzékenységet.
– A várakozás erősíti az őszinte kommunikációt a partnerkapcsolatban.
– A várakozás segít a szemérmes türelem és az önkontroll kiépítésében.
– A várakozás segít megerősíteni azt a sajátos viszonyt, amely csak a házasságban lelhető fel.
– A várakozás segít kifejleszteni a kölcsönös lelki-érzelmi növekedés pozitív irányelveit.
– A várakozás szabadságot biztosít az ifjúkor adottságainak és lehetőségeinek élvezetére.
– A várakozás nyújtja az igaz szerelem diadalittas önbizalmát és ajándékát: a szüzességet.
– A várakozás bölcs és óvatos cselekedet, tekintve, hogy a szüzesség metafizikai pecsét! A Szentség oltalma nélkül való feltörése oly vakmerőség, mint bekötött szemmel átkelni egy forgalmas úttesten!
– A várakozás természetfeletti érték, hiszen a szentek titulusaiban nincs 'szőke' vagy 'barna' megnevezve, de szűz az igen!
– A várakozás segít az önbecsülés növelésében.
– A várakozás és önmegtartóztatás a szerelem és a párválasztás egyik jó próbatétele.
– A várakozás jobb partnerré tehet.
– A várakozás lehet az erkölcsi feddhetetlenség egyik kifejezése.

     A harminc érv, persze sokaknak "falra hányt korsó", mely nem csak értékvesztés, de a "cserepei" egy életen át élesek maradnak! (A szerk. ironikus megj.)

Tört remények 
    Hiába várunk békét, hiába várjuk a borúfellegek távoztát, hazánk sorsának jobbrafordulását, keresztjeink könnyebbségét, a világ minden égtájáról sűrűsödő fohászok meghallgatását, a foglyok szabadulását. Hiába áhítjuk a magyar üldözés megszűnését, a kétségek és bizonytalanságok eloszlását, mezeink termő erejének 
visszatérését, a törvény és igazság diadalát, a kemény szívek megenyhülését, az éhezők kielégülését, a kolduscondrák eltűnését, a sorvadók életre keltését, a betegek gyógyulását, a bűnösök észre térését, a szomorúak vigasztalását, a végsőt vonaglók visszatérő életét. Amíg a bűnös Magyarország fölé nem magasodik az imádkozó-bűnbánó, arccal minden más helyett az Isten felé forduló, a természetfelettihez visszatérő, a lelkileg megújuló Magyarország – addig hagyjunk fel ezekkel a reményekkel.

Ahol a mi reményünk él... 
    Ha már a földi remények megint így elhervadtak, a békét ott kell keresnünk a Béke Fejedelménél és a Béke Királynőjénél; keresnünk, sürgetnünk, kérnünk kell érte szünet nélkül (Apcs 12,5), amíg meg nem kapjuk, amíg meg nem találjuk, és amíg a béke országa meg nem nyílik nekünk (Mt 21,23). Mi hívők, vegyük kezünkbe a béke szent ügyét, úgyhogy ostromoljuk meg az eget milliók és milliók alázatos, állhatatos imádságával és imádsággal egészen átitatott élettel. 
    Vannak, akik kitartóan, buzgón imádkoztak és engeszteltek népünk körében. A légitámadások idejéből a városokban sok megható és felejthetetlen imaegyüttesről tudunk. De félő, hogy ebből sok immár a múlté és hogy többen vannak, akik lélek nélkül imádkoznak, vagy tán rég elhalt ajkukon földi édesanyjuk és az Anyaszentegyház imaélete. Voltak, akik népgyűléseken virtuskodva emlegették, hogy ők bizony nem keresték az Istent a világháború végső felvonásában sem. Vannak, akik vigadni, dalolni se szégyenlenek népünk szinte halálos vonaglása idején, mások bambán viselik az idők sűrű és csontig-velőig ható ostorcsapásait. Szenvedésüket nem teszik engesztelő erejűvé és érdemszerzővé. Vaksággal és tompultsággal megvert Jeruzsálemként nem ismerik meg látogatásuk idejét (Lk 19,44). 
    Most más időknek kell jönniök az egész nemzet életében. Hívjuk csak vissza ide annyi hiábavaló próbálkozás csődje után az imádság világát. 
    Újat, lehetetlent kívánunk talán? Ó, nem! A kinyilatkoztatás és a magyar történelem tanúsága szóljon és adja meg az Újév lelki irányát!

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1946-os karácsonyi körlevele

Kedves Híveink! 
    Az Egyház hajóját viharos tengeren bölcsen kormányzó Szentséges Atyánk azt állapította meg 1945. évi karácsonyi szózatában, hogy a béke – amely után oly sóvárogva áhítoznak a népek –, egyre távolodik tőlünk. Az emberek fiai csüggedt madarakként tekintenek a ködbevesző békeremények felé. A világ azt a békét, amely neki nincs, nem adhatja meg. A nemzetek és hatalmasok tárgyalják a béke ügyét. De a béke, a lelkek megbékélése, akárhányszor és bárhol fogjanak hozzá, nem akar elkövetkezni, mert nemcsak fennen hirdetett elveiket felejtik ki belőle, hanem figyelmen kívül hagyják az igazság és szeretet elengedhetetlen alapelveit is, vagyis az egyetlen alapot, a mi Urunk Jézus Krisztust (1Kor 3,11). 
Mennyire beigazolódik így az, amit a zsoltáros évezredekkel ezelőtt minden idők nemzedékei számára megállapított: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak az építők" (126,1). Ha minden nép és nemzet ráeszmélt erre, nekünk árva, szegény magyaroknak az idők kegyetlen ostorsuhogása lehet erre a megtanítónk. Az ostorszálak szeges, megszámlálhatatlan fonata és sora marja, tépi, szaggatja testünket, idegrendszerünket és lelkünket. 
    Frissében állnak előttünk a felvidéki események, amelyek során a legősibb magyar települések, csallóközi magyar falvak színtiszta magyar lakosságát fegyveres csendőrök, katonák, partizánok "közmunkára kiírás" ürügyével körülzárják. Külön a férfiakat, külön a nőket, külön a gyermekeket elszállítják Kolin, Pilsen, Prága, stb. vidékére. Az ősök és a maguk verejtékes szorgalmából szerzett, szép vagyonukból engedélyezett, némi cókmókkal hajtják, szállítják őket. Állataikat is szállítják, de más úton, nem nekik. Ha ott is hagyják ezeket, új telepesek ülnek az ősi vagyonba. Elvész templomuk, iskolájuk, családi házuk, temetőjük, amelyekhez ezeréves, drága emlékek fűződnek. Számos 7-8 hónapos terhes nőt, sőt a szülési fájdalmakban vajúdót, valamint néhány hónapja szoptatós anyát hurcolnak el. Szobrok, emléktáblák válnak a gyűlölet és rombolás nyomán romhalmazokká. Elvadulás és embertelenség üli embertestvéreken diadalát akkor, amikor a béketárgyalás Párizsban a kiűzésnek ellentmondott és államközi tárgyalást rendelt, most pedig Amerikában az üldözéssel szemben a kisebbségi jogok biztosítását sürgette.

(folyt.)

3. Mária, a boldog kismama. A Boldogságos Szűz Mária Ádvent legkedvesebb alakja. Ő már nem csak hiszi, hanem tudja, hogy a Megváltó közöttünk van. Ez szíve boldogságának titka. Az igazi öröm mindig egy féltve őrzött titokból ered. Mária már szívében hordja a legnagyobb Titkot, ezért öröme határtalan. Van-e a mi szívünknek is titka, amely örömmel tölt el bennünket? Vagyunk-e mi is Máriák, akik örömmel hordozzuk magunkban Istenünket?
Ádvent ‒ három személy: Izajás, János, Mária. Ádvent – három hangulat: fájó vágyakozás, puszták imádkozó magánya, boldog biztonság. Három kép, három üzenet. Ádvent nem csupán emlékezés, hanem valóság: imába mélyült Isten-várás, amely örömmel tölt el bennünket.
Ádvent az Isten-várás pusztája. Tudunk-e mi pusztát találni, pusztába vonulni a mindennapi élet zajlása közepette is? Tudjuk-e egy kicsit idegeneknek érezni magunkat ebben a zajos világban? Mindezt csak azért, hogy meghalljuk Isten szavát, mert hiszen az a hivatásunk, a küldetésünk a világban, hogy a pusztában kiáltónak a szava legyünk akik életükkel, szavukkal, tetteikkel végigjárják Keresztelő Szent János útját a pusztától a Jordán vidékéig és azon túl, be a városokba, hogy aztán újra visszatérjenek a pusztába tovább várni, figyelni az Isten szavára. Ádvent most ismét ilyen visszatérés, visszavonulás a pusztába, önmagunkhoz, Istenünkhöz. Ádvent az elmélyülés, sóvárgás, lelkiismeretvizsgálat, befelé való fordulás ideje. Forrás az első részben (Vége) Előző rész

EGY INDONÉZ ATYA GYÖNYÖRŰ IMÁJA MAGYARORSZÁGÉRT ÉS A MAGYAROKÉRT 

Június 4-én a nemzeti összetartozás napján, Mária Országának trianoni megcsonkításának napjára, Elias Ohoiledwarin Magyarországon élő indonéz verbita szerzetes gyönyörű imát írt hazánkról, nemzetünkről és rólunk magyarokról. Adventben ezzel az imádsággal köszöntünk minden magyart, határainkon innen és túl, és adunk hálát Istennek azért, hogy magyarnak születhettünk!

 
Mennyei Atyám!
Itt vagyok a Te országodban, Magyarországon,
Ahova engem rendeltél.
Itt vagyok a Te népeiddel, a magyarokkal.
Értük könyörgök, Atyám:
Áldd meg ezt az országot –
hogy a Te Országod épüljön benne
Áldd meg ezt a nemzetet –
hogy igazi nemzeted legyen itt Európában
Áldd meg ezt a népet –
mint saját kiválasztott néped.

Mennyei Atyám!
Hálát adok Neked – hogy ide küldtél.
Hálát adok Neked – hogy megtapasztalhattam ennek az
országnak szeretetét és erejét
Hálát adok Neked – hogy itt élhetek, szolgálhatok és
tanulhatok.
Hálát adok neked – hogy megízlelhettem e földnek
természeti és kulturális szépségét
Hálát adok neked – hogy megismerhettem ennek az országnak az
őseit, vértanúit, és szentjeit.

Mennyei Atyám,
Növeld ebben az országban
Az igazi szeretetet,
A hitet,
És a reményt.
Adj ennek a népnek:
Erőt – a munkához
Bátorságot – a küzdelemhez
Hűséget – a szeretethez
Kitartást – az életben.

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!
Jöjjön el a Te Országod!
Itt, Magyarországon, ahol Egyházad él
Itt, az Egyházadban – ahol milliónyi családod él
Itt, a magyar családokban – ahol Fiad Jézus Krisztus él.
Most és mindörökkön örökké. Ámen

Elias Ohoiledwarin 

 
Forrás: Katolikus.ma