Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést az Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyaságának dogmáját.
Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja." Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság). A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."
A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről, Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16., a bizánci és szír rítusban december 26.
A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen
Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek
