Montforti Grignon Szent Lajos
A TÖKÉLETES MÁRIA-TISZTELET
Csávossy Elemér SJ fordítása nyomán,
stilizálta és szerkesztette Begyik Tibor OCDS
Szerkesztői előszava 1
Montforti Grignon Szent Lajos (1673-1716) Értekezés a tökéletes Mária-tiszteletről szóló művét 1714-ben írta. Valamennyi írása, szerzőjével együtt folytonos üldöztetésnek volt kitéve és életében egyik sem jelenhetett meg. Írásai különösen nagy veszélynek voltak kitéve a Véres Francia Forradalom idején, amikor is a Saint Laurent sur Sèvre-i kolostor padlására menekítették.
1842. áprilisában egy apáca épp a padlásra vitt néhány szükségtelen holmit, amikor az egyik porlepte ládából – legnagyobb riadalmára – hangot hallott: „Engedjetek ki!” A nővér, lélekszakadva rohant az elöljárójához, aki többedmagával, kétségek közt ment fel a padlásra. A ládából azonban újfent elhangzott a 
segélykérés, mire szívdobogva felfeszítették. A szentünk által faragott gyönyörű festett máriaszobor volt benne, karján a Kisjézussal. Ezt követően a főnöknő lakatost hivatott, az ott lévő többi láda kinyittatására, s ekkor találtak rá alapító atyjuk Montforti Grignon Szent Lajos elveszettnek hitt ezen kézirataira! Írója, maga is pont ekként jövendölte meg: „hány ragadozó állat jön majd nagy dühvel, hogy ördögi fogaikkal szétszakítsák ezt a kis iratot és azt, akit annak megfogalmazására a Szentlélek felhasznált, vagy legalább, hogy valamely ládának elrejtettségébe és hallgatagságába temessék, nehogy nyilvánosságra jusson.” (ld 114)
E csodálatos kézirat 126 évig hevert egy poros ládában, elzárva a világtól, de talán épp a legjobbkor került napvilágra, hiszen 1830-ban a Csodásérem megjelenésével elkezdődött az a Mária Korszak, melyhez a grignoni mű lett a vezérkönyv. E jelző méltán illeti ezt az értekezést, mert lapjain a legnagyobb Mária-tisztelőket idézi az egyházatyákon túl, Szent Bernátot, Szent Domonkost, Alan de Rupét, Szent Bonaventurát stb.
1862-ben F. William Faber teológiai professzor így méltatta Grignon Szent Lajost és műveit: „Szentbeszédei, írásai, értekezései jövendölések, előre láttatják az Egyház végső dolgait (…) A Szentlélek örvendeztessen meg minket, az Egyház dicső kora eljövetelének meggyorsításával, amely Mária kora lesz!”* (*Mária Kora c. folyóirat 99/4. szám)
Hazánkban 1930; 1939 és 1944-ben jelent meg a Szalézi Művek kiadásában, majd ezt követően 1984- és 1987-ben szamizdatként. Legális kinyomatása csak a 90-es években valósult meg egy érdi plébánia-, valamint 2000 után a Pax esztergomi kiadó részéről. (folyt.)
