A Hajnal Szép Sugara

     ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat.” ‒ írja Szent II. János Pál pápa a Redemptoris Mater” kezdetű enciklikájában. (47) ‒ Majd így folytatja: ,,A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentősek lehetnek. Mária hatása megmutatkozik többek között az egyes kegyhelyek vonzó és kisugárzó erejében”. (28)!
     Mint arról előző műsoraimban említést tettem, az egyes szent helyek gyümölcsei között első helyen említhetjük a megtéréseket, a testi-lelki gyógyulásokat, az aktívabb hitéletre, imára és engesztelésre való késztetést és az üzenetekkel való apostolkodást.
,,Szabad azt is mondanunk – folytatja Szent II. János Pál –, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyétek, amit mond’”(RM 28).
     Mint hallhattuk La Salette esetében is, az egyes Mária-üzeneteknek olykor súlyos a tartalma, melyek történelmi távlatban, mint lehetséges ‒ de elkerülhető ‒ eseményeket vázol fel, melyek világossá teszik, hogy a magánkinyilatkoztatás Isten irgalmas segítsége, és egyben komoly lehetőség az evangelizációs munkában.
     A Szent Szűz tehát evangelizál és ezt várja el övéitől is. VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető. Az Egyház Anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni, amiként ígéri Fatimában!
     Mária széleskörű édesanyai szándéka, a gyermekeinek, övéinek, világméretű ,,mozgósítása”, tehát az Egyház egészére kiterjedő ,,toborzás” szándéka Krisztus zászlaja alá. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a Lourdes-i, fatimai és a Szeretetláng üzenetekből ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett ,,címzettjei”, MINDENKI ‒ aki hall róla ‒, az vegye személyes meghívásnak édesanyai szavait.

     A Szűzanya, a jelenései nyomán létrejött zarándokhelyekre nem önmagáért hívja gyermekeit, hanem Szent Fiáért! Egyetlen igaz jelenési hely sincs, ahová az Istenanya ne kért volna kápolnát, ami által valódi szent hellyé vált! Így lett Lourdes is, a világ egyik leglátogatottabb kegyhelye!

     Valóban tapasztalati tény, hogy történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön minden egyes lélekért a megtévesztés, a csábítás, a hazudozás és a technikai manipuláció minden eszközével! Ám ebből a harcból valamiképp mindenkinek részt kell vállalnia, hiszen a földi élet célja és tétje: bizalommal megvívni a ,,jó harcot” (1Tim 1,18), és így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát.

Ebben a szünet nélküli küzdelemben az Úr nem hagyott magunkra, és utolsó szavaival a Keresztről rábízott bennünket Édesanyjára ,,Íme a te fiad, íme a te anyád”! (Jn 19,26-27)

A Boldogságos Szűzanya evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is.

Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Márpedig ennek az anyai hivatásnak gyakorlása szüntelen harc az evangéliumi úton való tartásunkért! Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben, hiszen Égi Anyánk számára az az egyedüli fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban váljék teljessé!

Mert miként a bevezető szavaimban mondtam harcban állunk! Melyet abszurd módon az örökéletű lelkünkkel múlandó anyagba zártan kell megvívnunk! Ez a földi küzdelem pedig az Úr által felkínált Szentségek vértezete nélkül, csupán bukdácsoló ,,zsákba-futás" lenne, az elesés végzetes veszélyével!

Kétségkívül sok a buktató, ámde van nekünk Anyánk az égben! Sőt, egy szívvel-lélekkel együtt imádkozik velünk Szent Fiához a rózsafüzérezésben!

Mondanom sem kell, hogy Isten segítsége nélkül meddő minden küzdelem a sötétség világának hatalmasságai ellen (Ef 6,12)! Ezzel pedig minden embernek nap mint nap számolnia kell, mert erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16)!

(folyt.)

Előző rész

„Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A bíróság ezért-azért egy év börtönre ítélt egy fiatalembert, aki kellemes modora miatt egész életében a társaság középpontja, a szülők és testvérek féltett kincse, mindenki kedvence volt. A fiú az ítéletet hallván az utolsó szó jogán így kiáltott fel: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A "más is ezt csinálja"-val mentegetőző hasonló ifjak mindenütt számosan akadnak, és ha nem is kerülnek mindannyian konfliktusba az evilági törvénnyel, az isteni számonkéréssel minden bizonnyal! A világ szokásaival való könnyed sodródás óhatatlanul s bűnhöz vezet. Márpedig mindenki ismer ilyen egyszerű és ma már "természetes" élethelyzeteket. És ha találunk is rá "korszerű" mentséget, Isten előtt nem mentegetőzhetünk: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     És ez esetben a vétkesség megoszlik, mert azok is felelősek, akik a rossz példát mutatták, vagy akik szólhattak volna de nem tették! Mert ne feledjük, Isten előtt azok fognak bennünket a legjobban vádolni, akiknek rossz példát mutattunk, vagy figyelmeztethettük volna őket, de elmulasztottuk, holott erre módunk adódott számtalanszor! Ahogy az Írás mondja: "Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
     Sajnos, sokan vétkeznek a közömbösség vagy ál-tapintat miatt. Hány szülő hagyja gyermekét saját szobájában együtt élni a partnerével, hányan engedik fiukat a barátnőjével egyedül nyaralni, hányan nem figyelmeztetik őket a vasárnapi mise látogatásának és a szent gyónásnak a szükségességére? És ráadásul sokan még biztatják is a tétovázókat: "addig szórakozz, amíg fiatal vagy", de nem teszik hozzá: "emiatt bánkódni ráérsz majd idősebb korodban, bűnhődni meg ott lesz az örökkévalóság"!
     Hány kormány hoz istentelen törvényeket például az abortuszról, az eutanáziáról, az azonos neműek házasságáról, vagy a hazug és istentelen médiák korlátlan engedélyezéséről?
A szabadság nevében még azt is megengedik, hogy országukban pogány templomok épülhessenek. És persze nem óvják népüket, nem figyelmeztetnek, sőt, még maguk is következetesen az örök kárhozatba vezető úton grasszálnak! Sokak legyintenek, hogy ez a korszellem, holott a "korszellem" maga a kísértő – a sátán –, aki csábos kínálataival népet akar gyűjteni maga mellé a kárhozatra! Most mondom: NEM BABRA MEGY A JÁTÉK, mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, a technika és a psziho-manipuláció minden eszközével!

    Csodálkozhatunk-e, ha majd számtalan megtévesztett fog az isteni ítélőszéke előtt így kiáltani: „Engem nem figyelmeztetett senki!” És akkor rá is, de az életük szótlan cinkosaira is méltó büntetés hárul, mert ők tudva-tudták, hogy bűnösök közt cinkos aki néma!
     Vigyázzunk, hogy bennünket ne érhessen sem a bűnkövetés, sem a másokat nem figyelmeztetés vádja!

A legszentebb Két Szív egysége

     Kedves Hallgatóim! Nagy Szent Gertrud egyik látomásában választott védőszentjével, Szent János evangélistával társalgott. E látomásban az Apostol elvitte őt az Úrhoz és Gertrud ráhajthatta fejét Jézus Szívére, és hallhatta a Szent Szív édes, vigasztaló dobbanásait, érezte az isteni szeretet szívverését. Szent János bevallotta neki, hogy ő is érezte az utolsó vacsorán ezt a Szeretetet és ettől gyulladt fel a lelke, mely tűznél tüzesebb lett. Szent Gertrud megkérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit erről a mi előrehaladásunkra?” Szent János így felelt: „Az én hivatásom volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára ‒ bár megérteni azt soha senki sem fogja! Az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indul, e szívveréstől megfiatalodjék és új életre keljen”. (Gertrud Lelkigyakorlatai)
     Világunkban, amit Mária-korszaknak nevezünk, a hűlni indult emberi szívek felforrósítása érdekében kérte Jézus a Szeretetláng kiválasztottjától, hogy imádkozzuk az Általa diktált imát:
„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)
     Nos, kedves Hallgatóim, akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ehhez a „szív együtt dobbanáshoz” kínálja Szíve Szeretetlángját Mária, melynek „kegyelmi hatása” ha kiárad a világra, ez fogja átformálni az emberiség lelkületét és megváltozik a föld színe. Ez lesz a fatimai ígéret beteljesülése, a szeretet végső győzelme!

     Harcban állunk! Nem csak földi értelemben vett élet-halál harcban, hanem az örök üdvösség vagy az örök kárhozat esélyének végzetes küzdelmében! Ez, az ősbűn következtében eredendően egy esélyes volt, ámde Isten a mi testi-lelki esendőségünk okán – nem úgy, mint a tagadó szellemi angyaloknak –, adott még egy esélyt a földi élettel, Krisztus megváltó áldozata- és a Szentlélek megvilágosító kegyelme által ‒ és hozzá teszem ‒ Szűz Mária közbenjáró anyai segítségével!

A Teremtés könyve ezt a szünet nélküli, történelemre szóló földi harcot ‒ nem mint reménytelen küzdelmet ‒ írja le: ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).

Az Isten kifejezett szándéka ‒ sőt parancsolata ‒, hogy az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.

Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását, ám a Szentírásból azt is világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte.

Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, de a sátán még egy ideig a világban maradt. Amíg ugyanis be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével”, és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom, minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10), a családok szétzilálására tör és igen találékony módon a lelkek vesztén munkálkodik.

(folyt.) 

Serdülőkora
     A hajadonná serdült Angélát az Üdvözítő Krisztus szeretete vonzotta. Rádöbbent arra, hogy minden baj, szerencsétlenség eszköz Isten kezében, amely által közölni akar valamit úgy, ahogy Ozeás próféta írja: "a pusztába vezetlek és beszélni fogok a szívedhez".
     Szentünket kedves, belső lelki derű és nyugalom jellemezte s a gyermekes ábrándokat hamar fölváltották nála a komoly, a tökéletességre törekvést szolgáló gyakorlatok.
    Nagybátyja természetesen nagy hozomány-nyal férjhez akarta adni. Angéla, aki igen vonzó teremtés volt hosszú szőke hajával, az eset-leges kérők elhárítására hamuval dörzsölte be a haját, hogy kevésbé legyen tetszetős!
     A mindennapok munkájában, imádságában és a csendben csakis Isten tetszését kereste, ezért elhatározta, hogy remete lesz és meg is szökött
otthonról, de a nagybátyja hazavitte. Az ebből fakadó vitában és beszélgetésben, sikeresen meggyőzte bácsikáját hivatása eltökéltségéről, aki végül engedélyezte, hogy belépjen Szent Ferenc harmadrendjébe.                   Hozományként adott neki egy desenzánói szőlőbirtokot. Angéla azonban minden erejével csak azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa.
  Amikor a bresciai ferenceseknél magára ölthette a harmadrendi tunikát, fehér fátyollal, a nép egyszerűen csak Angéla nővérnek szólította.
     1496-ban nagybátyja halála után visszatért Desenzanóba, eladta a szőlőbirtokot és ezt követően méginkább igyekezett egészen egyszerű életet élni, kemény aszkézist gyakorolt, ugyanakkor mások felé nyitott, figyelmes maradt és lehetőségeihez képest segített a bajbajutottakon.

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Gyermekkora

     Angéla 1474-ben született a Garda-tó melletti Desenzanóban negyedik gyermekként (később született még egy öccse). Szülei: Giovanni Merici és Caterina Biancosi egyszerű, finomlelkű emberek voltak, akik az állattartás mellett, kis birtokukon szőlőműveléssel foglalkoztak. A család jellemzője a szorgalom és a mély vallásosság volt. Desenzano Grezze nevű kerületében laktak és az iskolát csak kósza hírből ismerték.

    Angéláról életrajzírói (pl. Antonio Romani) tanúsítják, hogy már 5 éves korában nagy figyelemmel hallgatta édesapját esténként, aki a Bibliából vagy a Szentek életéből olvasott fel részleteket. Különösen megragadta a kislány fantáziáját Jákob csodálatos álma az égigérő lajtorjával. Ez a bibliai kép, többször visszatért neki  is álmában.
Három évvel idősebb nővérével ketten, feltűnően fogékonyak voltak a lelki dolgokra. Szívesen játszottak ,,kolostorost'', két ,,karban'' imádkozva a zsoltárokat és a szent rózsafüzért.
     Angéla kényelmesen élhetett volna, mégis szívesen segített a mezei munkákban, szerette a természetet és igyekezett felfedezni annak minden szépségét.
     A szülők már 1484-ben ‒ Angéla tíz éves korában ‒ meghaltak, ezért a szomszédos Salóban élő gazdag nagybátyja vette magához nővérével és kisöccsével együtt. A két kislány elválaszthatatlanul ragaszkodott egymáshoz.
     Annál súlyosabb csapás volt Angéla számára nővérének váratlan halála, aki ráadásul oly hirtelenséggel hunyt el, hogy az Utolsó Kenetet sem vehette már fel. Ebből a körülményből fakadó aggodalma és a fájdalom arra késztette szentünket, hogy szüntelenül imádkozzon testvére lelki üdvéért. (Alul a szülőháza) 

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

Forrás: Athanasius Schneider, Fülep Dániel: Katolikus Egyház, merre tartasz? - Magánkiadás 2018

KÖZBEVETŐLEG — A La Salette-i Miasszonyunk üzenetéről
     1851. szeptember 19-én IX. Pius pápa jóváhagyta a La Salette-i Miasszonyunk nyilvános tiszteletét, a jelenés üzeneteit pedig titkoknak nevezte. 1852. augusztus 24-én IX. Pius pápa ismét utalt rá, hogy oltárt kell emelni La Salette tiszteletére. Ugyanez a pápai bulla a La Salette-i Miasszonyunk Társaság megalapítását is engedélyezte, amelyre szeptember 7-én került sor. 1879. augusztus 21-én XIII. Leó pápa engedélyezte a Boldogságos Szűz képének megkoronázását a La Salette-i Miasszonyunk Bazilikában. A kép orosz stílusú tiarát kapott, nem pedig nap-típusút, amelyhez a Szent Szűz jelenéseinek hagyományos ábrázolásain szoktunk hozzá. A La Salette-i jelenések az egész emberiség Krisztushoz való megtérését sürgetik. Vianney Szent Jánosra, Bosco Szent Jánosra és az író Joris-Karl Huysmansra egyaránt hatott La Salette, amely az imádság, a megtérés és az elköteleződés lelkiségét sugározza. 

    1864. szeptember 28-án Karl Marx és Friedrich Engels kiölik a hitet, még azokban is, akik Istennek szentelték magukat. Annyira megvakítják őket, hogy ha nem kapnak külön kegyelmet, akkor őket is a pokol ezen angyalainak lelke tölti el; számos vallási intézmény teljesen elveszíti a hitét, és sok lélek kárhozik el. … Az Egyház szörnyű válság elé néz. … Róma elveszti a hitet, és az Antikrisztus széke lesz.” És így tovább. Manapság ezek az üzenetek rendkívül időszerűek. Előadásában idézte XIII. Leó pápa 1884-ben írt ördögűző imájának eredeti szövegét, és azt is megemlítette, hogy az „Ahová Szent Péter székét” kezdetű drámai mondatot XI. Pius később kivette belőle, hogy elkerülje a hit botrányát; ma azonban ez a rész igencsak prófétainak mondható. A La Salette-i és a fatimai hiteles Mária-jelenés gyakorlatilag előre jelezte Szent Péter székének mai válságát. Miért van az, hogy ezekre a jelekre – XIII. Leó kivételével – éppen a pápák nem tűnnek fogékonynak?
XIII. Leó pápa írt egy ördögűző imádságot Szent Mihály arkangyalhoz. Az ima eredetileg hosszabb volt, mint az általunk is ismert változat. A hosszabb verzióban XIII. Leó pápa így fogalmaz:
„Rómában, ebben a szent városban, ahol az Antikrisztus felállította trónját.” Titokzatos kijelentés. Később ez a hosszabb változat a Rituale Romanum egyik kiadásában is megjelent – emlékeim szerint – a 19. század végén. Ugyanakkor a Rituale Romanum későbbi kiadásaiból, amelyek XI. Pius pápasága alatt láttak napvilágot, ez a kifejezés hiányzik. Az Antikrisztus római trónjára való utalás XIII. Leó pápa imádságában a La Salette-i titok egyik szófordulatára emlékeztet. Az sem egyértelmű, miként kell értelmezni a La Salette-i titok és XIII. Leó pápa imádságának ezt a kifejezését. Lehet, hogy XIII. Leó a szabadkőműves olasz kormányra gondolt, amely a pápasága ellenében alakult meg Rómában. Nem tudom. Mind a La Salette-i titokban, mind XIII. Leó imádságában az áll, hogy az Antikrisztus trónja Rómában lesz, nem pedig a Vatikánban. Azt hiszem azonban, hogy mindenképpen komolyan kell vennünk azt, mikor a La Salette-i Miasszonyunk és XIII. Leó pápa arról beszél, hogy a gonosz és az Antikrisztus jelen van Rómában. A gonosz jelenléte Rómában bizonyos fokig a Vatikánra is kiterjed, hiszen semmi garanciája annak, hogy a keresztényellenes erők ne szüremkednének be a Vatikánba is. Bizonyos szempontból kijelenthetjük, hogy ma a Vatikánban keresztényellenes erők is működnek. Bizonyos egyértelmű cselekedetek, valamint egyes vatikáni konferenciák egyértelműen erről tanúskodnak. Számos konferenciát rendeztek, ahol a vatikáni szervek olyan előadókat hívtak meg, akik nyíltan ateistának mondják magukat, és az abortuszt, valamint a homoszexuális ideológiát támogatják. Ezek már egyértelműen jelzik, hogy a keresztényellenes erők a Vatikánon belül is működnek.

Bevezető

     Máig is viták folynak a gyermek- és ifjúságnevelés hogyanjáról az "alaptantervéről", pedig elegendő lenne az európai reneszánsz kiemelkedő női alakjának, Merici Szent Angéla nevelési tematikájához visszanyúlni. Bár egyszerű lenne ‒ de sokaknak nem tetszik ‒, mert Szent Angéla pedagógiája a keresztény alapú nevelés volt: vagyis a testi-, a lelki-, értelmi- és az erkölcsi képzés.

     E példás "női karrier" szélesebb körű ismertetését annál is inkább szükségesnek tartom, mivel két kisunokám is a Szent Angéla Iskolába járt és amikor megkérdeztem, hogy milyen Angéla a névadójuk, nem tudtak rá válaszolni! Bevallom, hogy magam sem tudtam, és ez a kérdés azt követően merült fel bennem, miután blogomon 11 részben bemutattam egy Szent Angélát – de ő a Folignói volt – (lásd itt!)!

     Mindent nyilván magam sem tudhatok (bár ezen igen csodálkozom), ám ennek oka lehet az is, hogy sem a nevezett iskola nem csinál kellő propagandát névadójának (képek, füzetek, leporellók), sem a médiák nem foglalkoznak egy ilyen igazán mai, "emancipált" női példaképpel, aki képes volt tisztaságban élve bevezetni és fenntartani, egy addig nemlétező oktatási rendszert – mi több –, átformálni az egész világ nevelési módszerét.

     Ismereteim hiánypótlását az segítette elő, hogy a közelmúltban jártam az Észak-olaszországi Desenzanóban, Merici Szent Angéla szülővárosában. Nos, ott és akkor elhatároztam, hogy utánanézek a gyönyörű és példás élettörténetnek! Fogadják hát szeretettel!

Felhasznált irodalom: 1.Forrás; 2. Forrás; 3. Forrás; 4. Forrás; 5. Forrás; 6. Forrás; 7. Forrás

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

     Az előzőkben elmondottak révén prózaian vetődik fel a kérdés: vajon hány embert sikerül megmenteni az Isten Országa számára, a prófétai szavak betejesedéséig?
Sikerül-e felrázni a világot, amely ökörlánccal vonja magára a büntetést (Iz 5,18), időben megújul-e az Egyház, és megvalósulhat-e Égi Anyánk azon vágya, hogy egyetlen ember se kárhozzon el?
Az Egyház Anyja ezt követően beszélt az Antikrisztus születéséről és tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről, pestisről, éhezésről és háborúkról, a sátáni erők sokakat megtévesztő hamis csodáiról stb.
Az évszakok megváltoznak, a Föld csak rossz gyümölcsöt terem.

A Szűzanya üzenetében mindenkit hív a sátán elleni harcra:
‒ Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj!
A jövendölésben vigasztaló kitétel is szerepel a későbbiekre:
‒ Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére.
Végül pedig: A sátán, a rettenetes pusztítása után művével együtt elpusztul. „a víz és a tűz megtisztítja a Földet és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti. Megújul a Föld színe és az emberek Istennek szolgálnak s őt dicsőítik.”
Ezeket a próféciákat csaknem százhetven évvel ezelőtt kapta meg az emberiség az Egyház Anyjától.
Elegendő csupán visszapillantani a közel két évszázad történetére, s megláthatjuk, miként valósulnak meg pontról pontra a jövendölések.

Az ateizmus elleni gyógyszer
     Az egyetlen hatásos gyógyszer az ateizmus ellen, az igazság kitartó és őszinte keresése és megismerése.
"Ami ugyanis megismerhető az Istenről, az világos előttünk, maga Isten tette számunkra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.  Nincs hát mentségünk!" (Róm 1,19-20) KIKNEK NINCS MENTSÉGÜK? Azoknak, "akik az igazságot elnyomják az igazságtalansággal!" (Róm 1,18) A bűn olyannyira képes uralma alá hajtani az ember értelmét és szívét, annyira ellehetetleníti a helyes gondolkodást, hogy az ember nem képes meglátni, elfogadni az igazságot, Isten létezéséről. Észre sem veszik és "belevesznek okoskodásaikba, és érteni nem akaró szívük elhomályosul."  (Vö. Róm 1,21-22)                                Mindazok, akik őszintén keresik az igazságot, rá is találnak Istenre Jézus Krisztusban, aki feltámadása után állandóan jelen van a Katolikus Egyház közösségében, hogy tanítson, megbocsássa a bűnöket, és hogy meggyógyítson minden testi-lelki betegséget. Jézus Krisztus isteni természetéről és feltámadásáról szólnak az evangéliumok, az apostolok, akik tanúi voltak feltámadásának, s akik ezért az igazságért életüket adva vértanúhalált haltak. Krisztus istenségének és feltámadásának tanúbizonyságát megtalálhatjuk az idők folyamán állandóan üldözött Egyház történelmében és tanításában, valamint a szentjeiben és vértanúiban, akik Krisztusért feláldozták és ma is feláldozzák életüket.
     A leghatásosabb gyógyszer az ateizmus ellen az igazság kitartó és őszinte keresése, a tízparancsolat megtartása, az evangélium és a Katolikus Egyház tanításának és történelmének megismerése, és nem utolsósorban az imádság a hit ajándékáért. Azok pedig, akik hisznek, ne feledjék a figyelmeztetést: "Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék" (1Kor 10,12). Ezért mindennap kérjük a hit ajándékát, imádkozzunk a bűnösök és a hitetlenek megtéréséért. Életünk legyen az élő és érett hit, a felebarátok iránti önzetlen szeretet és az életszentség példája.
     Aki nem akar hinni, az nem is fog, ám mindazok akik kitartóan és őszintén keresik az igazságot, bizonyosan rá is találnak, és találkoznak Jézus Krisztussal, aki "az Út, az Igazság és az Élet" (Jn 14,6).
     Csak becsületesen és állhatatosan kell keresni, és sohasem szabad feladni.

(Vége!) (Forrás az első részben!)

10 p. 20mp.  https://youtu.be/Y3tjTtmMHU0

     Az ún. La Salette-i titkok annak idején az egész világot bejárták, de a mai ember már alig ismeri ezeket, pedig tartalmuk ma is érvényes és megszívlelendő. A Szűzanya tehát, így folytatta:
‒ Azon a ponton áll az Isten, hogy hallatlan módon fenyítsen. Jaj a föld lakóinak, Isten ki fogja meríteni haragját... A társadalom a legborzasztóbb ostorcsapások és a legnagyobb események előestéjén áll... A pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert oly mértékben és olyan erőszakossággal lépnek fel hamis látnokok a világban, hogy még az igazakat is megtévesztik!
     A Szent Szűz ezt követően a sátán pusztító munkájáról be-szélt, és arról a mérhetetlen szenvedésről, ami a világra vár azért, mert enged a kísértőnek és a sátán elkötelezettjeinek stb. Egészen meglepően ezt mondja az Üzenet:
‒ Lucifer 1864-ben nagy sereg ördöggel ki fog szabadulni az alvilágból: hogy lassanként (‘lépésről-lépésre') kiirtsák a hitet...
     A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkező korszakot: „ez lesz a sötétség ideje...”
Megjegyzés: A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy a Jelenések könyvének 9. verse a gonosz lelkek kiszabadulását jövendöli meg. A Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás pl. az említett idézethez a következő kommentárt fűzi: „Az ötödik harsonaszóra a gonosz lelkek egész serege jön elő a pokolból...” Majd a későbbi versek kommentárja így hangzik: „A hatodik harsonaszóra felszabadul az egész alvilág, és a gonosz szellemek pusztító háborúkra ingerlik az embereket.”
     Feltűnő a Szent Szűz pontos időmeghatározása. Nem világos, miért 1864-ben kerül sor Lucifer kiszabadulására, azt azonban tudjuk, hogy 1864-ben volt az Első Internacionálé...
Mária felsorolja a sátán eszközeit is. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb. Majd így folytatja a Szent Szűz:
‒ Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni; a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve; minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni; nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség, a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háborúk színhelyei lesznek...
     A jelenés asszonya néhány francia városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát.
‒ Az igazak szenvedni fognak nagyon, de imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe, és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni. Akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét.
És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...

Hit, tudás és akarat
     Isten választ ad az embernek az élet értelméről feltett kérdésére: "valójában csak a megtestesült Ige titkában tárul föl az ember titka. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, az emberi személy titka megfejthetetlen marad. Hogyan találhatna az ember választ oly drámai kérdésekre, mint a fájdalom, az ártatlan szenvedése és a halál, ha nem abban a világosságban, mely Krisztus szenvedésének, halálának és föltámadásának misztériumából sugárzik?" (Fides et ratio, 12)
     Az ember a személyes szabadságát legteljesebben a hit aktusával fejezi ki, tehát azáltal, hogy teljesen átadja önmagát Istennek, aki a szeretet. Szent II. János Pál hangsúlyozza, hogy "a hit teszi lehetővé mindenkinek, hogy szabadságát a lehető leginkább kifejezze. Más szóval, a szabadság nem az Isten-ellenes választásokban teljesedik be. Valójában hogyan is lehetne a szabadság hiteles használatának tekinteni a vonakodást, hogy az ember megnyíljon az előtt, ami lehetővé teszi teljes kibontakozását, és eldönti, hogy benne fog élni" (Fides et ratio, 13).
     Az istenhit megélése azt jelenti, hogy mindennap átadjuk magunkat Istennek, határtalanul bízunk benne, és megtesszük akaratát, mely a parancsolatokban, az Egyház tanításában, a Szentírás szövegeiben és a helyes lelkiismeret szavában nyilvánul meg. A hívő ember mindennap imádkozik, óvakodik mindenféle rossztól (1Tesz 5,22), s ha bűnbe esik, azonnal a kiengesztelődés szentségéhez járul, melyben megtapasztalja Isten irgalmasságának csodáját ‒ minden bűn bocsánatát.
     A hit útján a szentek a legnagyobb szakértők. Szent Fausztina azt írja, hogy az elején "csak egy kis jóakarat kell hozzá. Ha Jézus egy lélekben észreveszi a jóakaratnak ezt a kis szikráját, siet, hogy odaadja magát a léleknek, és semmi sem tudja visszatartani Őt; sem a hibák, sem a bukások, semmi sem. Jézus segítségére siet az ilyen léleknek, s ha ez a lélek hű marad Isten kegyelméhez, rövid időn belül eljut a legnagyobb szentségre, melyre egy teremtmény eljutni képes itt a földön. Isten nagyon adakozó, s kegyelmét senkitől sem vonja meg, többet is ad, mint amire kérjük" (Napló, 291).
     Kérjük mindennap az élő hit ajándékát, a teljes, határtalan, gyermeki bizalmat Istenben! Kérjük az irgalmas Istent, hogy adja meg a hit világosságát a hitetleneknek és a megtérés kegyelmét a megrögzött bűnösöknek. Ne feledjük, hogyha nem akarunk hinni, nem is fogunk! (Szeressétek Egymást 20/2016 – részletek)

(folyt.)

Az én szentolvasóm
     Gabriele Amorth atya (^†2016) talán a legismertebb ördögűző a világon. "Il mio Rosario" c. legújabb könyve előszavában ezt írja: "Hiszem, hogy a rózsafüzér a legerősebb ima."

     Amorth atya több könyvet szentelt az ördögűzésről témakörének. A már nyugdíjas, 90 éves pap úgy döntött, hogy felfedi benső lelki erejének forrását, mégpedig a napi teljes rózsafüzérezést a titkokon elmélkedve. Ez volt az a hathatós ima, mely neki minden nap erőt adott a sátán elleni harcban, és amellyel képes volt érzékelni a gonosz finomabb megnyilvánulásai is sok éves római szolgálata alatt. A neves exorcista atya fizikai ereje megfogyatkozott ugyan, de teljes lelki erővel imádkozza a Szentolvasót!
     Amorth atya hangsúlyozza, hogy Szűz Máriának központi szerepe van a gonosz elleni küzdelemben, és Ő személyesen is részt vesz a kíméletlen harcban, mely az egész emberiséget fenyegeti! Könyvének lapjairól Krisztus Fénye, Mária Szíve által sugárzik, aki a Hozzá intézett rózsafüzérimákat, mint "titkos fegyvert" veti be a gonosz mesterkedései ellen!
     Ezt a könyvét az emberiség reménységének, Mária Szeplőtelen Szívének szentelte, akin a jövő világa múlik, hogy mihamarabb beteljesedjék fatimai ígérete: Szeplőtelen Szíve végső győzelme.

     A La Salette-i üzenet két lényeges elemet tartalmaz. Az
egyikben Mária elítéli a káromkodást és a vasárnapi szentmise elmulasztását, vagyis az Isten és ember közötti kontaktus rombolását, mely az élő személyes kapcsolatot rendkívül súlyosan károsítja. A másik elemben a könnyező Szűz elmondja, mi vár az emberiségre, ha meg nem tér.
Aki nem teljesíti Isten harmadik parancsát ‒ nem tartja meg az Úr napját ‒, az az ember nem imádkozik, megfosztja magát még az imádságra indító helyzettől is, a káromkodás pedig rendkívül durva módon megsérti Isten méltóságát, és erőszakosan mélyíti a szakadékot Isten és ember között. E két bűn, ha szokássá válik, egyrészt megpecsételheti az ember örök sorsát, másrészt rossz példájával súlyos kárt okoz mások lelki életében is, akikkel együtt él és dolgozik.
     Ha az emberiség nem tart bűnbánatot és meg nem tér, elérkezik a pillanat, amikor minden ember, aki bűnében megmarad, testi-lelki pusztulással bűnhődik. Amíg ez a pillanat elérkezik, addig szabadon választhatunk a megtérés vagy a megsemmisülés között. „Nincs többé haladék”‒ olvashatjuk a Jelenések könyvében. (10,6 b)
     Mária könnyei az érzéketlen szívű, a vesztüket előidéző emberek sokasága miatt hullanak. Léon Bloy így ír a síró Szent Szűzről: „Az sír La Salette-ben, akit boldognak mond minden nemzedék. És úgy sír, ahogy egyedül csak ő tud sírni. Kiapadhatatlan könnyekkel siratja a kötelesség-teljesítés minden megsértését.”
     Az előzőkben említett és közzétett üzenetet követően a Szűzanya további titkokat is átadott Meláninak, melynek közzétételével 12 évig, 1858-ig kellett várnia.
(Figyelemre méltó az egybeesés, az 1858-as Lourdes-i jelenéssel!)

(folyt.)

A hit nem fél az észtől
     Szent II. János Pál az 1985. július 7-i katekézisében azt mondta, hogy "mind a jelenben, mind a múltban számos tudós meggyőződése, hogy a szigorúan tudományos kutatás és Isten létezésének őszinte és örömteli elismerése nemcsak hogy megférnek egymás mellett, de tökéletes egészet alkothatnak". A pápa felidézte azt a felmérést, melyet a világ 398 legelismertebb tudósa körében végeztek. A felmérés eredményei szerint "közülük csak 16 vallja magát hitetlennek, 15 agnosztikusnak és 367 hívőnek" (vö. A. Eymieu: La part des croyants dans les prog res de la science, 274. o.).
     A legkiválóbb tudósok túlnyomó többsége mélyen hívő ember volt. Vegyük számba azokat a kiváló tudósokat, akik mélyen hívő katolikusok voltak: a pap Nikolausz Kopernikusz (csillagászat), a szerzetes Gregor Mendel (genetika), Antoine Lavoisier (kémia), Enrico Fermi és Erwin Schrödinger (fizika), Blaise Pascal (matematika), Neumann János ( informatika).
     Szent II. János Pál többek között Enrico Medi olasz tudóst is idézte, aki egy előadáson a következőket mondta: "Így szólok a fiatalokhoz: Nézd, ez itt egy új csillag, galaxis, neutron-csillag, 100 millió fényév távolságra. És ennek ellenére ott azok a protonok, elektronok, neutronok, mezonok ugyanolyanok, mint amilyenekből ez a mikrofon áll. Az azonosság kizárja a valószínűséget. Ami azonos, az nem valószínű. Ezért létezik egy téren, időn kívüli ok, mely mindennek jellegzetes formát adott. Ez az ok Isten. Tudományos nyelven szólva létezik egy olyan lény, mely az egymástól távollévő dolgok azonosságát megalkotta. A világegyetemben a teljesen egyforma részecskék száma 10 a nyolcvanötödiken! Felfogjuk a galaxisok énekét? Ha én lennék Assisi Szent Ferenc, ezt mondanám: »Ó, végtelen világűr galaxisai, áldjátok az Urat, mert hatalmas és jóságos! Ó, atomok, protonok, elektronok, a madarak dala, a lomb és a lég susogása, mely fölött az ember uralkodik, énekeljétek az Istenhez szálló imádság himnuszát«". (1985. július 17.)
     A tiszta szívű emberekben, akik őszintén igyekeznek megérteni az igazságot, az ész és a hit kiegészítik egymást és harmonikus egységet alkotnak. Aquinói Szent Tamás azzal érvelt, hogy "mind az ész, mind a hit fénye Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással. A hit tehát nem fél az észtől, hanem keresi és megbízik benne. Miként a kegyelem föltételezi és tökéletesíti a természetet, úgy tételezi föl és tökéletesíti a hit az észt." (Fides et ratio, 43)
     Az ember az értelme segítségével eljuthat annak felismerésére, hogy létezik teremtő és végtelenül szerető Isten. (Szeressétek Egymást 20/2016 – részletek)

(folyt.)

A megértéshez hit kell!
     Albert Einstein azt írta, hogy a természeti törvényekben egy olyan nagy Intelligencia nyilvánul meg, mellyel összehasonlítva az emberi elme racionalizmusa csak jelentéktelen visszfény. "Nem vagyok ateista ‒ írja Einstein ‒ és úgy hiszem, panteistának sem nevezhetnének. Olyanok vagyunk, mint a gyermek, aki belépett egy különféle nyelveken írt könyvekkel teli, hatalmas könyvtárba. A gyermek látja a rendet és tudja, hogy ezeket a könyveket valaki megírta, de nem ismeri a nyelveket, melyeken íródtak. Azt hiszem, így fest az a helyzet, melyben az ember, még a legintelligensebb is, a teremtett világ előtt áll. Látjuk a világegyetemet, melyet bizonyos törvényszerűségek csodálatosan igazgatnak és irányítanak, de nem nagyon értjük őket. Korlátolt elménk ösztönösen felismeri, hogy létezik egy titokzatos erő, mely a csillagrendszereket mozgatja." Albert Einstein megvallotta, hogy "Istenben való hitem alapja az a mély és megindító bizonyosság, hogy létezik egy legmagasabb, racionális Erő, mely megnyilvánul a világegyetemben."
     Einstein határozottan elutasította azt az állítást, hogy csak az létezik, amit érzékeinkkel megfigyelhetünk és megvizsgálhatunk. Ezt egy alapjaiban téves és megismerési képességeinket korlátozó felfogásnak tekintette. Nincs ugyanis semmiféle ellentét az értelem és a hit között. Az érett hit mindig az értelemre támaszkodik. Ugyanakkor Szent Ágoston szavai is érvényesek: "Hiszek, hogy értsek."
     A hit aktusával elfogadjuk az előttünk megnyilatkozó Isten valóságát, megnyílunk a láthatatlan szellemi valóság előtt, melyet csupán az értelem és az érzékek segítségével nem tudunk felfogni. Tehát a hittel megvilágított értelem olyan úton vezeti az embert, melyen az megismeri az objektív igazságot Istenről, az emberről és az emberi élet, a szenvedés és a halál végső értelméről.
     Ellenben az a hit, mely nem az értelemre támaszkodik, nagy veszélyben forog, viszont, ha csupán az érzésekre és élményekre szűkül, könnyen babonává vagy mítosszá válik. A hitnek mindig a józan emberi észre kell támaszkodnia. (Szeressétek Egymást 20/2016 – részletek) (folyt.)

     A Magyar Nemzet 2013. augusztus 23-i számában, a 6. oldalon közli Czakó Gábor cikkét Szent István és a táltosok címmel. Ebben felhívja az újpogányisták figyelmét, hogy Szent István „fél lábbal” még a teljes szellemi igénytelenséget is megengedő sámánista hitvilágban nőtt fel, és „amelynek szép gondolatai megmaradtak, és a kereszténységgel összevegyülve máig élnek meséinkben, dalainkban, népszokásainkban. Ámde ez a hitvilág sehol nem volt képes a társadalom lelki kötőanyagaivá válni. A nagy király szívvel-lélekkel hitt Jézus Krisztusban; tudta, hogy nélküle elveszünk.” (Magyar Kurír) 

     (A szerkesztő hozzáfűzése:) Bizony, magam is óva intem "ősmagyarkodó" testvéreinket, mert egy dolog az őstörténeti igazság és más dolog az üdvösség biztos útja! A dicső múltunkon lehet elmélkedni, lehet népszerűsíteni, de a fél-pogány szokásokat nem szabad a "vallás" rangjára emelni, hiszen ősi hitünk a Kereszténységben érte el a célját és teljességét! Az Üdvözítő Krisztuson kívül ugyanis, "nincs üdvösség senki másban, mert más név nem adatott az embereknek az ég alatt" (Apcsel 4,12). Az ősvallásokban találhatunk előképeket vagy hasonlóságokat, ám mindezek  Jézus Krisztus messiási megjelenésével tisztázódtak vagy megvalósultak. Merthogy sok ősi múltra tekintő vallás van a világban, számtalan prófétával és ősi hitregével, ám Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta és tanítását (a kereszténységet) az Evangéliumból ismerhetjük meg!  

A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmak elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.

     Nem sokan emlegették, hogy július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 44. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást. 

     Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az általa kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét. A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Íme Szent Pio atya utolsó levele, amelyet röviddel halála előtt írt, VI. Pálnak címezve:

1968. szeptember 12.

   ...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt. Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével.

Alázatos tisztelettel, Padre Pio kapucinus, San Giovanni Rotondo

      Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.

1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és a szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel fog járni a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:

1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni.
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközeinek” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre.

     Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján!
A fogamzásgátlás társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék, a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban.
A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra. Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?

Üdvözlettel, Krisztusban, Paul Marx OSB Szent János Apátság

(Magyar Kurír nyomán)

   Ha úgy érzed, hogy a hirtelen halál készületlenül érne: – nem gyóntál, tartozásod van, vagy kérned kell valaki bocsánatát –, Ne késlekedj! Rendezz mindent, mert nem tudhatod sem a napot, sem az órát!

(Az Istenanya követése c. könyvecske 640. pontja.)

Isten, minden lét alapja és célja!
     Mint előző posztjaimban már említettem, Szent Pál is azt állítja, hogy bűneikkel "belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak" (Róm 1,21-22). Szent II. János Pál ehhez hozzáfűzi: "Az efféle oktalanság az életet fenyegető veszedelem. Az oktalan ugyanis azt képzeli, hogy sokat tud, valójában azonban képtelen tekintetét a szükséges dolgokra fordítani. (vö. Péld 1,7) Amikor pedig odáig jut, hogy kijelenti: »Nincs Isten« (Zsolt 14,1), világossá válik, mily semmitérő a tudása, s mily távol van a dolgok teljes igazságától, eredetétől és rendeltetésétől" (Fides et ratio, 18).
     Az ismert tudós, Fred Hoyle érvelése szerint az ateisták hite abban, hogy nincs Isten, és az első élő sejt – mely eleve atomok halmazából áll össze – véletlenül jött létre, ugyanolyan abszurd, mint hinni abban, hogy a roncstelepen keresztülsöprő tornádó egy felszállásra kész Boeing repülőgépet hozna létre.
     A Katolikus Egyház világosan tanítja, hogy "Istent, mindenek létalapját és célját, az emberi ész természetes világosságával a teremtett dolgokból biztosan meg lehet ismerni" (Dei verbum, 6). "Ha pedig az ember eszével képtelen eljutni a mindeneket teremtő Isten fölismerésére, ezt nem annyira az eszköz fogyatékos voltának kell tulajdonítani, hanem inkább az akadálynak, melyet szabad akarata és bűnei állítanak útjába" – magyarázza Szent II. János Pál (Fides et ratio, 19).
     A. Flew számára a teremtő Isten létezését bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS megfejtése volt. Tudjuk, hogy a DNS óriási mennyiségű információt hordoz, genetikai kód formájában. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, mely ezt a kódrendszert (egy rendkívül bonyolult programot, mely magába foglalja az emberi test legkisebb részleteit is, mint a nem, szemszín, hajszín stb.) megalkotta és úgy intézte, hogy ez az információ oly módon irányítsa a természeti folyamatokat, hogy végül egy roppant bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre.
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a DNS-ben van intelligencia, s a benne lévő információ, ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, nem anyag, nem is energia.
     Amikor A. Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs logikus megalapozottsága, és nem más, mint irracionális vakhit abban, hogy az élet és a harmonikus egységet alkotó és logikus törvényszerűségek alapján működő világegyetem véletlenül keletkezett. Flew "komikus igyekezetnek" nevezi azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet keletkezését és eredetét azt állítva, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". (Szeressétek Egymást 20/2016 – részletek)

(folyt.)

     Figyelemre méltó, hogy a két látnokot egymástól elkülönítve hallgatták ki, és a két iskolázatlan gyermek külön-külön is pontosan elmondta az általuk hallottakat, melyekben tökéletesen kiegészítették egymás szavait. A plébános, még aznap kihirdette a megrendítő üzenetet a szószékről.
     Az is egészen egyedülálló a Mária-jelenések történetében, hogy egy jelenés valódiságát, amely 1846. szeptember 19-én történt, pontosan öt évre rá, a Grenoble-i püspök De Brouillard már el is ismerte, és mint illetékes főpásztor engedélyezte a zarándoklatokat is. Sőt, november 16-án az egyházmegye minden szószékéről felolvasták a püspöki körlevelet.
Maga a püspök is ‒ hajlott kora ellenére ‒ lóháton ment a jelenés helyére, hogy a szent hegyen, a La Salette-i Nagyasszony tiszteletére építendő bazilika alapkövét elhelyezze. Egyidejűleg engedélyezte a ma is működő La Salette-i atyák rendjét, amelyet Róma 1851. október 7-én megerősített.
     A La Salette-i jelenésben a gyermekek kétféle üzenetet kaptak. Egy nyilvánosat, melyet még aznap közzétett a plébános, és egy titkos üzenetet, amelyet Meláni 12 évvel később, 1858-ban tehetett közzé.
     Mint az minden esetben lejátszódik, itt is megtörtént: a jelenésnek voltak védelmezői és támadói egyaránt. Mindkét táborban találhatók püspökök, papok, neves emberek. Mivel azonban a szabadkőműves III. Napóleon császár nem fogadta el az eseményeket, jellemző módon ezt a felfogást követte hetven egyházmegyei újság is. Mellette csupán 12 egyházi lap mert kardoskodni. Mindazonáltal a jelenések hiteléről tett tanúságot pl. Vianney Szent János, IX. Piusz pápa (aki több brévét is kiadott a jelenések ügyében.) és XIII. Leó, miként maga a Szentszék is.

Erős hit kell az ateizmushoz
     A 19. század óta a darwinisták folyton ugyanazokat az állításokat ismételgetik, melyeket azonban a tudományos kutatás nem csak nem bizonyított, de újabb tudományos eredmények kifejezetten cáfolnak: azaz hogy az ember a természet vak erőinek a terméke, s hogy az emberi elme, a lélek és a szabad akarat csupán illúzió, mely az agyi neuronok elektromos kisüléseinek eredményeként jön létre. Sokan, akik már évtizedek óta ezt hallgatják, óhatatlanul hinni kezdenek abban, hogy ez valóban igaz.
     Ezzel ellentétben Owen Gingerich, a Harvard Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy az emberi agy a legbonyolultabb fizikai szerv az egész világegyetemben. Százmilliárd neuron található benne, és mindegyikük több tízezer másik neuronnal van összeköttetésben. Az idegsejtek közötti összeköttetések száma egyetlen emberi agyban sokkal nagyobb, mint a Tejút csillagainak a száma.
     Vajon az emberi agyat alkotó atomok létrehozhattak-e véletlenszerűen egy ilyen bonyolult szerkezetet? Vajon igazuk van-e a darwinistáknak, akik azt állítják, hogy az emberi tudat megszűnik abban a pillanatban, amelyben az agy fizikai működése véget ér?
     A materialisták zsákutcába jutottak, mert nincs semmilyen hiteles hipotézisük, mely megmagyarázná az ember lelki élményeit és az emberi elme működését.
     Az ateisták szerint nem létezik klasszikus értelemben vett emberi elme. Szerintük a pszichikai jelenségeket és a gondolatokat a fizikai agy hozza létre. Az orvosi-élettani Nobel-díjas (1963) John Eccles (1903-1997) neurológus, az egyik legnagyobb szaktekintély az emberi agy kutatásának terén, azt állítja, hogy az anyag nem képes pszichikai jelenségeket létrehozni és a fizikai energia nem változhat át pszichikai energiává. Pszichikai jelenségeket egyedül egy szellemi valóság képes létrehozni.
     Az elme nem egyenlő az aggyal! Az ember először elméjében eldönti, hogy mit akar csinálni, és az agy elektromos rendszere csak ezután valósítja meg ezt a döntést. Például két lehetőségem van, hogyan reagáljak egy sérelemre: bosszúval vagy megbocsátással. Rajtam áll, hogy a megbocsátást választom-e, a jó győzelmét a rossz fölött. A döntést, amelyet elmémben meghoztam, az agy elektromos rendszere valósítja meg. Tehát a szellemi elme felhasználja a fizikai agyat arra, hogy döntéseit megvalósítsa.
     John Eccles határozottan elutasítja azt a materialista elgondolást, hogy az agy egy rendkívül bonyolult számítógép, melyben az agykéreg hozza létre az összes gondolatot és érzést. Ezt az elméletet "szegényesnek" és "üresnek" tartja, mert homályos és általános állításokat tesz és nem képes megmagyarázni az emberi én egyediségének csodáját és titkát, sem annak alkotóképességét és képzelőerejét (How the Self Controls Its Brain, 33.,176. o.). Az emberi agy sokéves kutatása során Eccles arra a következtetésre jutott, hogy mindannyiunknak van személyes énje, vagyis nem a fizikai agy által cselekvő, nem anyagi természetű elméje. Tehát a fizikai világ mellett az emberben létezik szellemi világ is, melyet az elme képvisel, s e két valóság kölcsönösen hat egymásra. "Mivel a materialista szemlélet – írja Eccles – nem képes megmagyarázni a szemmel látható egyediségünket, el kell ismernem, hogy az Én – vagyis a Lélek –, természetfölötti, szellemi teremtés.  Teológiai fogalmakkal kifejezve: minden egyes lélek Isten új teremtménye egy emberi magzatba oltva" (Evolution of the Brain: Creation of the Self, 237. o.). Eccles professzor számára egyértelművé vált, hogy az emberi elme, a személyes én úgy létezik, mint emberi létünk szellemi dimenziója; megértette, hogy ez a halhatatlan lélek. Tehát a tudományos ismeretek arra vezetnek minket, hogy elvessük az emberi elme és az ember szellemi dimenziójának tisztán materialista értelmezését. (John Eccles gondolatait "A lélek halhatatlanságáról" lásd még a 2016. júl. 20-28. közti posztokban!)

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

     Röviden az események: 1846. szeptember 18-án Meláni Calva a 15 éves tanulatlan leányka, gazdájának tehenét őrizte a falutól távoli domboldalon. Itt találkozott a közeli Corps városkából származó 11 éves fiúcskával, Makszimin Girauddal.
A bizalmatlanul induló ismerkedés után a két gyermek összebarátkozott és másnap, szeptember 19-én már együtt hajtották fel teheneiket a hegyre.
     A gyermekek életét és játékát ‒ szerény képességeik ellenére ‒ áthatotta a keresztényi neveltetés néhány alapeleme. Harangszóra elimádkozták az Úrangyalát, keresztet rajzoltak a kenyerükre, mielőtt elfogyasztották és virágokkal díszített paradicsomkertet építettek szórakozásként. A játék után a két gyermek elaludt.
Ébredés után ‒ délután 3 órakor ‒ Meláni látta meg először a Szent Szüzet, amint az általuk épített "paradicsomkertben" nagy fénytől övezve, fejét kezébe hajtva ült. A „szép asszony” ‒ ahogyan Meláni mondta ‒, lassan felállt, a karját keresztbe tette és magához hívta őket:
‒ Gyertek ide gyermekeim, ne féljetek. Azért vagyok itt, hogy átadjak nektek egy nagyon fontos üzenetet!
     A gyermekek odasiettek. Meláni egészen megközelítette a jelenést, s azt is tisztán látta, hogy a Szent Szűz szemeiből ömlöttek a könnyek, amint beszélni kezdett. A társalgás a gyermekek által is használt helyi 'patois' nyelven folyt.
‒ Ha az én népem nem akar engedelmeskedni, kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Szent Fiam karja már oly súlyos és nehéz, hogy nem tudom visszatartani. Mióta szenvedek miattatok! Ha azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, akkor szüntelenül imádkoznom kell. De ez titeket nem érdekel.
     Ezt követően a síró Szent Szűz elmondta, hogy Istent mennyire megbántja a káromkodás és a vasárnapi munka elharapózott szokása és megjövendölte, hogy tönkremegy a termés. Majd újra megismételte:
‒ Nem értitek, gyermekeim? Akkor másképpen fogom elmondani! Ha tönkremegy a termés, arról magatok tehettek. Ha van búzátok, ne vessétek el, mert amit el fogtok vetni, mind az állatok eszik meg. A csépléskor pedig szétporladnak a búzaszemek, és nagy éhínség következik. De mielőtt éhínség támadna, a hét éven aluli gyermekek hideglelést kapnak, és azok kezei közt halnak meg, akik tartják őket. A többiek büntetése az éhség lesz. A diót szétrágja a féreg, a szőlő elrothad. (Alsó kép: "Szétporlad a búza", ablakkép a La Salette-i Bazilikában)
     Meláni a súlyos szavak ellenére elbűvölve állt, de időnként nem hallotta a Jelenés szavait, ekkor csak Maximin hallotta. Majd a fiú számára szűnt meg az üzenet, aki ezalatt a sapkájával játszott, és a botja végével a kavicsokat tologatta a lába előtt. Végül azonban ismét mindketten hallották a szép Hölgy szavait.

(folyt.)

3. A Mária-tisztelet 
     Úgy tapasztaltam, hogy a vallásos háttérrel egyáltalán nem rendelkező megtérőknek nem okoz gondot az egyház Mária-tisztelete. Sokan mondják, hogy mindig is logikusnak tartották. Jómagam a hit szempontjából következetlenségnek tartottam Mária elhanyagolását. Ha ugyanis hisszük, hogy van egy mérhetetlenül hatalmas Teremtő, aki a semmiből hívta életre az egész világegyetemet… és hisszük, hogy maga választotta ki leendő édesanyját… hát hogyne repesnénk, ha erre az asszonyra gondolunk? Micsoda egészen rendkívüli nő lehetett, ha alkalmas volt rá, hogy maga az Isten édesanyjának szólítsa?! Így amikor a katolikus Mária-tisztelettel találkoztam, egy vállrándítással csak annyit mondtam: „Igen. Hát persze.”

4. A nem katolikusok és a nem keresztények üdvözülése 
     Sohasem értettem a kereszténységben azt a gondolatot, hogy akik önhibájukon kívül nem hallottak Jézusról, örökre elkárhoznak, vagy akik őszintén keresik Istent, de „nem jól” imádják, nem juthatnak a mennyországba. Nem értettem, hogyan hihetik az emberek ezt is és ugyanakkor azt is, hogy Isten jóságos és szeret – hiszen ha ártatlanokat büntet, akkor szeretetlen. Igazságosnak és logikusnak találtam a választ, amelyre a katolikus katekizmusban bukkantam: „Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget.” (KEK 847)

5. Az apostoli tekintély
     A hitetlenek kedvenc vesszőparipája a mai keresztények egyéni bibliaértelmezése. Ateistaként számomra is meghökkentő volt, amikor a közösség minden tagja másképpen értelmezett egy bibliai szakaszt, és mindenki szentül meg volt győződve, hogy neki van igaza. Amikor aztán még győzködni is kezdték egymást, végképp meggyőződtem, hogy a vallás nem más, mint mások manipulálására szolgáló eszköz. Évekkel később, amikor elkezdtem megismerni a kereszténységet, majdnem feladtam az egészet, mert képtelen voltam rájönni, mi a tanítása. Nem tudtam, melyik templomba menjek el, hiszen ezernyi felekezet van és mind azt állítja, hogy a Biblia alapján áll. S akkor valakitől megtudtam, hogy Jézus egyetlen egyházat alapított, amelyet mindmáig ő vezet, s hogy ez az egyetlen, Istentől irányított egyház képviseli a végső tekintélyt a hittani kérdésekben. Ez végre valóban érthető volt.

     Mindez remélhetőleg hasznos indítást ad a beszélgetésekhez – de azért ne várjuk, hogy egy ilyen beszélgetéstől bárki azonnal megtérjen! A megtérés hosszú folyamat, amelyhez az értelmi belátás mellett a szív nyitottsága is szükséges; magyarázatainknál pedig sokkal fontosabb az imádságunk.

Magyar Kurír (mk) Forrás 

Becsületesség nélküli tudomány
     Sajnos, sok darwinista elveszítette a becsületét. Ez abban nyilvánul meg, hogy ellenségesen állnak hozzá minden olyan tudományos kutatáshoz, mely kétségbe vonja az ateista ideológia dogmáit. A tudományos tények ellenére az ilyen kutatások eredményeit mindenféleképp megpróbálják tudománytalannak kikiáltani és a tudományos életből kiszorítani. Már előre elutasítanak minden olyan tényt, mely ateista hitüket kétségbe vonhatná. Ignorálnak minden olyan adatot, mely egy szellemi, természetfölötti világ létezésére utalhatna.
     A darwinisták csak a világ materialista szemléletét ismerik el tudományosnak, míg azokat a tudományos adatokat, melyek rávilágítanak arra, hogy a világmindenségben egy céltudatos, intelligens terv valósul meg, a tudományt fenyegető veszélyként értelmezik. Szerintük a tudománynak az ateista ideológiát kell alátámasztania, s ha nem támasztja alá, akkor nem tudomány, nos ilyen ördögi kör az okfejtésük. Az ismert matematikus, William Dembski azt állítja, hogy "a materialista ideológia olyannyira deformálta az élet és a világegyetem eredetére vonatkozó kutatásokat, hogy e kutatási területek önmagukban is deformáltak. A probléma nemcsak abban rejlik, hogy egyesek a tudományt törvénytelen módon a materialista világnézet propagálására használják fel, hanem abban is, hogy ez a világnézet szándékosan kétségbe vonja több tudományos kutatás eredményeit, helytelen és nem igazolt következtetéseket vonva le a biológiai élet és az egész világegyetem kezdetéről. Annál is inkább, mert az 'intelligens tervezés' (Intelligent Design) elmélete, egy ígéretes tudományos alternatíva lehet az élőlények és a világegyetem evolúcióját valló materialista elméletekkel szemben. Olyan alternatíva ez, mely egyre nagyobb elméleti és kísérleti bizonyítást nyer". (Mario Beauregard - Denyse O'Leary: The Spiritual Brain)
     Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. A történelem során megnyilvánuló hatalmi túlkapásaik kétségkívül ezt látszanak igazolni!   (Begyik T.: Útravaló húzó 497)

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

A La Salette-i Mária-jelenés története

     A Grenoble környéki La Salette-Favallaux falucska az Isere és a Magas-Alpok 2200 métert is meghaladó festői bércei között húzódik meg. (A képen a kegyhely látható, a falu lentebb van!) A komolyabb térképek is alig jelölik, mégis világhírnévnek örvend a Szent Szűz 1846. szeptember 19-én történt jelenése és üzenetei miatt.
     A 19. század közepén a 600 lakosú La Salette-községbe még csak keskeny hegyi ösvény vezetett. A zárt völgyben a parasztok szegényen és magukba fordulva éltek, kiszolgáltatva a rossz termés és a járványok következményeinek.
     A plébánián csupán egyetlen pap szolgált – kevés eredménnyel. A nép többsége alig járt a vasárnapi misékre, de azok többsége is csak hagyományból vagy a megszólás elkerülése végett.
Ezek a zárkózott, faragatlan hegylakók részesedtek a Szűzanya üzenetében, ráismerve önmaguk gondjaikra, mulasztásaikra. Az üzenetek mondanivalói máig is aktuálisak és nem tehetjük meg, hogy magunkra ne alkalmazzuk azokat!
     1846-ban e kis francia falucskában a Szent Szűz két nagyon súlyos bűn: a káromkodás és a szentmise mulasztás ellen emelte fel a szavát. Ezt követően részletesen megjövendölte a Mária-korszak főbb eseményeit, különös tekintettel azon veszélyekre, amelyek a történelmi változások révén egyre súlyosabb kárt fognak okozni a lelkeknek.
     Különösen fontos megérteni a La Salette-i jövendölést! Ha ugyanis visszatekintünk az elmúlt két évszázadra, sorra felismerhetjük az egyes utalásokat és világossá válnak a vonatkozó próféciák, amiként felsejlik előttünk a Mária-korszak végkifejlete is!
Minden okunk megvan tehát az üzenet komoly átgondolására és a következtetések levonására, hiszen a Szent Szűz éppen ezért bocsátotta rendelkezésünkre a vonatkozó jövendöléseket.

Öt hitigazság, amely hitetlenek számára is ésszerű
2013-01-27 · by christiana

A hit eredményes átadásának legfontosabb feltétele, hogy az imádság és a szentségek vétele által megszentelődjünk, vagyis ne csak szavainkkal, hanem egész lényünkkel közvetítsük Krisztust. Emellett azonban bölcs szavakra is szükség van.

Bár a nem hívő ember alapvetően őrültségnek tartja a természetfelettibe vetett hitet, egyes hittételek valamivel ésszerűbbnek tűnnek számára, mint mások. Jennifer Fulwiler, aki felnőtt megtérőként komoly tapasztalattal rendelkezik az ateistákkal folytatott párbeszéd terén, az alábbi hitigazságokat javasolja kiindulási pontként, és azt is elmondja, miért:

1. A tisztítóhely
     Fiatalabb koromban, öntudatos ateistaként nemegyszer tapasztaltam szeretetlenséget keresztények részéről. Amikor aztán ugyanezektől a hívőktől azt hallottam, hogy haláluk után egyenesen a mennyországba fognak kerülni, mivel elfogadták Jézust – nos, ezt bizony nem értettem. Annyit tudtam, hogy a mennyországban állítólag tökéletes szeretet és béke uralkodik, így nem tűnt logikusnak, hogy valaki, aki egész életében undok volt, kileheli a lelkét, s máris beléphet a mennyek kapuján. Ugyanakkor azt sem éreztem volna indokoltnak, hogy a szerető Isten néhány apró botlás miatt örökre a pokolba taszítsa az embereket. Évekkel később, amikor a katolikus hitet megismerve találkoztam a tisztítóhely fogalmával, nagyon logikusnak tűnt, mert választ adott arra a kérdésre, hogyan lehet a mennyországban tökéletes szeretet és béke, s hogyan lehet Isten ugyanakkor irgalmas azokhoz, akiknek haláluk után még csiszolódniuk kell.

2. A szentek közössége
     Az a gondolat, hogy elhunyt szeretteink tudják, mi történik velünk itt a földön, szinte egyetemes meggyőződés. Antropológiai tanulmányaim során rácsodálkoztam, hogy a halál utáni élet gondolata egymástól időben és térben távoli kultúrákban egyaránt jellemző, mintha csak belénk volna programozva. Így megtérésem idején ez a hitigazság egyáltalán nem jelentett gondot; úgy fogtam fel, mint valamiféle ősi, szívekben élő tudás megfogalmazását.

Magyar Kurír Forrás

(folyt.) 

 7 perc 4/IV https://youtu.be/X2lO7ok6meU

A világnézetre és az élet fontos döntéseire gyakorolt hatások
     Az élet eredetére vonatkozó kérdésre adott válasz befolyásolja az ember világnézetét és életének fontos döntéseit. Az ateisták hite, hogy Isten nem létezik, gyakran a darwinizmus metafizikai feltételezéseiből indul ki; eszerint az élet teljesen véletlenül keletkezett az evolúció céltalan folyamata során, az emberi tudat pedig állítólag csak az agy szüleménye, s a halál pillanatában megszűnik létezni. Ezért csak a teljesen kifejlett pszichikummal és tudattal rendelkező egyének tekinthetők teljes értékű embereknek. Tehát a meg nem született gyermekek, az újszülöttek, az időskori demenciában szenvedő és a kómában lévő emberek nem tartoznak közéjük. Az ilyen világnézet elutasítja az objektív erkölcsiséget, és ideológiai kiindulópontként szolgál az abortuszt, az eutanáziát, a mesterséges megtermékenyítést, az eugenikát és a genetikai manipulációkat lehetővé tevő törvényeknek.
     Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a darwinizmus fontos része volt a kommunizmus és a nemzetiszocializmus gonosz ideológiáinak. Nemcsak a sarló és kalapács jelképe alatt élő ateisták vallották a darwinizmus elméletét, hanem a nemzetiszocialisták is, élükön Hitlerrel!
     Az USA-ban és más országokban tanuló számos diák, aki a darwinizmusról szóló előadások után a darwinista evolúciót tudományos tényként fogadta el, arra a következtetésre jutott, hogy az életüknek nincs semmi értelme, mivel maga az élet véletlenszerű és céltalan. Nem meglepő, hogy miután Istent így elutasították, sokan közülük depresszióba estek, sőt, öngyilkosságot követtek el. Az USA-ban bizonyítottan vannak ilyen öngyilkossági esetek. Nagy visszhangot keltett a 22 éves diák, Jesse Kilgore esete, aki miután elolvasta a buzgó ateista és darwinista Richard Dawkins 'Isteni téveszme' c. könyvét, elveszítette az Istenbe vetett hitét és az élete értelmét, s ez végül az öngyilkossághoz vezette őt.
     Amikor édesapja megnézte az Expelled: No Intelligence Allowed című filmet (megtekinthető az interneten), mely leleplezi a darwinista lobbi tudományos csalásait és manipulációit, azt mondta, hogy ha a fia tudta volna, hogy az ateizmus egy irracionális hiedelemből és nem a tudományos ismeretekből indul ki, akkor biztosan nem ölte volna meg magát.
     Azoknak, akik az igazságot keresik, ajánlom Michael Denton - Evolution:
A Theory in Crisis ("Evolúció: válságban egy elmélet") című könyvét, valamint a magyarul is megjelent Az élet eredetének rejtélye (The Mystery of Life's Origin) című könyvet Charles Thaxtontól, Walter Bradleytől és Roger Olsontól.

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

      A Csodásérem 1839-ig szinte az egész világon milliószám elterjedt. XVI. Gergely pápa is tisztelte és állandóan szem előtt tartotta.
     De Quélen érsek kérésére XVI. Gergely advent második vasárnapjára ünnepet engedélyezett a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. 1839-ben pedig a Loretói litániába foglalják bele a következő könyörgést is: ,,Eredeti bűn nélkül fogantatott Királyné, könyörögj érettünk!” A lánglelkű érsek a Notre Dame templomban külön trónust emelt a Csodásérem bronzba öntött másának.
     Szent X. Piusz pápa 1909. július 8-án jóváhagyta a Csodásérem Társulatát és működési szabályzatát. Ennek célja a Szűzanya tiszteletének és a Csodáséremnek terjesztése.
     Labouré Szent Katalin alázatosságára jellemző, hogy élményeiről élete során mindössze két emberrel beszélt: gyóntatójával és rendi elöljárójával. A szent látnok 1876. december 31-én hunyt el hetven éves korában.
     A Csodásérem átadása a világnak pedagógiai és lélektani szempontból is páratlanul fontos. (Erre a jelenésben látott földgömb, és az érem felirata utal egyértelműen: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!)
     És ez a felirat már 1830-ban „bűn nélkül fogantatottnak” nevezi a Szent Szüzet, jóllehet a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját csak 24 évvel később, 1854-ben hirdette ki IX. Piusz pápa.

Labouré Katalint 1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én pedig szentté avatták. Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi Csodásérem Kápolnában, a Rue du Bac 140-ben. (Ld. alsó kép!)
     A Boldogasszony felhívta a világ figyelmét egy kibontakozó súlyos veszélyhelyzetre. Az érem elfogadása, hittel való viselése, rátereli figyelmünket a Szűzanya lélekmentő tevékenységére, egyben oltalmat és kegyelmek forrását jelenti mindazok számára, akik viselik. Mondjuk tehát gyakran a Szeretetláng könyörgéssel összevonva:

Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk és
áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Az ateista kutató, akit megtérítettek a saját kutatásai
     2004 decemberében az Associated Press hírügynökség  egy megdöbbentő hírt közölt. A világ egyik legismertebb ateistája, Antony Flew filozófiaprofesszor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, az információ, melyet tartalmaz, nem anyag és nem is energia.
     Amikor Antony Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs semmilyen logikus megalapozottsága. Nem más, mint irracionális, vak hit az élet és a harmonikus egységet alkotó, logikus törvényszerűségek szerint működő világegyetem véletlenszerű keletkezésében. Azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet eredetét és keletkezését, Flew "nevetséges igyekezetnek" nevezi. Dawkins azt állítja, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". Valóban erős hit kell az ateizmushoz.
     Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy összeegyeztethető-e az Istenbe vetett hit Darwin evolúciós elméletévei, mely azt állítja, hogy az élet a fajok sokféleségével egy céltalan folyamat eredményeként jött létre. Irányíthat-e Isten egy céltalan folyamatot?

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

 7 perc 4/III https://youtu.be/ZhoxqOw6u7Q

     Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz. A Csodásérem első oldalán a Szent Szüzet látjuk, amint kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik.
A másik oldalon pedig először jelenik meg a Két Szív, Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének együttes ábrázolása, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a Két Szív közös lélekmentő munkájára. A Csodásérem két oldalának ábrája óhatatlanul Grignon Szent Lajos jövendölését idézi fel bennünk az Egyház Anyjának megváltótársi és kegyelemközvetítői szerepével kapcsolatban. Erről azonban csak az Egyház tanításának szellemében beszélhetünk.
     Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott az evangelizációra és a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább papjainak e szavakkal: „Nem kell a jelenés körülményeit híresztelni. Terjesszék csak egészen egyszerűen az Érmet, és a gyümölcsei igazolni fogják”!
     És lám, ő maga is megtapasztalta a csodát!
Súlyos betegen feküdt egykori barátja De Pradt püspök, akinek a lelke halálosan beteg volt liberális gondolkodása miatt, mellyel elszakadt az Egyháztól. Az érsek, zsebében  az éremmel meglátogatta. Döbbent keserűséggel tapasztalta meg, hogy barátja mily mélyre csúszott a lejtőn ‒ olyannyira ‒, hogy haldokló létére kiutasította a Szentségeket felkínáló látogatóját.
Az érsek összeszorult szívvel távozott is, de utolsó reményét a Csodásérem Szűzanya ígéretébe helyezve többször elismételte a fohászt: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
Ám, alig hagyta el a helyiséget, amikor a halállal vívódó betegen feltűnő izgalom vett erőt és így kiáltott:
‒ Hívják vissza az érsek urat! Könyörgöm, hívják vissza, azonnal!
Hogy mi játszódott le a következő percekben kettejük között, az csak az utolsó ítélet napján kerül majd napfényre. A haldokló ugyanis meggyónta bűneit és fogadta a Szent Útravalót. Kapott egy Csodásérmet is, amit könnyek között emelt az ajkához - hálát adva a Bűnösök Menedékének, és boldog reménnyel lehelte ki lelkét.
     De Quélen érsek megbízásából 1834-ben megjelent az első hivatalos közlemény az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le.
Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, és 1836. febr. 16-tól tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, magával a Csodáséremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal.
     A bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket és a Csodásérem történetét. A jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdett és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett Csodásérem egyes-egyedül Istentől eredhet!”
Katalin gyóntatója az éremmel kapcsolatos tömeges imameghallgatásról, megtérésekről és csodákról ezt mondja könyvében: ,,Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a Csodásérmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, jóra vagy jobbra vezetése forgott szóban.”
A feltűnő megtérések, csodák és a kegyelem áldásai rövid idő alatt közismertté tették az Érmet, melyet maga a nép nevezett el csodásnak.

     Zebedeus fiaként, vagy idősebb Jakabként beszél róla az Evangélium. Bátyja volt Jánosnak a "szeretett tanítványnak". Őket kettejüket nevezte Jézus a "mennydörgés fiainak", Boanérgesznek (Mk 3,17)!

Jakabot, Szent Pál – Péter és János mellett – az egyház oszlopának nevezi (Gal 2,9).

És valóban kiváltságos volt az Úr előtt, hiszen egyike a háromnak akiknek megmutatta isteni dicsőségét a Tábor hegyen!

Ő volt Jeruzsálem első püspöke, és neki volt az első Mária-jelenésben része 40-ben – ráadásul – a Szűzanya még a földön élt!

A világ legnagyobb zarándokhelye Santiago de Compostela is a személyéhez fűződik, amiként a "El camino" zaránodlatok is!

Spanyolország és minden spanyol nyelvű ország védőszentje, ezen kívül a zarándokoknak, kereskedőknek, gyógyszerészeknek és a muszlimok elleni küzdelemnek is!

Heródes Agrippa fejeztette le (ApCsel 12,1-2) Kr.u. 42. március 25-én. De a Római Katolikus Egyház az ünnepét július 25-re tette!

Szent Jakab apostol!

Segítsd népünket a krisztusi hit megtartásában,

és a muszlim migráció elleni eredményes küzdelemben! Amen.

Művei szemlélésekor nem ismerték fel a Művészt
     Az ateizmus sok embernél bizonyára az igazság őszinte keresésének átmeneti szakasza, tartós meggyőződés esetén azonban nemcsak az elégtelen tudás megnyilvánulása lehet, hanem mindenekelőtt az erkölcsi normák ismétlődő megszegésének, a gőgnek és a gonosz lélek hatásának a következménye. A gonosz lélek mint "a hazugság atyja" (Jn 8,44) mindenféle módon igyekszik az emberi elmében elhomályosítani az Istennel és az emberrel kapcsolatos igazságot.
     Az ateisták abban hisznek, hogy csak az anyagi világ és az érzékelhető valóság létezik. Az ateizmus: hit abban, hogy Isten nem létezik, miközben ez a hit nemegyszer a darwinizmus metafizikai feltevéseiből indul ki. (Tehát egy hipotézis, a másik feltevéseinek az alapja!) A darwinizmus szerint az élet véletlenszerűen keletkezett, a céltalan evolúció folyamata során. A darwinisták úgy hiszik, hogy az összetett szervek – mint az agy, a szem, a szárnyak stb. – a természetes kiválasztódás során jöttek létre, véletlen mutációkkal, melyek egymás után következnek, és csak a vak természeti erő irányítja őket.
     A tudományos kutatás azonban azt bizonyítja, hogy az élet molekuláris szerkezete sokkal bonyolultabb, mint mindaz, amit az ember a mai napig kitalált és megalkotott. Nem feledkezhetünk meg az információról sem, melyet csak valamiféle intelligencia hozhatott létre: még a legegyszerűbb sejt is annyi információt rejt magában, amennyit egy százoldalas könyv ötezer példányában találhatunk.
     Természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon ezeket a bonyolult információs-biológiai rendszereket egy abszolút, mindentudó Intelligencia alkotta-e meg, vagy pedig a vak, véletlenszerű és céltalan természeti folyamatok eredményei. Létrejöhetett-e a komplex, pontos és célszerű makrokozmosz és mikrokozmosz a természeti erők véletlen hatásainak következményeként?
     Ha valaki azt mondaná, hogy a számítógép egy vak természeti erő által irányított véletlen folyamat termékeként jött létre, elmebetegnek tartanánk. Így hát nem lepnek meg minket a Szentírás kemény kijelentései az ateistákról: "Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt. (...) Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket" (Bölcs 13,1-5). "Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük" (Róm 1,19-20). Kiknek? Azoknak, "akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal" (Róm 1,18).

(folyt.)

 (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet. Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország)

 7 perc 4/II https://youtu.be/qqye7meRsfc

 Labouré Katalin küldetése csak most kezdődött. Egy érmet kellett veretnie a látottak szerint. Gyóntatójának hűségesen beszámolt mindenről, aki azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
     Szegény nővér az égi parancs és Isten helyettesének tilalma között vergődött. De bízott a Szűzanya ígéretében, aki ismételten megjelent neki és sürgette az érmek elkészíttetését. Katalin elpanaszolta, hogy a gyóntatója nem hisz neki:
‒ Légy nyugodt, gyermekem. Eljön az idő, amikor megteszi, amit kívánok. Az én szolgám ő és fél engem megbántani.
     Közben gyóntatója az egyházi hatóságok elé terjesztette az ügyet, s azok érett megfontolás után beleegyeztek az érem elkészítésébe.
     Néhány héttel később, decemberben (a pontos napja ismeretlen), ezúttal is a novemberi jelenéshez hasonlóan délután fél hatkor, az elmélkedés ideje után történt. Most azonban nem a karzat felől, hanem az oltár mögül jött a Szűzanya, az Érem képe pedig a tabernákulum mellett jelent meg.
     Katalin elmondása szerint a Szent Szűzön ugyanolyan magasnyakú „szűzies”, „hajnalszínű” kék fátyol volt. Simára fésült haját kicsiny, két-ujjnyi széles csipkés szalag borította. Katalin a Szűzanya ujjain szebbnél-szebb drágaköveket látott mint gyűrűket, némelyikük kisebb, másikuk nagyobb volt. Mindegyik – kivéve néhányat –, valamiképp ragyogó sugarakat bocsátott ki. A nagyobb kövek nagyobbakat, a kisebbek kisebb sugarakat.
     A Szűzanya leengedett és széttárt kezein, a gyűrűk drágaköveiből fénynyalábok sugároztak a földre. Ezek a sugarak olyan ragyogóak és szikrázóak voltak, hogy teljesen beborították a jelenés alsó részét, s ezért Szent Katalin nem látta sem a Szűzanya lábait, sem a földgolyót, amit röviddel azelőtt még szemlélhetett. A Szűzanya így szólt:
„A különféle sugárnyalábok azokat a kegyelmeket jelképezik, amelyeket gyermekeim kérnek tőlem. A fénytelen drágakövek pedig azokat a kegyelmeket, amelyeket senki sem kér tőlem!”
„Ebben a pillanatban ‒ írta Szent Katalin ‒ felfogtam, micsoda édesség imádkozni a Szent Szűzhöz és milyen nagylelkű azokhoz, akik hozzá fohászkodnak; mennyi kegyelmet ad azoknak, akik keresik őt, és micsoda örömöt jelent neki, ha megajándékozhatja őket".
A jelenés búcsú jellegű volt és a Szűzanya tudtára is adta Katalinnak: „Többször már nem fogsz látni, már csak imáidban hallhatod szavaim.”
És ezzel kezdetét vette a Csodásérem világméretű hódítása.

A magyarországi Szent Filoména tisztelet
     Magyarországon Feszty Masa festőművész festette meg a bájos, szép Filoménát. A Budapest Felső-krisztina-város - Keresztelő Szent János plébánián, a Pasaréti Ferences és még más templomok is őrzik  a szentünkről készült festményeket.
Szent Filoména az ifjúságnak, a tisztaság megőrzésének, a gondban lévőknek, a gyermeket váró anyáknak és a betegségben szenvedőknek a közbenjárója. Hathatós szent, csodatévő szent és lehetetlennek tűnő dolgokban segítő szent! Bátorságával kikönyörgi számunkra az Ég kegyeit!   

Aki Mugnano del Cardinalé-ba látogat, meg fog lepődni, hogy a legszebb Filoména ábrázolások, szentképek, a magyar Feszty Masa festményeinek reprodukciói! Holnap a Szent Filoména Kilenced bevezetőjét olvashatják, mely holnapután kezdődik a Kilenced!

Imádság
Üdvözlégy ó kegyes Filoména, aki olyan bátran ontottad véredet Krisztusért. Magasztaljuk az Urat minden kegyelemért, melyben Téged életedben, de különösen halálodban részesített. Dicsérem és magasztalom Őt a dicsőségért és hatalomért, mellyel Téged felruházott és esedezem hozzád, hogy kegyelmet nyerjek Istentől a Te közbenjárásod által. Amen."
Szent Filoména, könyörögj érettünk! Amen.

(Forrásokat lásd az első részben!)

A Filoména Szentély címe:
Sanctuary of Saint Philomena
Piazza Umberto I
83027 Mugnano del Cardinale
Avellino, Olaszország
Tel: 0039 081 825 7204 Fax: 0039 081 511 2733

 7 perc 4/I https://youtu.be/UOW3hvblc7I

     Katalin jó ideig még ott maradt. A gyertyák égtek bár, de hirtelen minden sötétbe borult. Az Isten Szent Anyja hirtelen eltűnt ugyanabban az irányban ahonnan jött. Ekkor őrangyala intett és visszakísérte az ágyához. Éppen kettőt ütött az óra.
Katalin nem tudott elaludni az élménytől, hiszen a Boldogságos Szüzet, mint édesanyját megérinthette és ölébe hajthatta fejét. Hallgatott élményeiről ‒ amit persze maga sem értett ‒, de gyóntatójával megosztotta titkát.
     1830. november 27-én vált igazán világossá Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor Katalin nővér szokott helyén térdelt a kápolnában. Az esti homályba burkolódzó áhítatos csendben mindenki elmerült a szívek benső imájában. Senki sem vett észre semmit abból, ami nővérünk előtt lejátszódott. Ismét selyemruha suhogást hallott.
     Amint föltekintett, látta, hogy az oltár vakító fényárban úszik, s középpontjában ott áll a Szentséges Szűz. Szinte oda akart szökkenni máris, hogy elébe térdeljen, de benső sugallat tartotta vissza. Most nem érintheti Őt. Előzőleg mint édesanyja jött hozzá, most pedig mennyei dicsőségében állt előtte.
Egy félgömbön állott. Hófehér ruhája mint a hajnal szép sugara, úgy tündökölt. Fején csipkekendő, ezt földre omló hófehér fátyol borította anélkül, hogy arcát befödte volna.
Szíve előtt egy kisebb gömböt tartott kezeivel. Tekintete az Ég felé irányult s míg a gömböt Istennek ajánlotta, arca egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű volt! Ujjain fényes gyűrűknek látszó kisebb-nagyobb drágakövek ragyogtak és ezekből oly vakító fénysugarak lövelltek, hogy a Szentséges Szűz alakja egészen fényárban úszott...                                                      

A Szűzanya így szólt:
‒ Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik.
A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött és bal kezénél végződött. Az írás így  szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”
Majd ismét változás ment végbe. A Szűzanya kezéből eltűnt a kis gömb és karjait leeresztve könnyedén kitárta.
A drágakövekkel kirakott gyűrűk most is csodás fényt árasztottak lába zsámolyára: a Földre. A Jelenés Asszonya ekkor így kérte a nővért:
‒ E minta szerint egy érmet kell veretned, és mindazok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten Anyjának egészen különös oltalma alatt állnak!
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a Két Szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte.

A materialista elmélet megbukott!

     Henry Stapp, a Kalifornia Egyetem fizikaprofesszora 1977-ben leírta egyik tanulmányában, hogy olyan dolgok vannak hatással az időben és térben létező dolgokra, amelyek időn és téren kívül léteznek.
Az atomfizikának el kellett ismernie, hogy létezik transzcendens – vagyis nem materiális – lehetőség! Kísérletek bizonyították, hogy a tárgyaknak téren és időn kívül is kapcsolata van egymással! Ha pl. egy atom kibocsát két fénykvantumot, amiket fotonoknak nevezünk, ezek ellenkező irányba haladnak, ám valamiképp ez a két foton állandóan hatással van a másik viselkedésére bármilyen távolból is, anélkül, hogy térben bármilyen jelzést adnának le egymásnak.

     Nos, ami a Teremtőben láthatatlan, "örök erejére és isteni mivoltára a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségünk!" (vö. Róm 1,20)
‒ Hogy kiknek nincs mentségük? ‒ Nos, azoknak akik az Istentől kapott értelmüket nem arra használják, hogy műveiből Őt felismerjék, hanem arra, hogy sokkal komplikáltabb észjárással tagadják Isten létét! Vagyis "azok, akik az igazságot elnyomják az igazságtalansággal" (uo. 1,18)

     Fred Hoyle, a kiváló asztrofizikus rámutat arra, hogy milyen abszurd az élet véletlenszerű keletkezésében hinni, miközben az intelligens Teremtő Isten létét körömszakadtáig tagadni! Az állítja, hogy ez épp oly értelmetlenség, mintha abban hinnénk, hogy egy roncstelep lerakaton átsöprő tornádó egy Boeing repülőgépet rakna össze, mégpedig üzemképesre!
     A híres angol filozófus, Antony Flew, aki 1950-től a tudományos ateizmus jelképe és guruja volt, 2004-ben nyilvánosan megvallotta a Teremtőben való hitét. Saját DNS kódjának megfejtése meggyőzte arról, hogy létezik egy legfőbb isteni Intelligencia, aki a világmindenséget teremtette. Az Istenhit három leggyakrabban hangoztatott érve: az etika és erkölcs megalapozása, a világ megállapítható célszerűsége, és az egyéni élet átmenetiségének értelme.

     Isten létezésének elismerése azonban csak az első lépés Isten megismerésének útján. Maga Isten az, aki a legteljesebb módon nyilatkoztatta ki az igazságot önmagáról azáltal, hogy Jézus Krisztusban valódi emberré lett. Ha elfogadjuk a Kinyilatkoztatást és a hitben kapcsolatot teremtünk Jézussal, akkor elindulunk a belső élet csodálatos útján, s a hiten és szereteten keresztül megismerjük az igazságot a háromszemélyű Istenről, mert egyedül Ő az Út, az Igazság és az Élet, melyet kinyilatkoztatott magáról.

     Jézus Krisztus szüntelenül szól a lelkiismeretünkhöz, hogy lépjünk Vele kapcsolatba a hiten és az imádságon keresztül. S akkor a Bűnbocsánat Szentségében megszabadíthat minket a bűn rabságából, az Eucharisztiával megerősíthet bennünket és bevezet minket a Szentháromságos Isten békéjébe és szeretetébe!

(Nos, a fenti tudósok felismerésének sem hihetünk?)

Az elárvult családnak Katalin lett a kis gazdasszonya, munkájához erőt az imádságból merített. Bár húsz éves koráig analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta az éves szükséglet- és a gazdaság terményadatait.
     18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830 áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba. Majd a jelölt idejét követően, hamarosan felkerült a Társulat párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek a látomásai.
     1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska keltette föl álmából. Az őrangyala volt.
‒ Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád! ‒ szólt hozzá.
Katalin a döbbenettől szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött és őrangyala kíséretében a kápolnába sietett. A folyosó gyertyái sorra maguktól felgyulladtak. A szentélyben a másnapi nagymiséhez három szék volt előkészítve a főpap és segédlete részére. Katalin a kórus felől egyszerre csak selyemruha suhogását hallotta. A következő pillanatban maga előtt látta a Szentséges Szüzet a középső székben ülve.
     A Boldogságos Szűz beszélni kezdett:
‒ Gyermekem, a jó Isten nagy küldetést bíz reád. Sok szenvedés ér majd, de el tudod viselni annak tudatában, hogy mindezt Isten nagyobb dicsőségéért teszed. Sokat fogsz gyötrődni, amíg föl nem tárod lelkivezetődnek mindazt a kegyelmet, amelyben részesülsz. Ő majd ellenkezik, de ne félj, csak bízzál! Imáidban benső sugallatokat kapsz, de mindről számolj be a gyóntatódnak.
Katalin szótlanul hallgatta és le sem tudta venni szemét a Szűzanya szépséges arcáról, aki így folytatta:
‒ Rossz idők jönnek gyermekem! Bajok zúdulnak Franciaországra. A trónt megdöntik. Mindenfajta szerencsétlenség fogja fel-forgatni az egész világot (ezt nagyon szomorúan mondta a Szűzanya). ‒ Majd bal kezével az oltárra mutatott.
‒ De a kegyelem kiárad mindazokra, akik bizalommal és buzgón imádkoznak. Elkövetkezik az idő, amikor nagy lesz a veszély és az emberek azt hiszik, hogy már minden elveszett. De én akkor is veletek leszek, bízzatok bennem!
Gyermekem, a keresztet megvetik majd, s a földre döntik. Vér folyik majd az utcákon és az egész világra nagy szomorúság borul...
     A Szent Szűz szavai majdnem elfulladtak a keserűségtől. Végtelen fájdalom látszott arcán. Mária jelezte a hamarosan kitörő újabb forradalom pusztítását, de megígérte, hogy Szent Vince társulatát őrizni fogja.

Szent Fausztina pokoljárása

A pápák tanúsága nem elég?
     A 19-20. századra a Filoména-tisztelet az egész világon kibontakozott, s Ő hagyományosan, minden hozzá forduló számára valódi közbenjáró volt. Bárhol, ahol Szent Filoména szobrát vagy képét kitették, áldások, csodák és gyógyu-lások és megtérések követték egymást. Ennek ellenére valami "modernis-ta" szemlélet okán a II. Vatikáni Zsinat naptár-reformja jónéhány szentet törölt a liturgikus naptárból (nem a szentek közül!) arra hivatkozva, hogy ezekről csak legendás emlékek maradtak fenn, írott dokumentumuk nincs. Így Alexandriai Szent Katalin, Szent Orbán, Szent Bálint (Valentin), Szent György és Szent Filoména ünnepét is törölték. Azokét – akikről igaz, hogy írott dokumentum nem maradt – de az Egyház és Isten Népének emlékezete, az imameghallgatásokban testet öltött hagyomány olyan igazságokat őriz, amelyek nyomatékos példáik napjainkban is!
     Hogy említsek egy "majdnem kihúzott" szentet  - Ceciliát, nos őt a nagy népszerűsége óvta meg és ünnepe megmaradt a naptárban. Márpedig ‒ bocsánat – de Filoména (ha lehet) még népszerűbb, vagy legalább annyira, mégis "ment"! Nos vajon miért?
Mert az az érv, hogy nem maradt fenn írott ‒ történelmi forrásdokumentum, az nem következetes (nem is teologikus!), hiszen például az ószövetségi kinyilatkoztatásokat is csak Kr. e. ezer évvel foglalták írásba – és addig? Vagyis az "emlékezet"  nagyon is fontos forrás, hiszen Szent Mihály arkangyalról vagy az Őrzőangyalokról sincs történelmi  "dokumentum", mégis az emberi történelem tényszerű, "személyes alakítói", amiként az ünnepük is megmaradhatott (szeptember 29. és október 2.)!
 Szentünk naptárból való törlése ellenére, keresztény országok sokaságá-ban megmaradt a  Filoména tisztelet, és Ő továbbra is véghezviszi csodáit. A bürokratikus intézkedés rossz hatása leginkább a még kommunista iga alatt sínylődött és megfélemlített egyházban fejtette ki szomorú hatását! Számtalan helyen eltávolították oltáraikról a Filoména-képeket (holott a szentszéki rendelet nem erről szólt!). Jó esetben a sekrestyékbe, irodákba és a folyosókra száműzték azt a hathatós védőszentet, akit maga IX. Piusz pápa nevezett ki az Ifjúság Védőszentjévé!

Szent Filoména a naptári ünnep nélkül is szent! Nagy Szent Gergely ugyanis világos útmutatást adott az utókornak: "Ami egyszer szent volt, az később nem válhat nem szentté!" A Szűzanya ki is nyilatkoztatta, hogy Isten leginkább azt a tisztaságot és azt a krisztusi hitet jutalmazza, amit Filoména képvisel.

     A hívek és a klérus azon kérdésére, hogy a fenti rendelkezés nincs-e ellentétben XIII. Leo azon határozatával, melyet nagy "előérzettel" adott ki 1901. április 1-én, miszerint "az elődeinek Szent Filoménával kapcsolatos döntéseit senki sem változtathatja meg!"
     Nos a kérdésben, az egyházi tisztségviselők válaszai a következők:
1) Az Egyház sohasem szándékozott a Filoména-tiszteletet megakadá-lyozni, vagyis, ha az ünnepe törőltetett is a liturgikus naptárból, emléknapjain úgy az általános Vértanú Mise részeseként, amiként egyénileg is megünnepelhető.
2) Azért törölték, mert kellett a hely az "újabb szenteknek"! Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy az Ars-i Vianney Szent János Szövetség kérelem-mel fordult a Szentszékhez, Szent Filoména ünnepének a liturgikus naptárba való visszahelyezéséért!
3) Hivatkozhatunk VI. Pál pápa válaszára az indiai Mysore-i püspök M. Fernandez a Szentszék felé intézett kérdésére, miszerint "benedikálható-e egy Szent Filoménának szentelt katedrális, tekintve, hogy az ünnepét törölték?" VI. Pál pápa így válaszolt: "Kérem, hogy továbbra is ugyanúgy folytassák a tiszteletet, mint eddig és ne nyugtalanítsák a népet!" (Ezt a Pro Fide Catholica Kiadó publikálta Durach 1991.)

     Summa summárum: Szent Filoména ennek keretében tehát nyilvánosan tisztelhető, minden templomban, ahol a tisztelete ‒ bármilyen formában ‒ kifejlődött, vagy kialakul.

     Megjegyzés: A naptárreform esetében egyik érvként figyelembe kellett volna venni az adott szent népszerűségét is! Vagyis a "nem nyugtalanítani" szándékot szem előtt tartani, hiszen több tíz olyan naptári Szent van, akit 100 emberből 98 nem ismer!

Alul: Az Ars-i Plébános imádkozik Filoménához, a La Salettei Bazilika ablak-képén!)

A pápák tanúsága

     Pápák és szentek egész sora tett tanúságot Szent Filoména közbenjárásáról. Alább néhány kiemelkedő személyiséget érdemes megjegyezni, mert ők, különösen sokat tettek Szent Filoména népszerűsítéséért:

   XII. Leó pápa (1823-1829), aki 'nagy szentnek' nevezte, pedig nem is ő avatta szentté. Ennek ellenére 1826. március 15-én engedélyezte Mugnano del Cardináléban Filoména különleges tiszteletét!

     XVI. Gergely pápa (1831-1846), aki egy személyesen megtapasztalt csoda
hatására szentté avatta és a '19. század csodatevőjének' nevezte, mégpedig abban a "felvilágosodás korában", amelyben a sötétség erői az ateizmust oltották a lelkek millióiba és esetenként tűzzel-vassal irtották a katolikus hitet. 1834. szeptember 6-án ünnepi misét engedélyezett augusztus 10-re, ugyanakkor a "Szent Filoména szűz és vértanú" emlék-mise lehetőségét, melyet 1837. január 30-cal kiterjesztette az egész Nola-i egyházmegyére. 1839-ben pedig az augusztus 10-et Szent Filoména szűz és vértanú ünnepének rendelte el. 

     IX. Piusz pápát (1846-1878), még imolai érsekként, betegsége idején egy Filoména-képpel ajándékozták meg. Amikor aztán pápa lett, elzarándokolt Mugnanóba.
Ő volt, aki Ferdinand Bourbon király kérésére Szent Filoménát a Sziciliai Második Királyság Patrónusává emelte, majd ezt követően Filoménát az egész világ Ifjúságának Védőszentjévé nevezte ki. 1858. április 15-én Mugnano del Cardinálét kegyhellyé nyilvánította, egyben engedélyezte hogy a kegyhelyre látogató papok hivatásuk fogadalmi miséjét bemutathassák Szent Filoména oltára előtt. Végül, pápai védnökség alá helyezte a mugnanói Filoména szentélyt, melyet XIII. Leó pápa is megerősített.

     XIII. Leó pápa (1878-1903), aki már pápasága előtt kétszer is zarándoklatot tett a kegyhelyre és nagy tisztelője, egyenesen "szerelmese" volt szentünknek. Pápává választása után búcsúval látta el a kegyhely meglátogatását és különleges kiváltságokkal (búcsúkkal) ruházta fel az un. Filoména Cordát ‒ a piros-fehér "kötél" ‒ viselését s egy drágakövekkel ékes  feszületet küldött Mugnanóba. 1896. január 14-én "Kitüntetett Kegyoltár" címre emelte Szent Filoména oltárát.

     Szent X. Pius (1903-1914) 1912. május 20-án Szent Filoména tiszteletét az Egyetemes Testvériség nemzetközi státuszára emelte. Végrendeletében a gyűrűjét Szent Filoménának ajándékozta, amely ma is ott látható.
     De "civil" szentek sokaságát is számon tartja az Egyház, példaként említve Szent Maddalena di Canossát, a francia Filoména tisztelet folytatóját. Boldog Bartholo Longót, a rózsafüzér apostolát, a Pompeji Rózsafüzér Királynője Bazilika építtetőjét és Pietrelcinai Szent Pio atyát is! 
(Forrásokat lásd az első részben!)  (folyt.)

Szent Filoména neves tisztelőnek sorából!

A Csodásérem 
     Kedves Hallgatóim! A Mária-jelenések történetében 1830 ‒ a Csodásérem átadásának éve ‒ nyitánya üdvtörténetünk egy fontos korszakának, amit VI. Pál pápa kijelentése nyomán, valóban joggal nevezhetünk Mária-korszaknak.
     A mai ismertetésem a Csodásérem történetével foglalkozik!
     Sajnos, az európai forradalmak történetében Franciaországnak szomorú dicsőség jutott. A francia föld revolúciói ugyanis a 18-19. században mind vérengzés, mind egyházellenesség tekintetében messze kitűntek és a léleksorvasztó liberalizmust és a „szocializmusokat” a büszke Franciaország zúdította a világra! Kész csoda, hogy a francia Egyház virágai a 19. sz. folyamán mégis, minden pusztítás ellenére is tovább pompáztak. Ebben a században élt pl. Vianney Szent János és Kis Szent Teréz. Ebben a században került sor a Csodásérem, a La Salette-i, a Lourdes-i és a Pontmain-i jelenésekre.
     1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka, mindössze nyolc nappal a „júliusi monarchiának” nevezett újabb véres forradalom kitörése előtt Párizsban csodálatos esemény történt. Labouré Katalint, a Rue du Bac 140. szám alatt álló vincés kolostor növendékét a Szent Szűz találkozóra hívatta az intézet kápolnájába. Néhány hónappal később, november 27-én este fél hatkor pedig egy újabb látomásban megkapta a Csodásérem tervét s azt a felszólítást, hogy legyen hűséges terjesztője a Csodáséremnek.
     Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországi Fain-les-Moutiers (fan lé-mutyié) nevű faluban. Szülei Pierre és Madeleine házasságából húsz év alatt 17 gyermek született, de csak 10 élte meg a felnőtt kort. Katalin a nyolcadik gyermek volt. Az édesanya 46 évesen hirtelen meghalt, 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát és így kérte: „Ezután légy Te az Anyukám!”

Bevezető 7

    Az Újszövetség jelei között sajátos helyet foglalnak el a Mária-jelenések.
     Hitünk írott forrása a Szentírás, nem szól a Mária-jelenésekről, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket.
     Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk és az üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni, ami-ként az előzőekben hallhattuk.
A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s amiként Fatimában elhangzott, győzedelmesnek ígért harcot hirdetnek.
     A jelenések és üzenetek a Magasságos Isten közbeavatkozásaiként értelmezhetők, hiszen Isten atyai szíve nem közömbös, hanem sebezhető! Szeretetét és fájdalmát kiáltja a bűn rombolása, a világ és az egyház szenvedése miatt. A hiteles üzenetek lényegében sürgető buzdítások arra, hogy az emberek visszahelyezzék életük középpontjába Istent. Erre figyelmeztetnek a Mária-jelenések, és ehhez a harchoz kínálnak konkrét eszközöket és kegyelmi erőt!
     A történelem máig legnagyobb jelentőségű Mária-jelenése 1531-ben volt a mexikói Guadalupéban, melynek köszönhetően Közép- és Dél-Amerika keresztény hitre tért. Én azonban egyenlőre csak a „Mária-korszak” nagyobb eseményeivel foglalkozom!
     Az Egyház 1830-tól kezdődően tizenegy Mária-jelenést fogadott el hitelesnek: 1830. Paris, 1846. La Salette, 1858. Lourdes, 1871. Pontmain, 1879. Knock, 1917. Fatima, 1932. Beauraing, 1933. Banneux, 1947. Tre Fontane, 1953. Szirakúza és 1961. Mária Szíve Szeretetlángja.
     A Mária-jelenések célja az evangelizáció, a lélekmentés és az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. A Szűzanya arra biztat, hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát, és válaszolni kíván felhívásaira, vegye igénybe az általa kínált esz-közöket ‒ a rózsafüzért, a skapulárét, a Csodásérmet, Szíve Szeretetláng-ját, és ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének.
     Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár. Ezekről az egyházilag jóváhagyott jelenésekről, üzenetekről, felajánlásokról és kegyelmi eszközökről hallhatunk az elkövetkezendő sorozatomban! 
     Adja Isten, hogy az új műsorsorozat hatására minél több lélek és keresztény család újuljon meg hitében, szentségi életében és bensőséges Mária-tiszteletében, mely végső soron a Mária Rádió célja!

Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

A következő előadásom témája a Csodásérem története lesz!
Köszönöm figyelmüket!

Egy szent szentje: Az arsi plébános
     Pauline Marie Jaricot a Filoména-tisztelet és az Élő Rózsafüzér Társaság franciaországi terjesztője 1812-ben megismerkedett egy lelkes fiatal pappal, akinek adott a saját Filoména ereklyéjéből egy darabkát. Ez a fiatal atya (ld. a képen), Arsban lett plébános és az ereklyét templomába vitte. Ars is a forradalom lélekpusztító hatására teljesen elkereszténytelenedett falu volt. A kispap megérkezése után hamarosan meghalt a plébánosa, így magára maradva, hiábavalónak látszó lelkipásztori igyekezete miatt, súlyos lelki válságon ment át. Éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, mondta a Szent Rózsafüzért, de úgy érezte: hiába. Ekkor kis szentjéhez, Filoménához fordult segítségért és lélekmentési eredményessége nyomban pozitív változást mutatott! Szent Filoménát eszményképévé választotta és mély, bensőséges barátságban élt vele, mindig segítségül hívta imáiban. Úgy nevezte őt, hogy "ügyvivőm Istennél"!
     Ennek az atyának a nevét aztán az egész hívő világ megismerte: ő az Ars-i plébános, Vianney Szent János. A szent plébánoson keresztül Filoména rendkívüli gyógyulásokat, megtéréseket eszközölt. Naponta tömegek tódultak Arsba, nemcsak Franciaországból, de messzi külföldről is; betegek, bánattól sújtottak, bűnösök és elhagyatottak.
     Vianney János atya gyóntatószéke előtt hosszú órákat, sőt, néha napokat töltöttek a zarándokok, arra várva, hogy kiönthessék szívüket, mert az abbé angyali mosolya még a legínségesebbnek is vigasztalást nyújtott. Ő maga minden rendkívüli gyógyulást, minden megtérést vagy hasonlót Filoménának tulajdonított. "Ne nekem köszönjétek ‒ mondta a szószékről vagy a templomtéren ‒, hanem Filoménának, annak a drága kis Szentnek, akinek én csak eszköze vagyok!"
     A legnagyobb csoda azonban az arsi plébános élete volt. Ez a törékeny test a sok böjttől és önmegtagadástól úgy lesoványodott, hogy már puszta megjelenése is félelemmel töltötte el a hívőket. Mintha már nem is a Földön járna, noha még fiatal volt! Szinte nem ismert fáradságot, melynek eredményeként, amikor betegségbe esett és már lemondtak róla, akkor megjelent előtte Filoména és olyan titkokat nyilatkoztatott ki számára, melytől nem csak meggyógyult, de élete végéig erőt és biztatást merített e jelenésből.
Pauline Marie Jaricot mellett tehát főleg az Arsi Plébános volt az isteni gondviselésnek eszköze, egy egészen rendkívüli szentünk, Filoména tiszteletének világméretű elterjedésében.

 (Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

A Bra-i kegyhely és a Torinói Lepel

     A brai kegyhely csodálatos módon virágzó fái és a torinói lepel között létezik egy figyelemreméltó összefüggés. Amikor 1898-ban a torinói leplet nyilvánosan kiállították, a templom körüli fák Bra-ban három hónapon át virágoztak – tehát a kiállítás egész ideje alatt. Hasonló dolog ismétlődött meg 1978-ban, amikor a leplet néhány hónapra a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették. A sok millió zarándok között ott volt akkor Karol Wojtyla bíboros is.
     Amikor 1973. november 23-án a leplet először mutatták be az olasz televízióban, aznap a Madonna dei Fiori-templom melletti fák virágba borultak. Mintha Szűz Mária igazolni akarta volna, hogy a valódi lepelről van szó, mely Fia értünk vállalt kínszenvedésének tanúja.

Csak a földi életben dönthetsz ÖRÖK sorsod felől!

     A brai kegyhely télen virágzó fái, a torinói lepel, Szűz Mária különböző helyeken látott jelenései – csak néhány példa a számos csodálatos jelre, mely szüntelenül bűnbánatra szólít fel minket.
Szűz Mária, aki szívén viseli mind-annyiunk örök üdvösségét, arra emlékeztet minket, hogy a legna-gyobb emberi tragédia a bűnben való megátalkodás és Isten megtagadása, ami a gonosz erők rabságába és az örök kárhozatba vezethet.
     Mária egyúttal megmutatja az egyetlen utat, mely a mennyország teljes boldogságához vezet – s ez a Fiába, a Jézus Krisztusba vetett hit az Evangélium útja. Az élet e leg-izgalmasabb és legfontosabb kaland-jának elengedhetetlen feltétele az, hogy teljesen elhagyjuk a bűneinket, valamint minden bűnre vezető alkalmat.
Mert sokak megszegik Isten parancsait, vagy hanyagolják az imádságot, a szentgyónást és más vallási cselekményeket. Fel kell hagyniuk a pornográfiával, a szexuális partnerek váltogatásával, a paráznasággal, a házasságtöréssel, a homoszexualitással és más tisztaság elleni bűnökkel, továbbá az önzéssel, a kapzsisággal, a becstelenséggel, mások zsarolásával, meglopásával és kihasználásával, az okkultizmussal, a bálványimádással, a kábítószerezéssel, az alkoholizálással és mindennel, ami függővé és rabbá tesz.         "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát" (1Kor 6,9-10). A bűn végleges elhagyása az őszinte gyónásban valósul meg. A bűnbánat szentségéhez kell járulnunk, meg kell vallanunk Jézusnak a teljes igazságot magunkról, el kell határoznunk, hogy a megszentelő kegyelem állapotában akarunk élni.
     Miután meggyóntunk és magunkhoz vettük Jézust az Eucharisztiában, határozottan rendet kell teremtenünk az életünkben! Állítsunk össze egy napirendet, melynek feltétlenül tartalmaznia kell az imára szánt időt (rózsafüzér, szentírásolvasás stb.), a felelősségteljes munkát, a pihenést és a szeretet (irgalmasság) cselekedeteinek gyakorlását. A hit útján járni nem jelent mást, mint rendesen teljesíteni vállalt kötelezettségeinket mind a lelki élet, mind a munka és a pihenés terén, mind pedig a szeretet tanúságában. Az ördög természetesen mindent meg fog tenni azért, hogy eltántorítson minket, és ellenérzést keltsen bennünk az ima iránt. Tehát nem lesz könnyű, de ne feledkezzünk meg arról, hogy nem érzések és hangulatok vezetnek az üdvösségre, hanem a szabad akarat döntése. Ezért ha nincs kedvünk imádkozni, dolgozni, tevékenyen pihenni, akkor egyszerűen tudva és akarva kényszerítsük magunkat az imádságra, és adjuk át magunkat bizalommal Jézusnak, hálát adva azért is, amilyen pillanatban vagyunk. A napi ima, a rendszeres szentgyónás és az Eucharisztia gyakori vétele által Jézus meg tudja változtatni a szívünket, életünket és eláraszt szeretetével. Ha megélhettük a kegyelmi élet örömét, akkor igyekezzünk másokat is hozzá segíteni ehhez, mert felelősséggel tartozunk embertársaink üdvösségéért. Ennek felismerése, e célért való tevékenység, a megváltásban való tudatos részvállalás: az engesztelés! 

Bevezető 6

     Amikor a sátán teret kap, egyre jobban birtokába veszi az egyéni és a kollektív akaratot, jóllehet az emberek nem csupán kiszolgálják őt, de szenvednek is tőle.
Ez leglátványosabban egyes eszmék és izmusok megtévesztő hazugságaiban mutatkozik meg. Leglényege, hogy elfordít az Istentől és távol tart tőle, a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20) és a "nagyüzemi" emberirtás!
     A Szent Szűz anyaként figyelmeztet bennünket a bűn elhatalmasodásának veszélyére, mert ha a bűn elhatalmasodik, akkor annak következménye is elhatalmasodik, s kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből, és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után'' (Jak 1,15). A bűn ‒ ha nem szállnak vele szembe ‒, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is. Súlyos probléma, ha az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi.
     A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a családokban és a lelkekben pusztítani.
Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek és úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagyott magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldte Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.
     A Szentírás lapjain sokszor találkozunk jelenésekkel, rendkívüli eseményekkel. Különös nyomatékkal bírnak az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenései. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség történetét végig kísérik bizonyos természetfeletti jelek.

(folyt.)

A szenttéavató nagy csoda
     A beteg továbbra is gyenge volt és ahelyett, hogy nyugalomra gondolt volna, egyenesen Mugnanóba irányíttatta a kocsit.
Persze ennek is híre ment és a nép kitódult az utcákra, úgy fogadta azt, aki a pápával is beszélt az ő 'kis Szentjükről'. Bekísérték a templomba és hangosan kérték Filoménát, hogy gyógyítsa meg előkelő betegüket.
Az emberek körülvették Pauline hordágyát és minden módon tudatni akarták vele, hogy számíthat rájuk, úgyhogy a beteg alig kapott levegőt.
     Másnap a misén Pauline megpróbált a saját lábán a Szentáldozáshoz járulni. El is jutott odáig, de a Szentség vétele után összeesett.
A nép azt hitte, hogy meghalt. Ordítani kezdtek és kérték – mit kérték – követelték Filoménától a gyógyulását! Bevitték Paulinet a szentélybe, egészen közel az ereklyéhez. Szegény Francesco atya, alig tudta méltó módon befejezni a Szentmisét, amikor egyszerre betegünk szeméből forró könnyek hullottak és tökéletesen érezte, hogy új és boldogító erő árad szét a testében. Pauline már-már azt hitte, hogy a mennyei üdvösséget jelzi.
A plébános atya is észrevette az egészséges pírt és mosolyt a beteg arcán és tudta miről van szó. Nyomban meghúzatta a harangokat. Pauline a saját lábán ment ki a templomból, mindezt úgy, hogy az emberek majd szétszedték őt örömükben!
     Francesco atya másnap adott neki egy szoborba helyezett Filoména ereklyét, és Pauline Marie Jaricot újra régi szép hölgy volt. A "kis Szent-nél" maradt még ugyan néhány napig, de a terve már megvolt, hogy innen egyenesen Vatikánba megy!
     Ezt követően, hogy a gyógyulásához kétség ne férjen, orvosi felügyelet mellett egy évig maradt Rómában, egyben hivatalos tanúságot téve Filoména hathatós közben-járásáról! XVI. Gergely pápa betartotta a szavát és néhány év múlva szentté avatta Filoménát!
Franciaországba való hazatérése után Pauline kápolnát építtetett Szent Filoména tiszteletére Fourviére-ben, ahová a magával hozott szobrot az ereklyével az oltárra helyeztette. Ez volt az első külföldi kegyhelye Filoménának.
     Pauline Marie Jaricot továbbra is jó erőben volt ‒ és példájára minden népnek ‒ tovább fejlesztette az Élő Rózsafüzér Mozgalmat, imaközösségeket szervezett, valamint egy missziókat támogató új egyletet, és egy a Hit Fejlesztésére Alakult Társaságot alapított. De nem csak szervezett, hanem maga is aktívan részt vett a rózsafüzér imádságokon, s így Pauline Marie Jaricot ölszámra gyűjtötte a "mennyei kincseket", vagyis olyan értékeket, amelyeket magával is vihetett Isten Országába. Na ez az, amiről többnyire megfeledkeznek manapság az emberek! 

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

A csodás jel állandó megismétlődése

     A szkeptikus olvasó rálegyinthetne, hogy "rég volt, tán igaz se volt", ám ez esetben olyan csodáról van szó, mely a fák 1336. december 29-i virágba borulása óta, mindmáig (minden évben) megismétlődik a Mária-jelenés helyén. Ez a jelenség felkeltette a torinói egyetem botanika professzorainak érdeklődését is. 1700 óta szakadatlanul figyelemmel kísérik ezt a "botanikai rendellenességet" .
     Tudományos megállapítást nyert, hogy a jelenés helyén növő fák Prunus spinosa L. (magyarul kék kökény). Ez a fajta bokor vagy fa, általában évente egyszer virágozik, március végén vagy április elején, kis kerek, savany-édes gyümölcsöket hozva, merthogy ez a nemesítetlen szilva egyik fajtája, a kökény. Arrafelé, a Piemont tartományban közönségesen előfordul mindenhol, gyakran sűrű szövevényt alkotva az utak mentén, a völgyekben és a dombokon. A tudományos kutatások kimutatták, hogy a Madonna dei Fiori körüli talaj, melyben a nevezetes fák nőnek, semmiben sem különbözik a térség más talaj-adatától. Nem állapítottak meg semmilyen járulékos geofizikai, elektromágneses vagy mikroklímát, melynek hatására a fák decemberben kivirágozhatnának és ráadásul csak azok! A tudósok megerősítették, hogy a Prunus spinosa L. fák, melyek a brai templom mellett nőnek, semmiben sem különböznek a térség más helyein lévő fáktól. A rendkívüliség természetfeletti jellegét kifejezetten megerősíti, hogy – miként a szentély gondnoka, don Michele elmondta –, hogy a fák minden évben december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén kezdenek virágozni és a virágzás egészen december 29-éig tart, Szűz Mária helyi jelenésének évfordulójáig. Annak ellenére, hogy decemberben ott mindig pár fokkal nulla alatt van a hőmérséklet (de mértek már mínusz hatot is!), a virágok a fákon még soha nem fagytak el. Bra szentélyének 676 éves krónikája szerint a fák, csak két alkalommal nem borultak virágba. Ez 1913 decemberében és 1938 decemberében történt, tehát pár hónappal az első és a második világháború kitörése előtt.
     Külön érdekesség, hogy a torinói egyetem tudósai elvégeztek egy érdekes kísérletet: a jelenés helyére olyan Prunus spinosa L. facsemetéket ültettek, melyek nem a szentély körül növő fákból származtak. Ezek a fák soha nem virágoztak ki decemberben, pedig ugyanolyan fajtájúak voltak és ugyanazon a helyen gyökeresedtek meg. Decemberben tehát csak azok a fák virágoznak, melyek a Szűzanya jelenésénél, 1336. december 29-én élt Prunus spinosa L. fák csoportjából származnak. Tudományos szempontból tehát ennek a fafajtának a december közepi virágzása továbbra is megfejthetetlen talány marad.

Akarj hinni, hogy meggyógyuljon a lelked!

     Azok számára, akik elfogadják a láthatatlan Isten jeleit, a brai Madonna dei Fiori templom melletti decemberben virágzó facsoport egy természetfölötti jel, egy felhívás, hogy térjünk meg, és nyíljunk meg Szűz Mária édesanyai szándéka előtt, aki a hit útján Fiához, Jézus Krisztushoz akar vezetni minket, az örök élet és az elpusztíthatatlan szeretet egyetlen, mindenkinek szóló biztosítékához. A kegyhelyen a decemberben virágzó fákénál nagyobb csodák is történnek: testi-lelki gyógyulások, rendkívüli megtérések.
     Don Michele számos csodás gyógyulásról számolt be, pl. évtizedek óta szentségek nélkül élő emberek megbékéltek Istennel; egy ötéves süketnéma fiú, aki édesanyjával jött oda, hirtelen elkezdett hallani és beszélni; egy körülbelül tizenöt éves fiú pedig kigyógyult a skizofrénia előrehaladott stádiumából, később sikeresen elvégezte a tanulmányait, családot alapított, és mind a mai napig teljesen egészséges.

Bevezető 5

     Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, s a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényezőről van szó.
     A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) „tévútra akarja vezetni az egész világot” (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját.
     A gonosz általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság.
A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk: állandó kísérője az emberi életnek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Ennek sajátos formája a békétlenség keltése, mely gyakran az egység meg-bomlásával kezdődik.
Először a szívben, majd a családban vagy más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor egy családban vagy bármilyen más közösségben a széthúzás, a békétlenség révén sérül az egység, tudni kell: a háttérben sátáni erő, a bűn szerzője kezdi működését.
A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát vert a gőg, mert a sátán kezében a gőg igen hatékony eszköz, s vele szemben az alázat az első és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad'' (1Pét 5,5b).
A békétlenség ‒ mint említettük ‒ tönkreteszi, szétzilálja a családot, a közösséget. Az ördögi zaklatás viszont már elhatalmasodottnak tekinthető, ha az ember örömét leli a pusztításban, vagy szadizmusra, kegyetlenségre hajlamos.
A megkötözöttség területéhez a szenvedélybetegségek tartoznak. Abban az esetben pedig szellemi megkötözöttségről beszélhetünk, amikor az ember ellene áll az őt üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának.
     A látványos megszállottság ma már ritkábban ugyan, de állandóan jelen van az emberiség életében. Az esetek száma a legújabb irodalom szerint emelkedő tendenciát mutat.

(folyt.)

Az alábbi három posztot, M. Pietrowski SChr írását (megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország), valamint internetes források nyomán szerkesztettem

A fagyban virágzó fák csodája

     Az olaszországi Bra városában, amely Torinótól úgy 60 km-re fekszik Cuneo irányába, a Madonna dei Fiori (Virágos Szűzanya) tiszteletére emelt templom mellett minden évben a tél közepén, december 8-a és 29-e között virágba borulnak a fák. Ez a különös jelenség függetlenül a hótól és az esetleges nagy fagyoktól, megismétlődik a Szűzanya 14. században történt jelenésének helyén. 

A kegyhely története

     1336. december 29-én este egy várandós fiatalasszony Egidia Mathis, a Bra városka melletti Szűz Mária-szobor közelében járt, melyet sűrű növényzet vett körül. Sajnos két katona állt lesben, azzal a szándékkal, hogy megerőszakolják.
Amikor Egidia szembesült a fenyegető veszéllyel, rémülten a Mária szoborra nézett segélykérőn kiáltva: "Szűzanyám ments meg!" Az egyik katona még gúnyolódott is: "Ne rá nézz kicsikém a gyönyörű szemeiddel, hanem énreám!" A reménytelennek tűnő pillanatban azonban, a szoborból olyan vakító fény tört elő, mely elvakította a katonák szemét, és ők rémülten elfutottak. Ezt követően Egidiának megjelent a Szűzanya és mosollyal az arcán jóságosan megnyugtatta őt. 

A jelenés után Egidia azonnal szülési fájdalmakat érzett, és mindenféle komplikáció nélkül megszülte gyermekét a Mária-szobor előtt. Kabátjába takarva a kicsit, a legközelebbi házhoz futott, hogy segítséget kérjen. Az esemény híre villámként terjedt el a városban.
     A jelenés helyére hamarosan szinte minden Bra-i lakos kivonult imádkozni. Az emberek nagy meglepetésére, az ott növő fák virágba borultak. Ez mindenki számára nyilvánvaló jel volt, és igazolta Egidia Mathis szavait Mária megjelenéséről. Az esemény helyszínén kialakított kis kápolnát 1626-ban lebontották, és felépítették a Madonna dei Fiori zarándoktemplomot, mely persze a századok folyamán többször átépítést nyert.

A pápai ígéret
     Ha elgondoljuk, hogy a 19. század közepén mit jelentett egy utazás hintóval át az Alpok kiépítetlen útjain, elhagyott szorosokon, útonállóktól és viharoktól sújtva, akkor elképzelhetjük azt is, hogy mit gondoltak magukban a kísérők. De tudta ezt Pauline is.
     Az egyik elhagyatott pihenőjükön történt, hogy Pauline behunyt szemmel imát suttogott, amikor kinyitotta a szemét, egy mosolygó kislányt látott a hintó mellett, aki átnyújtott neki egy hosszúszárú fehér rózsát, majd eltűnt.
Amikor kísérete visszatért a hintóhoz, Pauline kezében a rózsát hihetetlennek találták ugyan, de az elbeszélését mégis lázálomnak tartották. Tudnunk kell, hogy az Alpok hófödte csúcsai közt friss és csodás illatú rózsa nincs!
Pauline szervezete azonban nem bírta tovább a megpróbáltatásokat: a Loretto hegy lábánál lévő Trinita Dei Monti apácakolostorból nem tudott tovább indulni, pedig már jóformán a Vatikán kapujáig jutottak. Kénytelenek voltak tehát küldöncöt indítani Rómába, hogy lemondják a jelzett látogatást. A Szentatya, XVI. Gergely tudta, hogy Pauline milyen állapotban vállalkozott az útra az ő áldásáért, és azt sem feledte, hogy Pauline mennyi áldozatot hozott egészségesen és betegen is az
egyházért és a szegényekért. Ezért rendkívüli emberi módon határozva úgy döntött, hogy ő maga megy el Pauline-t megáldani. Ez kivételes és szokatlan döntés volt, persze ugyanolyan rendkívüli, mint Pauline egész élete és szolgálata.
A Szentatya tehát megjelent a lorettói zárdában. Megállt Pauline ágyánál, Kedves Gyermekemnek nevezte és bőségesen osztva áldását, megdicsérte hihetetlen úti vállalkozásáért.
Amint a pápa közel hajolt a lányhoz, az volt az érzése, hogy a vég már túl közeli nála. Ellátta a Szentségekkel, majd így suttogott halkan, de már választ sem várt:
‒ Kedves Gyermekem, ha megérkezel a mennyországba, imádkozz az Egyházért!
Pauline azonban váratlanul megszólalt:
‒ Megígérem ‒ felelte ‒, de ha mégis életben maradnék és egészségesen, akkor Szentatyám megígéri, hogy a mugnanói Filoména szentté avatási perét gyorsan lefolytatja?
(Erre kínos csend támadt.)
‒ Persze hogy ezt megteszem, hiszen az ön teljes gyógyulása elsőrangú csoda lenne!
Ezt hallván Pauline olyan mélyet sóhajtott, amilyet csak egészségesen lehet. 

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

(Alsó képen Fouvriere, Pauline Jaricot háza, ahol egyébként később az első Szent Filoména kápolna működött Franciaországban. Egyben az Élő Rózsafüzér Egyesület nemzetközi központja.)

Egy nő, akit a próbatételek sem térítettek el az engesztelő élettől

     Pauline gyötrelmes állapota éveken át tartott, amelyben a rövid időre beállott enyhülést eszméletvesztések váltották fel, és a teljes javulás szinte elképzelhetetlennek tűnt. Ő maga hihetetlen lelkierővel igyekezett kibírni szenvedéseit s ha magánál volt, imákkal próbálta figyelmét a fájdalomról elterelni.

     Egy alkalommal Pauline legjobb barátnője mesélt neki arról, hogy egy újonnan felfedezett katakombában talált fiatal vértanú nevéhez számtalan, emberileg felfoghatatlan gyógyulás fűződik. Az ereklyéje Mugnano del Cardinalé kis faluban található. A barátnő még több részletet is mesélt az odakerülésének történetéről, ám észre sem vette, hogy eközben Pauline arca fokról fokra megváltozik, szemei tágra nyílnak és szokatlan élénkséggel figyel.

‒ Hogy hívják a vértanút? ‒ kérdezte Pauline szokatlan élénkséggel.

‒ Filoménának ‒ volt a válasz. A barátnő elment, de Pauline nem aludt. Révületében önmagát látta a távoli falu templomának oltáránál térdepelni, és Filoména neve járt a fejében. El is határozta, hogy bár őrültségnek fogják tartani ötletét, de odaviteti magát, még ha bele is pusztulna a hosszú utazásba! Úgy érezte, hogy ez jel és válasz lesz számára, hogy van-e még feladata a földön. Imádkozott az ismeretlen szenthez és ez annyira megnyugtatta, hogy hosszú idő óta először aludt egyfolytában pár órát. Pauline bár csak árnyéka volt önmagának, de lelkében mégis töretlen. Érezte, hogy még van feladata a földön, és bízott Istenben és újabban a "kis Szentben" is!

     Orvosai természetesen nem vállalták a felelősséget, de tehetetlenek voltak Pauline elhatározásával szemben. Úgy értelmezték, hogy ez már az őrültség jele, és úgy sem fog messzire eljutni élve!

     Már másnap elindultak nevezett barátnőjével, és bizony az úton a kocsi minden rázkódására megvonaglott Pauline arca, s kísérőinek összeszorult a torka. Úgy érezték, hogy halottas kocsiban ülnek. Amikor eljutottak az első pihenőhelyig, azt remélték, hogy innen rögtön vissza is fordulhatnak. Ám amikor Pauline megszólalt, maguk is kételkedni kezdtek elmeállapotának tisztaságában.

‒ Ha ez az út eddig nem ölt meg, akkor most menjünk Rómába, mert meg akarom szerezni a Szentatya áldását!  (Forrásokat lásd az első részben!)  (folyt.)

Bevezető 4

     Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja  az  életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében.
Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék.
     A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Sőt, ez a küzdés az ember rövid életének tétje: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát.
     Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben.
Megrendítő ez az isteni elgondolás. Elég csupán felidézni: mi mindenre képes egy anya, ha gyermekét veszélyben látja.
A Szent Szűz is édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt.
     A Szentírás már az első lapokon számot ad a bűn megjelenéséről és következményeiről. A bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében, nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, miként az ember kapcsolatrendszerében is, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén.
A teremtmények szenvedésként élik meg ezt a disszonanciát (vö. Ter 3,16-20); még a természet is sóvárogva várja a szabadulást (vö. Róm 8,19-22).
     A Szentírás azt is bemutatja, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem az ember lényegéből fakadó természetes hajlam, hanem ,,szerzett'' örökség, mivel a bűnnek szerzője van!

Befejező gondolatok

Egy nő, aki nem hagyta, hogy elragadja a világ
     Minél többen fordultak Filoménához, annál bőségesebben árasztotta segítségét, és az un."kis csodák" után megszülettek azok a nagyjelentőségűek is, amelyek nemcsak az utókor számára őrizték meg nevét, de lehetővé tette a hivatalos szentté avatást is. Tudjuk, hogy ez igen óvatos és körültekintő egyházi vizsgálatok eredményeitől függ, mely kivizsgálások hossza néha több emberöltőn át is elhúzódik.
     Filoména esetében ez egy olyan páratlanul lelkes nő nevéhez fűződik, akit az ég olyan időkben adott a világnak, amikor a "felvilágosodás" a legnagyobb sötétséget bocsátotta a lelkek tömegére. Ez az eset azonban számtalan embernek adta vissza elveszett hitét. Lássuk tehát a rendkívüli történetet!
Pauline Marie Jaricot kétségkívül kora legvonzóbb egyénisége és a legbájosabb francia hölgye volt, aki dúsgazdag szülők elkényeztetett gyermekeként született. Szépségével olyannyira lenyűgözött mindenkit, hogy az előkelő társaságok körülötte rajongtak. Úgy emlegették, mint akivel nemcsak bőkezű volt a sors, de elbűvölő kecsessége mellé még rendkívüli okosságot és vidám természetet is kapott. Meleg szíve képes volt minden jóságra, miáltal nemcsak a szegények támogatója volt, de létrehozta ‒ a máig működő ‒ Élő Rózsafüzér Egyesületet, amely bizony merész tett volt a divatos ateizmus idejében. Azáltal, hogy ő az előkelő társaság lelke volt, egyre többen követték példáját, valósággal "sikk" lett az Egyesülethez tartozni.
     Az Egyesület nem csak elhagyott lányokat karolt fel, de széles körben felélesztette a bensőséges Mária-tiszteletet. Rengetegen találtak magukra ezekben a közösségekben és így a buzgó hölgy neve fontos egyházi körökben is ismert lett. Annál inkább megdöbbenést keltett, hogy Pauline Marie Jaricot hirtelen és egyre ijesztőbb tünetekkel járó betegségbe esett. A testi elesettség mellé bizonyos fokú szellemi gyengülés is társult, és világos pillanatai ritkultak. A legdrágább orvosok sem tudtak rajta segíteni.

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Bevezető 3

     A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földet átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ős-evangélium ígéretére utalnak.
     A katolikus ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége ‒ hangsúlyozzuk ‒, teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő. Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, de Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária pedig társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és ezáltal gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.
     A II. Vatikáni Zsinat is megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, „ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek, Megváltónknak igazi anyját”, mint Istenszülőt. Ugyanakkor „a Katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...”, tehát Mária édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
     Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermekek világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét, akár harc árán is! Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért és tudjuk a Szentírásból, hogy milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túl-menően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja.

(folyt.)

Találkozás a királlyal

Bevezető 2

     E sorozatomban, a Mária-jelenések ismertetésével a kegyelem eszköze kívánok lenni, amikor hallgatóimnak röviden bemutatom az egyes események történetét, különös hangsúllyal rámutatva azok összefüggéseire és üdvtörténeti fontosságára. Vezérlő elvem minden esetben az Egyház iránti engedelmesség, a teológiai tanításhoz való hűség és az objektív tájékoztatás.
    Előadásomhoz felhasználtam több mű mellett, legfőképp bérmaatyám, Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő című munkáját, melyet még kéziratban olvashattam.

     „A Mária-jelenések elsősorban jelek, mégpedig a mai idők jelei” ‒ mondta Ratzinger bíboros! Nos ezek ‒ hiteles esetben ‒ az elhatalmasodó bűnre, s azok következményeire figyelmeztetnek és a kiút megjelölésével segíteni akarnak rajtunk.
     E kérdésben azonban tisztán kell látnunk az Istenanya üdvtörténeti hivatását.
„Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé, ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” ‒ olvashatjuk a Teremtés könyvében (3,15). Ezek az ószövetségi szavak szünet nélküli, az egész történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt, harcoljon ellene és ne adjon hitelt ügyes hazugságainak. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz. Ez az idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását is. A Szentírásból kiviláglik, hogy az élet-halál harc végső győztese: Jézus Krisztus.
     Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri „szája leheletével”, és meg nem semmisíti „jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.

"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).

     A Kármelita Rend, bizonyos értelemben a legősibb szerzetesi közösség, hiszen eredetüket az ószövetségi Szent Illés prófétára vezetik vissza, aki Krisztus előtt a 9. században élt. Abban a korban, Isten büntetéseként hosszú szárazság pusztított és a próféta imádkozott Isten könyörületéért. Amikor Illés a társával Elizeussal a Kármel hegyéről reménykedőn tekintettek az égre, a tenger felett egy "lábnyomnyi" kis felhőt láttak, amely végül elhozta a megmentő esőt. A kicsiny felhőben a Szűzanya előképét látták (amiként Ő az emberiség mostani reménye is).
     Illés próféta a Kármel hegyén mutatta be égőáldozatát, hogy a pogány papoknak bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és Igaz Isten (1Kir 18,44).
     A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők.
     A szétszórtan élő remetéket, Berthold (+1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze és számukra szabályt (Regula Primitiva) a jeruzsálemi pátriárka Szent Albert adott 1208-ban, "Mária testvéreinek rendjeként" említve a közösséget.
     A 13-14. században a szaracénok elől menekülni kényszerültek, így kerültek Európába, ahol azonban a szétszórtságukban szűnni látszott a közösségük.
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:

„Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka. Ígéretem kiterjed a tisztítótűzben szenvedőkre is! Aki vállruhámat állandóan viselte életében, ahhoz a halálát követő szombati napon angyalaimmal leszállok a tisztítótűzbe, hogy kiszabadítsam onnan őket!”
(Jóváhagyások: XXII János pápa 1322. márc. 3. és V. Pál pápa 1613.febr.15.)

     Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Kármelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.
A kármeliták a július 16-át 1377-től ünneplik, melyre pápai jóváhagyást V. Sixtustól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot (ünnepet) XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.

(folyt.)  

                                          Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj érettünk!

A "csodák csodájának" hivatalos elismerése

Filoména élete és vértanúsága egy magánkinyilatkoztatás szerint
     Egy kis görög államocska királyi párja sokat imádkozott pogány isteneikhez gyermek-áldásért. A keresztény római orvosuk sajnálatában rávette őket, hogy forduljanak a keresztények Istenéhez. A királyi pár, amint a hitoktatás után felvette a keresztséget, rákövetkező évben január 16-án kislányuk született. A Fényről – melytől megvilágosodtak – Lumenának nevezték el és a Szent Keresztségben a Filumena nevet kapta. A lányka fel-cseperedett és gyönyörű hajadon lett belőle.
     Amikor Dioclecianus római császár hadat üzent a kis államnak, a király feleségével és akkor már 13 éves lányával Rómába utazott, hogy tárgyaljon a császárral, ez azonban szemet vetett a gyönyörű lányra és így szólt: "Nincs okod félni, mert ahelyett, hogy megtámadnálak, szövetséget ajánlok neked: add hozzám a lányodat!"
Filoména azonban már 11 éves korától eljegyezte magát Krisztussal, ezért határozott és hajthatatlan, nemet mondott a "kérőjének".
    A császár sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel nem tudta Filoménát meggyőzni, ezért haragjában tömlöcbe vetette. Lábát láncra verve, különféle kínzásokkal fenyegette, jóllehet naponta meglátogatta és csábító ajánlatokkal ostromolta. Végül a fenyegetéseit sorra megvalósíttatta, ám szentünk kitartott hitében.
     Ezek a jelenetek már harminchét napja tartottak, midőn a Mennyország Királynője maga megjelent Filoménának sugárzó fényben, az Isteni Kisdedet tartva a karjában és így vigasztalta:
‒ Bátorság, szeretett Leányom! Te az én Fiam nevét viseled, mert Fénynek, Lumenának neveznek. Fiam a te jegyesed, aki a Világosság, a Nap. És engem is hasonlóképp neveznek a Hajnali Szép Csillagnak, a Hajnal Sugarának, Napbaöltözöttnek. A gyámolítód vagyok. Most ugyan az emberi gyengeség és megalázás órája van, de ha a megpróbáltatásod órája üt, akkor erőt kapsz és kegyelmet nyersz. Őrzőangyalaid között ott lesz melletted Gábriel Arkangyal is, akinek a neve azt jelenti: Az Isten ereje. Gyermekem ‒ mondta ‒ három további napig maradsz még ebben a cellában, és aztán végleg elhagyod a szenvedésnek ezt a helyét!
     A császár látva, hogy nem tudja rávenni Filoménát a vágyai teljesítésére, szörnyű szidalmak közepette elrendelte, hogy korbácsolják meg.
Amikor száz sebből vérezve vissza vitték cellájába és ő a halált várta, két fényes angyal jelent meg és mennyei balzsammal kenték meg a sebeit, melyek nyom nélkül begyógyultak. A következő reggelen a császár megdöbbent Filoména makulátlan szépségén. Megpróbálta még egyszer rábeszélni, hogy Jupiter ajándékaként fogadja el a hitvesi koronát, de hiába.
     A császár őrjöngött a dühtől és kiadta a parancsot, hogy vashorgonyt akasztva  nyakába dobják a Tiberiszbe. De Jézus, hogy összezavarja a hamis istenekben hívőket, elküldte újból két angyalát. Ezek eloldották a kötelet és míg a horgony csobbant a habokban, Filoménát szárazon kivitték a partra. Ez a csoda ott és akkor, számtalan szemtanút megtérített a keresztény hitre.
   Ekkor Diocletianus elvakult megátalkodásában elrendelte, hogy a lány nyilvánvalóan boszorkány, tehát agyon kell nyilazni, felizzított nyíl-hegyekkel.
Az Égi Jegyes, ekkor is megóvta Filoménát, és a nyilak visszafordultak az íjászokra, hatot megölve közülük.
Ez az utolsó csoda újabb megtérési hullámot váltott ki. Az emberek egyre több jelét adták a császár iránti nemtetszésüknek – sőt –, mély tiszteletet nyilvánítottak a keresztény hit iránt.
Most már, komolyabb következményektől tartva, a császár elrendelte lefejezését.
     Filoména lelke dicsőséggel és győzelemmel szállt a Mennybe, és elnyerte a vértanúság koronáját.
     Mindez ‒ Filoména közlése szerint ‒ délután három órakor történt, egy pénteki napon, augusztus 10-én.

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Egy magánkinyilatkoztatás, mint dokumentum?
     A 'Szentek Életében' keveset olvashatunk Szent Filoménáról és nem csoda, hiszen egészen rendhagyó eset, hogy egy ténylegesen szentté avatott vértanú személyes történetéről szinte semmit nem tud az Egyház.
Ki is volt valójában ez a kis szent?
Ki volt ez a szépséges gyermek-lány, akit oly kegyetlenül végeztek ki?
Ki volt ő, akinek nevéhez több száz rendkívüli csoda fűződik?
Ki volt ez a "kis Szent" aki pápák és szentek sorát ihletett meg, és személyes követői lettek?
A legnagyobb kérdés, hogy miként szereztünk tudomást a történetéről?
     A fenti kérdések természetszerűleg ötlöttek fel rajongói közt a csodák kapcsán, ezért könyörögni kezdtek hozzá, nyilatkoztassa ki magát, közölje valamiképpen, ki is volt ő tulajdonképpen?
És a kis szent ezt a kérést is meghallgatta: ő maga nyilatkoztatta ki egyidőben, egymástól távol eső három különböző személynek, álomban vagy látomásban. Még a szkeptikusokat is elgondolkoztatta, hogy három, egymást nem ismerő személy, egyidőben ugyanazt a történetet írta le az Egyház számára, melyek ráadásul tökéletesen megegyeztek a leletek tanúságával, melyeket nem is ismertek.
     Ezek a magánkinyilatkoztatások 1833 karácsonyán jelentek meg nyomtatásban, melyeket a Szentszék később jóváhagyásával ajánlott a híveknek! Bár a jóváhagyás nem volt garancia sem arra, hogy minden pontosan úgy történt, sem pedig, hogy valóban természetfeletti eredetű. Azt viszont elismerte, hogy a "kis Szent" története hihető és nem ellenkezik sem az egyházi tanítással, sem a közismert történelmi tényekkel!
    Végül a három személynek adott magánkinyilatkoztatás közül az maradt a köztudatban, amelyet Filoména, Maria Luisa de Gesu anyának, a Fájdalmas Mária Kongregáció főnökasszonyának tett, mert ez a szentéletű szerzetesnő életszentségével bizonyította, hogy méltó lehetett ezekre a közlésekre.
Maria Luisa de Gesu, Filoména mártíromságának leírását a Szentszék 1835. december 21-én fogadta el és ellátta imprimatur-ral. Maria Luisa erényes és tartalmas élete 1875. augusztus 10-én, Filoména ünnepén ért véget.

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

A csodának híre megy

Bevezető 1

     Új műsorral köszöntöm kedves Hallgatóimat, dicsértessék a Jézus Krisztus!
A Mária-korszakot bemutató sorozatomat a magánkinyilatkoztatásokkal, az üzenetekkel, ezek okaival és helyes szemléletével szeretném felvezetni.
     Alapállásom, hogy a privát-kinyilatkoztatások fontos eseményei üdvtörténetünknek és fontos részei az evangelizációnak ‒ jóllehet ‒, e kérdésben sok a dilettantizmus, a túlfűtött rajongás és igen elburjánzottak a hamis üzenetek, miként az ezeket publikáló internetes felületek és a nyomdai irodalom.
Montforti Grignon Szent Lajos, a Tökéletes Mária-tisztelet 90. pontjában így ír: „amiként a pénzhamisító rendszerint csak az aranyat és az ezüstöt próbálja utánozni és más fémet nem ‒ mert azok nem érik meg a fáradságot ‒, úgy a gonosz lélek se igyekszik meghamisítani egyetlen ájtatosságot sem oly gyakran, mint a szentáldozást, a Mária tiszteletet és a Jézus és Mária iránti áhítatot”!
     Szerénytelenül bár, de előadás-sorozatom arra vállalkozik, hogy nyitottan és tárgyilagosan próbálja bemutatni az Egyházilag kivizsgált és elfogadott Mária-jelenéseket, s ezzel egyrészt informáljon, másrészt segítse az engesztelő lelkület kibontakozását.
     A privát-kinyilatkoztatások tekintélye lényegesen különbözik a hivatalos kinyilatkoztatásétól, mely utóbbi hit kérdése, mert benne emberi szavakkal ‒ az Egyház közvetítésével ‒ maga Isten szól hozzánk és elfogadása kötelező.
     A magánkinyilatkoztatásokat ‒ még az Egyház által kivizsgáltakat sem vagyunk kötelesek elhinni, jóllehet hiteles esetben ezek is az egyetlen hivatalos kinyilatkoztatásra irányítják a figyelmet, s éppen azáltal válnak hihetővé!
Ilyenek a Mária-jelenések is, melyek üzenetei kétségkívül meghatározó szerepet játszanak üdvtörténetünkben, sőt Mária-korszaknak nevezzük történelmünknek azon szakaszát, amelyben a nagy Mária-jelenések lezajlottak.
    A ,,Mária-korszak” kifejezést VI. Pál pápa használta a Signum Magnum kezdetű megnyilatkozásában, az 1830-cal ‒ a Csodás Érem átadásának évével ‒ kezdődő korszakra.

A Kármeilta Rend ünnepi szentmiséjét a budapesti Jézus Szíve Kármelita Nővérek

 1045. Fóti út 35/B alatti templomában tartják 10.30-kor!

Telefonszám: 06 30 870 1532

Tisztelt Olvasó!
     Az elkövetkezendő sorozatban a magyarországi Mária Rádióban, a Mária-korszak (hiteles) jelenései címmel elhangzott 25 perces zenés előadásaim szövegét közlöm. Ennek okán a szöveganyagban olykor "Kedves Hallgatóim" a megszólítás. Az egyes témák szöveghossza miatt több részre kellett osztanom. Aki hiányolja a hangi formátumot, nemcsak hallhatja de illusztrálva láthatja is azokat a videóimon, melyek lényegileg azonosak a rádióbeli zenés előadásaimmal! (Lásd alább!)

Mint a Szűzanya elkötelezettje, két évig (2019-2021) munkálkodtam a Mária Rádió önkéntes műsor-szerkesztőjeként és közel száz zenés műsort szerkesztettem. Sajnos, épp az egyházilag jóváhagyott Szeretetláng lelkiségét ismertettem - Erzsébet asszony életét bemutatva, amikor behívtak a Rádióba és egy szép könyv és oklevél átadásával megköszönték tevékenységemet! Mindezt kétségkívül szívélyességgel, ámde olyan határozottan, hogy azon kérésemet, miszerint a sorozat befejezéséből hátralévő három műsort leadhassam, elutasították! Igen elcsodálkoztam azon, hogy a Mária Rádió vezetősége egy rendkívül hallgatott, a Mária-tiszteletet népszerűsítő sorozatot leállított!

Ám Isten, ha becsukja az ajtót, nyomban kinyit egy ablakot! És ez az "ablak" a Mária-tiszteletet népszerűsíti - most már nem csak ez a blog, hanem a rádióműsorok hanganyagai nyomán készített videóim is az Apostol Televízió rendszeres műsorai által! 

(A videók megnézhetők esetenként e blogon, az Apostol TV-én és a youtube csatornán, mindkét felületen "szeretetláng" címszó alatt!)

Fogadják tehát szeretettel! 

                                                             A szerkesztő

Megdöbbentő csoda

Az  első rendkívüli csodák
       A környéken régóta nem volt eső és hatalmas szárazság veszélyeztette a termést. A falvak lakosai az éjszaka ellenére is kiszaladtak az úthoz a hintó közeledtének hírére és mindenütt esőért könyörögve fogadták a "kis Szentet" – ahogy nevezték. És íme, azonnal akkora "zuhét" kaptak, hogy a földek alaposan meg lettek öntözve, az emberek pedig – mit sem törődve a zivatarral –, örömükben körbetáncolták a hintót.
     Amikor végre megérkeztek Mugnanóba, a nép Filoména szobrát az ereklye-ládikával harangzúgás és örömujjongás közepette kísérte be a templomba. Kilenc napig hömpölygött a környék népe köszönteni a "kis Szentet", és ekkor – a kilencedik napon – történt az első igazán látványos csoda. Egy szomszédfalubeli anya ölében hozta szentmisére a születése óta nyomorék kisgyermekét, aki a mise alatt mozdulatlanul feküdt az ölében. Az Úrfelmutatáskor, amikor a ministráns hosszan rázta a csengőt, a mozdulatlan gyermeken izgalom vett erőt, leugrott anyja öléből és botladozva előre szaladt a szentélyig, ahol zavartan megállt, mert maga is csodálkozott a soha nem tapasztalt teljesítményén! A Szentáldozat befejezése után Francesco atya felemelte a gyermeket és a nép tombolt örömé-ben. A gyermek teljesen gyógyultan ment haza!
     A nagy rivalgásban senki sem vett észre egy másik jelenetet. Egy mugnanói asszony vak kislányával benn maradt a kiürült templomban és a nyitva maradt áldoztatórács-kapun bement a szentélybe a Filoména ereklye előtt égő mécseshez és annak olajával megkente vak gyermeke csukott szemét. A kislány szemei azonnal megnyíltak és látott. Közben a férje – aki hírhedt szabadgondolkodó, gazdag ember volt – haraggal kereste feleségét, aki "lám megint a templomban volt". Az apa, látván gyermeke gyógyulását és felesége örömkönnyeit, maga is sírva fakadt és vagyonának felét azonnal felajánlotta egy méltó templom építésére a "kis Szent" dicsőségére.
     A "csodatevő" kis Szent neve egyre távolabb is fogalommá vált, a híre nőttön-nőtt, s egyre megmagyarázhatatlanabbnak és hihetetlenebbnek tűnő csodák követték egymást, amelyek felsorolása lehetetlen volna. Ennek ellenére mégis voltak a környéken olyanok, akik mégsem hallottak róla, mert bele voltak temetkezve munkájukba, vagy olyan körökben mozogtak, ahol ilyesmikről direkt nem beszéltek.
     Így volt ez annak a távolabbi faluban lakó várandós asszonynak az esetében is, akit a vártnál korábban leptek meg a szülési fájdalmak, éppen akkor, amikor teljesen egyedül volt a házában. Segélykiáltásait senki sem hallotta és ő kétségbeesésében már alig volt magánál, úgyhogy rádőlt az ágyára. Egyszer csak egy bájos ifjú leány hajolt föléje, akit még sohasem látott a faluban. Már a puszta tény, hogy nincs egyedül, az is megnyugtatta az asszonyt, akinek nem az első szülése volt és így baj nélkül hozta világra gyermekét. Amidőn kis segítőtársa elrendezett mindent és menni készült, az asszony megkérdezte a nevét. Az ifjú lány mosolyogva így szólt:
‒ Filoména a nevem, az emberek így hív-nak, hogy a "mugnanói Filoména".
     És ahogy jött, nesztelenül eltűnt a ház-ból. A kismama még sohasem hallotta ezt a nevet, de mivel a lány megjelenésében semmi rendkívülit nem talált és a segítsége is természetes volt, nem töprengett a dolgon. Hetekkel később mesélte el egyik barátnőjének, hogy milyen helyes kislány segített neki a szülésnél.
Az megemlítette, hogy egy ilyen nevű Szent érkezett Mugnanóba. Az asszonyt furdalni kezdte a kíváncsiság és elhatározta, hogy barátnőjével együtt elmegy a mugnanói templomba.
Amikor megpillantotta Filoména szobrát, felkiáltott: "Ő volt az! Ő járt nálam, amikor szültem" ‒ s alig volt képes elmozdulni az oltára elől.
     Ettől fogva csodák sokasága, gyógyulások sora és lehetetlennek tűnő ügyek megoldódása fűződött Szent Filoména nevéhez.

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Kedves Olvasóim!

Július 14-én PRIDE felvonulás lesz a budapesti Andrássy úton.

Kérem, aki teheti – mintegy megszentelő ellenpólusként –, sétáljunk arra feltűnés nélkül többedmagunkkal rózsafüzért imádkozva és szenteltvizet hintve!