Október 16
Szűz Mária tisztasága szorosan összefügg Szeplőtelen Fogantatásának és minden bűntől való mentességének a dogmájával, melyet csak 1854-ben hirdetett ki az Egyház (december 8), jóllehet az istenanya eredendő bűntől való mentességének gondolatát már a keresztény ókorban elfogadták az egyházatyák. Szent Ágoston kora teológiai vitáiban például úgy beszél Máriáról, mint olyan kivételes személyről, aki kiemelkedik az eredeti bűn következményeit elszenvedő emberek közül. Később, a 9. századtól az istenanya eredendő tisztaságának az egyház ünnepet is szentelt, amely a minden személyes bűntől mentes Máriának a tiszteletét népszerűsítette és ezt ünnepeljük október 16-án.
A szüzesség, a lélek és test közös tulajdonsága: mert a lélekből ered az az elhatározás vagy fogadalom, amely az önmegtartóztatás erényét Istennek ajánlja, a testé az önmegtagadás, mely a lélek akaratából következik. 
Szűz Mária szüzessége minden tekintetben a lehető legtökéletesebb:
a) A legzsengébb korában tett önkéntes – a lehető legnemesebb érzületből – Istennek tett fogadalmát mindvégig megtartotta – olyannyira –, hogy ettől még az ígért istenanyaság kiváltsága sem lett volna képes őt eltéríteni.
b) Tökéletes volt Máriának testi szüzessége, mert a Mindenható még az eredeti bűn következményeként fellépő rendetlen vágyaktól is megóvta Szeplőtelen Fogantatásával. Mária érzékei sohasem háborogtak; mikor pedig Isten anyja lett, az anyaság szent örömei csak tetézték szüzességének tiszta örömét.
c) Mária lelkében a legtökéletesebb összhang volt, így tehát minden vágya szent, szívének minden érzelme tiszta, minden gondolata és tette nemes volt. Nem volt benne semmi rejteni vagy szégyellni való, semmi tökéletlen. Szűz Mária Isten Anyja tiszta szeplőtelenségben áll Isten és az angyalok előtt, amiként példaként az emberiség előtt is, ahogyan a Loretói Litánia szólítja: Tisztaságos Anya, Szüzek királynője, könyörögj érettünk!
A testi-lelki tisztaság, a szüzesség ma is Istennek tetsző erény (sokszor az ember saját érdeke is), ám a világ, melyben működni kénytelenek, sokszor nemcsak félreismeri, de egyenesen megveti őket, tisztaságukat nevetségesnek tartja és mindent elkövet, hogy hűségükben megtántorítsa őket. Amilyen ragyogó és dicsőséges az ilyen harc győzelmi koronája, olyan végtelenül szomorú és szánalmas azoknak a sorsa, kik végül önmaguk vagy közösségük szégyenévé válnak.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr5611700755
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.