A pápák ajánlásai 2
XIII. Leó. Hosszú pontifikátusa (1878–1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon.
XIII. Leó Fidentem piumque kezdetű enciklikájában, 1896.szeptember 20-án ezt írja: «A rózsafüzér áhítatában Krisztus az első helyet foglalja el; a szóbeli imádság által, amelyek alkotják (a rózsafüzért) kifejezhetjük és megvallhatjuk Istenbe, gondviselő Atyánkba, az örök életbe, a bűnök bocsánatába, a Fenséges Szenthá- romságba, a megtestesült Igébe, az Istenanyaságba és másba vetett hitünket. Tehát senki sem hagyja figyelmen kívül a hit nagy értékét és érdemét.»
Bámulatos XIII. Leó pápa kijelentése, miszerint a Szentháromság és a Krisztus által véghezvitt megváltás műve állnak a rózsafüzér középpont-jában, ezzel hitvallást teremtenek a Katolikus Tanítás központi titkairól. Nagy lelki értéke van annak a hitnek, amelyet az említett imádságban megvallunk és gyakorolunk. Ezért ugyanez a pápa − Szent Pál szavaival − azt mondja: «Tehát a hitet ahhoz, hogy méltó és tökéletes legyen, külsőleg gyakorolni kell, mert a "szívbeli hit megigazu-lásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál" (Róm 10,10). Ezért a rózsafüzér alkalmat ad, hogy nyilvánosan is megvalljuk hitünket.«
A Supremi apostolatus (1883) volt XIII. Leó pápa rózsafüzérről szóló első enciklikája, melynek elején emléke-zetbe idézi, hogy Szt Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatáso-sabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség vissza-térte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónk-nál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt imádkoz-zák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért”.
