A prédikáció a népszerűsítés módszere
Szent Domonkos Miasszonyunk ajánlására a hit titkait prédikálta, és hallgatóival egyúttal a Miatyánkot és az Angyali Üdvözletet imádkoztatta. Azért tette ezt, mert a beszéd akármilyen briliáns is, nem elégséges az emberek megtérítésére. Egyedül Isten kegyelme képes a lelkek rejtett ellenállását megtörni, és ezt a kegyelmet csak az ima segítségével lehet megszerezni.
Aquinói Szent Tamás így ír: „előfordul, hogy a felebarátért mondott ima nem hoz eredményt (…) a személy oldalán meglévő akadály miatt, akiért az ima szól”. Ha viszont maga a bűnös kezd el imádkozni, akkor az ő imája megszüntetheti ezt az akadályt. Valóban „négy feltétel van, melyeknek együttes megléte biztosítja, hogy biztosan megkapjuk azt, amiért imádkozunk: szükséges, hogy magunk számára kérjünk, hogy azt kérjük, ami ahhoz kell, hogy az örök üdvösséget elérjük, és hogy ezt alázattal és kitartással kérjük”. Ezért lesz a rózsafüzér-apostol különlegesen inspirált és természetfeletti műve, ha ilyen módon prédikációs tevékenységét annak az imájával egyesíti, akit tanítani akar.
Miért volt ez a prédikáló módszer alkalmas arra, hogy a katarok eretnekségét eltörölje? A katarok számára ugyanis az érzékelhető anyagi világ az ördög műve volt. Szerintük, Isten ezért nem vehetett föl emberi testet egy szűz méhéből, és nem is halhatott meg a kereszten a mi megmentésünkre. Ezzel az emberré válás és a megváltás titkait tagadták, a Boldogságos Szűz Máriát becsmérelték, és csak egyetlen imádságot, a Miatyánkot ismerték el, melyhez babonásan ragaszkodtak.
Míg a katolikus prédikációk hiánya, egyenes arányban segítette elő az eretnekségek terjedését, ezzel szemben a rózsafüzér titkainak népies prédikációja hatékony ellenszerként bontakozott ki. Nagy számú szerzetes járta a vidéket és szavaikkal hatékonyan megerősítették az emberek hithűségét. Ennek folytán a szóbeli ima, Krisztus és Miasszonyunk titkainak szemléletében oly gyorsan elterjedt, hogy már 1236-ban említést tesznek róla a Gand-i beginák zsoltároskönyvben.
