AZ ELMÉLKEDÉS A NAGYHÉTEN SZÜNETEL!
Folytatása április 10-én!
Kegyelemteljes Nagyhetet és örömteli Feltámadást kíván a szerkesztő!
(De a békéért imádkozzunk, szakadatlanul!)
Isteni Kegyelem Anyja – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ Krisztus, aki minden kegyelem Forrása, a Kereszten a Boldogságos Szüzet édesanyánkul rendelte, és rábízta a kegyelmek kiosztását. ‒ Kérjük tehát a Kegyelmek Anyját, eszközölje ki a világbékét!
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Visszatérve a küzdelmes ifjúkorra, nem sok embertársától kapott részvétet, vagy gyakorlati segítséget, pedig Erzsébet tele volt tettrekészséggel!
Kézenfekvő volt, hogy elsősorban az 
Imádunk Téged… 
(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában Asraf Benjamin cikkéből, valamint kivonat Mohamed Salmawy az AL-AHRAM Hebdo, Week of March 8-14, 2000. megjelent írása nyomán)
Az a páni félelem, amelyet a keresztények szervezett böjtölése minden alkalommal kivált, világos tanúbizonysága annak, hogy a koptok ellenségei igen félnek az így mondott imáktól, mert tudatosítják, hogy a keresztények Istenének valódi hatalma van, és képes megvédelmezni híveit. Márpedig az Úr hangsúlyozta az ima és böjt együttes erejét:
haláltól: 
‒ Tudod titkár testvér! Fiatal lánykoromban, az élet kérdéseire szinte csak a természet adott választ. Abban az időben ‒ talán 1927-28-ban lehetett ‒, önállóan éltem az életem, lényegében az utcán, jóllehet éjszakára már volt szállásom a Mária utcai nővéreknél. Erre egy gyóntató atya adott két pengőt az Örökimádás templomban.
Úgy is történt, és a szentéletű suszter ezt mondta a pátriárkának: "Csak ön, a püspökök, a papok és a diakónusok menjetek fel a dombra. Ott emeljétek magasra a Bibliát, a keresztet, fáklyákat és tömjénezzetek a négy égtáj felé. Ünnepeljétek meg a Szentmisét, és a könyörgésnél ismételtesd a néppel a "Kyrie Eleison"-t (Uram irgalmazz!), százszor Keletre, százszor Nyugatra, százszor Északra és ugyan így Délre! Az Eucharisztiát az egész nép töredelmes szívvel, térden, magasra emelt karokkal ünnepelje. Majd helyezzétek el a keresztet a domb csúcsán. Csinálják ezt háromszor, és meglátjátok Isten dicsőségét! Ez a Fény Anyjának parancsa! – fejezte be a suszter."
Ez a ló kisebb volt az átlagosnál, de nagy sörénnyel. A gazdája igen büszke volt rá és azzal dicsekedett, hogy „ilyen lova nincs senkinek!” Hát én nem is láttam hasonlót! Mondta is a kocsis, hogy milyen fajta, de olyan furcsa szó volt, hogy nem tudtam megjegyezni. Talán lengyel neve volt vagy efféle, de ebben sem vagyok biztos!
félvak remete
A Magyar Országgyűlés emléknappá nyilvánította március 27-ét, II. Rákóczi Ferenc Erdély és Magyarország fejedelmének, a Rákóczi-szabadságharc vezetőjének születésnapját (1676. márc. 27.). 
A „nagylelkű” úrhölgyet „nemzetes asszonynak” kellett szólítania, amellett, hogy a kis „honleánynak” folyamatos éhezés volt az osztályrésze. 
meghúznom magam” – mesélte Erzsébet.
Holnaptól, egy hagyományos keresztúti ájtatosságot is felkínálok kedves Olvasóimnak, Horváth Mária elmélkedésével. Kérem – fogadják szeretettel és kövessék megrendült lélekkel!
Nyáron ez nem is volt olyan nagy gond a számára, mert amint tehette, elvonult a szántóföldszéli terebélyes körtefa (II/23) alá, és ott csillapíthatta maró éhségét! El-elmélázott azon, hogy az öreg fa, milyen bőségesen ontja édes gyümölcsét, boldognak és boldogtalannak, madárnak és darázsnak egyaránt. És Erzsébet boldogtalan volt, mert legszívesebben kifutott volna a világból, egyenesen a Jóistenhez, hogy Őt szolgálja, csakis Őt! Olykor, ebben a lelki állapotában csodás illatot érzett, mely bíztatólag hatott rá.
A kislány árva szíve, bár iszonyatosan fájt, de tudta, hogy többé már nem viselkedhet gyermekként. Ügyes kis cselédként szolgálta a családot, a három unokafivérét és nagybátyját, akik esetenként igen mostohán bántak vele. 
Krisztus kegyelmezz!
Iskoláit (a később Pannónia utcainak nevezett) 
A családfő szerető lelkületének ajándékaként, (felesége tudta nélkül) titkon a Kispesti Főplébániára járt hittanra, ahol 1917-ben − közvetlenül hadba vonulását megelőzően −, ünnepélyes szentmise keretében, családja színe előtt katolizált. A frontról már csak rózsafüzére és szentírása tért haza, egy bajtársa jóvoltából! Erzsébetben négy éves korából, határozott emlékként élt a családját ért leírhatatlan tragédia és az, hogy ő látta apja fekete koporsóját! (Ám egészen biztos, hogy az csak a gyászmise „templomi kelléke” volt!)
Cseresznyéspusztára, ahol anyai nagyszülei nevelték 1919-ig. 
bemutassam az áldozatvállalásokban kimagasló misztikust, Erzsébet asszonyt, a hatgyermekes magyar édesanyát.
Uram, irgalmazz! – Uram irgalmazz!
Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja. Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz. Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk, engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. Amen.
Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt, vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsök-kel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
