Kindelmann Károlyné − Szántó Erzsébet Júlia 1913. június 6-án született Kispesten. Szülei Szántó József és Mészáros Júlia Erzsébet.
Az édesanya, hatszori ikerszülést követő 13. gyermekként hozta világra az „egyedüli” Erzsébetet. Az újszülött igen véznácska volt, úgyhogy már június 15-én Szent Antal napján megkereszteltették, az 1905-ben épült kispesti Szent Rudolf templomban (mely pápai engedéllyel 1955-től Nagyboldogasszony plébánia, lásd lenn!). Családja a kicsit, Lizának szólította. Erzsébet egész életében keresztelési dátumát tartotta igazi születésnapjának. Házuk, a mai Wekerle-telep területén volt (az akkori Vajk utcában).
3 éves koráig anyatejen nevelkedett, ám az első alkalommal, amikor édesanyja ezt megtagadta tőle, sírva vonult egy sarokba és „végtelen szomorúságában”, amint rátekintett az üveges faliórára, annak számlapja helyén fényességben ragyogó galambot látott tündökölni. Mint elmondta, a látványt nem értette ugyan, de a képet soha nem tudta elfelejteni.
Az apai ősök évszázadokkal korábban bevándorolt olasz mesteremberek voltak, eredeti nevük Santo, ebből magyarosodott a Szántó családnév.
Kezdetben Paks környékén birtokot szereztek, de ismeretlen okból elszegényedtek. Az nem tudható, hogy protestáns voltuk miatt kellett-e távozniuk hazájukból, vagy csak Magyarországon tértek át, a Szántó nagyapa mindenesetre már reformárus esperes volt és olyan „nyakas kálvinista”, hogy saját kántortanító fiát, Józsefet (Erzsébet édesapját) kitagadta, amiért katolikus lányt vett feleségül! Így Liza és testvérei, soha nem láthatták református nagyszüleiket.
Szántó József, 180 cm magas, mindig jól öltözött, egyenes ember volt. Nyomdász és kántortanító diplomájával kénytelen volt kőművesek mellett segédmunkát vállalni, hogy családját eltartsa. Végül azonban sikerült a szakmájában, egy nyomdaüzemben állást kapnia.
A tizenöt fős nagy család, anyagilag kiegyensúlyozottan, példás szeretetben és békességben élt.
(folyt.)
