Magyar vonatkozás

     Figyelemreméltó, hogy a Prágai Kis Jézus tisztelete az 1730-as években csúcsosodott ki, amikor a magyar születésű P. Baráth Imre OCD kármelita atya volt a prágai rendház perjele. A prágai kegytemplomban vezetett évkönyvekben 1741-től 1791-ig több mint 90 feltűnő gyógyulást és imameghallgatást jegyeztek be a világ minden részéről.

A Prágai Kis Jézus tisztelete Magyarországon is nagyon el volt terjedve, melyről számos emlék tanúskodik. Sajnos az utóbb fél évszázadban szinte megfeledkeztünk a Prága Kis Jézus tiszteletéről és az általa kínált rendkívüli kegyelmekről!

Pedig Magyarországon külön oltára van a Székesfehérváron, Szombathelyen, Sopronban és a győri kármelita templomban, Budapesten az Avilai Nagy Szent Teréz-, a Huba utcai kármelita-, a Jézus Szíve jezsuita- és a Vizafogói templomban stb.

Szinte figyelemfelkeltő, hogy az évszázadok folyamán mindig voltak olyan emberek, olyan szentek, akik különösen tisztelték a Gyermek Jézust. Közülük sokakat kitüntetett azzal, hogy látomásban, vagy misztikus élményben adott ízelítőt nekik az istengyermekség titkairól. Ilyen kegyelmekben részesült Szent Kristóf (akit a kis Jézus keresztelt meg) Claivaux-i Szent Bernát, Szent Brigitta, Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Nagy Szent Gertrúd, Limai Szent Róza, Kosztka Szent Szaniszló, Avilai Szent Teréz, Boldog Schäffer Anna, Lisieux-i Szent Terézia, Szent Edith Stein Benedikta, Szent Pio atya, Tiszteletreméltó Marton Marcell kármelita atya és sok más szent is.

A Római Szentszék 1913-ban jóváhagyta a kis Jézus tisztelőinek társulatát és az olaszországi Arenzánóban a kis Jézus tiszteletére emelt szentélyt 1928-ban bazilika rangra emelte (ld. a két mellékelt képet!). 

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész.

»KISIRKA«

Nyisd bárhol, olvasd bárhol!

AZ ISTENANYA KÖVETÉSE

Egy XVIII. századi premontrei szerzetes írásából válogatta

és más forrásokból kiegészítette:

Begyik Tibor OCDS

Harmadik, javított és bővített kiadás

 A szerkesztő kiadása

„Akinek Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten nem is atyja!”

(Grignon: Tökéletes Mária-tisztelet, 30)

Dr. Antalóczi Lajos prelátus emlékének!

Kiadványom ötletét, Sebastian Sailer markthali premontrei szerzetes,

De Imitatione B. Mariae Virginis c. műve képezi, melyet 1764-ben

Kempis, Krisztus követése mintájára írt.
 

Összeállításomat, a fenti mű kivonatolt és többnyire stilizált textusai

mellett, a más forrásokból vett idézetek tették teljesebbé!

E füzet megrendelhető az alábbi email címen:

begyiktibor@gmail.com

HINNI VAGY NEM HINNI elmélkedés https://youtu.be/VKN8oeTw42g

Ha csak olyanok nem lesztek

     Csehország helytartója Martinitz Ignác (†1675) ‒ szintén hálából ‒, drága aranykoronát készíttetett, mellyel a prágai bíboros-érsek ünnepélyesen megkoronázta a kis Jézus szobrát.

III. Ferdinánd (†1657) császár ismételten letérdelt a kegyelemoltár zsámolyánál, és bemutatta hódolatát a szívek-lelkek kormányzójának. Mária Terézia királyné, a hírneves Lobkowitz, Martinitz, Eszterházy, Zrínyi, Zichy stb. főnemes családok különféle alkalmakkor szebbnél-szebb ajándékokkal és kis ruhácskákkal mutatták ki hódolatukat és szeretetüket a kedves kegyszobor iránt.

A 47 cm magas 3 éves gyermekarcú Prágai Kis Jézus, jobbját áldásra emelve, bal kezében aranyos földgömböt tart. Fejét aranykorona díszíti, testét – időnként váltott – gyönyörű ruhácskák ékesítik, melyeket többnyire fejedelmi személyek ajándékoztak. Csak a legszebbekből 70 darabot őriznek!

A szobortestet védendő a sérülésektől, és hogy állását stabilizálják, derékig érő hengeres ezüst tok védi.

Az öltöztetett bájos kis viasz-szobor gyermekiségével példát ad arra, hogy miként valósítsuk meg a lélekben való gyermekséget: „Hacsak olyanok nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) Isten Fia, kisgyermekként emberré lett, vállalva annak minden szakaszát a fogantatástól a halálig ‒ olyannyira ‒, hogy a néppel együtt átélte a bűnben fetrengő világ sorsát. Hiszen még szobrocskája is a pusztítás, rablás, járványok, megaláztatás és megszentségtelenítés áldozata lett, de megérte azt is, hogy időnként nagy szeretettel igyekeztek bűnbánón bocsánatáért esedezni az őt ért sérelmekért.

1787-ben pl. II. József (†1790) bezáratta a prágai kármelita rendházat, de a templomot nem!

A Prágai Kis Jézus tisztelete a Sarutlan Kármelita rend által terjedt el szerte a világon. Ennek eredményeként a világon a Prágai Kis Jézus iránti bizalom és tisztelet nőttön-nőtt, s ezzel arányban szaporodtak a csodás kegyelmek és imameghallgatások. A kegykápolna sohasem volt üres, időnként pedig zsúfolva volt az ájtatoskodókkal, sőt karácsony előtt a szent kilenced alatt a tágas templomban sem fértek el!

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

A nyilvános tisztelet

     A Prágai Kis Jézus tisztelete azonban nem sokáig maradt a kolostor falai közt, hanem lassan hírét vette a nép is! Ennek folytán általánosabbá lett a vágy, hogy a csodatevő kis szobor nyilvános tiszteletre a templomban állíttassék föl. Ez a vágy 1641-ben teljesült, midőn a kis Jézus szobra a befejezés előtt álló templom főoltárára állíttatott. Ez időtől kezdve számíthatjuk a „Prágai Kis Jézus” tiszteletét, nemcsak Prágában, hanem egész Csehországban, sőt a határain túl is.

Ó hányan és hányan nyertek nála szükségeikben segítséget, fájdalmaikban enyhülést, szomorúságukban vigasztalást, betegségeikben gyógyulást, bűneiktől szabadulást?

De álljon mindjárt itt egy, mely a kis Jézus általános tiszteletének különös lendületet adott.

A Harmincéves Háborúban kitört a dögvész, a „fekete halál”, ám Prága városának lakói feltűnő módon kérték és megtapasztalták a kis Jézus csodás segítségét, a hozzá való imák kegyelmi hatását!

És ez bizony ma is használható recept (talán még inkább)! A nemesség és a nép seregestől, egyforma buzgósággal és bizalommal tódult a „győzelmi templomba” a kis Jézus kegyoltára elé. És ezúttal senki sem a megszokás ájtatosságával imádkozott, hanem bensőséges odaadással könyörgött irgalmáért, hiszen senki sem tudhatta, hogy mire hazaér, élnek-e még a szerettei?

Érdekes tanúság ez korunknak is ‒ hiszen látható ‒, hogy a békés jólét növekedtével sokakban kihűl a hit és a szeretet, és végül nemhogy egy jelentéktelen Kisjézus-szobor előtt nem képesek térdet hajtani, de még a valóságosan jelenlévő Isten előtt sem, a Szentáldozásban!

Visszatérve a prágai pestis-járványra! Ez is példa a mának, hiszen a megkeresztelt ember félelme nem kétségbeeséssé, hanem hálává nemesül, a hála pedig reménnyé, s a reményből sarjad a bűnbánó imádság és a hites szeretet! Nem csoda, ha mindenki iparkodott valamiképp háláját leróni. Így rövid négy év alatt annyi alamizsna gyűlt össze, hogy a kis Jézus számára külön oldalkápolna épülhetett, melybe a kegyszobrot 1664. január 14-én nagy ünnepséggel átvitték.

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész.

A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy a hamis látnokokat és követőiket Isten keményen bünteti!

       Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. (Jer 14,14) Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (Jer 23,19-22)

A szerkesztő magyarázkodása:

      Testvéreim! (Nemde) ha valaki közületek eltéved az igazságtól és más valaki (...) visszatéríti téves útjáról - megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja bűneinek sokaságát? (Jak 5,19) 
Veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem... (Róm 15,14-15) (Mi mást ajánlhatok Keresztségemből fakadóan, mint) őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak. Kegyelem veletek! Ámen! (1Tim 6,20-21) 

Az Egyház első pápájának, Péternek intelme: 
      Ti tehát szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen. (2Pét 3,17-18) Akinek van füle, hallja meg! (Mt 11,15)

_____________________________________________

Kedves Olvasóim figyelmébe és elmentésre ajánlom az alábbi szentírási idézeteket!
Mt 7,15;  Mt 24,12;  Mt 25,13;  Mk 1,15;  Mk 4,9;  Mk 13,5-13;  Mk 13,19-23;  Mk 13,32-33;  Mk 14,38;  Mk 16,15;  Lk 8,12;  Lk 12, 2-3;  Lk 16,13;  Lk 17,1-3;  Lk 18,8;  Lk 21,7-12;  Lk 21,8-11;  Lk 21,10-12; Lk 21,25;  Lk 21,34;  Jn 2,7-9;  Jn 8,44;  Jn 10,9;  Jn 14,6;  Jn 16,33;  Apcsel 2, 17-18;  Apcsel 20, 28,30;  Róm 1,29-30; Róm 16,18;  Róm 16,20;  1Kor 16,13;  Ef 5,10-14;  Kol 2,7-8;  1Tessz 5,1;  1Tesz 5,3;  1Tessz 5,15-18;  2Tessz 2,1-4;  2Tessz 2,9-10;  1Tim 4,1-2;  1Tim 6,20-21;  2Tim 3,1-9;  2Tim 3,13;  2Tim 4,3-4;  Tit 1,10-11;  Zsid 1,1-2;  Zsid 3,12-13;  Jak 3,1;  1Pét 5,8-9;  2Pét 2,2-3;  2Pét 3,17;  1Jn 4,1;  Jel 9,1-11;  Jel 8,10-11;  Jel 9,13-21;  Jel 12,1;  Jel 12,9b;  Jel 13,1-8;  Jel 14,4-6;  Jel 16,14.
Az Ószövetségből: Jer 14,14-15;  

https://youtu.be/MyD_SfWWTik

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír?

Talán azért, mert egyre kevesebb tiszteletet tanúsítunk Fiának a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, és egyre inkább elhagyjuk az egykor még kötelező "imádás gesztusait"!

Lépre ne menjetek!

      Az Úr szavai: Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. (Kol 2,8) Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni. (Mk 13,5) Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. (Tit 1,10-11) Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4) Akkor, ha valaki azt mondja nektek: 'Íme, itt a Krisztus, íme, amott', ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek. (Mk 13,21-23)

Azután így szólt tanítványaihoz: 
      Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! (Lk 17,1-3) Izraelita férfiak, vigyázzatok mit tesztek ezekkel az emberekkel! (Apcsel 5,35) 
(Papjaim) vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek... (Apcsel 20,28-30) Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. (1Kor 8,12) A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot (Jn 16,33). Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13) Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát! Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,15-18) Vigyázzatok testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, (...), nehogy közületek valakit is megkeményítsen a bűn csalárdsága. (Zsid 3,12-13) Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek. (1Kor 16,13) Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok! (Jn 2,7-9) Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra. (Jak 3,1) Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek. (Jel 16,14) Az (antikrisztus) érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. (2Tessz 2,9-10) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen... (1Pét 5,8-9) Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. (Jak 4,7)

https://youtu.be/sXzRQ8ZJEqU

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír?

Ezt XII. Piusz és Szent II. János Pál pápák is megválaszolták!

A keserű helyzet mikor kezdett megváltozni?

     Akkor, amikor 1637-ben a kis Jézus egykori buzgó tisztelőjét P. Cirillt ‒ már felszentelt papként ‒ újra Prágába helyezték.

És lám! Első gondja volt a kedves kis szobrot megkeresni. A romok és kacatok közt napokig, kemény fizikai munkával kereste, eközben folyvást a rózsafüzért mormolva. Egyre csak kérte a Szűzanyát, hogy segítse megtalálni isteni Fiacskájának szobrát! Végül a szétvert újonckápolna kőhalmaza és oltárdeszkái között megtalálta a sittben szeretett Kincsét!

Nyomban hozzálátott a megtisztításához és könnyek közt csókolgatva ölelgette magához a karnélküli Gyermeket. És ez az, amit egy protestáns képtelen megérteni, miszerint Cirill atya nem egy koszos viaszfigurát tisztelt meg szeretetével, hanem Azt, akit ábrázolt: a Gyermek Jézust!

Egy pillanatban úgy tűnt neki, hogy a kis Jézus azt mondta neki:

„Könyörülj rajtam és én is irgalmazok neked.

Adj kezet és békét adok neked.

Minél jobban tisztelsz engem, annál jobban megáldalak.”

Végül Cirill atya abból az aranyérméből, melyet a konvent számára hozott, házfőnöke engedélyével új kezet készíttetett a Kisjézusnak. És a befektetés hamarosan dúsan kamatozott!

Amint közös tiszteletre elhelyezte a „Kicsit” az imaterem oltárára, a konvent eléje térdelő tagjai napról-napra megtapasztalhatták a kis Jézus segítségét. De az egész város és az ország is megérezte a Gyermek Jézus áldását!

Csodálatos gyógyulásokat tulajdonítottak neki csakúgy, mint Prága védelmét, amikor 1639-ben a svédek újból ostrom alá vették a várost, eredménytelenül!

1651-ben a Prágai Ki Jézust zarándok-szoborként körbevitték az összes prágai templomban, majd 1655-ben a püspök ünnepélyesen megkoronázta a szobrot. Erre az eseményre évszázadokon át május első vasárnapján emlékeztek, de a Szentszék a Prágai Kis Jézus ünnepét áthelyezte január 14-re. Egyébiránt ekkortól nevezik a kis szobrot „Prágainak”!

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész.

Adományok az Szent Anna-réti kápolnára

A számla tulajdonosa: Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat

SZÁMLA szám: 12001008-00155297 05200008   Közlemény: ANNA-RÉT ADOMÁNY

IBAN szám:   HU29 1200 1008 0015 5297 0520 0008             

Csalárd eszmék, hamis üzenetek

      Hova is jutott a keresztény Európa? Valamikor a reneszánsz idején elindult egy merész, gondolkodásra késztető folyamat, amely sajnos olyan szellemek révén realizálódott, mint Erasmus, Luther, Zwingli, Kálvin, majd beletorkolt abba XVIII. századba, mely a legistentelenebb, legvéresebb forradalmat szülte meg, ennek ellenére “Nagynak” nevezik. Teljesen abszurd, hogy ezt a kort a felvilágosodás korának kell neveznünk, holott soha nem köszöntött akkora sötétség a világra, mint épp a “felvilágosodás” által! Józan ész ide, ráció oda, ettől kezdve a szavakat és meghatározásokat már másképp kellett értelmezni annak szabadosságával, hogy nem lehet sem tabu, sem dogma a vizsgálódó értelem előtt. Érdekes, hogy mára valahol törés állt be és mintha egyre több határozott tabuval, érinthetetlen dogmával találkoznánk, melyeknek megsértése komoly retorziót vonhat maga után. Észre sem szabad venni a nyilvánvaló valótlanságokat, mert aki észreveszi, gyanússá és szélsőségessé válik. 

      A szabadosságban tobzódó új világrend fiait egyetlen iránymutató közös szándék egyesíti, hogy gyengítsék (lerombolják) a Katolikus Egyházat! (Mindazáltal ezen igyekezetüket sem illik észrevenni, pláne szóvá tenni!)

      Korunkban, amikor a tömegtájékoztatási eszközöknek (az internetnek) köszönhetően minden ismeret és titok gyorsan fényre kerül, az ezt rejteni kívánók részéről két új taktika került bevezetésre. Egyfelől az igazság vélelmét „összeesküvés elméletnek” minősítik, másfelől teljesen hamis összeesküvés elméleteket dobnak a köztudatba, hogy mintegy nevetségessé tegyék a rejtett ismereteket! Ilyenek, a katolikus Egyház egységét bomlasztani szándékozó manipulált hírek, a rágalmak, a kiszivárogtatott, késleltetett vagy felnagyított információk, a hamis „magán-kinyilatkoztatások” és az áltudományos hírek terjesztése is! (Pl. a nagyfigyelmeztetés.hu; a XVI. Benedek pápa elleni esedékes per; Jézus vérének vizsgálata /Ron Wyatt/  stb.) — Ó, ezek a rendkívüli képességgel bírók, oly jól vannak értesülve (de honnan?)!

       A sátán is ad hatalmat híveinek. Olykor – mivel ő a hazugság bajnoka –, e hatalmak birtokosai nem fogják fel azonnal, honnan származik képességük, vagy esetleg nem akarják megérteni, mert túlontúl boldogok ezekkel az ingyenes adományokkal. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak 1-2 fehér lapot és egy tollat a kezükbe, többoldalnyi üzenetet írnak mintegy diktálásra maguktól (...). Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat. (…) Vajon mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái volnának? Vagy talán ördögi eredetűek? (D.G. AMORTH, Egy ördögűző tapasztalatai /A sátán adományai/ ECCLESIA 2005)

      Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. (...) Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani... (Mt 10,26-28) Keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, arra világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. (Ef 5,10-14)

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet. Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak: „miért engedi ezt az Isten?”

Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza, és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást!

(Szerk.: Szentolvasó c. füzet 3. o.)

Mindenkitől elfeledve

     A pánikszerű menekülés közben sajnos sem gondolt arra senki, hogy a kis Jézus szobrát biztonságba helyezze, vagy magával vigye. A fosztogatók, mint valami „pápista babonaságot,” bevágták az oltár háta mögé, melynek következtében a szobor kezecskéi megsérültek, de szerencsére, hogy viaszból voltak, lényegében épségben maradtak.

A Prágai Kis Jézus öt évig hevert a romos kacatok közt sérülten és mindenektől elfeledve. Szerencse, hogy az ellenség nem sokáig bitorolta a hatalmat Prága városában, mert Albrecht Wenzel von Wallenstein protestánsból katolizált nemes seregei a következő évben kiűzték őket egész Csehországból.

A visszatért szerzeteseknek hatalmas feladatot jelentett a földúlt házuk és templomuk rendbehozása, ámde egyiküknek sem jutott eszébe egykori jótevőjük, a kis Jézus szobrának holléte, és egészen megfeledkeztek Róla. Pedig most aztán igazán rászorultak volna a segítségére!

III. Ferdinánd a folytonos hadi kiadások miatt nem adhatta meg nekik az ígért évi segélyt, sem a templom befejezésére szánt 5000 forintot. Ennek következményeként, még a haszonbérben művelt földek után járó bérletet sem tudták kifizetni, elveszítve ezáltal az azokból folyó jövedelmüket is.

A történészek megítélése szerint a Harmincéves Háború kevéssé az európai uralkodóházak küzdelme volt, mint inkább a katolicizmussal szemben folytatott protestáns térnyerés ádáz törekvése! A három évtizednyi 11 milliós halott mellett iszonyatos kulturális pusztítással is járt! Bátran nevezhetjük ezt a harminc évet (1618-1648) a „II. Képrombolás Korának”!

Így aztán már ötödik éve volt „száműzetésben” a kis Jézus csodás szobra, és 5 éve tengették életüket nyomorúságban a kármeliták, miként az egész nép is.

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

https://www.youtube.com/watch?v=c9kIAdZ81vw

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról

"Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Idézetek a Szeretetláng Lelki Naplóból:
     A Szűzanya: »Nagy bánatom van országom felett. A családok, ó, a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen, mint a futótűz. Legyetek áldozatos lelkek minél többen, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek Nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk. (I/92)
     Tudod, a sátán feldühödött erővel dúlja fel a családokat. (II/4)
     Csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság. (I/38)
     Tudom, te megértesz Engem (...) Országomban sok közömbös család van. Ezeket és a többieket fel akarom melegíteni Szívem Szeretetlángjával. (...) Jaj, a lelkek elvesztése miatt gyötrő, kínzó fájdalmaim vannak! Leánykám, szenvedj Velem! Én igazán Fájdalmas Anya vagyok. Úgy szenvedek lelketek elvesztése miatt, mikor látom Szent Fiam hiábavaló szenvedését! (vö. II/27)
     Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. Kislányom, neked engedem először érezni ezt a nagyhatalmú erőkifejtést, melyet a sátán megvakítására indítok. (...) Együtt érző szíved szeretete az, mely érdemessé tesz erre, Szeretetlángom továbbadására. És aki Velem érez, mind jogosult lesz erre a nagy kegyelemre, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól.« (III/140)

Az adomány

Polyxena, férje 1628-ban bekövetkezett halálát követően, egészen a jámborság és felebaráti szeretet cselekedeteinek szentelte magát. Olyannyira, hogy kész volt, akár még a rajongva tisztelt drága kincsétől is megválni, ha ezzel lelkeket menthet, vagy mások baján segíthet. Nem kétséges, hogy Polyxenát is a kegyelem irányította, mert ezen benső felajánlása még abban az évben felkínálkozott számára.

A karmeliták ugyanis, miután nagylelkű alapítójuk és jótevőjük, II. Ferdinánd Bécsbe tette át székhelyet, 1628-ban olyan nagy szükségbe jutottak, hogy időnként még száraz kenyérből sem ehettek eleget. E szorult helyzetükről értesülvén Lobkowitz hercegnő engedett a jóra való indíttatásnak és szeretett kincsét, a kis Jézus szobrát személyesen vitte el a kármelitáknak. E jóslatszerű szavakkal adta át a főnöknek: „Tisztelendő atyám! Itt hozom önöknek legdrágább kincsemet a földön. Tiszteljék buzgón és nem fognak hiányt szenvedni!” Szavait az események csakhamar igazolták.

Gyakran megesik, hogy a szegénység segíti elő a bensőséges hitet. A szegény szerzetesek ugyanis a kis szobrot, áhítattal helyezték el a noviciátusi kápolnában ‒ már azért is ‒, hogy a fiatal szerzetesek tanulhassanak a Gyermek Jézus erényeiből. Azon naptól fogva, midőn házukba beköltözött, megszűnt a szükség, megjött az áldás anyagiakban és lelkiekben egyaránt. Mint említettem, a kis Jézus legbuzgóbb tisztelői a rend újoncai voltak, akik között különösen kitűnt egy bizonyos Cirill nevezetű. Sajnos a kis Jézus szobra, az idősebb szerzetesek lelkében lassacskán, már csak a templom rendes berendezései közt foglalt helyet! A béke ugyanis csak addig tartott, amíg a kis Jézus bensőséges tisztelete virágzott!

1630-ban kitört a háború és az újoncokat Münchenbe helyezték át. A következő év novemberében a svéd protestáns seregek Gusztáv Adolf vezetésével megszállták Prágát, s nyomukat pusztulás és füstölgő romok jelezték. A vad hordák elöl elmenekült aki tudott, a katolikus nemesség, a papság és a szerzetesek nagy része. A karmeliták közül csak ketten maradtak helyben, akiket azonban a svédek, miután feldúlták a kolostort, vasra vertek és erős őrizet alatt tartottak.

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

2023. 01. 08. vasárnap

19:00 Le(g)o mesék

19:15 Beszéljük meg! (ism.)

20:30 Szeretetláng (ism.)

20:45 Budai híradó

21:00 Mária áhítat

21:30 Angyalos Koncert (ism.)

23:00 Jeles napok (ism.)

23:25 Szeretetláng (ism.)

23:40 Képújság (hírműsor)

     Kedves Olvasóim! Felhívom szíves figyelmüket, hogy az Apostol TV a reggel 8 órai Szentmise előtt 1-1 (külön nem jelzett) néhány perces "máriás" klipemet játssza le. Napközben azonban a műsor-programjában hosszabb filmem is lejátszásra kerül "Szeretetláng" cím alatt!

Az Apostol tévének a hét minden napján 24 órás adása van! Én csupán azt a műsorközeget ismertetem, melyben a videóm szerepel! A teljes műsorrend figyelemmel kísérhető:

https://port.hu/csatorna/tv/apostol-tv/tvchannel-371?date=ma
Külön felhívom a Mária Rádió kedves régi hallgatóinak figyelmét, akik évek óta hiányolják a máriás műsoraimat, hogy ezúttal ugyanazokat az előadásokat, vagy újabbakat videóként nézhetik meg az Apostol tévében! Aki nem tudja tévékészülékén fogni, az elérheti az interneten:

https://www.apostoltv.hu/
Az Apostol TV közhasznú missziós televízió, mely támogatásból tartja fenn magát. Ajánlja másoknak is az Apostol TV műsorait, mert ezzel is apostolkodik!

Tisztelettel: a Hajnal Szép Sugara blog szerkesztője!

Számlaszám: 11712004-20338211
APOSTOLMÉDIA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY

Vízkereszt ünnepe kötelező ünnep!

Korunk tanúja az Úr és a Sátán közötti végső összecsapásának
     A La Voce di Padre Pio c. újság 2015. márciusi számában, egy interjú során Carlo Caffarra bíboros ezeket mondta: "Amikor a Pápai Intézet felkért, hogy írjak egy tanulmányt a házasságról és a családról, levelet írtam Lúcia nővérnek Coimbrába. Valójában csak az imáját kértem a feladathoz, ám ő nagy meglepetésemre egy kézzel írott választ küldött.
A levélben a nővér azt írta, hogy az Úr és a Sátán közötti végső összecsapás összpontosítása a családokra és a házasságokra fog irányulni. A család a Szentháromság képmása, ezért az Úr védelmezni akarja a Szentségek által! A sátán viszont azért van a legnagyobb gyűlölettel a családok iránt, mert tudja, hogy a Házasság és család az Egyház központi tartópillére, mely hivatott a bukott angyalok helyét betöltetni a mennyben! Épp ezért ne féljenek azok ‒ tette hozzá ‒, akik a házasság szentségét hűen őrzik, mert oltalomban részesülnek! A Szűzanya végül eltiporja a Sátán fejét és győzedelmeskedni fog!"
     Egy exorcista szerint a családokat ért démoni befolyás oka minden esetben más és más, de lényegileg közös vonásuk, hogy az érintettek valamiképp rést nyitottak a szentségi házasságuk "auráján"! Például olyan esetekre gondolhatunk, amikor a házasfelek felhagynak a szentségi élet gyakorlásával, házastársi hűtlenségbe keverednek, esetleg abortusz vagy más, családromboló cselekedetek által beengedik a gonoszt otthonukba.
»A keresztény közösség jóléte szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség kedvező helyzetével. (...) A házasság és a család intézményének méltósága nem mindenütt egyforma fénnyel ragyog, mert a többnejűség, a válás járványa, az úgynevezett szabadszerelem és egyéb erkölcsi eltévelyedések elhomályosítják; továbbá a hitvesi szerelmet igen gyakran megszentségteleníti az önzés, a hedonizmus és a meg nem engedett fogamzásgátlás«. (GS 47)
Boldog az, aki a Szent Családra tekint és példáját követi!

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagykilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvígasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagykilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

https://youtu.be/CA5dZ_3PvcU

Elmélkedések a Szűzanyáról, és az ő emberiségmentő szerepéről

Grignon szerint a Szűzanya, jelenéseivel az emberiség aranykorszakát készíti elő.

Hogyan került Spanyolországból Prágába?

     A szobor későbbi, prágai története Polyxena Pernštejn von Lobkowicz (†1642.) hercegnő személyéhez kötődik, akinek apja Pernštein Vratislav császári főkancellár, és anyja az említett spanyol nemesasszony volt, aki valóban Spanyolországból hozta magával a gyermek Jézus szobrát. Nos ez a Polyxena, nászajándékként kapta anyjától a kis Jézus szobrát. A fiatal hercegnő azonban öt évi házasság után megözvegyült.

1603-ban az özvegy Polyxenát feleségül vette Zdeněk Vojtěch Lobkowitz (†1624) császári főkancellár.

Az a kor a legkevésbé sem kedvezett az özvegyeknek, a házasoknak, még kevésbé a szerzeteseknek és az árváknak! 1618-ban ugyanis kitört a Harmincéves Háború, mely Csehországban is viszályt és feszültséget keltett a protestánsok és a katolikusok között! Az újhitű nemesek a katolikus II. Ferdinánd császár felséglevelére hivatkozva protestáns templomokat akartak építeni a katolikus Csehországban.

A „hitvita” odáig fajult, hogy a protestáns nemesek a császár két kormányzóját kidobták a prágai Hradzsin egyik palotájának ablakából. A zuhanást súlyos sérülésekkel túlélték bár, de a népnek, hogy megmentsék őket a másvallású csőcselék lincselése elől, a Lobkowicz-palotába menekítették őket. A két csontjatörött véres sérültet Polyxena a kis Jézus szobor elé helyeztette és gyertyát gyújtott. Egy rövid esedező imát követően a két császári kormányzó nyomban meggyógyult!

II. Ferdinánd a Prága melletti „fehérhegyi csatában” 1620-ban fényesen legyőzte a protestáns lázadókat, és hálából 1624-ben felépíttetett egy négyszögletű kápolnát Prágában, mely elődje volt a Győzelmes Szűzanya templomának.

A mai templom és kolostor alapkőletétele 1628-ban történt, melyen a császár a feleségével együtt vett részt. Ezt követően az objektum folyamatosan bővült, de csak a 18. századra érte el a mai formáját!

Az 1628-as év azonban forduló-pont volt úgy a kármeliták, mint Lobkowitz hercegnő és a Kis Jézus szobra számára!

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

(Alul az eredeti szobor)

     Az ünnepet a 17. században kezdték megtartani. Az ünnep elterjesztését 1893-ban XIII. Leó pápa kezdeményezte és  XV. Benedek pápa 1921-ben az egész világegyház számára előírta a Szent Család vasárnapja megünneplését, hogy a nyugati világban kikezdett házasság és család eszményének imádságos alapot adjon.
A Szent Család ünnepét XI. Piusz pápa a Vízkereszt nyolcadába eső vasárnapra tette.
1969 óta tartják a karácsony nyolcadában első vasárnapon, mely sajátos módon a 2016-os Karácsonyt követően, 2017. január elsejére esett.
     Az Egyház egyik legdrágább kincse a család, és egyben egyik legveszélyeztetettebb értéke is.
     Részlet XIII. Leó enciklikájából:
»Az irgalmas Isten amikor elhatározta, hogy (...) a világnak felmutatja a Szent Család képét, hogy minden ember a szentség és az erények példáját szemlélhesse. Mielőtt a népek előtt felragyogott volna az Igazság Napja Krisztus, e családban rejtőzött. Az isteni Gondviselés úgy intézte, hogy minden keresztény, életének bármely területén az erények gyakorlására törekszik, akkor a Szent Családra tekintve meghívást és mintát kaphasson!«
     A II. Vatikáni Zsinat kiemeli, hogy »a keresztény hitvesek a házasság szentségének erejével ‒ melynek révén Krisztus és az Egyház egysége és termékeny szeretete misztériumában részesednek és azt megjelenítik (vö. Ef 5,32) ‒ a házaséletben, továbbá a gyermek elfogadásával és nevelésével kölcsönösen segítik egymást, s életük állapotában és rendjében saját ajándékuk van Isten népén belül (vö. 1Kor 7,7). Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a családi egyházban a szülők legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását«. (LG 11)

(videó)https://www.youtube.com/watch?v=D0B3x7Shb4k

Elmélkedések a Szűzanyáról, arról, hogy Egyházunkban egységes-e a Mária-tisztelet?

A kritikus Mária-tisztelők rendszerint öntelt és tanult bölcselkedők, akikben alapjában van némi tisztelet Szűz Mária iránt, de akik leértékelnek minden áhítatgyakorlatot, melyet jó Anyának tiszteletére az egyszerű emberek jámborul végeznek.

Az emberi alkotás

     A Prágai Kis Jézus kegyszobor ‒ valóban legendás ‒ története szerint spanyolországi sarutlan kármelita kolostorból származik.

Egy José nevű szerzetes a Santa Casa nevű szerzetes a kolostor kertjében munkálkodott, amikor egy szép és szeretetreméltó kicsi gyermek tűnt fel előtte. Meglepetésében mielőtt megkérdezhette volna, kinek a fiacskája, a Gyermek azt kérte, hogy mondják együtt az ‘Üdvözlégyet’, ám amikor az ‘áldott a te méhednek gyümölcséhez’ értek, a kisgyermek ennyit szólt: „én vagyok!” ‒ és eltűnt.

José testvér éveken át arról álmodozott, hogy viszontlássa a gyermeket, ám eközben észre sem vette, hogy legbuzgóbb követője lett Jézus gyermeksége titkának. A vágy és elmélkedés az egy dolog, látni és érinteni pedig a másik. Többször neki is fogott, hogy fából faragjon egy gyermek-Jézus szobrot, és bár nem volt tehetségtelen, ám ez kevéssé sikerült neki.

Egy nap aztán kedves sugallatot hallott, hogy viasszal vonja be a faragványát, és így formázza meg az isteni Kisfiút. Hosszas próbálkozás után így-úgy éppen elkészült, ámde ekkor a kis Jézus, angyalok kíséretében megjelent neki cellájában és így szólt: „Eljöttem, hogy újból láss, és hogy a szobromat olyanná finomíthasd, amilyennek látsz!” Ezt követően José testvér kezei mintha vezetve lettek volna, csodásan ki tudta finomítani a kis Jézus arcvonásait!

A szobrocskát maga is csodálta és addig soha meg nem fogalmazódott fohász zengett a lelkében: „Ó kicsi Jézusom! Kérlek Téged, adj nekem lemondó, engedelmes és tiszta szívet, hogy majdan Szent Józseffel, Szűz Máriával és az angyalokkal együtt örvendezhessek Neked!”

Ekkor azonban egy benső sugallat arra kérte, hogy a szobrocskát adja elöljárójának, aki majd a kolostorba látogató Maria Manrique de Lara y Mendoza nemes asszonynak fogja ajándékozni, aki majd magával viszi Csehországba.

Fájó szívvel, de a lelke mélyén megfogalmazódott fohásza szerint „lemondóan” cselekedett. És bizony, hamarosan minden az elmondottak szerint történt!

(Források az első részben!) (folyt.)

 Előző rész.

Folignói Szent Angéla (1248-1309) egykor a szépségtől
és gazdagságtól elkényeztetett családanya, egyszeriben
megcsömörlött léha életétől és felismerve az élete igazi
célját, elmélyült Krisztus szenvedéstörténetében.
Belépett a ferences harmadrendbe és benső lelki alakulását
és misztikus élményeit tollba mondta, gyóntatójának.
Az Egyház mint Theologorum Magistra
– a teológusok mesternőjeként – tiszteli.
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta,
2013. október 9-én pedig Ferenc pápa iktatta a szentek sorába.
Védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak,
azoknak, akiket jámborságuk miatt gúnyolnak,
akik küzdenek a testi kísértés ellen, vagy csábításnak
vannak kitéve. Életéről 11 részes sorozat olvasható e blogon!

Szent Angéla, könyörögj érettünk!

"Minél inkább tiszteltek, annál több kegyelmet árasztok rátok!”

(A Prágai Kis Jézus ígérete)

Bevezető

A „Csodatévő Prágai Kis Jézus” szobra (csehül: Milostné Pražske Jezulatko) mindenki által tisztelt, de történetét tekintve kevéssé ismert históriáját szeretném bemutatni. Ám ezúttal is szabadkozom, hiszen a Prágai Kis Jézus kultuszának története „több szálon is gombolyítható” és szinte a múlt legendás homályába vész!

A „száztornyú” Prága városának számos szentélye között is kiemelkedő a  „Győzelmes Szűzanya” (Kostel Pany Marie Vitězné) templom (ld. alul!). Ezt több lépcsőben ugyan, de a harmincéves háború idején II. Ferdinánd császár hálából építette a Prága-közeli protestáns lázadók fölött 1620-ban vívott fényes győzelmének emlékére.

Bár a Prágai Kis Jézus szobrának történetisége más vonatkozásban is a kármelita rendhez kötődik. Ez esetben viszont azért épült épp az ő részükre rendház és templom, mert a császári hadisikert a rend akkori főnökének, a tiszteletreméltó Domonkos atyának a buzdítására és imájának volt köszönhető!

És ez mégis a Győzelmes Szűzanya templom, nem csupán a nevezett győzelem dicsőségét hirdeti máig is büszkén, hanem a mellékoltárán álló „Prágai Kis Jézus” csodatevő mivoltát is!

Fogadják szeretettel!

Források:

Soós István: Hóvirágok a Kis Jézuskának ‒ Isteni Szeretet Leányai, New York, Staten Island 10. kiadás 1944.

Internet 1.   Internet 2.   Internet 3.   Internet 4.   Internet 5.

(folyt.)

https://www.youtube.com/watch?v=i8pmuk5s6JA

Elmélkedések a Szűzanyáról, arról, hogy mi haszna van a bensőséges Mária-tiszteletnek

Soha nem vagyunk egyedül, mert van nekünk Anyánk az égben!

Hallgassatok végre rám! Én Anyátok vagyok, tudok és akarok segíteni rajtatok! Tartsatok bűnbánatot és éljetek bensőséges lelki életet! Legyetek hűek Szent Fiamhoz, hűek az Egyházhoz és hűek a Pápához, mert csak így maradhattok meg állhatatosan mindabban, aminek történnie kell! A mélységes megtérést és fatimai kéréseim teljesítését ne halogassátok! Az idő kevés, igyekezzetek gyermekeim, mert Szeplőtelen Szívem győzelme meg fog történni, de nem mindegy számotokra, hogy mikor! (Elmélkedő gondolatok)

 Szívetekben, lelketekben miért riadtok meg? Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására. (Szeretetláng Lelki Napló I/58)

(Jézus:) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (uo. II/93-94) És Anyám mosolya beragyogja a földet! (Szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26.) 

2023. január 5.

20:45 Mária áhítat
21:30  Kirkósa család koncertje (ism.)
22:40 Befejező imaóra
22:55 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.)
23:25 Szeretetláng (ism.)
23:35 Élő liturgia

     Kedves Olvasóim! Felhívom szíves figyelmüket, hogy az Apostol TV a reggel 8 órai Szentmise előtt 1-1 (külön nem jelzett) néhány perces "máriás" klipemet játssza le. Napközben azonban a műsor-programjában hosszabb filmem is lejátszásra kerül "Szeretetláng" cím alatt!

Az Apostol tévének a hét minden napján 24 órás adása van! Én csupán azt a műsorközeget ismertetem, melyben a videóm szerepel! A teljes műsorrend figyelemmel kísérhető:

https://port.hu/csatorna/tv/apostol-tv/tvchannel-371?date=ma
Külön felhívom a Mária Rádió kedves régi hallgatóinak figyelmét, akik évek óta hiányolják a máriás műsoraimat, hogy ezúttal ugyanazokat az előadásokat, vagy újabbakat videóként nézhetik meg az Apostol tévében! Aki nem tudja tévékészülékén fogni, az elérheti az interneten:

https://www.apostoltv.hu/
Az Apostol TV közhasznú missziós televízió, mely támogatásból tartja fenn magát. Ajánlja másoknak is az Apostol TV műsorait, mert ezzel is apostolkodik!

Tisztelettel: a Hajnal Szép Sugara blog szerkesztője!

Számlaszám: 11712004-20338211
APOSTOLMÉDIA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 12-14. oldal. (Részletek) 1996. január 19.

     (...) Meghívok minden püspököt, papot és hívőt, hogy szenteljék magukat Szeplőtelen Szívemnek. Ezzel eleget tesztek annak, amit Fatimában kértem e szegény emberiség megmentésére, amely Isten makacs visszautasításának súlya alatt elerőtlenedve fekszik és a Sátán sötét rabszolgaságában él, mert az kiterjesztette rá teljes hatalmát.
     Miképpen tudnátok megvédeni magatokat a nagy megpróbáltatás fájdalmas óráiban, ami már elérkezett az Egyház és az egész emberiség számára?
Hol találhatnátok menedéket a félelmetes viharban, amely megrendíti az eget és a Földet az általános gyűlölet, a kirobbanó erőszak, a véghez vitt gonoszság, a felmagasztalt bűn, a tisztátalanság miatt, ami elborítja az egész világot?
     Mindannyiotokat meghívlak, hogy segítséget és védelmet kapjatok anyai szeretetem égi kertjében.
Emiatt egyre világosabbá válik az Egyház és az emberiség számára, hogy az én Szeplőtelen Szívem az a biztos menedék, amit a Szentháromság készített megmentésetekre arra az órára, amikor az igazságosság teljes isteni hatalmában fog megnyilvánulni.
Ez az én irgalmasságom nagy műve, mert Jézus irgalmas szeretete az én Szeplőtelen Szívem anyai útján akar megnyilvánulni előttetek. (...)
     Én vagyok a Szeretet és az Irgalmasság Anyja!
     Abban a pillanatban, amikor a világ meg lesz szabadítva a gonosz lélektől és a Földet megtisztítja a fájdalmas megpróbáltatás, amit már sokféleképpen megjövendöltem nektek, mindannyian meglátjátok, hogy Szeplőtelen Szívem lesz az a hely, amelyben az isteni irgalmasság legnagyobb csodája végbemegy.
A Szentlélek ki fogja árasztani a világra a kegyelem és a tűz második pünkösdjét, hogy felkészítse az Egyházat és az emberiséget arra, hogy Jézus eljön isteni dicsőségének ragyogásában, hogy mindent újjáteremtsen. (...) (A szerk.: A köv. IV. rész, február 2-án!)

https://youtu.be/XeWOwTg6RHM

Elmélkedések a Szűzanyáról, mint a Jótanács Anyjáról

„Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet!

Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok!" (I/72)

Isten bármely korban megszólíthatja az embert!

     A hiteles Mária-jelenések figyelmeztető próféciáinak történelmi távlatban való szemlélése, rámutat a bűn elhatalmasodásának korabeli okaira, egyben az üzenetek egyházi és világi fogadtatásának vagy elodázásának a következményeire.

Szembetűnő, hogy a halmozódó bűn pusztításának elkerülésére a Szent Szűz – de olykor maga az Úr Jézus is (Szíve tiszteletével és az Isteni Irgalmassággal) – milyen hathatós, máig aktuális, eszközöket kínált! Ezek valamilyen formában, de mindig az áldozat-imádság-bűnbánat ‒ vagyis a bensőséges megtérés (Mt 3,8) ‒ tudatos cselekedetét kérték az emberiségtől.

Tény, hogy a magánkinyilatkoztatások egyre szélesebb körben gyakorolnak pozitív vagy negatív hatást a hívő emberekre, és egyben az evangelizációs munkára. Kétségtelen, hogy az Isten bármely korban megszólíthatja az embert, ezt tanúsítják az Egyház által elfogadott és ismert esetek is!

Ugyanakkor az is tény, hogy a mai kor embere lépten-nyomon találkozik ilyen-olyan, bizonytalan forrású és egyre fenyegetőbb hangvételű (esetleg megtévesztően szép) üzenetekkel.

A gyanút ‒ tartalmuktól függetlenül ‒ már az is felkeltheti, hogy végeláthatatlan a közlések száma, és ezeket a Mennyi Atyától kezdve a szentek és az angyalok „közlik”. (?)

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

A Név, melyben üdvözülhetünk

     Jézus neve héberül azt jelenti, hogy "Isten megszabadít" (vö. Mt 1,21). "Az angyali üdvözletkor Gábriel arkangyal adja a Jézus nevet, mely kifejezi, hogy ki Ő és mi a küldetése" (KEK 430)     Jézus neve azt jelzi, hogy maga Isten van jelen Fiának személyében, aki emberré lett a bűnök egyetemes és végső megváltására. Jézus az isteni Név, amely egyedül hoz üdvösséget: "hiszen nem adatott más név az embereknek, melyben üdvözülniük lehetne" (Apcsel 4,12). Az Újszövetség ezt jól szemlélteti: a gonosz lelkek félnek az Ő nevétől (vö. Apcsel 16,16-18); 19,13-16), Jézus tanítványai az Ő nevében művelnek csodákat (vö. Mk 16,17), mert amit kérnek az Atyától az Ő nevében, megadja nekik (vö, Jn 15,16) Jézus Nevének segítségül hívása tehát hathatós imádság!

     Jézus Neve a keresztény imádság szívében van. A liturgikus könyörgések így zárulnak: "...a mi Urunk Jézus Krisztus által (...)". Már az is imádság, ha kiejtjük a Nevét. "Jézus Nevének segítségül hívása az állandó imádkozás összes útja közül a legegyszerűbb" (KEK 2668).

     A XVI. században külön liturgikus ünnepet vezettek be Jézus nevének tiszteletére. 1530-ban pedig VII. Kelemen pápa engedélyezte a ferenceseknek, hogy Jézus Szent Nevét zsolozsmával is ünnepeljék. ennek napja a mai: január 3.

     Később, Szienai Szent Bernát és tanítványai Európa-szerte terjesztették tiszteletét. Örök Evangélium c. munkájában így zengi: "Hitünk igazán nagyságos alapja Jézus Neve (...), e Névnek ragyogásában és édességében hívott meg Isten bennünket csodálatos világosságára".
     Szt. Bernát egy napkorong-rajzolat belsejébe íratta Jézus Nevének trigramját az IHS-t – JHS-t vagy YHS-t –, mely Jézus nevének első három betűje. (Ez a jelkép lett később a jezsuiták jelvénye!) Mindazáltal megállják a helyüket azok a magyarázatok is, miszerint az IHS azt jelenti, hogy 'Jézus az emberiség megváltója' – Iesus Hominum Salvator; 'Jézus, szent ember' – Iesus Homo Sanctus; 'ebben van üdvösség' – In Hoc Salus. A jezsuiták így értelmezték: 'Jézus a mi társunk' – Iesum Habemus Socium vagy 'Jézus alázatos társasága' – Iesu Humilis Societas. De ezt látta az égen Nagy Konstantin is In Hoc Signo (vinces), 'E jelben győzni fogsz'.
     A Keleti Egyházban is fő helyen áll Jézus Nevének tisztelete, melynek szép példája a Jézus-ima: "Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!"

(Források nyomán: www.ferencesek.hu;  http://lexikon.katolikus.hu/I/IHS.html)

   A Szűzanya, másutt így folytatja: „Leánykám, Szeretetlángom oly nagyon felhevült, hogy nemcsak fényességét, hanem melegségét is teljes erőmmel reátok óhajtom árasztani, óriási erővel robban felétek, hogy minél több lélek megmeneküljön a kárhozattól. Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! Nagy felelősséggel tartoztok ezért!
     Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen! Ne napoljátok el Ügyemet. A sátán sem nézi tétlenül, rettentő nagy erőfeszítéseket tesz, mert érzi már Szeretetlángom kigyúlásának rá végzetes hatását. Ez iszonyatos dühre ragadtatja őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk!
     Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom kegyelmi fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (vö. II/18) Szeretetlángom szelíd fényénél a legmegátalkodottabb bűnös is megtér. (II/119) Minél több lesz az áldozatos és imában virrasztó lélek, annál nagyobb lesz Szeretetlángom ereje ‒ kegyelmi hatása ‒ a földön. Tehát sorakozzatok fel egymás mellé, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettüzük kialszik és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét". (III/204)

6 perc 21. mp SZŰZ MÁRIA AZ ÚJ ÉVA, A SZÉP SZERETET ANYJA

https://youtu.be/9WUbw1mAENY

‒ Szeplőtelen Szívem biztos menedékében keresnek oltalmat és védelmet azok, akik arra hivatottak, hogy az Úrnak felajánlják magukat és kövessék Őt az evangéliumi tanácsok útján. Én magam gondozom ezeket az illatos és drága virágokat, melyek Szeplőtelen Szívem kertjében növekszenek.
‒ Szeplőtelen Szívem biztos menedékében gondosan és figyelmesen ápolom papjaimat, akiket Jézus rám bízott és akiket különleges szeretettel szeretek. Megerősítem, bátorítom és nevelem őket, hogy kövessék Jézust, vegyenek példát Róla és mindenben tökéletesen az Ő életéhez igazítsák a sajátjukat.
‒ Szeplőtelen Szívem biztos menedékében keresnek menedéket a keresztény családok, hogy védelmet kapjanak a veszedelmekben és oltalmat nyerjenek az őket fenyegető rettenetes gonoszság ellen.
‒ Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe hívom a gyermekeket, hogy magukba szívják a tisztaság és az imádság illatát; hívom a fiatalokat, hogy segítséget kapjanak a kegyelmekben, a szeretetben és a szentségben való megerősödéshez; hívom a bűnösöket, hogy irgalmat és bocsánatot nyerjenek; hívom a betegeket, hogy visszakapják egészségüket; hívom a haldoklókat, hogy Szeplőtelen Szívem égi kapuján át jussanak a Paradicsomba. (...)
     Az események gyorsan fogják követni egymást a végső kiteljesedésig. (...) Mivel anyai aggodalommal látom mindazt, ami rátok vár, újból meghívom az Egyházat és az egész emberiséget, hogy lépjen Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe! Csak itt tudlak megvédeni és megvigasztalni benneteket. Csak itt találtok békét és itt lépitek át örömmel a remény ragyogó küszöbét.
     Mert az én Szeplőtelen Szívem biztos menedékében, amelyet a Szentháromság a megmenekülés bárkájaként kínál fel nektek ezekben a végső időkben, bizalommal és imádságban fogjátok várni Jézus dicsőséges eljövetelét, aki elhozza országát a világba és mindeneket újjá teremt.
     A boldog reménység bekövetkezésére és Jézus Fiam dicsőséges eljövetelére várakozva, ennek az új esztendőnek kezdetén mindannyiotokat megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében." (Forrás az első részben!)

Részlet a Magyar Nemzet 2019. december 15-i számából (Pilhál György írása).

Nehézzé lett a kereszt

     Kár tagadni, a lelkekért folyik a harc. A hitünkért. Már akinek van. Ez itt a lényeg. Meggyengíteni, elvenni, átformálni, netán kiölni… Hitünk megtiprása a hitetlenek alapvetése volt mindig. Ma is.

     Mindszenty József bíboros-hercegprímás írja egy helyütt: „De minden időben úgy van, hogy az ördög a kevés magyart egymással szembefordítja, egy kis odavetett konccal, csonttal, üresen puffanó, megtévesztő szajkó jelszavával felejteti velük a közös magyar vért, az egy szent hitet és mindannyiunk drága kincsét, a magyar múltat.” Nem véletlen, hogy a főpapot kitartó hitéért nem csak a kommunisták küldték rács mögé, Szálasi is börtönbe hurcoltatta. (Szegény a saját bőrén tapasztalhatta, amit most mi is megint: a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad.)

     Az 1948-ban hatalomra került Rákosi Mátyást felbőszítette Mindszenty hatalmas népszerűsége, hisz a templomok, körmenetek, misék látogatottsága a fokozódó diktatúra dacára folyamatosan nőtt. A kommunista vezér egyházüldözésének csúcsán, 1951-ben még a Városligetben álló Regnum Marianum-templomot is porig romboltatta. Rákosi, akinek hitetlen, megvezethető tömegre volt szüksége, már hatalomra kerülésének pillanatában tudta, a hazai kereszténység legmarkánsabb személyiségével kell leszámolnia ahhoz, hogy megtörhesse a magyarság szellemét. Mintha nem lett volna elég, hogy az istentelenek elvették keresztény ünnepeinket. Jézus Magyarországon negyven éven át „indexre” került. (...)

     A mai világban is nehézzé lett a kereszt. Nyugat-Európában szinte kiment a divatból a hit. Vannak nagyvárosok, ahol már a köztéri karácsonyfa-állításról is leszoktak. Mintha útban lenne a fenyő, alatta a jászollal. A migránsok iránti feltétlen megfelelés felülírja a kétezer éves megtartó hitet. Az önmagától eltelt Nyugat kihátrál a kereszténységből. Vagy van még remény? Pár hónapja, a Notre-Dame felcsapó lángjai után, karnyújtásnyira a húsvéttól, váratlanul összekapaszkodott a keresztény világ. (...) Hát mégsem igaz, amit erőnek erejével belénk akarnak sulykolni, hogy kinőttük, meghaladtuk a kereszténységet?

     (...) Mi, idehaza tartjuk magunkat rendületlenül. Nálunk az alaptörvény Istennel kezdődik, igaz, maradiságunkért kapunk is a „művelt” Nyugattól. Vajon kiknek áll ma is útjában a szelíd Jézus, a Biblia-tanítás, a hittanoktatás, maga a hit? Kik azok, akik minduntalan nevetség tárgyává próbálják tenni sajtóban, közbeszédben? Nem vitás: a hitetlen kalmárvilág. Újkori kufároktól érkeznek a gúnyos kritikák. Máig nem tudják megbocsátani kiűzetésüket a jeruzsálemi templomból. Jézus hite útjában van a pénzhitűeknek. A szív csap össze a szívtelen pénzzel. Hívő a hitetlennel. Romlatlan vidék a romlott várossal. „Maradiságunkért”, amiért visszük tovább Jézus keresztjét, mi kapjuk a legtöbb hideget, meleget a „bölcs” Nyugattól. Épp azoktól, akiket a mi végváraink védtek évszázadokon át az Európára rontó hitetlenektől. (Hogy eközben ők békésen gyarmatosíthassanak.) Aztán mára mi lettünk azok, akik lemaradtak egy brosúrával, szemben a kontinens finomabbik felével, ahol már eldobták, kinőtték a kétezer éves hitet. Wass Albert írja: „vigyázzatok és imádkozzatok! / Valahol fenn a magos ég alatt / mozdulnak már lassan a csillagok, / s a víz szalad, és csak a kő marad, / a kő marad.”

Teljes cikk: https://magyarnemzet.hu/velemeny/nehezze-lett-a-kereszt-7586879/

 Végtére is!

5) Az üzenetek kezdeti terjesztése kb. 5 év elteltével kezdődött meg, jórészt a bennfentesek és a papság közreműködésével. Aki olvassa a Szeretetláng Lelki Naplót, az megbizonyosodhat, hogy mennyi kétségen ment át, és a "kételyek kínjával" kellett megküzdenie az ügy valódiságát illetően, "mely miatt lelkem a kételyek kínjaiban vergődik" (IV/25). Másutt: "És ha ez mégsem a Szent Szűz indítása volt? Akkor mely hatalom az, mely erre késztetett? Kínzó kétely ez, mely lelkemre sötétséget borít (II/120). A kételyek oly mértékben zavarták lelkem, hogy most már úgy éreztem, ez a végsőkig kimerít. Nem tudtam szabadulni önmagam nyomasztó lelki kínjaitól, hogy saját képzelgésemnek esztelen áldozata vagyok (III/125). Szemrehányást tettem magamnak, mert (...) bizony igen vonakodva és vontatottan fogtam hozzá az Úr kérésének teljesítéséhez, az annyiszor rám nehezedő kételyek miatt (IV/1). Most, hogy a kételyek szorongása megszűnt bennem, megkérdeztem az Úr Jézust: Imádott Jézusom, a leírt szavak között van-e olyan, ami az én képzelgésemből származik? Mutass rá, kérlek szépen, mert ez még nyugtalanít. Ő egyszerre mellém állt, áldott szent kezét vállamra tette /nem láttam, csak éreznem engedte jelenlétét/. S Ő mintegy mosolyogva ezt mondta: Semmi okod arra, hogy ilyesmire gondolj. És szavai nyomán jelenlétének érzetét még tovább fokozta". (III/127) Hozzá kell tennem, hogy Erzsébetben ezek a kétségek, a kísértések elmúltával mindig eloszlottak, de az aktuális pillanatokban újból megszenvedett minden mondatért!  

6) Bár a Szeretetláng üzenete egyre inkább, sőt külföldön feltűnő mértékben ismert és egyházilag elismert lett (Magyarországon csak 2009-ben)! Egy idő után, különösen Erzsébet asszony halálát követően az Ügy népszerűsége megtorpant! Ez pedig az ún. "folytatólagos" közlések miatt bontakozott ki! Egyesek ugyanis – szintén égi indíttatás vélelme alapján –, abban a hiedelemben ringatták magukat, hogy a Szeretetláng Üzenete nem egyetlen személy kiváltsága, hanem "lánc-reveláció" vagyis "se vége, se hossza kinyilatkoztatás"!

Márpedig ilyen folytatólagos és tartós üzenet-lánc soha nem volt a hiteles Mária-jelenések történetében, bár próbálkozások történtek Lourdes, és Fatima esetében is hiteltelenül és sikertelenül! El kell marasztalnunk az ún. „folytatólagos” vagy kiegészítő közléseket, a ,,második csatornákat'', akik például a Szeretetláng és (vagy) a Natália nővér lelkinaplói folytatóinak hirdetik magukat (vagy hagyják, hogy ezt higgyék róluk!). (vö Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő)
     Sajnos az is előfordul, hogy egyházilag elfogadott üzeneteket kevernek hamis közlésekkel, hogy hihetőbbé tegyék (a sajátjukat)!
Eleve óvatosságra intőek, a „menetrend-szerűen érkező jelenések, vagy ha az üzeneteknek „se vége, se hossza” és végtelenített kötetekre rúgnak! Gyanút keltő lehet, ha olyan égi személyeknek tulajdonítanak megnyilatkozásokat, akik üdvtörténetünk során soha, vagy nem abban a szerepben mutatkoztak.
     – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek óvatosak és körültekintőek, mert sokan jönnek az Úr nevében, és bármily igaznak tűnőt hirdetnek is, meg ne tévedjetek (Vö. Mt 24,23-25), hanem az Egyházra tekintsetek!

(Vége)

Előző rész

Hiteles vagy nem hiteles? 

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 9-12. oldal. (Részletek) 1996. január 1.

Szűz Mária istenanyaságának ünnepe
     "Nagy örömmel ünneplitek ma istenanyaságomat és gyermeki bizalommal tekintetek rám, míg a béke nagy ajándékáért könyörögtök az Egyház és az egész emberiség számára.
     Én vagyok a Béke Királynője!
     A mennyei Atya arra választott, hogy Anyja legyek egyszülött Fiának, aki azért született, hogy meghozza az emberiségnek a béke értékes ajándékát. Isteni Gyermekem, (...) a Béke az Isten és az emberiség között, amelyet Ő váltott meg és vezetett új szeretet- és életközösségre Urával. "Béke a testvérré vált emberek között, akik Isten gyermekeiként részesülnek az Ő adományaiból és ugyanannak a családnak tagjai.
     Fiam, Jézus akarta, hogy legyek a ti Édesanyátok is. Így lettem Anyja az egész emberiségnek, amelyet Ő váltott meg és Ő üdvözít. Az én feladatom, hogy mint Édesanya kövessem minden fiam sorsát a történelem folyamán. Különösen azoknak vagyok Édesanyja, akik a Keresztség Szentségén, a hit és a kegyelem adományán keresztül bensőséges kapcsolatba kerültek Jézus életével, az Ő titokzatos Testét alkotják és Egyházának részei lettek.
     Az Egyház Anyja vagyok. Anyai feladatom, hogy kísérjem az Egyház földi sorsát a történelem folyamán. Fájdalmas útjának minden helyzetében felajánlottam az Egyháznak Szeplőtelen Szívem biztos menedékét. (...) Szeplőtelen Szívem lesz számotokra a legbiztosabb menedék és az az út, amelyen eljuttok az üdvösség és a béke Istenéhez.
     Ennek az új esztendőnek kezdetén, amikor sűrűn követik egymást a jelentős és fájdalmas események a szegény emberiség életében, mely már az elszabadult gonoszság hatalmában van, újból meghívlak benneteket, hogy lépjetek be mindannyian Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe! (...)

 Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1. Mária Isten Anyja, (Mária Theotokosz, Mater Dei). A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ünnepe január 1.

2. Mária szüzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az apostoli hitvallás mondja: ,,Születék szűz Máriától''.–

3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8.

4. Halála után Mária fölvétetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa. Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15.

A Béke Világnapját VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepeljük minden év első napján 1968 óta.

XVI. Benedek pápa szavai: „Fontosnak éreztem, hogy megosszak mindnyájatokkal néhány gondolatot a vallásszabadságról, amely a békéhez vezető utat jelenti. Fájdalmas ugyanis azt látnunk …, hogy a világ egyes tájain valaki nem vallhatja és juttathatja szabadon kifejezésre a vallását, hacsak nem az életét és személyes szabadságát kockáztatva. Más országokban csendesebb, kifinomultabb formái vannak az előítéleteknek és a hívőkkel meg a vallási szimbólumokkal kapcsolatos szembenállásnak. Jelenleg a keresztények jelentik azt a vallási csoportot, amely a legnagyobb számban szenvedi el az üldöztetést hite miatt. (...) Ez mind elfogadhatatlan, mivel sértés Isten és az emberi méltóság iránt, de fenyegeti a biztonságot és a békét is, és meggátolja a teljes értelemben vett emberi fejlődést (vö. XVI. Benedek, Enc. Caritas in Veritate 29,55-57).

    Most ez újesztendőben, amikor magam is békés és boldog újévet kívánok, szíves figyelmükbe ajánlom, hogy egyfelől VI. Pál pápa kezdeményezésére január elsején ünnepelhetjük a Béke Világnapját. De figyelemreméltó párhuzamként idézem a fatimai kis Jácinta szavait: "Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!"

     Imádkozzunk tehát az Istenanya Szeplőtelen anyai Szíve közbenjárását kérve Európáért és az egész világért!

Szűz Mária Isten Anyja, könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen

Felhasznált források:

http://www.ktp.hu/kalendar/boldogsagos-szuz-maria-istenanysaga-founnep

http://www.novaiplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=286:januar-1-szz-maria-isten-anyja-uennepe-a-beke-vilagnapja&catid=39:hirek&Itemid=105

http://www.novaiplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=286:januar-1-szz-maria-isten-anyja-uennepe-a-beke-vilagnapja&catid=39:hirek&Itemid=105

http://www.magyarkurir.hu/hazai/szuz-maria-istenanyasaga-erdo-peter-biboros-szentbeszede

MIÉRT TISZTELJÜK A SZŰZANYÁT? https://youtu.be/Vz--LIN0ZSc

A Bra-i kegyhely és a Torinói Lepel 

     A bra-i kegyhely csodálatos módon virágzó fái és a torinói lepel között létezik egy figyelemreméltó összefüggés. Amikor 1898-ban a torinói leplet nyilvánosan kiállították, a templom körüli fák Bra-ban három hónapon át virágoztak – tehát a kiállítás egész ideje alatt. Hasonló dolog ismétlődött meg 1978-ban, amikor a leplet néhány hónapra a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették. A sok millió zarándok között ott volt akkor Karol Wojtyla bíboros is. 
     Amikor 1973. november 23-án a leplet először mutatták be az olasz televízióban, aznap a Madonna dei Fiori-templom melletti fák virágba borultak. Mintha Szűz Mária igazolni akarta volna, hogy a valódi lepelről van szó, mely Fia értünk vállalt kínszenvedésének tanúja. 

Csak a földi életben dönthetsz ÖRÖK sorsod felől!

     A bra-i kegyhely télen virágzó fái, a torinói lepel, Szűz Mária különböző helyeken látott jelenései – csak néhány példa a számos csodálatos jelre, mely szüntelenül bűnbánatra szólít fel minket. 
Szűz Mária, aki szívén viseli mindannyiunk örök üdvösségét, arra emlékeztet minket, hogy a legnagyobb emberi tragédia a bűnben való megátalkodás és Isten megtagadása, ami a gonosz erők rabságába és az örök kárhozatba vezethet. 
     Mária egyúttal megmutatja az egyetlen utat, mely a mennyország teljes boldogságához vezet – s ez a Fiába, a Jézus Krisztusba vetett hit, az Evangélium útja. Az élet e legizgalmasabb és legfontosabb kalandjának elengedhetetlen feltétele az, hogy teljesen elhagyjuk a bűneinket, valamint minden bűnre vezető alkalmat. 
Mert sokak megszegik Isten parancsait, vagy hanyagolják az imádságot, a szentgyónást és más vallási cselekményeket. Fel kell hagyniuk a pornográfiával, a szexuális partnerek váltogatásával, a paráznasággal, a házasságtöréssel, a homoszexualitással és más tisztaság elleni bűnökkel, továbbá az önzéssel, a kapzsisággal, a becstelenséggel, mások zsarolásával, meglopásával és kihasználásával, az okkultizmussal, a bálványimádással, a kábítószerezéssel, az alkoholizálással és mindennel, ami függővé és rabbá tesz.         "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát" (1Kor 6,9-10). A bűn végleges elhagyása az őszinte gyónásban valósul meg. A bűnbánat szentségéhez kell járulnunk, meg kell vallanunk Jézusnak a teljes igazságot magunkról, el kell határoznunk, hogy a megszentelő kegyelem állapotában akarunk élni.
     Miután meggyóntunk és magunkhoz vettük Jézust az Eucharisztiában, határozottan rendet kell teremtenünk az életünkben! Állítsunk össze egy napirendet, melynek feltétlenül tartalmaznia kell az imára szánt időt (rózsafüzér, szentírásolvasás stb.), a felelősségteljes munkát, a pihenést és a szeretet (irgalmasság) cselekedeteinek gyakorlását. A hit útján járni nem jelent mást, mint rendesen teljesíteni vállalt kötelezettségeinket mind a lelki élet, mind a munka és a pihenés terén, mind pedig a szeretet tanúságában. Az ördög természetesen mindent meg fog tenni azért, hogy eltántorítson minket, és ellenérzést keltsen bennünk az ima iránt. Tehát nem lesz könnyű, de ne feledkezzünk meg arról, hogy nem érzések és hangulatok vezetnek az üdvösségre, hanem a szabad akarat döntése. Ezért ha nincs kedvünk imádkozni, dolgozni, tevékenyen pihenni, akkor egyszerűen tudva és akarva kényszerítsük magunkat az imádságra, és adjuk át magunkat bizalommal Jézusnak, hálát adva azért is, amilyen pillanatban vagyunk. A napi ima, a rendszeres szentgyónás és az Eucharisztia gyakori vétele által Jézus meg tudja változtatni a szívünket, életünket és eláraszt szeretetével. Ha megélhettük a kegyelmi élet örömét, akkor igyekezzünk másokat is hozzá segíteni ehhez, mert felelősséggel tartozunk embertársaink üdvösségéért. Ennek felismerése, e célért való tevékenység, a megváltásban való tudatos részvállalás: az engesztelés!

     Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországban. Szülei házasságából húsz év alatt 17 (más adatok szerint 19) gyermek született, de csak 10 élte meg a felnőtt kort. Katalin a nyolcadikként született. Bár szorgalmas gazdálkodók voltak, a család nagy szegénységben élt.

A család szíve: az édesanya 1815-ben 46 éves korában, meghalt. 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát, kérve: „Ezután Te légy az anyukám!”

Az elárvult családnak ő lett a kis gazdasszonya, és megerőltető munkájához az imádságból merített erőt. Bár analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta a gazdaság és az éves szükséglet terményadatait. Szabad idejét a templomban töltötte, pénteken és szombaton böjtölt. Apja Katalintól több évig megtagadta, hogy szerzetbe beléphessen – mondván –, elég ha egy lánya van ott.

18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830. áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai (irgalmas nővérek) Társulatába. Hamarosan felkerült a közösség párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek látomásai a Szent Szűz egyik rendkívüli eszközéről, a Csodáséremről.

A mai "látnokok" példájára, csupán két jelenése volt (1830. július 18. és 1830. november 27.), melyről lelkivezetőjén és főnökasszonyán kívül senkinek sem szól olyannyira, hogy nővértársai – bár az ügyet ismerték – róla azonban nem tudták, hogy a legkisebb köze lenne hozzá!

1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én pedig szentté avatták. Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi csodás érem kápolnában: Párizs, Rue du Bac 140.

Emléknapját az Egyház, december 31-én tartja.

Labouré Szent Katalin, könyörögj érettünk!

CSODÁSÉREM 15 perc II. rész https://youtu.be/MdrraPft428

A csodás jel állandó megismétlődése

     A szkeptikus olvasó rálegyinthetne, hogy "rég volt, tán igaz se volt", ám ez esetben olyan csodáról van szó, mely a fák 1336. december 29-i virágba borulása óta, mindmáig (minden évben) megismétlődik a Mária-jelenés helyén. Ez a jelenség felkeltette a torinói egyetem botanika professzorainak érdeklődését is. 1700 óta szakadatlanul figyelemmel kísérik ezt a "botanikai rendellenességet" . 
     Tudományos megállapítást nyert, hogy a jelenés helyén növő fák Prunus spinosa L. (magyarul kék kökény). Ez a fajta bokor vagy fa, általában évente egyszer virágozik, március végén vagy április elején, kis kerek, savany-édes gyümölcsöket hozva, merthogy ez a nemesítetlen szilva egyik fajtája, a kökény. Arrafelé, a Piemont tartományban közönségesen előfordul mindenhol, gyakran sűrű szövevényt alkotva az utak mentén, a völgyekben és a dombokon. A tudományos kutatások kimutatták, hogy a Madonna dei Fiori körüli talaj, melyben a nevezetes fák nőnek, semmiben sem különbözik a térség más talaj-adatától. Nem állapítottak meg semmilyen járulékos geofizikai, elektromágneses vagy mikroklímát, melynek hatására a fák decemberben kivirágozhatnának és ráadásul csak azok! A tudósok megerősítették, hogy a Prunus spinosa L. fák, melyek a brai templom mellett nőnek, semmiben sem különböznek a térség más helyein lévő fáktól. A rendkívüliség természetfeletti jellegét kifejezetten megerősíti, hogy – miként a szentély gondnoka, don Michele elmondta –, hogy a fák minden évben december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén kezdenek virágozni és a virágzás egészen december 29-ig tart, Szűz Mária helyi jelenésének évfordulójáig. Annak ellenére, hogy decemberben ott mindig pár fokkal nulla alatt van a hőmérséklet (de mértek már mínusz hatot is!), a virágok a fákon még soha nem fagytak el. Bra szentélyének 676 éves krónikája szerint a fák, csak két alkalommal nem borultak virágba. Ez 1913 decemberében és 1938 decemberében történt, tehát pár hónappal az első és a második világháború kitörése előtt. 
     Külön érdekesség, hogy a torinói egyetem tudósai elvégeztek egy érdekes kísérletet: a jelenés helyére olyan Prunus spinosa L. facsemetéket ültettek, melyek nem a szentély körül növő fákból származtak. Ezek a fák soha nem virágoztak ki decemberben, pedig ugyanolyan fajtájúak voltak és ugyanazon a helyen gyökeresedtek meg. Decemberben tehát csak azok a fák virágoznak, melyek a Szűzanya jelenésénél, 1336. december 29-én élt Prunus spinosa L. fák csoportjából származnak. Tudományos szempontból tehát ennek a fafajtának a december közepi virágzása továbbra is megfejthetetlen talány marad.

Akarj hinni, hogy meggyógyuljon a lelked!

     Azok számára, akik elfogadják a láthatatlan Isten jeleit, a brai Madonna dei Fiori templom melletti decemberben virágzó facsoport egy természetfölötti jel, egy felhívás, hogy térjünk meg, és nyíljunk meg Szűz Mária édesanyai szándéka előtt, aki a hit útján Fiához, Jézus Krisztushoz akar vezetni minket, az örök élet és az elpusztíthatatlan szeretet egyetlen, mindenkinek szóló biztosítékához. A kegyhelyen a decemberben virágzó fákénál nagyobb csodák is történnek: testi-lelki gyógyulások, rendkívüli megtérések.
     Don Michele számos csodás gyógyulásról számolt be, pl. évtizedek óta szentségek nélkül élő emberek megbékéltek Istennel; egy ötéves süketnéma fiú, aki édesanyjával jött oda, hirtelen elkezdett hallani és beszélni; egy körülbelül tizenöt éves fiú pedig kigyógyult a skizofrénia előrehaladott stádiumából, később sikeresen elvégezte a tanulmányait, családot alapított, és mind a mai napig teljesen egészséges.

A Szűzanya Palástja

     Sokat lehetne írni arról, hogy milyen palásttal ábrázolják a Mária szobrokat és képeket, a "Köpenyes Madonnát" szerte a világon. Ám most nem a külsődleges ábrázolásokra irányul figyelmünk, hanem a benső lényegre, amelyet Mária palástja szimbolizál számunkra.
     A Szent Szűz Guadalupéban, Párizsban, Lourdes-ban, Fatimában, Montichiariban és más jelenési helyeken is többnyire köpenyszerű palástban mutatkozott meg.
     Ez a ruhadarab Mária földi életében annak idején, a keleti nőknél szokásban volt, melyet a nők fejükre vagy kisgyermekük fölé tudtak hajtani védelmezőn, amiként a Boldogságos Istenanya is a Kisded Jézus fölé.
     Mit szimbolizálhat a mi számunkra az Istenanya palástja? Amikor Égi Édesanyánk kitárja kezeit felénk, köpenyét is széttárja, mintegy hívogatón:
– Jöjjetek gyermekeim védelmező palástom alá, hogy betakarhassalak benneteket, hogy megvédelmezhesselek benneteket a gonosztól, a bajoktól!
     Szűz Mária palástja tehát védelmi eszköz gyermekeinek.
    Szép példa erre a Guadalupei esemény 1531-ben, amikor a súlyos gondokkal küzdő Juan Diegóhoz így szólt a Szűzanya: "Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Hát nem vagyok-e én a te Anyád? Nem állsz-e az én árnyékomban, a védelmemben? Nem tártam-e ki föléd eddig is védelmező palástomat?"
     Mária palástja tehát oltalom, mely beburkol, árnyékot ad a tikkasztó hőség elöl, megvéd az ármánytól, ha alá menekülünk.
     A palást egyben királynői öltözet, hatalmi jelvény is, mert a királyok, királynők mind palástban jelentek meg egy-egy nagy eseményen, vagy szertartáson. S mivel nekünk magyaroknak a Szent Szűz, Örökös Királynőnk is, édesanyai gondoskodása mellett királynői hatalmánál fogva is őrködik azok fölött, akik Hozzá menekülnek oltalomért.
     Ehhez azonban gyermeki lelkületre van szükség! A Szűzanya – mint Édesanya –, gyermekei fölé terjeszti áldott palástját, olyanok fölé, akik megbíznak benne. Csak a gyermek tud ráhagyatkozni a szüleire, csak a gyermek tud felnézni és bízni az édesanyában, édesapában.
     Váljunk ezért kicsi gyermekké, hogy minden bajban, esőben és viharban, bánatban és betegségben oda tudjunk futni Égi Édesanyánk palástja alá.

/Horváth Mária írása nyomán, a szerk./

CSODÁSÉREM 15 perc I. rész https://youtu.be/26bLHZn4nIM

Mindszenty József:
A három karácsonyi szentmise
     Isten kedves gyermekei, rövid lesz a szentbeszédem ma reggel. Ősi szokás szerint ezen a napon három szentmisét mondunk, hogy hirdessük Krisztus hármas születését. Az elsővel megvalljuk az Atyától való örök születését, mert „Isten az Istentől, fény a fényből, igaz Isten az igaz Istenből”. A másodikkal hirdetjük, hogy értünk, emberekért, a mi üdvösségünkre testet öltött a Szentlélektől és Betlehemben megszületett a legszentebb, a szeplőtelen Szűztől. A harmadikkal valljuk, hogy az evangélium által mibennünk, emberekben titokzatos módon, de valóságosan megszületik, amint az apostol, boldog Pál tanítja: „A nagy titok az, hogy Krisztus bennünk él.” Mi vagyunk a teste, a szíve, a vére. Éppen ezért senki és semmi el nem szakíthat Tőle.
Három szentmise elvégzése időbe telik. És ez a nagy templom hideg és nedves. Látom, hogy fáztok. A háború óta nem tudtok melegen öltözködni. De kérve kérlek benneteket, legyetek velem, hallgassátok meg mind a három szentmisémet, mert úgy érzem, nagy megpróbáltatások várnak ránk és ez az utolsó alkalom, hogy Karácsonykor együtt vagyunk. Hogy könnyebb legyen az áldozat, gondoljatok az istállóban didergő Istengyermekre. Bújjatok össze, mint a bárányok, amikor vihart éreznek. (Krajsovszky Gábor, Legyőzetve is Ő győzött! 16-17. o.)

Az alábbi három posztot, M. Pietrowski SChr írását (megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország), valamint internetes források nyomán szerkesztettem.

A fagyban virágzó fák csodája

     Az olaszországi Bra városában, amely Torinótól úgy 60 km-re fekszik Cuneo irányába, a Madonna dei Fiori (Virágos Szűzanya) tiszteletére emelt templom mellett minden évben a tél közepén, december 8-a és 29-e között virágba borulnak a fák. Ez a különös jelenség függetlenül a hótól és az esetleges nagy fagyoktól, megismétlődik a Szűzanya 14. században történt jelenésének helyén. 

A kegyhely története

     1336. december 29-én este egy várandós fiatalasszony Egidia Mathis, a Bra városka melletti Szűz Mária kép közelében járt, melyet sűrű növényzet vett körül. Sajnos két katona állt lesben, azzal a szándékkal, hogy megerőszakolják. 
Amikor Egidia szembesült a fenyegető veszéllyel, rémülten a Mária-képre nézett segélykérőn kiáltva: "Szűzanyám ments meg!" Az egyik katona még gúnyolódott is: "Ne rá nézz kicsikém a gyönyörű szemeiddel, hanem énrám!" A reménytelennek tűnő pillanatban azonban, a képből olyan vakító fény tört elő, mely elvakította a katonák szemét, és ők rémülten elfutottak. Ezt követően Egidiának megjelent a Szűzanya és mosollyal az arcán jóságosan megnyugtatta őt. 

Ám az ijedség és zaklatottság miatt Egidia, ott helyben megszülte gyermekét, komplikáció nélkül. Kabátjába takarva a kicsit, a legközelebbi házhoz futott, hogy segítséget kérjen. Az esemény híre villámként terjedt el a városban. 
     A jelenés helyére hamarosan szinte minden Bra-i lakos kivo-nult imádkozni. Az emberek nagy meglepetésére, az ott növő bokros fák a rendkívül kemény fagy ellenére, virágba borultak. Ez mindenki számára nyilvánvaló jel volt és igazolta Egidia Mathis szavait a Mária-jelenéséről. Az esemény helyszínén kialakított kis kápolnát 1626-ban lebontották, és felépítették a Madonna dei Fiori zarándoktemplomot, mely persze a századok folyamán többször átépítést nyert.

A Három Szent király 3

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Mikor a Három Királyok a Szentcsaládtól elbúcsúztak, egyre csak sírtak. Láttam, hogy távozásukra a Szent Szűz is felkelt Jézusával, s maga is néhány lépést tett a kijárat felé. Ott megállt, s hogy e jó embereknek némi emléket adjon, leemelte fejéről sárga színű, könnyű fátylát – mely a Jézuskát is burkolta –, és odanyújtotta Menyhértnek. Mély meghajlással fogadták a királyok az ajándékot. Szívüket szinte szétrepesztette a bensőséges hála és tisztelet, mikor a Gyermekét tartó Istenanyát, fátyol nélkül láthatták maguk előtt. Óh, mily forró könnyeket hullattak, mikor a barlangot elhagyták. Ettől kezdve ez a fátyol volt legszentebb ereklyéjük, amijük csak volt az életben.

     Amikor a Szent Család ajándékot kapott látogatóitól, a Szent Szűzön nyomát sem láttam az anyagiasságnak. Legfeljebb az örvendező remény tükröződött rajta, melyet Jézusa iránti szeretetből és Szent József iránti szánalomból, szíve egyszerűségében érzett. Remélte, hogy talán most már oltalmat találnak Betlehemben és nem lesz oly lenéző bánásmódban részük, melyet megérkezésükkor kellett megtapasztalniuk. Nagyon fájt neki ugyanis, mikor látnia kellett József szégyenkező szomorkodását kudarcaik miatt.

     Éjfélkor, hirtelen a következő kép tűnt fel előttem: láttam, hogy a Három Királyok sátrukban, körbe leterített szőnyegeiken alszanak, és köztük egyszerre csak megjelenik egy tündöklő ifjú alakja. Lámpásuk a sátor rendes helyén égett. Fölrezzenve álmukból, felültek és látták, hogy angyal áll előttük, Az utasította őket, hogy sietve induljanak haza, de útjukat ne Jeruzsálemen keresztül vegyék, hanem a Holt-tengert megkerülve a pusztaságon át haladjanak. Erre gyorsan felugráltak helyeikről. Míg az egyik nyomban a kíséretéhez ment, a másik a jászolbarlanghoz sietve, felköltötte Szent Józsefet, aki azonnal Betlehembe sietett, hogy az ott elszállásoltakat is hívja. Azok megérkezve, bámulatos gyorsasággal felszedték a sátrat és az egész tábor összes holmijával együtt, felpakolták.

     Mialatt a Három Királyok menete elhaladt a barlang előtt, Józseftől újabb érzékeny búcsút vettek. Kíséretük közben előbbre haladt, déli irányban az Engaddi pusztaság irányába, hogy minél hamarább távolodjanak a Messiás születési helyétől.

Azt még láttam, hogy kinn a síkon egy angyal ment velük, mutatva nekik az útirányt, aztán egyszerre eltűntek szemem elől.

     Három csoportban haladtak, egymástól oldalt negyedóra járásnyira. Először körülbelül egy órányit keletnek, aztán délnek, egyenest bele a végtelen pusztaságba...

(Meg kell nézni: https://www.youtube.com/watch?v=iTJueNCvkxI&index=2&list=WL )

***

December 28. Aprószentek ünnepe.

Heródes király a napkeleti három bölcstől megtudta, hogy a Megváltó Messiás személyében Király született. Hatalmát féltve – "biztos ami biztos alapon" – megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket, Betlehemben és környékén! Rájuk emlékezik az Egyház.

NÉPSZOKÁSKÉNT: A 'vesszőzés' – azaz az újévi szerencsekívánás – archaikus formája kapcsolódik ehhez a naphoz. A vessző az élet szimbóluma, többnyire gyermekek járták ezzel a házakat, megvesszőzve a háziakat. 

Ó MÁRIA, A MEGTESTESÜLT IGE SZÜLŐJE https://youtu.be/wa0sF7FoA00

Hogyan kötődik Szent János apostol és evangelista élete a borszenteléshez?

Szent János – a Szeretett Tanítvány – aki bátyjával, Jakabbal a ,,mennydörgés fiainak'' neveztetett (Mk 3,17), Efezus környékén elfogták, és Rómába vitték Domitianus császár elé, ahol kivégzése módjául forró olajjal teli üstbe dobással sújtották. János azonban sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték. E szigeten hatalmas vihar közepette, Isten egy látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Amikor magához tért, a látottakat kővel jegyezte föl a sziklafalba,ám egy halász írószerszámokat adott neki, és így írta le pergamentekercsre a ma ismert Jelenések Könyvét.

Végül 100 körül halt meg természetes halállal. Miként halálának körülményei, úgy szentünk ünnepe is igen bizonytalan. Az ortodoxiában szeptember 26-án ünneplik, de volt római kezdeményezés a június 24-re is. Sírjának felnyitása, a feljegyzések szerint május 8-án történt, amikor is teste helyett, csak fehér port találtak, amit "szent Mannának" is említenek!  A Római Katolikus Egyház december 27-én tartja Szent János apostol és evangelista ünnepét, egybekötve a borszentelés hagyományával. A szentelt borral embert és állatot is gyógyítottak, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy megakadályozzák vele a bor romlását. Szent János és a bor kapcsolata a liturgikus szövegek alapján egyértelműen az apostol Efezusban véghezvitt csodájára vezethető vissza: Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy hajlandó hinni Krisztusban, ha János kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az semmi kárt nem tesz benne. A mérget először két gonosztevőn kipróbálták, akik rögtön szörnyethaltak. Szent János imádkozott és miután a kelyhet megáldotta, kiitta és semmi baja sem történt, de ennek ellenére a pogány pap még most sem akart hinni. Az apostol erre fölszólította, hogy köpenyét Jézus Krisztus nevében terítse a két halottra. A főpap megtette, mire a két gonosztevő föltámadt. Erre sokan dicsérték Istent, és a főpappal együtt nagy tömeg is megkeresztelkedett. Ennek okán kezdték Szent Jánost kehellyel ábrázolni, ehhez járult a kígyó ábrázolása, mint a méreg szimbolikája. 
A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb és egy hosszabb könyörgést. Ez azonban eltér a magyar hagyományban ismertektől, melyben a fenti áldásformák végén a bort, szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott.

A Három Szent király 2

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

Most ismét azt láttam, hogy Menyhért az övén függő zacskóból egész marék, ujjnyi hosszú, vastag, sárga és nehéz rudacskákat vesz elő, hegyes végekkel és középen aranyszínű dudorodásokkal. Ezeket mind, nagy alázatosan ajándékként odahelyezi a Kis Jézus mellé, a Szent Szűz ölébe. Ő kedvesen megköszönte azokat és befödte köpenyének egyik szárnyával. Csupa termésarany rudak voltak ezek, melyeket Menyhért hűsége és szeretete jeléül adott hálából, mert ő mindig rendíthetetlen és buzgó jámborsággal kereste a szent igazságot. Ekkor ez a király, mind négy kísérőjével hátravonult, és helyére a barna arcbőrű Boldizsár lépett, saját kíséretével. Nagy alázatossággal omlott térdre, és megható szavakkal ajánlotta fel a maga ajándékait. Egy hajócska alakú arany tömjéntartót állított a Kis Jézus elé az asztalkára, telve apró, zöldes gyantaszemekkel. Ő tehát tömjént adott ajándékul, mert mindig készséggel és hódolatteljesen alkalmazkodott Isten akaratához, s annak most is szeretettel engedelmeskedett. Mielőtt még ő is visszalépett volna, sokáig bensőségesen imádkozott.

Utána az ősz fehér Gáspár lépett előre. ő volt a legöregebb, s nehéz teste miatt már nem is tudott letérdelni. Csak úgy állva hajolt meg mélyen, és egy arany tartóban szép, zöld növényt helyezett az asztalkára. Nagyon tetszetős, zölden- és még gyökéren álló mirha volt ez. Egyenes fácska, fönt csipkés levélzettel és szép fehér virágokkal. Azért hozott mirhát ajándékba, mert ez az önmegtagadásnak és a szenvedélyek megzabolázásának a jele. Ez a jó lélek ugyanis sokat harcolt a bálványimádás és a többnejűség-, valamint saját szenvedélyei ellen. Sokáig állt meghatottan a Kis Jézus előtt, úgyhogy szinte megsajnáltam a még kívülállókat, hogy oly soká kell várniuk, míg megláthatják a Kisdedet.

       A királyok, mikor leborultak és ajándékukat átnyújtották, üdvözlő szavaik nagyon egyszerűek és gyermekien megindítóak voltak. Nagyjából ezeket mondták: "Láttuk csillagát és ebből tudtuk, hogy ő a Királyok Királya; eljöttünk tehát őt imádni, és ajándékainkkal hódolatunkat tenni". Gyermeki imájukban szinte elragadtatásba estek a szeretettől, melyben a Kisded Jézusnak ajánlották magukat, országukat, népüket, egész vagyonukat és mindazt, ami a földön számukra érték lehet. Kérték is az Újszülött Messiást, hogy fogadja el magáénak szívüket, lelküket, minden gondolatukat és cselekedetüket. Töltse el őket világosságával és ajándékozza meg erényekkel, s az egész világnak adjon áldást, békét és szeretetet. Mindezt a mélységes hódolatot pedig oly alázattal és lángoló szeretettel végezték, hogy közben örömkönny ömlött végig arcukon és szakállukon. Egészen boldogok voltak és úgy érezték, most az a Csillag vezérelte őket ide, melyre apáik, oly hűségesen vágyva-vártak évezredeken át. Az ígéret beteljesülésének öröme élt bennük.

       A Szent Szűz mindent alázatosan fogadott. Eleinte semmit sem szólt, csak gyermekét ölelő egyszerű kézmozdulatai jelezték a fátyol alatt, meghatottságát és jámbor örömét. A Kisgyermek csupasz mellecskéje keresztülragyogott a köpeny két szárnya közt. A végén azonban, hátra vonva fátylát, mindegyikhez intézett néhány alázatos, köszöntő, édes szót. - Óh, ekkor megint tanultam valamit, és így szóltam magamhoz: Lám, mily édesen és kedves köszönettel vesz át minden ajándékot az Istenanya! Semmire se szorul, hisz' magáénak tudja Jézust, mégis mily alázattal fogadja a szeretet nyújtotta ajándékokat. Ebből én is megtanulhatom, miként kell elfogadni mindent, amit  a szeretet ad. Ezentúl, minden kegyes adományt én is alázatosabb köszönettel fogadok majd! És jaj, mily nagylelkűek is Mária és József, hiszen maguknak szinte semmit meg nem tartva, többségét szétosztják a szegények között.

        Másnap este a három szent király búcsúzásul még egyszer a Jászol elé járult. Először Menyhért ment be, s a Szűzanya karjaiba helyezte a Kis Jézust. Az öreg meg csak sírt-sírt, olyannyira sugárzott rajta az öröm. Utána bejött a másik kettő is, és szintén könnyek közt vettek búcsút. Ez alkalommal is mindenféle ajándékot hoztak; különböző kelméket, részint nyers selymet, részint vörös és virágos szöveteket és igen finom terítőket. Bő köpenyük a vállukon hátravetve lógott – világossárga finom gyapjúból –, oly könnyű volt az egész, hogy a legkisebb szellő is meglebbentette. Aztán hoztak sok csészét is egymásra rakva, meg dobozokat, teli mindenféle szemes dolgokkal és egy kosárban több cserepet, melyekben szép, fehér virágok nyíltak. Minden cserépben három szál volt pont a közepén, úgyhogy a cserepek szélére újabb cserepeket lehetett állítani, így szépen egymásra állítva álltak a kosárban. Mind mirha volt. Józsefnek, hosszú, keskeny kosarakban madarakat adtak át, melyek levágás céljára szép számmal lógtak a teherhordó tevék oldalán. 

ÁLDUNK TÉGED MEGVÁLTÓNK ANYJA https://youtu.be/5fCv1oTeqXo

Szent István Első Vértanú ünnepe

     Krisztus kereszthalálát követően István, egyike volt a jeruzsálemi keresztény község első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. Egyben ő volt az első vértanú is, aki Krisztus-követése miatt megöltek.
István ugyanis a meggyőző csodák egész sorát művelte a nép között, és eláradva a Szentlélektől rendkívüli módon prédikált. A zsidók ezt megirigyelték és arra törekedtek, hogy fölébe kerekedjenek és legyőzzék.
     Háromféleképpen szálltak vele szembe, tudniillik vitában, tanúk elővezetésével és kínzások alkalmazásával.
I. A vitázókat Lélek sugallta érveléseivel, simán legyőzte.
II. A zsidók belátván, hogy ilyen harcmodorral nem bírnak vele, ravaszul a második módszerhez folyamodtak, ahhoz tudniillik, hogy hamis tanúkkal győzzék le. Felbéreltek két hamis tanút, hogy négyszeres káromlással vádolják meg, az Isten, Mózes, a Törvény és a Szent Sátor vagy templom elleni káromlással. Nem csak minden állításukban megcáfolta, de angyali tekintetével is meghátrálásra késztette a vádlóit és a hamis tanúkat.
III. A vádló előtt világossá vált, hogy nem tudnak fölébe kerekedni, harmadszorra kínzással és gyötrelmekkel próbálkoztak. Ám Szent István három módon is próbálta figyelmeztetni és visszatartani vádlóit ettől a nagy gonoszságtól, tudniillik megszégyenítéssel, megfélemlítéssel és szeretettel. Megszégyenítéssel kezdte, szemükre vetve szívük keménységét és a szentek megölését. „Ti kemény nyakúak – mondta – és körülmetéletlen szívűek, és fülűek! Ti mindenkor ellene álltatok a Szentléleknek, amiként atyáitok is. Hiszen megölték azokat, akik az Igaznak eljövetelét hirdették” Ekkor a zsidók homloka olyan lett, mint a parázna asszonyé, nem tudott elpirulni (Jer 3,3), így a megfogant gonoszságtól nem tágítottak, meg nem változtak, hanem még gonoszabbak lettek. Fennhangon kiáltván bedugták fülüket, egy akarattal reárohantak és kivetvén őt a városon kívülre, megkövezték.

     Mint mondtam, adjuk át magunkat Máriának, hogy elnyerjük azon szegénység erényét, mely őt és Szent Józsefet eltöltötte. Sem az Isteni Gyermek születésének szegényes és koldusi helye, sem a külvilág közömbössége nem nyugtalanította őket, mert minden vagyonukat a szent szegénységben találták. Kincsük, örömük és szerelmük bensőségességének oka, az isteni Jelenlét volt, melyből mi is részesedhetünk az Eucharisztiában.

A Szűzanyának való átadottságban megtanulhatunk mindentől elszakadni, hogy Jézus ‒ Szentségében legyen ‒ a legnagyobb kincsünk, mert „gyöngyöt találtunk, mely mindent megér, ami csak van” (Vö. Mt 13,46), hiszen birtokolhatjuk „Krisztus felfoghatatlan gazdagságát” (Ef 3,8).

Ne figyeljünk lelkünk nyomorúságára, ahogyan Mária sem figyelt az istálló sanyarú állapotára, hiszen mi is szemlélhetjük a Kisded Jézust a Szent Eucharisztiában, miként az őt meglátogató egyszerű pásztorok tehették! Ám nekünk végtelenül nagyobb kiváltságunk van a pásztorokénál, sőt a Három Királyokénál is, mert Ők csak szemlélve hódolhattak a Királyok Királyának, mi azonban magunkhoz véve Őt, a bensőnkben imádhatjuk!

Őt, a Szentséges Üdvözítőt, akiben megtalálhatjuk békénket, méltóságunkat, identitásunkat és igazi hivatásunkat!

Fejezzük ki mélységes imádatunkat méltón úgy, ahogyan Gárdonyi Géza gyönyörű verse zengi a templomban: "Egyszerű pásztor, térdeden állj, mert ez az Égi s Földi Király"!

(Vége!) Előző rész

Ó betlehemi Szent Család, tekints le ránk!

Szent József kérjed a te hitvesed, hogy árassza ránk

Szívének Szeretetlángját ‒ JÉZUST ‒, hogy

megmeneküljön a világ! Amen

Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!

Kevesen tudják, hogy Gárdonyi Géza írta a szövegét és a zenéjét a 'Fel nagy örömre' című gyönyörű karácsonyi éneknek!

Az ének először 1882  karácsonyán csendült fel a devecseri templomban, aminek előzménye, hogy Tima Lajos, a helyi iskola igazgatója megkérte az akkor még csak 19 éves Gárdonyi Gézát, hogy írjon egyházi énekeket. A fiatal segédoktató pedig nemcsak a szövegét, hanem a zenéjét is megírta új szerzeményének:

Fel nagy örömre! ma született,

Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Hallgassák meg egyházi énekben is: https://www.youtube.com/watch?v=WEKY5Pu8xio

Forrás nyomán: https://777blog.hu/2018/12/25/tudtad-hogy-gardonyi-geza-irta-az-egyik-legszebb-karacsonyi-eneket/

December 25. az év 359. (szökőévben 360.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 6 nap van hátra.
Névnapok: Anasztáz, Anasztázia, Eugénia, Génia, Kabos, Karácson, Nasztázia, Nerella, Nerina, Nikodémusz, Noel, Nyeste, Zseni.
     1818-ban ezen a napon csendült fel először az egyik legismertebb karácsonyi dal, a Csendes éj (németül: Stille Nacht) Joseph Mohr és Franz Joseph Gruber   szerzeménye az ausztriai Oberndorf bei Salzburgban. (Wikipedia nyomán!)
Hallgassák meg!    https://www.youtube.com/watch?v=ohhXZtgO3J8

 Adeste fidelis Domingo,Carreras & Pavarotti

https://www.youtube.com/watch?v=iTJueNCvkxI&feature=player_embedded#!

     Fel nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett!

A Karácsony éji szentáldozásban, amikor magunkhoz vesszük a valóságos Jézust a Kenyér színében, Betlehembe jutunk, melynek neve a Kenyér Háza! Ott lehetünk a Szent Család örömében, a Három Királyok térdelő áhítatában, ahol Mária karján égi a lény, isteni Kisded szűznek ölén.

A Szentmise mindenkor nagy misztérium, ám az éjféli misén való elmélyülésünk gyümölcse a betlehemi egyszerűség és szegénység szelleme ‒ az ‒, melyet Isten Fia választott magának, hogy gazdagítson bennünket és örökké köztünk maradjon, mint „az Élő Kenyér, amely a mennyből szállt alá” (Jn 6,51).

A Legméltóságosabb Oltáriszentségben ma is ugyan az a Jézus Krisztus van jelen, aki kétezer éve született Szűz Máriától, Betlehem megszentelődött barlang-istállójában, és ma is, máig is vár reánk az Eucharisztiában!

Az Istenanya könnyes örömmel imádta Kisded Istenét, aki nem bársonyos ágyban, de szalmán feküdt, s rá meleget a marha lehelt.

Adjuk át magunkat Máriának, mert bár a mi lelkünk tisztátalanabb és szegényebb, mint a betlehemi istálló, de a Szűzanyával mégis közelebb kerülhetünk az Édes Üdvözítőhöz! 

Hódolunk előtted Kisded Jézus és imádunk téged,

mert születéseddel megnyitottad számunkra az örök Üdvösséget!

 (folyt.)

Amikor a Názáreti Szent Szűz kimondta igenjét az Angyal szavára, egyszersmind Krisztus igenjét is előrevetítette, új korszakot kezdve a történelemben, mely folytatódik tovább az Egyház által. Isten alászállt a mennyből és megtestesült a Boldogságos Szűz szíve alatt, amiként a Hitvallásban mondjuk: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért”. Igenjével tehát Mária nem csak Isten Anyjává, de a női nemet megdicsőítő, legáldottabbjává vált! Karácsony és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén ezért hajtunk térdet e szavak után: „Leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett”.

A Szentlélek Mária által testesítette meg Jézus Krisztust, és általa képezi Krisztus misztikus Testének az Egyháznak tagjait, miként Általa osztja ki adományait és kegyelmeit is. (Vö. TMT 140)

A isteni Megtestesülés Nagyböjtben tartandó ünnepét, I. Sergius pápa a 7. században rendelte el Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven. Korabeli miseszövegének könyörgése a mai napig közismert: „Kérünk téged Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.”

(folyt.)

Jézus születése 3 

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

    Láttam aztán, hogy a három pásztor miként segített Szent Józsefnek, hogy a lehetőségek szerint, minél nagyobb kényelmet teremtsenek a jászolbarlangban és az oldalfülkében. Több jámbor esszénus asszonyt is láttam a Szent Szűz mellett serénykedni, akik szeretettel szolgáltak az Istenanyának. A barlangtól nem messze, kis sziklaüregekben laktak ők, a domb keleti felén, az úgynevezett "Talbus"-ban. Lakásaik szorosan egymás mellett, a levágott hegyoldalban voltak. Mindegyiknek volt kertje, és felekezetük gyermekeinek tanításával foglalkoztak. József hívta őket a barlanghoz, mert társaságukkal még gyermekkorában megismerkedett. Amikor ugyanis testvérei elől rejtőzködnie kellett a jászolbarlangban, gyakran fölkereste a hegy oldalban e jámbor asszonyokat. Ezek tehát fölváltva jöttek a Szent Szűzhöz, apróságokat és csomókba kötött ágakat hozva. Ezekkel főztek és mostak a Szent Család számára.

    Igen megható jelenetnek is tanúja voltam. József és Mária egy alkalommal éppen a jászol mellett álltak és bensőséges megindultsággal nézték a kis Jézuskát. Egyszer csak a szamár térdre rogyott, és fejét egészen a földig hajtotta. Mária és József erre sírni kezdtek.

    Estére küldöttek érkeztek Szent Anna asszonytól. Egyik szolgálója és egy idős ember, egyébként Anna rokona jött el Názáretből. Mindenféle szükséges dolgot hoztak Máriának. Rendkívül boldogok voltak, hogy láthatják a Kisdedet, s az öreg rokon még sírt is örömében. Mindjárt vissza is indult, hogy hírt vigyen Anna asszonynak. A szolgáló azonban ott maradt a Szent Szűz mellett.

    A legközelebbi napok egyikén láttam, hogy a Szent Szűz a Kis Jézussal és újdonsült dajkájával, néhány órára elhagyta a barlangot. Azt is láttam, hogy amint kiléptek a barlang előtti nádtető alatt jobb felé mentek és elrejtőztek abban a közeli barlangban, ahol Krisztus születésekor a forrás fakadt, melynek József csinált lefolyást. Ugyanitt előzőleg, József már kora reggel kényelmes helyet készített el számára. Egy benső intelem szavára húzódtak ide, mert még aznap néhány idegen jött Betlehemből a jászolbarlanghoz – azt hiszem, Heródes megbízásából –, mivel a pásztorok révén híre ment, hogy itt egy gyermekkel nagy csodák mentek végbe. Láttam, hogy az emberek beszéltek Józseffel, aki épp a pásztorokkal jött ki a barlangból. Mikor azonban látták a család egyszerűségét és szegénységét, fölényes mosollyal távoztak. A Szentséges Szűz, mintegy négy óra múltán, csak az idegenek távozása után ment vissza a barlangba.

     Közben híre ment, hogy Jézus születésének órájában angyalok jelentek meg a pásztoroknak, s a körülfekvő völgyekben minden jólelkű embernél az ígéret Gyermeke lett a beszéd tárgya. S ezek a jó pásztorcsaládok, most el is jöttek, hogy leróják tiszteletüket a gyermek iránt, akinek a völgyben tudtukon kívül szállást adtak. 

Áldott, boldog, békés, szép Karácsonyéjt kívánok

minden Olvasómnak!

Tekintsék meg a "KARÁCSONYÉJ MISZTÉRIUMA" c. 6 perces videót:

https://youtu.be/UXh0Oxm6cCA

+ Ajándékként hallgassák meg!

ADY ENDRE: KARÁCSONYI REGE c. versét, Szabó Gyula előadásában   https://www.youtube.com/watch?v=BCnVh6ntw7Y

Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony életrajzából

     Decemberenként a nagyobbak rorátéra jártak és izgalommal készültek a Karácsonyokra. A Szentlélek templom plébánosa Dr. Bozsik Pál prépost, már ősszel felkérte tehetségesebb híveit, hogy készítsenek egyszerű ajándékokat a kevésbé módos gyermekek részére. Ezek egy része ajándékként-, más része „karitasz vásár” keretében eladásra került. Ebből anyagi támogatás is jutott jó néhány családnak.
     Ahogy közeledett a szenteste, a polcon úgy szaporodtak a csecsebecsék, textilmaradékokból való bohócok, vadgesztenye figurák gyapjúfonal hajjal és „kötözött babák” selyempapír ingecskékben. De a saját maguk számára is serénykedtek! Papírból „szalmát” vágtak, zenélő betlehemi jászolukhoz, ám mindenki csak annyi „szalmaszálat” tehetett bele a Jézuskának, ahány jó cselekedete volt!
     A karácsonyfát mindig az édesapa díszítette. A szenteste előtti délutánon a gyermekeknek mindig aludniuk kellett volna, ám ez – az évek múltán – egyre ritkábban sikerült, mivel oly szívdobogva várták a Jézuskát. Mikor aztán este hét óra körül kinyílt a nappali kétszárnyas ajtaja, kórusban énekelték a „Menyből az angyalt”. Az ajándékbontás utáni vacsorát követően – annak ellenére, hogy Erzsébet asszony hatodik gyermekével mindenórás volt –, a nagyobbakkal elment az éjféli misére.
     Az 1942-es karácsony végül különlegesen szép ajándékot hozott a családnak december 31-én, megszületett egy gyönyörű kisfiú – a hatodik gyermek –, aki annyira szép volt, hogy egy kis jászolfélében a karácsonyfa alá helyezték. Valójában, ezekben az ünnepi hetekben érezhette magát utoljára felhőtlenül boldognak a család. 

(A szerkesztő kézirata) A kép csupán illusztráció!

JÉZUS BENSŐ ÉLETE ÉDESANYJA SZÍVE ALATT https://youtu.be/DkPTwZaj1rg

 Jézus születése 2

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

    A születés éjszakáján, a világ legtávolabbi helyein is, szokatlan örömteli megrendülést láttam. Sok jó embernek a lelke örvendező vágyakozással-, míg a gonosz lelkek nagy aggodalommal teltek el. Még állatoknál is láttam vidám megindulást, és több helyütt a virágok szára élettel telve kiegyenesedett, fű, fa és cserje felüdült és édes illatot árasztott. Több forrást is láttam fakadni és előtörni. Így fakadt az Üdvözítő születése órájában, és helyétől északra egy közeli barlangban is bővizű forrás, melyet József már másnap reggel kiépített és számára lefolyást készített.

   Betlehem fölött borús volt az ég és sötétvörös csillogás vonta be, de a jászolbarlang fölött és Ábrahám dajkájának, Marabának a sírhelye és a pásztorok völgye fölött fényes harmatköd úszott. A pásztorok völgyében, mintegy másfél órányira a jászolbarlangtól, ott, ahol a Gázáig nyúló szőlők kezdődnek, volt egy domb. Ezen a dombon állt annak a három pásztornak a sátra, akik olyasféle elöljárói voltak a körös-körül lakó pásztorcsaládoknak, mint a Három Szent Királya maguk törzsének. A jászolbarlangtól körülbelül még egyszer annyira volt az úgynevezett "pásztorok tornya".

    Mikor Jézus megszületett, láttam, hogy az említett három pásztor egészen nyugtalanul a csodás éjszakától, kiálltak egyikük sátra elé. Körös-körül vizsgálódtak és egyszer csak álmélkodva, csodálatos fényességet láttak a jászolbarlang fölött. Ugyanilyen nyugtalanságot láttam a távolabbi torony körül lévő pásztoroknál is. Egy részük fölment a torony tetejére és onnan szemlélte a rendkívüli világosságot a barlang fölött.

    Mialatt a pásztorok így néztek az égre, láttam, hogy egy fényes felhő ereszkedik föléjük, és egyidejűleg folyton erősbödő, bájos, halk és amellett tisztán csengő vidám éneket hallottam. A pásztorok először megijedtek, de aztán egy angyal elébük állt és így szólt hozzájuk: "Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek; mert ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet, pólyába takarva és jászolba fektetve". (Lk. 2, 10-12)

    Mialatt az angyal ezt nekik kijelentette, körülötte még erősebb lett a fényesség, és láttam, hogy öt vagy hét magas, kedves és tündöklő angyalalak áll a pásztorok előtt. Hosszú szalagszerű írást tartanak a kezükben, melyen tenyérnyi nagyságú betűkkel láttam, de hallottam is, amint Istent magasztalva énekelték: "Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (Lk. 2. 14) Ugyanilyen jelenésben részesültek, kissé később, a torony környéki pásztorok is. Sőt, ezektől körülbelül három órányira keletre, egy másik pásztorcsoportnak is angyal-jelenésük volt, az ottani kút mellett.

    Azt nem láttam, hogy a pásztorok azonnal indultak volna a barlanghoz, hiszen ez a három pásztornak jó másfél órányi, a toronynál lévőknek pedig még egyszer annyi utat jelentett. Azt azonban láttam, amint nyomban tanácskozni kezdtek, hogy mit is vigyenek ajándékba az újszülött Gyermeknek, és amilyen gyorsan csak tehették, össze is szedték ezeket az ajándékokat. A Krisztus születését követő hajnalban lejött a dombról ajándékaival a három pásztorfőnök. Ajándékul apróbb állatokat hoztak, hasonlókat az őzbakokhoz. Ha mégis kecskebakok lettek volna, akkor azok nyilván mások, mint a nálunk élők. Hosszú nyakuk volt, szép világos szemük, testük kecses és fürge mozgású. A pásztorok hosszú vékony zsinegen vezették őket, maguk mellett és mögöttük. Vállukra vetett batyujukban levágott szárnyasokat hoztak, karjukon pedig élő madarakat.

    Mikor a barlang ajtaján félénken bekopogtak, Szent József fogadta őket barátságosan. Ezek pedig részletesen elmondták neki, hogy miket közölt velük éjjel az angyal. Eljöttek tehát, hogy az ígéret Gyermekét köszönthessék és Neki szegényes ajándékukkal kedveskedjenek. József alázatos köszönettel vette át tőlük azokat. Az élő állatokat bevitte egy mélyebben fekvő helységbe, mely a barlang déli oldaláról nyílt. Utána bevezette a három pásztort a Szent Szűzhöz, ki a jászol mellett, földre terített takarón ült, ölében tartva a kisded Jézust. A pásztorok botot tartva kezükben, térdre borultak az Istengyermek előtt és sírtak örömükben. Nagy lelki gyönyörűségükben sokáig szólni sem tudtak, aztán elénekelték az angyalok éjjeli énekét s még egy zsoltárt is - melyet már elfelejtettem.

    Mikor már indulni készülődtek, a Szűzanya mind a háromnak karjába sorra adta a kis Jézuskát, Akit könnyek között adták vissza neki. Ezt követően, elhagyták a barlangot. Este már több más pásztor is eljött feleségestül, gyerekestül. Ezek már a majdnem négyórányira távol eső pásztorok tornyától jöttek. Hoztak madarakat, tojást, mézet, különböző színű fonalakat, kis csomókban ruhaneműeket, melyeket nyersselyemnek néztem. De hoztak még csokrokat, olyan sásszerű nagylevelű cserjeágakból. Ez a cserje, duzzadt szemű kalászokat hoz. Előbb Szent Józsefnek adták át ajándékaikat, s csak ezt követően közeledtek nagy alázattal a jászolhoz, mely mellett ott ült a Szűzanya. Köszöntötték Őt is, a Gyermeket is, és térden állva igen kedves zsoltárokat zengedeztek, majd dicsőítő éneket és néhány rövid verset. Több hangban énekeltek és én is velük énekeltem. Egyik daluknál például a tenort vittem. Nagyjából még emlékszem a vers szavaira: "Óh Kisded! Szép vagy, mint a piros rózsa, ki mint Égi Hírnök jövel közénk." Búcsúzásnál a jászol fölé hajoltak s mintha csókot hintenének a kis Jézusra.

Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem, én is megtagadom őt mennyei Atyám előtt. (Mt 10,32-33)

https://youtu.be/U2i8jNKUcBA

Elmélkedések a Szűzanyáról, aki a mi Útmutató Csillagunk

A Jelenések könyvének vajúdó Napbaöltözött Asszonya, aki fájdalmában kiáltozott, e képben nem Isten Fiát, hanem MINKET szül.

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül

Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-e vajon, mely mint vezérszövétnek,

Üdvözítőt hirdet az emberiségnek?

(Arany János: Karácsonyi éjszakán – részlet)

https://youtu.be/KDELkY-FSLM

Elmélkedések a Szűzanyáról, aki mindig Szent Fiával van

A Szent Szűz mindig a Szentségek mellett áll, így a Szentáldozás során is!

Az első Advent 5

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

Mialatt a Szűzanya pihent, József egy magával hozott bőrtömlővel lement a domb mögötti füves völgybe, ahol keskeny patakocska folydogált. Két cövek segítségével úgy állította be a tömlőt, hogy az lassan megtelt vízzel, mellyel aztán visszatért a barlanghoz. Ezt követően bement a városba, ahonnan egy rácsos edényformával, némi gyümölccsel és rőzseköteggel tért vissza.

A rácsos edényforma nyéllel volt ellátva, s izzó parázs volt benne. Ezt a barlang bejáratánál a földre borította és tüzet csinált. A parázstartót a többi úti holmival hozta magával. A tüzelőkötegek vékony ágacskák voltak, széles sáslevelekkel átkötve.

Most József ételfőzéshez látott, mely pépszerű sárga szemes dolgokból és főtt gyümölcsből állt. Bensőségesen imádkoztak, majd az evésnél kettészelték a gyümölcsöt, melynek belsejében sok mag volt. Melléje kicsi lapos kenyereket ettek.

Miután így megvacsoráztak és elvégezték imájukat, József fekvőhelyet készített a Szent Szűznek. Jó csomó sásra takarót terített, mely – mint már mondtam – Anna asszony házában készült. Egy másik takarót összegöngyölve fejpárnaként helyezett el. Bevezette a szamarat és bekötötte ott, ahol nem volt útban, a barlang nyílásait betömte a huzat ellen, ezután magának is készített nyugvóhelyet a helység bejáratánál. Igen el volt keseredve és láttam, hogy szomorúságában sírt is. Majd imádkozott és alázatos megnyugvással lefeküdt.

A másnapi Szabbathot a Szűzanya a barlangban töltötte, buzgó imádság és elmélkedések között. József többször is eltávozott, valószínűleg a betlehemi zsinagógába. Aztán együtt láttam őket a tegnap elkészített ételből ebédelni és imádkozni.

Mária közölte Szent Józseffel, hogy ma éjfélkor jön el Gyermeke megszületésének az ideje; akkor lesz ugyanis pontban kilenc hónapja annak, hogy Isten Angyalától az üdvözletet vette. Kérte azért, tegyen meg ő is mindent, hogy az Istentől megígért és természetfeletti módon fogant gyermeket a világra lépésekor, a lehető legnagyobb tisztelettel fogadják. Egyúttal egyesítse a maga imáját is az övével azokért a keményszívű emberekért, akik nem akartak nekik szállást adni. József ajánlkozott, hogy néhány ismerős, jámbor asszonyt segítségére híva a városból, de a Szent Szűz ezt elhárította azzal, hogy nincs szüksége emberi segítségre.

József még a Szabbath elmúlta előtt visszament Betlehembe és mihelyt a nap lement, gyorsan összevásárolt néhány szükséges dolgot, mint zsámolyt, alacsony kisasztalt, néhány tálat, aszalt gyümölcsöt, szőlőt és sietett vissza a barlangba.

Itt újra vacsorát készített, melynek elfogyasztása után együtt imádkoztak. Utána a maga fekvőhelyét egészen elkülönítette a barlang belsejétől akképpen, hogy körülötte néhány cölöpöt leverve, rájuk akasztott néhányat a helyben talált gyékényekből. Megabrakolta a szamarat is, mely a bejárattól balra a fal mellett volt bekötve. Ezt követően, a jászol takarmány tartóját megtöltötte sással, puha fűvel és mohával, rá pedig takarót terített, mely a jászol szélén lelógott. Mikor aztán a Szűzanya tudtára adta, hogy ideje elközelgett, kérte, hogy vonuljon el imádkozni hálófülkéjébe. Szent József ekkor még több lámpást gyújtott meg a barlangban. Kívülről neszt hallva kiment a bejárat elé és ott találta a kis csacsit, mely eddig szabadon futkosott a környéken. Ez vidáman futott hozzá és ugrált körülötte. József ekkor a barlang előtti kiugró helyen megkötötte, és szénát szórt eléje.

Mikor visszament a barlangba, hálófülkéje nyílásából még egy szempillantást vetett a Szent Szűzre, aki neki háttal, kelet felé fordulva fekvőhelyén térdelve imádkozott.Úgy látta, mintha tűzlángok vennék őt körül. Az egész barlangot csodás ragyogás töltötte be. Szent József éppen úgy nézett, miként Mózes tekintett az égő csipkebokorra. Ekkor szent félelemmel eltöltve, bevonult hálófülkéjébe és arcra borulva imádkozott.

Az első Advent 4

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Szorongó bátortalansággal haladtak egy utcán, mely inkább országúthoz hasonlított, mivel a házak mind, dombon álltak mellette, ámde itt is eredménytelen volt József minden próbálkozása. Betlehem másik oldalán, ahol a házak még szétszórtabban épültek, egy mélyebben fekvő szabad térségre értek, mely olyan volt, mint egy nagy mező. Erre felé már nem volt nagy sürgés-forgás. Itt találtak egy fészerformát, közelében egy terebélyes fával, mely lombos hársfa módjára kínálta nekik árnyékát. Törzse sima volt, s kinyúló ágai szinte tetőt alkottak. Ehhez a fához vezette József a Szent Szüzet, törzse lábánál poggyászaikból pihenésre alkalmas ülőhelyet készített, és ezt követően elindult egyedül szállást keresni. A szamár, fejjel a fa felé fordulva állt, mint aki őrködik.

     Mária először, csak úgy állva, nekitámaszkodott a fának. Bő fehér gyapjúruhája öv nélkül, ráncokban omlott végig rajta. Fejét, fátyol borította. Sok ember ment el arra, oda is néztek, nem is sejtve, hogy Üdvözítőjük oly közel van hozzájuk. A Szűzanya meg csak alázatosan, türelmesen várt. De bizony hosszasan kellett várakoznia, s ezért maga alá vont lábakkal leült a pokrócra. Karjait keblén keresztbe fektetve, lehajtott fejjel üldögélt tovább. József, fájdalmas szomorúsággal tért vissza, mert szállást nem talált. Azok a "barátai", akikről a Szent Szűznek beszélt, meg sem akarták ismerni. Ezt már sírva mondta el, s így még Mária vigasztalgatta.

   Végül még egyszer végigment minden házon, de mivel épp felesége közeli állapotára hivatkozott, annál határozottabban utasították el! A hely ugyan eléggé magányos volt, egyes arra haladók mégis megálltak, s távolból néztek kíváncsian a Szent Szűzre, amint ez már emberi szokás, ha valakit esti szürkületben sokáig látunk egyhelyben állni. Úgy gondolom, hogy egyesek tán meg is szólították, kérdezvén, hogy kicsoda...

Végre újra előkerült József, de oly leverten, hogy szinte félve közeledett. Minden hiába! - mondta szomorúan -, de tud a város előtt egy védett helyet, melyben pásztorok szoktak meghúzódni, s melybe annak idején ő is többször betért, ha jószággal jött a városba. Ott bizonyosan szállásra lelnek. A helyet ifjúkorából ismeri, ide vonult félre többször imádkozni, és itt rejtőzött el testvérei elől, mikor bántani akarták. Ha a pásztorok meg is jönnének, könnyen megegyezik velük. De ebben az évszakban nemigen tartózkodnak benne. Csak Máriának legyen végre már egy nyugodt helye, akkor majd újra körülnéz – gondolta magában.

    Így tehát a keleti oldalon, újra kiballagtak Betlehemből, és egy gyalogösvényen balra kanyarodtak. Olyanforma lepusztult út volt ez, mint amilyen kisvárosok leomlott falai-, sírjai- és sáncai mellett szokott húzódni.

    Az út kezdetben kissé emelkedett, egészen föl a dombig; de onnan ismét lefelé haladt, és Betlehem keleti oldalán, pár percnyire a várostól elérkezett egy másik dombhoz, vagy sánchoz, mely előtt igen kedves helyen, különböző fák álltak. Nagyobb részük tűlevelű volt (terpentinfák és cédrusok), a többi meg olyan fajta kislevelű volt, mint nálunk a puszpáng. Az egész hely oly nyugalmas volt, miként az elhagyatott dombok, vagy sáncok környéke.

    A nap már mélyen lenyugodott, mikor odaértek egy barlang bejáratához. A kis csacsi, mely még József szülőházánál, (Betlehem előtt) eltűnt, a várost megkerülve, már eleve ide futott. Most viszont azonnal elébük jött és játékos jókedvében ugrált körülöttük. Ekkor a Szent Szűz így szólt Józsefhez: "Lám, bizonyosan azt kívánja Isten, hogy itt legyen a szállásunk!" Szent József azonban igen szomorú volt és megszégyenülést érzett magában, főleg, mert oly sokszor hangoztatta, hogy micsoda jó fogadtatásban lesz majd részük szülővárosában.

    A teherhordó szamarat beállította a barlang bejárata előtti kiugró tető alá, és ugyanott készített ülőhelyet Mária részére, melyre Ő le is ült. Lámpát gyújtva, kinyitotta a barlang vesszőből font ajtaját és belépett. A barlang bejárása keskeny volt, mert a falak mellett sok, a kákához hasonló szalmaköteg állott, melyekre barna pokrócok voltak teregetve. Innen beljebb, a helység legbelső részében is igen sok holmi volt, ami elfoglalta a helyet. Ezek egy részét József szükség szerint kihordta, hogy a barlang északi felében kényelmes nyugvóhelyet készíthessen a Szent Szűznek. A lámpást felakasztotta a helység homályos falára és bevezette a Szűzanyát, aki leült a pokrócokból és szalmakötegekből készített fekvőhelyre. Szent József ekkor alázatosan bocsánatot kért a gyenge szállásért, Mária azonban szívből örült, és teljesen elégedett volt.