Szükségszerűség a rossz ellen
Az egyházi inkvizíció általában az eretnekségek ellen irányult. A zsidókra természetesen nem vonatkozott, hacsak nem már kikeresztelkedett és visszaeső zsidóról volt szó, mert az ilyent mint zsidózó (judaizáló) eretneket éppúgy büntették, mint a hitehagyását hangoztató keresztényt.
Az inkvizíció válasz volt a társadalmat stabilizáló szükségletre.
Azokért, amiket a mi tisztultabb felfogásunk és humánusabb érzésünk az inkvizíció eljárásában nem helyesel, nem az Egyházat, hanem a kort kell felelőssé tennünk. Egyébként „nem szabad felednünk azt sem, hogy a hitegység és a keresztény társadalmi rend fenntartása a felforgató elemekkel, közveszélyes és tudatos gonosztevőkkel szemben a nyers korban kemény és hatékony eljárást követelt; azok az eretnekségek, amelyek (az egyházi) inkvizíciót életbe hívták, magát a családot, az államot, a házasságot, a magántulajdont és a társadalom alapjait is fenyegették s ha ők győznek, megsemmisül a kultúra, és az emberiség a barbárságba süllyedt volna vissza.”
(Katolikus Lexikon, II. k. 363. old. Budapest 1931.)
Ahogy azt a francia Régine Pernoud kortárs középkorkutató észrevette: Az inkvizíció intézményének a gyakorlati életben megvolt a pozitív oldala is. A kivizsgálás gyakorlata helyett bevetette a vádemelés gyakorlatát. S abban az időben, amikor a nép könyörtelen volt az eretnekekkel szemben, bevezette a szabályos törvénykezést."
Az említett vádemelési gyakorlat például azt is jelentette (ami a római inkvizíciót illeti), hogy a vádlottnak joga volt a bíróság elé terjesztenie azoknak az embereknek a listáját, akik valamilyen ok folytán ellenséges érzülettel viseltettek vele szemben (pl. pénzügyi okokból). s ezeknek a vallomását aztán többnyire nem vették figyelembe az inkvizíciós perben.
A másik kérdés az inkvizíció által kiszabott büntetéseket érinti. Mind a római, mind a spanyol ínkvizíció esetében a büntetések túlnyomó többsége vallási vezeklés volt (zarándoklat valamelyik szentélybe vagy egy speciális vezeklőruha viselése, amelyet Spanyolországban sambenitónak neveztek). Az inkvizíciós bíróság által második leggyakrabban kiszabott büntetés a börtönbüntetés volt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a fogházbüntetés nem feltétlenül jelentett valódi börtönt. Például a spanyol inkvizíció esetében ez a büntetés házi őrizet formájában valósult meg. A hírhedt "inkvizíciós kazamaták" a "fekete legendához" tartoznak. Ezek valójában kedvezőbbek voltak szigorúságukban az állami börtönöktől.
Amikor a Szűzanyát engeszteljük, akkor Ő mindig Istenre mutat. Igaz, hogy Isten nem szorul arra, hogy megmentésünkhöz külső – akár szakrális jellegű – cselekedeteket vegyen igénybe. Mégis, amikor egy, az egyház által megalapozott és elfogadott magánkinyilatkoztatás a kilenc elsőpéntek és az öt elsőszombat megtartását javasolja, ebben meg kell látnunk Isten leereszkedő és irgalmas jóságának új megnyilvánulását. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy egy automatikus eljárással megmentjük magunkat. Az efféle "isteni könnyítés" nem az égbe vezetne bennünket. Az engesztelő szentáldozások viszont sokkal inkább arra ösztönöznek, hogy bekapcsolódjunk Isten tervébe, mely elénk tárja ajándékait, s mely megköveteli a komoly választ: el kell utasítani a bűnt, mely nem más, mint a szeretet gyakorlása. 
.jpg)
.jpg)
Ahogy a kortárs brit történész. E. Grant állítja: 
Társadalmi bomlasztó hatása abban nyilvánult meg, hogy az emberi testet is rossznak tartotta
.jpg)
Egy lengyel nő pár havi olaszországi munka után rosszul kezdte magát érezni. Elment az orvoshoz, aki két narancs nagyságú rákos daganatot diagnosztizált nála. A műtét előtt pár nappal a nő imádkozott, és magához ölelte a
Az, hogy a belgiumi jelenések – Beauraing és Banneux esetében –, miből eredhet a meggyőződéses hit és a fenntartásos elutasítás, nos azt magyar nyelven egyedülálló részletességgel mutatom be, hogy ezáltal a t. Olvasó maga alkothasson véleményt az eseményekről! (Remélhetőleg pozitívat!)
Úgyszintén a középkor hagyatéka a nemzetközi tudományos világ is. Pont a középkorban terjedt el a tudósok később szokássá váló szabad vándorlása, a különféle tudományos központok között. A latin ‒ az európai tudósok körében általánosan ismert nyelv ‒ lehetővé tette a problémamentes (internacionális) kommunikációt. Egy biztos: a középkor nem az elmaradottság, az átjárhatatlan határok, hanem inkább a szellemi közösség szerves formálásának európai korszaka volt.
.jpg)
szakemberek vizsgálatai megerősítették, hogy Gemmának nincsenek pupillái, mégis tökéletesen lát. „Ez számomra megmagyarázhatatlan dolog – mondta az egyik szakember. – A pupillák nélküli szem egyértelműen vakságot
jelent, ezért érthetetlen, miképpen láthat ez a gyermek mégis mindent.” A perugiai Caramazza professzor, miután alapos vizsgálatot végzett, azt írta az orvosi jelentésében, hogy a pupillák nélküli (tehát látásképtelen) kislány minden fizikai és biológiai törvényszerűség ellenére tökéletesen lát.
Nem csak az összehason-lításban leplezhető le a "sötét középkor" kritizálóinak tudatlansága. Hiszen meg kellene említeniük, hogy a középkor a szisztematikus fejlődés korszaka volt a megismerés és a tudomány terén (a természettudomá-nyokban is). Márpedig a nyugati civilizáció oktatási rendszere a mai napig azokon az intézményeken alapszik, amelyek a középkorban ‒ és elsősorban az Egyház védnöksége alatt ‒ jöttek létre, vagyis az egyetemeken.
Nagy Lajos királyunknak két szép leánya volt, Mária és Hedvig. A király halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is Máriára szállt volna, ám a lengyelek ragaszkodtak a királynő Krakkóban való tartózkodásához, amit magyar királynőként nem tudott biztosítani, így végül Hedvig (1374–99) örökölte a lengyel trónt.
népszerű napjainkban a boszorkánykodás, a jóslás, kártyavetés, okkult babonaságok!
Egy vasárnap, mise után a templomban szózat hallatszott az égből, mondván: „Keressétek meg az Isten emberét, hogy imádkozzon Rómáért!” Keresték, ám nem találták sehol, ekkor újra felhangzott: „Euphemianus házában keressétek!” Megkérdezték Euphemianust, ő azonban semmiről nem tudott. Ekkor Hononus császár Ince pápával együtt a nevezett férfiú házához sietett. Az egyik szolga odalépett urához, mondván: „Nem a mi zarándokunk-e az, aki a lépcső alatt lakik?” Odafutott hozzá Euphemianus, és holtan találta. Orcája úgy ragyogott, mint egy angyalé. El akarta venni tőle a papiruszt, amit a kezében tartott, de nem tudta kivenni belőle.
Szólt tehát a császárnak és a pápának. Azok beléptek hozzá, mondván: „Bár bűnösök vagyunk, de a birodalom kormányzásának terhét viseljük, add hát ide nekünk a papiruszt, hadd tudjuk meg, mi van ráírva.” A pápa odalépve kivette kezéből az írást. A pápa felolvastatta a néptömeg és az apa színe előtt.
gyöngyökkel, drágakövekkel ékes sírhelyet készítettek, melyben nagy 
hozhatott magával. Az érdekesség az, hogy ez a kép vagy másolata a barokk korban ismeretlen körülmények között, Nagyszombat városába is eljutott, ahol a hagyomány szerint 1708-ban könnyezni kezdett. 
Lúcia később így ír erről: Íme az engesztelés, amit a jó Isten kíván. Íme az áldozat, amit mindenkinek magára kell vállalnia ahhoz, hogy Isten törvényét betartva igaz életet éljen. Ezt az utat Isten világosan meg akarja ismertetni a lelkekkel, mert sokan azt hiszik, hogy az engesztelés kemény önsanyargatást jelent, s ehhez nem érzik magukat sem elég erősnek, sem elég nagylelkűnek. Elbátortalanodnak és berendezkednek egy langyos és bűnös életmódra. Egyik csütörtökről-péntekre virradó éjjel, amikor az elöljáró anya engedélyével a kápolnában voltam, éjfélkor így szólt hozzám a mi Urunk: "Az áldozathozatal mindenkitől megköveteli, hogy teljesítse saját feladatait és betartsa törvényemet. Ma ezt a fajta bűnbánatot kérem és várom el. " 
8)
Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek Ővele.
"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).
A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők. 
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:
Elek (Alexius) Euphemianusnak, egy igen előkelő római férfiúnak, a császári udvar első emberének fia volt, aki mint prefektus istenfélő és könyörületes ember volt, aki nap, mint nap három asztalt teríttetett a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek és zarándokoknak.
Edessa városába utazott, ahol a mi Urunk Jézus Krisztusnak egy olyan képe van, melyet nem emberi kéz festett a gyolcsra (Manopellói Kendő - ld. lentebb!) Itt, mindenét szétosztotta a szegények között, Isten szeretetéért koldus lett, Isten Anyja Mária templom előcsarnokában. 
szétküldték szolgáikat, hogy kutassák fel. Néhányan közülük Edessa városába érkeztek. Elek megismerte őket, azok viszont nem ismerték fel, s a többi koldussal együtt neki is adtak alamizsnát. Ő elfogadta, s Istennek hálát adva így szólt: „Hálát adok néked, Uram, hogy alamizsnát fogadtattál el saját szolgáimtól.” 
Elek tizenhét évig élt az említett előcsarnokban, imádságban. Ekkor a Boldogságos Szűz képe így szólt a templom őréhez: „Vezesd be Isten emberét, mert méltó a mennyek országára, s az Úr Lelke van rajta. Az ő imádsága, mint a tömjén, száll fel az Úr színe elé.” Az őr nem tudta, hogy kiről van szó. Ekkor ismét megszólalt: „Az, aki kint ül az előcsarnokban.” Erre az bevezette Eleket a templomba. Ezt hamarosan mindenki megtudta és tisztelni kezdték, ő azonban a dicsőség elől menekülve visszatért a szülői házba.
Az áldozat, imádság, engesztelés 4_1.jpg)
Még egyszer hangsúlyozni kell, hogy az ember nem a földön való puszta "vegetálásra", fajfenntartásra hivatott – mint az állatok –, hanem
Végső soron, a renesaince esetében is szellemi újjászüle-tésről beszélünk,
Ma szemünk előtt teljesül be mindaz, amit Isten Anyja Fatimában mondott, nevezetesen, hogy az Oroszországban kifinomult ravaszságú kommunizmus, változatlanul terjeszti tévtanait az egész világon. 
A Szűzanya: »Mindannyian kedves gyermekeim. Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Tudja nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie mindent elvett tőletek! A reményvesztetteknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.« (uo. IV/30)
Az egyesült államokbeli
Spanyolországban is beigazolódott az a tény, hogy a gyermeküket/gyermekeiket egyedül nevelő anyák a szegénység valóságos „gyárai”. 1991 és 2001 között 47 százalékkal nőtt az ilyen helyzetbe került nők száma.
A III. vagy V. századtól egészen a XV. századig terjedő időszak "sötét" középkor minősítését a reformáció, majd a felvilágosodás sulykolta a köztudatba. A Katolikus Egyháztól további elszakadók és az ateizmus liberalista terjesztői már nemcsak átvették ezt a fiktív fogalmat, de sokkal pejoratívabb, lejáratóbb értelemben használták.
A Szent Szűz már az első jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti: ,,Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért.'' Nagyon feltűnő, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imádkozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. augusztus 15.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következőket mondta: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát ,,a szegény bűnösök'' megmentéséért. Még vezeklőövet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik..jpg)
Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta 
Ha a szexualitás elszakad az erkölcsi értékrendtől s főleg ha ennek testi megnyilvánulása, a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílhatnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek és bájosnak látszott!
A Szeretetláng Lelki Naplóban ezeket a jézusi szavakat olvashatjuk: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. Cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atyához, akkor az eredmény is bőséges lenne.(II/106) 
Az Egyház anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét, s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni – halljuk a próféciát Fatimában.
Szembeötlő az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya közti párhuzam (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, míg Mária az Istennek mondott igent. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, ezzel szemben Mária, hogy megmentse gyermekeit, le kívánja leplezni és teljesen tehetetlenné akarja tenni a sátánt. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. 
"Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot!" Ez a felszólítás jelenik meg az evangélium első lapjain, és ez visszhangzik a Cabeço sziklás vidékén is. Az angyal megtanítja a gyerekeket arra, hogy imádkozzanak azokért, akik nem hisznek Istenben, nem imádják Őt, nem remélnek benne, és nem szeretik Őt. Imát és áldozatokat kér tőlük a bűnösök megtéréséért. Olyan bűnbánati cselekedetekre tanítja a három gyermeket és általuk minket is, mint a letérdelés, a földreborulás és az intenzív ima. 
VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető.
Minthogy minden emberi cselekedet jellegét az határozza meg, amire az elsődlegesen irányul, a házasság lényegét adó nemi aktusnak is csupán egy elsődleges célja lehet. Nem fogadható el tehát az az álláspont, hogy a házasságnak két – egyenrangú célja lenne –, a kölcsönös örömszerzés és a gyermek. Nem!
.jpg)
Mária egész életében az „Eucharisztia asszonya”. Az Egyház – amely a Szűzanyát mintaképnek tekinti –, arra hivatott, hogy utánozza őt e Legszentebb Misztériumhoz való viszonyában. Engedelmeskedve Jézus parancsának: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19), egyben elfogadjuk Mária felkérését is: „Tegyétek meg, amit mond” (Jn 2,5).
Amikor 1920-ban 
Alig haladtak túl az első rétegen, egy rendkívül bővizű forrásra akadtak, mely a geológusok szerint képtelenség volt. Az emberek a forrást a Fatimai Madonna ajándékának tartották. .jpg)
%20Gon%C3%A7alves%20Cerejeira%20(1929%E2%80%931971)D4FAF1FE4.jpg)
.jpg)
![Bazilika építése4 1949 Santuário de Fátima_thumb[2].jpg](https://m.blog.hu/sz/szeretetlang/image/Bazilika%20%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9se4%201949%20Santu%C3%A1rio%20de%20F%C3%A1tima_thumb%5B2%5D.jpg)
A házastársi szeretet egészen emberi, azaz érzékelhető és lelki. Nem merő ösztön vagy érzelmi indulat, hanem elsősorban szabad akarati megnyilvánulás, mely nemcsak arra törekszik, hogy megmaradjon, hanem hogy növekedjék is a mindennapok örömei és fájdalmai között úgy, hogy a házasok egy szív és egy lélek legyenek, s emberi tökéletességüket együtt érjék el. Ebből következően ez a szeretet hűséges és kizárólagos egészen az élet végéig. Amiként ilyennek látják szeretetüket a jegyesek azon a napon, amelyen szabadon és tudatosan megkötik házasságukat. Jóllehet a hűség néha nehézségekkel jár, ám senki nem állíthatja, hogy ez a hűség megtarthatatlan, hisz épp ellenkezőleg - minden időben nemes, érdemszerző és a hosszan tartó boldogság forrása.
1944-ben az Ulma házaspárt hét gyermekükkel legyilkolták a német nácik, mert zsidókat rejtegettek otthonukban. A családot 2023-ban boldoggá avatták. Történetükről bővebben: 
„Szerelmes lettem az ördögbe, neki adtam a szívemet… A Paradicsom nálad van, a pokolban.”
A koronát Lisszabonban a legjobb aranyművesek készítették. 12 iparművész három hónapon át dolgozott a remekművön. Az egyedülálló ékszer 12000 grammos, 313 igazgyöngy és 2 650 féldrágakő díszíti. 
Az első és legnagyobb fatimai zarándok, XII. Pius pápa kijelentette: "Meghallgattuk a portugál püspöki kar kívánságát, óhaját és kérését, és elhatároztuk, hogy ünnepélyesen megkoronázzuk a Fatimai Miasszonyunk szobrát." 
A Szentatyát a bíboros legátus képviselte. Hat miniszter és sok rangos tisztségviselő kísérte. Az Egyház részéről jelen volt az egész püspöki kar, több mint 2000 pap, a fatimai szentély szolgáinak és a legkülönbözőbb rendeknek képviselete.
Egy nappal az ünnepség után az államelnök megköszönte Aloysi Masella bíboros részvételét az ünnepségeken, melyek szimbolizálták a lélek győzelmét az anyag fölött és kinyilvánították a portugál nép tántoríthatatlan hitét az örök értékekben.
Az emberi egzisztencia (bűnbeesést követő) újjáteremtése nem a paradicsom vissza-térését jelenti, hanem azt, hogy Jézus keresztjének és föltámadásának jegyében újra harmónia születhet a testi vágy és az emberi szellem, a férfi és a nő igényei, az intim kapcsolat személyes megélése és az új élet fakasztása között. Ez az új harmónia önuralmat, áldozatos szeretetet és a Szentlélek erejére való ráhagyatkozást tételez föl..jpg)
.jpg)
Február 20-án van a két kis Fatima-i pásztorgyerek, Szent Márto Ferenc és Jácinta liturgikus ünnepe. (...) 
(Lábjegyzet:) Lúcia nővér visszaemlékezéseiben olvasható, hogy a Pokol látomása a kis Jácintában olyan rémületet ébresztett, hogy a Mária Szeplőtelen Szívének felajánlott összes vezeklés és önmegtagadás semmiségnek tűnt számára, ha sikerül vele megakadályozni, hogy a lelkek a Pokolba kerüljenek. A gondolat, hogy a Szűzanya ígérete szerint hamarosan a Mennybe megy, örömmel töltötte el, mert örökre ezzel a gyönyörűséges Úrnővel lehet: addig is, megragadott minden alkalmat a bűnösök megtérítésére, hogy megmentse őket a Pokoltól. Ezért, ahányszor olyasmi történt ami áldozatot követelt tőle, önként vállalt vezekléseket végzett. Azt az imát ismételgette, amire a Szűzanya tanította: ,,Ó Jézus, a te szeretetedért, a bűnösök megtéréséért és Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnök engeszteléséért", amihez még hozzá fűzte "és a Szentatyáért". Kórházi tartózkodása idején, amikor egy műtét következtében iszonyatos fajdalmai voltak, ahányszor a sebet ellátták, Jézushoz fordulva mindig ezt mondta: ,,Most sok bűnöst megtéríthetsz, mert sokat szenvedek".
Isten, a fájdalmas csalódásoktól, az egészségi- és életviteli károktól, de főként a kárhozatos bűn terhétől akar megóvni bennünket a (saját érdekünkben). A jóra való indíttatáshoz Ő adja meg a kegyelmet, az erőt – olyannyira –, hogy lehetnek időszakok, amikor nem is érezzük a lemondás terhét, hanem tökéletesen beleolvadunk Isten szeretetébe. Nem kér lehetetlent, csak ember felettit! Vagyis egyfajta hősiességet kíván – mely a szentek sajátja –, s amely Isten erejéből fakad, nem a sajátunkból. Ez a lemondás olyan akarati cselekedet, ami a szeretet, az agapé sajátja, s amellyel Isten és a társunk felé kell fordulnunk. Szó, mi szó: "hogyan tűrnéd a mocskot, ha már a tisztaságot is alig viseled?"
Aki helyesen értékeli az életét, a céljait és becsüli saját magát, az nem fél az önmegtartóztatás szenvedésétől, a kimosolygástól. A "felnőtté válásnak" nem szimbóluma sem a dohányzás elkezdése, sem pedig a szüzesség elvesztése! A felnőtt életkorra való helyes felkészülés, épp a tudatosság és mértéktartó viselkedés elsajátításával valósulhat meg, és ebben múlhatatlan szerepe van a szülőknek, pedagógusoknak és a tisztességes barátoknak! "Az igaz szerelmet az örökkévalóság átfénylő harmóniái, és a tisztaság intim titkai lengik át." (UH 596) "A hit és tisztaság erénye, a jövendőd biztos reménye!" (UH 719) 
Francesco Bamonte, Róma vezető ördögűzője írja könyvében, hogy az ördögnek kényszeredetten meg kellett vallania:
Fontos tisztáznunk, hogy a kereszténység nem a szexualitást tartja bűnnek, hanem csupán az élet és az üdvösség szempontjából veszélyesnek tartja a Szentségi Házasságon kívüli gyakorlatát! Isten az emberi erotikát csodálatos – mondhatni – természetfeletti ajándékként adta. Épp ezért a természetfeletti Szentség nélkül élni vele, nagy veszély és hihetetlen nagy felelősség! 
Bizony fájdalmas emberi érzéseket, megalázottságot kell átélnie egy-egy elhagyott nőnek. A futó kapcsolatban természetesen mindketten sérülnek, jóllehet a férfi könnyebben teszi túl magát vétkes cselekedetén, ám ez nem jelenti azt, hogy Isten előtt ne kéne keményen felelnie súlyos bűneiért!
Ezen adatok nyomán készítette el a fiatal 
- Sietve, vagy egész lassan jön? 
or atya 1978-ban az akkori leirai püspökkel, 
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 90-91. és 94. oldal nyomán. (Részletek), 1997. június 24. valamint augusztus 6.
.jpg)
Kiválasztottságukért és küldetésükért a három fatimai pásztorgyermeknek is szenvedniük kellett. A Szent Szűz a júniusi jelenés alkalmával megígérte: Jácintát és Ferencet hamarosan magával viszi. Ez így is történt. Mint említettük, Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án halt meg.
Porzia Quagliarella emlékeztetett rá, hogy a sátánizmus (a sátánimádás) már nem olyan, mint XIV. Lajos korában volt, amikor először fogták perbe azokat, akik fekete miséket mutattak be és megszentségtelenítették a Szentostyát. A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik és könnyen a mindennapos fogyasztói
1931. V.13: a teljes portói püspöki kar elzarándokolt Fatimába és fölajánlották az országot Mária Szeplőtelen Szívének. E felajánlás a Szűzanya különleges oltalmának köszönhetően megmentette Portugáliát a II. világháború borzalmaitól. Hálából a portugál lányok és asszonyok arany ékszereikből és kb. 3000 drágakőből koronát készíttettek, amellyel XII. Pius pápa 1946-ban Masella bíboros-legátus által megkoronázta a kegyszobrot és elrendelte Máriának mint a Világ Királynőjének ünnepét. – 1981. V. 13: a Fatimai Szűzanya ünnepén követtek el merényletet II. János Pál pápa ellen. Azt a pisztolygolyót, amelyet a pápamobilban találtak, a Szentatya elküldte Fatimába, s belefoglalták a Szűzanya koronájába. II. János Pál pápa 2000. V. 13: boldoggá avatta a fatimai látnokokat. .jpg)
.jpg)
Bár a fatimai jelenések 1917. október 17-vel lezárultak, az évek folyamán Lúcia nővérnek több alkalommal szólt a Szűzanya. Rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Lúcia ezt így írja le könyvében: Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, bal kezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom». Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!
Lúcia nővér könyvében, lábjegyzetként találhatjuk még a következőket: Alacoque Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.
A 2014. május 5. és 10. között lezajlott ördögűzésről szóló római konferencia teológus-pszichológus előadója Porzia Quagliarella hangsúlyozta, hogy a gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: felesleges szükségleteit vágyakká alakítja, és a töréke-nyebb emberekben ezen vágyak megszállottsággá válnak.
családot és a társadalmakat. Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeserítésére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. Valójában a sátán is népet akar gyűjteni maga köré a kárhozatba! A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).
Az alatt a rövid idő alatt, amit Ferenc és Jácinta még a földön töltött, Ferencnek, de elsősorban Jácintának külön látomásai is voltak. A következőkben Jácinta legfontosabb látomásairól számolunk be. 
A házasság és az abból születő család az emberiség óriási kincse. A család az ember boldogságának egyik legfőbb forrása, a gyermekek felnevelésének, egészséges kibontakozásának helye. Ezt a kincset korunkban veszély fenyegeti. 
Minden állami iskolában olyan kötelező felvilágosító órák bevezetése, ahol a gyermekeket arra tanítják, hogy az azonosneműek közötti szexuális kapcsolat teljesen egészséges és normális, egyenértékű a férfi és a nő közöttivel;
Úgy tűnt, mintha csak pihenne, ajka, arca rózsaszín és friss maradt. Kellemes virágillat terjengett körülötte, ami még a legmegátalkodottabb kétkedők számára is letagadhatatlan volt. Ez annál meglepőbb, mert a koporsót három és fél napig nyitva tartották. Február 24-én délben lezárták és óriási kísérettel vitték a pályaudvarra, ahonnan Vila Nova de Ourémba szállították. Itt egy nemes család kriptájába temették. A család Jácintát őrzőangyalaként tisztelte, tagjai megvallották, hogy általa sok kegyelemben részesültek.
