Élni az egyház életét 1
Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erőtlenség és ennek folytán a túlzott hiszékenység súlyosan veszélyezteti. A hívő emberek egyre jobban nélkülözik a stabil hitű keresztény környezetet. Az egyébként jó szándékú, Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek is többnyire átveszik a környező világ mentalitását, sőt hiszékenységükben könnyen felülnek a hamis próféciáknak! Ennek következtében az Egyházhoz való hűségük, így vagy úgy de megfogyatkozik s nem képesek a deszakralizálódott környezetben apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az egyetlen hiteles forrásról, az Evangéliumról
(Alábbi képünk szakállas alakja Darwin!)
A szekularizáció, az elvilágiasodás már kétszáz éve rombol, korunkban pedig az erkölcsi liberalizmus és az ezoteriába hajló csodavárás végez pusztítást a lelkekben. Egyenes következményeként – különböző okok miatt ugyan –, de az egész világon (s nemegyszer az egyházi berkekben is) az istenfogalom torzulását okozza.
Az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig az evangéliumi hitben való kitartó erőfeszítés nélkül senki sem üdvözülhet.
A tömeges kárhozatveszély kilátástalanságából az Egyház Anyja menedéket és megoldást kínál fatimai kéréseinek teljesítésével. Ezek pedig: az Egyházfő általi Szeplőtelen Szívének való világfelajánlás, az öt első szombatok széleskörű megtartása (a szentségi élet) és a rózsafüzér imádkozása.
A Mária-jelenések során az 'engesztelés' szó először Fatimában hangzott el. Az Egyház aktivizálása az öt elsőszombati gyakorlat és Mária Szeplőtelen Szívének engesztelése esetében különös hangsúllyal bír! Nem szabad feledni, hogy ennek kérése mindannyiszor egybeesett Oroszország felajánlásának hangoztatásával és nyilvánvaló, hogy gyakorlatilag hatással lehet korunk Oroszországa és a világ helyzetképének alakulására is!
