3. Felelet néhány ellenvetésre
131. Első ellenvetés, miszerint ez az áhítat új vagy közömbös lenne. Mert nem új, hiszen a zsinatok, az egyházatyák és más írók a régebbi és újabb korból beszélnek erről a felajánlásról, pontosabban a keresztségi fogadalom megújításáról, mint jámbor gyakorlatról. Ez régtől fogva szokásos és minden kereszténynek ajánlott volt mindig. Viszont, egyáltalán nem közömbös cselekedet, hiszen a keresztény társadalomban észlelhető rendetlenségnek, következőleg sok lélek kárhozatának is fő oka az, hogy erről a gyakorlatról megfeledkeznek és vele szemben közömbösséget tanúsítanak.
132. Második ellenvetés, hogy ezzel az áhítattal minden jó cselekedetünk, imánk, önmegtagadásunk és alamizsnánk értékét teljesen átadjuk Szűz Mária keze által a mi Urunknak, így ez lehetetlenné teszi számunkra, hogy szüleink, rokonaink, barátaink, jótevőink lelkén segítsünk.
Ezeknek azt felelem először: Nem hihető, hogy barátaink, rokonaink vagy jótevőink kárt szenvedjenek azáltal, hogy mi fenntartás nélkül átadjuk és felajánljuk magunkat Megváltónk és szentséges Anyja szolgálatára. Ez ugyanis egyenlő lenne Jézus és Mária hatalmának és jóságának megsértésével, hiszen ők tudják a legjobban, hogy miképp segítsenek rokonainkon, barátainkon és jótevőinken, akár a mi saját kis lelki szerzeményünkből, akár más úton-módon.
Másodszor azt felelem: Ez az áhítat semmiképp sem akadályoz meg bennünket abban, hogy másokért, élőkért vagy holtakért imádkozzunk, habár jó cselekedeteink hovafordítása az édes Szűzanya akaratától függ. Ellenkezőleg, annál nagyobb bizalommal kérhetünk, hiszen Üdvözítőnk és szentséges Anyja sohasem engedik meg, hogy a nekik való felajánlás miatt úm. mások hiányt szenvedjenek, vagy háládatosságban valaki felülmúlja őket.
133. Harmadik ellenvetés. Felvethetné valaki: Ha minden jó cselekedetem értékét az édes Szűzanyának adom, hogy ő annak javára fordítsa, akinek akarja, akkor talán majd sokáig kell önmagamnak a tisztítótűzben szenvednem.
Ez az ellenvetés, az önszeretetből fakadó aggodalmaskodás, Isten és szentséges Anyja bőkezűségének nem ismeréséből fakad és önmagát cáfolja meg. Hogyan tételezhetnénk fel, hogy az a buzgó és nagy lélek, aki Isten érdekeit többre becsüli, mint sajátját, aki Istennek fenntartás nélkül mindent odaajándékoz, olyannyira, hogy szeretetében tovább már nem is mehet; aki csak Jézus Krisztus dicsősége és országa után eped, az a bőkezű lélek a másvilágon nagyobb büntetést kapjon önzetlenségéért, mint mások? Távol ettől! Épp az ilyen lélekkel szemben, mint később még látni fogjuk, Üdvözítőnk és szent Anyja bőkezűbbnek mutatkozik, mind ezen, mind a másvilágon, és pedig a természet, a kegyelem és a megdicsőülés rendjében.
134. Most még egész röviden azokat az indítóokokat kell megtárgyalnunk, amelyek számunkra ezt az áhítatot ajánlatossá teszik, nem kevésbé a csodálatos hatásokat, melyeket a hűséges lelkekben előidéz és végül ezen áhítatnak a gyakorlatait.

Egyszer, amikor a föllelkesült emberek már messzi földről tódultak a vándorpré-dikátorhoz, egy huszonkét útonállóból álló banda tért be a templomba Antalhoz.
ott van a szíved.'' Befejezésül pedig ezt mondta: ,,Hogy pedig lássátok, hová juttatja az embert kapzsisága, tudjátok meg, hogy ez a halott a pokol tüzébe került, szívét pedig pénzes ládájában lehet megtalál-ni!'' Mint mondják, a rokonok kinyitották a ládát, és abban a pénz alatt egy meleg, dobogó szívet találtak.
Különösen híressé lett bátor föllépése Ezzelino veronai zsarnok előtt. Ez a fejedelem buzgó és erőszakos párthíve volt az utolsó hohenstaufi császárnak, II. Frigyesnek. Politikai agyrémei szolgálatában borzalmas kegyetlenségeket követett el és százakat gyilkolt le. Akkor Antal Veronába utazott, és követelte, hogy vezessék a fejedelem elé. Ezzelino a trónján ült. Kardforgatásban jártas testőrei vették körül. A szegény barát úgy állt eléje, mint akinek hatalma van, a trónon ülő pedig nem lenne más, mint egy bevádolt gonosztevő: emelt fővel sorolta föl bűneit – a sok ártatlanul kiontott vért, az istentelenségeket, rablóhadjáratait –, és az ég bosszújáról beszélt, amely hamarosan be fog következni. A katonák csak uruk intését várták, hogy darabokra vágják a szerzetest, a hatalmas úr azonban elsápadt, reszketni kezdett, leszállt trónjáról és Antal lába elé esett. Bűnbánata jeléül övét a nyaka köré tekerte, és könnyek között megesküdött a szentnek, hogy Isten bocsánatát kéri.
A legenda Szent Antal alakját sok-féle történettel fon-ta körül: a gyermek Jézust a karján hordozta, a tengeri halaknak prédikált, mint valamikor Fe-renc a madaraknak. Egyszer egészen rendkívüli csoda történt általa: egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentség-ben, azt mondta, hogy nem hisz addig az Eucharisztikus Istenben, amíg öszvére le nem térdel az Oltári-szentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. És akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség előtt.



Szentségimádás, Szentmise, majd személyes püspöki áldás
1224-ben a Felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatta. Dél-Franciaországba ment, először Montpellier-be, az eretnekháborúban ez volt a katolikusok főhadiszállása. Antal azonban nem sokra becsülte a csapatokat és a fegyvereket. Az ő fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt. Eljutott a mozgalom középpontjába, Toulouse-ba is, ahol akkor Szent Domonkos teljes erővel küzdött. Amint Montpellier-ben, Antal itt is oly sikerrel folytatta munkáját a teológia tanáraként és szónok-ként, hogy elnevezték az ,,eretnekek pörölyének''. Prédikációs följegyzé-seiben azonban egyetlen bántó vagy támadó szó sem található a tévtaní-tók ellen.
1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszé-dei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más go-nosztevők bűnbánatot tartottak. 


A 13. század, a sok szent ellenére, ko-moly bajokkal küszködött. Felső-Itáliá-ban és Dél-Franciaországban már a 12. században támadtak olyan vallásos moz-galmak, amelyek Jézus és apostolai vándor, tanító életét utánozva, új életet akartak vinni koruk megkövült keresz-ténységébe. Ezzel azonban áttörték az Egyház fennálló rendjét: akkoriban ugyanis a prédikálás a fölszentelt papság, a szegénység vállalása pedig a kolostorok feladata volt. Az Egyház vezető emberei tehát e mozgalomban csak veszélyt láttak, amelyet el kellett nyomni.
III. Ince pápa azonban fölismerte a jót ebben az új mozgalomban. Ezért kettős célként kitűzte, hogy az új eszméket is erőket haszno-sítani kell a vallásos életben, s az elidegenülteket vissza kell vezetni az Egyházba. Ezzel szabaddá tette az utat többek között Assisi Szent Ferenc előtt, aki önmaga és első társai számára a sze-génység és vándor apostol-kodás jóváhagyását kérte: katolikus szegénységi moz-galmat teremtett, amely nemcsak hű maradt az Egy-házhoz, hanem sok eltéve-lyedettet is visszavezetett.



Történetét Gina Fadely, egy Közel-Keleten működő missziós csoport igazgatója hozta nyilvá-nosságra, a Christian Post című újság szerint. 




"Méltóságos és tisztelendő Ágnes szűznek, Csehország hatalmas és mindig legyőzhetetlen királya leányának, Klára, Jézus Krisztus méltatlan szolgálóleánya és az Istennek szentelt szüzek szolgálója a San Damiano kolostorban, aki lélekben meghajlik előtted, és alázatos tisztelettel kívánja örök boldogságodat.
Jegyes ölelésére választattál ki, aki csodálatos drágakövekből nyakláncot és fülbevalót adott neked, krizolitba öltöztetett, s megkoronázott arany koronával, melyen a szentség fénye ragyog. Ezért, drága nővérem, sőt tiszteletreméltó úrnőm, hiszen az én Uramnak, Jézus Krisztusnak nővére és menyasszonya vagy, kit dicsőséggel ékesít a szüzesség és a szent szegénység zászlaja, erősödj meg a szent szolgálatban, melyet a szegény és megfeszített Jézus példájától lángra lobbanva megkezdtél. Ő minden kegyetlen kínt elviselt értünk a kereszten, kiragadott minket a sötétség Fejedelmének hatalmából -- aki az ősszülők bűne miatt fogságban tartott bennünket --, és kiengesztelt minket az Atya Istennel. Ó, boldog szegénység! Ki örök javakkal ajándékozod meg azokat, akik téged szeretnek, s kedvesen magukhoz ölelnek! Ó, szent szegénység, kit ha valaki birtokol, ígéretként övé a mennyek országának örök dicsősége, s minden kétség nélkül ajándékba kapja a boldog életet! Ó, szeretetreméltó szegénység, kit az Úr Jézus Krisztus, ki a mennyet és a földet kormányozza és vezérli, aki szólt, és mindenek lettek, páratlanul magához ölelt! Mert ő maga mondja: A rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak fészkük, az Emberfiának azonban, azaz Krisztusnak nincs hova lehajtania a fejét, ezért a kereszten lehelte ki lelkét, ott hajtva le a fejét. Ez a hatalmas és gazdag Úr a tisztaságos Szűz méhébe költözvén ínségesen és szegényen akart e világra jönni, hogy az emberek, kik a mennyei ételben szükséget szenvedtek és koldusok voltak, benne gazdagok legyenek, és uralkodjanak a mennyek országában. Örülj tehát és ujjongj nagyon, és töltsön el a lelki öröm! …
Sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról, vagy Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású, ezért Árpád-házi Szent Ágnesnek is hívják! Anyja ugyanis, Konstancia, II. András király nővére (III. Béla lánya) volt. Apja I. Ottokár cseh király. Hatalomra törő apja, minden módot kitalált, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát: ebben a törekvésében a kis Ágnest eszköznek használta fel. Eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki az általa alapított trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ágnes életére a három ott eltöltött év döntő hatást gyakorolt.
A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomorne-gyedben keresett magának egy kis házat. Ágnes már korán észrevette azt a társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte. Rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek beajánlották Szent Klárának, aki hamarosan őt a ,,lelke felének'' mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.











A Betegek Kenetének Szentsége
A Betegek Kenetének anyaga olyan olaj, melyet a püspök nagycsütörtökön szentel meg. A teológusok hagyományos véleménye szerint e célra csak olívaolajat szabad használni. A pap ezzel az olajjal keni meg a beteg öt érzékszervét azaz szemét, fülét, orrát, ajkát, kezét és lábát. Ez a megkenés azonban, ha valamilyen nyomós okból nem oldható meg, el is hagyható. Végső esetben a Szentség érvényességéhez elegendő egy egyszeri megkenés is, mely általában a homlok megkenéséből áll. A megkenés közben a pap a következő szavakat mondja: „E szent kenet által segítsen neked az Úr gazdag irgalmában, álljon melletted a Szentlélek erejével, mentsen meg, kegyelmével erősítsen meg téged.”
beteg már nincs olyan állapotban, hogy gyónni tudna, az utolsó kenet a súlyos bűnök alól is feloldoz, ha a beteg legalább kevésbé tökéletes bánatot érez miattuk. Ezért ez a szentség egy haldokló számára, aki már elvesztette az tudatát, az utolsó mentődeszkát jelentheti. Természetesen, ha a beteg nem hal meg, súlyos bűnét később mindenképpen meg kell gyónnia. Ezenkívül sok ideigtartó büntetést is elenged, sőt egyes feltevések szerint, mentesíthet a tisztítótűztől is, legalábbis jelentős mértékben. Ebből a rendkívüli hatásából látható, hogy az Utolsó Kenet valóban a gyónás szentségének kiegészítője, hiszen mindent helyettesít, amit a beteg testi vagy lelki gyengesége miatt már nem képes megtenni. Az öntudat nélkül levőnek vagy annak, aki már nem tudja érthetően kifejezni magát a gyónást helyettesíti, a többi esetben pedig az elégtételt, melyet a beteg már nem képes maga végrehajtani. 

A Szentség érvényes fogadá-sához a Szentségben részesülő részéről nem szükségeltetik más, csak akarat a Szentség elfogadásához. Aki például a keresztelést csak kényszerből viseli el, anélkül, hogy akarná, nem is kap semmit. A halálos bűn azonban itt sem jelent akadályt az érvényességhez. Egy halálos bűnben kapott bérmálás is érvényes, ha nem is gyümölcsöző Szentség. A bérmálkozó ugyan megkapná a szentségi jegyet, a bérmáláskor járó kegyelemben azonban csak érvényes gyónás után részesülne. Egyedül a gyónás érvényességéhez tartozik elengedhetetlenül hozzá a megfelelő előkészület, hiszen egy érvé-nyes gyónáshoz legalább a kevésbé tökéletes bánat megléte szükségeltetik. Mindazonáltal nem muszáj feltétlenül direkt a gyónás előtt ennek a szándéknak meglenni, bizonyos esetekben elégséges a korábbi igaz szándék megléte is. Ezért kaphatja meg például egy eszméletlen személy is érvényesen és eredményesen a feloldozást és a Betegek Kenetét, ha előzőleg megbánta bűneit és keresztény módon akart meghalni.





A hét közül három Szentség, kitörölhetet-len jegyet nyom a lélek-be és ezért e Szentsé-gekben csak egyszer részesedhet valaki az életében: ezek a Ke-resztség-, a Bérmálás- és a Papszentelés Szentségei. Ez a "bélyeg" vagy ahogy másképpen nevezzük, szentségi karakter semmilyen bűn miatt nem vész el, és a túlvilági életben is a lelkünkhöz tapad: a mennyországban megbecsülésünkre, a pokolban szégyenünk-re. A többi szentség nem nyom a lélekbe ilyen bélyeget és ezért ezekben életünk folyamán többször is részesülhetünk. 
(Te meg pláne imádkozz!)
Krisztus hét Szentséget alapított: a Keresztség-, a Bérmálás-, a szent Eucharisztia-, a Bűnbánat-, a Betegek kenete-, az Egyházi Rend és a Házasság Szentségét. Az Egyház nem rendelhet el Szentséget és nem is törölhet el egy már meglévőt.


alkalommal lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt
Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a szent kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta (mindkettejük az ő pártfogoltjai voltak). Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könnyek között vádolta még egyszer magát: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise bemutatása közben
évek óta órákat elragadtatásban töltött és élete utolsó napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, hogy megkapják áldását, ám másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…


Minden Szentség egy bizonyos módon hasonló az Istenemberhez. Ahogy ugyanis Krisztusban a láthatatlan Istenség összefonódott a látható emberi természettel, úgy foglalják magukba a Szentségek a láthatatlan kegyelmet a látható külső jelekkel. Isten ezzel tesz eleget a mi természetünknek, amelynek a láthatóból a láthatatlanba kell felemelkednie. A Szentség látható jelei nélkül nem lehetnénk biztosak abban, hogy valóban megkaptuk a kegyelmet. Ez szolgál megnyugtatásunkra. Ha pl. egy protestáns bűnbánatot tart és kéri Istent, hogy bocsássa meg bűneit, nem kap semmilyen tényleges biztosítékot az isteni megbocsátásról. Ezzel szemben egy katolikus, aki bűnbánóan meggyónta bűneit és feloldozásban részesült, a gyóntatószéket azzal a vigasztaló bizonyossággal hagyhatja el, hogy Isten tényleg megbocsátotta bűneit.
Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való részlet. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható: 
.jpg)














Az emlékmű – Zurab Cereteli grúz származá-sú orosz képzőművész alkotása – egyfolytában viták középpontjában áll, amióta felállították a Szent II. János Pál térre átnevezett téren.
Fotó: Le Télégramme






A mai kor embere lépten-nyomon talál-kozik politikai manipulatív- vagy vallásinak látszó rendkívüli történetekről szóló e-mail-ekkel, újságcikkekkel. Ezek a "jólértesült" beszámolók tömegével árasztják el a világot, mely azonban óvatosságra int. Sajnos igen sok jól hangzó, de mételyező politikai jelszót próbálnak a közgondolkodásba csempészni, melyeknek tartalma rendkívül káros, mert lázító és mondanivalója nem a tiszta nem-zettudatból ered, hanem a megtévesztő szel-lem "párt-agitátoraitól".
erőkkel való praktika dokumentációja. Ráadásul az efféle irodalom keresett is, mert jól beleillik a szenzáció-hajhász felfogásba.
De nézzük meg a lényegi "összeesküvés-elmélet képle-tét"! Legelőször is, létezik az eredendő "ős-háttérhatalom" – maga a sátán –, amely köröm-szakadtáig próbálja elhitetni magáról, hogy nincs is. Aztán másodjára létezik egy – a hazugság atyja által inspirált (Jn 8,44) – és őt kiszolgáló földi "háttérhatalom", amely minden szinten tagadtatja a maga pusz-ta létét is! Őket követik azon látható uralmonlevők, amelyek mindenben igyekszenek kiszol-gálni a "nemlétezőket", és ha kell, általános káoszt, hitetlen-séget, erkölcstelenséget, a csa-ládi eszmény rombolását, gazdasági válságokat és akár polgárháborúkat is keltenek.


A Szentírás, miként az Egyház Tanítóhivatala egyértelműen a hit részének nyilvánítja az örök kárhozat lehetőségét. Az Egyház Tanítóhivatala soha nem jelentette ki, és nem is fogja kijelenteni egyetlen konkrét emberről sem, hogy elkárhozott. Arra viszont felszólít minket, hogy valódi erőfeszítést tegyünk minden ember üdvözülése érdekében. Ennek az erőfeszítésnek az imádságban kell megnyilvánulnia, valamint a teljes igazság hirdetésében, melyet Isten nyilatkoztatott ki nekünk magáról: hogy végtelen irgalmában minden bűnöst üdvözíteni akar. Ha bízni fognak benne, és elfogadják szeretetének ajándékát, akkor megtapasztalják minden bűnük megbocsátásának csodáját, és megnyílik előttük a mennyország titka.

7 óráig


Született: 980 körül +Passau, 1059.
Gizella szépen varrt, hímzett, és neki kellett udvarhölgyeivel az ország templomait egyházi felszerelésekkel ellátnia. A magyar királynéknak, annak bizonyságául, hogy háziasszonyi erények-kel rendelkeznek, a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázó paláston végezniök. Ez okozta azt a tévedést, miszerint a Koronázási Palástot Gizella királyné varrta, vagy egy miseruhából alakította volna át. A valóság az, hogy a Koronázási Palást ténylege-sen papi miseruha, melyet a Római Pápa rendkívüli kiváltságaként Szent István liturgikus események alkalmával hordott, István ugyanis diákonussá volt felszentelve, sőt püspök-kinevezési joga volt!
A passaui kolostorban élt és ott is halt meg. Sírfelirata ugyan 1095-öt jelöli meg halála éveként, ám a kőlapot csak néhány évszázaddal később tehették sírjára, és a kőfaragó nyilván összecserélte a két utolsó számot. Annál is inkább, mert 1083-ban avat-ták szentté férjét és fiát. Ha akkor még élt, elképzelhetet-len, hogy ne vett volna részt ezen, ha másképpen nem, képviselő által. Napjainkban egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta földi maradványait, és megál-lapította, hogy a csontváz 75 év körüli magas termetű nőé lehetett.



Az ördög nem látja gondolatainkat, csupán tetteinkből, kijelentéseinkből következtet magas intelligenciájával! Amikor az egyén, nem tartja be Isten parancsait és a bűn útjára lép, akkor nemcsak rövidtávú tetteire, de egész életére, sőt, unokái életsorsára is teret nyer(het) a sátán – mi több –, az egyénen keresztül manipulálhatja az egész közösséget, a nemzetet, a világot. Ebből fakadóan következik, hogy az emberi akaratok és sorsok alakítása fokozatosan az ördög befolyása alá kerül, és mintegy szolgai eszközökké válhatnak istenellenes művének építésében. Ez a megtévesztésen alapuló ördögi taktika tetten érhető a magánszférától az államok életéig, a világpolitika alakításától az emberiség puszta létéig.
Aki a teremtményeket (akár saját magát akár a világot) Istennek elébe helyezte, annak meg kell tapasztalnia az istentelenség belső ürességét, kínzó tartalmatlanságát és összevisszaságát. Az a világ, mely az Istentől megállapított rendben sugározza az Ő bölcsességét, jóságát, békéjét és örömét; szent lelkesedést áraszt a végleges állapotú lélekbe ott, ahol megtörtént a jónak és rossznak teljes szétválasztása. A szent isteni buzgóság, mely az üdvözülteknek a szeretet lángoló tüzét árasztja, a kárhozottakat a maguk választotta "gyűlölet tüze" várja, az örök halál, a pokol emésztő tüzeként. Tűz emészti a bűnösöket. Akik a lét gyökerétől való elszakadottságukban, nemcsak az összevisszaság és lázadás borzalmaitól szenvednek, hanem a kárhozottak társaságától is! Az összes kínokat átjárja annak világos látása, hogy mindez önmaguk okozta kín, mert a lelkiismeret férge nem hal meg, és csak az állapotával szembeni tehetetlen fogcsikorgató düh tud magának utat törni.
Megjegyzés: A kárhozat kínjai nem ugyanazok mindenki számára, mert keményebb fenyítés vár a hatalmasokra. «És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! Mert ha a csodák, amelyeket láthattál, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.» (Mt 11,23-24) «Akik felélik az özvegyek házait és színleg nagyokat imádkoznak (az irástudók), ezek súlyosabb ítélet alá esnek.» (Mk 12,40) Ezt kívánja az igazságosság is! 
osztályrészük"..jpg)
Most figyeljenek! Ne kezeljék lazán, ha kisebb bűnt követnének el, mert az ördög nem elégszik meg ennyivel és hatékonyan kényszerít a súlyosabb felé. Követelőzik, mint egy pénzbehajtó és meggyőző érvekkel áll elő, hogy nem szükséges mindjárt a gyóntatószékbe rohannunk
A nép kereszténynek tartotta magát, de nem gyakorolta, a papjukat plébánosnak tartották, holott csak káplán volt!
64 éves
Szentünk nem törődött a paplak berendezésével, bár a kastély lakói kölcsön adtak neki bútort, de ezt nagyrészt visszautasította, amiként a pecsenyesütőt a nyárssal, és a többi konyhafelszerelést is. Csupán két öreg asztalt, egy könyvállványt, néhány szekrényt, szalmaszékeket, egy fazekat öntöttvasból, és más kis tárgyat fogadott el. Viszont megkérte a grófnőt, hogy hozassa el számára a néhai Balley plébános ágyát Écully-ből!
A lelkek megnyerése céljából, sorra látogatta a családokat. Kötelességének tartotta, hogy befolyást gyakoroljon a rideg természetűekre, akiknél inkább tudatlanságot, semmint rosszakaratot tételezett fel, ám a megnyerésük, már nehezebb volt.
Persze összességében, nagy lelki nyomort talált. Vianney fájdalommal állapította meg, hogy vannak hívei, akik nem ismerik az alapvető hittant, különösen a 25 és 30 évesek, akik a forradalom alatt nőttek fel. De voltak olyanok, akik kifejezetten romboló példát mutattak, és pirulás nélkül dicsekedtek kihágásaikkal, vasárnapi italozásaikkal és a táncbeli „sikereikkel”. (Források a 2. részben!) (Folyt.)