3. Felelet néhány ellenvetésre
131. Első ellenvetés, miszerint ez az áhítat új vagy közömbös lenne. Mert nem új, hiszen a zsinatok, az egyházatyák és más írók a régebbi és újabb korból beszélnek erről a felajánlásról, pontosabban a keresztségi fogadalom megújításáról, mint jámbor gyakorlatról. Ez régtől fogva szokásos és minden kereszténynek ajánlott volt mindig. Viszont, egyáltalán nem közömbös cselekedet, hiszen a keresztény társadalomban észlelhető rendetlenségnek, következőleg sok lélek kárhozatának is fő oka az, hogy erről a gyakorlatról megfeledkeznek és vele szemben közömbösséget tanúsítanak.
132. Második ellenvetés, hogy ezzel az áhítattal minden jó cselekedetünk, imánk, önmegtagadásunk és alamizsnánk értékét teljesen átadjuk Szűz Mária keze által a mi Urunknak, így ez lehetetlenné teszi számunkra, hogy szüleink, rokonaink, barátaink, jótevőink lelkén segítsünk.
Ezeknek azt felelem először: Nem hihető, hogy barátaink, rokonaink vagy jótevőink kárt szenvedjenek azáltal, hogy mi fenntartás nélkül átadjuk és felajánljuk magunkat Megváltónk és szentséges Anyja szolgálatára. Ez ugyanis egyenlő lenne Jézus és Mária hatalmának és jóságának megsértésével, hiszen ők tudják a legjobban, hogy miképp segítsenek rokonainkon, barátainkon és jótevőinken, akár a mi saját kis lelki szerzeményünkből, akár más úton-módon.
Másodszor azt felelem: Ez az áhítat semmiképp sem akadályoz meg bennünket abban, hogy másokért, élőkért vagy holtakért imádkozzunk, habár jó cselekedeteink hovafordítása az édes Szűzanya akaratától függ. Ellenkezőleg, annál nagyobb bizalommal kérhetünk, hiszen Üdvözítőnk és szentséges Anyja sohasem engedik meg, hogy a nekik való felajánlás miatt úm. mások hiányt szenvedjenek, vagy háládatosságban valaki felülmúlja őket.
133. Harmadik ellenvetés. Felvethetné valaki: Ha minden jó cselekedetem értékét az édes Szűzanyának adom, hogy ő annak javára fordítsa, akinek akarja, akkor talán majd sokáig kell önmagamnak a tisztítótűzben szenvednem.
Ez az ellenvetés, az önszeretetből fakadó aggodalmaskodás, Isten és szentséges Anyja bőkezűségének nem ismeréséből fakad és önmagát cáfolja meg. Hogyan tételezhetnénk fel, hogy az a buzgó és nagy lélek, aki Isten érdekeit többre becsüli, mint sajátját, aki Istennek fenntartás nélkül mindent odaajándékoz, olyannyira, hogy szeretetében tovább már nem is mehet; aki csak Jézus Krisztus dicsősége és országa után eped, az a bőkezű lélek a másvilágon nagyobb büntetést kapjon önzetlenségéért, mint mások? Távol ettől! Épp az ilyen lélekkel szemben, mint később még látni fogjuk, Üdvözítőnk és szent Anyja bőkezűbbnek mutatkozik, mind ezen, mind a másvilágon, és pedig a természet, a kegyelem és a megdicsőülés rendjében.
134. Most még egész röviden azokat az indítóokokat kell megtárgyalnunk, amelyek számunkra ezt az áhítatot ajánlatossá teszik, nem kevésbé a csodálatos hatásokat, melyeket a hűséges lelkekben előidéz és végül ezen áhítatnak a gyakorlatait.